Zala, 1956. augusztus (12. évfolyam, 180-205. szám)

1956-08-02 / 181. szám

8. (Folytatás az 1. oldalról.) hangsúlyozni, mert üzemeink­ben még ma is előfordulnak a társadalmi tulajdon elleni sú­lyos bűncselekmények. A dolgozók széles tömegei­nek növeléséhez elsősorban olyan légkör szükséges, amely­ben maguk a dolgozók bélyeg­zik meg a kilengéseket, és el­ Az országgyűlés szerdai ülése tévelyedéseket. Az üzemekben ilyen légkört kell teremteni a társadalmi bíróságoknak. Ezért fontos a társadalmi bíróságok létrehozása körüli késedelem mielőbbi felszámolása — mon­dotta, s a beszámolót elfogad­ta. Kiss Károly, az MDP politi­kai bizottságának tagja szólalt fel ezután. Kiss Károly elvtárs felszólalása . Ügyészségi és rendőrségi szerveink számíthatnak a dolgozó tömegek támogatására — A legfőbb ügyészség mű­ködésének három éve alatt —­­mondotta többek között — ko­moly eredményeket ért el, de meg kell állapítani, hogy az al­kotmánnyal és egyes törvénye­inkkel ellenkező intézkedések­kel szemben sokszor nem elég határozottan lépett fel. A leg­főbb ügyészség működésének első két esztendejében időnként a bátortalanság és önállótlanság volt érezhető. Munkája azon­ban az utóbbi időben örvende­tesen megjavult. Az országgyű­lés kívánsága, véleményem sze­rint, csak az lehet, hogy a leg­főbb ügyészség még fokozottab­ban váljék az igazságnak, a dolgozó nép érdekeinek, törvé­nyeink megtartásának és tisz­teletben tartásának védelmező­jévé. Könyörtelenül leplezze le a népi demokrácia ellenségeit, a gazdasági és politikai élet kártevőit. Ellenőrizze, bírálja a rendőri és államvédelmi szervek mun­kájában észlelt hiányosságo­kat. Non elvtárs legfőbb ügyé­szi beszámolójában élt is ezzel a bírálattal. Az ügyészi szerve­zetről, a bíróságokról és a rend­őri, államvédelmi szervekről mondott kritikáját igen tárgyi­lagosnak és helyénvalónak tar­tom. Új, egészséges hang ez az országgyűlésünk előtt.­ A to­vábbiakban is biztosítanunk kell azt a légkört, hogy a tár­gyilagos bírálat hangja — bár­mely állami intézményre vo­natkozzék is — ne halkuljon el. — Az államvédelmi és rend­őri szervezetet ért bírálat jogos. De azt is meg kell mondani, hogy a mi népi államunk osz­tályharcban jött létre és erősö­dött meg, és a dolgozó nép ha­talmáért folyó harc legnehezebb idejében az államvédelmi és rendőri szervezetek mindig a legveszélyeztetettebb helyeken álltak őrt. Pártunk áldozatkész és harcos embereket küldött az államvédelem területére. Bár egyesek a múltban súlyos hibá­kat és törvénysértéseket követ­tek el, a testület egész munká­jában és törekvésében a dolgo­zó nép érdekét szolgálta. Ma pedig, amikor levonta a szük­séges tanulságokat az elmúlt esztendők hibáiból, amikor ki­vetette soraiból az oda nem valókat,, még céltudatosabban szolgálja ezt a nemes célt.­­ Az ügyészség, a rendőrség és az államvédelmi szervek az osztályellenség elleni harcban számíthatnak a dolgozó töme­gek bizalmára és támogatására. Ezt a támogatást meg is kell kapniok, mert nehéz őrhelyen állnak. A dolgozó nép érde­keiért harcolnak, a kémek, a diverzánsok, a kártevők, a tol­vajok és a csalók ellen. Ezért e szervek minden tagjában meg kell erősíteni azt a tudatot, hogy erejük legnagyobb forrá­sa a népi tömegekkel való szo­ros kapcsolat, a tömegekre való támaszkodás. A mi ügyészi és rendőri szerveinknek határo­zottan el kell vetniök azt a helytelen jelszót, hogy „a cél szentesíti az eszközt”, mert ez sok káros igazságtalanság alap­jává válhat. Azok az eszközök, amelyeket népi államunk fel­használ, lehetnek esetenként kemények és igen szigorúak, azonban nem lehetnek ellenté­tesek a szocialista erkölcs alapelveivel és a dolgozó tö­megek forradalmi jogi érzései­vel. — Mi azt várjuk a rendőrség, az államvédelem és az ügyész­ség dolgozóitól, hogy vizsgála­taikban az igazságot tárják fel, hogy megtalálják a bűnöst, de a valóban bűnöst. Megkövetel­jük tőlük, hogy nyomozásaik célja az objektív igazság feltá­rása legyen, s hogy a bűnt csak objektív bizonyítékok alapján állapítsák meg. — Nem könnyű ez a feladat, tisztelt Országgyűlés. A rendőr­ség, az államvédelem dolgo­­ zóinak minden levesüknél szem előtt kell tartaniok, hogy az ő magatartásuk olyan tervező, amelynek alapján a nem­ töme­gek hatalmukat értékelik, az ő magatartásuk, jó, vagy rossz munkájuk hatással van a tö­megek államunk iránti bizal­mára. Ügyész, államvédelmi dolgozó vagy rendőr, vala­mennyiüknek, törekedni kell arra, hogy megtisztelő funkció­jához méltóan járjanak el. A nem­ tömegek különösen ér­zékenyek a forradalmi tör­vényesség megsértésére azok­nak részéről, akik arra hivatot­tak, hogy azt őrizzék. Nekünk arra van szükségünk, hogy Népköztársaságunk védő kard­ja, az államvédelmi és rendőri szervezet, éles legyen, időben és pontosan célozzon és az a kéz, amely irányítja ezt a kar­dot, világosan felismerje az el­lenséget és a barátot. Az ellen­ség elleni harc manapság bo­nyolultabb és nehezebb, mint résen volt. E feladattal megbí­­z­ott hatóságaink tapasztalatait ki kell egészíteni az új hely­zet és az új feladatok mély elemzésével. Állandóan tanul­n­iok kell, kétszeres energiával kell dolgozniok, hogy jól, helye­sen és igazságosan leplezzék le az ellenséget. Ebben a nagy­fontosságú munkában különö­sen veszélyes minden egyszerű­sítés. — Felmérhetetlen az a se­gítség, amit e téren is a XX. kongresszus gazdag tanulsága jelentett. Ez a tanulság és pártunk július 10—21-i ülésé­nek határozatai biztosíték ar­ra, hogy a legfőbb ügyész be­számolójában felsorolt törvény­­sértések többé ne ismétlődhes­senek meg. Erre vigyáz a párt, a legfőbb ügyészség, bírósága­ink, s az alulról jövő egészsé­ges bírálat. A továbbiak során hangsú­lyozta: meg kell állapítani, hogy különösen az Utolsó esz­tendőben, — amikor a folyó munkákon kívül az előző évek­ből származó hibás i gazságta­­lan ítéleteket kellett a szocia­lista törvényesség legszigorúbb mértékével újra mérlegelni és kijavítani—az igazságügyi szer­vezet nagy feladatokat oldott meg. Ez vonatkozik a bírói szervezet, a legfelsőbb bíróság munkájára is. — Az ország állampolgárai éber figyelemmel kísérik az ügyészség és bíróság munkáját, és szívesen méltányolják, ha a szocialista törvényességnek megfelelő eljárást tapasztal­nak. — Az ilyen eljárás emeli az ügyészség, s az államvédelmi szervek tekintélyét. Ezért gon­dos munkával biztosítsák min­den esetben a szocialista tör­vényességnek megfelelő feltéte­leket. Ügyeljenek a nyomozási munka alaposságára, nem utol­só sorban arra, hogy a rájuk bízott ügyekben a nyomozási, vizsgálati idő tartama — anél­kül, hogy az az alaposság ro­vására menne —, minél keve­sebb időt vegyen igénybe. A törvény lehetőséget ad az elő­zetes letartóztatás harminc napban megszabott időtartamá­nak meghosszabbítására. Ké­rem a Magyar Népköztársaság legfőbb ügyészét, hogy ezzel a jogával csak a legindokoltabb esetekben éljen és ezzel nevel­je az ügyészi apparátust, a nyo­mozási munkát végző szerveket a lelkiismeretes, gyors munká­ra. Emellett ügyeljen az ügyé­szi apparátus arra, hogy csak akkor emeljen vádat, ha a rendőri nyomozás bizonyítékait meggyőzőnek, megnyugtatónak tartja. Felhívta a fiatalkorúak bíró­ságának figyelmét a legkörül­tekintőbb munkára, mert ez biztosítja az ítéletek nevelőha­tását. — Az ügyész feladata nem szűnik meg az igazságos ítélet meghozatala után sem. Tekint­se ez a szervezet feladatának azt is, hogy ellenőrizze a bün­tetés végrehajtását, a börtö­nök rendjét, a letartóztatottak jogainak védelmét. Biztosíta­ni kell azt is, hogy a vissza­térő érezze, hogy a szocialista társadalom — szigorú megtor­ló intézkedései ellenére is — lehetőséget ad az új életre mindazoknak, akik megtéved­tek, vagy kárt okoztak a népi demokratikus rendszernek. A beszámoló végighallgatá­sa után igen nagy bizalommal vagyok a legfőbb ügyész mun­kája iránt, a rendőrség, az ál­lamvédelmi szervezet munkája iránt. Számtalan jelét látom annak, hogy az még tovább fog javulni és rövidesen kiküszö­böli munkájából a még egyes helyeken tapasztalható kisebb hiányosságokat. A legfőbb ügyész beszámoló­ját jelentős lépésnek tartom a szocialista törvényesség bizo­nyításának útján, ezért a be­számolót magam és pártom ne­vében elfogadom. Sárfi Rózsi országgyűlési képviselő a munka törvény­­könyv néhány fejezetével kap­csolatos kérdésről beszélt. El­mondotta hogy kormányza­tunk az első ötéves terv idején körülbelül 700 millió forintot fordított üzemi szociális és munkavédelmi célokra. To­vábbra is évről-évre javítja az üzemi dolgozók munkakörül­ményeit, továbbá a gyermek­­intézmények hálózatát és mind messzebbmenően gondoskodik a fiatalkorúak, a nők és az anyák védelméről. A SZOT és a szakszervezetek fokozot­tabban ellenőrzik a munka törvénykönyv előírásainak megtartását.­­ Vannak azonban még olyan gazdasági és műszaki ve­zetők, akik elválasztják egy­mástól az üzemi termelés fel­adatait és a dolgozók biztonsá­ga, egészsége érdekében szük­séges tennivalókat. Hiányolta, hogy a legfőbb ügyész beszámolója nem tért ki arra, mit tesznek az ügyész­ségek az ilyen vezetőkkel szemben. Ugyanis legtöbbször nem a pénzhiány okozza a gondoskodás elmulasztását, ha­nem gyakran a nemtörődöm­ség, az, hogy nem helyesen értelmezik és alkalmazzák a törvényeket, de nem ritka a hanyagság, a helytelen szem­lélet következményeiből adó­dó mulasztás sem. Szóvátette, hogy üzemeink egy részében rossz a szellőzés, túl magas a levegő por-, gáz-, vagy gőztartalma, mert a szel­lőzőberendezések jó része nem cseréli megfelelően a levegőt. Úgy gondolom, nagy érdek­lődésre számíthatna, ha Cser­gő elvtárs valamilyen formá­ban tájékoztatná az ország­­gyűlést arról, miért nem tud­juk jobban megoldani ezt a sok nehézséget okozó kérdést. A továbbiakban az üzemi bal­esetekről beszélt, s rámutatott, milyen óriási jelentősége van a balesetelhárításnak, a mun­kavédelmi törvények betartá­sának. Különös hangsúllyal hívta fel a figyelmet a nők és a fiatalok helyzetére, s elm­on­­dotta, hogy miközben törvé­nyeink messzemenő védelmet és segítséget biztosítanak a­­ nőknek, sok helyen még meg­szegik a törvényeket. Több he­lyen vonakodnak a könnyebb munkákat adni a várandós asszonyoknak, de az is előfor­dul, hogy megkísérlik elbocsá­tani őket. Sok helyen a fiata­lokat éjjeli munkán, vagy olyan nehéz munkán foglal­koztatják, amelyet a törvény tilt. Hangsúlyozta, hogy a dol­gozók élet- és munkakörülmé­nyeinek megsértői ellen az esetek többségében nem lé­pünk fel a törvény szigorával. Ezt az állapotot meg kell szün­tetni. Az ügyészségek és bíró­ságok tekintet nélkül személy­re és funkcióra, vonják felelős­ségre a balesetekért felelős személyeket. A szocialista törvényesség tiszteletben tartása — folytat­ta — a munkavédelem terüle­tén is egyike a legfontosabb feladatoknak.­­ Javasolom, hogy a kor­mány ismételten tűzze napi­rendre azt a fontos kérdést, szigorúan gondoskodjék a már eddig életben lévő munkatör­vény előírásainak tiszteletben tartásáról és tegyen meg min­dent annak érdekében, hogy a meglévő törvények kiegészí­téseképpen új törvények lép­jenek életbe. A legfőbb ügyész beszámoló­ját elfogadta­ . Birkás Imre országgyűlési képviselő szólt ezután a leg­főbb ügyész beszámolójához. A szocialista törvényesség meg­sértéséből eredő bajaink szé­les skáláján — mondotta töb­bek között — a legfájdalma­sabb a veszteség, elvtársaink elvesztése, akikkel együtt har­coltunk dolgozó népünk jobb jövőjéért a tőkés elnyomás el­len, a felszabadulásért, a szo­cializmus megvalósításáért. A személyi kultuszból eredő hi­báinkat az ellenség arra is felhasználta, hogy sorainkban harcos társaink életére tört. Ezért is febecsülhetetlen se­gítség a Szovjetunió Kommu­nista Pártja XX. kongresszu­sának elemzése a személyi kul­tuszról és annak a nemzetközi munkásmozgalomban és a szo­cializmust építő népi demokra­tikus országok csaknem mind­egyikének állami életében is oly sok kárt okozó hatásáról. Befejezésül rámutatott, hogy az országgyűlési képviselők nem tettek meg mindent az általuk alkotott törvények tisz­­teletben tartásáért, megbecsü­léséért, védelméért. Igaz, hogy a mentelmi jog gyakorlati hiá­nya nem minden esetben tette ezt lehetővé. Törvényeink be­tartása felett őrködni — úgy gondolom — népünk megbízá­sából eredő kötelességük az or­szággyűlési képviselőknek. A legfőbb ügyész beszámoló­ját elfogadta. Mivel a beszámolóhoz több felszólaló nem jelentkezett, az országgyűlés a vitát lezárja és az elhangzott felszólalásokra Non György, a Népköztársaság legfőbb ügyésze válaszolt.­­ Azok a képviselő elvtár­sak, akik beszámolómhoz hoz­zászóltak, sokoldalúan világí­tották meg a szocialista törvé­nyesség helyzetét hazánkban, eredményesen egészítették ki azt a képet, amelyet itt erről adni igyekeztem. Nagy Dániel, Csikesz József­né, Sárfi Rózsi képviselőtársaim hozzászólá­saikban ismertették, milyen eredményeket értünk el, mi­lyen hibák vannak még az üze­mekben és falun a törvényes­ség megtartását illetően. Biztos vagyok abban, hogy amit itt elmondottak, nagy visszhangra talál e falakon kívül is. Az ál­lami gazdasági szervek vezetői intézkedéseikben a jövőben óvakodni fognak attól, hogy törvényeinket, a dolgozók jo­gait megsértsék és igyekezni fognak törvényeinknek ér­vényt szerezni A dolgozók bátrabban lépnek majd fel jo­gaik védelmében az önkényes­kedésekkel szemben. Várható, hogy ügyészségünkhöz is töb­ben fordulnak majd panaszaik­kal orvoslásért. Mi erre felké­szültünk. Fontos feladatunk­nak tartjuk, hogy megerősít­sük a különböző állami szer­veink munkája feletti törvé­nyességi felügyeletet s hatha­tósabban védelmezzük a dolgo­zók jogait. Hogy ezt eredményesebben elvégezhessük, szervezeti té­ren is megtesszük a szükséges intézkedéseket. Itt szeretném felhívni tisz­telt képviselőtársaimat arra is, hogy forduljanak gyakrabban a járási, megyei ügyészségekhez azoknak a panaszoknak orvos­lása ügyében, amelyekkel hoz­zájuk fordul a lakosság. Kiss Károly és Birkás Imre elvtársak a bűnüldöző állam­­védelmi szervek munkájával foglalkoztak. Ezzel kapcsolat­ban újból rá kell mutatnom ar­ra, hogy gyökeres fordulat van e szervek munkájában. Az el­lenség a régi államvédelmi szervek hibáira hivatkozva próbál hangulatot kelteni a mai államvédelmi és rendőrségi szervezetek ellen. Tudja, mi­lyen fontos a tömegek támoga­tása e szervezetek részére, és ezért, ahol csak lehet, igyek­szik a tömegek bizonyos réte­geit szembeállítani az államvé­delmi és rendőrségi szerveze­tekkel. Nekünk ezt látnunk kell és az ellenségnek ezt a számí­tását keresztül kell húznunk. Az elítéltek ügyeinek felül­vizsgálatáról szólva elmondot­ta: Ezekkel a törvény biztosította lehetőségekkel él­tünk, hogy a bűnüldözés régebbi helytelen, káros gyakorlatának következ­ményeit felszámoljuk. Termé­szetesen, hogy indokolt eset­ben a jövőben is élni kívánunk ezekkel a kivételes eszközök­kel. Sárfi Rózsi elvtársnő hiá­nyolja, hogy nem járunk el a törvénysértő vezetők ellen, fő­leg a Munka Törvénykönyvét megsértő gazdasági vezetők, balesetekben vétkesek ellen. Ez igaz. Ennek két oka van. Ügyészségünk nem fordított elég figyelmet erre, és nem volt elég következetes, elég bátor. A másik ok az, hogy a bűnö­sök felettesei a termelés vélt érdekeire hivatkozva mindent megtesznek, hogy kimentsék az illetőket a felelősségrevonás alól. Az ügyészség nevében megígérhetem, hogy a jövőben következetesen, bátran járunk el az ilyen vezetőkkel szemben. Az a nagy érdeklődés, amely a beszámolót és a hozzá­szólásokat fogadta, azt bizo­nyítja, hogy legfőbb államha­talmi szervünk tudatában van a szocialista törvényesség je­lentőségének. A hozzászólások újból meggyőztek arról, hogy ügyészségünk nem áll egyedül a törvényesség védelmében folytatott harcban. Segít ben­nünket a párt, az ország dol­gozó népe, segítenek bennünket a nép választott képviselői, akiknek eddigi és jövő támoga­tásukért ezúton is köszönetet mondok. (Taps.) Az országgyűlés a legfőbb ügyész beszámolój­ában foglal­takat egyhangúlag tudomásul vette, majd áttért a szabály­sértési bizottságokról szóló tör­vényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója Nánási László országgyűlési képviselő volt. ZALA 1956 augusztus 2. Nánási László or­szágg­ryízlésű­ képviselő előadói beszéde : a szabálysértési bizottságok felállításáról A Magyar Népköztársaság kormánya a törvényesség to­vábbi megszilárdítása, az ál­lampolgárok jogainak fokozot­tabb védelme érdekében az utóbbi időkben több fontos in­tézkedést tett. Ezek közé tar­tozik az a törvényerejű rende­let, amelyet a Népköztársaság Elnöki Tanácsa a közelmúlt­ban fogadott el, amelyben meg­határozza a szabálysértések rendjét és egyes — törvényere­jű rendelet megjelenése előtt — bűntettnek minősített tör­vényellenes cselekedeteket sza­­bálysértéssé változtatott. Az utóbbi években többször előfordult, hogy kisebb kárt okozó, törvényellenes cselek­mények miatt annak elkövetője aránytalanul magas büntetést kapott. Az ilyen hibákat a ki­sebb törvényellenes cselekmé­­nyek szabálysértéssé váló mi­nősítése s a szabálysértési bi­­zotságok felállítása nem teszi lehetővé a jövőben. A szabálysértési ügyeket je­lenleg a megyei, a járási, a városi, fővárosi, a kerületi és a fővárosi tanács végrehajtó bi­zottságának igazgatási osztá­lyán működő szabálysértési előadók látják el. Ez a rendszer azonban különböző okok miatt nem minden tekintetben felel meg és ha ehhez még hozzá­vesszük, hogy a korábban bíró­sági hatáskörbe tartozó egyes kisebb jelentőségű bűntettek is szabálysértésnek minősülnek, látjuk, milyen szükség van a szabálysértési bizottságok mi­előbbi felállítására. A szabálysértési eljárás a la­kosság széles rétegeit érinti, a legteljesebb mértékben indo­kolt tehát, hogy a szabálysér­tési ügyek elintézését olyan bi­zottságokra bízzuk, amelyekben tevékenyen rész vesznek a dolgozók. A szabálysértési bizottságok tagjait a tanácsok választják meg ,részben a tanácsok tag­jaiból, részben más, közmegbe­csülésben álló dolgozókból. A szabálysértési eljárás fő felada­ta az állampolgárok nevelése figyelemre, a társadalmi tulaj­don megbecsülésére, az állam­­igazgatás szabályainak betar­tására. Ezt, a célt egy, a dolgo­zókból álló bizottság bizonyára jobban el tudja érni, mint egy szabálysértési ügyek elbírálásá­val megbízott tisztviselő. Ter­mészetesen a jelenleg működő szabálysértési ellőadók a tör­vényjavaslat elfogadása után is fontos munkát végeznek, mert ők látják el a bizottságok munkájával kapcsolatos ügyvi­teli teendőket, s ők látják el a bizottságokat a szükséges szak­mai tanácsokkal. A szabálysértési bizottságok­ról szóló törvényjavaslatot az igazságügyminisztérium készí­tette el, de előzőleg a törvény­­tervezetet észrevételezésre megküldte a fővárosi, valamint a megyei jogú városi tanácsok végrehajtó bizottsága elnökei­nek. Az általuk tett észrevéte­leket jórészt a beterjesztett tör­vényjavaslat tartalmazza is. Az országgyűlés jogügyi bizottsága a törvényjavaslatot megvitat­ta és azt a hatodik paragrafus kivételével változatlanul elfo­gadta. A törvényjavaslathoz első­nek Juhász Imréné Szolnok megyei országgyűlési képviselő szólt. Hangsúlyozta: ezzel a törvénnyel az országgyűlés új, széles területet nyit meg a dol­gozók előtt az általános igaz­gatásban való részvételre. Népi demokratikus rendsze­rünk fokozódó megszilárdítása, a dolgozók fejlődő öntudata, a nép állama iránti erősödő hű­ség és odaadás tette lehetővé — folytatta, hogy a kisebb jelen­tőségű cselekményket ne minő­sítsük bűncselekményekké. Ez a törvényjavaslat elősegíti a város és a falu belső rendjé­nek erősödését és szilárdítását, gyorsabbá teszi az ügyek elbí­rálását és igazságosabbá a bír­ságok kiszabását. A szabály­sértési bizottságoknak módjuk­ban áll a cselekmény elköve­tése után, illetőleg a feljelen­tés után, a legrövidebb időn belül összeülni és felelőségre vonni az illetőt. És mint tanácselnök is igen örülök a törvényjavaslatnak — mondotta végül —. A törvény­­javaslat újabb lépés az irány­ban, hogy a dolgozók maguk vonják felelősségre és ítéljék el azokat, akik az erkölcsi és jogi normát megszegik. Azon­ban a törvényjavaslatot nem elég csak elfogadni. Annak be­vezetését, helyes alkal­mazását jól meg is kell szervezni. Ennek a munkának a nagy része reánk, tanácsve­zetőkre, a tanácsok végrehaj­tó bizottságaira vár. Ügyelnünk kell arra, hogy a törvényjavas­lat első szakszóban megjelölt járási, városi, községi szabály­sértési bizottságokban helyet kapjanak a nők, a pártonkívü­­liek és párttagok egyaránt. A magam részéről a beterjesztett törvényjavaslatot jónak tar­tom, elfogadom és elfogadásra javaslom. (Taps.) Hegyi Imre országgyűlési képviselő a törvényjavaslatot a jogi bizottság által javasolt mó­dosítással elfogadta. Ezután Győre József ország­­gyűlési képviselő szólalt fel. — Mindannyian tudunk ar­ról — mondotta —, hogy az ed­digi szabályok nem egészen he­lyes végrehajtása során járási tanácsaink nagy része úgy igyekezett hatékonyabbá tenni a bírságolás munkáját, hogy a járási szabálysértési előadók községről-községre jártak és a helyi ismereteket csaknem tel­jesen nélkülözve végezték a bírságolást. Az ilyen vádorbí­­rók munkája gyakran nem ta­lálkozott a falusi dolgozók egyetértésével. Az új tervezet szerint az ügyek nagy részét a községekben intézik, s a rend és jogbiztonság helyi feladatait jól ismerő, a tárgyalt cselek­ményt és annak körülményeit, valamint az elkövetők szemé­lyi és tárgyi körülményeit is legjobban ismerő kollektíva fog dönteni. Javasolta, hogy módosítani kell az előterjesztésnek azt a részét, amely szerint a bizott­ságoknak rendszeres jelenté­seket vagy átfogó tájékoztatót kellene küldeniök munkájuk­ról az ügyészségeknek. A tör­vényjavaslatot elfogadta.

Next