Zalai Hírlap, 1959. szeptember (4. évfolyam, 204-229. szám)

1959-09-01 / 204. szám

1999. szeptember 1. ZALAI HÍRLAP így készül a vezetőségválasztásra cse F­ipeszi Vállalat pártszerves©!­ A nagykanizsai pártiszerve­zetek közül kiválasztottuk a Faipari Vállalat pártszerveze­tét, hogy megnézzük, miként készül a vezetőségválasztásra. E választást elsősorban az in­dokolta, hogy a vállalat kani­zsai szinten középszerű. Sem nagy, sem kicsi. A pártszerve­zet ugyanilyen. Németh Imre elvtárs, a Fa­ipari Vállalat párttitkára egy gép összerakásán fáradozott, amikor felkerestük. Műszakja már lejárt, de hát egy műve­zetőnek rendszerint nem nyolc óra a munkaideje, ha azt akarja, hogy minden rendben legyen részlegénél. A gép mel­lől indultunk a pártirodába. Végrehajtott határoslatok A kanizsaiak által kefegyár­nak titulált üzem bejáratát frissen festett élüzem-jelvény diszíti.­­ — Ezt hozta a kongresszusi verseny — mondta Németh elvtárs és látszott, szívesen beszél a kitüntetésről. A fél­év, amely az élüzem csillagot hozta, 113,1 százalékos terv­teljesítéssel végződött, s eb­ben a pártszervezet jó munká­ja is benne van. Erről beszélgettünk, majd a beszéd fonalát a vezetőség új­raválasztására fordítottuk. Előkerül az elmúlt taggyű­lésen elkészített és a tagság által elfogadott határozat is. — Nézzük, mit valósítottak meg eddig!. Augusztus 6: taggyűlés, au­gusztus 7. jelentés a párt vá­rosi végrehajtó bizottságának, 12-én: agitációs csoportérte­kezlet, a­me­lyen­­megvitatták a politikai munkát. 14-én nyil­vános pártnap megrendezése, 18-án pártcsoport-értekezlet, amelyen előkészítették augusz­tus 20. megünneplését. Őszin­tén szólva, egy kicsit bőséges is az a program, amelyet a faipari pártszervezet elkészí­tett. Mégis, amikor számon­vettük, kiderült, hogy egyetlen pont sincs, amelyet nem va­lósítottak meg. Tehát a veze­tőségválasztás előkészítésének ezt a részét jól hajtották vég­re. De mit tettek közvetlenül a választás sikeréért? Hogyan­­készül a vezetőség a beszámo­lóra? Egy sokat ígérő vasslat . Az eredeti terv szerint va­lamikor szeptember végén lett volna a vezetőségválasztó tag­gyűlés, de aztán előre hoztuk 10-ére — kezdte magyarázatát a párttitkár. — Így a terve­zettnél gyorsabban kell ne­künk is elkészülni a beszámo­lóval. Azt hiszem, sikerül is, hiszen a váza máris kész. — A tényleges felkészülést már augusztus 14-én megkezd­tük — szól közbe Mózes elv­­társ ,a vállalat igazgatója. — Akkor tartottunk egy kibőví­tett vezetőségi ülést, ahol a vezetőség minden tagja beszá­molt a maga munkaterületéről és megvitattuk, hogy mi is ke­rül majd az értékelésbe. — Elég volt a szóbeli beszá­moló? " — Hát, ahogy vesszük. Min­denesetre alaposan megvitat­tuk pártszervezetünk munká­jának minden részletét — ma­gyarázta most már Németh elvtárs. — Hogy mást ne mond­jak, ez a veze­ségi ülés szom­baton kezdődött, s vasárnap délben ért véget. Azt akartuk, hogy tényleg minden lényeges a párttagság elé kerüljön a szeptemberi taggyűlésen. S amit végeztünk, most itt van vázlatban. Forgatjuk a teleírt lapokat. Mindjárt az első sorokból ki­derült, hogy a beszámoló a pártszervezet munkáját abból a szempontból bírálja el első­sorban, hogy mennyire hajtot­ta végre a Központi Bizottság határozatait. Ez a nézőpont — azt hiszem, nem kell bizony­gatni — megalapozza a beszá­molót és növeli értékét. Aztán, ahogy sorba vettük, kiderült, hogy itt jóformán minden meg­található, amire egy alapszer­vezetben figyelmet kell fordí­tani. A politikai tevékenység éppen úgy, mint a párt tömeg­szervezeti, vagy termelés el­lenőrző munkája. A vázlat részletesen taglalja, hogy a párttagságot mennyire sikerült mozgósítani, megbízni felada­tokkal, s mennyiben tettek ele­get az elvtársak a szervezeti szabályzat követelményeinek. Foglalkoznak olyan, sok he­lyű, elfelejtett kérdésekkel is, mint a családlátogatás, a fali­újság szerkesztés, a propagan­daanyag terjesztése, a termé­­kszövetkezetek segítése és részvétel a kongresszusi mun­­kaversenyben. A beszámoló alapos lesz A beszámoló tervezete nagy gondot fordít arra is, hogy részleteiben elemezzék az egyes tömegszervezetekben működő kommunista csopor­tok munkáját. Egyszóval papí­ron rögzítve mutatta meg Né­meth elvtárs,­­hogy mit is akar­nak a beszámoló­ban feldolgoz­ni. — A beszámolót ki készíti el? — Az rám vár. A szombat délutánt meg a vasárnapot er­re szántam. Szerencsére az ellenforradalom óta a párt­szervezetnek minden taggyű­lési beszámolója, határozata és jegyzőkönyve megvan — e­melit fel egy vaskos csomagot az asztalról. — Így aztán nem lesz nehéz az értékelés. — És a vezetőség többi tag­jának azzal, hogy a vázlat el­készítésében segítettek, — be­fejeződött a szerepe? — Dehogy! — tiltakozott Né­meth elv­társ. — Ha a beszámo­lót elkészítem, utána újra ösz­­szeülünk, és megvitatjuk. Ezt követően pedig együtt dolgoz­zuk ki a határozati javasla­tot, amelyet majd a tagság elé terjesztünk, így talán nem lesz különösebb hiba az elő­fe­születekkel és a vezetőség­­választó taggyűlés lebonyolítá­sával, így valóban sikerülhet ez a nagy fon­toss­ágú taggyűlés.­­ Amit a Faipari Vállalatnál ta­pasztaltunk, helyes, példamu­tató. Alkalmas arra, hogy a többi pártszervezet előtt kö­vetendő példaként álljon. Farkas István A FEJLŐDÉS KÖVETKEZMÉNYE: Kisebb eredményért tavaly élüzem cím nagyobb eredményeknél idén harmadik hely Ünnepség a Tejipari Vállalatnál A Zala megyei Tejipari Vál­lalat dolgozói ünnepséget tar­oltak abbból az alkalomból, hogy az első féléves munkájuk nyomán az iparágon belül az élüzem címéül folyó verseny­ben a megtisztelő harmadik helyet szerezték meg. Este hat óra után teljesen megtelt a zalaegerszegi tej­üzem kultúrterme. A zalaeger­szegi dolgozók mellett megje­lentek az üzemek és a szom­szédos Vas megyei vállalat képviselői is. A Tejipari Igaz­gatóság dicsérő oklevelének átadási ünnepségén megjelent Takó Imre elvtárs, iparigaz­gató, Barkovács József elvtárs, az iparigazgatóság főmérnöke is. Kovács Jenő elvtárs, ale­­elnök üdvözlő szavai után Bar­kovics József méltatta az el­ért eredményeket . Jelenleg csak a harmadik helyet tudták megszerezni — mondotta többek között —, de ez az eredmény jobb, mint a tavalyi, amelyért ugyanezen időszakban élüzem lett a vál­lalat. Nyolc vállalat teljesített az élüzem cím feltételeknek megfelelően. S így a harmadk helyezés kitüntető a vállalat dolgozóira nézve. Nagyobb fel­adatokat oldottak meg, mint tavaly, és a következő időkben ezek egyre nagyobbak lesznek. Keményen meg kell küzdeniök a zalai tejeseknek, ha tovább­ra is az élen akarnak maradni. Ehhez pedig a minőség további javítása mellett a felvásárlás­ban mutatkozó lemaradást is fel kell számolni. Reméljük, továbbra is jól dolgoznak, és a második félév végén ismét ün­nepelhetünk — mondotta töb­bek között. Ezután Eke János elvtárs, a Tejipari Vállalat igazgatója emelkedett szólásra. — Nagy kötelezettségeink vannak — mondotta. — Három éven keresztül mindig az első helyen voltunk. Ez az első eset, hogy a harmadik hellyel kel­lett megelégednünk. Pedig szé­pen teljesítettük a feladato­kat. Az első féléves termelé­kenységi tervünket 7 százalék­kal túlteljesítettük. Az ered­ményességi tervet 265 száza­lékra, export tervünket 114 százalékra teljesítettük. Ennek elismeréséül a vállalat dolgo­zói közül Patonai Gábor kivá­ló dolgozó­ jelvényt, 14 dolgo­zónk kiváló dolgozó oklevelet és a vele járó pénzjutalmat kapta. Horváth Pál egy havi keresetnek megfelelő jutalmat kapott 25 éves szolgálati ide­jéért. A dolgozók között közel 30 ezer forintot oszthatunk ki. A vállalatot segítő Tejipari Szállító Vállalat élüzem lett és a zalaegerszegi kirendeltség dolgozóinak Mezei Endre fő­könyvelő adta át a 9 ezer fo­rintnyi jutalmat. Balogh Ár­pád kiváló dolgozó­ jelvényt, Imre László oklevelet kapott. Az ünnepség második részé­ben a zalaegerszegi üzem kul­­túrcsopor­tja szórakoztatta a megjelenteket, majd közös va­csora és a késő éjszakai órák­ba nyúló táncmulatság követ­kezett. Filn­ersékat állítanak munkába a tanácsi téglagyárak bányáiban is Megyénk téglaiparában már számos kezdeményezés történt a gyártási folyamatok korsze­rűsítésére. Általában azonban a dolgozók munkaereje még nagyon igénybe van véve eb­ben az iparágban, nem sikerült minden területen gépi eszkö­zökkel felváltani a kézi mun­kát. A tanácsi téglaiparban — de a minisztériumi vállalat egyes telepein is — a téglagyár­táshoz szükséges agyag kiter­melése ősi módszerekkel, kézi­fejtéssel történik. A tanácsi tég­lagyárak ezen a területen kü­lönösen lemaradtak a korsze­rűsítéssel. Az itteni szemlélet szerint szükséges a föld téli kitermelése, hiszen »így csinál­ták azelőtt is és így télen is foglalkoztathatnak 8—10 főt.» Ez igaz. Csakhogy az ilyen termelés nem gazdaságos, eme­li az önköltséget, vele együtt a termék árát is, mert a kézi bá­nyaművelés lassú. Géppel könnyebb, gyorsabb és olcsóbb a munka. A beruházás 5 év alatt visszatérül Igazunk bizonyítására vé­gezzünk egy kis számítást. Ve­gyünk alapul egy olyan gyárat, amelynek évente négymillió téglát kell gyártani. Ehhez a mennyiséghez szükséges agya­got kézi bányaműveléssel ter­melik ki, a frontfejtés így köb­méterenként 4—6 forintba ke­rül. Ha bányagéppel — kotró­val történik a kitermelés, akkor köbméterenként már csak 2 forint a ráfordítási költség. A kotró termeltetéséhez mind­össze két ember szükséges, a kézi műveléssel szemben, ahol jelenleg 6—10 főt köt le a bá­­nyamunka. Egy évre átszámít­va így alakul a költség: a fej­tés kézzel 52 000 forint, gép­pel 20 000 forint, szociális és egyéb kiadások kézi művelés­nél évi 10 400, gépi munka ese­tén 4160 forint. A létszám csökkentéséből évente 37 400 forint munkabért takaríthat­­ meg a gyár. Egy jóminőségű, korszerű kotró manapság két­százezer forintba kerül, üze­meltetése tehát öt év alatt visz­­szaad­ja a ráfordítási költsége­ket. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a kotróval végzett fej­tés szociális vonatkozásait sem. Mert a zalai téglagyárak bányamunkásai tűző napsütés­ben, szélben, hóban, fagyban jóformán védekezési lehetőség nélkül dolgoznak. Termelőmun­kájuk megerőltető. A kotró vi­szont emberi erő nélkül üze­mel, a kiszolgáló személyzet — két fő — megfelelő módon vé­dekezhet az időjárás viszontag­ságai ellen. Ugyanakkor a gép körülbelül két és félszerte töb­bet dolgozik, mint az ember. Elsőnek a pacsai téglagyár Kétséget kizáróan megálla­pítható tehát a bányaművelés ilyen gépesítésének előnye. Je­lenleg azonban egyetlen , a megyei tanács felügyelete alá tartozó téglagyárban sem üze­mel kotró. De a tanácsi vezetők már megtették az első lépést. Elhatározták, hogy a tanácsi­­ téglapiarban is megkezdik a­­ kotrók általános alkalmazását. 1960-ban a Pacsa I. számú tég­lagyár részére vásárolnak kot­rót, a többi gyárat 1961 és 1962-ben látják el ilyen géppel. Nem minden téglagyár kap majd kotrót, néhány bányá-­­­ban nem lehet baggert alkal­­­­mazni. Ez idő szerint gépesí­tésre a molnári, gutorföldi, tes­­kándi és a galamboki gyárak alkalmasak. Ezekben azonban bányarendezést, kell végrehaj­tani addig. Zalaszentmihályon és Dióskálon a kotróval való kitermelés csak lépcsőzetesen oldható meg, de addig is arra kell törekedni, hog a regálo­­zást más módszerek alkalma­zásával küszöböljék ki. KÖSZÖNET a jó munkáért A nyári szünidőt felhasznál­va, az iskolákban és diákszál­lásokon nagytakarítási, mesze­­lési és festési munkálatok foly­tak. Ahogy közelgett az iskolai év megkezdése, úgy drukkoltak a zalaegerszegi Középiskolai Leány diákotthon vezetői. — Elkészül-e időben a diák­otthon meszelése, festése? — tették fel a kérdést a Festő­ és Mázoló KTSZ vezetőinek. A vá­lasz, bár megnyugtató volt, mé­gis kételkedtek. A napokban azonban öröm­mel jelentették, hogy a ktsz vezetői — Vimláti István elnök és Antal József brigádvezető — betartották ígéretüket. A kí­vánt időre elkészültek a mun­kálatokkal. A gyors munka mellett nem feledkeztek meg a ktsz dolgozói arról sem, hogy jó minőségű legyen a munka. A diákotthon vezetősége ez­úton is köszönetet mond a ktsz dolgozóinak lelkiismeretes, jó­­ és gyors munkájukért. Kss önkéntes tűzoltóság nagy seregszemléi© volt a megyei tűzoltóverseny Zalaegerszegen Augusztus 30-án rendezték meg Zalaegerszegen az önkén­tes tűzoltó testületek megyei versenyét. A versenyben részt­vevő 67 csapat fegyelmezett sorakozója után kezdetét vette az ünnepség, amelyen megje­lentek a megyei pártbizottság és a megyei tanács képviselői is. A megyei tanács végrehajtó bizottsága nevében Lakos Imre elvtárs, a megyei tanács végre­hajtó bizottságának titkára mondott ünnepi­­beszédet. La­kos Imre elvtárs többek között a következőket mondotta: A felszabadulás után me­gyénk községi tűzoltósága 69 motorfecskendőt kapott, vízsze­gény helyekre 27 sajtfecsken­­dőt biztosítottak. A belügymi­nisztérium 5 új szertárt építte­tett, a községi tanácsok pedig községfejlesztési alapból és je­lentős társadalmi munkával 76 szertárt építettek, illetve épí­tettek újjá. A fentieken kívül a belügy­minisztérium a Zala megyei önkéntes Tűzoltóság részére 126 öltöny zsávolyruhát bizto­sított. A községi tanácsok úgyszin­tén községfejlesztési alapból a községi tűzoltóság részére a párthatározat megjelenése után 180 öltöny ruhát vásároltak meg. A fenti számok az önkén­tes tűzoltóság létszámához vi­szonyítva nem nagyok, azon­ban tanácsaink ma már mind­jobban megértik és élnek is az­zal a lehetőséggel — amelyet a párthatározat is kimond —, hogy az önkéntes tűzoltóságo­kat mielőbb ellássák egyenru­hával. Az önkéntes tűzoltóság mun­kájának megbecsülésére a Ma­gyar Forradalmi Munkás-Pa­raszt Kormány Szolgálati Ér­met alapított azon tűzoltóknak, akik a testület kötelékében 5— 20 éven át eredményes, jó mun­kát végeztek. Megyénk területén a Belügy­miniszter elvtárs eddig 471 ön­kéntes tűzoltót tüntetett ki a Szolgálati Érem különböző fo­kozataival. Lakos elvtárs a megyei ta­nács végrehajtó bizottsága ne­vében köszöntötte az önkéntes tűzoltóságot, majd kezdetét vette a verseny. Pattogtak a vezényszavak és egymásután hajtották végre a csapatok a verseny gyakorlatait. A verse­nyen megjelent nagyszámú kö­zönség előtt a verseny parancs­noksága időközben ismertetett egy-egy tűzesetet, hogy abból okuljanak. E nagy tűzoltó-seregszemlé­nek méltó befejezése volt az állami tűzoltóság bemutatója. Ennek keretében megismerked­tek a vendégek a nagyobb épü­lettűz oltásával, a veszélyezte­tett épületben tartózkodó em­­berek mentésével, az olajkút tüzének habbal való eloltásá­val. A versenyben kitűnt csa­patoknak több mint 100 érté­kes jutalmat adtak át Francia írók művei a Szovjetuniióban A Szovjetunióban 50 nyel­­gen összes műveit, 3 kötetben ven és 163 945 000 példányban Anatole France alkotásait. A adják ki francia írók all­otá­ »Pravda« Könyvkiadó idén je­­lait. Az Állami Kiadóvállalat lenteti meg Stendhal összes tervbe vette, hogy idén 11 kö­ műveinek IS kötetes gyűjtemé­­teiben megjelenteti Louis Ara­­ngét. a. A TÖRTÉNELEM EMLÉKEZTET Ma húsz éve, 1939. szep­tember 1-én tört ki a máso­dik világháború. A csaknem öt esztendeig tartó földindu­lás szörnyűségében, pusztítá­sában túlhaladott minden há­borút, melyet a történelem addig ismert: harminckét­millió halott a csatatereken, huszonhatmillió ember halá­la a koncentrációs táborok­ban, közel húszmillió polgári áldozat a légitámadások kö­vetkeztében, otthonok, há­zak, hidak, gyárak millióinak megsemmisítése — a számok szinte meghaladják az em­beri felfogóképességet. A romok helyén azóta új életet teremtettek a munkás­kezek, a halottak fájó emlé­kére enyhítő fátyolt borított az idő és a felnövő nemzedék — a világégés tanulsága azonban elevenen él és fi­gyelmeztet: a tőke nem válo­gat az eszközökben, a kapita­lista világ szótárában a há­ború egyszerűen a profitszer­zés fogalomkörébe tartozik. Két évtized távlatából is indokolt felidézni: ki felelős a második világháború ki­robbantásáért? Közvetlenül természetesen Hitler és a ná­ci­ fasizmus. Merényletük el­követésében azonban távol­ról sem állottak egyedül. A felelősségben — jelentős mér­tékben — osztozik a nemzet­közi reakció, elsősorban az amerikai, az angol és a fran­cia imperializmus. Ma már nyilvánvaló, hogy Hitler uralmát a német nagytőkés körök alapozták meg, még­pedig az USA, Anglia és Franciaország vezető körei­nek teljes helyeslésével. A háborúra készülő Németor­szágnak helyre kellett állí­tania nehéziparát, mindenek­előtt a ruhrvidéki vas-, fém- és hadiipart. Az első világhá­­háborúban súlyos vereséget szenvedett Németország saját erejéből — legalábbis rövid időn belül — nem lett volna képes erre. A német imperia­listák azonban hathatós tá­mogatást kaptak az USA ve­zető monopóliumaitól, az amerikai bankok és trösztök — kormányukkal teljes egyetértésben — nagy tőke­­befektetéseket helyeztek el Hitler birodalmában és több milliárdos kölcsönt juttattak a Führernek, főleg a német hadiipar fejlesztésére. A hír­hedt Dawes-tervnek — a Marschall-terv rosszemlékű elődjének — az volt a nem is titkolt célja, hogy meg­nyissa az utat az amerikai tőke behatolása előtt, az amerikai monopóliumok függvényévé tegye a német ipart és az így feltámasztott germán imperializmust a Szovjetunió elleni támadás rohamcsapatává fejlessze. A most atombombát gyártó Dupont-cég, valamint a Mor­­ganok és Rockefellerek külö­nösen nagy »érdeklődést­« ta­núsítottak Németország irá­nyában, dollármillióik arany­esőjével megtermékenyítették a német nehézipart, s ez a náci hadipotenciál gyors, ha­talmas mértékű megerősödé­séhez vezetett. De döntő körülmény volt a második világháború elin­dításánál az a halogató, «bé­kéltető« politika is, melyet a nyugati hatalmak követtek. Az angol, amerikai és francia vezető körök a »béke fenn­tartásának« hazug jelszavá­val »békítgetti» kezdték a hitleri fasizmust és fennen hangoztatták «semlegességü­ket«. 1933-ban Anglia, Fran­ciaország, Németország és Olaszország négyhatalmi együttműködési szerződést írt alá, s ennek egyik pontja megerősítette a hitleri Né­metország egyenjogúságát a fegyverkezés terén. A támadó szándékait egyáltalán nem titkoló német és olasz fa­­sizmussal kötött szerződés lemondást jelentett a kollek­tív biztonságról, szétzilálta a békeszerető országok sorait, megbontotta az agresszióval szemben állók egységfrontját, s így végeredményben meg­tisztította Hitler számára a háborúhoz vezető utat. A második világháború fej­leményei és az azóta eltelt időszak eseményei közismer­tek. A Szovjetunió döntő győ­zelmet aratott a német fa­sizmus felett, ennek eredmé­nyeként egész sor ország ki­szakadt az imperializmus láncából,­­ a szocializmus világrendszer lett. Azok az erők azonban, melyek egy­kor a hitleri gépezetet táp­lálták, és bátorították, ma is vezető szerepet játszanak a nemzetközi élet színpadán. Az USA-ban és Angliában, Nyugat-Németországban és Franciaországban ma is azok mondják ki a döntő szót akik egykoron mosolyogva néztek fel a horogkeresztes zászlóra. A szocialista tábor roppant ereje, a szabad né­pek elszánt békevágya,­­ a m­ég gyarmati sorban sínylő­dök lángoló hősiessége gon­dolkodásra készteti már őket — de bibliá­juk változatlanul a kizsákmányolás, hitvallá­suk továbbra is a tőke vas­törvénye maradt. A nemzetközi politikai élet kimagasló eseményére, Hrus­csov elvtárs és Eisenhower elnök találkozójára készül e napokban a világ. A békés egymás mellett élés feltételei megteremtésében bízó száz­milliók reménnyel várják a két vezető államférfi tárgya­lásait , de nem feledik a húsz esztendővel ezelőtti na­pot sem. A második világháború, az imperializmusnak és a fasiz­musnak ez a véres tombol 400 mindannyiunk számára örök emlékeztető marad.

Next