Zalai Hírlap, 1960. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1960-12-01 / 283. szám

t. A Pravda Kuba térségében tartandó amerikai hadgyakorlatról Moszkva. (TASZSZ) A Prav­da havannai tudósítója utal arra a hírre, hogy a Kuba, Hai­ti és Jamaica között elterülő térségben december folyamán nagy hadgyakorlatokat fog tar­tani az amerikai haditengeré­szet. A cikk írója ezzel kapcso­latban megjegyzi: ha figyelem­be vesszük, hogy Guatemalá­ban, Nicaraguában és amerikai Florida állam területén bérgyil­kosok egész hadseregét tartják készenletően, nem marad két­ségünk az iránt, hogy ez eset­ben az Egyesült Államok Kuba ellen irányuló széleskörű ag­ressziójának terveiről van szó. Nem véletlen az sem, hogy az amerikai diplomácia éppen most próbál mindenféle eszköz­zel nyomást gyakorolni a latin­amerikai kormányokra és ki akarja csikarni beleegyezésü­ket az amerikai államok szer­vezetének égisze alatt hozandó Kuba-ellenes „szankciókhoz”. Az amerikai imperialisták Kuba elleni fegyveres inter­vencióik előkészítésekor arra törekszenek, hogy e lépésnek kollektív jelleget adjanak és úgy tüntessék fel a helyzetet, mintha a Karib-tengeri kalan­dot valamennyi latin-amerikai ország egyöntetűen helyeselné. Ha azonban alaposabban megvizsgáljuk a tényeket, ki­derül, hogy ezt a szennyes öt­letet nem is olyan könnyű meg­valósítani, számos latin-ameri­kai kormány nem hajlandó ar­ra, hogy kikaparja a tűzből a gesztenyét az amerikai hadve­zetés számára. A Pravda rámu­tat, hogy a kubai nép szilárdan szembenéz az Egyesült Álla­mok provokációival, majd idé­zi a Noticias De Hoy című lap­nak azt a megállapítását, hogy Washington provokációi eleve kudarcra vannak ítélve. A kubai külügyminiszter levelet intézett az ENSZ főtitkárához Havanna. (Új Kína) A kubai lapok kedden közölték azt a levelet, amelyet Raul Roa ku­bai külügyminiszter intézett az ENSZ főtitkárához. A levél megállapítja, a kubai kormány ragaszkodik ahhoz a kéréséhez, hogy az Egyesült Államok el­len emelt vádjait az ENSZ- közgyűlés vitassa meg. Kuba elutasítja az Egyesült Államok­nak azt a lehetetlen állítását, hogy Kuba köteles az Ameri­kai Államok Szervezete elé terjeszteni egy másik amerikai állammal való vitáját. Helyte­len dolog, összefüggésbe hozni egymással az­­ENSZ Biztonsági Tanácsának határozatát, az Amerikai Államok Szervezeté­nek nyilatkozatát, és egy úgy­nevezett jószolgálati bizottság felállítását. A levél hangsúlyozza továb­bá, hogy az Eisenhower-kor­­mány nem nyújtott más válasz­tási lehetőséget Kubának, csak a behódolást, vagy a vereséget. Ezzel az agressziós és megfé­lemlítésre irányuló politikával szemben a kubai forradalmi kormánynak nincs szüksége ki­talált vádakra ahhoz, hogy igazolja, miért mozgósítja a né­pet és miért hoz védelmi intéz­kedéseket. Kuba nem követ el agressziót, csak védi magát, amikor megszerzi a védelmé­hez szükséges fegyvereket, bár­mely piacon, ahol azokat meg­kaphatja. (MTI) Útban hazafelé Shannon­ (AP) A svéd légi­­társaság lökhajtásos repülőgé­pe útban New York felé, le­szállt az írországi Shannon re­pülőtéren. A repülőgép azokat a családtagokat szállította, akik Eisenhower rendelete alapján elhagyták Nyu­­gat-Németországban állomáso­zó katona-hozzátartozóikat. ZALAI HÍRLAP A Saimaa csatorna jelentősége 1960. novem­ber 24-én Moszkvában vé­­getértek a szov­jet—finn tár­gyalások. Egyik eredményeként a Szovjetunió kedvező feltéte­lek mellett 5­ évre bérbead­ja Finnország­nak a Salmaa­­csatorna szov­jet részét a hoz­zátartozó part­szakaszokkal együtt. A Szovjetunió területén Vi­­borg városától északra, a Finn­öbölbe torkolló 56 km hosszú Saimaa-csatorna Kelet-Finnor­­szág gazdasági élete szempont­jából rendkívül nagy jelentősé­gű. Összeköti a mintegy 400 km-es körzetre ki­terjedő, számtalan csatornával, folyóval összekapcsolódó ke­let-finnországi tóhálózatot a Finn-öböllel, s ezáltal a tóvi­dék termékeinek és ipari cik­keinek olcsó víziszállítását te­szi lehetővé. A Szovjetunió egyébként Finnország egyik legnagyobb kereskedelmi partnere. A finn importból 18 százalékkal (41,9 milliárd finn márka 1958-ban), az exportból 17 százalékkal (42,8 milliárd finn márka 1958- ban) részesedik. A Saimaa-csatornáról kötött szerződés a szovjet— finn ke­reskedelmi kapcsolatok kiszé­lesedését is elősegíti. — Terra — Külföldi hírek Washington­ (MTI) Eisenho­wer egy nyilatkozatban beis­merte vereségét a nyugatnémet kormánnyal folytatott pénzügyi tárgyalásokkal kapcsolatban. Kijelentette: legnagyobb sajná­latára nem sikerült megegyez­ni a nyugatnémet kormánnyal abban, hogy Bonn vállalja az amerikai csapatok állomásozá­sának költségeit. London­ (TASZSZ) Az angol alsóház társadalombiztosítási vitájában sok felszólaló foglal­kozott az angol nyugdíjasok helyzetével. A munkáspárti Sy­­monds rámutatott, hogy sok nyugdíjas­­ kevesebbet fordíthat egész napi táplálkozására, mint egy miniszter „a jó ebéd utáni szivarra”. Boyd­ Carpenter nyugdíjügyi és társadalombiz­tosításügyi miniszter visszauta­sította az ellenzéknek azt a ja­vaslatát, hogy nyomban emel­jék a nyugdíjakat, s így köny­­nyítsenek az idős nyugdíjasok nehéz helyzetén. Havanna. (MTI) Santiago De Cubába szovjet szakemberek érkeztek, hogy segítséget nyújt­sanak a kubaiaknak az egykori amerikai, most államosított nikkergyár üzemeltetésében — jelenti az AP. A gyárat, amely­nek értéke százmillió dollár, a Cas­tro-kormány ez év októbe­­rében vette állami kezelésbe. Khartum. (MTI) Több mint húsz Szudánt politikai vezető levelet intézett Ibrahim Abbud miniszterelnökhöz. A politiku­sok felszólítják Abbud tábor­nokot és a hatalmat gyakorló legfelső katonai tanácsot, szá­molja fel a katonai rendszert és hirdessen általános válasz­tásokat. Grenoble­ (AP) Két éven be­lül felépül Franciaországban a második atomreaktor, amely­nek építését a jövő évben kez­dik el. Szakvélemények szerint­­ a második atomreaktor kapa­citása sokszorosa lesz elődjé­nek. Kairó, AP) Mahmud Favzi, az Egyesült Arab Köztársaság külügyminisztere tanácskozott Beikasszemmel, az algériai ideiglenes kormány külügymi­niszterével és Elmadanival, az algériai idegilenes kormány Arab Liga-beli képviselőjével. Megbeszéléseket folytattak az ENSZ közgyűlése előtt a jövő héten sor­rakerülő algériai kér­désről. . Lamont­ (Reuter) a kanadai Lamont városkában egy vasúti kereszteződésben egy gyerme­keket szállító autóbusz össze­ütközött az áthaladó vasúti sze­relvénnyel, tizenhat gyermek meghalt, huszonöt súlyosan megsebesült. Kairó­ (Új Kína) Kairóban kedden „az imperializmus ta­karodjék Afrikából” elnevezé­sű ünnepséget tartottak. RAB FERENC: MINIPÉNZ (10.) Gréti nem is osztrák szárma­zású. Olasz lány, apja ügyvéd volt Bolognában, amikor a né­metek az egész családot Né­metországba cipelték. Valami politikai ügy miatt, de Gréti nem tudja máig sem, hogy ap­ja tulajdonképpen mibe keve­redett bele. Gréti akkor készült az egyetemre, azon a nyáron , amikor elvitték őket a németek. Apja, anyja elpusztult Dachau­­ban, Gréti megmenekült. A há­ború befejezése után München­ben, az egyik, repülőtéren fel­szolgáló lány lett az amerikai tisztiklubban. Másfél év múlva Párizsba utazott, távoli rokonai felkutatására. Anyja családjá­nak néhány leszármazottja él Párizsban. Az egyik nagybácsi már akkor a Deuxieme Bureau beosztott tisztje volt. Gréti így került a titkos­szolgálat köte­lékébe. Egy éve él Bécsben, ez irányít egy több főből álló cso­­portot, amelynek tagjai a ke­leti államok területén végzik hírszerző szolgálatukat. Gréti az összekötő, azelőtt ő is átjárt Csehszlovákiába és Magyaror­szágra. ~­e velem mi volt a szándé­kod? — kérdeztem a lánytól. — Semmi. Akkor még sem­mi, amikor azon az estén a Shutteren megszólítottalak. Ját­szottam ... Jó kedvem volt. Előtte nap hajnalban érkeztem haza a határról, örültem, hogy utam sikeres volt. Akkor este az Arizonában vacsoráztam, és így akadtam rád. Különösebb célom nem volt. Érted te ezt? Nem tudtam mire gondoljak azért bólintottam. — Utcalányosdit játszottam. Kiváncsi voltam, mit szólnak ilyenkor a férfiak, ha rájuk csimpaszkodik egy nő az utcán. Sokszor láttam ilyesmit, és ak­kor én is megpróbáltam. De te nem mondtál semmi olyant, amin később nevethettem vol­na. Nagyon szerencsétlenül néztél ki, sajnáltalak. Külön­ben nem hoztalak volna fel a lakásomba. — Megbántad? Gréti a fejét rázta: — Nem. Most már nem. Csak akkor, amikor a pénzt a kezem­be nyomtad. Akkor meg tud­talak volna ölni. Nagyon meg­alázó volt, azt hitted, hogy prostitulált vagyok. Igaz? .— Igen. Mert úgy viselked­tél •• • — feleltem. — Nem vagyok az. — Azt hiszed, hogy az tisz­tességesebb játék? Felült az ágyon. — Miért? — csattant fel a hangja —. Hát nem az?­Ér­ nem bocsájtom magam áruba, amíg az eszemet használni tudom. — Elmehettél volna valame­lyik hivatalba dolgozni, vagy éppenséggel haza, Olaszország­ba. Gréti nevetséges fintort vá­gott: — Hivatalba? Ugyan...! Nem mondom, hogy gyermekkori ál­mom volt ez, amit most csiná­lok. Belekeveredtem és meg­szerettem. Ehhez is kell annyi tehetség, mint mondjuk a szín­padhoz. A fiatal lányok kéthar­madának a film és a színpad az álma. Ha már csinosak, jó alakjuk van, bújják a filmgyá­rak apróhirdetéseit. Balgák ... azt hiszik az minden. — És ebben a „szakmában”? — faggattam. — Mi a közönség kizárásával dolgozunk. Hidd el nekem, hogy sok ünnepelt filmcsillag meghalna ijedtében, ha egy vi­haros éjszakán tüzet nyitnának rá a határőrök... Nem sokat teketóriáznak az emberrel. — Vad vagy, Gréti — mond­tam a lánynak. — Gondolod? Pedig nem. De élnem kell. Szintén megmon­dok valamit neked. Ezt a kis medvét... tudod ... ezt a játé­kot, amit neked ajándékoztam, nem Frankfurtból hoztam. — Hanem? — Tölts egy kis konyakot... Töltöttem. — Még . . .! Egészen tele . .. Másféldecis volt a pohár, te­letöltöttem. Gréti egyetlen haj­tásra kiitta. Utána végignyúj­tózkodott az ágyon. — Kapcsold be a rádiót, Mik­lós. Valamelyik olasz adón melo­­di­kus táncszámokat fogtam. A szobában hangulatos fényt árasztott a kis színes ernyőjű asztali lámpa. Gréti csodálato­san szépnek tűnt most. Szeme csillogott, blúzát végig kigom­bolta, és hosszú, fekete hajával játékosan takarta el keblének domborulatát... Életem legszebb éjszakája volt. Reggel Gréti taxiért telefo­nált. — A kocsi csak a háztömb sarkáig jön el. Nem akarom, hogy itt szállj be a ház előtt... Négy hét múlva találkozunk . .. Kituszkolt az ajtóig, megölel­tem. Eszembe jutott valami: — Nem fejezted be, amit teg­nap este el­kezdtél. — Micsodát? — A medvét... — Igen ... igen — megdör­zsölte homlokát, sápadt volt m­ost Jo.Qswá — “Mz-re T-izvr-r-­ tam Frankfurtban. A magyar határon voltam. Elmentem a futárom elé, át is léptem a ha­tárt, vagy nyolcszáz méterre, a megbeszélt helyre. Visszafelé jövet egy hatá­r tüzet nyitott ránk... Nálam géppisztoly volt, visszalőttem. — Meghalt? — Persze felelte egyked­vűen —. A járőrtáskában talál­tam ezt a játékszert. Gondol­tam ,elhozom neked ... Furcsa ér­zéssel néztem meg a játékmedvét, amikor leértem a bérház kapujához. Egyszerű kis játékszer... Úgy tűnt, mintha annak a határőrnek ezért a nyavalyás játékmac­kóért kellett volna meghalnia, hogy aztán Gréti nekem elhoz­za. Hülyeség... Párizsban vagyok. Eddig minden ment a maga rendjén. Tegnap este érkeztem, gondoltam, írok egy képeslapot Grétinek, de aztán eltéptem a lapot és­­darabját este kiszór­tam a szóló­ ablakán. Gréti ki­kötötte a legszigorúbb konspi­rációt, hátha most neheztelne ezért a levélért. Reggel korán ébredtem. Anélkül, hogy kértem volna, reggelit hozott a szobámba egy pincérnő. Tejeskávét, süte­ményt, gyümölcsöt. A kávé te­tején sárga karikák úszkáltak. — Mi ez? — kérdeztem né­metül a nőt. __i­x ' _ • •• .. .. . Az Egyesült Államok új beruházása Washington. (MTI) Az Egye­sült Államok kormánya elha­­­­tározta, hogy a Kongóban lévő ENSZ-csapatok ellátási költsé­geinek felét egymaga viseli. A kongói ENSZ-csapatok költsé­gei ez év júliusától az év vé­géig mintegy 60 millió dollárt tesznek ki. A washingtoni kormány el­határozta, hogy a követelésből 10 millió dollárt töröl, hozzá­járulását pedig úgy emeli fel, hogy az Egyesült Államok ösz­­szesen több mint 30 millió dol­lárral járul hozzá a kongói csa­patok eladásának költségéhez.­­Az­ Egyesült Államok kormá­nyának ez az elhatározása­­olyan időben történik, amikor­­ Washingtonnak nagy gondot okoz, hogyan csökkentse külföl­di fizetési kötelezettségeit, és enyhítse fizetési mérlegének deficitjét. Az a tény, hogy az általános irányzattal ellentét­ben ez esetben nem csökken­tik, hanem felemelik az Egye­sült Államok anyagi hozzájá­rulását, azt mutatja: Washing­ton nem sajnálja a pénzt azért, hogy az ENSZ kongói parancs­noksága az amerikai érdekeket képviselje. 1960. december 1. 15 éves a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség 1945 decemberében alakult meg a Nemzetközi Demokrati­kus Nőszövetség. Lehetőségét a Szovjetunió győzelme, és ez­zel a demokratikus haladó erők nemzetközi összefogásá­nak megerősödése adta. A bé­ke fenntartására, a fasiszta veszély felszámolására demok­ratikus világszervezetek szü­lettek. A nagy politikai válto­zások az egész politikai világ­térkép átalakulása idején szü­letett meg ez a mozgalom, hogy a béke védelmére mozgó­sítsa a világ asszonyait. Az NDN alakuló kongresz­­szusán Párizsban 40 ország küldöttei 80 millió nőt képvi­seltek. Az elmúlt 15 év közös küzdelmei, eredményei kötik össze ma már az NDN munká­jában résztvevő több mint 200 millió asszonyt.­­ 1945-ben olyan harci prog­ramot adott az NDN a nemze­tek haladó asszonyainak, amellyel egyetérthetett és egyetértett a világ valamennyi békeszerető leánya és asszo­nya. Első és legfontosabb cél­kitűzése a béke megőrzése, a háborús uszítók elleni küzde­lem volt. Harcot hirdetett a háború kirobbantásának min­denféle veszélye ellen, mert a még elnyomott asszonyok fel­­szabadulása, gazdasági, politi­kai, társadalmi jogainak kiví­vása csakis akkor lehetséges, ha a világon béke uralkodik. Az NDN bátor kiállása és tekintélye révén komoly segít­séget nyújtott ahhoz, hogy megalakulásától napjainkig a világ 38 országában törvénybe iktassák a nők politikai vá­lasztójogát, az egyenlő munka­­feltételeket, anya- és gyermek­­védelmi törvényeket foganato­sítsanak. Segítségére volt eb­ben az ENSZ alapokmányában szereplő, a nők egyenjogúságá­ra vonatkozó javaslat és az ENSZ által létrehozott „Nők körülményeivel foglalkozó bi­zottság”. Az NDN célkitűzéseinek megvalósítása során számolt azzal, hogy különböző fejlett­ségi fokon élő népek és nem­zetek asszonyait tömöríti so­raiban, így a közös feladato­kon belül előtérbe kerültek az egyes országok nőmozgalmá­nak teendői. A nemzetközi nő­mozgalom tehát az egyes or­szágok nőszervezeteire támasz­kodik. Ereje, hatása akkora, amekkorát tagszervezeteinek együttes munkája képvisel. A Szovjetunió nőszervezeté­nek asszonyai a gazdasági, társadalmi, politikai életben, a gazdasági építő munkában va­ló aktív részvételükkel mutat­tak példát a nők egyenjogúsá­gának gyakorlati megvalósulá­sából. Nyomában a felszaba­dult országok biztosították nők legnagyobb arányú fejlő­dését. Kínában a munkásnők száma hússzorosa a felszaba­dulás előttinek. Albániában­ ma negyvennyolcszor több nő­dolgozik, mint a felszabadulás előtt. Vietnamban több mint tízezer tanítónő van. A kapi­talista államokban is megnö­vekedett a munkásnők száma,, de az országok óriási többsé­gében a nők még nem kapnak egyenlő munkáért egyenlő­­bért. Így van ez az Észak- Amerikai Egyesült Államok­ban, Angliában, Franciaor­szágban is. Japánban és a Né­met Szövetségi Köztársaság­iban sok olyan vállalat van,­ ahonnan elbocsátják a férjhez­ menő és gyermeket váró nő­ket. Hazánkban a felszabadulás­­óta eltelt tizenöt esztendő­­alatt a magyar nők nagyobb utat tettek meg a fejlődésben, mint nagyanyáink évszázadok alatt. A huszonöt éves ellen­­forradalom idején a parla­mentnek három nőtagja volt. Ma 62 asszony vesz részt a legfelső törvényhozó testület munkájában. Képviselőink a munkás, paraszt és értelmiségi nők legjobbjaiból kerülnek ki. Hazánkban ma négyszer annyi nő dolgozik a népgazdaság kü­lönböző területén, mint a fel­­szabadulás előtt. Az asszonyok száz- és százezrei egyenrangú munkásai az üzemeknek s tel­jes érvényű tagjai a termelő­­szövetkezeteknek. A pedagó­gusok­ több mint 60 százaléka nő. Nálunk az eredményeknek megfelelően a nőtanácsok fel­adata: mozgósítani, nevelni az asszonyokat arra, hogy jogaik­kal élve hozzájáruljanak a szocializmus építéséhez, a nők egyenjogúságának maradékta­lan megvalósításához. Az NDN fennállása, léte a nők nemzetközi összefogása hatalmas erőt képvisel. A­ nemzetközi nőmozgalom fá­radhatatlan harcosai lettek a felsz­badult asszonymilliók, akiknek arra is telik erejük­ből, hogy eszmei, erkölcsi se­gítséget nyújtsanak a békéért, az emberi jogokért folytatott harchoz. Erősítik a világ haladó erői­nek összefogását, a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élését.. - Ennek a harcnak mi, magyar asszonyok is részesei, támoga­tói vagyunk. Jó munkánk a nemzetközi nőmozgalmat erő­síti, támogatja abban, hogy más elnyomott országok asszo­nyait is segíthesse. Katona József­né

Next