Zala, 1956. szeptember (12. évfolyam, 206-231. szám)

1956-09-01 / 206. szám

1956. szeptember 1. „Eredményesen oldjuk meg az erők egyesítésének fontos feladatát...46 — Ülést tartott a Hazafias Népfront megyei elnöksége A békemozgalommal és a Magyar Nők Demokratikus Szövetségével június hó 22-én történt egyesülése óta első íz­ben ült össze az elmúlt csütör­tökön a Hazafias Népfront me­gyei elnöksége. A népfrontmoz­galom megnövekedett jelentő­ségét, feladatkörének fontossá­gát jelezte az a körülmény, hogy az ülésen három ország­gyűlési képviselőnk: Hodossy Ilona, Bekő György és Miles István is részt vett, s megjelent valamint felszólalt Török Lajos elvtárs, a megyei tanács VB elnöke is. Az ülést Varga Béla, a Nép­front megyei bizottságának el­nöke nyitotta meg, s bejelen­tette, hogy Kozma János me­gyei titkár lemondott állásáról.­­Lemondását az országos köz­pont elfogadta, s helyette Vei­­szi Ferenc elvtársat bízta meg ,a megyei titkári teendők ellá­tásával. A tárgysorozaton egyetlen napirendi pontként az egyesü­lés óta eltelt időszak munkájá­nak ismertetése szerepelt, s az ■erről szóló jelentést Trovencsák József, a Hazafias Népfront megyei bizottságának elnökségi tagja terjesztette az ülés elé. A jelentés bevezető része a három mozgalom járási, városi és községi szinten való egyesí­tése körül kifejtett munkát is­mertette, s megállapította, hogy valamennyi járási és városi pártbizottság számottevő segít­séget adott az egyesülést ki­mondó ülések megtartásához. A továbbiakban az egyesülési ülések tapasztalatairól beszélt­­Trovencsák elvtárs. — A nagykanizsai járásban — mondotta — több községben, ■például Pötrétén, Zalaszentba­­lázson, stb. úgy értelmezték — helytelenül — az elnökség ki­bővítését az MNDSZ és a Bé­kebizottság tagjaival, hogy az addigi Népfrontbizottság elnök­­nöksége az egyesüléssel meg­szűnik és csak öttagú elnöksé­­gget választanak a korábbi ki­lenc—tizenegy fővel szemben. A zalaszentgróti járás néhány községében nem tudták, hogy kit kell meghívni az egyesülési gyűlésre, így történhetett meg, hogy egyes községekben csak a három mozgalom vezetősége vett részt az egyesülési gyűlé­sen. Az ilyen, s más téren is je­lentkező hibákat azonban idő­ben felfedtük, s a járási párt­­bizottságok segítségével szerve­zettebbé, lendületesebbé tettük i az egyesülő gyűlések lefolyását.­­ A legjobb számszerű ered­ményt a jelenlegi állás szerint a lenti járás tudja felmutatni megyénkben: itt 33 egyesülési­­gyűlést tartottak meg eddig, to­vábbi 15 szervezés alatt áll. A letenyei járásban 19 megtartott­­gyűlésről számoltak be, hátra van még 12. A zalaegerszegi já­rásban megtartott 36 gyűléssel szemben a hátralék még 50, a nagykanizsai járásban még 31, a zalaszentgrótiban pedig 21­­gyűlést kell még szervezni. A járások közül a zalaegerszegi­ben kezdődtek meg legkésőb­ben a gyűlések, így itt több idő jutott az alapos előkészítésre. Az ütemterv elkészítése után a járási pártbizottság kioktatásra hívta be a kiválasztott községi felelősöket. A pártbizottság se­gítségét, a gondos és céltudatos szervezőmunkát jól tükrözik a lezajlott egyesülési ülések jegy­zőkönyvei, határozati javasla­tai. Különösen jó határozatok születtek Csonkahegyháton, Kemendolláron, Németfaluban, Felsőbagodon. Becsvölgyén megközelítette a százat a meg­jelentek száma, de nagyon sok községben volt még hasonlóan népes gyűlés. A lenti járásban a mikekarácsonyfai egyesülő gyűlés emelkedik ki a többi közül, s az ott megjelentek szá­ma, a hozott határozatok, el­hangzott nyilatkozatok szinte már eleve garantálják a nép­frontbizottság eredményes mű­ködését.­­ Nem lenne helyes, ha a hi­bákat elhallgatnánk, hiszen a munkánk megjavítása céljából azok ismeretére is szükségünk van. Lendvadedesen az egyesü­lési ülésre az MNDSZ elnökét nem hívták meg, s ugyanez tör­tént Gelsén is. Nagykutason le­mondatták az egész Népfront­­elnökséget, azzal, hogy nem egyesülésről, hanem újjává­­lasztásról van szó. Kustányban összesen hatan vettek részt az egyesülési ülésen, és ki is mondták az egyesülést. Vasbol­dogasszony községben félre akarták vezetni a járási titkárt, úgy tájékoztatták, hogy az egyesülési ülést megtartották, pedig azt nem szervezték meg. Egy-két helyen indokolatlanul megváltoztatták a határidőt, és sok helyen nem hoztak határo­zatot. — A felmerült kisebb hibák ellenére azonban — fejezte be a tájékoztatót Trovencsák elv­társ — az egyesülési munka állása kielégítőnek mondható, s ha a következő heteket jól hasznosítjuk, eredményesen oldhatjuk meg az erők egyesí­tésének azt a fontos feladatát, mely a további sikerek záloga lehet. A beszámolót követő vitában számosan kértek szót. Török Lajos, a megyei tanács VB el­nöke a népfrontbizottságoknak a községfejlesztési tervek vég­rehajtásában, a társadalmi munka szervezésében, a terme­lési bizottságok segítésében való fontos szerepét hangsú­lyozta. — Támaszkodjanak Népfront­­bizottságaink munkájukban bátran a tanácsokra — mon­dotta —, mi támogatjuk őket,­ hiszen a népfrontmozgalom vi­­­szonzásképpen hathatós segítsé­­­et adhat a tanácsi munkának­ is. A közösen végzet erőfeszítése pedig végső fokon a párt célki-­­tűzéseit segíti a megvalósulás­hoz. " László Gyula, az MSZT me-­ gyei szervezetének elnöke az a népfronmozgalom és a Magyar­­ —Szovjet Társaság közötti szo­­­ros együttműködést hangsú-­­lyozta. Miles István a képvise-­­lő­csoport mielőbbi életrehívá-­­ sáról beszélt. # Több más, tartalmas hozzá-­ szólás után az elnökségi ülést határozatot hozott arról, hogy­ az egyesülési üléseket szeptem-f ber 15-ig a megye egész terüle-# tén megtartják, s ezekhez még­ további segítséget kérnek a já-# rási pártbizottságoktól. Isatáro-# zatot hozott az ülés a nőtaná-# csok aktívahálózatának kibőví-# téséről, a községpolitikai tervek# népszerűsítéséről és végrehaj-# tásáról, valamint a községi tér-e melési bizottságok munkájának# segítéséről és békeestek rende-# zéséről is. # A DISZ oktatás előkészítéséről Még pár nap és kitárulnak az iskolák kapui, megkezdődik az állami oktatás. Azoknak a fia­taloknak, akik üzemekben, a mezőgazdasági munka bármely ágában­ dolgoznak, a DISZ nyújt elméleti oktatást. A járási bizottságok és a megyei bizottság szervezte meg a fiatalok politikai okta­tását. Most még csak számok tanúskodnak az oktatás szerve­zéséről, de­­hamarosan el­válik, jó volt-e a járási bizottságok és a megyei bizottság előkészí­tő munkája. Az elmúlt év tapasztalatai azt igazolják, hogy a fiatalok szerették a Petőfi iskola anya­gát. Ezen a tanfolyamon nem­csak a magyar történelem bi­zonyos szakaszaival ismerked­tek meg, hanem a társadalom fejlődésével is. Élesedett po­litikai tudásuk s nem egy olyan eset történt meg, mint például a Pördeföldes Állami Gazdaságban, hogy a fiatalok a Petőfi iskola vezetőjével vi­tába szálltak. Az 1956—57-es oktatási év­ben ismét megszervezték a DISZ-szervezetek a Petőfi is­kolán való tanulást. A megyé­ben 88 helyen indul be. A marxizmus—leninizmus körök megszervezésében a pártszervezetek nyújtottak se­gítséget. A pártszervezetek biz­tosítanak propagandistákat és segítséget nyújtottak a hallga­tók ide való beosztásánál is. Itt azok a fiatalok tanulnak, akik a Petőfi iskolák II. évfo­lyamát elvégezték. Nagy érdeklődés előzi meg a «Hősök voltak» című 2 kötet­ben megjelenő könyv tanulmá­nyozását. A kommunista moz­galom és a KIMSZ harcos zászlóvivőinek életét tárja fia­talok elé. Az irodalom anyagát négy téma köré osztják fel. Teljesen újszerű lesz a Kér­dezz—felelek esték megrende-­ zése. Nincs előre kialakított te­matikája. Gazdasági, politikai, tudományos és erkölcsi témá­kat tárgyal. Azokban a közsé-­ gekben, ahol ezt beindítják,­ gyűjtőládákat helyeznek el,­ ahova a fiatalok bedobják kér-­ déseiket, amely az est vitájá-­ nak gerincét alkotja majd. Hat olyan dologra kérnek választ a­ fiatalok, amelyre történetesen­ a vitaest vezetője nem tud a helyszínen választ adni, akkori a TTIT és a DISZ előadói rész­­­letesen válaszolnak egy más­ alkalommal előadás formájá­ban. A szakmai tanfolyamok fe­lett védnökséget vállalt a­ DISZ. Eddig 7 ipari és 17 me­zőgazdasági szaktanfolyam in­dul az ősszel. Ezeket a tanfo­lyamokat olyan elvtársak ve­zetik, akiknek az elméleti tu­­dáson kívül bőven van tarso­lyukban gyakorlati tapasztalat is. " Szívesen segítünk a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnek A ZALA augusztus 24-i számának „Több segítséget a Zala megyei Bánya- és Építőanyagipari Egyesülésnek” című cikkéhez szeretném hozzáfűzni a magam véleményét. A cikk helyesen tárta fel megyei testvérvállalatunk mű­szaki irányításának hiányosságait. Ezeket — mivel munká­jukat mi is figyelemmel kísérjük — magunk is jól ismerjük. Éppen ezért a Megyei Pártbizottság révén már több ízben felajánlottuk segítségünket. Hogy ebből a segítségből mind­eddig nem vált semmi valóra, azt csupán az okozta, hogy a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés eddig — úgy látszik — nem látta szükségesnek azt. Az említett cikknek azzal a részével kapcsolatban, amely a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés nehézségeinek illuszt­rálására mink­et, a Zala megyei Téglagyári Egyesülést hoz fel ellenpéldául, szeretném leszögezni azt, hogy Egyesülésünk 7 telep felett gyakorol ellenőrzést, amelyből három Nagykani­zsán, három Zalaegerszegen és egy Zalaszentgróton van, és vállalatunk évi 56 millió téglát és 8 millió cserepet termel. A telepek ellenőrzéséhez mindössze 1 gépkocsi áll rendelkezé­sünkre, ugyanis a másik gépkocsi csak papíron létezik. An­nak idején „ömlesztett” állapotban kaptuk, s ma sem tudjuk használni. Mindezek alapján nem tartom szerencsésnek, hogy a Bánya- és Építőanyagipari Egyesülés nehézségeinek bemu­tatására minket említ a cikk kedvező ellenpéldaként MRÁZIK LAJOS, a Zala megyei Téglagyári ÉS igazgatója Mrázik Lajos elvtárs fenti levele, szerkesztőségünk véle­ménye szerint, üres kaput dön­get. Ismeretes előttünk, hogy a Zala megyei Téglagyári ÉS- nek is meg­vannak a maga gondjai, bajai. Mindezek mel­lett azonban telepei mind tech­nikai ellátottság, mind a hoz­záértő műszaki vezetés tekinte­tében sokkal jobb helyzetben vannak, mint a Zala megyei Bánya- és Építőanyagipari ES telepei. Ez egyébként Mrá­zik elvtárs levelének első ré­széből is világosan érződik, hi­szen segítséget akar nyújtani a Bánya- és Építőanyagipari ES- nek, amire természetesen csak a fejlettebb, magasabb színvo­nalon álló vállalat képes. Ebből viszont az következik, hogy a Bánya- és Építőanyagipari ES vezetői ragadják meg a feléjük nyújtott segítő kezet, és a két testvérvállalat közötti együtt­működés megteremtésével is próbáljanak harcolni nehézsé­geik ellen. ZALA i­ff As arany és estistá' je rendszere­ ­ Panama szuverén köztársa- 4 ság. A panamai köztársaság­­i képviselői a legutóbbi nem- 4­zetközi konferencián egymás 4 mellett ültek az Egyesült Ál­­­­­amok képviselőivel. Mindkét ország küldötteinek egyforma­­4 szavazati joguk van. Ha azon- 4 ban a valóságot nézzük, mást­­ látunk. # A Panama-csatorna övezet­­­tében, ahol az Egyesült Álla­ti­­ok korlátlanul uralkodik, az ■# az amerikaiak és a pana­­■# maiak egyáltalán nem egyen­­■# fő bért kapnak az egyenlő ■# munkáért. A panamaiakat a# „ezüsttel” (vagyis jóval kisebb­­ bérrel), az amerikaiakat pedig , ,sarannyal” (vagyis lényege­­­­gesen nagyobb bérrel) fizetik. # A Panama Tribune című he­tilap felháborítónak nevezi ezt a rendszert, mely, mint írja, a Panama-csatorna épí­tésének megkezdése óta fenn­áll. A lap azt is szóváteszi, hogy a Panama-csatorna öve­zetében a szolgálati előreha­ladás tekintetében is megkü­lönböztetésnek vetik alá a pa­namaiakat. Az egyik chilei újságban olvashattuk, hogy a legrosszabb autóbuszokat a négerek számára tartják fenn, a belvárosi filmszínházak ál­lásén ott éktelenkedik a fel­írás: „Csak fehéreknek." A csatorna övezetében dolgozók kérdőívein megtalálhatjuk a # „fehér”. ..fekete” és „barna” megjelöléseket. Fehérek csak az északam­erikaia­k, és az eu­­# rómaiak, míg a délamerikait # „barnának” nevezik. ’# Az Egyesült Államaik sze­­­­retné úgy feltüntetni a dol­­l­got, mintha megszámlálha­­t­­atlan jótéteményt tett vol­na Panamának. Valójában , azonban Panama az Egyesült , # Államok félgyarmata. Az , # amerikai monopóliumok óriá- , t si profitra tesznek szert a Pa- ( J nama-csatorna kizsákmányo- |­­­lás­a révén, míg a panamai ( J nép éhezik. |­­ Érdekes megemlíteni, hogy­­­­ a megkülönböztető „arany és ú­­ ezüst” rendszert alkalmazták k­i a világ másik részén, Egyipt­­­­­tomban is, az egykori Szuezi-­­­­ csatorna társaság urai. Nem i­s véletlen, hogy az amerikai ( a burzsoá sajtó óriási veszélyt (­­ látott az Egyesült Államok )­­ számára a Szuezi-csatorna m­a államosításában. Az amerikai­­i­a­akat valószínűleg aggasztja,­­­­ hogy ez a veszélyes példa egy i a szép napon megtörténhet a­­­­ Panama-csatornánál is. Már­­i­s pedig az imperialisták nem­­­­ szívesen mondanak le az­­ „arany és ezüst” rendszeré­­i !­s A Lovászi Kőolajtermelő Vállalat ,dolgozóit szokás szerint, a leg­nagyobb küldöttség képviseli a­­­bázakerettyei központi bá­nyásznapon. Több mint három­százan látogatnak át a legköze­­­­lebbi, az örök rivális testvér­­e­ ü­zembe.­­ A bányásznapon ismét sike­res munkáról számolhatnak be­­a lovásziak. Az olajtermelési­­tervet 101,4 százalékra teljesít tették. Ugyanilyen teljesítést értek el a gazolintermelésben,­­és valamivel nagyobbat a ko­­romtermelésben. Különösen­­azonban arra büszkék a lová­sziak, hogy a másodlagos olaj­­termelés egyik legfontosabb módszerének, a vízvisszanyo­­másnak alkalmazásában a bá­nyásznapi verseny során kima­gasló eredményt értek el. A vízvisszanyomásra előirányzott tervet 108,7 százalékra teljesí­tették. — Bár már ilyen ered­ményekkel dicsekedhetnénk a rétegrepesztéses eljárás alkal­mazáséban is — mondják. Va­lami baj van a gazolintelepen. Bár a gázellátás jó, de a levá­lasztás valami — eddig még ki nem derített okból — gyengébb, mint kellene. Remélik a válla­latnál, hogy ezt a hibát hama­rosan ki fogják javítani a ga­zolintelepiek. Egy este a DISZ klubban AZ ÜVEGES ajtó mögött elmosódott beszél­getés zaja, amit néha egy-egy vidám dal sza­kít meg, mint az esti irományba belehasító fénysáv a világos ablak előtt. Valahol szól a rádió. A zalaegerszegi DISZ klubban vagyunk. A rexasztalt néhány izgatott fiatal állja kö­rül. A piros golyó pattog, nekiütődik a zöld posztóval borított asztalszegélynek — az ellen­felek riadtan számolnak. — „Már négyszáz­harminc” — aztán lassan, szinte tétovázva megindul a gomba felé. A lökő kezében meg­merevedik a dákó, a partnerek fellélegzenek, a gomba felbukfencezik, oda a négyszázharminc. Kirobban a nevetés. Nagy itt a vidámság, de kevesen vannak, alig 4—-5-en. — Hol vannak a többiek? A szomszéd helyiségben a sakkozók között alig van fiatal. A folyóiratokat nem for­gatja senki. Néhányan rexeznek, néhányan sakkoznak. Ennyi az egész? A gondnokot keresem. A gondnok, Oláh Ist­ván feketehajú, sötétszemű fiatalember, kérdé­seimre előzékenyen felel. — Mikor szoktak elő­adásokat, műsoros esteket, táncdélutánokat rendezni? SZINTE zavartan felelt. Voltak. Igen, csak voltak előadások a tavasszal, akkor nagyon szeretett idejárni az ifjúság. A sorozat május elsejéig tartott. Segített a TTIT. Olyan témá­kat választottunk, amelyek érdeklik a fiatal­ságot. Kultúrált magatartás, viselkedés, öltö­­zés. Barátság, szerelem, házasság. Tudományos kérdések: a televízió. Az atomkorszak hajna­lán. — S azóta? — Akik idejártak, legtöbbnyire elmaradtak. Új előadássorozat, sajnos, nem indul. Foglal­kozunk az ifjúság nevelésével más téren is. Csuti elvtárs, a Portisch-fiúk tanítómestere, sok más tehetséges fiatal sakkozót is nevel. Itt szoktuk rendezni a városi sakkbajnokságokat, voltak műsoros estek, táncdélutánok is. — De miért maradtak abba? A válasz késik és nagyon bizonytalan. — A klubnak nincs önálló költségvetése. — Nem, ez nem fedi a valóságot. Ehhez nem kell pénz. A szervezés, illetve a szervezetlen­ség a hiba. — Nyáron nagyon nehéz megmozgatni az if­júságot — válaszolt JÁRTAM a Nefelejcsben, a Bárányban, a Békében, szombaton este tömve volt minden szórakozóhely, és csodálatosképp, fiatalokkal. Nem lehet megmozgatni az ifjúságot? Való­ban? Nem lehet? A mai fiatalok a munka, a tanulás mellett szeretnek szórakozni, és erre több a lehetőség, mint régen. Miért nem lehet a DISZ-klub a szórakozási lehetőségek, de a nemes lehetőségek egyik középpontja? Műso­ros estet akarnak rendezni? Vegyék fel a kap­csolatot a Ruhagyári DISZ szervezettel, majd ők segítenek. Ez talán nem is szívesség, leg­feljebb jóindulat, de inkább kötelesség. Ugyan­arról az ifjúságról van szó, ugyanazokról a fia­tal, új emberekről, a ma, a jövő embereiről. Miért nem rendeznek táncdélutánokat? Miért kell az ifjúságnak okvetlenül szórako­zóhelyre menni, ha táncolni akar? Miért van­nak teli a kocsmák? A DISZ-klubnak valószí­nűleg az volt az egyik feladata, hogy innen elvonja az ifjúságot. — Szakkörök működnek? — Igen — kapott a szón Oláh elvtárs —, ké­zimunka szakkör működik a lányoknak, he­­tenkint kétszer. Tervbe vettünk rádió- és fotó­szakkör szervezését, de nincs helyiség. És vé­gigvezet a mellékszobákon. Az egyik tömve­székkel, a másikban, ahol a kis stúdió van el­helyezve, farakás. Figyelem, illetékesek! Miért kerülhetett erre sor? Miért nem rendelkezik a DISZ-klub megfelelő mellékhelyiségekkel, miért kell a téli tüzelőt a szobában tartani? A szekrényben törött ping-pong ütők, lejárt sakk órák, beporosodott album a bukaresti VIT-ről. Bocsánat a lírai közhelyért —■ minden az el­múl­ásról beszél. AHOGY ÉN LÁTOM, a DISZ-klub közvet­len vezetősége nem hibás. Adjanak Oláh István mellé 3 fiatalt, akik társadalmi munkával részt vehetnek a DISZ-klub életének irányítá­sában. Pénzügyi-, sport- és kultúrfelelősök kel­lenek, olyanok, akik értik a dolgukat, és aki­ket tisztel, szeret az ifjúság. Fordítson több gondot a városi DISZ-bizottság erre a létesít­ményre, mert ha itt megindul az igazi évec , a zalaegerszegi DISZ-klubra büszkék lehetünk. Szombat este 10 óra van. Búcsúzom. A rexe­­zők is elindulnak, hogy a kocsmában meg­igyák az áldomást a partira. Jól van ez így??? Kristóf Attila ______ •még nem lehetett rangsorolni a­­munkaversenyben elért ered­­­mények alapján az üzemrésze­iket, brigádokat. Komoly mun­ka lesz megállapítani, vajon a kútjavítók, a gazolintelepiek, a termelőbrigádok, vagy a gép­­műhelyiek dolgoztak-e jobban. Kitűnő munkát végzett vala­mennyi. Egész sereg terven fe­lüli munkát végeztek el a bri­gádok a bányásznapi verseny utolsó hetében. A gépműhely tolójavító brigádja 8 tolót, a ka­zánszerelők egy kazán terven felüli javítását végezték el. A lakatosüzem brigádjai egy Wutelfel kútjavító berendezés javítását 3 nappal a határidő előtt fejezték be. A kútjavítók közül különö­sen a Franks-berendezésnél dolgozó Busa Dezső csoport tűnt ki, amelyik a 136-os kúton egy cementdugó elhelyezését re­kordidő alatt végezte el. A ga­zolintelepiek tervük jó teljesí­tésével rukkoltak ki. A stabil­gazolin termelési tervet 108, a butántermelési tervet 104,1 szá­zalékra teljesítették. A Gépgyár dolgozói • nem vesznek nagy számban • részt a bázakerettyei ünnepsé­gen. Mindössze 15 tagból álló •csoporttal képviseltetik magu­kat, viszont a bányásznapi munkaversenyből annál ered­ményesebben vették ki részü­ket. A verseny során 86 478 fo­rint értékű többtermelést és­­ megtakarítást értek el. Győre­i Ferenc lakatos-brigádja 16 400­­ forint értékű, Csizmeg József­­ tartályépítő-brigád­ja pedig 19 600 forint értékű terven fe­lüli munkát végzett el. A gépgyári dolgozók egész évi és bányásznapi munkájuk­kal büszkén állhatnak ott a bányásznapi ünneplők sorában. A vállalat egyre jobb munkájá­nak bizonyítéka lesz az is, hogy ezen a napon a gyár 10 dolgo­zója részesül miniszteri kitün­tetésben és 12 dolgozó nyeri el a Szakma Kiváló Dolgozója cí­met.­ ­ Kiss Károly elvtárs mond ünnepi­­boszádot a bázakerettyei bányásznapon [Kimagasló termeléssel készültek az ünnepre­­ az olajbányászok . Holnap, a bányászok hagyományos napjának megünnep­­­­lésére gyűlnek össze Bázakerettyén a zalai olajbányászok.­­ Ami magát az ünnepséget illeti, a házigazda Budafai Kőolaj­- termelővállalat dolgozói lázas ütemben dolgoznak, hogy ü­ze­­­mük, kultúrházuk, szabadtéri színpaduk méltó dísszel várjá­­ az összes zalai olajmezők küldötteit, az ünneplő bányászokat.­­ A vasárnapi ünnepély jelentőségét növeli az is, hogy meg­­­jelenik azon Kiss Károly elvtárs, a Politikai Bizottság tagja, a megyénk képviselője, és ünnepi beszédet mond.­­ A bányásznapi ünnepségek előkészítésének másik, még­­ fontosabb oldalán, a termelésben is nagy lendülettel és aka­­r­rással folyt a munka. Ebben nemcsak a vendéglátó üzem, ha­­­­nem az összes olajipari vállalat igyekezett. Jeleskedni A Budafai Kőolajtermelő Vállalatnál

Next