Zalai Hírlap, 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-01 / 50. szám

A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának ülése A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata az időszerű kérdésekről és feladatokról A Központi Bizottság meg­állapítja, hogy az ellenforra­dalmi erőkkel folytatott szaka­datlan harc köztien, a decem­beri párthatározat végrehaj­tása eredményeként, jelentős sikerek születtek mind a poli­tikai, mind a gazdasági és kul­turális élet, mind a párt- és tömegszérvezetek fejlesztése terén. I. A párt építése A proletárdiktatúra, a népi demokrácia vezető erejének, a pártnak építése alapjában vé­ve egészségesen és kielégítő ütemben halad előre. Párttag­ságunk jelenleg heti átlagban 8—12 ezer fővel növekszik és túlhaladta a 190 ezret. A vá­rosi pártszervezeteken kívül az ország falvainak 75 százalé­kában megalakult a pártszer­vezet; a párt alapszervezetei­nek száma lényegesen megha­ladta a 8 ezret. A párt központi lapja, a Népszabadság, hétköznap 620 ezer, vasárnap 690 ezer pél­dányszámban jelenik meg, az egyéni előfizetők száma elér­te a 250 ezret. A párt rendezvényeit általá­ban a magasfokú látogatottság, az élénk, szabad elvi és építő jellegű vita, az üres, sablonos vonások eltűnése, a harcos hangulat és egység jellemzi. A párt egészséges fejlődését elsősorban azzal értük el, hogy élesen elhatároltuk magunkat a Nagy Imre—Losonczy-féle pártellenes csoporttól, szilárd és megalkuvás nélküli harcot folytattunk mindazok ellen, akik megkísérelték e káros, végeredményben az ellenfor­radalom céljait szolgáló poli­tika felújítását pártunkban. Visszavertük azt az ellenfor­radalmi támadást is, amelyet a „sztálinizmus”, „rákosizmus” hamis jelszavával indítottak pártunk ellen, azzal a céllal, hogy a párt újjászervezését gátolják, a becsületes, aktív kommunistákat befeketítsék és üldözzék. A pártépítés eredményei to­vábbá annak a határozottság­nak köszönhető, amellyel Központi Bizottságunk fellé­pett és fellép a szektás politika veszélye ellen is. E veszély le­küzdése érdekében biztosítot­tuk a vezető szervek megfe­lelő összetételét, hathatós in­tézkedéseket tettünk a belső pártdemokrácia érvényesülé­sére, a párt tevékenységének az önkéntes társadalmi munka alapjára való helyezésére. A függetlenített pártapparátua létszámát 64 százalékkal csök­kentettük. Politikánk szilárd el'd ala­pokra való helyezésével s k'5 vetkezetes gyakorlati keresz­tülvitelével s:l e rűlt biztosítani pártunk elvi, j clitik >i 33 -zer- vezési egységét. Ennek ered­ményeként sikerült elérni az' is, hogy pártunk vezető szere­pe a Magyar Népköztársaság állami és társadalmi életéber mind hatékonyabban érvénye­süljön. A pártegységért valc elvi harc, a proletárdiktatún erősítése s a párt vezető sze­repének biztosítása a jövőber is minden kommunista első él legfontosabb kötelessége. Az elmúlt két és fél hónai sikereiről szólva, nem hallgat­hatunk a pártmunka azor gyengeségeiről sem, amelvel az általános fejlődésen belül megmutatkoztak s a további egészséges fejlődést fékezik. Határozottan elítéljük egyes párttagjainknál megnyilvánu­ló elzárkózó magatartást az ér­telmiségi dolgozókkal, úgy­szintén a munkástanácsokkal szemben, mint káros és szek­tás hibát. Elítéljük azt a szek­tás nézetet is, mely szerint, "akik eddig nem léptek be a pártba, azokra már nincs is szükség". Az MDP-nek azok­kal a volt tagjaival szemben, akik eddig nem léptek be a pártba, türelmes, elvtársi és baráti viszonyt kell teremteni; az MSZMP-t az MDP volt tag­ságának túlnyomó részével a szocializmus győzelméért ví­vott hosszú és eredményes kö­zös harc kötelékei fűzik ösz- sze. A volt MDP-tagok közül azokat, akik 1957 május 1-ig felvételre jelentkeznek, régi párttagsági idejük elismerésé­vel kell felvenni a pártba. Ez után az időpont után csak mint új tagok kérhetik felvételüket. A Központi Vezetőség éle­sen elítéli az olyan, helyenként megmutatkozó elvtársiatlan és intrikus magatartást amely mindenáron és mindenkiben hibát keres. Ezt egészségtelen, vagy éppen a párt nóvekVő ereje és egysége láttán elkese­redett ellenforradalmi eiemek szítják kívülről. Komoly fogyatékosság:- a párlépítés eredménye’r.ek az, hogy viszonylagos lemaradás mutatkozik néhány budapesti és vidéki üzemben, egyes ér­telmiségi pártszervezetek fej­lődésében és a kisebb falvak pártszervezeteinek építésében. Pártmunkánk komoly fogya­tékossága volt az is, hogy a pártszervezetek rendszeres központi irányítása gyenge volt. A hibák kijavítása érdeké­ben a Központi Bizottság el­határozza: 1. A Központi Bizottság és az Intéző Bizottság pártvonat­kozású határozatainak végre­hajtása s ez operatív feladatok megoldása érdekében létre kell hozni a Központi Bizottság titkárságát. 2. Újból meg kell szervezni a Központi Ellenőrző Bizottsá­got, amely a párt sorainak tisztasága felett őrködik. Mű­ködéséért a Központi Bizott­ságnak felel. 3. Valamennyi pártszerv- nek a pártmunka egyik leg­fontosabb feladataként mea kell kezdeni a rendszeres ká­dermunkát, az eddiginél azon­ban lényegesen korlátozottabb hatáskörben. 4. A funkcionáriusok elmé­leti képzése érdekében hathó­napos pártiskolát kell szervez­ni. 5. Az elméleti kérdések meg­felelő feldolgozásának elősegí­tésére meg.kell indítani a párt tudományos folyóiratát: a Tár­sadalmi Szemlét. 6. Központi előadássorozatot kell indítani a legfontosabb el­méleti kérdések tisztázására, a Nagy Imre—Losonczy-féle csoport által képviselt, a mar­xizmus—leninizmust megha­misító revizionista nézetek és osztályáruló politika leleplezé­sére, az októberi események helyes, marxista—leninista ér­tékelésének kidolgozására; ezen előadások alapján széles körben helyi előadássorozatot kell szervezni. 7. Elő kell készíteni és né­hány hónapon belül össze kell hívni az országos pártértekez­letet a párt helyzetének és fel­adatainak megtárgyalása, a párt vezető szerveinek meg­erősítése és véglegesítése cél­jából. A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi Bizottságának határozata szervezeti és személyi kérdésekben II. A sjEociaitzmns erőinek összefogása A párt építésével párhuza­mosan jelentős előrehaladás történt a szocializmus fő erői­nek az ellenforradalom elleni harcra való aktivizálása és tömörítése terén. A küzdelem e célkitűzés sikeres és teljes megvalósításáért igen bonyo­lult politikai helyzetben indult meg és távolról sem ért véget. Decembertől, miután az el­lenforradalom nyílt erőit (a fegyveres osztagokat, s az ok­tóber 23-a után gombamódra szaporodó fasiszta és egyéb reakciós pártokat és szerveze­teket) szétvertük, maradványu­kat pedig illegalitásba szorí­tottuk, a harc új szakasza kez­dődött. Ismeretes, hogy az úgynevezett »területi» és "köz­ponti» munkástanácsok, a kü­lönböző "forradalmi bizottsá­gok", valamint az író- és új­ságírószövetség becsületes tag­jai tiltakozása ellenére, a való­ságban a nyílt harcban vere­séget szenvedett ellenforrada­lom rejtett állásai voltak. E szervezetek közül egyesek fel­oszlatása, mások működésének felfüggesztése teljesen helyes intézkedéseknek bizonyultak. Az ellenforradalom erőinek teljes és végleges megsemmi­sítéséhez a proletárdiktatúra eszközeinek következetes és erélyes alkalmazása elenged­hetetlenül szükséges, de nem elegendő. A megtorló intézke­dések mellett feltétlenül szük­ség van az ellenforradalom eszmei és politikai leleplezé­sére és elszigetelésére. A Magyar Népköztársaság megdöntésére irányuló táma­dás során az ellenforradalom a főcsapást a párt e’len irányí­totta (a párt rágalmazása, te­kintélyének rombolása, a párt- szervezetek, a pártházak, más pártintézmények fe’dúlása, a párttagok megfélemlítése, ül­dözése és fizikai megsemmisí­tése), hogy ezután a szocializ­mus vezető nélkül maradt tö­megeinek egy részét szembeál­líthassa a népi hatalommal, azaz saját érdekével. Az ellen- forradalom a régi pártvezetés által elkövetett hibák miatt a tömegek egy részében meg­levő jogos elé?eóetlenséeet felhasználva, a dolgozók osz- tálvöntudatát soviniszta, nacio­nalista, revizionista, antisze­mita és más burzsoá ellenfor­radalmi nézetekkel igyekezett megzavarni, a megtévesztett embereket tartalékerőként megnyerni s támadást indítani a népi államhatalom ellen. Az ellenforradalom a kisa­játított gyárosokon, földbirto­kosokon, nagykereskedőkön, kulákokon, a volt horthysta- fasiszta tiszteken, rendőrtisz­teken, csendőrökön kívül még december közepén is rendel­kezett jelentékeny olyan tar­talékokkal, amelyek a meg­zavart és átmenetileg az ellen- forradalom eszmei és politikai befolyása alá került rétegek­ből, kismértékben munkás- és parasztrétegekből is, nagyobb mértékben egyes értelmiségi, még jelentősebb mértékben fiatal értelmiségi (egyetemista, diák) rétegekből tevődtek ösz- sze. Egyes dolgozó rétegek ideo­lógiai megzavarását, a párt. a szocializmus erőinek megbé­nítását mindenekelőtt Nagy Imréék idézték elő antimar- xista, revizionista, valójában a proletárdiktatúra tagadását je­lentő burzsoá-nacionalista, szovjetellenes nézeteikkel. Nagy Imréék a revizionista nézetekkel egy frontba kerül­tek az imperialista burzsoáziá­val, s október 23-a előtt az ellenforradalom előőrseinek, a november 4-i fordulat után pedig utóvédéinek szerepét töltötték be. A szocializmus erőinek tö­mörítése az elmúlt két és fél hónap alatt azért haladt vi- szony’ag gyorsan és sikeresen előre, mert a párt a tömegek előtt nyíltan fellépett a Nagy Imre-csoport álal képviselt re­vizionista nézetekkel szemben és magasra emelte a marxiz­mus—leninizmus, a proletár- diktatúra, a proletár nemzet­köziség általuk elárult zász­laját. A közelmúlt eseményeinek megítélésében a Magyar Szo­cialista Munkáspárt szerveze­teiben elvi-politikai egység alakult ki. Párttagságunk egy­re világosabban látja a Nagy Imre—Losonczy-csoport áruló tevékenységét és az a vélemé­nye, hogy sikeres előrehaladá­sunk előfeltétele a jövőben is az lesz, hogy e csoport anti- marxista nézeteit véglegesen felszámoljuk. Amilyen mér­tékben sikerült ezt a feladatot megoldani, olyan mértékben szabadítjuk fel a dolgozók megtévesztett rétegeit az el­lenforradalom eszmei-politikai befolyása alól és tömörítjük őket újra a néphatalom védel­mére és a szocializmus épí­tésére. A revizionista nézetek el­leni harcban indult meg s fo- ]vik még ma is a munkásosz­tály régi szervezeteinek, a szakszervezeteknek a megszi­lárdítása. A párttól és a mun­kás-paraszt kormánytól "füg­getlen» szakszervezetek, vala­mint a munkásállammal szem­beni sztrájkjog reakciós köve­telését visszautasítottuk. A munkástanácsok jelenté­keny része megalakulásuk után még hosszú ideig az el­lenforradalom tartalékerőit A Központi Bizottság elhatá­rozta a párt vezető szervernek megerősítését. Az ideiglenes Központi Bizottságot 14 taggal, az Intéző Bizottságot 2 taggal kiegészítette. Az Intéző Bizott­ság mellett megszabott hatás­1 körrel létrehozta a Központi Bizottság öt tagú Központi El­lenőrző Bizottságot, A vezető szerveket újonnan beválasztott elvtársakkal kiegészitve, az alább közölt összetételben erő­sítette meg: Az MSZMP Központi Bizottságának tagjai: 1. Aczél György építőmunkás, vállalati igazgató, 2. Apró Antal építőmunkás, iparügyi miniszter, 3. Benke Valéria tanítónő, a Rádió alelnöke, 4. Biszku Béla szerszámlakatos, pártmunkás, 5. Cservenka Ferencné textilmunkás, pártmunkás, 6. Dabronoki Gyula sütőipari munkás, vállalati igazgató, 7. Dögéi Imre földműves, földművelésügyi miniszter, 8. Fehér Lajos újságíró, pártmunkás, 9. Fock Jenő műszerész, a SZOT titkára, 10. Földes László asztalos, miniszterhelyettes, 11. Friss István közgazdász, 12. Gáspár Sándor autószerelő, a SZOT főtitkára, 13. Gyenes Antal közgazdász, újságíró, 14. Horváth Imre lakatos, külügyminiszter, 15. Kádár János műszerész, miniszterelnök, 16. Kállai Gyula újságíró, pártmunkás, 17. Kiss Árpád mérnök, a Tervhivatal elnöke, 18. Kiss Dezső szerszámlakatos, pártmunkás, 19. Kiss Károly bőripari munkás, pártmunkás, 20. K. Nagy Sándor kertész, a túrkevei Búzakalász Tsz elnöke, 21. Komócsin Zoltán kereskedelmi alkalmazott, pártmunkás, 22. Kossá István közlekedési alkalmazott, pénzügyminiszter, 23. Köböl József műasztalos, pártmunkás, 24. Major Tamás színművész, színházigazgató, 25. Marosán György sütőipari munkás, áilamminiszter, 26. Dr. Münnich Ferenc jogász, miniszterelnökhelyettes, 27. Németh Károly húsipari munkás, pártmunkás, 28. Nyers Rezső nyomdász, megbízott minisztériumi vezető, 29. Pothornyik József bányász, trösztigazgató, 30. Révész Géza nerhesfémipari munkás, altábornagy, 31. Rónai Sándor kőműves, az országgyűlés elnöke, 32. Sándor József szűcsipari munkás, pártmunkás, 33. Sándor Kálmán kubikos, pártmunkás, 34. Somogyi Miklós építőmunkás, a SZOT elnöke, 35. Szurdi István textilmunkás, pártmunkás, 36. Tömpe István kárpitossegéd, miniszterhelyettes, 37. Úszta Gyula erdész, vezérőrnagy. Az Intéző Bizottság tagjai; Apró Antal Biszku Béla Fehér Lajos Kádár János Kállai Gyula Kiss Károly Marosán György dr. Münnich Ferenc Rónai Sándor Somogyi Miklós A Titkárság tagjai; Kádár János, a Központi Bizottság elnöke, Fock Jenő, a Központi Bizottság titkára, Kállai Gyula, a Központi Bizottság titkára, Kiss Károly, a Központi Bizottság titkára, Marosán György, a Központi Bizottság titkára, A Központi Ellenőrző Bizottság tagjai: Asztalos Géza vasmunkás, pártmunkás, Maróti Károly közlekedési alkalmazott, tanácselnök, Mózes Viktor szabósegéd, nyugdíjas, Dr. Nezvál Ferenc bőripari munkás, megbízott miniszté­riumi vezető, Péteri István tetxilmunkás, pártmunkás, képezte. A területi munkásta­nácsok feloszlatása óta azon­ban a munkástanácsok általá­ban komoly pozitív fejlődésen mentek át. s ma már kezdik betölteni népgazdaságunk fej­lődésében hasznos szerepüket. Hasonló eredmények mutató koznak az ellenforradalom tö­megbefolyásának visszaszorí-1 fásában más területen is. Kü­lönösen nagy eredménynek kell tekinteni a magyar bá­nyászok helytállását. A szén- termelés fokozatos emelkedé­se, gyáraink üzemeink folya­matos munkájának biztosítá­sa s ezzel a munkanélküliség veszélyének elhárítása szintén jelentősen hozzájárult az el­lenforradalom politikai befo­lyásának csökkenéséhez s a szocializmus erőinek további tömörítéséhez. A szocializmus biztos támaszai azok a ter­melőszövetkezetek, amelyeket az ellenforradalom támadása sem tudott megingatni, örven­detes az is, hogy az ellenfor­radalom nyomása alatt szét­esett termelőszövetkezetek, nagy számban újjászerveződ­nek. Mindez meggyőzően bizo­nyítja, hogy a termelőszövet­kezeti mozgalom, a szocializ­mus milyen mélyen belegyö­kereződött a magyar falu éle­tébe. Az élet általános konszoli­dálásának ez a viszonylag gyors folyamata is bizonyítja, mennyire alaptalan az ellen- forradalmi elemeknek az az állítása, mintha befolyásuk a dolgozók soraiban szilárd len­ne. A tények azt mutatják, hogy ha a munkásosztály, a (Folytatás a 2. oldalon.) Aj Világ proletárjai, egyesüljeteki « ■ mu m ZaLaI WZ MSEMÍP ZMaIK mES¥EÍ1 ÖÍNITÉZ<Ő> ÉS M MHS¥EB TMlNlfeS LMPJ. n. éTf. 50. n. ’ “ ” AHA: 50 FILLER A Magyar Szocialista Munkáspárt ideiglenes Központi zottság Kádár János és Kiss Károly elvtársak előadói beszédei valamint a 2. Szervezeti és személyi kérdések című napirendi előadókon kívül 17 elvtárs szólalt feL A Központi Bizottság a Bizottsága 1957 február 26-án ülést tartott. A Központi Bi- alapján megtárgyalta az 1. Időszerű kérdések és feladatok, pontokat. A két napirendi pont együttes tárgyalása során az napirendi pontokkal kapcsolatban több határozatot hozott.

Next

/
Thumbnails
Contents