Zalai Hírlap, 1958. augusztus (3. évfolyam, 180-205. szám)

1958-08-01 / 180. szám

2. A TASZSZ közleménye a bagdadi paktum országainak londoni tanácskozásairól Folytatás az 1. oldalról.­ Ságban csupán egyetlen ag­resszióról van szó, amelyet az Egyesült Államok és Anglia kezdeményezett. Akaratlanul is felmerül a kérdés, tulajdonképpen ki ellen akarnak védekezni a bagdadi paktum tagállamai, és ki fenye­geti biztonságukat, függetlensé­güket? Mi rejlik a «kollektív biztonságról« történő látszóla­gos gondoskodás mögött? Ma­guk az imperialisták is elisme­rik, hogy «az arab hadseregek nem fenyegethetik a paktum­tagállamait». A közlemény a továbbiakban hangsúlyozza: "A tények nyil­vánvalóan bizonyítják, hogy a londoni tanácskozás a gyakor­latban nem volt más, mint az összeesküvők gyülekezete, akik új agressziós ténykedéseket ter­veztek a független fejlődés út­jára nemrégen lépett arab álla­mok, mindenekelőtt az Egyesült Arab Köztársaság és az Iraki Köztársaság ellen. Az Egyesült Államok és Anglia most a bag­dadi paktumban résztvevő szö­vetségeseikkel együtt az agresz­­szió további kiszélesítésére ké­szülnek. A közlemény a továbbiakban részletesen ismerteti az angol és az amerikai haderő, továbbá a bagdadi paktum tagállamai hadseregének katonai manőve­reit, s megállapítja: Törökor­szág vezető állami személyisé­gei még csak nem is takargat­ják, hogy intézkedéseiknek a célja Irak és az Egyesült Arab Köztársaság elleni támadás elő­készítése. Izrael, amely támo­gatja a nyugati hatalmak ag­resszív intézkedéseit, megen­gedte, hogy angol és amerikai csapatokat, és hadianyagokat dobjanak át területén, továbbá mozgósítási intézkedéseket tesz. A tények fényében világossá válik, milyen nagy a Közel- és Közép-Kelet népeit fenyegető veszély, és milyen érdekeket szolgálnak azok az ázsiai or­szágok, amelyek tagjai ennek a támadó tömbnek. «Csak azok, akik elvesztették képességüket, hogy józanul értékeljék azt a helyeztet, amely ma a Közel- és Közép-Keleten kialakult, és nem akarnak számolni az idők szellemével, léphetnek a kato­nai kalandok és a nemzeti fel­szabadító mozgalom ellen irá­nyuló nyílt harc útjára — álla­pítja meg a nyilatkozat. Nem kétséges, hogy ha a sza­badságszerető iraki nép ellen, amely kitart igazságos ügye mellett, támadást követnének el, amelyet a bagdadi pak­tum képviselői készítenek elő, akkor más békeszerető or­szágok az agresszió áldozatá­nak segítségére sietnének — jelenti ki határozottan a TASZSZ közleménye. A közlemény befejezésül hangsúlyozza: ugyanakkor, amikor a Szovjetunió és más békeszerető ország minden erő­feszítésüket összpontosítják, hogy összehívják azt a csúcs­­találkozót, amely azonnali in­tézkedéseket fogadna el a Kö­zel- és Közép-Kelet térségében létrejött válság békés megoldá­sára, a londoni tanácskozás résztvevői — ahogy ez most teljességgel nyilvánvaló — új agresszív intézkedéseket dolgoz­nak ki a katonai viszály továb­bi kiélesítésére. Ezzel kapcsolatban talán még világosabbá válik az Egyesült Államok és Anglia kormánya által jelenleg alkalmazott halogatás taktikájának való­di értelme. Ezek az országok elzárkóznak a csúcstalálkozó haladéktalan összehívása elől, holott ez a világ népei­nek határozott követelése. A bagdadi paktum tagállamai kormányainak feltétlenül fi­gyelmet kell fordítaniuk arra, hogy az agresszió további ki­­szélesítéséből származó felelős­ség és az abból eredő vala­mennyi következmény az Egye­sült Államok, Nagy-Britannia kormányára és a bagdadi pak­tum tagállamainak vezető kö­reire hárul. (MTI) Az USA Libanon hosszas megszállására készül Damaszkusz (Új Kína) Az Egyesült Államok libanoni nagykövetségének szóvivője kedden Beirútban kijelentette, hogy az amerikai csapatok csak akkor vonulnak majd ki Libanonból, ha ezt a libanoni és amerikai kormány, valamint az ENSZ úgy kívánja. Ez a nyilatkozat, amelyet a sz­erdai damaszkuszi sajtó kö­zölt, világos jele annak, hogy az Egyesült Államok Libanon hosszas megszállását tervezi. A szóvivő hozzátette, hogy a libanoni elnök személyében való egyszerű megegyezés még nem jelentené az amerikai csa­patok kivonását. Hangsúlyozta, hogy az amerikaiak csak ak­kor vonulnak majd ki, ha »is­mét helyreállítják Libanon bel­ső biztonságát és az ENSZ megfelelő módon szavatolja Li­banon függetlenségét«. A bejrúti amerikai parancs­nokság bejelentette, hogy újabb erősítések szálltak hajóra, s az elnökválasztás kimenetelétől függ, vajon Libanonba jön­nek-e, vagy sem. Kedden Bei­­rutból súlyos harcokat jelen­tettek Chamoun csapatai és a népi erők között. A kormány­csapatok több páncélkocsit küldtek a Basta-negyed köré, amelyet a népi erők tartanak. Az alábbiakban adjuk a második közép-keleti ismertetőt a nemzetközi szemle keretében. Irak közel-keleti állam, a Tigris és az Eufrátes alsó folyásánál fekszik. Északon Törökország­gal, keleten Iránnal, délen, il­letve délkeleten Szaúd-Arábiá­­val és Kuvaittal, nyugaton pe­dig Jordániával és Szíriával határos. Területe 435 415 négyzetkilo­méter, lakosainak száma 5 mil­lió 100 000, nagyrészük arab, jelentős kurd, török, örmény és perzsa kisebbséggel. Uralkodó vallása a mohamedán. A lakos­ság 75 százaléka analfabéta.­­ Fővárosa Bagdad 887 000 lakos­sal, második legnagyobb váro­sa Moszul (530 000). Kőolajban a világ egyik leggazdagabb or­szága. Olajforrásai 1952-ben 1 040 000 fontsterlinget jövedel­meztek. Olajtermelése az egész közép-keleti olajkitermelés 16 százalékát teszi ki. Az ország­ban még jelentős arany-, vas-, réz- és mangánlelőhelyek is vannak. A lakosság nagyobb része me­zőgazdasággal foglalkozik. A dús termőtalaj és a kedvező ég­hajlat évi kétszeri aratást tesz lehetővé. Irakban több mint ötvenmillió drattolyapálm­áról szüretelnek, amelyek a világ datolyatermelésének 80 száza­lékát adják. Egyéb termékei a búza, rizs, árpa és gyapot. A népesség jelentős hányada fél­nomád pásztoréletet él, és a jó­füvű legelőkön nemesfajtájú birkákat és szarvasmarhákat hizlalnak. A földterület több mint háromnegyed része 272 nagybirtokosé, a datolyaültet­vények és a gyapotföldek pe­dig angol és amerikai tőkések kezén vannak. Hárommillió pa­rasztnak semmi, vagy csak tal­palatnyi parcellája van. Az ipari munkásság száma megközelíti a milliót. Nagyobb része kisüzemekben dolgozik. Egyetlen nagyipari ágazata az olajbányászat, amelyben közel 100 000 munkást foglalkoztat­nak. Története: Irak a hajdani Mezopotámia területének egy részén fekszik. Időszámításunk előtt négy-ötezer évvel itt hoz­ták létre az első ismert állam­­alakulatokat az asszír babilon és simur népek. Bagdad az arab kalifátus idején élte fény­korát, amelynek az 1250-es ta­­tárdúlás vetett véget. Irak az egykor egységes arab biro­dalom részeként a XVI. század elején török hódoltság alá ke­rült. Ez az első világháború végéig, négy évszázadig tartott. Amikor az angol uralom vál­totta fel, Mezopotámia angol madátumos terület lett. 1932- ben lejárt a mandátum ekkor az Ira­knak átkeresztelt Mezo­potámiából az angol stratégiai szükségletnek megfelelően le­hasítják a mai Jordánia terüle­tét, Irak pedig formailag ön­álló királyságként alakult meg. Az angolok a Hasemita uralko­­dóházból származó Husszein egyik fiát Irak, másik fiát pe­dig Jordánia trónjára ültették. Az angol uralom megnyomorí­tott iklözálllaspottokat teremtett. A tömegfelháborodásokat az 1920., 1941., 1948. és az 1952-es években vér­befojtott felkelések jelzik. A második viágháború után az angolbarát Nuri Szaid mi­niszterelnöksége alatt Irakot mindinkább bevonták a közép­keleti angol—amerikai agresz­­sizív tömbpolitikába. Angol su­­galmazásra Irak és Törökor­szág 1955 februárjában Bagdad­ban kölcsönös együttműködési szerződést írt alá amely a meg­kötés színhelye után kapta a "bagdadi paktum" nevet. Fél éven belül csatlakozott a szer­ződéshez Nagy-Britannia, Pa­kisztán és Irán. A bagdadi pak­tumot az iraki közvélemény élesen elítélte és többször tün­tetett ellene. 1958 elején első döntő lépés­ként a függetlenség és az egy­ség nevében Egyiptom és Szí­ria egyesüléséből létrejött az Egyesült Arab Köztársaság. En­nek ellensúlyozására, angol— amerikai ösztönzéssel Irak és Jordánia királyai létrehozzák az arab szövetségi államot. Irak fegyveres erőit a bagdadi pak­tum révén a libanoni felkelés leverésére akarták felhasznál­ni. Ennek elébe vágott a sike­res iraki forradalom. A hadse­reg tisztikarának nemzeti ér­zelmű tagjai vezetésével, 1058 július 13-ról 14-re virradó éj­szaka számbavehető ellenállás nélkül megdöntötték a monar­chiát és kikiáltották az Iraki Köztársaságot. A felkelők meg­ölték az angol befolyás legfőbb tagjait, Fejszál királyt, Abdul­­lilah trónörököst és Nuri Szaid miniszterelnököt. A köztársaság első miniszterelnöke a forra­dalom előkészítésében és vég­rehajtásában kiemelkedő, sze­repet játszó Abdul Karim Kasszem tábornok lett. Az új kormány síkraszállt az arab egység és függetlenség politiká­ja mellett és első ténykedései közé tartozott, hogy barátsági és kölcsönös segélynyújtási szerződést kötött az Egyesült Arab Köztársasággal. Az Iraki Köztársaság kor­mánya szavatolta a nyugati hatalmakkal kötött szerződések megtartását, de ugyanakkor je­lezte, hogy szándékában áll ki­lépni a bagdadi paktumból. Az Iraki Köztársaságot eddig 24 ország­­kormánya ismerte el. Köztük első helyen az Egyesült Arab Köztársaság, illetve a szo­cialista országok kormányai. Jordánia nevét a területét átszelő folyó­tól, a Jordántól kapta. Területe 97 ezer négyzetkilométer. A vi­lágsajtóban sokat emlegetett Akabai-öböltől északon Szíriáig, Irakig húzódik. Nyugaton Iz­raellel, keleten pedig Szaúd- Arábiával határos. Területén körülbelül egy és egynegyed­millió mohamedán arab és nagy részük földműveléssel foglalkozik. A Jordán folyó ter­mékeny völgyeiben és a sivatag­ban szétszórt oázisokon búzát, zabot, rozsot, főzelékféléket, do­hányt, szőlőt, oliva­olajat, déli­gyümölcsöket stb. termelnek. A sivatagi részeken nomád pász­torkodás folyik. Kivitelének igen jelentős részét szolgáltatja a gyapjú és a különböző bőr­áru. A középhegységben első­­sorban foszfátot és sót bányász­nak. Az ország gazdaságilag és stratégiailag egyik legnagyobb értékét jelenti az északi részé­ben átfutó és egymást keresz­tező két olajvezeték, amely Irakból és Szaúd-Arábiából szállítja a »fekete aranyat« az izraeli Haifa, illetve a libanoni Haida kikötőjébe. Jordánia területén egészen 1918-ig a törökök voltak az urak. Az első világháború után Jordánia (akkor még Transz­­jordánia) angol fennhatóság alá került. A második világháború után 1946-ban az egykori Transzjordánia területéből, va­lamint Palesztinának a Jordán folyótól nyugatra eső részéből megalakult az »önálló» Hasemi­ta királyság. Az 1948-ban megkötött angol­­jordániai szerződés azonban to­vábbi tizenöt évre biztosította az angolok politikai, gazdasági, katonai befolyását. Az idegen elnyomás és kizsákmányolás ellen azóta sem szűnt meg har­colni Jordánia népe. A nem is­ten, de az angolok kegyelmé­ből uralkodó királyokhoz igen mostoha volt a sors. Abdullah király, a most uralkodó Husz­szein nagyapja, 1951-ben me­rénylet áldozata lett. Apja, Takna király rövid uralkodás után a trónt egy svájci zárt­­intézettel cserélte fel, így lett Jordánia­i ura. 1953-ban az ak­kor még jóformán gyerek II. Husszein. Az angolok többízben meg­kísérelték, hogy Jordániát nem­­csak mint támaszpontot, hanem mint potenciális szövetségest is, felhasználják közel- és közép­keleti stratégiai terveikben. El­sősorban a bagdadi paktumba szerették volna bevonni. 1955 decemberében Templer ameri­kai tábornokot küldték Jordá­niába, hogy kikényszerítse az ország csatlakozását a támadó tömbhöz. A mesterségesen elő­idézett kormányválság azonban a nyugat-barát Madzsali kor­mányának bukásával végződött. A tömegtüntetések, az általá­nos sztrájk hatására ez a kísér­let meghiúsult. 1956 tavaszán »Glubb pasa», az angolok pénzén fenntartott és angol tisztek vezetése alatt álló Arab Légió vezetője pró­bálkozott. Az eredmény: a ha­talmas tömegmozgalmak hatá­sára Husszein kénytelen volt leváltani, és kiutasítani Glubb pasát, és vele együtt nagyon sok angol tisztet. 1957 tavaszán újabb súlyos veszélyben forgott Husszein trónja. Köztársasági érzelmű tisztek meg akarták buktatni a korrupt, az arab egység törek­vésekkel elkeseredetten szem­benálló rendszerét. Husszeint csak az amerikai 6. hajóhad tüntető felvonulása, és a beduin törzsfőnökök hűsége mentette meg. Most, a közelmúltban minden eddiginél hevesebb vihar tört ki az arab Keleten. Husszein unokatestvére, Fejszal iraki ki­rály, a bagdadi paktum »arab oszlopa« túlhaladott rendszeré­vel együtt dicstelen véget ért. Kema vitás, hogy előbb-utóbb bukás várt volna Husszeinre is. Az angolok és az amerikaiak azonban libanoni és jordániai beavatkozásukkal most meg­próbálják legalább is megállí­tani a történelem kerekét. ZALAI HÍRLAP Bagdad, Reuter) Szerda estig összesen 250 angol és 700 ame­rikai állampolgárt, főleg asz­­ezonyokat és gyermekeket szál­­lítottak el Irakból, külön e cél­ra bérelt repülőgépeken. To­vábbi 300 angol állampolgár várja elszállítását. Washington­ (AP) Az ameri­kai hadügyminisztérium közlé­se szerint idén az Egyesült Ál­lamokban több mint ezer ka­tonai repülőgépszerencsétlenség történt, amelynek következté­ben 604 személy vesztette éle­tét. Damaszkusz­ (AP) Az EAK egyik katonai szóvivője szerdán közölte, hogy török katonaság szállta meg a Szíriával határos magas hegyeket. Szíriai lapok szerint Törökország csapatokat vonultat fel mind a szíriai, mind az iraki határon. Bagdad­ (Reuter) Bagdad kül­városában szombaton felrob­bant a British Petroleum Co. leányvállalatához tartozó olaj­telep egyik tartálya. A robba­nás hatalmas tüzet okozott. A környező utcákon rövidesen több ezer főnyi tömeg verődött össze, és ilyen kiáltások hallat­szottak: «imperialista szabo­­tázs»­! Első jelentések szerint úgy vélik, hogy a robbanást véletlen baleset okozta. A robbanás pil­lanatában nyolc angol állampol­gár tartózkodott az olajtelepen. Közülük kettőt iraki páncélgép­­kocsik hoztak ki a telepről, a többi hat angol sorsa még is­meretlen. Párizs. (Reuter) Az Atlanti Szövetség állandó tanácsa csü­törtökön a francia fővárosban összeül, hogy — a szerdai két eredménytelen ülés után — is­mét megpróbálja összehangolni a tagállamok álláspontját a csúcsértekezlet kérdésében. Párizs (AP) Franciaország to­vábbra sem helyesli, hogy a kö­zép-keleti helyzettel foglalkozó csúcsértezletet a Biztonsági Ta­nácsban tartsák. Ebben a te­kintetben éles különbség mu­tatkozik a francia és az angol —amerikai álláspont, között. A franciák álláspontját a szerdai De Gaulle elnökletével tartott minisztertanácson ismét meg­erősítették. De Gaulle állhatatosan ellen­zi a csúcsértekezletnek a Biz­tonsági Tanácsban való megtar­tását, mivel szerinte a tanács nem «elég higgadt és tárgyila­gos«. De Gaulle mint ismeretes, azt javasolja, hogy a csúcsérte­kezletet Európában, Genfben tartsák. (MTI) Brüsszel (Reuter) Pierre Wigny belga külügyminiszter szerdán a parlamentben beje­lentette, hogy a kormány az Iraki Köztársaság elismerésére készül. Várható időjárás péntek es­tig: nappali felhőképződés, eső nélkül. Gyenge légáramlás: A meleg idő tovább tart. Várható legalacsonyabb hő­mérséklet ma éjjel: 18—21, leg­magasabb nappali hőmérséklet pénteken 30—33 fok között. Távolabbi kilátások: A meleg i­ő tovább tart. 1958. augusztus 1. Megjelent a Szovjetunió című, magyar nyelvű folyóirat 5. sz. Akik még emlékeznek a két év előtti babócsai földgáz­­kitörésre ,bizonyára érdeklődéssel olvassák az «Ég az olaj» című, színes felvételekkel illusztrált cikket, amely a Szovjet­unió című, magyar nyelven is kiadott folyóirat­­legutóbbi, 1958. évi 5. számában jelent meg. Hogyan lehet égő benzint vízzel oltani, lehet-e petróleummal petróleumot oltani, hogyan fojt­ják el az égő olajkutak tüzét — ezekre a kérdésekre válaszol a cikkíró, aki néhány modern tűz­jelzési eljárást és műszert is megismertet az olvasóval. Vannak például olyan készülékek, amelyek «megérzik» a füstöt, ha valaki cigarettára gyújt a tűz­veszélyes helyiségben és azonnal riasztja a tűzoltóságot. E ké­szülék a radioaktív izotópok felhasználásán alapul. Egy másik, fotonszámlálóval felszerelt kis műszer használata esetén a szo­bában még cigarettára sem­ lehet gyújtani, mivel a "nyílt láng­ra", a gyufa villanására már működésbe lép a riasztó beren­dezés. A jelzőberendezések harmadik fajtája a felvezetők tu­lajdonságainak felhasználásával a hőmérséklet emelkedését érzékeli. Bizonyos hőfok elérésekor működésbe lépnek a jelző-, riasztó berendezések. A benzinnel kapcsolatban érdemes el­olvasni az ún. »szilárd benzinről« szóló írást is, melyről egyik feltalálója, B. I. Loszev elmondja, hogy a folyékony benzint műanyag segítségével sikerült megkötni. A méhicaptár lépjé­­hez hasonló felépítésű képződmény szerkezetében műanyag hártya veszi körül a parányi cseppeket. Ha azonban ujjainkkal erősen összeszorítjuk a benzindarabot, a »lép« sejtjei össze­törnek és az edénybe tiszta benzin csöpög. A benzin ilyen hal­mazállapot változásának nagyon nagy gyakorlati jelentősége van. Gondoljunk csak a szilárd üzemanyag könnyebb tárolá­sára, vagy a kirándulásokon felhasználható benzinrúdra, mely lassan ég, az étel felmelegítése után pedig el lehet oltani és új­ra felhasználni. A Szovjetunió legújabb számát még sok más érdekes cikk, riport, tanulmány gazdagítja. Pl. Az antarktiszi kutatóállomá­sok élete; riport Solohowal, akinek új filmje készül; tanul­mány az automatizálás problémáiról. Az új rigai, lett orvos­­történeti múzeumról, a legújabb lakásépítési törekvésekről, az Arai-tó szigetén levő védett terület gazelláiról, végül művésze­ti, színházi és kulturális eredményekről stb. is olvashatunk a folyóiratban. _____________ Szu Csen-Hua felhívása Peking­ (Új Kína) Szu Csen- Hua tengernagy, a kínai népi felszabadító hadsereg haditen­gerészetének politikai biztosa a haditengerészet értekezletén felhívott minden tisztet és ten­gerészt, hogy legyenek éberek és fokozzák a katonai képzett­ségüket a kínai partvidék biz­­­tonsága érdekében. A tenger­nagy kijelentette: "Az amerikai és bri imperialisták közép-ke­­leti ,fegyveres támadása teljes mértékben leleplezte a világ előtt kalóz mivoltukat. Mi nem akarunk háborút, de ha a hábo­rús uszítók elvesztik eszüket, "csapásokat mérünk reájuk, akárcsak azelőtt.­ (MTI)

Next