Zalai Hírlap, 1958. szeptember (3. évfolyam, 206-230. szám)

1958-09-02 / 206. szám

1958. szeptember 2. zalai hírlap Az 1958—59-es oktatási év tartalmi és szervezeti feladatai A Politikai Bizottság határozata — amely a jövő évi iskolám kívüli pártoktatással foglalkozik — megszabja az elkövetkezendő oktatási év tartalmi irányvonalait, célkitűzéseit. A PB határozata alapján propaganda munkánk eszmei alapját a kommunista és munkáspártok moszkvai értekezletének határozatai, az SZKP XX. kongresszusának tanításai jelentik. E határozatok fő eszméjének propagálását öszsze kell kapcsolnunk pártunk múlt évi konferenciája határozatainakismételt megvilágításával. A szocializmus építésében előttünk álló feladatok — a szocialista iparosítás és a mezőgazdaság szocialista átszervezése — magyarázása mellett tovább kell folytatni az eszmei, ideológiai harcot a revizionista nézetek, valamint a dogmatizmus, szektás nézetek ellen Ugyanakkor nagy gondot kell fordítanunk az elmúlt oktatási év tartalmi hiányosságainak kijavítására. Behatóan kell foglalkoznunk a szocialista tábor egységének kérdésével, a testvéri kommunista és munkáspártok — elsősorban az SZKP-nak — a párt, állami élet és a szocializmus építése során szerzett gazdag tapasztalatainak terjesztésével. Fokozni kell a harcot a nacionalizmus ellen, a hazafiasságra neveléssel erősíteni kell a proletár nemzetköziség eszméjét. Az oktatási évben nagy figyelmet kell fordítanunk a szocialista demokráciával kapcsolatos kérdések helyes magyarázatára, a «szocialista» demagógia minden megnyilvánulásának leleplezésére (például elégedetlenség szítása az életszínvonal alakulásával kapcsolatosan, bérdemagógia, lakásproblémáink kihasználása). A párt osztály-szövetségi politikája elvi alapjainak magyarázata szintén propaganda munkánk állandó feladata. Küzdeni kell a párttagság materialista világnézetének kialakításáért, megszilárdításáért. , Erősíteni kell a munkásosztály öntudatát és éberen kell tartanunk a dolgozókban az eddig elért eredmények, a proletárdiktatúrának megőrzéséért érzett felelősséget. A Politikai Bizottság határozata a helyes tartalom megvalósításához, a helyes oktatási rendszer kialakításához igen lényeges útmutatást ad. E határozat értelmében megmaradtak a pártoktatás régi formái, rendszere, de emellett létre kell hozni olyan formákat is, amelyek megfelelnek a dolgozók érdeklődéseinek, igényeinek. Az egyes tanfolyamoknál a jövőévi pártoktatásban a következőket kell figyelembe venni: Az „Időszerű kérdések" tanfolyam . E tanfolyam célja a párt politikájának, az időszerű bel- és külpolitikai eseményeknek ismertetése, a dolgozók ösztön- zése a hároméves tervünkből adódó feladatok végrehajtására. Alapszervezeteinknél figyelembe kell venni, hogy az »időszerű kérdések» nem alsófokú pártoktatás, hanem olyan tanfolyamok, amelyeken részt vehetnek kezdő hallgatók éppen úgy, mint vezető funkcionáriusok. Alapszervezeteinknek nagy figyelmet kell fordítani az «Időszerű kérdések« tanfolyam magasabb színvonalú csoportjainak megszervezésére, mert lényegében ez képezi az oktatás és szervezési feladataink kulcsát. Az »Időszerű kérdések« tanfolyam az alapszervezetekben levő pártoktatás fő formája, amelyet tömegtanfolyammá kell tenni. A tanfolyam elősegíti, lehetővé teszi, hogy fejlettebb pártmunkások a klasszikus irodalmak és segédanyagok klhasználásával növeljék politikai felkészültségüket. A tanfolyam módszere a pártszervezet megítélésétől függ. Az elvtársi beszélgetéstől az elméleti konferenciáig bármely célravezető módszer alkalmazható. A „Harxizmus-leninizmus ©lapjai" Ez az oktatási forma is az alapszervezetekhez tartozik. A tanfolyam elvi színvonala lényegében nem csökken. A múlt évhez viszonyítva annyi változás lesz, hogy a hallgatók a Központi Bizottság agit.prop. osztálya által kiadott népszerű tankönyvből tanulnak. A tanfolyam anyaga a következő 3 téma lesz: 1. Az osztályok és az osztályharc; 2. a marxizmus—leninizmus tanítása az államról és a proletariátus diktatúrájáról; 3. a szocialista világrendszer kialakulása, korunk fő jellegzetessége. E tanfolyam hallgatói pártvezetőségi tagok, aktivisták, állami, gazdasági, tömegszervezeti vezetők, pártcsoport bizalmiak, vagyis olyan dolgozók, párttagok és pártonkívüliek, akik az előző években pártoktatásban már részt vettek, vannak tanulási tapasztalataik és képesek a klasszikus, irodalom feldolgozására. A politikai gazdaságtan, filozófia, a magyar munkásmozgalom történetének feldolgozása, tanulmányozása két formában történik. Az önálló tanulási forma - Ez a pártoktatás a legmagasabb színvonalú, a hallgatókkal szemben legtöbb követelményt támasztó tanulási forma. önálló tanulásban csak vezetők, párt-, állami, gazdasági éstömegszervezeti funkcionáriusok vehetnek részt, akik megfelelőés, magas színvonalú elméleti képzettséggel rendelkeznek. Az önálló tanulók rendszeres konzultáción vesznek részt, amelyet a megyei pártbizottság agit.-prop. osztálya biztosít. Az önálló tanulóknak a Központi Bizottság agit.-prop. osztálya irodalomjegyzéket biztosít. A másik forma: „Konferenciás tanulási módszer" Ezek a szakosító tanfolyamok. Az új oktatási évben négy szakosított tanfolyam indul: 1. politikai gazdaságtan (3 éves); 2. filozófia (3 éves); 3. a magyar munkásmozgalom története (3 éves); 4. gazdaságpolitika (1 éves). Az első három tanfolyamnál — a múlt évihez viszonyítva — a nyugodtabb tanulási tempó érdeke követelte meg, hogy a tanulási idő 2 helyett 3 év legyen. A politikai gazdaságtan tanfolyam anyaga a kapitalizmus, az imperializmus és a szocializmus politikai gazdaságtana. Az itt tanulók tananyaga a politikai gazdaságtan tankönyve. A filozófiai tanfolyam tárgya: a marxista dialektika, a filozófiai materializmus és a történelmi materializmus, amelyet összefüggően megírt jegyzetből tanulhatnak a résztvevők. Tananyaga az egyetemi filozófiai jegyzet. A magyar munkásmozgalom története tanfolyam anyaga a Párttörténeti Intézet által az elmúlt évben kiadott tananyag. E két tanfolyamon ebben az évben csak az első és a második évfolyam indul. A jövő oktatási évadban a pártoktatás új oktatási formával, a gazdaságpolitikai kérdések szaktanfolyamával bővül. Ennek az oktatási formának két tagozata van: ipari és mezőgazdasági. E tanfolyam célja, hogy elsősorban a gazdasági kérdéseikkel foglalkozó pártmunkásokkal , függetlenített funkcionáriusokkal, ezenkívül gazdasági és műszaki vezetőkkel ,megismertesse a párt gazdaságpolitikájának főbb elveit. Ezek képezik az 1958—59. oktatási év rendszerét. Fontos ezeket ismernünk, mert az alapszervezetekben lezajló tag,gyűlések azt igazolják, hogy a pártvezetőségnek jelentős része nem ismertette megfelelően, hogy milyen követelményeket állít egy-egy tanfolyam a hallgatók elé. Továbbá pedig, hogy egy-egy oktatási formában való részvétel, annak sikeres elvégzése milyen elméleti és politikai felkészültséget biztosít. .. . Nem Reszneken történt, a napokban. A megyei tanács mezőgazdasági osztályának szakemberei a községi gazdasági felügyelő munkáját ellenőrizték. — Hogyan vélekednek a gazdálkodók a nagyüzemről, a szövetkezeti gazdálkodásról? — Ah kérem, nem lépnek be azok sohasem a termelőszövetkezetbe. — Hány paraszt vélekedik így? — Nem tudom, én még eggyel sem beszéltem erről . . . így van ez. A parasztok között nem egy szakemberünk mélységesen hallgat a föld okosabb hasznosításáról, a közösen művelt szántók nagyobb jövedelméről, a falusi holnapról. De »általában«, »hallomásból» mondják, hangoztatják, »panaszolják«, hogy lassú a szövetkezés. Közben ők egyet sem lépnek azért, hogy segítsék, bátorítsák, erősítsék parasztságunkat a nagy, az élet által parancsolt elhatározásban. Ki tanítsa, okosítsa szakszerű tanácsokkal, számokkal és az élet által, szolgáltatott érvekkel a parasztokat a föld nagyüzemi művelésére, ha nem éppen az agronómusok, a szakemberek. Kinek kellene legjobban ismerni a kisparcellák korlátait, a falusi emberek aggodalmait, kételyeit és a jó közös gazdálkodás előnyeit, ha nem a szakembereknek. Ki bizonyítsa be a földeket művelő embereknek, amit ma teszünk elavult, ráfizetéses, s hogy az élet elhaladt a faeke meg a kisparcella felett? Gazdasági felügyelőink, mezőgazdászaink egy része — sajnos — csak tisztviselő, s nem a föld, a parasztok sorsáért aggódó és a megoldásért, a jobb holnapért teljes szívvel dolgozó szakember. Nem, azt egyetlen gazdasági felügyelő sem gondolhatja komolyan, hogy az ő munkája kizárólag néhány adminisztrációs teendő ellátására szorítkozik. A paraszt, a falus tanító szót, a holnaphoz segítő tanácsadást vár a szakemberektől. Nem igazi mezőgazdász az, aki beéri naponta néhány fakitermelési engedély elkészítésével, míg a határban csak tizennégy mázsás termést ad a kukorica, amíg csak egy szántásba kerül az őszi gabona, s mindössze 4—5 liter tejet adó tehenek találhatók a parasztok istállóiban. Nem, a nagyüzemi mezőgazdálkodás megteremtése nem kizárólag a mezőgazdasági szakemberek feladata, de annyi bizonyos, hogy az eddiginél sokkal többet kell tenniük azért. Ha értik, szeretik, és értékelik nagyszerű hivatásukat, akkor az élet minden órájában ott hangzik okosító szavuk a parasztok között. hu A reszneki gazdasági felügyelő szava isi (n. 1.) 3. A zalai állami gazdaságok 3 éves tervének legfőbb jellemzője: Többet és olcsóbban Elkészült a Zala megyei állami gazdaságok 3 éves terve. A tervezet minden egyes részlete, valamennyi számadata beszédesen bizonyítja a nagyüzem fölényét valamennyi gazdálkodási forma felett. A terv legfőbb jellemzője a növénytermelés és az állattenyésztés közötti szilárd és szakszerű összhang. Állami gazdaságaink a talajerő rendszeres növelése mellett a nagyarányú abraktakarmány- és pillangósnövényeik termelésével biztosítják az állatállomány bőséges takarmányellátását. A gazdag takarmányalap megteremtésével többéves, viszszatérő gondja nyer végleges megoldást számos zalai állami gazdaságnak. A terv a termelékenység növelésénél a kapás- és takarmánynövények termésátlagának gyarapítását jelöli meg legfontosabb feladatul. A tervidőszak végére mindössze az árpa, a kukorica és a cukorrépa vetésterületét növelik az állami gazdaságok. Az árpának az összes szántóterülethez viszonyított aránya a jelenlegi 10 százalékról 12 százalékra, a kukorica vetésaránya 6,9-ről 7,5 százalékra, a cukorrépa vetésaránya pedig a 0,9 százalékról 1,7 százalékragyarapodik. Az elmúlt három év átlagához képest 1960-ig a búza holdankénti termése a 10,5 mázsáról 11,7 mázsára, az őszi árpáé 11,8 mázsáról 13,5 mázsára, a kukoricáé 10,1 mázsáról 13,5 mázsára, a burgonya termése 47 mázsáról 70 mázsára, a cukorrépáé 121-ről 146 mázsára, a lucernaszénáé pedig 21,3 mázsáról 23 mázsára emelkedik. A nagyüzemi gyümölcstermelésre kiválóan alkalmas talaj- és éghajlati adottságok kihasználására a tervidőszak végére további 680 kataszteri hold gyümölcsöst telepítenek a zalai állami gazdaságok. 1960-ig Zala megye az ország második legnagyobb nagyüzemi gyümölcstermelő vidéke lesz. Eddig ismeretlen eljárással a 2700 hold fiatal gyümölcsösből 000 holdon sűrítést végeznek a gazdaságok. Az almatermelés nagyarányú korszerűsítésére, fejlesztésére jellemző, hogy a tervidőszak végére a jelenlegi 300 vagonnal szemben 500 vagon almát termelnek az állami gazdaságok. Állattenyésztésben az állomány értékének gyarapítása és a hozamok növelése a legfontosabb feladat. 1960-ig valamennyi állami gazdaságban magas tejhozamú, törzskönyvezett egyedekből álló szarvasmarha törzseket alakítanak ki. A tehenek évi átlagos tejhozamát a jelenlegi 2980 literről 1960-ig 3400 literre szaporítják. A gazdaságok az elkövetkező három évben fokozott segítséget adnak a termelőszövetkezetek állattenyészeteinek. Évente 100—150 törzskönyvezett tenyészüszőt adnak át a megye szövetkezeteinek. Zala megye erdei és legelői kiválóan alkalmasak juhtenyésztésre. E kedvező adottságokat a hároméves terv időszakában fokozott mértékben hasznosítják gazdaságaink. A gazdaságok juhállományát a három év alatt a jelenlegi 7100 darabról 8700 darabra szaporítják. Az évi gyapjúhozamot a 3,11 kilóról 4,10 kilóra növelik majd. A baromfiállomány számban nem gyarapodik. A tojásihozamot azonban a megye mindhárom baromfitelepén növelik. A tyúkállományt ezért, több gazdaságiban magas tojáshozamú egyedekre cserélik ki. A baromfitelepek »fő profilja« — a tojástermelés mellett — a rántani való csirkék nevelése lesz. Évente 15—20 ezer rántani való csirkét adnak majd át a kereskedelemnek a zalai állami gazdaságok. Állami gazdaságaink fokozott árutermelése mindenekelőtt a lakosság jobb és olcsóbb élelmiszerekkel való ellátását szolgálja. A beruházási terveket is ez utóbbiak szellemében készítették el gazdaságaink. A hároméves terv beruházásai elsősorban a termelési költségek csökkentését, a szilárd gazdálkodási alap megteremtését és a jövedelmezőség növelését segítik. Az olcsóbb gazdálkodás egyik legfontosabb forrása a további nagyarányú gépesítés. 1960-ig lóállományukat mintegy 22 százalékkal csökkentik állami gazdaságaink. Ezzel szemben gépparkjuk egyetlen évben — 1959-ben — 7 Zetor-Szuper traktorral, 6 darab DT traktorral, 5 darab 100-as Sztalinyeccel, 4 univerzál traktorral, 6 silókombájnnal és 5 darab istállóttrágya szóró géppel gyarapodik. Gazdaságaink az elkövetkező néhány évben a népgazdasági érdekek figyelembevételével a szükségesnél kisebb összegeket fordítanak beruházásokra. A beruházások többségét a jelenlegi termelési források száz százalékos kihasználásának biztosítása jellemzi. Az üzemek fejlesztésére, nagyarányú építkezésekre és útjavításokra a tervidőszak végén kerül sor. 1960-ig évente 1 millió 800 ezer forintot fordítanak építési beruházásokra gazdaságaink. Ebből többségben lakásokat és gyümölcstárolókat építenek. Szakemberek, közgazdászok több hónapos alapos munkája előzte meg e tervek elkészítését. A terv méretedben nem markol nagyot, szerényem és körültekintően számol az öszszes lehetőségekkel. Legfőbb követelményként — igen helyesen — azt állította állami gazdaságaitok elé, termeljenek az eddigieknél jövedelmezőbben — adjanak többet és olcsóbban. 7 millió kilowattórával több áram . Kiállítás a nagykanizsai áramszolgáltatás fejlődéséről Érdekes, és sokatmondó a DÉDÁSZ nagykanizsai üzemvezetőségének kiállítása. Kiragadunk belőle most néhány adatot, beszéljenek azok önmagukért. 1937-ben egy transzformátor állomást építettek Nagykanizsán, melynek teljesítménye 1485 kilovolt amper volt. 1954- ben új transzformátor állomás épült. Teljesítménye: 9100 KVA. Az új állomás sokkal biztonságosabb, jobb, mint a régi és modern jelző-, védő berendezésekkel látták el. Nagykanizsa 1945-ig csak egy irányból — Pécs felől — kapott áramot. Ez azt jelentette, hogy ha a távvezetéken vihar, villám vagy egyéb ok miatt hiba keletkezett, órákig, sőt félnapokig is szünetelt az áramszolgáltatás. A felszabadulás után Nagykanizsa még két távvezetéket kapott. Most Söjtör és Bázakerettye felől is érkezik áram. Ha baleset adódik egyik vonalon, a másik kettő zavartalanul működik. Egy-egy áramszünet a legrosszabb esetben is legfeljebb tíz—tizenöt percig tarthat. A felszabadulás előtt a nagykanizsai üzemvezetőség körzetében mindössze egy falu — Palin — volt villamosított. 1945 óta 34 községet villamosítottak. 1945 előtt Nagykanizsán és Palimban összesen 6348 áramfogyasztó volt, ma viszont az áramfogyasztók létszáma 15 087 A múltban egy esztendő alatt a nagykanizsai üzemvezetőség 1 millió 828 127 kilowatt óra áramot adott a hálózatnak. Ma 8 millió 690 ezer kilowatt óra a hálózatnak adott villamos energia. A kiállításon járva megragadtuk az alkalmat, hogy egy érdekes kérdésre választ kapjunk. — Mi az oka annak, hogy Nagykanizsán még a mai napig is 150 voltos áramszolgáltatás van? — kérdeztük Sebők Andor elvtárstól, a transzformátor állomás vezetőjétől. — Ma már az egész országban alig van Nagykanizsán kívül város, ahol 150 voltos, nem szabványos áram, van — mondotta Sebők elvtárs —. A 150 voltos áramot még az osztrák érdekeltségű Transdanubius vállalat vezettette be, majd ezt jogutóda, a Drávavölgyi Áramszolgáltató Vállalat is meghagyta. Hogy miért ragaszkodtak a 150 Volthoz? Mert az érdekeik így kívánták. A nevezett vállalatoknak több érdekeltségük volt különböző villamoscikkeket gyártó cégeknél, és így a maguk területén monopolizálni tudták a gyártást és az eladást. — A 150 volt jelenleg már nem megfelelő, mert a különböző villamos meghajtású gépeket — főleg a háztartási eszközöket mindenütt 110 vagy 220 voltra gyártják. Nagykanizsán a 150 volt sok bosszúságot okoz mindenkinek, hisz a vásárolt villamos berendezésekhez, gépekhez »trafó« is szükséges, s ez többletkiadást jelent. — Van-e remény arra, hogy Nagykanizsám is 220 voltra szerelik át az áramot? — Már több városban, így például legutóbb Szombathelyen is átszerezték a hálózatot 220-ra. Tervezzük, hogy egykét esztendőn belül Nagykanizsán is elvégezzük ezt a munkát. Természetesen ez nem olcsó dolog. Át kell szerelni a transzformátorokat mindenütt, és az áramfogyasztókat is kártalanítani kell a 150 Voltra átalakított villamossági eszközök, gépek stb. miatt, amelyek az átszerelés során használhatatlanná válnak.