Zalai Hírlap, 1961. augusztus (17. évfolyam, 179-205. szám)

1961-08-01 / 179. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! • ^ AI Mai számunkból: JUH HRT gpgj J&m&k HBrilWJP — Sörgyári tapasztalatai« — * soro s BiTési problémái — Hogy a baltira kizkreed­i !! ­ A szovjet emberek mai nemzedéke a kommunizmusban fog élni A TASZSZ kivonatos ismertetője a Szovjetunió Kommunista Pártja új programjának tervezetéről Moszkva (TASZSZ) Július 30-án közzétették a Szovjetunió Kommunista Párt­ja programjának tervezetét. Az SZKP Központi Bizottsá­­­gának júniusi plénuma egyhan­gúlag jóváhagyta a program tervezetét. A plénum határoza­tának értelmében a program­­tervezetet a Szovjetunió min­den kommunistája, valamennyi dolgozója elé terjesztik széles­körű megvitatás végett, s végső megtárgyalásakor figyelembe veszik a vita eredményeit. A párt új programját az SZKP XXII. kongresszusa elé terjesztik megvitatás és jóvá­hagyás végett. A programter­vezet bevezetésből és két rész­ből áll. Az alábbiakban közöl­jük a tervezet tartalmi össze­foglalóját. Bevezetés: A programtervezet bevezeté­se elöljáróban hangsúlyozza: a Nagy Októberi Szocialista Forradalom új korszakot nyi­tott az emberiség történetében: "­a kapitalizmus pusztulásának és a kommunizmus megszilár­­­dulásának korszakát. A tervezet bevettő része a továbbiakban rámutat, hogy a nemzetközi forradalmi mozga­lom középpontja a XX. század­­elején Oroszországba tevődött Az emberiségnek világtörté­nelmi jelentőségű fordulata a kapitalizmustól a szocializmus felé, amelyet az Októberi For­radalom indított el, a társada­lom fejlődésének törvényszerű eredménye. A tervezet első része hang­súlyozza: a kapitalizmus belé­pett utolsó szakaszába, a mo­nopolkapitalizmus, az imperia­lizmus szakaszába. Az impe­rializmus rothadó és haldokló kapitalizmus, a szocialista for­radalom előestéje. A kapita­lista világrendszer egészben véve megérett a proletariátus szocialista forradalma számá­ra.­­ A tervezet ezután taglalja az Októberi Forradalom világtör­ténelmi jelentőségét, mélyre­hatóan elemzi azt az utat, ame­lyet a szovjet nép a szocializ­mus győzelméig a Szovjetunió­ban megtett, s levonja ez út legfőbb tanulságait. A tervezet megállapítja: a Szovjetunió ta­pasztalata bebizonyította, hogy a népek csupán a szocialista forradalomnak és a proletár­­diktatúra megvalósításának eredményeként juthatnak el a szocializmusba. A Szovjetunió tapasztalata teljesen igazolta azt a marxista-leninista taní­tást, amely a kommunista párt­nak a szocialista társadalom megteremtésében és építésében betöltött döntő szerepéről szól. A tervezet ezután leszögezi: a Szovjetunió a kommunista építés feladatait nem egyedül, hanem a szocialista országok testvéri családjában oldja meg. A német fasizmus és a ja­pán militarizmus szétzúzása a második világháborúban a Szovjetunió döntő szerepével kedvező feltételeket teremtett ahhoz, hogy sok európai és ázsiai ország népei megdönt­­sék a kapitalisták és földes­urak hatalmát. A szocializmus építésének útjára léptek Albá­nia, Bulgária, Magyarország, a Német Demokratikus Köztársa­ság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Kína, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ág. Oroszország hősi munkás­­osztálya a Vlagyimir Iljics Le­nin vezette bolsevik párt irá­nyításával e mozgalom élcsa­patává vált. A tervezet ezzel összefüggés­ben kiemeli: az 1903 évi II. pártkongresszuson elfogadott első program, amely Oroszor­szág munkásosztályát és vala­mennyi dolgozóját harcba hív­ta a cári önkényuralom meg­döntéséért, majd pedig a bur­­zsoá rendszer megszüntetésé­ért és a proletárdiktatúra meg­teremtéséért, megvalósult.­­ Ugyancsak valóra vált a párt 1919 évi VIII. kongresszusán elfogadott második program is, amely kitűzte a szocialista tár­sadalom felépítésének felada­tát. A Szovjetunió Kommunista Pártja napjainkban fogadja el harmadik programját: a kom­munista társadalom felépítésé­nek programját. A kommunizmus történelmi hivatást teljesít: mentesít min­den embert a társadalmi egyenlőtlenségtől, az elnyomás és kizsákmányolás minden for­májától, a háborúi szörnyűsé­geitől, s a földön békét, mun­kát, szabadságot, egyenlőséget és boldogságot teremt minden nép számára. Hág, Lengyelország, Románia, Csehszlovákia s még korábban a Mongol Népköztársaság né­pei, s a Szovjetunióval együtt megalapították a szocialista tábort. A szocializmus útjára lépett Jugoszlávia is. A jugo­szláv vezetők azonban revizio­nista politikájukkal­ szembeál­lították Jugoszláviát a szocia­lista táborral és a nemzetközi kommunista mozgalommal, s előidézték azt a veszélyt, hogy a jugoszláv nép elveszti forra­dalmi vívmányait. Az európai és ázsiai országok szocialista forradalmai újabb hatalmas csapást mérte­k az im­perializmus állásaira. Különö­sen nagy jelentőségű volt a forradalom győzelme Kínában. Az európai és ázsiai országok forradalmai 1917 októbere után a világtörténelem legnagyobb eseményét alkotják. A társadalom politikai szer­vezetének új formája keletke­zett, a népi demokrácia, a pro­letárdiktatúra egyik formája. Ez a szocialista forradalom fej­­lődésének sajátosságát fejezte ki olyan viszonyok között, ami­kor az imperializmus meggyen­gül, az erőviszonyok a szocializ­mus javára változtak meg, ki­fejezésre jutottak benne az érde­kelt országok történelmi és nemzeti sajátosságai is. Kialakult a szocialista világ­­rendszer, a szocializmus és a kommunizmus útján haladó, a közös érdekek és célok egysé­gében összeforrt, a nemzetközi szocialista szolidaritás szálai­val szorosan összefűzött szabad és független népek társadalmi, gazdasági és politikai együtt­működése. A szocializmus építésének el­szigetelt, a szocialista országok világméretű együttműködésétől elkülönítő irányzata elméleti tekintetben nem helytálló, mert ellene mond a szocialista társa­dalom objektív fejlődési törvé­nyeinek. Gazdasági tekintetben káros, mert a társadalmi mun­ka tékozlására, a termelés nö­vekedési ütemének csökkenté­sére, s az országnak a kapita­lista világtól való függőségére vezet. Politikai tekintetben reakciós és veszélyes, mert nem összeforrasztja, hanem elvá­lasztja egymástól a népeket az imperialista erők egyesített frontjával szemben, táplálja a burzsoá­ nacionalista irányzato­kat, s végső soron a szocialista vívmányok elvesztésére vezet­het. A szocialista világrendszer magabiztosan halad a döntő győzelem felé a kapitalizmus­sal vívott gazdasági verseny­ben. Már a legközelebbi idő­szakban biztosítja felsőbbségét a kapitalista világrendszerrel szemben a teljes ipari és mező­­gazdasági termelés tekinteté­ben. Még fokozottabban meg­növekszik a szocialista világ­­rendszer hatása a társadalmi fejlődésnek, a béke, a demok­rácia és a szocializmus érdeké­ben való menetére. A tervezetben fontos helyet kap a jelenkori világkapitaliz­mus válságának elemzése. Az imperializmus a hanyat­lás és a pusztulás időszakába lépett — állapítja meg a terve­zet —. A bomlás feltartóztat­hatatlan folyamata tetőtől tal­pig úrrá lett a kapitalizmuson, kiterjed gazdasági és álla­mi rendszerére, politikájára és ideológiájára. Az imperializmus végérvényesen elveszítette ha­talmát az emberiség többsége felett. Az emberiség történel­mi fejlődésének fő tartalmát, fő irányát és fő sajátosságait a szocialista világrendszer, azok az erők határozzák meg, ame­lyek az imperializmus ellen, a társadalom szocialista átalakí­tásáért harcolnak. Az első világháború és az Októberi Forradalom előidézte a kapitalizmus általános válsá­gát. A második világháború és a szocialista forradalmak során számos európai és ázsiai or­szágban kibontakozott a kapi­talizmus általános válságának második szakasza. A világ­ka­pitalizmus most e válság új, harmadik szakaszába lépett. Ennek az új szakasznak az a legfontosabb sajátossága, hogy nem világháború folytán bontakozott ká. A tervezet a továbbiakban megállapítja, hogy az imperia­lizmus korszakában az állami monopolkapitalizmus nagy­­arányban kifejlődik, majd elemzi a kapitalizmust mar­cangoló, legmélyebb ellentmon­dásokat, rámutat, hogy az álla­mi monopolkapitalizmust hal­latlanul fokozza a militarizmus. A militarizmus, miközben a monopolisztikus burzsoázia egyes csoportjait gazdagítja, ugyanekkor a nemzetek kime­rülésére, a népek elnyomoro­­dására vezet. Napjainkban a nemzetközi reakció fő pillére az Egyesült Államok monopolisztikus bur­zsoáziája, amely a kapitalizmus ,,megmentőjének” szerepét vál­lalta. A tervezet ezzel kapcso­latban leszögezi, hogy a mono­polisztikus burzsoázia még nuk­leáris fegyverrel sem képes szembeszállni a történelmi fej­lődés megmásíthatatlan mene­tével. Az emberiség nem akar és nem fog megbékülni a ka­pitalizmus történelmileg el­avult rendszerével. A tervezet első részének kö­vetkező fejezete a munkásosz­tály nemzetközi forradalmi mozgalmával foglalkozik. A munkásosztály nemzetközi forradalmi mozgalma világtör­ténelmi jelentőségű győzelme­ket aratott. Fő vívmánya a szo­cialista világrendszer. A győz­tes szocializmus a maga pél­dájával forradalmi befolyást gyakorol a tőkés világ dolgo­­ztán­ak értelmeire, harcra buzdít­ja őket az imperializmus ellen és roppant nagy mértékben megkönnyíti e harc feltételeit A munkásosztály világtörté­nelmi küldetésének teljesítése szempontjából fontos feltétel, hogy megszüntesse soraiban a szakadást. Az arkcióegységb­en fellépő, összeforrott munkás­­osztállyal szemben az imperia­lizmus egyetlen bástyája sem tud helytállni. Ugyanekkor a kommunisták bírálják a szociáldemokrácia ideológiai álláspontjait és jobb­oldali opportunista eljárá­sát, leleplezik a szociáldemok­rácia jobboldali vezéreit, akik nyíltan a burzsoázia mellé áll­tak, s lemondtak a munkásosz­tály hagyományos szocialista követeléseiről. A kommunista mozgalom a különböző opportunista irány­zatok ellen vívott harcban nö­vekszik és edződik. A mai vi­szonyok között a kommunista mozgalomban a fő veszély a revizionizmus, a jobboldali op­portunizmus, mint a burzsoá befolyás visszatükröződése. A revizionisták tagadják a szocia­lista forradalom és a proletár­diktatúra történelmi szükséges­ségét, a marxista-leninista párt vezető szerepét, kikezdik a proletár internacionalizmus pilléreit, a nacionalizmushoz szegődnek. A másik veszély a dogmatiz­­mus és a szektásság, amely ki­békíthetetlen ellentmondásban van a forradalmi elmélet alkotó fejlesztésével, a kommunisták­nak a nagy tömegektől való el­szakadására, elszigetelődésére vezet, a kommunistákat passzív várakozásra kárhoztatja, vagy a forradalmi harcban balos, kalandos akcióikba sodorja, aka­dályozza a változó helyzet he­lyes értékelését és az új lehe­tőségeknek a munkásosztály, valamint az összes demokrati­kus erők érdekében való ki­használását. A dogmatizmus és a szektásság egyes pártok fej­lődésének bizonyos szakaszá­ban fő veszéllyé válhat, ha nem harcolnak következetesen elle­ne. Az SZKP abból indul ki, hogy a revizionizmus, a dogma­tizmus és a szektásság, a leni­­nizmustól való bármiféle el­hajlás ellen vívott kérlelhetet­len harc szükséges feltétele an­nak, hogy a nemzetközi kom­munista mozgalom egysége to­vább erősödjék, hogy a szocia­lista tábor még szilárdabbá váljék. A nemzeti felszabadító moz­galommal foglalkozó fejezet ki­mondja: a világ a viharos nem­zeti felszabadító forradalmak korszakát éli. A nemzeti felszabadító forra­dalmak hatalmas hulláma el­söpri a gyarmati rendszert, alá­mossa az imperializmus pillé­reit. A volt gyarmatok és fél­gyarmatok helyén fiatal szuve­rén államok keletkeztek és ke­letkeznek. Ám a harc még nem ért vé­get. A kolonializmus bilincseit lerázó népek a felszabadulás különböző fokán állnak. Sokan közülük a nemzeti állam meg­teremtése után gazdasági ön­állóságra és a politikai függet­lenség megszilárdítására törek­szenek. Az össznemzeti feladatok megoldásának az alapfeltétele az imperializmus elleni követ­kezetes harc. Az imperializmus arra törekszik, hogy a volt gyarmatokat és félgyarmtokat megtartsa a kapitalista gazda­sági rendszerben, s ennek kere­tei között rögzítse egyenlőtlen helyzetüket. A mai kolonializ­­mus fő oszlopa az Egyesült Ál­lamok imperializmusa. A nemzeti felszabadító forra­dalom a politikai függetlenség kivívásával nem ér véget. Ez a függetlenség ingatag lesz, fik­cióvá válik, ha a forradalom a társadalmi és a gazdasági élet­ben nem vezet mélyreható vál­tozásokhoz, ha nem oldja meg a nemzeti újjászületés életbe­vágóan fontos feladatait. A tervezet a továbbiakban a két ideológia — a kommunista és a burzsoá ideológia — kö­zötti harccal foglalkozik. Az imperializmus fő eszmei­­politikai fegyvere az antikom­­munizmus, amelynek lényege a szocialista rendszer rágalmazá­sa, a kommunista pártok po­litikájának és céljainak, a marxizmus—leninizmus tanítá­sának meghamisítása. A programtervezet mélyre­­hatón, érvekkel alátámasztva bírálja mindazon „elméleteket”, amelyek a burzsoá-rendszer ki­zsákmányoló természetét ál­cáz­­zák, a kapitalizmust kendőzik, majd első részének zárófejezete a békés egymás mellett élés és az egyetemes békéért vívott harc kérdéseit taglalja. Kimondja, hogy az SZKP külpolitikai tevékenységében fő céljának tekinti, hogy békés feltételeket biztosítson a Szov­jetunióban a kommunista tár­sadalom felépítéséhez és a szo­cialista világrendszer fejlődé­séhez, valamint, hogy az összes békeszerető népekkel együtt megszabadítsa az emberiséget a világméretű pusztító háborúk­tól. Az SZKP abból indul ki, hogy a vitágon kialakultak és fejlőd­nek az egyetemes béke megőr­zésére és megszilárdítására al­kalmas erők, létrejönnek a fel­tételek az elvileg új államközi viszonyok megszilárdulásához. A programtervezet szembeál­lítja az államok közötti kapcso­latok­ alá- és fölérendeltségén alapuló régi imperialista mód­szerét, a nemzetközi kapcsola­tok új, szocialista típusával. Ez­után megállapítja: A szocialista államok kül­politikája, amely a békének, a népek egyenjogúságának, ön­­rendelkezésének , valamennyi ország függetlensége és szuve­renitása tiszteletben tartásának elvein, valamint a szocialista diplomácia becsületes, ember­séges módszerein nyugszik, egy­re növekvő befolyást gyakorol a világhelyzetre. A háborús veszély egyedüli forrása az imperializmus. Az imperialista tábor a legször­­nyűbb bűncselekményre készü­lődik az emberiség ellen: ter­monukleáris világháborúra, amely soha nem látott pusztí­tást okozhat egész országoknak, egész népeket irthat ki. A hatalmas szocialista tábor, a békeszerető nemszocialista államok, a nemzetközi munkás­osztály .és a békéért síkraszálló valamennyi erő összefogásával a világháború megakadályoz­ható. A szocializmus világmé­retű győzelme végérvényesen kiküszöböli bármilyen háború keletkezésének társadalmi és nemzeti okait. A háború szám­űzése, az örök béke megterem­tése a kommunizmus történel­mi küldetése. A tartós béke biztosításának radikális útja a szigorú nemzetközi ellenőrzés­sel végrehajtandó általános és teljes leszerelés. Az emberiségnek a szocializ­mus javasolta azt az egyedüli ésszerű elvet, amelyre a világ két rendszerre való különválá­sának körülményei közepette az államközi viszonyok felépít­hetők: a különböző társadalmi rendszerű államok békés egy­más mellett élésének Lenin ál­tal javasolt elvét. A Szovjetunió következete­sen síkraszállt és sík­raszáll a jövőben is a különböző társa­dalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésének politi­­kéjáént. 1. rész A kapitalizmusból a kommunizmusba való átmenet — az emberiség fejlődésének útja —mww—m—wi——»www«w»»» AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA ___________________________________________________________________________________________________váligír XVI. évfolyam, 179. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1961. augusztus 1., kedd 2. rész : Az SZKP-nak a kommunista társadalom építésével kapcsolatos feladatai A­­tervezet második része, miután leszögezi, hogy a kom­munista társadalom felépítése a szovjet nép közvetlen gya­korlati feladatává vált, röviden összefoglalja a kommunista tár­sadalmi rendszer lényegét. A kommunizmusban teljesen meg­szűnnek az osztályok, a város és a falu közti társadalmi-gaz­dasági és kulturális életmód­beli különbségek. Az emberek termelőtevékenységében a szel­lemi és a fizikai munka szerve­sen összefonódik. A kitűnően szervezett terme­lésen és a fejlett technikán ala­puló kommunista társadalom megváltoztatja a munka jelle­gét, de nem mentesíti a társa­dalom tagjait a munkától. Egy­általán nem lesz az anarchia, a tétlenség és a henyélés társa­dalma. A társadalmi munkában mindenki részt vesz, s bizto­sítja a társadalom anyagi és szellemi javainak szakadatlan növelését. A munka és a fe­gyelem nem lesz teher az em­ber számára: a munkatevé­kenység nem lesz többé az élet eszköze csupán, s igazi alko­tássá, öröm forrásává válik. A kommunizmus a társadal­mi élet szervezetének leg­magasabb formája. Minden termelési sejt, minden önkor­mányzatú társulás harmoniku­san kapcsolódik egymáshoz a tervszerűen megszervezett kö­zös gazdaságban, a társadalmi munka egységes ritmusában. A kommunizmusban végbe­megy a nemzeteknek mind na­gyobb arányú, minden oldalú közeledése a gazdasági, politi­kai és szellemi érdekek teljes közössége, a testvéri barátság és együttműködés alapján. Az SZKP programtervezete a továbbiakban a kommunista építés gyakorlati feladataival foglalkozik. Az 1961—1970-es legközeleb­bi évtizedben a Szovjetunió a kommunizmus anyagi-műszaki alapjának megteremtésével az egy főre jutó termékek terme­lési tekintetében túlszárnyalja a leghatalmasabb és leggazda­gabb kapitalista országot, az Egyesült Államokat; jelentősen emeli a dolgozók anyagi jólétét és kulturális technikai színvo­nalát, mindenki számára bizto­sítja az anyagi bőséget, min­den kolhoz és szavhoz magas termelékenységű és nagy jövő­(Folytatás a 2. oldalon.) .

Next