Állami Deák Ferenc gimnázium, Zalaegerszeg, 1934

i.­ Mátrai Rudolf, székesfehérvári tankerületi kir. főigazgató. 1870-1935. Pótolhatatlan veszteség érte nemcsak intézetünket és a székesfehérvári tankerületet, hanem egész közoktatásügyünket, amikor Mátrai Rudolf főigazgatónk hosszú, s egy szent ember türelmével viselt szenvedés után 1935. évi január hó 15-én az Urban elhunyt. Eszményi ember volt írásaiban és beszédeiben, mindenben, amit gondolt és alkotott, szigorú önmagával, megértő és méltányos másokkal szemben. Paedagogiai kiválósága, ismereteinek gazdagsága, magas műveltsége, szellemé­nek átfogó ereje és kedves, úri modora vezető szerepre praedestinálta őt. Székesfehérvárott kezdte meg 1896-ban tanári pályafutását, majd Egerben és Budán folytatta . 1905-ben vette át a székesfehérvári cisztercita főgim­názium vezetését, 1928-ban pedig a székesfehérvári tankerület főigazgatója lett. Mint főigazgató nem elégedett meg azzal, hogy igazgatta tankerületét, hanem új módszertani elveket vitt bele az iskolák munkájába és intézetközi értekezleteken ezeket az elveket élő, működő erőkké fejlesztette és egy­ségessé tette. Célkitűzéseivel, módszertani vezetésével, kedvesen buzdító szavaival pezsgő paedagogiai életet támasztott az iskolai munka minden ágazatában. Mert 6 tanár volt mint igazgató, tanár volt mint főigazgató és tanár volt mint Székesfehérvár felsőházi képviselője. Tanári mivoltát soha sem tagadta meg, hanem ellenkezőleg, büszke volt arra. Minden pozíciójá­ban a tanári rend és tanári munka megbecsüléséért szállt síkra, a felső­házban épen úgy, mint főigazgatói állásában. Utolsó hivatalos ténykedésében is, megbetegedése előtt tartott hivatalos tanácskozáson kérte a tanári rend­nek olyan megbecsülését, a megbecsülésnek a felsőbbség részéről jövő olyan külső kifejezését, amelyre a tanári rend valóban rászolgált. Mátrai Rudolfnak utolsó szava a magyar középiskolák tanáraiért hang­zott el ; a mi emlékezetünkből is az ő neve mosódik el utolsónak.

Next