Zalai Hírlap, 1959. január (4. évfolyam, 1-26. szám)

1959-01-01 / 1. szám

4. Jakov Zak az OSZSZSZK érdemes művésze 1958- ban számos hangversenyt adtam itthon és külföldön egyaránt. Kétszer vendégszerepeltem Lengyelországban, és részt vettem a bukaresti Enescu fesztiválon is. 1959- ben Moszkvában és Leningrádban adok nagyobb hangversenyeket. Műsoromban előreláthatólag Rahmaninov, Prokofjev, Brahms és Bach szerzemények szerepelnek majd. Ezenkívül szovjet zeneszerzők új alkotásait is műsorra tűzöm. Mi, szovjet zeneszerzők, fontos feladatunknak tartjuk, hogy a zeneművészetet az egész nép kincsévé tegyük. Éppen ezért olyan szovjet városokba is ellátogatok, ahol eddig még nem szerepeltem. Már tavaly is sok kisebb városban jártam, melyekben a helyi közönség nagy szeretettel fogadott. Idén valószínűleg Őreiben, Tulában és Kalugában adok hangversenyt, eszembe jut az üzem, a régi Irina Szkobceva filmművésznő Csak nemrégen kezdtem meg életem egyik legnagyobb és leglelkesítőbb szerepének tanulását. A «MOSZFILM» stúdió »Annuska« című filmjének címszerepét játszom, melyben egy szovjet anyát alakítok. A filmben, egy egyszerű asszonyról van szó, aki a háborúban elveszti férjét, s egyedül marad gyermekeivel. Az élet sok nehézséget tartogat számára, de végül is társra és boldogságra talál. Nagyon szeretem »Annuskát« és nagyon készülök erre a szerepre. Szőcs József a Zalai Kőolajipari Vállalat fődiszpécsere — Elsősorban azt — mondja —, hogy reálisan megemelt évi tervünket sikerüljön teljesíteni. Ezért az új esztendőtől azt várom, hogy fordulatot hozzon a kapacitás növelésében. Szeretném, ha sikerülne új vákuum és atmoszférikus tornyot építeni, ha a felettes szervek ilyen bővítésre alkalmasnak találnák vállalatunkat. Ezzel a fiatal mérnökök tanulását, és megfelelőbeosztásba való helyezését is sikerülne megoldani. Jó lenne, ha a kapacitás olyan bővítése sikerülne, amellyel az exportra kerülő bitumen szállítási igényeit könnyebben tudnánk kielégíteni. Azt is szeretném, hogy a megalakult újítóbrigád, amelynek én is tagja vagyok, a jövő évben véglegesen befejezné a bitumen-rakodás teljes gépesítését. Ezzel nehéz fizikai munkát tudnánk kiküszöbölni. Titkos vágyam az, hogy olyan döntés születne, amely szerint a mi vállalatunk keretein belül építenék fel a már korábban tervbe vett műanyaggyárat. Erre a rokonszakmák miatt volna lehetőség. A vegyiparhoz tartozó új iparággal ismerkedhetnénk meg, ismereteinket bővíthetnénk. Végül pedig azt várom, hogy az új esztendőben a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat a betervezett nyersolajmennyiséget fennakadás nélkül szállítsa, mert ezzel a finomítás folyamatosságát biztosítaná. Tóth Lajos a letenyei járási KISZ-bizottság titkára kérdésünkre, hogy mit vár az új esztendőtől, körbemutat a szobában: — Nézzenek szét az elvtársak. Éppen a tagkönyvcsere lebonyolításával foglalkozunk. Eddig már több mint 100 KISZ tagkönyvet töltöttünk ki és vettünk nyilvántartásba. A tagkönyvcsere átnyúlik az új esztendőbe is. Mi sem természetesebb, mint az, hogy az új évtől elsősorban a járás ifjúsági szervezeteinek további erősödését, fejlesztését várom. Ehhez minden alapot megad a tagkönyvcsere, hisz az elmúlt hetekben több mint 230 fiatal kérte felvételét a KISZ-be. Persze egyénileg is vannak vágyaim. A kisfiam hathónapos. Jelenleg Becsehelyen lakunk a szülőknél. Az új évtől azt várom, hogy adja meg a lehetőséget egy családi fészek megteremtésére. Jó a szülőknél is, de az ember vágyik önálló családi otthonra. Dunka Sándor a Türjei Gépállomás igazgatója — Ha valakit köteleznénk arra, hogy leírja, mit kíván az új évtől, a legtöbben jónéhányszor megvakarnák tarkójukat. Úgy gondolom, először mindenki egészséget kívánna. Én is azt kívánok. Aztán békét a világnak, hogy boldogan éljenek az emberek, s nyugodtan építhessük tovább a szocializmust. S kívánom még, hogy megyénk nagy léptekkel haladjon előre a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztésében. Legyen az év végére legalább ötezer hold közös föld járásunkban. Ángyal Jenő a Hazafias Népfront letenyei járási titkára A népfront mozgalom a korábbi években jórészt csak a választások idején funkcionált. Most azon fáradozunk, hogy a nemrég lezajlott választások után ne legyen «leállás» a mi munkánkban. Azt akarjuk, hogy azok, akik a választások idején aktívan segítették a feladatok megva- ■ lósítását, ezután is segítsenek terveink, célkitűzéseink való- ■ ra váltásában. A népfront helyi bizottsága- inak aktivizálása érdekében több tervet kívánunk megva- lósítani. Ezek közé tartozik a «Népfront-estek« szervezése is, amelyeken nemcsak a tajgok oktatásával, hanem a leg-újabb technika megismerésé- vel, a falu lakóinak nevelésé- i vel is foglalkozunk. A magam részéről nincse- nek nagy vágyaim. Pesti mun-kásember vagyok és sokszor munkatársak, amikor itt a falvakat járom. Megmondom őszintén, szeretnék köztük lenni. De tekintve, hogy most ide köt a kötelesség, igyekszem a legjobb tudásom szerint elvégezni a reám bízott munkát. A helyi erők segítségével, azt hiszem, sikerrel haladunk előre a megkezdett úton. ZALAI HÍRLAP KI Mit VÁR ■ _ ex újévtől ? Tegnap elköszönt az óesztendő, az emlékeknek adva át a dolgos hétköznapok milliónyi örömét, sikerét, gondját. S a gazdagodó, szabad, az élet jobbik oldala felé tartó ország népe egy megfáradt esztendő nagyszerű hagyatékaival most új esztendőt kezd. Friss erővel, sok tapasztalattal gazdagodva építjük tovább a holnapot. Ttala megye népe teremtő békét, további felemelkedést akar. Ma összegez, majd új terveket sző a gyárról, a «borítékról», a termésről, a bútorról, a föld sorsáról, a dolgos emberek szavának még jobb hasznosításáról, a közegészségügy további javulásáról, a munkás, a paraszt, a tanácsi vezető, a mérnök, a tanár, az orvos. Minden ember akar valamit. Egyik «csak» kis családi házat, a másik sok, jól gazdálkodó termelőszövetkezetet. Találomra kérdeztünk meg néhány dolgozót és vezetőt a zalai gyárakban, falvakban, hivatalokban. Mit kívánnak az új esztendőtől? A válaszokban ott él a szóhoz, becsüléshez jutott nép bizodalma, a párt és a kormány politikájának helyeslése, határozott követése. Tervek, kívánságok sorakoznak e hasábokon. Tervezni — az élet rendje szerint — csak az az ember mer, aki bízhat is a megvalósulásban. A kívánságok arról szólnak, hogy megyénk népe bízik a holnapban. A kívánságok között közöljük négy ismert szovjet közéleti személyiség nyilatkozatát is, hiszen a testvéri nép fiai együtt készülnek velünk a holnap feladataira. Hiller Anna a Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozója A Zalaegerszegi Ruhagyárban találkoztam vele. Fiatal lány, még alig 19 éves. Mindig vidám, jókedvű, keze alatt ég a munka. A 8-as szalagban dolgozik, kabátujjak párosítását végzi. Jövő évi terveiről szerényen nyilatkozik. — Legnagyobb vágyam, hogy folytatni tudjam tanulmányaimat. Szeretném elvégezni a Közgazdasági Technikumot, de ez csak akkor lehetséges, ha állandóan délelőtti műszakban dolgoznak, ígéretet kaptam, hogy a jövő évben erről intézkednek. Nagyon szeretném, ha a jövő évben a KISZ-szervezetnek sikerülne beindítani a kézimunka szakkört. Ez nem csak az én kívánságom, hanem a többi lányoké is. Várom azt is, hogy az új esztendőben nagyobb megbecsülésben részesítsék az ifjúsági szervezetben dolgozó fiatalokat. Szeretnénk megkérni az idősebb szaktársakat, hogy a jövőben többet foglalkozzanak velünk. Segítsenek bennünket a szakmai ismeretek elsajátításában, hogy gyorsabban megtanuljuk a szakmai fogásokat. Remélem, hogy régi vágyam is teljesül 1959-ben: sikerül megvásárolni egy szobabútort. Én magam is kedvelem a sportot, a bátyám labdarúgó. Azt várom az új évtől, hogy a ZTE csapatának is sikert hoz, és jó eredményeikkel helyezésüket megtartják az élcsoportban. Kolosa Péter a babosdöbrétei Göcseji Úttörő Termelőszövetkezet elnöke Szebb, boldogabb, gondtalanabb legyen az élet. Kívánságom még, hogy jól teremjenek földjeink, s magas jövedelemmel számolhassanak az év végén szövetkezetünk parasztjai. — Számomra különösen jelentős lesz az új esztendő első napja. 1958-ban építettünk családi házat, s újévkor tervezünk átköltözni családommal a régi cselédlakásból. Ezt az örömet sok parasztnak kívánom. Greguss József a Zalai Kőolajipari Vállalat karbantartó műhelyének üzemvezetője . Legalább ilyen eredményes munkát,mint amilyen az 1958-as esztendőben volt. Mi a magunk részéről megteszünk mindent, hogy még szebbé tegyük üzemünket és eredményesebbé a munkát A magam szempontjából? Mit várhat egy olyan ember, aki egész életében dolgozott? Szeretném, ha 20 évvel fiatalabb lehetnék, de mert ez nem lehetséges, hát örülök annak, ha egészséges leszek és nyugodtan dolgozhatok. S még egyet. Az új esztend időbén, mint megyei tanácstag, igyekszem hasznára lenni a megyének és a városnak. Greguss elvtárs szereti a sportolókat. Mit vár tőlük az 1959-es évben? — Megyénk legjobb csapatától, a ZTE-től azt várom, hogy az új évben is úgy szerepeljen, mint az őszi idény , utolsó fordulóiban. A vállalatnál pedig új, megfiatalított csapat kialakítására törekszünk, hogy majd a következő évben, egész alul indulva, megfelelő szintre emeljük az ' együttest. Az egész ifjúságnak pedig , azt kívánom, hogy használja ki a lehetőségeket és ne csak gazdaságilag, de politikailag is megfelelően fejlődve, lépjenek a fiatalok az idősebbek méltó örökébe. Egy régi újév Édesapám szőke zsúpból szakajtót kötött, mi az ablaknál tanyáztunk, kint a nap sütött. Nap sütött, de ablakunkra szél csapott havat, és a tájra barna felhők húztak árnyakat. És az úton nagy batyukkal nagy szekér haladt, rajta bölcső, rozsé, teknő, foltos ágyhuzat. Rossz kabátban, mely hidegtől, széltől úgyse véd; jó lovakkal, sok gyerekkel ment el a cseléd. Attól, kinek az eső is száz holdra esett, és ha nap sütött, száz holdra hozott meleget. Övé volt a ló, s övé a gyerek is, ha nagy, a cselédé csak a munka s az a rossz kalap, melyet soványka fejéről irigyelt a szél, csikorogva, fagyos hóban haladt a szekér. Takács Imre •ma Wa HiMi, Simon János a megyei tanács mezőgazdasági osztályának megbízott vezetője Hatvanöt termelőszövetkezetünk olyan példásan gazdálkodjon, hogy számuk a jövő év Szilveszterére megkétszereződjön. A zalai parasztok érdeklődését figyelembe véve e terv megvalósítható. 1958 a szövetkezetek nagyarányú erősödésének, gazdagodásának esztendeje volt. Az idén 13,5 millió forint értékű árut értékesítettek szövetkezeteink. Jövőre 18—20 millió forint összegű áruértékesítést tervezünk. A termelőszövetkezetek tehénállományának évi átlagos tejhozama 500 literrel növekedjék, a gabonafélék holdankénti termése pedig 3,4 mázsával haladja meg az egyéni gazdaságokét. Az idén 167 szövetkezeti paraszt épített megyénkben családi házat. Kívánom, hogy a jövőre építkező újabb száz paraszt is idejében jusson téglához, mészhez és cseréphez. A jövő év végére megyénk valamennyi szövetkezete megvalósíthatja, hogy parasztjai nagyobb jövedelemhez jutnak a tíz holdas gazdálkodóknál. Az egész megye parasztságának korai kikeletet, jó termést és gazdag piacot kívánok. A terméseredmények növelésére még ezernyi lehetőség van megyénkben. Szeretnénk elérni, hogy a területnek legalább 75 százalékán hibridkukoricát vessenek a gazdálkodók. Szeretném, ha a közbirtokosságok, KISZ-szervezetek, hegyközségek és termelési társulások nagyarányú mozgalmat szerveznének arra, hogy minden kivágott erdei fa helyett hármat telepítsenek falvainkban. 1959. január 1. Veniamin Kaverin író Minden vágyam az, hogy könyveimet egyre több fiatal olvassa, mert különös jelentőséget tulajdonítok az irodalom nevelő szerepének. Az «Ismeretlen barát« című nemrég befejezett regényem egy idős művészről szól, aki a forradalom éveiben ifjúságának legszebb napjait élte. Új könyvem merőben különbözik eddigi műveimtől. Míg korábbi regényeimben hősöm életét hónapról hónapra, vagy évről évre mutattam be, addig ezt a regényt 29 önálló elbeszélést tartalmazó fejezetre osztottam. A közeljövőben újabb regény írásához látok, amely a tudomány embereinek életéről szól, hiszen manapság a tudomány rendkívül fontos szerepet játszik a Szovjetunióban. A regény cselekménye napjainkban Moszkvában és az Antarktiszon játszódik le. Szívből kívánom, hogy az új évben még tovább bővüljenek, a baráti kapcsolatok valamenynyi ország haladó írói között. Mihail Botvinnik sakkvilágbajnok, a műszaki tudományok doktora Az 1958-as év számomra a megfeszített munka időszaka volt. Nagy erőt és sok energiát követelt a Szmiszlovval folytatott revansmérkőzés, amellyel sikerült visszaszereznem a világbajnoki címet. Erről szól majd a »Szmiszlov— Botvinnik visszavágó mérkőzés» című könyvem is, amely 1959-ben kerül kiadásra. Mély benyomásokat szereztem a müncheni sakkolimpián is, ahol a világ legerősebb versenyzőivel találkoztam. A sakkon kívül munkámat is nagyon szeretem. A villamosenergiai tudományos kutatóintézet munkatársa vagyok és jövőre szeretnék elmélyedni néhány érdekes tudományos probléma megoldásában. Az új év küszöbén valamennyi külföldi sakkkedvelőnek sok sikert és jó egészséget kívánok. Kaczor Jenő bagodiitenyédi paraszt A zalaegerszegi piactértől kissé távolabb, a szekéroldalra könyökölve falatozott. — Hát — tolta a feje búbjára megrongyolódott bőrsapkáját — a kérdésre nehéz válaszolni. Kívánnivaló éppenséggel azért akadna az új esztendőtől. — Nekem csak egy óhajom volna, de ha az megvalósulna, többet nem is kívánhatnék az új esztendőtől. Valamelyik gyermekünk jönne vissza hozzánk, a szülői házhoz. Mert van családunk, és mégsincs. Felneveltünk két fiút, s most mégis magunkra maradtunk feleségemmel. De nem úgy, mint amikor egybekeltünk. Most már idősek, tehetetlenek vagyunk. Én a nyáron múltam 65 éves és a feleségem nem sokkal fiatalabb. Tizennégy hold földünk van, a mi erőnk kevés már ahhoz. Ezért várjuk haza valamelyik fiunkat. Az egyik városon, a másik pedig Kanadában van. Elvitte a bódulat. Többször írta, ha módja lesz rá, hazajön. — Ez volna az én kívánságom az új évtől — ismételte Jenő bácsi. S elballagott a piactér felé.