Zalai Hírlap, 1960. február (5. évfolyam, 27-50. szám)
1960-02-02 / 27. szám
ZALAI AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA V. évf. 27. szám ÁRA 50 FILLÉR 1960. február 2., kedd Afrika reflektorfényűen Évszázadokon át a rejtelmes történetek földje és a gyarmatosító kalandorok szabad vadászterülete volt Afrika. Az utóbbi esztendők eseményei, a történelmi változások azonban mélyreható következményeket idéztek elő Afrikában. A nyugat nagy világlapjainak riporterei nem minden alap nélkül kiáltanak fel tudósításaikban: Afrikában megmozdult alattunk a föld! Afrika ébred! — és így tovább. Érdemes összehasonlítani a régi és az új Afrika térképét is. Az őslakosság egyre több helyen követeli jussát, s rázza le magáról a gyarmattartók igáját. Nagy-Britannia gyarmatügyi minisztériumában afrikai bennszülött vezetők tárgyalnak Rhodézia és Nyaszaföld további sorsáról. Közben Macmillan angol miniszterelnök Nyaszaföldön tett látogatást, amelyet kíméletlen rendőrterror kísért, mert a bennszülöttek Blantyre-ben Macmillan kocsijának közeledtére „Pokolba a föderációval! Bocsássák szabadon dr. Bandát! — feliratú zászlókat lobogtattak. Párizs is fekete vendégeket fogadott. Szenegál ésSzudán képviselőivel valamilyen békés megoldást keresnek, természetesen olyant, amelynek révén a francia kormány ezeket az országokat a francia közösség keretein belül megtarthatná, de azért legalább formailag növelné ezeknek az országoknak függetlenségét. Brüsszelben, Belgium fővárosában mind több engedményt ad a belga kormány a kongói képviselőknek, s most már biztos, hogy 1960 június 15-én kimondják Belga-Kongó függetlenségét. A ma még elnyomás alatt, vagy függőségben élő népeknek nagy önbizalmat ad harcuk fokozásához Guinea, Ghána példája is. Nkrumah, a Ghánai Köztársaság miniszterelnöke ezt üzente a tuniszi értekezlet részvevőihez: „Egy afrikai sem érezheti magát szabadnak, amíg más afrikaiak rabszolgaságban élnek. Támogatjuk a nyaszaföldi, rhodéziai, a kenyai, a kameruni, a belgakongói és az algériai testvérek hősies harcát!” Az arab és a néger vezetők hangsúlyozzák, hogy az 1960-as esztendő az afrikai függetlenség és szabadságharc befejező szakaszának kezdete lesz. Ezt a harcot különös súllyal támogatja Tunézia és Marokkó. Mint ismeretes, az algériai nemzeti felszabadítási front segítséget kért az értekezleten résztvevő országoktól. Alig hangzott el a felhívás, Ben Barka, a marokkói népi erők uniójának elnöke kijelentette, hogy pártja az elsők között lesz, amely önkénteseket küld Algériába. Algéria és Dél-Afrika az a két terület Afrikában, ahol a fehér lakosság nemcsak a gazdasági és politikai hatalom szempontjából van túlsúlyban, hanem számarányát tekintve is jelentős tényezőt képvisel. A fehér lakosság minden erejét megfeszíti régi kiváltságainak megtartása végett. Amint az algériai események bizonyítják, ezek a fehér gyarmatosítók nem riadnak vissza a legvégső eszközöktől sem, ha arról van szó, hogy — ahogyan ők mondják — „Algéria francia maradjon.” Algéria természetesen sohasem volt francia, a franciák itt csupán a gyarmatosítók szerepét töltötték be, az ország természeti kincseinek gazdag haszonélvezői lettek, s amíg Afrika többi részében egymás után váltak függetlenné, vagy legalábbis formailag függetlenné az egyes afrikai államok, Algériában az őslakosság jogaiért harcoló nemzeti felkelő mozgalom még ma sem jutott győzelemre. Nyilvánvaló, hogy ma már nem lehet arról szó, hogy Af-rikát vagy annak akármelyik területét továbbra is gyarmati sorsban tartsák. Maga De Gaulle tábornok is erre a józan belátásra kényszerült e napokban sokat idézett szeptember 16-i rádióbeszédében. Franciaország nevében ugyanis kötelezettséget vállalt, hogy a béke helyreállítása után, legkésőbb négy éven belül, népszavazással dönthetnek az algériaiak sorsukról. Ezután a franciák számára is újabb népszavazást rendeznek, hogy jóváhagyják az algériaiak választását. A továbbiakban három lehetőséget vázolt fel De Gaulle az algériaiak előtt. Az első, hogy elszakadnak Franciaországtól. Ezt „valószínűtlennek és szörnyűnek” mondta, szerinte ez csak „nyomort, politikai zűrzavart és kommunista diktatúrát” hozhatna. Franciaország ez esetben is mindenképpen biztosítaná a maga szaharai kőolajának kiaknázását és eljuttatását a Földközi-tengerhez. A második lehetőség a teljes franciásodás (tartózkodott az integráció szó használatától). A harmadik lehetőség: külön algériai kormány megalakítása az algériaiak kormányzására. Ez a kormány Párizs segítségére támaszkodnék és szorosan együttműködne vele gazdasági, közoktatási, hadügyi és külügyi téren. Ebben az esetben Algéria belső rendszere föderális jellegű lenne, amely megadná a különböző népközösségek együttélésének biztosítékait. De a De Gaulle tábornokot hatalomra segítő szélsőjobboldali gyarmatosítóknak, az ú. n. ultráknak ebből elegendő volt meghallaniuk a tábornok különben igen ködös ígéretében azt a kifejezést, hogy „az algériaiak gyakorolhatják önrendelkezési jogukat”. Máris „Algéria feladásának” jeleit vélték felfedezni, s nyomban megkezdték egy puccs előkészítését, majd véres összeütközést provokáltak az algíri utcákon, a városok életét megbénították, s szembeszegültek a kormány intézkedéseivel. A francia kormányt az algériai helyzet szinte válságba sodorta. Franciaország az elkövetkező nemzetközi értekezleteken csak nagyon megcsappant erővel és tekintéllyel képviselheti majd álláspontját, ha az algériai kérdést sürgősen meg nem oldja. Egyfelől teljesen lehetetlen ma már az, hogy Algériában gyarmati rendszert tartsanak fenn, lehetetlen az is, hogy az algériai bennszülött lakosság jogos követeléseit, felszabadulási és függetlenségi mozgalmát fegyveres erővel vérbe fojtsák, másrészt viszont Algériában a francia gyarmatosítók elég erősnek érzik magukat ahhoz, hogy továbbra is — ha kell, a barrikádokon — küzdjenek az algériai nép szabadságmozgalmának vérbefojtásáért, s a kormány erre irányuló intézkedéseinek kierőszakolásáért. A francia kormány ezeket a követeléseket nem teljesítheti, hiszen nemcsak Afrika népeinek egyöntetű tiltakozásával találná magát szemben, nemcsak azt kellene tapasztalnia, hogy Ázsia népei teljes erővel támogatják az algériai nép függetlenségi mozgalmát, hanem azt is látnia kellene, hogy az Egyesült Álamok és Nagy-Britannia sem nézi szívesen az algériai események alakulását. A francia közvélemény és maga Franciaország népe nem azonosítja magát az ultrák törekvéseivel. 45 millió francia nem azonos másfélmillió algériai gyarmatossal. A francia nép elítéli az ultragyarmatosítók magatartását, s nemcsak támogatja a fancia kormányt a fasiszta ultikkal szemben, hanem erélyes itézkedéseket is követel a lázadás elfojtására. Fellőtték a második szovjet többlépcsős ballisztikus rakétát Moszkva (MTI). A TASZSZ jelenti: Annak a tervnek megfelelően, amely szerint kidolgoznak az eddigieknél nagyobb teljesítő képességű, többlépcsős ballisztikus rakétát, hogy segítségével nehéz szputnyikokat lőhessenek fel és űrrepüléseket végezhessenek a naprendszer bolygóira, ez év január 31-én este felbocsátották a második ilyen rakétát. A rakéta utolsóelőtti lépcsője az utolsó lépcső modelljével együtt január 31-én, moszkvai idő szerint 19 óra 53 perckor elérte a Csendes-óceán megadott térségét. Az utolsó fokozat modelljét a légkörben való repüléskor megfigyelték és vízbeesését a hajókon felállított rádiólokációs, optikai és lehallgató állomások segítségével észlelték. A mérések adatai ismét megerősítették a rakéta irányításának rendkívüli pontosságát. Az idén január 31-én végzett fellövéssel sikeresen befejeződött a fenti említett rakétatípus kidolgozásának szakasza. Ezzel kapcsolatban a TASZSZ-t felhatalmazták annak kijelentésére, hogy a TASZSZ 1960. január 8-i közleményében pontos adatokkal meghatározott térség a kitűzött határidő előtt, február 1-én szabaddá vált a tengeri hajózás és a repülés számára. (MTI) 10 éves a Duna-bizottság A Duna-bizottság január 20- tól 30-ig Budapesten megtartott 18. jubileumi ülésszakán ünnepelte a bizottság megalakulásának tizedik évfordulóját. Az ülésszak napirendjén a dunai hajózás további megjavítására irányuló fontos kérdések szerepeltek. A tanácskozások után — amelyeken a tagállamok valamennyi képviselője résztvett — határozatokat hoztak csatornatípusok létesítéséről, valamint hidrotechnikai munkálatokról szóló javaslatok ügyében. Ezen kívül elfogadták a dunai hajóutak kiépítése egységes rendszerének módosításáról szóló javaslatokat és a Duna-bizottság 1960 évi munkatervét. Az ülésszak a bizottság elnökévé S. Petrovicsot, Jugoszlávia képviselőjét, alelnökké pedig Puja Frigyest, Magyarország képviselőjét választották, míg a bizottság titkára Kriszto Sztojcsev, Bulgária képviselője lett. M. Rusut (Románia) a Duna-bizottság apparátusának igazgatójává nevezték ki. A Duna-bizottság titkársága és hivatal tisztviselői állásait a tagállamok között egyenlő arányban osztották szét. Az ülésszak munkájában résztvett Ausztria, a Duna-bizottság új tagja, továbbá az ENSZ európai gazdasági bizottságának, s a Vaskapu folyami igazgatásának megfigyelői, valamint a Német Szövetségi Köztársaság szakértői. Tekintettel a Duna-bizottság tagjai számának emelkedésére, tervbe vették, hogy 1960-ban tanulmányozzák a bizottság belső szerkezeti összetételéről szóló okmányok módosításának kérdését. A Duna-bizottság legközelebbi rendes ülésszakát 1961. január 18-án tartják. (MTI) Bocsássák szabadon Henry Alleg-ot Prága. (CTK) A Nemzetközi Alleg-ért, a neves újságíróért, Újságíró Szervezet főtitkársága akinek helyzetéről nyugtalan,szombaton De Gaulle francia jó hírek érkeztek. A szélsőséges köztársasági elnökhöz intézett jobboldal veszélyezteti Henry ............. . . Allegeletet, ezért követeljük, táviratában hangoztatta, ahogy szállítsák Franciaországszervezet valamennyi tagja, ha és haladéktalanul adják mélységesen aggódik Henry I vissza szabadságát. (MTI) Az idén 2,8 milliárd forint értékű korszerű hazai gép segíti a magyar ipar műszaki színvonalának fejlesztését A második ötéves terv nagy fejlett technikai berendezést feladatainak megvalósításában állít elő. Ebben az évben már nélkülözhetetlen a korszerűbb több mint kétszer annyi célgégépek és termelési eljárások alapet készítenek, mint tavaly, halmazása. Ezért népgazdaság többek között olyanokat, amelyik az idén, az ötéves törvyek az egyetemes szerszámgéelőkészítésének jegyében mint e pekhez képest háromszorosára egy 5,7 milliárd forint értékű —ötszörösére növelik a tergéppel, berendezéssel segíti a melékenységet és hasonló hazai ipar műszaki színvonalé arányban csökkentik a termenek növelését. Külföldről 2,9 rési költséget, bővítik a nagy— '»*››« ^volán* gépeket, de hazai iparunk is gyártását és újabb automatikus körülbelül ugyanannyi, mint vezérlésű szerszámgéptípusokat egy 2,8 milliárd forint értékű készítenek. (MTI) Több emberséggel, megértéssel A múlt év szeptembernek elején költözött 12 boldog család a temető mögötti bérházba Zalaegerszegen. A lakáshoz jutás örömét le sem lehet írni. A lakók boldogok, megelégedettek lennének szép, új lakásaikban, ha nem számítjuk azt a kellemetlen zavaró körülményt, ami már szinte elviselhetetlenné teszi a lakásokban való tartózkodást. Szeles időben a második emeleti lakásokban egyáltalán nem lehet fűteni, mert a szél nemcsak a füstöt, hanem esetenként még a tüzet is visszaveri a lakásba. Majdnem minden családban kicsi gyermekek vannak, nem csak meleget nem tudnak biztosítani nekik, a fist. is elviselhetetlenné teszi életüket. A ház lakói több ízben panaszt emeltek az Ingatlankezelő Vállalatnál, intézkedés azonban nem történt ügyükben. Most hozzánk fordultak, tolmácsoljuk ezúton is kérésüket: a gyermekek, a lakók egészsége érdekében több emberséggel, megértéssel foglal-kozzanak az ilyen nanoWokkal 11 Iőt ! A mai számunkból: — Megismerni minden újat ;j — A századik előadás — Magunk csináltuk — 5 milliós exportmegrendelést kapott az Üveggyár Sajtónapi ünnepség Nagykanizsán A Magyar Sajtó Napja alkalmából a rövidesen 15. évfordulóját ünneplő Zalai Hírlap szerkesztőségének dolgozóit meleg hangulatú ünnepségen látta vendégül januárr 30-án a nagykanizsai városi pártbizottság és a Nagykanizsai Sörgyár. A Nagykanizsai Sörgyárkultúrházának olvasótermében délután 2 órakor kezdődött ünnepségen megjelentek Söjtör János elvtárs, a nagykanizsai járási pártbizottság titkára, a Központi Bizottság póttagja, Vukits László elvtárs, a nagykanizsai városi pártbizottság titkára, a Zala megyei pártvégrehajtó bizottság tagja, Gömöri János elvtárs, a Nagykanizsai Sörgyár igazgatója, valamint a Zalai Hírlap szerkesztő bizottságának tagjai, a szerkesztőség munkatársai és mások. Az ünnepség során Vukits László elvtárs a városi és járási pártbizottság nevében üdvözölte a sajtó ,aki megyei dolgozóit, a megyei lap szerkesztésében, előállításában és terjesztésében részt vevő dolgozókat és továábbi sikeres, eredményes munkát kívánt ahhoz a munkához, amellyel a sajtó segíti pártunk, kormányunk nagy céheit ízéseinek negvíciósítását, a dolgozók egyre jobb és magasabb színvonalú tájékoztatásai. Gömöri János elvárt pohárköszöntőjében a Nagykanizsai Sörgyár, valamint az élelmiszeripar dolgozóinak nevében köszöntötte a Magyar Sajtó Napján a sajtó összes dolgozóit és kérte, hogy a megyei lap a továbbiakban is segítse cikkeivel az élelmiszeripari és ezen belül a Nagykanizsai Sörgyár munkáját. ■ Az üdvözlésekre Kerkay László elvtárs, a Zalai Hírlap felelős szerkesztője válaszolt, és a lap munkatársai nevében hangsúlyozta, hogy az eddig elért eredményeket tovább fejlesztve, segíti a zalai pártsajtó a továbbiakban is a szocialista építő munkát. A kellemes és baráti légkörben lezajlott ünnepség után «Rendkívüli kiadás» címmel a Zalai Hírlap szerkesztősége és a nagykanizsai József Attila irodalmi színpad tagjai ajándékműsorral kedveskedtek a sörgyári kultúrház nagytermében összegyűlt sörgyári dolgozóknak. A felvásárlásról ma már több, mint három esztendő tapasztalatai bizonyítják, hogy felvásárlási rendszerünk jó, bevált és képes biztosítani az országnak mezőgazdasági árukkal való ellátását. Jónéhány cikkféleségből több jut az országnak, mint a korábbi kötelező beszolgáltatás idején. Ez a több azonban még nem jelenti azt, hogy nincs további tennivaló, hiszen a felvásárlási munka nagy szervezettséget és szakértelmet követel. Helyesen kell felmérni az ország igényeit és e felmérés után az áru megtermeléséről a termelőszövetkezeteknek és eryéni gazdáknak kell gondoskodni. Kétségtelen, hogy ebben a tekintetben helyzetünk évről évre javul. Ma már megyénk területén is a szántóföldek több mint felén győzött a nagyüzemi gazdálkodás. S míg azelőtt a felvásárlási vállalatoknak és földművesszövetkezeteknek tízezernyi egyéni gazdával kellett kapcsolatban állni, ma százegynéhány termelőszövetkezettel köti meg a termelési szerződéseket, s végzik a felvásárlást. A szocialista szektor győzelme a mezőgazdaságban összes termelési lehetőségeinketjavítja Több kenyér, több hús, több gyümölcs és zöldség csak úgy lesz, ha ezeket a lehetőségeket teljes egészében ki is használjuk. Biztató példák erre is vannak. A Terményforgalmi Vállalat kimutatásai szerint Pusztaszentlászló az elmúlt évben összesen 58 mázsa áraburgonyát adott a népgazdaságnak. Ma viszont — a Terményforgalmi Vállalat dolgozói, helyesen kihasználva Pusztaszentlászló új lehetőségét, csupán búzából 500 mázsára kötöttek értékesítési szerződést. Megyei szinten is úgy számolnak a Terményforgalmi Vállalatnál, hogy ez évben mintegy kétszeresére kötnek gabonából értékesítési szerződéseket a termelőszövetkezetekkel, mint tavaly. Biztatóan végzi a Földművesszövetkezetek Megyei Értékesíti ...■EKmnnli- - ..ül,1.- -------lési szerződések kötését is. Tavaly mindössze 470 holdra kötöttek szerződést, míg most már 600 hold felett járnak. Hiba azonban ,hogy a termelés szakmai irányítására mindöszsze két dolgozójuk van. A termelési szerződés megkötése pedig csak az első lépés. Megfelelő mennyiségű és minőségű ára ebből csak úgy lesz, ha lépten-nyolcon figyelemmel tudják kísérni a munkát és szaktanácsokkal segítik azt. Lapunkban már szóvátettük, hogy több burgonyára van szüksége az országnak. A Megyei Értékesítési Központnak 1200 holdra kell szerződést kötnie. Ebből eddig ötszázat teljesítettek. A terv teljesíthető. Meg kell mondani, hogy nem helyénvaló a termelőszövetkezetek érvelése, amikor arra hivatkoznak, hogy csak vetőburgonya rendelkezésre bocsátása mellett kötnek szerződést. Ha gyengébb is volt a vártnál a tavalyi burgonyatermés, a vetéshez valót minden portán tartalékolták. A helyzet csupán annyit változott, hogy a termelőszövetkezeti községekben a néhány száz öles parcellák helyett most nagy táblákban kell elvetni ezt a mennyiséget. A feladat tehát az, hogy gyűjtsék össze minden tagtól a megfelelő mennyiséget. Második kenyerünkről van szó! A burgonya vetése érdeke minden tagnak. A termelőszövetkezet kommunistái, a vezetőség, de még a földművesszövetkezetek is — hiszen a felvásárlást ők végzik — megfelelő felvilágosító munkával biztosítják a vetőburgonya összegyűjtését. Azzal, hogy megyénk földterületének többségén már nagyüzemi gazdálkodás kezdődik ezen a tavaszon, nagy mértékben megnőttek a lehetőségei a felvásárlási rendszer további javításának. Ilyen lehetőségek mellett igen nagyrészt felvásárlási vállalatainkon és földművesszövetkezeteinken múlik, hogy 1960-ban minden eddiginél bőségesebben biztosítsuk