Zalai Hírlap, 1957. február (2. évfolyam, 26-47. szám)
1957-02-01 / 26. szám
2. A jövő hónapban Zalaegerszegről is megindul a légi közlekedés A 31-i budapesti lapok adták hírül, hogy több útvonalon ismét megindult három hónapi kényszerpihenő után a légi közlekedés. Hogy pontosan tájékoztathassuk olvasóinkat, kimentünk az Andráshida határában lévő repülőtérre, hogy megyénkben a legilletékesebbtől, Tóth Zoltántól, a repülőtér vezetőjétől kapjunk választ a Zalaegerszegen sokakat érdeklő kérdésre. — Az elmúlt napokban jártam Budapesten — tájékoztatott a repülőtér vezeője —ahol azt a választ kaptam, hogy előreláthatólag március közepén, de inkább a második felében kapcsolódunk be mi is a légi forgalomba. Lehet — folytatta — hogy az utazni szándékozók előtt ez nem túlságosan biztató, de előttünk máris az, hiszen az október 23-át követő események után heteikig el voltunk szakítva központunktól, s még azt sem tudtuk sokáig, hogy lesz-e még majd szükség a zalaegerszegi repülőtérre. — Talán arról is volt szó —■ kérdeztük —, hogy megszüntetik a repülőteret? — Bizony volt, hangzott a válasz. — Néhány repülőteret, így a nagykanizsait és kaposvárit például megszüntették. — Milyen lesz akkor az öszszeköttetés? — érdeklődtünk tovább Ezek szerint a jövőbenNagykanizsa helyett csak Zalaegerszegig közlekedik majd a budapesti gép? — Bizony így lesz — mondta Tóth elvtárs — bár azt hiszem,hogy ennek a zalaegerszegiek csak örülni fognak. — Mi lesz ebben az öröm? — Az, hogy a tervek szerint közvetlen járat lesz Budapest és Zalaegerszeg között. Eddig a budapesti gép Győrön és Szombathelyen keresztül ért ide, ami igencsak meghosszabbította az utazási időt. Most úgy tervezik, hogy Zalaegerszegről a kora reggeli órákban indul egy repülőgép Budapestre, ami 10 óra előtt ott van, és a késő délutáni órákban indul vissza. Ez azt jelenti, hogy ha fulladtak a repülőtér vezetőjének kemény fellépésén, akinek sikerült elhitetnie a rádiózáshoz mit sem értő fegyveres handabandázókkal, hogy a rádióleadó rossz, csövek hiányoznak belőle, amelyek egyelőre pótolhatatlanok. A többmilliós értéket így sikerült megmenteni, s a zalaegerszegi repülőtéren a rádióleadó, a többi értékes műszerekkel, berendezésekkel együtt készen áll a légi közlekedés újbóli indulására. Ezt bizony nagyon várják már a dolgozók — mondja búcsúzóul a repülőtér vezetője —. Nap-nap után érdeklődnek nálunk is, hogy mikor indul ismét a légi közlekedés. A közelmúltban a ruhagyár és a megyei tanács küldöttsége kereste fel városi irodánkat, hogy tolmácsoljuk kérésüket a Közlekedésügyi Minisztériumhoz a légijáratok mielőbbi újbóli indítására. Ezúton tolmácsoljuk most mi is nemcsak a ruhagyár és a megyei tanács dolgozóinak, hanem a város még sok-sok dolgozójának a kérését a Közlekedésügyi Minisztériumhoz, hogy amint a lehetőségek engedik — és ha lehet, úgy még a tervezett határidőnél is korábban — kapcsolják be Zalaegerszeget ismét a légi forgalomba. egy nap alatt meg tud fordulni. Az eddig érvényes menetrend ezt nem tette lehetővé, mert az egerszegi gép tizenkettő után ért Budapestre és két óra előtt már indult is vissza. A későbbi beszélgetésből megtudtuk, hogy a repülőtér minden különösebb kár nélkül „vészelte át” az október 23-át követő eseményeket. Igaz, október 26 és november 4 között több ízben is jártak kint Zalaegerszegről felfegyverzett civilek és katonák, akik a repülőtér rádióadóját akarták birtokba venni, hogy azt is felhasználhassák a lelkek mérgezésére, kísérleteik azonban kudarc H. N. Bulganyin beszéde a K. O. Fagelm tiszteletére adott villásreggelin Moszkva (MTI) A TASZSZ közli: N. A. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke Fagerholm finn miniszterelnök tiszteletére adott villásreggelin beszédében a többi között a következőket mondotta: Reméljük, hogy Fagerholm úr mostani látogatása és a hozzá fűződő személyes kapcsolatok a Szovjetunió és Finnország baráti viszonyának továbbfejlődését és erősödését szolgálják majd. A két állam kapcsolatai kedvezően fejlődtek az egyenjogúság, a belügyekbe való be nem avatkozás, az állami szuverenitás és a nemzeti függetlenség kölcsönös tiszteletben tartása alapján. A szovjet kormány továbbra is mindent megtesz, hogy a két ország barátsága és kölcsönös megértése tovább erősödjék, kereskedelmi és művelődési kapcsolatai fejlődjenek. Az Elsült Államok hatalmas összegeket fordít repülőgépei és távirányítású lövedékek gyártására Washington (MTI) Az Egyesült Államok országos gépgyártási bizottságának évi jelentése szerint, amelyet Eisenhower elnök hétfőn terjesztett a kongresszus elé, az Egyesült Államok a jelenlegi nemzetközi helyzetre való tekintettel, példátlan összegeket fordít a biztonság legfőbb biztosítékának, repülőgépek és távirányítású lövedékeik gyártására — közli az AFP. A jelentés aláhúzza, h■feltétlenül folytatni kell az erőfeszítéseket, hogy az Egyesült Államok technikai szempontból és számszerűség dolgában legalább olyan színvonalon álljon, mint más ország. A SZELLEM SZABADSÁGA so nehéz dolga volt annak, aki az elmúlt években a szellem szabadságáról akart meggyőzni művészembert, vagy akár egyszerű műértőt, olvasót is hazánkban. Az eseményeket tisztán látó, némileg is átfogó ismeretekkel rendelkező vitapartner csakhamar előhalászott olyan érveket, vagy tényeket, amelyek hallatára vagy az «objektív nehézségek«jól ismert kifogását suttogtuk el, vagy egyszerűen beváltottuk az igazat: valóban, a szellemi szabadság csak bizonyos határokon belül van meg nálunk. A »határok» és a «szabadság» szavak jelentése, értelme persze nem állítható közös értelmi síkra, s ennek a hiábavaló próbálkozásnak annyi eredménytelen kísérletével találtuk szemben magunkat a múltban. Irodalmi téren csak a szocialista-realista ismérveknek megfelelő művek számára volt nyilvánosság, a képzőművészet különböző ágaiban ugyancsak a kicentizett és előírt művészi jelek hordozói kaptak helyet a tárlatokon, a bemutatott filmek tekintélyes része - minden jóakarat ellenére — magán viselte a sematizmus bélyegét és szűklátókörű, szemellenzős szempontok érvényesültek a zenében, a színházi politikában, s a szellemi élet más területein is. Jelentős propagandát fejtettünk ki annak érdekében, hogy az elemi hibákkal is küszködő kultúrpolitikánkat feddhetetlennek, szeplőtelennek nyilvánítsák a dolgozó tömegek, s nem akartuk tudomásul venni, hogy számottevők a fogyatékosságaink, összecsomagolva, szinte gondolkodás nélkül félredobtunk mindent, ami nyugatról jött, s értékén felül magasztaltunk mindent, amit a szocialista tábor országai produkáltak: így fordulhatott elő, hogy miután a filmek sorában például egészen gyenge (keleti« alkotások lelkendező kritikája dacára a mindennapi ember csalódottan jött ki a filmszínházból, s mikor az elzárkózás elvén enyhítve olasz, francia filmeket is átvettek szerveink, kultúrpolitikánk irányítóiban megingott a tömegek bizalma. Az elkövetett hiba nyilvánvaló. A szocialista művészeti irányzatok magasabbrendűségéről, tisztultságáról, emberibb gondolatairól nem a népművelési apparátus dolgozóinak és a brosúrák lapjainak kell meggyőzni a dolgozókat, hanem ezt a csatát maguknak a dolgozóknak kell eldönteniök, — mégpedig személyes élményeik, benyomásaik alapján. Ne azért döntsön bárki is a szocialista-realista festmény mellett, a kubista alkotással szemben, mert ezt olvasta valahol, hanem azért, mert látta mindkét irányzat képeit. És ne dicsérje senki azért az «Othello» című filmet, mert plakátjára oda van írva, hogy »színes szovjet filmalkotás», hanem nézze meg a filmköltészetnek ezt a gyöngyszemét, nézzen meg nyugati giccseket, s híres alkotásokat is, és akkor könnyen dönthet magában arról, hogy a zenitre csak a művészi hitvallás ritka termékei jutnak. Az elmúlt tíz esztendő kultúrpolitikája kirekesztette az összehasonlítás lehetőségéből, az önálló véleményalkotás kereteiből az embereket. Az irodalom, a képzőművészet, a zene szocialista irányzatai nem az egyéb irányzatokkal való, bárki által betekinthető harcban — mintegy a tömegek ízlésbeli döntése alapján jutottak a szellemi élet vezető erőinek sorába, hanem a hivatalos kultúrpolitika kinyilatkoztatása alapján. Legalább is a köznapi emberek ennyit láttak az egészből. Közben elviharzott felettünk az októberi áradat, s aki most tekint végig a mozik műsorán, a könyvkiadók tervein, a napilapok cikkein, ■z megdörzsöli a szemét, s egy pillanatig arra gondol, hogy mi a világba pottyant. Nem beszéltünk erről még eleget, mert fontosabb kérdések is tarnnak a magyar közélet napirendjén, denem lehet továbbra is észrevétlenül elmenni a változás mellett, mely szellemi életünkben bekövetkezett. Tudjuk, még naponta tesznek ártalmatlanná fegyveres csoportokat, lepleznek le kémeket, a szocialista állam ellen szervezkedőket, s a népi hatalom megszilárdulása szempontjából ez százszor fontosabb, mint hogy pl. a Tarzan-sorozat vitatható értékű első kötete az utcára került. S a munkástanácsok megszilárdítása, helyes munkamódszerük kialakítása is sokszorta előbbre való, mint az Yves Montand-dal Lucienne Boyerral megtűzdelt tavaszi hangverseny-program. De vegyük észre végre a művészeti élet, a kultúra frontján bekövetkezett örömteljes kibontakozást is. Vegyük észre és beszéljünk róla, hiszen sokan és sokféleképpen akarják jelenlegi vezetőink, pártunk érdemeit kisebbíteni, eredményeit elhomályosítani. Könyvkiadóink terveiben teret kapott — most már nyu Codt szívvel mondhatjuk — az egész világ irodalma. Hemingway-tól Dreislerig, Herczeg Ferenctől Kosztolányi Dezsőig megtalálunk mindeneit a kiadásra előjegyzett szerzők között, akik csak megváltották műveikkel a belépőjegyet a maradandóság tájaira. Képzőművészetünkben számos nyilatkozat hangzott már eddig is el, mely szerint teret engednek a különböző művészeti áramlatok képviselőinek. Színházaink programjából száműzték a csak «vonalas« darabok bemutatásának visszahúzó erőit, s Molnár Ferenccel az élen színpadra kerülnek olyan szerzők művei is, mely műveknek semmi más érdemük nincs, mint az, hogy ötletesek, szellemesek, szórakoztatók. Filmszínházaink műsora máris változatos, érdekes, s most folynak a tárgyalások további , filmek vásárlásáról is. Mindezt röviden így foglalhatjuk össze: ránk köszöntött a szellem szabadsága. S hogy , ez a szabadság mennyire valódi, annak már néhány negatív jelenségével is találkozhatunk: a budapesti filmszínházak például egyetlen szovjet filmet sem pergetnek. Anélkül, hogy a fővárosi mozik műsorpolitikáját ismernénk, el kell ítélni a szabadságnak ilyen értelmezzését, mert ez nem használ senkinek sem. Ha a nyugati kapitalista országokban játsszanak szovjet filmeket (és nem is egyet), tűzzék csak nyugodtan műsorukra a mi mozijaink is a legjobb szovjet alkotásokat: kiállják azok a próbát művészi színvonal és a látogatottság tekintetében is a nyugati produkciókkal. Vagy itt van a könyvkiadás. Olvassuk a kiadók terveit, s nem éppen megnyugtató, hogy a gazdaságosság ürügyén kiadóink kitűnő szocialista írók művei helyett — van ebben valami húzódozás, félelem — kétes értékű, s valószínűleg ugyanilyen hatású, nagy lármával beharangozott nyugati szerzők műveivel tűzdelik tele a terveiket. A művészi szabadságnak ezeket a vadhajtásait kell lenyesegetni, hogy a szélesebb látókör kibomló lehetőségeit ne veszélyeztesse máris ilyen vagy olyan formában ferde gyakorlat, tisztességrontó szándék. Sokan vannak bizonyára, akiket ez a művészeti irányzatok előtti ajtónyitás, ez a kulturális felfrissülés váratlanul ért. Lesznek nyilván olyanok, akik válogatás és kritika nélkül habzsolják az újat, az eddig nem ismertet, mások óvatosabb kézzel nyúlnak majd a csak hallomásból ismerthez, a fül, szem és lélek számára szokatlanhoz. Nyilvánvaló, hogy az óvatos és alános közeledés a helyesebb, de talán nem is annyira a vérmérséklet a fontos most, a szabaddá vált szellem szárnyalásakor, hanem a szándék. Ha azzal a gondolattal lapozzuk fel az új könyveket, tekintsük meg az új színműveket, filmeket, műalkotásokat, ha azzal a szándékkal ismerjük meg a tárgyilagos kritikai szemüvegen keresztül — az eddig rejtve maradt művészeti irányokat, hogy azokból ismereteinket gyarapítsuk, akkor nincs hiba, messzebb látókká válunk. És ha a szellem szabadsága által kínált lehetőségeket a szocialista fejlődésben is hasznosítjuk, akkor emberi értékünk is nő. mmwik9K%4MS Helmer osztrák belügyminiszter nyilatkozata a genfi menekültügyi értekezleten Bécs (MTI) A bécsi lapok részletesen ismertetik azt a nyilatkozatot, amelyet Helmer belügyminiszter tett a genfi nemzetközi menekültügyi értekezleten az osztrák kormány nevében. Helmer kijelentette: «Ausztria torkig van vele, hogy állandóan koldulnia, és alkudoznia kell a magyar menekültek miatt s ezenfelül azt a kockázatot is viselnie kell, hogy a továbbszállított magyarok egy része nyugati országokból visszatérnek hozzánk. Tűrhihetetlen, hogy Ausztria földrajzi fekvése miatt továbbra is kénytelen legyen a menekültkérdés anyagi és politikai terhét viselni. A nyugati államok kötelessége, hogy területük és lakosságuk számarányában átvegyék az osztrákoktól a disszidált magyarokat. A belügyminiszter hangsúlyozta, hogy az előjelek szerint Ausztriában maradó 65 000—70 000 magyar menekült legszerényebb ellátása napi nyolcvanezer, tehát havi két egész öttized millió dollárba kerül. Helmer követelte, hogy a nyugati országok rendszeresen és előre meghatározott kulcs alapján járuljanak hozzá a menekültek eltartási költségeihez. ZALAI HÍRLAP Együtt a néppel... — Ülést tartott a Zala megyei képviselőcsoport — Együtt a néppel! — Ez a megújhodó gondolat, ez az örvendetes törekvés, ez az új és tiszta szándék forrósította át a Zala megyei képviselőcsoport tegnap délelőtti találkozásának hangulatát. Október 23-án volt az utolsó megbeszélés. Határozatait és a zalai nép érdekében tervezett lépéseit a drámai események nem engedték megvalósítani. S e megbeszélésenmost új tettekről, tisztább cselekedetekről, hatékonyabb képviselői munkáról, szomorú következtetésekről és keserű tanulságokról hallnak a keresetlen, szívből jövő szavak. Őszintén, bátran, céltudatosan ... A tanácskozó helyiségben ott találjuk: Hodossy Ilona, Bekő György, Matécz János, Miller I István. Dedinszki János ismert és népszerű — a bonyolult korlátozások, megkötöttségek ellenére is sok jogos sérelmet ér Insló — zalai képviselőket. A Hazafias Népfront megyei elnöksége talán a legindokoltabb, a legszükségesebb időben hívta össze ezt a megbeszélést. Kérdések régiója vár megnyugtató feleletet, panaszok tömegét kell orvosolni, s szavak rengetegét kell tettekké változtatni. Igaz, őszinte szó, bátor, harcos kiállás, szocialista építésünk mellett való következetesség, nagyobb jog, alaposabb élet- és törvényismeret — egy- sszóval: igazi képviselői munka vár most az országgyűlési küldötteinkre. A nyílt és közvetlen hangúmegbeszélés Varga Béla megyei népfront-elnök bevezetőjével kezdődött. Beszámolt a Népfront elmúlt három hónapi munkájáról. Ezeket mondotta: — Megyénk lakosságábanemlékei, hagyományai vannak s a mozgalomnak. S a zalai dombok lakói az elmúlt időkben ezt tetteikkel is bizonyították. I — Bizonyíték a közel félszázezer forint értékű felajánlott ruhanemű, melyet egy pesti iskola növendékeit ért károsodás enyhítésére áldoztak. I — Népünk egységén, tisztánlátásán súlyos szakadások, sötét ködfoltok támadtak. Ezek eloszlatásában és az élet gyors normalizálásában való hatékony segítségnyújtás vár ma k épviselőkre és a mozgalomnak a magyarság sorsáért felelősséget érző minden egyes tagjára. A rövid bevezető után Bekő Györgynek, a megyei képviselőcsoport elnökének a beszámolója következett: — Nem várt még képviselőkre oly nehéz feladat, mint amilyennek mi nézünk elébe. Az emberek várnak, várnak, s emellett igen sok a fenntartás, bizalmatlanság, tartózkodás és kétség. Jól tudjuk, igen nagyrészt indokolt ez. De igaz szóval, őszinteséggel, a hibák célt tudatos üldözésével, megértéssel és közeledéssel segítenünk •kell a dolgos alkotó élet kibontakoztatását. Nagyot alkotni — ami egyébként sokszorosan ránk fér — csak nyugalomban és a kölcsönös bizalom légkörében lehet. Hazánk súlyos sebekből vérzik, közéletünk réseibe gonosz kártevők rejtőztek. De összefogással, a kormány támogatásával elűzhetjük ezeket és hamar begyógyíthatjuk sebeinket. Hazánkban néhány év alatt lehet ..Svájc” — amint a nép mondja — vagy akár ..Amerika”. Ehhez módunk és jogunk van. Megvalósit séhhor az összes adottságokkal rendelkezünk. De hallgatni kell a szóra és hinni a ,,hétköznapi” embereknek. Ők megmondták, amit éreznek. A mi kötelességünk, hogy őszintén, szépítés és festés nélkül továbbítsuk a kormánynak azokat. Az eddigi gyakorlat, hogy csak a szépeket mondtuk el az Országházban, jól tudjuk, hova vezetett. Járjunk minél többet az emberek között. Tanácskozzunk, vitatkozzunk. Sokat, igen sokat tanulunk ebből. És minél több ember előtt segítsük leleplezni a nemzeti jelszavak hamis köntösébe burkolózott ellenséget. Azokat, akik uszításban látták a nyugalmat és horoktalanságban az előrehaladást. — Választók százai fordulnak most tanácsért, felvilágosításért képviselőikhez. Hogy érdemben segíthessünk, meg kell szüntetni a munkánkat bénító tájéko- szatlanságot. Mi volt eddig...? !Még egy közlönyt, vagy rendeletet sem kaptunk. Számos esetekben a községi tanácsok tájékoztatására kényszerültünk, amiről bebizonyosodott, hogy a választók ügyeinek intézését nem segítette megfelelően. Az első hozzászóló Miller István képviselő, többi között ezeket mondotta: — Kormányunk bölcs intézkedései egyre inkább megnyugtatták a falusi lakosságot. Egy szövevényes földműves panasz azonban mind türelmetlenebbül vár megoldásra. Mi lesz a föld- del...? Százak kérdezik azt napjainkban. Hogy a tavasz nyugodt, megelégedett embereiket találjon megyénkben, sürgősen rendezni kell ezeket a dolgokat. Matécz János ezeket mondta a tanácskozás közben: — A képviselők eddig sokszor, igen sokszor nem tudták a népet képviselni. Községemében — Fülyeházán — példáula múlt évi gabonahordás előtt teljesen használhatatlan volt a Principális hídra Két hónapi futkosásomba került, mire megyavíttatását valahogy sikerültelintéznem. Aztán egy másik, i egyik petriventei kisiparostól megvonták az irarengedélyét,mert nem lépett be a termelőszövetkezetbe. Nyilvánvaló, törvénytelenség volt. Panaszát azonban mégsem tudtam elintézni. Mi képviselők, legtöbbet a begyűjtés szorgalmazásával és a tsz szervezéssel jártunk falura. Téves, igen téves gyakorlat volt. Szálljon le minden vezetőember a nép felett való értekezés hamis Olimpuszáról. Országunk sorsának jobbra fordulásán csak így segíthetünk. Horváth László elvtárs az MSZMP ideiglenes megyei intéző bizottságának küldötte őszinte, bátor, igaz szót kért a Vágtólól —mint mondotta — szívesen veszik az ország kormányzásában való őszinte segítséget. Veiczi Ferenc elvtárs, a megyei népfront iroda vezetője a pedagógusokról kialakult nézetek felülvizsgálását említette, lovakodjunk az általánosítástól ! — mondotta —. Megyénk pedagógusai többségben néphez hű, tiszta gondolkodású emberek. A bűnösöket, az eltévelygőket gondosan külön kell választani tőlük. Befejezésül Török Lajos elvtárs, a megyei tanács végrehajtó bizottságának elnöke több időszerű közigazgatási intézkedésről tájékoztatta a képviselőket. 1957. február . Az ÁLLATFORGALMI VÁLLALAT minden állattartó gazda figyelmét felhívja, hogy előnyös feltételek mellett a szerződés köthető sertésre, húsbikáral és üszőhizlalásra . Bővebb felvilágosítást a vállalat járási kirendeltségei, és felvásárlói adnak. j