Állami Deák Ferenc gimnázium, Zalaegerszeg, 1939

­ Péterffy Béla (ny. igazgató, tanügyi főtanácsos) 1873—1940. Április 23-án még vidám baráti beszélgetés közepette ültük körül vendégszerető asztalát, másnap este mindenki megdöbbe­nésére, aki csak ismerte, utolsót dobbant jóságos szive. Pedig itt a városban mindenki ismerte ezt a szerény, vézna testben nagy lelket hordozó, jó embert. Aki ismerte, szerette is, amit olyan szépen mutatott a halála és temetése alkalmával meg­nyilatkozott általános részvét. Életének külső adatait néhány rideg évszám jelzi. 1873. ápr. 16-án Fehéregyházán, Somogy megyében született. Érettségi vizsgálatot a pécsi cisztercita főgimnáziumban tett. Egyetemi tanulmányait a budapesti Tudományegyetem bölcsészeti karán végezte és itt szerezte középiskolai tanári oklevelét. Középiskolai tanári munkáját 1901-ben a rozsnyói kath. főgimnáziumban kezdte. Egy év múlva már a temesvári áll. gimnáziumban rendes tanár. Hét év múlva, 1909-ben már a petrozsényi áll. gimnázium igazgatója. Miután ezt az alakulóban levő iskolát szinte meg­teremtette, a tanügyi főhatóság épen a világháború első eszten­dejében, 1914-ben Balassagyarmatra rendelte, hol az összeomlás is érte. Ott is állta a magyar vártá, a vörösök elmozdították állásából — hazafias és keresztény magatartása miatt — sőt, mint túsz, állandóan életveszedelemben forgott. 1920-ban jött mihozzánk. Ekkor kapcsolódott bele élete a mi életünkbe. Ettől kezdve ismerjük mi őt, a „primus inter pares“-t, aki azért jött, hogy eltakarítsa a háború és forradalom törmelékeit és jött azért, hogy nem hatalmi szóval, hanem egyéniségével helyreállítsa azt a rendet és fegyelmet, amelyet a háborús és forradalmi évek alaposan megtépáztak. Tette ezt pedig nem a hatalom szavával, hanem egyénisé­gének különös adottságaival. Tizenhét évig állt az intézet élén és ez alatt az idő alatt többet volt a tanári szobában, mint a 3

Next