Zalai Hírlap, 1960. március (5. évfolyam, 51-77. szám)

1960-03-01 / 51. szám

1960. március 1. ZALAI HÍRLAP Példamutatást, helytállást a vezetőktől! Jegyzetek az üveggyári kommunisták taggyűléséről A NAGYKANIZSAI Üveg­­gyár pártalapszervezeté­­nek múlt hét csütörtökön meg­tartott taggyűlése többek közt a párt művelődéspolitikai irányelvei megvalósításának tapasztalatait tűzte napirend­re. Értékelni, lemérni akarta, hogy mit tett az alapszervezet, a szakszervezet a művelődés­­politikai irányelvekben reájuk vonatkozó kérdésekben. Alics István elvtárs, párttit­kár beszámolója két dologra irányította a figyelmet: a kul­turális élet fellendítésére és a sportra. Ezeknél is elsősorban arra, hogy mit kell tenni, hisz mindkettő gyengécskén áll az Üveggyárban. — Szűk körben mozgott a beszámoló — kifogásolták a felszólalók közül többen is. S akik ezt állították, igazuk volt Hiszen nem történt más, mint Alics elvtárs a pártvezetőség beszámolójaként ismertette azt a feljegyzést, vagy akár jelen­tést, amelyet a szakszervezet kultúr- és sportfelelőse készí­­tett. Ahhoz, a vezetőség jófor­mán semmit nem fűzött, sem el nem vett belőle, így történ­hetett meg, hogy a vezetőség beszámolója sem az adott hely­zetet, sem a kivezető utat nem tárhatta fel, sem a további fel­adatokat nem tudta meghatá­rozni. 21-en vettek részt a taggyű­lésen, s közülük jónéhányan felszólaltak. Bár a vita kezdet­ben úgy festett, mint egy sport­gyűlés, mégis sok minden tisz­tázódott. A kommunisták fele­lősségérzete, őszinte bírálata feltárt olyan tényeket, amelyek érintették a kérdés lényegét. S az adott esetben ezek érde­melnek elsősorban említést. A MŰVELŐDÉSPOLITI­­KAI irányelvek fela­datként tűzik ki a munkásosz­tály általános műveltségének gyarapítását. E cél elérése el­sősorban azt jelenti, hogy emel­ni kell az iskolai végzettség színvonalát, pótolni a múlt hiá­nyait. Üveggyári" viszonylat­ban helyesen választották ki a feladatot, amikor annak ide­jén elhatározták, hogy az idő­sebb generáció megszerzi az általános iskola VII.—VIII. osztályának bizonyítványát. A párt- és szakszervezet agitatív munkájának eredményeként az elmúlt év szeptemberében 24-en jelentkeztek az általános iskola VII. osztályába. Ilyen esetekben a lemorzsolódás szinte elkerülhetetlen, de ami az üveggyári esetben történt, az már több mint lemorzsoló­dás. — Hétfőn heten jelentünk meg az órán. A hét fő közül is ketten idegenek voltak. Hol vannak a többiek, akik jelent­keztek? — tette fel kérdésnek Nagy Ferenc elvtárs, s megpró­bálta a választ is megtalálni. — Alics elvtárs is, Péntek elv­társ is jelentkezett annak ide­jén a dolgozók iskolájába, de kimaradtak. A dolgozók pedig, a többiek, akiknek szintén jár­niuk kellett volna így nyilat­koztak: Ha a párttitkár, meg a szakszervezeti titkár nem megy, mi miért fájdítsuk a fe­jünket? — Ez az elv érvénye­sült és ők sem jöttek. Ezt pe­dig nem lehet igazolni azzal, sem, hogy két műszakban dol­goznak a gyárban. Tehát a szervezők — úgy néz ki — bort isznak és vizet prédikál­nak. Ez pedig visszaüt. Elgondolkoztató szavak, mondatok. íme így alakult ki, hogy a pártszervezet egyik alapvető célkitűzése jóformán semmivé vált. A példaadás hi­ánya, amelyet villámgyorsan észrevesz mindenki, visszaüt és megfosztja a vezetőt az er­kölcsi alaptól, hogy ellenőriz­zen, számonkérjen. Ezen az sem változtat, hogy Alics elv­társ majd minden városi párt­­rendezvényen részt vesz, sem az, hogy két, műszakban kell dolgoznia. Az a néhány ember, akik mégis eljártak az iskolába megmutatta, hogy azt meg le­het tenni, az iskolát el lehet végezni. A VITA SORÁN — bár nem a napirendhez tarto­zott, •— eljutottak egy másik alapvető kérdéshez. Szőlősi Fe­renc elvtárs szavait idézzük: — Tavaly beindult a szocialis­ta brigád cím elnyeréséért folyó mozgalom. Nálunk két brigád vállalkozott a cím elnyerésére. Egy a lakatosoknál, egy az üvegfúvóknál. De eddig se­m­­mi sem történt velük. Különö­sen az utóbbi időben senki nem törődött a két brigáddal és most már azok sem tudják, hogy mit csináljanak. Ugyan­akkor szocialista embereket akarunk, de hogyan? Nagy Ferenc elvtárs, a fúvó­­brigád vezetője jelen volt a taggyűlésen, így közvetlenül érintette a szigorú bírálat. Vá­laszából kiderült, hogy decem­ber végéig az üvegfúvó brigád rendszeresen vezette a naplót, igyekeztek teljesíteni vállalá­sukat, aztán ... Aztán a bri­gádvezetőt ideiglenesen ugyan, de néhány hónapra más mun­katerületre tették és ekkor megállt a tudomány. Azóta se napló, se nyilvántartás. S ami a legaggasztóbb, a brigádokb­ól az általános iskolába jelentke­zett tagok többsége is lemor­zsolódott. Az eset két problé­mát is felvet. A pártvezetőség és a gazdasági vezetés is jól tudta, hogy Nagy elvtársat más munkakörbe helyezik át. Miért nem intézkedett tehát, hogy a brigádvezető távozása ne je­lentsen törést a brigád munká­jában. S hogy lehet az, hogy egyetlen ember távozása egy­szerre megakasztott az Üveg­gyárban egy ilyen jelentős mozgalmat? A válasz egyaránt felveti a pártvezetőség, a szak­vasárnap délelőtt kiváló ön­kéntes rendőrök részvételével értekezlet zajlott le a Megyei Rendőrfőkapitányság klubhe­lyiségében. Az értekezleten részt vett Csokona Sándor elv­társi, a Megyei Pártbizottság titkára is. Az értekezleten Ga­zsó Sándor r. alezredes elvtárs, megyei rendőrfőkapitány szá­molt be az önkéntes rendő­rök munkájának jelentőségéről, feladatairól. Gazsó elvtárs bevezető sza­vaiban üdvözölte az első eset­ben összehívott, kiváló ön­kéntes rendőrök tanácskozá­sát, majd elemezte az MSZMP VII. kongresszusát és vázolta a kongresszus határozataiból adódó feladatokat. — A szocializmus építésé­hez Magyarországon a mi munkánk is hozzájárul — hangsúlyozta Gazsó elvtárs. Ezért a rendőrségen dolgozó és a rendőrség munkáját segítő elvtársaknak követniök kell a társadalomban végbement változásokat. A termelőszövet­kezeti mozgalom előrehaladá­sát, a szocialista ipar, a szo­cialista mezőgazdaság, a kul­­túrforradalom perspektíváit, és ennek megfelelően kell el­­látniuk szolgálatukat, amely nélkülözhetetlenné teszi a dolgozó népre való szoros támaszkodást. Gazsó elvtárs­ vázolta az ön­kéntes rendőri csoportok szer­vezésének körülményeit, fel­adatait, jogait és kötelessé­geit. Majd példákat sorolt fel, amelyek bizonyítják az önkéntes rendőri mozgalom jelentőségét. Számos falopást, üzemi lopást, jogtalan fakiter­melést, fegyverrejtegettőt, „ke­rékpártól vájt, pincebetörést, tyúklopást, botrányokozást, ké­szülő verekedést, a társadal­mi tulajdon sérelmére elkö­vetett lopást akadályoztak meg, lepleztek le, vagy segí­tettek leleplezni önkéntes ren­dőreink. Bár ilyen konkrétan nem értékelhető, de legalább ennyire fontos az a nevelő munka, amelyet a közlekedés vonalán dolgozó, a biztonsá­gos közlekedésért harcoló ön­kéntes rendőrök végeznek. — önkéntes rendőreinkben megvan az akarat szolgálatuk jó ellátására, de ez kevés. Nélkülözhetetlen, hogy megismerkedjenek az alap­vető rendőri feladatokkal, szabályokkal, mert csak így tudják valóban ellátni szolgálatukat, csak így já­rulhatnak hozzá a lakos­ság neveléséhez — mondotta Gazsó elvtárs, szervezet és nem utolsó sorban a gazdasági vezetők felelőssé­gét. Mindannyiuk kötelessége, hogy ápolják, segítsék folyto­nosan szemmel t­artsák a cím elnyeréséért dolgozó brigádok munkáját. S ahogy a taggyűlés bizonyította, ez nem történt meg. A taggyűlés más napirendi pontok tárgyalásával lezárult. A vita, a tagság véleménye azonban sok mindent megmu­tatott. Felderítette - hol is szo­rít - cipő az Üveggyárban. Igaz, a pártvezetőség ter­n­ va­lamennyien a termelésben dol­gozó, elfoglalt emberek. De ez nem csökkenti a felelősséget. A pártvezetőségnek, a párttit­kárnak nem elég becsülettel helyt állnia a munka frontján. Helyt kell állniok­ azon a­ posz­ton is, ahova a kommunista kollektíva állította őket. Mi EZ NEM AZT JELENTI, ki hogy maga végez el min­dent, hanem elsősorban azt, hogy irányítja, ellenőrzi a párt­megbízatások végrehajtását. Mert a hibák gyökere egyrészt ebben, van, jogosan mondotta az egyik hozzászóló. Ha valaki elvállal valamit, akkor becsü­lettel álljon is helyt abban. S a helytállása, a felelősségérzet erősítése, a mélyebb értelmű pártmunka gyakorlatának kia­lakítása segít majd az előre­haladásában az­ Üveggyár mun­­káskoll­ektí­vá­j­ának. Farkas István majd ismertette azokat a te­rületeket, amelyeken önkéntes rendőreink elsősorban segítsé­get tudnak nyújtani rendőrsé­günknek. Gazsó elvtárs beszámolóját követően számos felszólalás hangzott el, amelyeken az önkéntes rendőrök elmondták munkájuk tapasztalatait, ja­vaslataikat. A felszólalások megmutatták, hogy a megye szépen fejlődő önkéntes rend­őri mozgalmának képviselői szívügyüknek tekintik szol­gálatuk ellátását és becsü­lettel eleget tesznek önként vállalat kötelezettségeiknek. Nyilvánvalóvá vált, hogy politikai és gyakorlati téren egyaránt nagyott fejlődött az önkéntes rendőri mozgalom. Az elvtársak megértették fel­adataikat és szívesen tesznek annak eleget. A vitában felszó­lalt Csokona elvtárs, a Megyei Pártbizottság titkára is. Csoko­na elvtárs hangsúlyozta az ön­kéntes rendőri mozgalom jelen­tőségét, amikor munkás, pa­raszt emberek, fiatalok és idő­sebbek állnak oda rendőri szer­veink mellé. Ez természetes — mondotta — hisz a saját, a nép érdekét védelmezik. Nevelik, formál­ják az embereket, s így járul­nak hozzá társadalmi rendünk állandó erősítéséhez. A BM képviselője felszólalá­sában a belügyi szervek és­ a lakosság jó kapcsolatának fon­tosságát hangsúlyozta, amely termész­etes következménye társadalmi rendünknek. Az értekezlet megmutatta, hogy fejlődő, erősödő társadal­mi rendszerünkben a lakosság ezernyi módon segíti a különböző szervek munkáját. Bebizonyította azt is, hog­’­rend­őrségünk és a lakosság között szoros és gyümölcsöző a kap­csolat, amely állandóan erősö­­ik. Az önkéntes rendőrök tar­talmas és a mozgalomnak nagy segítséget adó első me­gyei tanácskozásán Gazsó elv­társ a Megyei Rendőrfőkapi­tányság nevében több kiváló önkéntes rendőrnek tárgyjutal­mat adott át, majd az értekez­let részvevői közös ebéden vet­tek részt. Szépen fejlődik az önkéntes rendőri mozgalom megyénkben Kiváló önkéntes rendőrök értekezlete es megyei rendőrfőkapitányságon Ankét a zalai termelőszövetkezeti gazdálkodásról Mezőgazdasági ankétot tar­tottak február 29-én a Ma­gyar Szovjet Baráti Társaság, a Megyei Tanács, a Hazafias Népfront, a MESZÖV, a TIT, valamint a MEDOSZ rende­zésében. A megyei tanács dísztermé­ben tartott ankéten megje­lentek a megye mezőgazdasá­gi szakemberei, s számszerűtt százötven termelőszövetkezet elnöke. Pogacsics Károly elvtársnak, a megyei tanács vb. elnökhe­lyettesének megnyitója után Kulin Sándor főiskolai tanár tartott előadást „A szolnoki Országos Konferencia tanul­ságai termelőszövetkezeteink fejlődése szempontjából” cím­mel. A hozzászólások befejezté­vel a délutáni órákban Ko­roknái Sándor elvtárs, az MSZMP mettvei bizottságá­nak mezőgazdasági osztályve­zetője tartott előadást me­gyénk termelőszövetkezeti mozgalmának fejlődéséről. A két előadás hasznos vi­tájának anya”.''* Fekécs Imre elvtárs, a megyei tanács vb. mezőgazdasági osztályvezető­foglalta össze záróbeszédében. Boncodföldén is érik a tavasz... Az emberek kalapjukat szemük elé húzva hunyorognak bele a koratavaszi meleg fényzuhatagba. Új idő kezdődik, kike­let, a hosszú téli élet újulása... Nem nagyhírű község, pedig érdekes dolgok történnek itt. Pintérné, a tanácstitkár így beszélt a községről. Készülődik már mindenki a mezei dologhoz. Javítgatják a gazdák a szer­számokat, vetőgépeket, ekéket. Nézze­nek végig a községben, s meglátják: szorgalmas nép lakik itt. Vincze Imre fiatal földműves. Har­minc körül lehet éveinek száma. Az ud­varban találtam a szalmakazal mellett. — Ilyenkor legjobb kint a szabad ég alatt. Eddig a kerítésdrótot javítgattam, ha jön az igazi tavasz, rendben legyen a portánk. A vetőmagtisztítást már az ősz­szel elvégeztem, most csak meglevegőz­tetem egy kissé, aztán viszem a földre. Jó magot akarok belevetni. Mindig is jó termésem volt, az idei esztendőben sem akarom másként. Beszélgetés közben beértünk a szobá­ba. Négy asszony tereferélt egymással tollfosztás közben. A szó már a tavasz felé tartott. — Az idén is sokat akarunk termelni, hiszen ha többet ad a föld, az nekünk is jó, meg az államnak is — szólt Vincze Imre édesanyja —. Azért van az ember­nek esze, hogy használja. Ha gondolko­zik a munkáján, nem lehet az rossz. A faluban sokan még kapával mennek a kukoricaföldre. Mi megekézzük, s csak Tavaszodik a tövet műveljük kézi erővel, így lesz több a termés. — Meg a vetésforgó kialakítása is fontos. Én úgy csinálom, hogy a búza után kukoricát, krumplit, utána takar­mánynövényt, zabot, árpát vetek, így nem merül ki a földem. Nyolc holdas paraszt vagyok, ki kell nagyon számíta­ni, mi hova kerül. — És most, a tél végefelé kell eldön­teni, hogy egész évben mit dolgozunk — vette át fiától a szót Vinczéné —. Ezt mi hónapról hónapra szépen előre kigon­doljuk. Nyugodtan tervezek, jó most ná­lunk a nép sora. Vincze Imre arról beszélt, hogy a ta­valyi év holdanként 10,5 mázsa búzát, 12,5 mázsa rozsot adott, s az 1100 négy­szögöl krumplija 90 mázsát fizetett. Ez holdanként 131 mázsás átlagot jelent. — Ha nem is tudok annyit kihozni a földből, mint a nagyüzem, mégis örülök, hogy ennyi élelmet adtam az országnak. Szerződött állatokat is adok át az állam­nak. Tavaly egy 228, meg egy 117 kilós disznót szerződtem. Az idén 3 süldőre, 2 marhára kötöttem szerződést. A földjei­met rendben tartom, háromévenként trágyázom. Igyekszem mindent megten­ni. Csak hát, sok a gond, a baj. Édes­anyámat gyógyíttatni kell, sok pénz megy oda, az adó is pénz. Ha aztán az időjárás nem jó, akkor a paraszt kese­reghet. A kis gazdaság igen megérzi ám a legcsekélyebb hiányt is. Vincze Imrééktől elbúcsúzva Nagy Fe­renc (Büki) portája felé tartottunk. Már esteledett, így Nagy gazda is az állatok­kal foglalatoskodott. Jóska fia a ház előtti kiskertet ásogatta rózsafák alá. — Csinosítani kell a ház elejét, mert most már udvarlósorban van a legény — nevetett az apja —, aztán úgy látszik, igen érzi a tavaszt. No persze mi is tud­juk, hogy már a kertek alatt van, hoz­zá is látunk a fogadásához. Holnap, hol­napután a gyümölcsfákat tisztogatom, a szőlő kitakarását is végezni kell, ha to­vábbra így szolgál az idő. A földet is elő kell készíteni, mert jó termést akarok. Tavaly igen jót tett a kálisa a burgundi répának. Jó területünk van, szépen fizet. Erre bizonyság az itteni termelőszö­vetkezet. Nem nagy gazdaság a boncodföldi Al­kotmány. Területe 105 hold, de falu­­szerte becsült, elismert szövetkezet A tavalyi zárószámadáson egy munkaegy­ség értéke 32 forint volt. Szakonyi Jó­zsef sertésgondozó például 600 munka­egységre 18 ezer forintot kapott s még 35 mázsa szénát is. Évi átlagos jövedel­me 40 ezer forint körül mozog. Nagy Ferenc mit mond vajon a szö­vetkezetről? — Nem rossz. Régi gazdaság, csak ke­vesen vannak ... Több kéz kellene ... Igen, több. Az egész falu. A gazdák mér ismerkednek a közös munkával. El­járnak a szövetkezetbe egy-egy fuvar segítség erejéig, ha pedig kell, az Alkot­mány is viszonozza a szívességet. A nyá­ron a szövetkezeti tagok és az egyéni pa­rasztok együtt csépeltek. Új tavasz, más idő Boncodföldén is az idei... Ferencz Győző 3 ALAPOSAN. A mikoldpusztai brigádveze­tő tanfolyam egyik hallgatója, katonás hasonlattal élve, így fejtette ki a termelőszövetke­zeti brigádok szerepét: A bri­gád olyanféle egység, mint a honvédségnél a század. Ezek a legrugalmasabb végrehajtó egységek, s az ő munkájuk, harcuk nyomán születik a győ­zelem. Van ebben a hasonlatban sok igazság, hiszen, ha elkopta­tott is a szó, harc kezdődik most a földeken. Az eszközök persze békések: traktorokkal, vetőgépekkel, földművelő szer­számokkal folyik egy ugyan­csak békés cél érdekében: töb­bet termelni, jobb életet te­remteni. Helyes volt emellett a szerep meghatározása azért is, mert valóban a brigád a legrugal­masabb munkaszervezet a ter­melőszövetkezetben az ő együt­tes, jó munkájuk alapján szü­letik meg a föld végleges és teljes meghódításának győzel­me. Ezért kell különösen nagy gon­dot fordítani most új termelő­­szövetkezeteinkben a brigád­szervezetek kialakítására, s ezért folyik néhány régebbi termelőszövetkezetünkben az eddigi gyakorlati tapasztalatok alapján, az új feltételeknek megfelelően a brigádok átszer­vezése. Sok új termelőszövetkezetben igen jó módszerrel folyik ez a munka. A készülő gazdálkodási terv alapján először is felmér­ték a munkaerő szükségletet. Mennyi a rét, mennyi lesz a kapás, mennyi a kalászos és az egyéb növényi kultúra és mennyi gépi erőt tudnak ehhez biztosítani. Ezek alapján álla­pították meg az egyes növény­­termelési brigádnak létszámát. Az állattenyésztő brigád kiala­kításánál pedig figyelembe vet­ték, hogy egyelőre hány istálló­ba tudják összevonni a közös állományt, mert nyilván töb­ben kellenek az állatenyésztési brigádba ott, ahol 10—15 he­lyen vannak az állatok, mint ott, ahol két-három korszerű, nagyüzemi gazdálkodásnak megfelelő istállóba helyezték el a szarvasmarhákat. Ez persze csak az első lépés. Ezután következik a hasonlóan nagy körültekintést, emberis­meretet követelő munka: kit melyik brigádba? Kik kerülje­nek a növénytermelőkhöz, kik az állattenyésztőkhöz, kik le­gyenek a fogatosok, kiknek a szaktudását lehet hasznosítani jobban az építkezéseknél? Erre nézve van egy általános érvényű szabály: mindenkit a megfelelő helyre. Nyilvánvaló, hogy például az állattenyésztő brigádba azokat kell elsősorban bevenni, akik korábban, egyéni gazda korukban is a legelis­mertebb állattenyésztők voltak a községben. Azokat, akik hí­resek voltak legszebb állataik­ról. Az állattenyésztési brigád­ban tehát azok állják meg leg­jobban helyüket, akik szeretik az állatot, pontosak, nem fél­nek a korai keléstől. De ugyanígy figyelembe kell venni a szakképzettséget a nö­vénytermelésben is. Vétek len­ne például az építkezésekhez segédmunkára beosztani olyan tagokat, akik egyéni korukban a legtöbb kukoricát, burgonyát termelték, vagy éppen kertész­kedésükről voltak elismertek. Ugyancsak fontos az is, hogy a tagság beosztását ne íróasztal mellett döntsék el a szövetke­zet vezetői. Amennyire csak lehet, figyelembe kell venni a tagok kívánságait is, hiszen nyilvánvalóan mindenki ott ér el nagyobb eredményeket, ami­ben legszívesebben dolgozik. Ott végzik tehát jól a brigád­­szervezetekbe való beosztást, ahol a vezetőség tagjai végig­járják a tagokat és kikérik vé­leményüket. Persze minden kívánságot nem lehet teljesí­teni, de ha együttesen figye­lembe veszik a gazdálkodás egyes ágainak munkaerőszük­ségletét, kinek-kinek szakmai hozzáértését, az illető tag véle­ményét, úgy a lehető leghelye­sebb és legigazságosabb módon alakíthatják ki a brigádszerve­zetet. Sok termelőszövetkezetben nem tisztázódott még az egyes brigádok létszámának megálla­pítása, a hozzájuk tartozó terü­let nagysága. Akad olyan ter­melőszövetkezet, ahol a jelen­legi terv szerint több mint ezer hold is jut egy brigádra, mint például a nagykanizsai terme­lőszövetkezetben. Viszont van­nak olyanok is, ahol a brigád­hoz tartozó terület csak 300 hold körül mozog. Általános érvényű szabályt felállítani ebben nem lehet. A brigádhoz tartozó terület nagy­ságát mindenütt a gazdálkodás iránya, a helyi adottságok szab­ják meg. Azt azonban eleve nem lehet helyeselni, hogy egy új termelőszövetkezetben — de még a régiben sem — egy bri­gádhoz ezer hold körüli terü­let tartozzon a tagok százaival. A brigádvezető ennyi embert nem tud összefogni, nem tud megfelelően irányítani. De ugyanúgy helytelen az ellenke­ző véglet is, ahol túlságosan kislétszámú brigádokat szer­veztek. Itt pedig az a veszély fenyeget, hogy a brigád nem tud megfelelő önállósággal dol­gozni. Nagy és felelősségteljes mun­ka tehát a munkaszervezetek kialakítása termelőszövetkeze­teinkben. Számos tényezőt kell figyelembe venni hozzá, de meg­éri a vezetőség ráfordított fá­radtságát, mert egyik fontos alapja ez az egész évi munká­nak, eredményeknek. Baloghy Zoltán KÖRÜLTEKINTŐEN

Next