Zalai Hírlap, 1960. május (16. évfolyam, 102-127. szám)

1960-05-01 / 102. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! ZALAI AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 102. szám ARA: 80 FILLÉR 1960., május 1., vasárnap Az összetartozás jegyében A tavasz legszebb napján, május elsején, kelettől nyuga­tig, északtól délig, az egész világon a munkások száz- és százmilliói ünnepelnek. Ün­nepük a munkásosztály nagy összefogását, ünnepük a ki­vívott győzelmeket és harcot hirdetnek a nemzetközi mun­­káso­sztály nagy célkitűzései­ért. Hetven éve tudja magáénak­­a nemzetközi munkásosztály május elsejét. Hetven évvel ez­előtt, 1890 júniusában, a II. In­­ternacionálé első kongresszu­sán született meg a határozat, amely e napot a munkások nagy ünnepévé avatta. E ha­tározat kimondta: »Valameny­­nyi ország munkásai ugyanegy napon egyöntetű tüntetést ren­deznek mindenütt arra nézve, hogy az uralkodó osztályok képviselői általa egyhangúlag szólíttassanak­ fel a munkanap törvényes tartamát nyolc órára megállapítani. Tekintettel ar­ra, hogy az amerikai munkás­szövetségek 1888 évi kongresz­­szusa a nemzetközi tüntetés határnapját 1890 május hó el­sejére állapította meg: a nem­zetközi tüntetés határnapjául a kitűzött idő fogadtatik el.» E határozat óta minden év­ben megünnepli a nemzetközi munkásosztály, közte a magyar munkásosztály is május elsejét. Hazánkban 1890-ben volt az el­­­ső nagy tüntetés, amely békés jellege mellett megrettentette ,a magyar burzsoáziát, megmu­tatva azt az erőt, amelyet a munkásosztály összefogása je­lent. Az elnyomás éveiben így "vagy úgy, legálisan vagy ille­gálisan, de megemlékezett a magyar proletáriátus a munká­­­sok nagy ünnepéről. Szabadon első ízben 1919 május 1-ét ün­nepelte hazánk munkásosztá­lya. A felszabadulás nagy re­ménye százezreket vitt annak idején a budapesti utcákra. De­­emlékeztek és ünnepeltek a legkisebb faluban is. Aztán az ellenforradalom 25 éve alatt rettegtek az uralkodó osztályok május 1-től. Félel­müket csendőrszuronyok mögé rejtették. Mégis, a legnagyobb terror idején is, akadt a mun­kásosztálynak olyan rétege, amely — ha lopva is — megta­lálta az ünneplés módját. Igazán és végleg szabad 1945-ben lett a magyar mun­kásosztály. E szabadság íze tette és teszi emlékezetessé ha­zánkban minden május 1. meg­ünneplését. Ez a szabadság, a kivívott és megvalósult jogok visznek ki nálunk öreget és fiatalt, nőt és férfit az utcára, hogy igaz szívvel emlékezzék a­­70 éves küzdelemre, amely­ben sok-sok területen győzött a proletáriátus. Az első május elsején még a nyolcórás munkanap kivívásá­ért indultak harcba szerte a zá­lo­gon a munkások. Ma már ez a cél számos országban elért és kivívott eredmény. 1917 óta már nem csak gazdasági jo­gok birtokosa a proletáriátus a világ egyik leghatalmasabb or­szágában, hanem a politikai hatalom kizárólagos tulajdono­sa is. S ma, amikor ismét el­érkeztünk a nagy évforduló­hoz, a világnak már egyharma­­dán a munkásosztály hatalmá­val és pártjának irányításával épül a jelen és alakul a hol­nap. Hetven év jóformán egy em­beröltő és mily nagyot fordult a világ. 70 év küzdelmének eredményeként a nemzetközi munkásosztály a kommunista társadalom építésének elérhető közelségébe került. A Szovjet­unió Kommunista Pártja — a nemzetközi munkásosztály el­ső rohambrigádja a XXI. kongresszusán már kitűzte a kommunizmus építésének konkrét célját. A szocialista tá­bor országai a kommunista épí­tés első szakasza, a szocializ­mus alapjai lerakásának, illet­ve a szocialista társadalom felépítésének betetőzése előtt állanak. Az imperializmus «­hátorszá­gában«, az afrikai, ázsiai gyar­matokon is megmozdult a föld. A második világháború óta egymilliárd háromszázötven­­millió ember szabadult fel a gyarmati elnyomás alól és kap­csolódott be a békéért, szocia­lizmusért folyó küzdelembe. Mindez a nemzetközi munkás­­osztály nagy sikereit, a prole­tár nemzetköziség további tér­hódítását és erősödését, s egy­ben a nemzetközi burzsoázia nagy vereségét jelzi. A harc­nak azonban még nincs vége. Éppen napjainkban Dél-Koreá­­ban, Törökországban, a Dél- Afrikai Unióban ropogtatják a zsarnoki hatalom pilléreit. Vér folyik Szöul, Ankara, Leopold­ville utcáin, munkásvér, a szabadabb életért, a nagyobb darab kenyérért. A nemzetközi munkásosztály már nagy tet­teket alkotott, szolidaritása se­gítheti a koreai, a török vagy néger munkások nagy harcát is. Lefoghatja az elnyomók ke­zét, mint ahogy annak idején meghátrálásra késztette az in­tervenciós csapatok mögött álló kapitalista kormányokat, és — mint a második világháború során — győzelemre vitte a népek harcát a fasizmus felett. A mostani május 1-nek már más a tartalma, mint volt 1890- ben. A szocializmust építő or­szágok munkásai eredményeik, fejlődésük jegyében ünnepük e napot, a kapitalista országok­ban további gazdasági jogok kivívásáért, emelnek szót a munkások milliói. Csúcstalálkozóra kerül a vi­lág. Hogy idáig jutottunk,­­ hogy a béke valószínűsége és tartóssága ma nemcsak ábránd, az a nemzetközi munkásmoz­galom nagy harcának eredmé­nye is. S most, ahogy a Szak­­szervezeti Világszövetség má­jus 1-i üzenete mondja: Ami­dőn leleplezitek a fegyverke­zést hajszoló erők manővereit és az általuk támasztott akadá­lyokat, ki fogjátok nyilvání­tani kívánságtokat, hogy a csúcskonferencia, valamint a Szovjetunió által javasolt álta­lános és teljes leszerelésről fo­lyó tárgyalások eredményesen végződjenek. A nemzetközi proletariátus összefogása ma a világon a legnagyobb erő, amely kiterje­désében és hatásában minde­nütt, minden országban és földrészen hat. Ez az összefo­gás, amelynek legfőbb jelsza­va: «Világ proletárjai, egyesül­jetek»« - ott ragyog a május 1-et ünneplő munkás százmil­liók felett, döntő formálója a világtörténelemnek. Döntő for­málója, hogy békében vagy há­borúban élnek-e a népek. Meg­határozója, hogy érvényesül-e a békés egymás mellett élés elve, s így a munkásság élet­­körülményei javulnak-e. Meg­határozója, hogy hazánkban és a szocialista országokban mily gyorsan épül a szocialista tár­sadalom. Ez az összefogás és összetartozás jegye teszi igazán ünneppé most a munkások nagy ünnepét, május 1-ét. A Bolgár Népköztársaság nagykövetének és sajtóattaséjának látogatása megyénkben Pénteken délelőtt a Bolgár Népköztársaság magyarországi nagykövete, Krisztjo Sztojcsev és a követség sajtóattaséja, Georgi Pangelov Zalaegerszeg­re látogattak el. A vendégeket Varga Gyula elvtárs, a megyei pártbizottság titkára, Kele Ist­ván elvtárs, a megyei pártbi­zottság osztályvezetője és Kócs György elvtárs, a megyei ta­nács elnökhelyettese fogadta a megyei pártbizottságon. Ezután a Zalaegerszegi Ru­hagyárban tettek látogatást, ahol Kustos Lajos elvtárs, a pártszervezet titkára. Farkas Géza elvtárs, a gyár főmérnöke, valamint az üzem más vezetői fogadták a vendégeket, akik megtekintették a gyárat, majd baráti beszélgetést folytattak a gyár vezetőivel, melynek során Farkas Géza elv­társ, a gyár dolgozói nevében ajándékokat adott át a nagykövetnek. A Ruhagyárból Nagylengyel­be látogattak el a kedves ven­dégek, ahol Tóth Ferenc elv­társ, a Nagylengyeli Kőolajter­melő Vállalat igazgatója, Ko­­mornoki László mérnök, a nagylengyeli fúrási üzem veze­tője és Cseh Béla elvtárs, a nagylengyeli pártbizottság tit­kára fogadta őket. Az üzem ve­zetői rövid tájékoztatást adtak az olajmező történetéről és az olajbányászok életéről, majd a kultúrházban ebéden láttán­ vendégül a bolgár nagykövetet és kíséretét, ahol Tóth Ferenc elvtárs átadta a nagylengyeli olajbányászok ajándékát. A baráti hangulatban lezaj­lott ebéd után megtekintették az NL—230-as turbórendszerű mélyfúrást és az NL—T—6-os tankállomást. Az esti órákban tértek vissza Zalaegerszegre. A megyei párt­­bizottság klubhelyiségében Varga Gyula elvtárs búcsúz­tatta el a kedves vendégeket. Az egykori kl­­s­trom falai között most a nagykanizsai Zrínyi Miklós fiú diákotthon növendékei, munkás- és pa­rasztgyerekek készülnek a középiskolai tanulmányi év sike­res befejezésére. Fotó: SÖRLEI „Sok sikert kívánunk a milmi fiataloknak a szocializmus építésében“ - Elutazott Zalaegerszegről az ukrán Komszomol-d Delegáció . Szvetlana Kirilova nyilatkozata Tegnap délelőtt a megyei KISZ bizottság tanácskozóter­me meleg hangulatú, bensősé­ges összejövetelnek volt színhe­lye. Három napos látogatás után elbúcsúzott megyénk if­júsági vezetőitől a négy tagú ukrán Komszomol-delegáció. A­ kedves vendégek csütörtökön látogatást tettek Darabos Iván elvtársnál, a megyei pártbizott­ság első titkáránál, aktíva ülé­sen találkoztak a zalaegerszegi KISZ titkárokkal, a délutáni órákban megtekintették a Ru­hagyárat, klubdélutánon vettek részt, pénteken délelőtt a ka­­nizsai olajbányászati techniku­mot, délután pedig a bázake­­rettyei olajüzemet látogatták meg. Ezernyi élménnyel, sok kis ajándékkal tértek vissza megyeszékhelyünkre. A búcsúösszejövetelen ott voltak a küldöttség tagjai: Szvetlána Kirilova, Jurij Hen­rik, Viktor Petuhov, Raisza Uszenko, valamint Jurij Pro­horov, a budapesti szovjet nagykövetség harmadtitkára, Perjész László elvtárs, a KISZ Központi Bizottságának titká­ra, Rózsa Istvánná, a KISZ KB munkatársa, Szabó János elv­társ,­­ a megyei KISZ bizottság titkára, Németh István elvtárs, a megyei pártbizottság mun­katársa, a megyebizottság ve­zetői, a végrehajtó bizottság tagjai. Szabó János elvtárs bú­csúszavai után a küldöttség nevében Szvetlána Kirilova elvtársnő, az ukrán Komszo­mol Központi Bizotságának t­­kára mondott köszönetet a ven­dégszeretetért, a megyei KISZ bizottságnak, az alapszerveze­teknek, a fiataloknak, tolmá­csolta a küldöttség köszönetét a megyei pártbizottságnak és személyesen Darabos Iván elv­társnak, a kedves fogadtatá­sért. Németh István elvtársnak, a megyei pártbizottság munka­társának meleg hangú szavai után Szabó János elvtárs a vendéglátók, Szvetlána Kirilo­va elvtársnő pedig a vendégek szerény, de szép ajándékait ad­ta át mosolyok közepette. A küldöttség emlékül Darabos elvtársnak a nagy ukrán költő, T. G. Sevcsenko apró mellszob­rát ajándékozta, a megyei KISZ bizottság vezetőjének pedig em­lékalbumot nyújtott át. Ezt kö­vetően Kirilova elvtársnő e­m­léksorokat írt be a megyei KISZ bizottság emlékalbumá­ba. A sorokat aláírták a kül­döttség tagjai is. Fél 11 óra előtt néhány perc­cel, a jelvénycserék és címcse­rék közben megkértük Kirilova elvtársnőt, a delegáció vezető­jét, hogy nyilatkozzon néhány szóban lapunknak a látogatás idején szerzett tapasztalatok­ról. Szívesen összegezte az él­ményeket. — Három napot töltöttünk megyéjükben. Bármennyire is rövid volt az idő, megismer­kedhettünk a fiatalok munká­jával, életével, s nagy hatással voltak ránk a látottak. Minde­nütt, a Ruhagyárban éppúgy, mint az olajmezőn, szeretettel fogadtak bennünket az embe­rek, a fiatalok. Jó benyomást keltett körünkben az, hogy a gépesítés terén jeles eredmé­nyeket értek el az üzemekben. Ez — gondolom — annak a bi­zonyítéka, hogy a szocialista Magyarországon és szűkebb körben itt, Zalában sikeresen fejlődik az ipar. Az úton sokat láttunk, sokat tanultunk, a kel­lemes összekötése a hasznossal, várakozáson felül sikerült. — Mit üzen lapunkon keresz­tül a zalai fiataloknak? — Azt kívánjuk, hogy sok si­kert érjenek el a zalai fiatalok a szocializmus építésében, a mezőgazdaság szocialista átala­kításában. Legyenek mindig hűek a KISZ-hez, a párthoz, a fogadalmukhoz, népükhöz. Mégegyszer nagyon köszönjük az irántunk tanúsított figyel­met, sohasem felejtjük el ba­rátságunk, találkozásunk meg­nyilvánulásait. Éljen fiataljaink örök és megbonthatatlan barát­­sága! — mondotta Kirilova elv­társnő. A baráti ölelések, kézfogások után a delegáció autóba szállt és visszaindult Budapestre, hogy részt vegyen a május el­sejei ünnepségeken. P. J. Az utóbbi években nagy összegeket for­dítottak a Du­nántúli Kőolaj­ipari Gépgyár fejlesztésére nemcsak a ter­melés érdeké­ben, de a kül­csín szempont­jából is. Felsza­badulásunk 1z évfordulója tisz­teletére állítot­ták fel például a gyár udvarai ezt a szput­­nyik-modellt is Fotó: SÖRLET II megyeszékhely május 1-i ü­nnnepi műsora Ünnepségek a falvakban Zalaegerszegen a gondos elő­készületek, a széleskörű szer­vezés a gazdag, egésznapos mű­sor, felejthetetlen emléket ígér. Reggel hét órakor zenés éb­resztő köszönti az ünnepre vir­radó várost. Majd kilenc óra­kor a Csány téren és környé­kén gyülekeznek a megyeszék­hely üzemeinek, gyárainak, hi­vatalainak dolgozói, iskolák ta­nulói, hogy résztvegyenek a színpompásnak ígérkező felvo­nuláson. A felvonulás útvonala a Kos­suth Lajos utcán, a Széchenyi és Marx téren keresztül a Rá­kóczi út. A felvonulást a vál­lalatok ötletes kezdeményezé­sei, zenekarok — úttörő, vas­utas, honvéd és népi — muzsi­kája teszi változatossá, érde­kessé. A Marx és a Széchenyi tér sarkán felállított díszemelvény­ről a párt, állami és társadal­mi szervek megyei, járási veze­tői üdvözlik a felvonulókat. A felvonulás után a Deák téri szabadtéri színpadon az általános és középiskolák ta­nulói, üzemek kultúrgárdái szó­rakoztatják a közönséget.­­Rossz idő­ esetén a Városi Mű­velődési Házban kerül sor a kultúrműsorra. Délután a Dózsa sporttelepen felépült ifjúsági stadion avatá­sára kerül sor. Az avató ün­nepség keretében a magyar if­­júsági női és férfi kosárlabda válogatott lép pályára me­gyénk felnőtt válogatottja el­len. A kosárlabda mérkőzés után bajnoki labdarúgó mérkőzésre kerül sor. A Zalaegerszegi Dó­zsa fogadja a megyei bajnok­ság egyik esélyesét, Zalaszent­­grót együttesét. A ZTE-pályán atlétikai ver­senyek kezdődnek. A megyeszékhely ünnepi programját nagyszabású utca­bál — a Deák téren — zárja be. A rendezvényekkel egyidő­­ben — több üzemben — mun­kás-paraszt találkozókat ren­deznek. (Folytatás a 2. oldalon)

Next