Zalai Hírlap, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)
1960-03-01 / 51. szám
1960. március 1. ZALAI HÍRLAP Példamutatást, helytállást a vezetőktől! Jegyzetek az üveggyári kommunisták taggyűléséről A NAGYKANIZSAI Üveggyár pártalapszervezetének múlt hét csütörtökön megtartott taggyűlése többek közt a párt művelődéspolitikai irányelvei megvalósításának tapasztalatait tűzte napirendre. Értékelni, lemérni akarta, hogy mit tett az alapszervezet, a szakszervezet a művelődéspolitikai irányelvekben reájuk vonatkozó kérdésekben. Alics István elvtárs, párttitkár beszámolója két dologra irányította a figyelmet: a kulturális élet fellendítésére és a sportra. Ezeknél is elsősorban arra, hogy mit kell tenni, hisz mindkettő gyengécskén áll az Üveggyárban. — Szűk körben mozgott a beszámoló — kifogásolták a felszólalók közül többen is. S akik ezt állították, igazuk volt Hiszen nem történt más, mint Alics elvtárs a pártvezetőség beszámolójaként ismertette azt a feljegyzést, vagy akár jelentést, amelyet a szakszervezet kultúr- és sportfelelőse készített. Ahhoz, a vezetőség jóformán semmit nem fűzött, sem el nem vett belőle, így történhetett meg, hogy a vezetőség beszámolója sem az adott helyzetet, sem a kivezető utat nem tárhatta fel, sem a további feladatokat nem tudta meghatározni. 21-en vettek részt a taggyűlésen, s közülük jónéhányan felszólaltak. Bár a vita kezdetben úgy festett, mint egy sportgyűlés, mégis sok minden tisztázódott. A kommunisták felelősségérzete, őszinte bírálata feltárt olyan tényeket, amelyek érintették a kérdés lényegét. S az adott esetben ezek érdemelnek elsősorban említést. A MŰVELŐDÉSPOLITIKAI irányelvek feladatként tűzik ki a munkásosztály általános műveltségének gyarapítását. E cél elérése elsősorban azt jelenti, hogy emelni kell az iskolai végzettség színvonalát, pótolni a múlt hiányait. Üveggyári" viszonylatban helyesen választották ki a feladatot, amikor annak idején elhatározták, hogy az idősebb generáció megszerzi az általános iskola VII.—VIII. osztályának bizonyítványát. A párt- és szakszervezet agitatív munkájának eredményeként az elmúlt év szeptemberében 24-en jelentkeztek az általános iskola VII. osztályába. Ilyen esetekben a lemorzsolódás szinte elkerülhetetlen, de ami az üveggyári esetben történt, az már több mint lemorzsolódás. — Hétfőn heten jelentünk meg az órán. A hét fő közül is ketten idegenek voltak. Hol vannak a többiek, akik jelentkeztek? — tette fel kérdésnek Nagy Ferenc elvtárs, s megpróbálta a választ is megtalálni. — Alics elvtárs is, Péntek elvtárs is jelentkezett annak idején a dolgozók iskolájába, de kimaradtak. A dolgozók pedig, a többiek, akiknek szintén járniuk kellett volna így nyilatkoztak: Ha a párttitkár, meg a szakszervezeti titkár nem megy, mi miért fájdítsuk a fejünket? — Ez az elv érvényesült és ők sem jöttek. Ezt pedig nem lehet igazolni azzal, sem, hogy két műszakban dolgoznak a gyárban. Tehát a szervezők — úgy néz ki — bort isznak és vizet prédikálnak. Ez pedig visszaüt. Elgondolkoztató szavak, mondatok. íme így alakult ki, hogy a pártszervezet egyik alapvető célkitűzése jóformán semmivé vált. A példaadás hiánya, amelyet villámgyorsan észrevesz mindenki, visszaüt és megfosztja a vezetőt az erkölcsi alaptól, hogy ellenőrizzen, számonkérjen. Ezen az sem változtat, hogy Alics elvtárs majd minden városi pártrendezvényen részt vesz, sem az, hogy két, műszakban kell dolgoznia. Az a néhány ember, akik mégis eljártak az iskolába megmutatta, hogy azt meg lehet tenni, az iskolát el lehet végezni. A VITA SORÁN — bár nem a napirendhez tartozott, •— eljutottak egy másik alapvető kérdéshez. Szőlősi Ferenc elvtárs szavait idézzük: — Tavaly beindult a szocialista brigád cím elnyeréséért folyó mozgalom. Nálunk két brigád vállalkozott a cím elnyerésére. Egy a lakatosoknál, egy az üvegfúvóknál. De eddig semmi sem történt velük. Különösen az utóbbi időben senki nem törődött a két brigáddal és most már azok sem tudják, hogy mit csináljanak. Ugyanakkor szocialista embereket akarunk, de hogyan? Nagy Ferenc elvtárs, a fúvóbrigád vezetője jelen volt a taggyűlésen, így közvetlenül érintette a szigorú bírálat. Válaszából kiderült, hogy december végéig az üvegfúvó brigád rendszeresen vezette a naplót, igyekeztek teljesíteni vállalásukat, aztán ... Aztán a brigádvezetőt ideiglenesen ugyan, de néhány hónapra más munkaterületre tették és ekkor megállt a tudomány. Azóta se napló, se nyilvántartás. S ami a legaggasztóbb, a brigádokból az általános iskolába jelentkezett tagok többsége is lemorzsolódott. Az eset két problémát is felvet. A pártvezetőség és a gazdasági vezetés is jól tudta, hogy Nagy elvtársat más munkakörbe helyezik át. Miért nem intézkedett tehát, hogy a brigádvezető távozása ne jelentsen törést a brigád munkájában. S hogy lehet az, hogy egyetlen ember távozása egyszerre megakasztott az Üveggyárban egy ilyen jelentős mozgalmat? A válasz egyaránt felveti a pártvezetőség, a szakvasárnap délelőtt kiváló önkéntes rendőrök részvételével értekezlet zajlott le a Megyei Rendőrfőkapitányság klubhelyiségében. Az értekezleten részt vett Csokona Sándor elvtársi, a Megyei Pártbizottság titkára is. Az értekezleten Gazsó Sándor r. alezredes elvtárs, megyei rendőrfőkapitány számolt be az önkéntes rendőrök munkájának jelentőségéről, feladatairól. Gazsó elvtárs bevezető szavaiban üdvözölte az első esetben összehívott, kiváló önkéntes rendőrök tanácskozását, majd elemezte az MSZMP VII. kongresszusát és vázolta a kongresszus határozataiból adódó feladatokat. — A szocializmus építéséhez Magyarországon a mi munkánk is hozzájárul — hangsúlyozta Gazsó elvtárs. Ezért a rendőrségen dolgozó és a rendőrség munkáját segítő elvtársaknak követniök kell a társadalomban végbement változásokat. A termelőszövetkezeti mozgalom előrehaladását, a szocialista ipar, a szocialista mezőgazdaság, a kultúrforradalom perspektíváit, és ennek megfelelően kell ellátniuk szolgálatukat, amely nélkülözhetetlenné teszi a dolgozó népre való szoros támaszkodást. Gazsó elvtárs vázolta az önkéntes rendőri csoportok szervezésének körülményeit, feladatait, jogait és kötelességeit. Majd példákat sorolt fel, amelyek bizonyítják az önkéntes rendőri mozgalom jelentőségét. Számos falopást, üzemi lopást, jogtalan fakitermelést, fegyverrejtegettőt, „kerékpártól vájt, pincebetörést, tyúklopást, botrányokozást, készülő verekedést, a társadalmi tulajdon sérelmére elkövetett lopást akadályoztak meg, lepleztek le, vagy segítettek leleplezni önkéntes rendőreink. Bár ilyen konkrétan nem értékelhető, de legalább ennyire fontos az a nevelő munka, amelyet a közlekedés vonalán dolgozó, a biztonságos közlekedésért harcoló önkéntes rendőrök végeznek. — önkéntes rendőreinkben megvan az akarat szolgálatuk jó ellátására, de ez kevés. Nélkülözhetetlen, hogy megismerkedjenek az alapvető rendőri feladatokkal, szabályokkal, mert csak így tudják valóban ellátni szolgálatukat, csak így járulhatnak hozzá a lakosság neveléséhez — mondotta Gazsó elvtárs, szervezet és nem utolsó sorban a gazdasági vezetők felelősségét. Mindannyiuk kötelessége, hogy ápolják, segítsék folytonosan szemmel tartsák a cím elnyeréséért dolgozó brigádok munkáját. S ahogy a taggyűlés bizonyította, ez nem történt meg. A taggyűlés más napirendi pontok tárgyalásával lezárult. A vita, a tagság véleménye azonban sok mindent megmutatott. Felderítette - hol is szorít - cipő az Üveggyárban. Igaz, a pártvezetőség tern valamennyien a termelésben dolgozó, elfoglalt emberek. De ez nem csökkenti a felelősséget. A pártvezetőségnek, a párttitkárnak nem elég becsülettel helyt állnia a munka frontján. Helyt kell állniok azon a poszton is, ahova a kommunista kollektíva állította őket. Mi EZ NEM AZT JELENTI, ki hogy maga végez el mindent, hanem elsősorban azt, hogy irányítja, ellenőrzi a pártmegbízatások végrehajtását. Mert a hibák gyökere egyrészt ebben, van, jogosan mondotta az egyik hozzászóló. Ha valaki elvállal valamit, akkor becsülettel álljon is helyt abban. S a helytállása, a felelősségérzet erősítése, a mélyebb értelmű pártmunka gyakorlatának kialakítása segít majd az előrehaladásában az Üveggyár munkáskollektívájának. Farkas István majd ismertette azokat a területeket, amelyeken önkéntes rendőreink elsősorban segítséget tudnak nyújtani rendőrségünknek. Gazsó elvtárs beszámolóját követően számos felszólalás hangzott el, amelyeken az önkéntes rendőrök elmondták munkájuk tapasztalatait, javaslataikat. A felszólalások megmutatták, hogy a megye szépen fejlődő önkéntes rendőri mozgalmának képviselői szívügyüknek tekintik szolgálatuk ellátását és becsülettel eleget tesznek önként vállalat kötelezettségeiknek. Nyilvánvalóvá vált, hogy politikai és gyakorlati téren egyaránt nagyott fejlődött az önkéntes rendőri mozgalom. Az elvtársak megértették feladataikat és szívesen tesznek annak eleget. A vitában felszólalt Csokona elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára is. Csokona elvtárs hangsúlyozta az önkéntes rendőri mozgalom jelentőségét, amikor munkás, paraszt emberek, fiatalok és idősebbek állnak oda rendőri szerveink mellé. Ez természetes — mondotta — hisz a saját, a nép érdekét védelmezik. Nevelik, formálják az embereket, s így járulnak hozzá társadalmi rendünk állandó erősítéséhez. A BM képviselője felszólalásában a belügyi szervek és a lakosság jó kapcsolatának fontosságát hangsúlyozta, amely természetes következménye társadalmi rendünknek. Az értekezlet megmutatta, hogy fejlődő, erősödő társadalmi rendszerünkben a lakosság ezernyi módon segíti a különböző szervek munkáját. Bebizonyította azt is, hog’rendőrségünk és a lakosság között szoros és gyümölcsöző a kapcsolat, amely állandóan erősöik. Az önkéntes rendőrök tartalmas és a mozgalomnak nagy segítséget adó első megyei tanácskozásán Gazsó elvtárs a Megyei Rendőrfőkapitányság nevében több kiváló önkéntes rendőrnek tárgyjutalmat adott át, majd az értekezlet részvevői közös ebéden vettek részt. Szépen fejlődik az önkéntes rendőri mozgalom megyénkben Kiváló önkéntes rendőrök értekezlete es megyei rendőrfőkapitányságon Ankét a zalai termelőszövetkezeti gazdálkodásról Mezőgazdasági ankétot tartottak február 29-én a Magyar Szovjet Baráti Társaság, a Megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a MESZÖV, a TIT, valamint a MEDOSZ rendezésében. A megyei tanács dísztermében tartott ankéten megjelentek a megye mezőgazdasági szakemberei, s számszerűtt százötven termelőszövetkezet elnöke. Pogacsics Károly elvtársnak, a megyei tanács vb. elnökhelyettesének megnyitója után Kulin Sándor főiskolai tanár tartott előadást „A szolnoki Országos Konferencia tanulságai termelőszövetkezeteink fejlődése szempontjából” címmel. A hozzászólások befejeztével a délutáni órákban Koroknái Sándor elvtárs, az MSZMP mettvei bizottságának mezőgazdasági osztályvezetője tartott előadást megyénk termelőszövetkezeti mozgalmának fejlődéséről. A két előadás hasznos vitájának anya”.''* Fekécs Imre elvtárs, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályvezetőfoglalta össze záróbeszédében. Boncodföldén is érik a tavasz... Az emberek kalapjukat szemük elé húzva hunyorognak bele a koratavaszi meleg fényzuhatagba. Új idő kezdődik, kikelet, a hosszú téli élet újulása... Nem nagyhírű község, pedig érdekes dolgok történnek itt. Pintérné, a tanácstitkár így beszélt a községről. Készülődik már mindenki a mezei dologhoz. Javítgatják a gazdák a szerszámokat, vetőgépeket, ekéket. Nézzenek végig a községben, s meglátják: szorgalmas nép lakik itt. Vincze Imre fiatal földműves. Harminc körül lehet éveinek száma. Az udvarban találtam a szalmakazal mellett. — Ilyenkor legjobb kint a szabad ég alatt. Eddig a kerítésdrótot javítgattam, ha jön az igazi tavasz, rendben legyen a portánk. A vetőmagtisztítást már az őszszel elvégeztem, most csak meglevegőztetem egy kissé, aztán viszem a földre. Jó magot akarok belevetni. Mindig is jó termésem volt, az idei esztendőben sem akarom másként. Beszélgetés közben beértünk a szobába. Négy asszony tereferélt egymással tollfosztás közben. A szó már a tavasz felé tartott. — Az idén is sokat akarunk termelni, hiszen ha többet ad a föld, az nekünk is jó, meg az államnak is — szólt Vincze Imre édesanyja —. Azért van az embernek esze, hogy használja. Ha gondolkozik a munkáján, nem lehet az rossz. A faluban sokan még kapával mennek a kukoricaföldre. Mi megekézzük, s csak Tavaszodik a tövet műveljük kézi erővel, így lesz több a termés. — Meg a vetésforgó kialakítása is fontos. Én úgy csinálom, hogy a búza után kukoricát, krumplit, utána takarmánynövényt, zabot, árpát vetek, így nem merül ki a földem. Nyolc holdas paraszt vagyok, ki kell nagyon számítani, mi hova kerül. — És most, a tél végefelé kell eldönteni, hogy egész évben mit dolgozunk — vette át fiától a szót Vinczéné —. Ezt mi hónapról hónapra szépen előre kigondoljuk. Nyugodtan tervezek, jó most nálunk a nép sora. Vincze Imre arról beszélt, hogy a tavalyi év holdanként 10,5 mázsa búzát, 12,5 mázsa rozsot adott, s az 1100 négyszögöl krumplija 90 mázsát fizetett. Ez holdanként 131 mázsás átlagot jelent. — Ha nem is tudok annyit kihozni a földből, mint a nagyüzem, mégis örülök, hogy ennyi élelmet adtam az országnak. Szerződött állatokat is adok át az államnak. Tavaly egy 228, meg egy 117 kilós disznót szerződtem. Az idén 3 süldőre, 2 marhára kötöttem szerződést. A földjeimet rendben tartom, háromévenként trágyázom. Igyekszem mindent megtenni. Csak hát, sok a gond, a baj. Édesanyámat gyógyíttatni kell, sok pénz megy oda, az adó is pénz. Ha aztán az időjárás nem jó, akkor a paraszt kesereghet. A kis gazdaság igen megérzi ám a legcsekélyebb hiányt is. Vincze Imrééktől elbúcsúzva Nagy Ferenc (Büki) portája felé tartottunk. Már esteledett, így Nagy gazda is az állatokkal foglalatoskodott. Jóska fia a ház előtti kiskertet ásogatta rózsafák alá. — Csinosítani kell a ház elejét, mert most már udvarlósorban van a legény — nevetett az apja —, aztán úgy látszik, igen érzi a tavaszt. No persze mi is tudjuk, hogy már a kertek alatt van, hozzá is látunk a fogadásához. Holnap, holnapután a gyümölcsfákat tisztogatom, a szőlő kitakarását is végezni kell, ha továbbra így szolgál az idő. A földet is elő kell készíteni, mert jó termést akarok. Tavaly igen jót tett a kálisa a burgundi répának. Jó területünk van, szépen fizet. Erre bizonyság az itteni termelőszövetkezet. Nem nagy gazdaság a boncodföldi Alkotmány. Területe 105 hold, de faluszerte becsült, elismert szövetkezet A tavalyi zárószámadáson egy munkaegység értéke 32 forint volt. Szakonyi József sertésgondozó például 600 munkaegységre 18 ezer forintot kapott s még 35 mázsa szénát is. Évi átlagos jövedelme 40 ezer forint körül mozog. Nagy Ferenc mit mond vajon a szövetkezetről? — Nem rossz. Régi gazdaság, csak kevesen vannak ... Több kéz kellene ... Igen, több. Az egész falu. A gazdák mér ismerkednek a közös munkával. Eljárnak a szövetkezetbe egy-egy fuvar segítség erejéig, ha pedig kell, az Alkotmány is viszonozza a szívességet. A nyáron a szövetkezeti tagok és az egyéni parasztok együtt csépeltek. Új tavasz, más idő Boncodföldén is az idei... Ferencz Győző 3 ALAPOSAN. A mikoldpusztai brigádvezető tanfolyam egyik hallgatója, katonás hasonlattal élve, így fejtette ki a termelőszövetkezeti brigádok szerepét: A brigád olyanféle egység, mint a honvédségnél a század. Ezek a legrugalmasabb végrehajtó egységek, s az ő munkájuk, harcuk nyomán születik a győzelem. Van ebben a hasonlatban sok igazság, hiszen, ha elkoptatott is a szó, harc kezdődik most a földeken. Az eszközök persze békések: traktorokkal, vetőgépekkel, földművelő szerszámokkal folyik egy ugyancsak békés cél érdekében: többet termelni, jobb életet teremteni. Helyes volt emellett a szerep meghatározása azért is, mert valóban a brigád a legrugalmasabb munkaszervezet a termelőszövetkezetben az ő együttes, jó munkájuk alapján születik meg a föld végleges és teljes meghódításának győzelme. Ezért kell különösen nagy gondot fordítani most új termelőszövetkezeteinkben a brigádszervezetek kialakítására, s ezért folyik néhány régebbi termelőszövetkezetünkben az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján, az új feltételeknek megfelelően a brigádok átszervezése. Sok új termelőszövetkezetben igen jó módszerrel folyik ez a munka. A készülő gazdálkodási terv alapján először is felmérték a munkaerő szükségletet. Mennyi a rét, mennyi lesz a kapás, mennyi a kalászos és az egyéb növényi kultúra és mennyi gépi erőt tudnak ehhez biztosítani. Ezek alapján állapították meg az egyes növénytermelési brigádnak létszámát. Az állattenyésztő brigád kialakításánál pedig figyelembe vették, hogy egyelőre hány istállóba tudják összevonni a közös állományt, mert nyilván többen kellenek az állatenyésztési brigádba ott, ahol 10—15 helyen vannak az állatok, mint ott, ahol két-három korszerű, nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelő istállóba helyezték el a szarvasmarhákat. Ez persze csak az első lépés. Ezután következik a hasonlóan nagy körültekintést, emberismeretet követelő munka: kit melyik brigádba? Kik kerüljenek a növénytermelőkhöz, kik az állattenyésztőkhöz, kik legyenek a fogatosok, kiknek a szaktudását lehet hasznosítani jobban az építkezéseknél? Erre nézve van egy általános érvényű szabály: mindenkit a megfelelő helyre. Nyilvánvaló, hogy például az állattenyésztő brigádba azokat kell elsősorban bevenni, akik korábban, egyéni gazda korukban is a legelismertebb állattenyésztők voltak a községben. Azokat, akik híresek voltak legszebb állataikról. Az állattenyésztési brigádban tehát azok állják meg legjobban helyüket, akik szeretik az állatot, pontosak, nem félnek a korai keléstől. De ugyanígy figyelembe kell venni a szakképzettséget a növénytermelésben is. Vétek lenne például az építkezésekhez segédmunkára beosztani olyan tagokat, akik egyéni korukban a legtöbb kukoricát, burgonyát termelték, vagy éppen kertészkedésükről voltak elismertek. Ugyancsak fontos az is, hogy a tagság beosztását ne íróasztal mellett döntsék el a szövetkezet vezetői. Amennyire csak lehet, figyelembe kell venni a tagok kívánságait is, hiszen nyilvánvalóan mindenki ott ér el nagyobb eredményeket, amiben legszívesebben dolgozik. Ott végzik tehát jól a brigádszervezetekbe való beosztást, ahol a vezetőség tagjai végigjárják a tagokat és kikérik véleményüket. Persze minden kívánságot nem lehet teljesíteni, de ha együttesen figyelembe veszik a gazdálkodás egyes ágainak munkaerőszükségletét, kinek-kinek szakmai hozzáértését, az illető tag véleményét, úgy a lehető leghelyesebb és legigazságosabb módon alakíthatják ki a brigádszervezetet. Sok termelőszövetkezetben nem tisztázódott még az egyes brigádok létszámának megállapítása, a hozzájuk tartozó terület nagysága. Akad olyan termelőszövetkezet, ahol a jelenlegi terv szerint több mint ezer hold is jut egy brigádra, mint például a nagykanizsai termelőszövetkezetben. Viszont vannak olyanok is, ahol a brigádhoz tartozó terület csak 300 hold körül mozog. Általános érvényű szabályt felállítani ebben nem lehet. A brigádhoz tartozó terület nagyságát mindenütt a gazdálkodás iránya, a helyi adottságok szabják meg. Azt azonban eleve nem lehet helyeselni, hogy egy új termelőszövetkezetben — de még a régiben sem — egy brigádhoz ezer hold körüli terület tartozzon a tagok százaival. A brigádvezető ennyi embert nem tud összefogni, nem tud megfelelően irányítani. De ugyanúgy helytelen az ellenkező véglet is, ahol túlságosan kislétszámú brigádokat szerveztek. Itt pedig az a veszély fenyeget, hogy a brigád nem tud megfelelő önállósággal dolgozni. Nagy és felelősségteljes munka tehát a munkaszervezetek kialakítása termelőszövetkezeteinkben. Számos tényezőt kell figyelembe venni hozzá, de megéri a vezetőség ráfordított fáradtságát, mert egyik fontos alapja ez az egész évi munkának, eredményeknek. Baloghy Zoltán KÖRÜLTEKINTŐEN