Zalai Hírlap, 1958. március (3. évfolyam, 51-76. szám)
1958-03-01 / 51. szám
x'58. március 1. ZALAI HÍRLAP a Tárgyalóteremből: Vándorló szerszámok Selejtezgetünk... selejtezgetünk...? Az iparitanuló-iskolát jeles eredménnyel végeztem. Itt a bizonyítványom. Leteszem a tisztelt bíróság asztalára. Nézzenek bele az életembe. Rövid. Könnyen végigtekinthetik. Mit vétettem én? Volt-e időm bűnözni? Itt van apám, anyám. Szegény emberek, semmijük sincs más, mint amire engem is tanítottak, neveltek: a becsület... — mondta volna a fiatalkorú vádlott, ahogy végiggondolta, de már elmondani nem merte, ahogy ott állt a vádlottak padja előtt. Olajfoltos kék ruhájának mellzsebéből notesz, ceruza, fémcollstok kandikál ki. De a tisztesség látszott egyébként is ezen a ruhán. A bíró mégis hivatalos, kemény hangot használt — őt nem lehet letéríteni a társadalmi pódiumról. — Megnézzük, fiatalember — nyúlt a bizonyítványért és lapozgatás közben is komoly figyelmeztetést szórt a vádlottra.— Sokan ültek már itt e padon akik váltig a becsületességükre hivatkoztak, de a végén kiderült, hogy tévedtek önmaguk felől... Mondjon el mindent őszintén. Könnyítsen a lelkiismeretén. A bíró komolyan veszi a szót is, a munkát is. Ülnöktársai is, kikben a jóindulat és részvét viaskodik a szigorúsággal. Hiszen családapák ők is, akik úgy nézik az eléjük kerülő fiatalokat, mintha saját megtévedt gyermekük volna, akiket megkell érteni. — A fűtőházban az egyik mozdony szerszámládájából ellopott ön bizonyos szerszámokat. Ez a vád. Megértette? — Igen. — Bűnösnek érzi magát? — Igen — válaszolja lehajtott fejjel a fiú. — Tudja, milyen súlyos bűnt követett el? Amikor az ország népe nagy erőfeszítéseket tesz arra, hogy több jusson a társadalom minden tagjának, a jövőnek, — akkor maga szerszámokat lop, károsítja a társadalmat, az országot! Rá volt szorulva maga ezekre? a fiú, ahogy nézte a bíró ** várakozó, szigorú arcát, nem is tudta, mit feleljen. Lehajtotta megrettent fejét, mert abban olyan össze-vissza volt most minden, amit a bíró mondott, mind igaz, olyan súlyosan igaz, mint egy öifás szekér melynek alján azonban eldugva ott szorong a maga kis igaza is, mint valami száraz kenyér s tarka tarisznyában Nem tudta mit feleljen, inkább hallgatott. — Hát hogy is volt, beszéljt el bátran! — szól rá enyhültebben a bíró. — Úgy volt az kérem, hogy az iparitanuló-iskola elvégzése után tizenötünket ide vezényeltek ebbe a fűtőházba lakatosmunkára. Ott kiadták a szükséges szerszámokat mindegyikünknek. Én bele is karcoltam a nevemet az enyémbe. Talán más is. Dolgoztunk és vidáman teltek a napok. A műszak végén egy kicsit összébb rendeztük őket és ott hagytuk a munkaasztalon. — Meg volt mindenkinek a külön szerszáma? Magának például volt csavarhúzója és franciakulcsa? — Mindenkinek meg volt — egy darabig. Nekem is. Volt csavarhúzóm és franciakulcsom is. — Miért mondja, hogy — egy darabig? — Mert nemsokára elkezdtek tünedezni a szerszámaim. Vándoroltak. Egyik munkapadról a másikra. Nem találtam ezt, nem találtam azt. Másik reggel még kevesebb volt. Utánajártam hol lehetnek. Hát bizony elmentek azok... S leginkább a felnőttek padjára. Vagy tisztára csak oda ... Másé is. — Mit tett akkor? Hogyan dolgozott? — Bejelentettem az ellenőrnek, és szereztem a másik asztalokról, de mindig kölcsön kértem. — Kapott-e új szerszámot az elveszettek helyett? — Kaptam. De a fizetésemből havonta vontak is le az elveszett szerszámokra, később az újakra is, előre. »Hátha elvesznek« — mondta az ellenőr. — Mennyit vontak le körülbelül? — Havonta negyven-hetven forintot is. — Hány hónapon át? — Éppen nyolcadik hónapja. — Más is így volt? — Ott mindenki így volt. Az elveszett szerszámok ott voltak a munkaasztalokon, csak mindenki a másét használta. Én is. — És ha keresték? Ha nem találták a munkaasztalukon. — Visszaadtam, s káromkodtak rám. De tőlük tanultam. Rá voltam kényszeredve, mert dolgozni szerettem... akartam. Hát hogyan dolgozzam szerszám nélkül? Nem szégyellte, mikor szidták? — Dehogynem, de én is szidhattam volna másokat. Csak én nem szidtam, így volt, hát így volt. Dolgozni akartam, s mikor egyszer megtaláltam egy mozdony szerszámládájában csavarhúzómat, meg a franciakulcsomat, nagyon megörültem. Olyan kézreálló szerszámok voltak. Gondoltam, nem engedem, hogy elhagyjanak többé. Betettem este a táskámba. Aztán magammal hordtam haza, viszsza , haza, vissza. Ott találta meg egy hónap múlva az ellenőr, mikor éppen szóltam neki, hogy ne vonja le már a szerszámok térítési díját, hadd vigyek egyszer több pénzt haza, hadd örvendeztessem meg szegény szüleimet, akik mindig kérdezgették: mikor léptetnek már egyszer elő ....? — Szóval megtalálta, és rögtön el is akarja tulajdonítani! Másért miért hordta volna magánál éjjel-nappal? — Nem akartam én azt magamnak megtartani, kérem, csak dolgozni szerettem volna velük... — Mit hordott haza? — A csavarhúzót, meg a franciakulcsot. — Hogyan is kerültek ezek vissza magához? — Egyik mozdony szerszámládájából szedtem ki. — Tudta, hogy ott vannak azért feszítette ki a ládát? — Nem tudtam. De még neri is kellett azt felffeszíteni. Nert volt lezárva. — Hát lakat csak volt rajta! — Volt rajta, de nem volt rácsukva. — Nem is kellett tehát feszíteni, mert az a szekrény éppen magát várta, hogy odakínálja a szerszámokat... — Nem kínálta, de feszíteni sem kellett... — Hogyan történhetett, hogy vándoroltak a szerszámok? — Nem volt elzárható hely, se egy fiók, se egy láda. ! — A mozdonyoknak meg volt ládájuk, amit fel sem kellet feszíteni! össze-vissza beszél! ! — Igen, a mozdonyoknak volt szerszámládájuk, de nekünk nem! — Jelentették ezt legalább az ellenőrnek? — Igen, többször kértük, de mégsem gondoskodtak a szerszámaink elzárásáról! * bíróság, a tisztelt bíróság '*■ kezdte tekergetni a fejét, mintha tisztán látna. A népi ülnökök is igen tekergették a fejüket. Tűnődöztek össze-összehajoltak, súgtak-búgtak, s akkor egyszerre más kulcsot kezdett használni a bíró. Két tanút hallgatott ki, majd az ellenőrt hívatta be. B. Gy. fűtőházi ellenőr pöffaszkedve lépett a bírói pulpitus elé. Rendetlen, piszkos, szakadt vasutas ruhában, borotválatlanul állt ott, mint akinek soha egy nyugodt perce sincs magára, mert mindig a köztulajdonért remeg. Vallotta, hogy bizony a fiú ellopta a szerszámokat. Láthatóan ellenséges álláspontról beszélt a fiatalemberrel szemben. Elhatározta magát, hogy átvizsgálja a magukkal hordott táskákat. — Mert ezek mindent hazahordtak... Mert ezek kérem, még a régi világot hordják magukban. Azt a szellemet, amit üldöznünk kell! ,De a tisztelt bíróság nem méltányolta B. Gy. érveit, hanem erélyesen feltette a kérdést: — Ön ellenőrizte a szerszámokat? — Igen. — ön vonta le a szerszámmegtérítési összegeket? — Igen. — Mekkora összegre ment az, amit befizetett havonta a pénztárnál? — Hat-hétszáz forint. — Adott nyugtát minden esetben a levonásról? — Igen. — Kapott elismervényt a befizetett összegről a pénztárnál? — Igen. — Nos, itt a lényeg! — csap rá a bíró, s felmutat két kimutatást. — Ez a befizetett összeg — négyezer forint. Ez a levont összeg: hatezer nyolcszáz forint! S a hiányzó összegen nem csináltatott a vándorló szerszámok részére elzárható fiókot, ládát. Hogy történhetett ez? — Ké ... kérem, ez rágalom, valaki befeketített... az állásomra tör, megfúrt — hebegett B. Gy. Azt a kellemetlen érzést érezte csak zavaros szédületében, hogy a fiú ruhája tisztességben maradt, ha olajos is, ha vissza is szerezte a szerszámait, mert a szíve tiszta volt — neki persze senki sem mossa többé fehérre a szennyesét... Háromfai Sándor A magyar forradalmi munkás párosát kormány 3030/1958. sz. határozatával jóváhagyta Zala megye tanácsának 1958. évi népgazdasági tervét, amelynek egyik részét képezi a beruházási és költségvetési felújítási terv. A forradalmi munkás-paraszt kormány központi lakásépítkezés nélkül 19 857 000 forintot biztosított, ebből építés 13 329 000 forint, belföldi gép 1 210 000 forint, külföldi gép 546 0OO forint. Ezen felül központi lakásberuházásra 3 480 000 forintot biztosított, ebből építés 3 330 OOO forint. Zalaegerszegen befejezendő lakások számát a kormány 1958- ban 41-ben állapította meg, áthúzódó lakásépítkezések számát — 1959. évi befejezéssel — Zalaegerszegen 51-ben, Nagykanizsán 12-ben állapította meg. A fenti beruházási keretből a vb. iparfejlesztésre 5 685 000 forintot, az oktatás fejlesztésére 6 879 000 forintot, közműfejlesztésre 2 395 000 forintot, egészségügy fejlesztésére 1 388 000 forintot, mezőgazdasági közigazgatás fejlesztésére 342 ezer forintot, hidak építésére 208 OOO forintot, népművelésre 350 000 forintot, tűzrendészetre 129 OOO forintot irányozott elő és hagyott jóvá Az 1958. évre a kormány 8 088 OOO forint költségvetési felújítást hagyott jóvá, amelyből építés 5 280 OOO forint. Az elmúlt évben a költségvetési felújítások összege 5 900 000 forint volt, tehát ez évben a felújítások összege is több mint 2 millió forinttal emelkedett A helyi utak, hidak felújítási összege 3 950 000 forintot tesz ki, ebből építés 3 850 OOO forint A lakásfelújításra biztosított keret 7 200 000 forint, ebből építés 6 700 OOO forint. Építőipar Az előirányzott 118 ezer forintot egyéb keretből és évi keretből a Zala megyei Villany- és Épületszerelő Vállalat termelékenységének javítására és a termelés emelésére, 61 ezer forint értékben gépek beszerzését irányoztuk elő, míg a Zala megyei Tatarozó és Építő Vállalat a felújítások eredményesebb vitele céljából 57 ezer forint értékű állványfák és létrák beszerzését irányozta a vb. elő. Helyiipar Az 1958. évre előirányzott 1 636 000 forint keretből 964 000 forinttal elősorban megvalósítjuk a Zala megyei Bánya- és Építőanyagipari ÉS zalalövői I. sz. telepének új cserép- és téglaprés építését és üzemibe helyezését, a szükséges ipari áram bekötését, egy teherautó beszerzését, egy motoros kuli és egy köradagoló beszerzését. Befejezzük a Zalaegerszegi Gépipari Vállalatnál a megkezdett csarnok építését, ezenkívül Diesel-alkatrészek gyártásához edzőkemencét szereztünk be, ami a termelékenységet és a termelés emelkedését fogja biztosítani. Az élelmiszeripar fejlesztésére 945 ezer forintot irányozott elő a vb., ebből építés 400 ezer forint. A 400 ezer forint építési keretet teljes egészében a nagykanizsai vágóhíd üzembe helyezéséhez legszükségesebb építési és technológiai szükségleteket foglalja magban, amelyek építése 1957. végéig 1401 OOO forintot vett igénybe. A zalaegerszegi vágóhíd részére a termelékenységet emelő és munkafeltételeket megkönnyítő 155 ezer forint értékű gépi berendezést irányzott elő a vb. A zalaegerszegi, lenti, zalaszentgróti sütőipari vállalatok részére a munkafeltételeket megkönnyítő és termelékenységet emelő dagasztógépekre és kocsikra 135 ezer forint az előirányzat. A nagykanizsai Central szálló építésének megkezdésére 1 millió forintot, ennek tervezésére 110 ezer forintot, a kereskedelmi vállalatok gépeinek beszerzésére 82 ezer forintot, egyéb berendezési tárgyaikra 196 ezer forintot irányzott elő a vb. Oktatás. A forradalmi munkás-paraszt kormány az általános iskolai tantermek növelését 1958-ban 30-ban irányozta elő. Ennek megvalósítása érdekében a rendelkezésre bocsátott 6 358 090 forint keretet az andrássholdai 4 tantermes iskola befejezéséhez, illetve üzembehelyezéséhez szükséges további 521 ezer forinttal megemelte, úgy hogy az oktatás kerete 6 879 000 forint lesz, ebből építés 5 871 000. A fenti keretből befejezzük a zalaegerszegi 10 tantermes, a zalaegerszegi 6 tantermes Petőfi úti iskolát, a zalaegerszegi megkezdett 4 nevelői lakást. A megyében Salomvértm befejezzük a már megkezdett 2 tantermes iskolát, nevelőlakássát Pénsgombatok befejezzük a 2 tantermes iskolát, nevelőtárs kész ! Bezerében befejezzük a megkezdett 2 tantermes iskolát, Letenyén befejezzük a megkezdett nevelőlakást, Szécsszigeten befejezzük az 1 tantermes 1 iskolát, Bocföldén befejezzük a megkezdett 1 tantermes iskolát, Csácsibozsokon a megkezdett 1 tantermes iskolát Népművelés A zalaegerszegi mozi április első napjaira üzembe helyeződik, s ennek építési rovatára 150 ezer forintot javasol a vb. biztosítani a Művelődésügyi Minisztérium részére, mert a múlt év építési rovatáról 150 ezer forintot adott azzal, amit lakásépítésre használtunk fel —, hogy ha a mozi építkezése 1958-ra áthúzódik, azt visszatérítjük részére. A zalaegerszegi mozi berendezésének szerelésére és beszerzésére, továbbá a nagykanizsai moziba hangerősítő beszerzésére és beszerelésére 200 ezer forintot irányoztunk elő. Egészségügy A nagykanizsai röntgen bővítésére, amelynek tervei készen vannak és a Sugárfizikai Intézet is jóváhagyta a tervet, 280 ezer forintot irányzott elő a vb. Zalaegerszegen a megyei kórháznál még nagy hiányosság van, mert nincs az urológia, a bőrgyógyászat és az onkológia részére megfelelő hely. A fejlesztési terv szerint ezenkívül még egészségügyi intézmények gépi beszerzésére 173 ezer forintot fordítanak. A forradalmi munkás-paraszt kormány 3030/1958. sz. határozatával beruházás, lakásépítés, költségvetési felújítás, út, híd, felújítás és lakásfelújítás címén összesen 42 575 0OO forintot hagyott jóvá a megyei tanács részére, amellyel biztosítani kívánja a megye további fejlődését és felemelkedését a szocializmus útján. selejtezési rendelet megjelenése után lázas előkészítő munkába kezdett a Fahamu Készletező és Desztilláló Vállalat valamennyi produktív és improduktív részlege. Az irodákban természetesen nyomban hozzáis láttak a selejtezési tervek kidolgozáshoz, s Sorra készültek a különböző határidős, kalkulációs, fel- és lel értékelő, elosztási, (visszatartási, stomnírozó, átcsoportosítási,szállítási tervek, valamint e tervek ütemezési és mozgósítási )tervei. Kidolgozták -ifelelősök kiválasztásáéra, kioktatására, a kis oktatás tematikájátták kidolgozására vonatokozó terveket is. Persze, mindezt az összes vállalati szervezet alf és csúcsszervei, vezetőségei és aktívái külön-külön, valamint plenáris értekezleteiken megtárgyalták. Ilyen alapos és valóban körültekintő előkészületek után érkezett el végre a selejtezés rendeletben (meghatározott határideje. Az illetékesek (már reggel korán — s jóval a munkáid) ’megkezdése előtt — ’megjelentek az igazgató irodájában, hogy ( ha netán rendkívüli ) értekezletre lesz szükség, kéznél legyenek. ► így készültek az irodákban a selejte* zésre.rtTermészetesen a (* raktár is szoro I gos alapossággal készítette elő a várva ) várt selejtezést. . Az igazat megvallva, nekik — és különösen Borbíró Gusztáv főraktárosnak — meg is volt minden okuk arra, hogy«felkészüljenek» a selejtezésre. Ettől várták a raktár könyvelése és meglevő anyagkészlete közötti súlyos, sőt napról napra súlyosbodó deficit helyrebillentését. Természetesen nem valami »ösztönös» kiegyenlítődési folyamatra gondoltak — ennyire azért ők sem voltak, idealisták. Éppen ellenkezően, — nagyon is «tudatosan» láttak hozzá a selejtezés anyagi előkészítéshez. Mert bár nagyon egyszerű egy ilyen selejtezés, ha orcost hozzáértő szakemberek végzik, mégis körültekintően kell lebonyolítani. Van például a raktárban száz pár gumicsizma. Egyelőre még tiszta újak, de ki akadályozhatja meg a selejtezőket abban, hogy ha éppen úgy akarják, használttá, selejtezendővé minősítsék. Ha már egyszer selejt, akkor igazán mindegy, hogy ki veszi meg. Miért ne vegye meg például éppen a raktáros? Azzal pedig, hogy ■ mint új szerzeményt, ismételten bevételezi a jobb sorsra érdemes csizmákat, — igazán nem csap be senkit, mert a csizmák valóban újak. ■ Az, hogy a selejtáru és az új csizma ára között 60—80 százalékos különbség van, igazán részletkérdés, elvégre a raktárosnak is élnie kell valamiből. Mégsem kívánhatja senki, hogy szombat délután vonattal döcögjön balatoni villájába, amelyet 1400 forintos fizetéséből fél év alatt felépített. Egy klassz kis zöld «Pancsit» már félretettek neki, ha végeztek a »selejtezéssel.«, azonnal meg is veszi. Íjja a raktáros »s?.-*-* lejt ez», miért ne tenné ugyanazt az alraktáros? Nemcsak gumicsizma van a raktárban, és különben sem kell mindjárt olyan nagy tétben játszani. Annyit viszont igazán megengedhet magának, hogy hamvigyen néhány «kiselejtezett» ásót, gereblyét, bicikli dinamót, vödröt, kicserélje az esőkabátját, szétszakadt munkaruháját, hisz az egész nem kerül többe egy ezresnél Mi az egy ilyen nagy cégnek? Nem újdonság ez és nem is ritkaság. Ilyesmi bármely más vállalatnál is előfordul. Ilyesmi? ... ennél sokkal cifrább dolgok is. Az Egyesült Autócsikktartó és Vízöblítőkarkészítő Vállalatnál úgy jutott az egyik raktáros tízezerért egy egész príma kocsihoz, hogy kiselejteztette az egyik «Mezcit». Utána— mintha mi sem történt volna — a vállalat számlájára megjavíttatta. A javítás után a felfüggesztett selejtezési határozat természetesen érvénybe lépett, most aztán potom pénzért van egy jó kis kocsija. Na, és azok a hatvan kilós választás malacok, amelyeket féléves korban vesznek át selejt-malacként némelyik kereskedelmi vállalatnál, vagy állami gazdaságban? Aj jaj jaj ... sokan selejteznek... és valamennyinek sikerül. És mindehhez nem kell más, mint egy kis mersz, egy kis ügyesség. A selejtezés előtt például Mancikát, a főkönyvelés adminisztrátorát majd megajándékozzák egy új selejtezett töltőtollal. Az anyagkönyvelés munkatársait meglepik egy-egy diplomatatáskával. A lényeg az, hogy kapjanak helyette egy használt példányt, amelyet aztán természetesen »kiselejtezhetnek». A többiekúgysem törődnek a selejtezés részletkérdéseivel. Hogyan is törődhetnének, amikor minden idejüket leköti a selejtezési ütemtervek ellenőrzése, ami mégis csak fontosabb, mint maga a selejtezés, hisz határidős jelentéseket kell küldeni az ütem-' terv valamennyi pontjának végrehajtására' vonatkozóan. ( jps hogy magával a selejtezéssel mi lesz? ! Mi lenne? Megcsiinálják a raktárosok ... öt év óta ők csinálják, mindig az ütemterv- nek megfelelően hajtjtották végre... ) Jó lenne végre már azzal is törődni, hogy a «terv», a «beütemezés» szempontjai mellett a nép érdekeinek is megfeleljenek ezek a »selejtezések«. Természetesen ak- kor elsősorban az ilyen ‘ Borbíró kortársféléket' kellene »kiselejtezni«. Vasvári F. Zala megye 1958. évi beruházási és felújítási tervei A megyei tanács ülésének anyagából