Zalai Hírlap, 1957. október (2. évfolyam, 229-252. szám)
1957-10-01 / 229. szám
1957. október 1. Pártmunka a Dunántúli Kőolajfúrási Üzem nagykanizsai alapszervezeténél Nagykanizsán a városi pártbizottság a napokban felülvizsgálta és értékelte a Fúrási Üzem nagykanizsai alapszervetének munkáját. A felülvizsgálást végző elvtársak sok jó és biztató eredményt tapasztaltak, amiért kétségtelenül dicséret és elismerés illeti az alapszervezet tagságát. Cikkünk keretében azonban most egy olyan jelenséggel akarunk foglalkozni, ami nemcsak a Fúrási Üzem alapszervezeténél, hanem más alapszervezetek életében is előfordul és nem a pártélet, a pártmunka erősödését, magasabb színvonalra való emelését segíti elő. A pártmunka helyes elosztásáról, a kommunisták pártmunkával való megbízatásáról lesz ■szó. A Fúrási Üzem alapszervezeténél a jó eredmények mellett ez bizony az árnyékos oldalt jelenti. A vezetőség elkövetett egy komoly hibát: a pénzszervezet elé kitűzött feladatoknak oroszlánrészét magára vállalja, azaz magának tartja fenn és a párttagok jó része így nem kap megbízatásokat. Milyen veszélyeket rejt ez a jelenség magában? Veszélyezteti a kollektív vezetés lehetőségét és megvalósítását. A vezetőség magára marad, túlterhelődik és a sok részlet-feladat megoldása, végrehajtása közben elhagyja a "több szem többet lát«- elvét. Lassan elszigetelődik a tagságtól és munkamódszerében diktatórikus stílust vesz fel, amivel kizárja a kollektív vezetés lehetőségét. A pártmunka helytelen elosztása a munkát végzők körében bizonyos önelégültséget is eredményezhet, akinek valószínű következménye a pártmunkát nem végző kommunisták tehetségének lebecsülése, így kialakulhat egy réteg, amely túlterhelve szembe kerül azokkal, akiknek nincs pártmegbízatásuk és ez a pártszervezeten belüli nézeteltérésekre adhat okot. A Fúrási Üzem pártszervezetének vezetői, amikor maguk is rájöttek, hogy helytelenül és nem jól osztják fel a pártmegbízatásokat, elsősorban az alábbiakban látták a hiba bekövetkezésének az okát. A kommunisták különböző munkaterületekre vannak szétosztva, melyek távol esnek a várostól és így nincs lehetőségük megfelelő pártmunka végzésére. Sokan járnak egyetemre, technikumokba és kevés az idejük, így van valóban, de ez egyáltalán nem zárja ki a pártmunka végzésének lehetőségét. Sőt, a távol dolgozó elvtársakra még nagyobb gondot kell fordítania a vezetőségnek. A magukat műszakilag továbbképzők számára is lehet találni olyan pártfeladatokat, amiket el tudnak végezni. A Fúrási üzem pártszervezete tagságának helyes felfogását és hozzáállását bizonyítja az a tény, amit maga Hujber elvtárs, az alapszervezet titkára is elismer. Ha valakit megbízott valamilyen feladat elvégzésével, még sohasem fordult elő, hogy az visszautasította, vagy kibújt volna a tennivalók aló. Meg kell találni tehát azt a módot és lehetőséget, hogy minden kommnoiNÍa kapjon valamilyen feladatot. amit a képességei szerint a legjobban el tud végezni. A Fúrási Üzem pártvezetőségét egyébként maga az élet, a pártmunka gyakorlata kényszerítette arra, hogy felismerje a pártmunka elosztásában elkövetett hibákat és lépéseket tegyen azok felszámolására, így volt ez az oktatás megszervezésének kérdésénél. Az oktatás megszervezéséhez Hujber elvtárs, az alapszervezet titkára egyedül fogott hozzá. A dolog azonban sehogysem haladt a kívánt ütemben. Hujber elvtárs ekkor belátta, hogy egyedül nem tudja elvégezni ezt a feladatot és megszervezte a tíztagú oktatási bizottságot, amely a munka terhét megosztva, könnyűszerrel látta el az oktatás megszervezését. A faliújság is csak azóta él és foglalkozik az üzem, meg a pártszervezet problémáival rendszeresen, amióta több elvtárs ennek szerkesztését kapta pártmegbizatásul. A Fúrási Üzem pártszervezete tanult az elkövetett hibákból és most tervet készítettek a pártmegbízatások helyes elosztására. Elsősorban a bizalmi hálózatot kívánják úgy megerősíteni, hogy azok valóban vezetni és irányítani tudják kommunista csoportjaikat. Sokat kívánnak tenni az önállóságra való nevelés terén is. Azok számára, akik eddig nem végeztek pártmunkát, egyelőre olyan feladatokat adnak, amiket jól és tehetségüknek megfelelően tudnak ellátni. Dicséretes, hogy a Fúrási Üzem pártszervezetének vezetősége önkritikusan felismerte azokat a hibákat, amelyeket a pártmegbizatások egyenlőtlen és rossz elosztásával elkövetett Az üzem pártszervezetének jelenlegi törekvése a pártmegbizatások helyes elosztására figyelmeztetőül szolgál megyénk alapszervezetei számára. Máshol is előfordul, hogy az alapszervezet nem mindegyik tagja végez pártmunkát, s talán nem is a rosszakaratán múlik ez, hanem egyszerűen nem kap feladatokat A Fúrási Üzem pártszervezete életében előfordult hibából le kell vonni a tanulságokat és mindenütt el kell érni, hogy egyetlen kommuiista se legyen pártmegbizatás nélkül, aki dolgozni tud és akar. Tímár Ede A Szakszervezetek Zala megyei Szövetségének rendezésében a vállalati igazgatók és egyeztető bizottsági tagok részvételével értekezlet volt pénteken az ÉFEDOSZ zalaegerszegi kultúrházában. Az értekezlet a Szaktanács XI. teljes ülésének azzal a határozatával foglalkozott, amely kimondja: «Teremtsünk nyugalmat a vállalatoknál és hivataloknál.« Illés László, a Szakszervezetek Zala megyei Szövetségének elnöke előadói beszédében idézte a Szaktanács határozatát: A szakszervezeti szervek hivatásukhoz híven harcoljanak a munkáshatalom ellenségei ellen. Akik bűnt követtek el, törvényes eljárás alapján kell felelősségre vonni, és ennek az eljárásnak alapján kell dönteni munkaviszonyukról is. Ugyanakkor a XI. Tanácsülés leszögezte, hogy egyetért a pártértekezlet határozatával, amely szerint mindenütt véget kell vetni a dolgozók indokolatlan zaklatásának az intrikának. A szakszervezeteknek meg kell védeni az ártatlanul megrágalmazott dolgozókat és követelni kell az alaptalanul vádaskodók felelősségre vonását. Meg kell szüntetni a törvénytelen elbocsátásokat. A törvényes eljárás alapján hozott határozatokat meg kell tárgyalni a dolgozókkal, hogy a hozott intézkedés nyugtalanságot ne keltsen, hanem a megnyugvást szolgálja és az ellenforradalom elleni harc eszköze legyen. A szakszervezeti bizottságok akadályozzák meg, hogy néhány műszaki vezető bűne miatt egyes üzemeikben általános támadást indítsanak a műszakii vezetők ellen. Az üzemi rend és nyugalom megerősítése ér-jekében szükséges az ellenforradalmi bűntettekben folytatott törvényes eljárást a lehetőséghez képest meggyorsítani. — Ismeretes — folytatta Illés elvtárs —, hogy az elmúlt hónapokban az üzemekből, hivatalokból sok dologozót bocsátottak el, egy részüket indokoltan, kisebb részüket törvénytelenül. A Szaktanács augusztusi teljes ülése előtt is és most utána is teljesen egyetértünk azzal, hogy akik törvénybe ütköző ellenforradalmi cselekedetet követtek el, azokat törvényes eljárás — bírósági ítélet, fegyelmi határozat, egyeztető bizottsági döntés — alapján elbocsássák az üzemekből, alacsonyabb munkakörbe helyezzék, vagy más módon büntessék meg. A szakoszrevezetek osztályharcos szervezetek. Nekünk a munkáshatalom mindenek felett féltve őrzött kincsünk és tulajdonunknak ismerjük el akkor is, ha minden nem úgy történik, ahogy szeretnénk. Aki a népi demokráciára emelte kezét, ellene lázított, izgatott, azt a szakszervezet nem védi, hanem elítéli. Ezt világosan megmondjuk mindenkinek. De mindenkor az a véleményünk, hogy világosan és egyértelműen meg kell mondani a dolgozóknak: kit és miért távolítottak el Nem várhatjuk, hogy a munkások egyetértsenek olyan elbocsátással, amelynek okát maguk nem ismerik. Ha az illető ellenforradalmi tevékenysége vitathatatlan, rászolgált, hogy a közösség kivesse magából. De ebben az esetben is be kell tartani a törvényes előírásokat. Saját törvényeink felett mindenekelőtt saját magunknak kell őrködnünk, s nem húnyhatunk szemet a legkisebb törvénysértés felett sem, mert a kis törvénytelenségek szülik idővel a nagyokat. Megyénk egyeztető bizottságainak gyakorlatából megállapítható, hogy egyes elbocsátások minden törvényes indokot nélkülöztek, puszta feltevésekre, nem egyszer rágalmazásokra épültek. Bertók Pétert, a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat dolgozóját például névtelen feljelentés alánján bocsátották el. Csonka János ugyancsak nagylengyeli dolgozó és Kéri József, a Zalai Kőolajipari Vállalat dolgozója pedig személyi ellentétek alapján került elbocsátásra. Ha ilyen és ehhez hasonló eljárások felét elsiklanánk, akarva — akaratlanul az ellenforradalom szándékát segítenénk, mert ez zavart, bizonytalanságot teremt, becsületes, jószándékú embereket taszít el, tesz ellenségeinkké. Az intrika, a rágalmazás, felszámolásának egyetlen útja: megteremteni a nyíltság légkörét. Minden bejelentést körültekintően, alaposan meg kell vizsgálni. Ne titkolózzunk a dolgozók előtt, nyíltan mondjuk meg, ha valaki hibázott. Aki hibát követett el, az nem mind ellenség. Ezeket az embereket nem büntetni kell elsősorban, hanem nevelni. Büntessük a bűnök elkövetőit és a megtévesztőket! Illés elvtárs ismertette a területi egyeztető bizottság első félévi mérlegét. Eszerint a TEB 350 fellebbezési üggyel, foglalkozott. Ebből 178-at a a dolgozó javára döntött el. Ezzel kapcsolatban rámutatott arra, ha a vállalati egyeztető bizottságok körültekintőbben, nagyobb elvi szilárdsággal látnák el feladatukat, sokkal kevesebb ügy kerülne a TEB elé. Egy sereg olyan egyeztető bizottság van, amely — igen elítélendő módon — igazat adva a vállalatnak, s igazat adva a dolgozónak is, szavazategyenlőséggel továbbküldi az ügyet a TEB elé. Vannak olyan egyeztető bizottságok, amelyek öszszetétele nem helyes. Le kell szögezni, hogy főmérnök, főkönyvelő, al elnök nem lehet VEB tag. A 27-es AKÖV nagykanizsai kirendeltségénél az elbocsátott dolgozó ügyében olyan VEB tag — al elnök — döntött, aki az elbocsátott dolgozó helyét foglalta el. Éreznie kell minden egyeztető bizottsági tagnak, hogy csak a törvénynek vannak alávetve. Egyes VEB tagok félnek, hogy őket nem védi a törvény, és ezért bátortalanok. A legerélyesebben fel kell lépni a befolyásolás, a megfélemlítés, a fenyegetés ellen, a VEB tagok indokolatlan cserélgetése ellen. Mindenképpen meg kell akadályozni a «finom« retorziókat is. A TEB munkájáról szólva megállapította, hogy az nem hibátlan, de munkájának eredményességét, igazságosságát bizonyítja, hogy mindössze egy-két óvást nyújtottak be a határozatai ellen az ügyészségnél. Végezetül Illés László a következőket mondta: — Szálljunk síkra az igazság, a törvényesség mellett és megerősödik irántunk a dolgozók bizalma, hozzájárulunk a helyes pártpolitika végrehajtásához, a nyugodt termelőmunka megteremtéséhez. Az előadást számos hozzászólás követte, majd az értekezlet a következő határozatot hozta: 1. A vállalati egyeztető bizottságok szakszervezeti tagjaira vonatkozó jogvédelmet a vállalat által delegált tagokra is ki kell terjeszteni, esetleg azzal a kiegészítéssel, hogy az EB tagsága alól való felmentést követően bizonyos ideig ne lehessen felmondani, illetve ne lehessen őket áthelyezni. Ezt az új munkatörvénykönyvben kell szabályozni. 2. Kötelezővé kell tenni, az egyeztető bizottsági tárgyalásra a panaszos dolgozó szakszervezti bizalmiját az EB megidézze, módot adjon arra, hogy a dolgozó panaszával kapcsolatos véleményét elmondhassa. 3. A szakszervezeti bizottságok meghatározott időközönként ellenőrizzék az egyeztető bizottságok munkáját. Olyan általános jellegű kérdéseknél, panaszoknál, amelyek a dolgozók nagyobb csoportját érintik, az üzemi bizottság is foglaljon állást és ezzel segítse az EB munkáját. 4. Az EB tagok oktatását még ebben az évben meg kell tartani ott, ahol október óta nem tartottak részükre oktatást. 5. Helyes lenne, ha a szakszervezetek elnökségei iparáganként néha a jól működő egyeztető bizottságokat megjutalmaznák, és ezt nyilvánosságra is hoznák. 6. Az egyeztető bizottságok munkájának népszerűsítésével, a jó tapasztalatok ismertetésével a Zalai Hírlap az eddiginél nagyobb mértékben foglalkozzék. A tartalmas értekezlet a déli órákban ért véget. Szálljunk síkra az igazság mellett és megerősödik irántunk a dolgozók bizalma — igazgatók és egyeztető bizottsági tagok értekezlete Zalaegerszegen — ZALAI HÍRLAP 3. Hat és félmillió nyereséggel zárta első félévét a Dunántúli Gyümöcsszeszipari Vállalat A GYÜMÖLCSSZESZIPARI VÁLLALAT nagykanizsai Vár úti telepén valahogy minden furcsán csendes. A nyár folyamán megszokott kép eltűnt, nincsenek gyümölccsel megrakott vagonok, teherautók az udvarban, nem sürögnek emberek az erjesztő tartályok körül, egyszóval minden más, mint alig másfél hónappal ezelőtt. Az igazi termelés pedig mégis most folyik, ebben a szokatlan csendességben. A nyersanyag előkészítést, azaz a «cefrézést« már befejezték és most a szeszfőző kazánok, üstök dolgoznak. Augusztus huszadika óta teljes kapacitással termelnek. A Vár úti telep huszonnégy óránként átlag 130—150 mázsa nyersanyagot dolgoz fel. Látogatásunk során Gyarmati János elvtárs, a vállalat igazgatója ad felvilágosítást a termelés jelenlegi menetéről. — Augusztus hónapban — mondja — sajnos lemaradtunk a tervteljesítéssel, ugyanis a telep gépi felszerelését teljesen átjavítottuk és felkészítettük a zavartalan munkára. Szeptemberben azonban behoztuk az elmaradást, sőt az e havi tervünket 100 százalékán felül fogjuk teljesíteni. Legalább is az eddigi eredmények úgy mutatják. — Van-e elegendő nyersanyaguk? — Sajnos, ezzel nem állunk olyan jól, mint az elmúlt esztendőben. Az idén gyengébb volt a gyümölcstermés a tavalyinál és ez bizony a mi iparunkban erősen érezteti hatását, így kevesebb barackot és almát tudtunk vásárolni. — milyen pálinkákat főztek eddig? — Barack-, alma- és szilvapálinkát. Szilvából már szállítottunk külföldre is. Nemrégen küldtünk 150 hektoliter kék szilvapálinkát Svájcba. — Máskor is szoktak exportálni, vagy most történt ez első ízben? — Már a múltban is dolgoztunk exportra. Különösen sok megrendelést kaptunk a Szovjetuniótól, Csehszlovákiától és Svájctól. — Amióta megindultak teljes kapacitással, volt-e valamilyen akadály, ami hátráltatta volna a termelést? — Nem volt ... de lett volna, ha embereink nem állnak a sarkukon. Ugyanis az éjjelnappal való szünet nélküli üzemeltetés nagy feladatot ró a dolgozókra, különösen a karbantartókra. Az elmúlt hétfőin éjjel is komoly a baleset- történt három szivattyúval. A dolog úgy nézett ki, hogy egyhamar nem tudunk megindulni a munkával. Azonban Bognár Lajos, Fiedler István és Balogh József karbantartók éjnek idején bejöttek és gyorsan megjavították a hibát. Nekik köszönhető, hogy nyomban éjjel folytatni tudták a termelést és így nem történt kiesés. Egyébként az üzem dolgozói becsülettel kitesznek magukért, mert valamennyien szinte éjjel-nappal készenlétben vannak, hogy ha valami baj, vagy akadály adódik, akkor időben segíteni tudjanak. — Hallottuk, hogy a vállalatnál munkaversenyt is szerveztek. Milyen eredmények születtek idáig? — Erről részletes eredményt most még nem tudok mondani, mert a versenyt negyedévenként értékeljük. Annyit azonban elárulhatok, hogy a nagykanizsai egyes és kettes, a szekszárdi, a dióskáli és a pécsi telepeink közül jelenleg a szekszárdiak állnak legjobban és nekik van a legtöbb reményük a negyedévi verseny megnyerésére ... Az elmúlt félévben viszont a telepeink között folyt munkaverseny jelentősen hozzájárult, hogy hat és félmilliós nyereséggel zártunk. Szép eredmény ez, és bizony — teszi hozzá sóhajtva — jó lenne, ha ismét értékelnék a vállalatok egymás közötti teljesítményét. Ugyanis eddig hét ízben nyertük el az élüzem kitüntető címet. A nyolcadik is már a mienk volt majdnem, de elvitte az ellenforradalom . . . Igaz, most is van verseny az egyes vállalatok között, s most ebben a kecskemétiek pályáznak az első helyre — feléjük jobb volt a gyümölcstermés — de azért az élüzem címért szívesebben versenyeznénk . . . No, de ez csak amolyan elmefuttatás, mert nem is a cím a lényeg, hanem az eredmények. Eredményeket pedig szeretnénk és igyekszünk is még jobbakat elérni, mint «élüzem« korunkban. Miért drága a konyhabútor ? Eisküszöm, nem közgazdasági fejtegetésekbe akarok bocsátkozni. Önöknek négyszemközt be is vallom, hogy nem értek hozzá. Egyszerűen és közérthetően igyekszem elmondani, hogyan lesz a 2400 forintos konyhagarnitúrából háromezerhatszázas. Ülök a nagykanizsai Korona-vendéglőben, s miközben várom a pincért, asztalszomszédomat vizsgálom. Persze nem feltűnően, csak úgy félszemmel, miután olyan kedves volt, és megengedte, hogy a zsúfolt vendéglőben asztalához telepedjek. Egyszerre megszólal a szomszédom: — Mondja, elvtársam, nem tud valahol eladó konyhabútorról? Annyi csengés, óhaj és vágy csendült ki a hangjából, hogy sajnálni kezdtem, miért is nem vagyok asztalos, vagy eladó valamelyik bútorüzletben. — Hatodszor vagyok itt Bázakeretytyéről — szólt újdonsült ismerősöm. — Mindig csak 3400-as garnitúra van, nekem pedig 2400 forintos kellene. Ennyit reszkíroztunk rá... Hát itt bizony*■* nincs mit tenni. Ha valakinek 2400 forintja van rá, akkor hiába kínálnak neki 3400-ért. Eltöprengtem, hogy milyen tanácsot adjak, de gondolataimat ismét félbeszakította asztalszomszédom. — Borzasztó, hogy milyen sokba jön nekem ez a bútor... — Valóban — bólintottam rá, hogy lássa, mennyire együttérzek vele. — Képzelje el — folytatta — kiveszek mindig egy nap szabadságot. Zsebreteszem a pénzt és hajnalban bejövök egy Kanizsára induló teherautóval. Persze, hajnalban hideg van, meg mihez is kezdjek olyan korán. Meg kell innom 3 féldecit. Utána megéhezek. Ma is megettem reggelire 20 deka csemegeszalámit 5 zsemlével. Arra meg sört kellett innom. Utána megyek a bútorüzletbe. Ott tíz perc alatt megtudom, hogy megint nincs, csak drágább konyhabútor. Közben dél lesz, el kell jönnöm ebédelni. Jó étvágyam van, háromnégyféle ételt végig kell ennem. Az ebéd tehát ötven forint. Az autóbuszom este indul vissza, addig még be kell mennem a cukrászdába, szóval egyegy bútornézési napom 200 forintba kerül — Persze, a pénz nem számít — nyugtat meg —. Elég jól keresek, 2500-at is összeverek egy hónapban, nőtlen is vagyok, hát miért ne egyek jól. — De ember! — török rá —. Ha első alkalommal megveszi a drágább konyhabútort, akkor most éppen pénzénél van, a bútor is megvan, így meg lehet, hogy még háromszor-négyszer is el kell jönnie Kanizsára, ami újabb 6— 800 forint. — Valami van ebben az okoskodásban — villant felém a szemével. — De tudja, elvtársam, én elhatároztam most már, ha törik-szakad, én akkor is 2400 forintos garnitúrát veszek, még ha ötezer forintomba kerül is, vitatkoztam vele. Ha valaki ennyire ragaszkodik az olcsóbb fajtához, s azt sem bánja, ha kétszeresét költi rá, azt nem lehet meggyőzni. Hát szóval ezért olyan drága a konyhabútor. .. U. Z.