Zalai Hírlap, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)
1961-09-01 / 206. szám
1961. szeptember 1 Ha megfelelő a minőség, azonos a fogyasztói ár, miért a termelőnek kell ráfizetnie? Levél a szerkesztőséghez, ismét mák ügyben kaptuk az alábbi levelet: A Zalai Hírlap folyó hó 17-i számában cikk jelent meg „Mák és Mék” címmel, amelyben a cikkíró kifogásolja, hogy az idei máktermés a nagykanizsai járásban nem lett megfelelő minőségű, és ezért az értékesítésnél a termelő szövetkezeteket károsodás éri, holott a vetőmagot a MÉK biztosította számukra, és ha ebben a vetőmagban ú. n. diómák is volt, úgy csak olyant termelhettek. Az ország mákvetőmag szükségletéről vállalatunk gondoskodik, miután a termelt mák gubója üzemünk nyersanyagát képezi. A vetőmagot az ország egész területén a MÉK-nek mi bocsátjuk rendelkezésre, amely vetőmagot a Kertimag- és Gyógynövénytermelő Gazdaságokon keresztül termeltetjük, a nemesítők által rendelkezésre bocsátott „elit” vetőmagból . A vetőmagot az Országos Vetőmagfelügyelőség fémzárolta, és kiváló minőségűnek minősítette. Az hogy az idei termésű mákban a szokottnál nagyobb arányban fordul elő a drapp, sárga és vöröses szem, nem a vetőmag hibája, hanem az érési időszakban fellépett hirtelen szárazság következménye. A máknövény festőanyagtermelése hirtelen megakadt, és bár a szemek érettek, fajsúlyuk és olajtartalmuk megegyezik a kék színű mákkal, a mák kék színe kialakulni nem tudott. A vállalatunkhoz beérkezett minták alapján megállapítható, hogy ez nem csak Zala megyében fordult elő, hanem az egész ország területén jelentkeztk. A kérdés szakszerű és biológiai megmagyarázása érdekében illetékes tudományos intézetekhez fordultunk és felkértük őket, hogy az idei mák elszíneződésére vonatkozóan a szakszerű magyarázatot adják meg. (A vizsgálatok folyamatban vannak és annak befejezése után kapott választ a t. Szerkesztőséggel közölni fogjuk.) A minőségi levonás kérdésében, miután az elvörösödött szemek a tisztítás folyamán nem távolíthatók el lévén egyforma fajsúlyuk és térfogatuk, valamint teljesen fejlettek, a termelők védelmében a Magyar Kereskedelmi Kamara szakértő bizottságához fordultunk elvi állásfoglalás céljából, amelyre 2417—1961 Sz. B. sz. határozatukban a következő megállapítást tették: „A bizottság a keverékesség megállapításánál a vonatkozó szabvány előírásai szerint járt el. Ennek megfelelően az elvörösödött szemeket keverékesnek tekinti.” (MNOSZ 6396/52 szabvány.) A mákot az egész ország területén a SZÖVÉRT (Szövetkezetek Országos Felvásárló és Értékesítő Központja) veszi át, a megyei MÉK-ek közben jöttével és ezt a mákot áttisztítás után a közönség részére kiadta. A tisztítás folyamán, amint már fentebb említettük, a vörös szemek el nem távolíthatók, és így mennyiségileg csökkenés csak egészen kis mértékben áll elő, tehát a termelőknek ki nem fizetett érték a SZÖVÉRT-nél jelentkezik többletként. Ezt a helyzetet helytelennek tartottuk, s emiatt mi ugyancsak megbeszélést folytattunk a SZÖVÉRT-tel, amely közlte, hogy a Belkereskedelmi Minisztérium Élelmiszer Főigazgatósága augusztus 21-i 28. számú körlevelének értelmében a vörös szem tartalmú mák a bolti forgalomban a megállapított áron értékesíthető, de az ilyen tételek után a SZÖVÉRT- nek bonifikálni kell, és azt az árkiegyenlítési forgalmi adóba kell befizetnie. Gyárunk — miután a kicsépelt száraz mákgubóból morfinalkaloidákat állít elő, nyersanyaga tehát a mákguból a termelő gazdaságokkal állandó összeköttetést tart fenn, a máktermelést állandóan figyelemmel kíséri, a termelő gazdaságok érdekeit a jövőbeni termelés biztosítása szempontjából szem előtt tartja, s ezért már cikküknek megjelenése előtt — mellyel egyetértünk — megkíséreltük a különböző érdekek összeegyeztetését. Alkaloida Vegyészeti Gyár Dr. Alberowsky Ede Ül az asztala mögött, szájában kissé égett szélű, egyenes szárú pipa — melynek füstje bajuszát érett vadgesztenye színűre festette —, s kövér számokat ró a főkönyvbe. Neve Péntek János, a vele egykorúak — és akik annak idején sorsában osztoztak — csak „ostorosnak” hívják. Ma már semmi jelentősége sincs e szónak, de negyvenegy évvel ezelőtt, amikor Péntek Janinak még ez a titulus járt, a zalamerenyei káptalani birtokon fél konvenciót mértek érte. Tizenkét éves volt akkor és fél konvencióért végezte ugyanazt a munkát, amelyért a katonaviseltek már egészet kaptak. — Persze, ugyanezzel a névvel másokat is illettek, de azok jóval többet kaptak,, hiszen tőlük függött, hogy mennyi munkát tudnak a cselédségből kipréselni, mennyivel gyarapodik a káptalani vagyon, ő erre a másik titulusra sohasem vágyott. Apja is cseléd volt, fia sem örökölhetett mást. Aztán — hogy ő is leszolgálta katonaidejét — teljes értékű cseléddé lépett elő. Kapott egy földes szobát meg egy fél füstöskonyhát, és most már egész konvencióért hajtotta tovább az ökröket, hosszú, hosszú éveken keresztül, mindaddig, amíg egy olyan világ hajnala nem köszöntött reá, amikor a cseléd is emberré változott. Ebben az új világban őt — az egykori ostoros fiút — községi bíróvá választották. Az is maradt egészen 1950-ig, a tanácsok megalakulásáig. — Pedig nincs sok iskolám! — mondja, miközben újra tömi kifogyott pipáját. — öt év alatt hat osztályt jártam. Igaz, hogy közben két évet kihagytam — sóhajt mélyet —, mert nem csak apámat vitték el a háborúba, hanem a „mestert” is. Aztán, hogy vége lett, az ötödiket meg a hatodikat egy év alatt hagytam magam mögött. Hogy gyerek voltam már akkor, „kereső gyerek”! Csak akkor jöttem rá, milyen keveset tudok, amikor a falu népe helyettes tanácselnöknek választott. De ez már az ötvenes év legelején volt. Ekkor nálunk már „vadon virított” a szövetkezeti csoport. Furcsa, mi? Pedig így volt! Tizenöt család — valamennyi egykori cseléd — huszonhárom taggal — állami tartalékföldön termelőszövetkezeti csoportot alakított. A dátumot sohasem felejtem el: 1950 április 4-e volt. Ezért is lett a csoport neve „Felszabadulás Tszcs”. Hogy vadon virított? Úgy bizony, mert a hivatalos működési engedélyt csak augusztus 20-án kaptuk meg. Addig vadhajtásként működött a csoport. Ez a vadhajtás növekedett aztán az elmúlt őszön 1100 holdas szövetkezetté. — Alakulás után nem sokat értettünk mi a gazdaságvezetéshez. Tettük azt, amit az életben tanultunk: dolgoztunk. A községi tanács akkor engem jelölt ki, hogy segítsek a csoportnak könyvelni. — Gyerekkorodban folyton a raktár körül játszottál — mondták —, csak ragadt rád valami könyvelési tudomány?! így kerültem én termelőszövetkezeti vonalra, s így jelöltek a következő évben a szigligeti, majd a nyírlaki könyvelői tanfolyamra. Hogy hazakerültem, újra csak azt éreztem, hogy keveset tudok. Nem sokat tétováztam, jelentkeztem képesítőre. Sikerült! Azóta kettős könyvvitelt vezetek. —Jó dolog ez! Az ember mindig tudja, hogyan áll a gazdaság. Éppen az este számoltam, hogy a mai napig önyenesben” vagyunk. Olyan biztos a tervezett 26 forintos munkaegység érték, mint hogy... a pipám most kialudt — igyekszik ismét a humoros oldalára fordítani a beszéd fonalát. De arcán látszik, hogy nem a kialudt pipa körül járnak gondolatai, hanem a júliusi viharra gondol, ahol több ezer forint értékű többletmunkát kellett végezni, hogy az áruértékesítési mutatók, a tagságnak járó természetbeni munkaegység érték ne kerüljön ebek harmincadjára. Arra gondol, hogy az egy holdnyi kukorica — amit egyes tagok „elfeledtek” megkapálni — terméskiesése bejön-e a többletből, s az őszi betakarulásnál is ilyen — a maihoz hasonló — biztonságot jelent-e majd a főkönyv? Kijönnek-e a tervezett 20 000 munkaegységből, vagy meg kell toldani? Aztán, mintha csak magát akarná megnyugtatni, miután mélyet szippant az újra gyújtott pipájából, hozzáteszi: — Igen szépek és sokat ígérők a másodvetéseink. Év végére az értéktervünk is nagyszerűen kiegyenlítődik! Mert a mi szakmánk olyan ám, hogy mindennel számolnunk kell: esővel, hóval, viharral, kártevőkkel — s ez mind a „követel” oldalon áll —, aztán olyan munkát is el kell végezni, ami csak a következő évben hoz forintot, a munka meg ezt az évet terheli. De azért nem félünk a holnaptól! Magunknak terveztünk, és tervünk a mi erőnket tükrözi. — bl — A zalamerenyeiek főkönyvelője HUI !!K&Af* Megalakult a lovászi fúrások pártszervezete Milyen volt, s milyennek kell ezután lennie a politikai életnek Alig egy hónapja új pártszervezet alakult a Lovászi Kőolajtermelő Vállalat telepén: a fúrási alapszervezet. A húsz tagú alapszervezet megalakulását örömmel vette tudomásul az egész párttagság és a gazdasági vezetés is. Hogy miért fogadták ennyire szívesen a döntést, arról Tóth Ferenc, az alapszervezet titkára adott számot: Nagy hiányt pótol — Azelőtt a lovászi úgynevezett vegyes alapszervezethez tartoztunk. Ebben a pártszervezetben kaptak helyet azok a párttagok, akiknek a munkahelyén nem volt alapszervezet, ide tartoztak még a háziasszonyok is. Egy szóval a név valóban tükrözte a tagság összetételét. A taggyűléseken aztán volt szó mindenről, de mindez kissé távol volt a fúrási kommunistáiktól. A helyi problémákat nem ismertük. A mi sajátos gondjainkkal nem tudtauik foglalkozni. Jóformán soha nem esett szó a fúrásról, így aztán nem is lehetett csodálkozni, hogy részlegünk párttagsága körében nagy volt az érdektelenség a tag'’'üléseken. Ez a felemás helyzet — ezt már Tóth György elvtárs fűzte hozzá — aztán rányomta bélyegét a fúrási kommunisták munkájára. Érdektelen volt a taggyűlés, lanyha volt a pártélet a munkahelyeken is. Egy szóval nagyon sántított nálunk a pártélet. — De hogy is lehetett volna másképp — folytatta —. A fúrási részlegtől egyedül én voltam tagja az alapszervezet vezetőségének. A munkám pedig nem engedte, hogy a mezőt járjam, s bizony csak taggyűléseken találkoztunk. A két pártbizalmi éppen a laza szervezeti élet miatt szintén nem jutott tovább a tagbélyegek kiadásánál, így aztán nem csoda, ha a berendezéseknél nagyon hiányzott a kommunisták szava. Az irányítás híján, ha voltak is pártagok a csoportban, keveset szóltak olyasmiről, amiről nap mint nap beszélni kellene a dolgozókkal. Végeredményben tehát voltak, s mégse voltak kommunisták a fúrási üzemben. Kritikus, harcos szellemet így volt, nem jól volt, de most már megváltozott a helyzet. — Pontosabban azt szeretnénk és azt akarjuk, hogy megváltozzék — fogalmazza meg a kívánságot Tóth Ferenc párttitkár —. A húsz tagú alapszervezetet elsősorban fel kell rázni a megszokott, kissé fásult magatartásából. Kritikus, harcos szellemet lehet és kell itt teremteni, az „én se szólok, te se szólj” a korábbi nézettel szemben — határozta meg a pártvezetőség és a tagság közös törekvését Lakatos Péter elvtárs, az üzemvezető —. Ez lenne az első teendő, hogy aztán olyan alapszervezetünk legyen, ahol a párttagok egyaránt segítenek a munkában és dolgozó társaik tudatformálásában. — Szeretnénk a taglétszámot is fejleszteni. A fúrási részlegnél jelenleg több olyan munkacsapat is akad, ahol még nincs párttag. Hiányukat érezzük is — mondja a beszélgetés harmadik résztvevője, Tóth György elvtárs. Már az első taggyűlésen felvettek egy tagjelöltet és az elmúlt egy hónap alatt számbavették azt az öt— hat embert, akikkel majd foglalkoznak, s akikre számítanak a pártépítésnél. Agitációs csoport alakult — Szomorú dolog, de előfordult, hogy a fúrásiak közt akadt néhány dolgozó, aki annak idején Gagarin űrrepüléséről csak napok múltán hallott valamit. Gyenge volt az agitációs munkánk — állapította meg a párttitkár —. S hogy e fogyatékosságot is megszüntessük, éppen e napokban hoztuk létre az agitációs csoportot. Igaz, pártonkívüliekből áll a csoport nagyobb része, de bízunk bennük. Apróságnak tűnik és nem is tartozik közvetlenül a pártszervezet feladatai közé — mégis érdemes megemlíteni az első taggyűlésen hozott egyik határozatot. A kommunista kollektíva úgy döntött, hogy 100 darab tolózárat javítanak meg a következő hónapokban, s így 150 ezer forintos megtakarítással is hozzájárulnak a vállalat terveinek teljesítéséhez. Lezajlott az első taggyűlés, megtörtént az első tagjelöltfelvétel, s a lovászi fúrási alapszervezet megkezdte önálló életét. Az indulás bíztató. A párttitkár hetenként felkeresi a berendezéseknél a párttagokat, szervezettebb lesz a pártélet, munkához lát ez a kis kommunista kollektíva. S, ha — Lakatos Péter részlegvezető szavaival élve — sikerül a langy meleg semmittevést harcos tettrekészséggel felváltani, ha sikerül elérni, hogy az élet és a termelés iránt érdeklődjenek a párttagok — úgy biztos, hogy az alapszervezet különválása és megalakulása meghozza a kívánt eredményt. E cél elérésének — úgy véljük — minden feltétele a fúrásiak rendelkezésére áll. A méhészet fejlődése ROMÁNIÁBAN Romániában az utóbbi években mind nagyobb arányban fejlődik a méhészet. Jelenleg az országban körülbelül 650 000 kaptár van, vagyis 250 ezerrel több, mint 1944-ben. A kaptáronkénti méztermelés megkettőződött. Pl. a piscul-sadovei állami gazdaság (Olténia tartomány) méhészetében az idei esős tavasz ellenére minden egyes méhcsalád 12 kilogramm mézet gyűjtött, vagyis háromszor annyit, mint amennyi 1938- ban Románia átlagos méztermelése volt. Románia jelenlegi méztermelése 4 500 tonna, amiből 1600 tonnát exportálnak. A tervek szerint a következő években a kaptárok száma körülbelül 1 100 000-reemelkedik, a méztermelés pedig eléri a 11 ezer tonnát. Egész Európában Románia rendelkezik a méztermeléshez szükséges legnagyobb akác- és hársfa erdőkkel. Jó ütemben halad az újítási feladatterv megvalósítása a Zala megyei Vasipari Vállalatnál Az év elején minden üzemrészre kiterjedő újítási feladattervet dolgoztak ki a Zala megyei Vasipari Vállalatnál. A tervezetben az üzemrészeknél fellelhető legszűkebb keresztmetszeteket vették figyelembe, és meghatározták, hogy az év első és második felében mit küszöbölnek ki belőlük. A legutóbbi értékelésnél a vállalat párt-, szakszervezeti és gazdasági vezetői megállapították, hogy az első félévre tervezett tennivalókat elvégezték. Ami már megvalósult . Legjobb lesz, ha megnézzük a gyakorlatban Bársony Antal és Balázs László újítását — mondta Marosi József, az üzem párttitkára —. A helyszínen könnyebb elmagyarázni az újítás lényegét és jelentőségét. Az öntő- és formázócsarnokban a bejárat mellett dolgosak Bársony Antal mintalakatos, az egyik újító. Egy asztalszerű gépről emeli le társával a kész formát és néhány simítás után rakja fel a másikat. — Azelőtt a VILLEX dobozokban külön készítettük a sarokmagot — mondja a párttitkár —. Most a VILLEX dobozok minden típusára készített Bársony Antal formát, és ezzel darabonként 28 fillér megtakarítást értünk el. Látom, kevésnek tartja! Ha így nézzük, az is, de ha éves vonatkozásban a 40 ezer darabot vesszük figyelembe, akkor mindjárt más a helyzet. Közben a gépet figyeljük. Sűrített levegővel működik és a homok tldöngölése után egyszerű karmozdulattal behúzható a sarokmagot kialakító rész. Ebben van a lényeg. Azelőtt a sima forma elkészülte után kellett beépíteni a sarokmagot, ami nem volt mindenkor stabil és sok utánmunkát igényelt. Most ezt egyszerre végzik. — Egy kicsivel több a munka ezzel a módszerrel — mondja az újító —, de megéri így csinálni, mert az utómunkálatok jelentősen csökkentek és a dobozok minősége is javult. Jelentős import-anyag megtakarítás Kárász István MEO-s újítása is jelentős üzemi és népgazdasági szinten. Az üzemben a furdancsok és a göbözött fúrók „kanalazását” Ajax kalapáccsal végezték. Óriási zajban dolgoztak és az állandó ütődéstől hamar tönkrement a szerszám, amit valutáért szereztünk be. — Most az Ajax kalapáccsal történő kanál kialakítás helyett excenter prést alkalmazunk. Préseléssel formázzuk kívájit alakúra a fúrókat. Az anyag takarékosságon kívül a dolgozók egészségét is védi ez az új módszer alkalmazása — mondja a párttiikár. A további tervek — Nagy jelentőségű lesz az esernyősínek gyártásának gépesítése—mondja Toplak elvtárs, a műszaki vezető —. Most van elkészítés alatt az elgondolás, amely megszünteti az esernyőüzemnél a legnehezebb fizikai munkát. A saját konstrukciójú gép elkészítésével a párttitkárunk, Marosi elvtárs foglalkozik. Munkaidő után készítik a gépet és a szerszámokat Horváth Lajossal. Ahogy elmondták, az új gép egyszerre végzi majd a melegítést, az anyagberakást, a gömbölyítést, a lapítást és az anyag elvágását. Mindezt jelenleg kézzel végzik az üzemben és ez a legnehezebb munka. — Számításaink szerint a gép alkalmazása révén 20 százalékkal emelkedik a termelés — emberi erő nélkül — mondja Marosi elvtárs —. Ennek a gépnek az elkészítése lenne az első lépés és ezt követné az egész folyamat automatizálása. A tervek szerint a gépet a negyedik negyedben elkészítik és a kísérletek tapasztalatai alapján az anyagok adagolását is gépesíteni akarják Ez azonban a jövő évi feladattervben kapna helyet. Takács János Ülést tartott a vasutas szakszervezet megyei bizottsága A vasutas szakszervezet megyei bizottsága a napokban tartott ülésen tárgyalta a SZOT elnöksége 1960 októberi határozatának végrehajtását a nagykanizsai állomáson és fűtőházban, valamint a zalaegerszegi pályafenntartási főnökségnél. A kiküldött brigád által összeállított jelentés alapján több határozatot hoztak a ma még meglévő hiányosság felszámolására. Az őszi forgalomra való felkészüléssel kapcsolatban is folytattak vizsgálatot. Jó tapasztalatokat szereztek Zalaegerszegen, Türjén és a balatonszentgyörgyi vonalon. Komoly hiányosságokat észleltek azonban Zalaszentgróton, ahol az exportra kerülő gyümölcsféleségeknek nem biztosítottak megfelelő mennyiségű vasúti kocsit. A tapasztalatok alapján máris intézkedés történt a zalaegerszegi vonalfőnökség útján a hiányosságok megszüntetésére. 3 A zalaszentgróti járás most az első. A növénytermesztésben, a szarvasmarha hizlalásban és a sertehizlalásban szerezte meg az első helyezést, a gépi munkában s a baromfihizlalásban a második. Az építkezések ütemét azonban meg kell gyorsítani, mert ebben az utolsó előtti a járás. A letenyei járás — a múltkori első — a zalaszentgróti járás mögé szorult. Növénytermesztésben a negyedik, gépi munkákban az első, építkezésben a harmadik, szarvasmarha hizlalásban a második, sertéshizlalásban a harmadik, baromfinevelésben az első helyet foglalja el. A zalaegerszegi járás is „egy osztállyal feljebb lépett”. Az utolsóból a harmadik helyezett lett. A járás vezetői az elmúlt időszakban többet törődtek a munkák megszervezésével, gyakran jártak ki ellenőrizni. Ennek eredménye, hogy növénytermesztésben és sertéshizlalásban, valamint az építkezésekben a második, baromfihizlalásban a harmadik, gépi munkákban az ötödik helyezett. A nagykanizsai járás a negyedik helyre került. Az építkezések itt mennek a legjobban a megyében, a növénytermesztésben a harmadik, a gépi munkákban, a szarvasmarha hizlalásban, a sertéshizlalásban és a baromfitenyésztésben a negyedik a járás. A lenti járás került az utolsó helyre — a múltkor az utolsóelőtti volt. Gépi munkákban és szarvasmarha hizlalásban a harmadik, növénytermesztésben, építkezésekben, sertéshizlalásban és baromfihizlalásban az ötödik. , Helycserék a járások közötti mezőgazdasági versenyben.' " Első a zalaszentgróti, utolsó a lenti járás