Zalai Hírlap, 1961. szeptember (17. évfolyam, 206-231. szám)

1961-09-01 / 206. szám

1961. szeptember 1 Ha megfelelő a minőség, azonos a fogyasztói ár, miért a termelőnek kell ráfizetnie? Levél a szerkesztőséghez, ismét mák ügyben kaptuk az alábbi levelet: A Zalai Hírlap folyó hó 17-i számában cikk jelent meg „Mák és Mék” címmel, amely­ben a cikkíró kifogásolja, hogy az idei máktermés a nagykani­zsai járásban nem lett megfe­lelő minőségű, és ezért az érté­kesítésnél a termelő szövetke­zeteket károsodás éri, holott a vetőmagot a MÉK biztosította számukra, és ha ebben a vető­magban ú. n. diómák is volt, úgy csak olyant termelhettek. Az ország mákvetőmag szük­ségletéről vállalatunk gondos­kodik, miután a termelt mák gubója üzemünk nyersanyagát képezi. A vetőmagot az ország egész területén a MÉK-nek mi bocsátjuk rendelkezésre, amely vetőmagot a Kertimag- és Gyógynövénytermelő Gazdasá­gokon keresztül termeltetjük, a nemesítők által rendelkezésre bocsátott „elit” vetőmagból . A vetőmagot az Országos Vető­magfelügyelőség fémzárolta, és kiváló minőségűnek minősítet­te. Az hogy az idei termésű mákban a szokottnál nagyobb arányban fordul elő a drapp, sárga és vöröses szem, nem a vetőmag hibája, hanem az érési időszakban fellépett hirtelen szárazság következménye. A máknövény festőanyagtermelé­se hirtelen megakadt, és bár a szemek érettek, fajsúlyuk és olajtartalmuk megegyezik a kék színű mákkal, a mák kék színe kialakulni nem tudott. A vállalatunkhoz beérkezett min­ták alapján megállapítható, hogy ez nem csak Zala megyé­ben fordult elő, hanem az egész ország területén jelentkeztk. A kérdés szakszerű és bioló­giai megmagyarázása érdeké­ben illetékes tudományos inté­zetekhez fordultunk és felkér­tük őket, hogy az idei mák el­színeződésére vonatkozóan a szakszerű magyarázatot adják meg. (A vizsgálatok folyamat­ban vannak és annak befejezé­se után kapott választ a t. Szer­kesztőséggel közölni fogjuk.) A minőségi levonás kérdésé­ben, miután az elvörösödött szemek a tisztítás folyamán nem távolíthatók el lévén egy­forma fajsúlyuk és térfogatuk, valamint teljesen fejlettek, a termelők védelmében a Magyar Kereskedelmi Kamara szakér­tő bizottságához fordultunk el­vi állásfoglalás céljából, amely­re 2417—1961 Sz. B. sz. határo­zatukban a következő megálla­pítást tették: „A bizottság a keverékesség megállapításánál a vonatkozó szabvány előírásai szerint járt el. Ennek megfelelően az elvö­rösödött szemeket keverékes­nek tekinti.” (MNOSZ 6396/52 szabvány.) A mákot az egész ország te­rületén a SZÖVÉRT (Szövet­kezetek Országos Felvásárló és Értékesítő Központja) veszi át, a megyei MÉK-ek közben jötté­vel és ezt a mákot áttisztítás után a közönség részére kiadta. A tisztítás folyamán, amint már fentebb említettük, a vö­rös szemek el nem távolítha­tók, és így mennyiségileg csök­kenés csak egészen kis mérték­ben áll elő, tehát a termelők­nek ki nem fizetett érték a SZÖVÉRT-nél jelentkezik többletként. Ezt a helyzetet helytelennek tartottuk, s emiatt mi ugyan­csak megbeszélést folytattunk a SZÖVÉRT-tel, amely közlte, hogy a Belkereskedelmi Mi­nisztérium Élelmiszer Főigaz­gatósága augusztus 21-i 28. szá­mú körlevelének értelmében a vörös szem tartalmú mák a bolti forgalomban a megálla­pított áron értékesíthető, de az ilyen tételek után a SZÖVÉRT- nek bonifikálni kell, és azt az árkiegyenlítési forgalmi adóba kell befizetnie. Gyárunk — miután a kicsé­pelt száraz mákgubóból mor­finalkaloidákat állít elő, nyers­anyaga tehát a mákgubó­l a termelő gazdaságokkal állandó összeköttetést tart fenn, a mák­­termelést állandóan figyelem­mel kíséri, a termelő gazdasá­gok érdekeit a jövőbeni terme­lés biztosítása szempontjából szem előtt tartja, s ezért már cikküknek megjelenése előtt — mellyel egyetértünk — megkí­séreltük a különböző érdekek összeegyeztetését. Alkaloida Vegyészeti Gyár Dr. Alberowsky Ede Ül az asztala mögött, szájá­ban kissé égett szélű, egyenes szárú pipa — melynek füstje bajuszát érett vadgesztenye szí­nűre festette —, s kövér szá­mokat ró a főkönyvbe. Neve Péntek János, a vele egykorúak — és akik annak idején sorsában osztoztak — csak „ostorosnak” hívják. Ma már semmi jelentősége sincs e szónak, de negyvenegy évvel ezelőtt, amikor Péntek Janinak még ez a titulus járt, a zalame­­renyei káptalani birtokon fél konvenciót mértek érte. Tizen­két éves volt akkor és fél kon­vencióért végezte ugyanazt a munkát, amelyért a katonavi­seltek már egészet kaptak. — Persze, ugyanezzel a névvel másokat is illettek, de azok jó­val többet kaptak,, hiszen tőlük függött, hogy mennyi munkát tudnak a cselédségből kiprésel­ni, mennyivel gyarapodik a káptalani vagyon, ő erre a má­sik titulusra sohasem vágyott. Apja is cseléd volt, fia sem örökölhetett mást. Aztán — hogy ő is leszolgál­ta katonaidejét — teljes értékű cseléddé lépett elő. Kapott egy földes szobát meg egy fél füs­töskonyhát, és most már egész konvencióért hajtotta tovább az ökröket, hosszú, hosszú éveken keresztül, mindaddig, amíg egy olyan világ hajnala nem kö­szöntött reá, amikor a cseléd is emberré változott. Ebben az új világban őt — az egykori os­toros fiút — községi bíróvá választották. Az is maradt egé­szen 1950-ig, a tanácsok meg­alakulásáig. — Pedig nincs sok iskolám! — mondja, miközben újra tömi kifogyott pipáját. — öt év alatt hat osztályt jártam. Igaz, hogy közben két évet kihagytam — sóhajt mélyet —, mert nem csak apámat vitték el a hábo­rúba, hanem a „mestert” is. Aztán, hogy vége lett, az ötö­diket meg a hatodikat egy év alatt hagytam magam mögött. Hogy gyerek voltam már ak­kor, „kereső gyerek”! Csak ak­kor jöttem rá, milyen keveset tudok, amikor a falu népe he­lyettes tanácselnöknek válasz­tott. De ez már az ötvenes év legelején volt. Ekkor nálunk már „vadon virított” a szövet­kezeti csoport. Furcsa, mi? Pe­dig így volt! Tizenöt család — valamennyi egykori cseléd — huszonhárom taggal — állami tartalékföldön termelőszövetke­zeti csoportot alakított. A dátu­mot sohasem felejtem el: 1950 április 4-e volt. Ezért is lett a csoport neve „Felszabadulás Tszcs”. Hogy vadon virított? Úgy bizony, mert a hivatalos működési engedélyt csak au­gusztus 20-án kaptuk meg. Ad­dig vadhajtásként működött a csoport. Ez a vadhajtás növekedett aztán az elmúlt őszön 1100 hol­das szövetkezetté. — Alakulás után nem sokat értettünk mi a gazdaságveze­téshez. Tettük azt, amit az élet­ben tanultunk: dolgoztunk. A községi tanács akkor engem je­lölt ki, hogy segítsek a csoport­nak könyvelni. — Gyerekkorodban folyton a raktár körül játszottál — mondták —, csak ragadt rád valami könyvelési tudomány?! így kerültem én termelőszövet­kezeti vonalra, s így jelöltek a következő évben a szigligeti, majd a nyírlaki könyvelői tan­folyamra. Hogy hazakerültem, újra csak azt éreztem, hogy ke­veset tudok. Nem sokat této­váztam, jelentkeztem képesí­tőre. Sikerült! Azóta kettős könyvvitelt vezetek. —Jó do­log ez! Az ember mindig tud­ja, hogyan áll a gazdaság. Ép­pen az este számoltam, hogy a mai napig önyenesben” va­gyunk. Olyan biztos a tervezett 26 forintos munkaegység érték, mint hogy... a pipám most kialudt — igyekszik ismét a humoros oldalára fordítani a beszéd fonalát. De arcán lát­szik, hogy nem a kialudt pipa körül járnak gondolatai, ha­nem a júliusi viharra gondol, ahol több ezer forint értékű többletmunkát kellett végezni, hogy az áruértékesítési muta­tók, a tagságnak járó termé­szetbeni munkaegység érték ne kerüljön ebek harmincadjára. Arra gondol, hogy az egy hold­­nyi kukorica — amit egyes ta­gok „elfeledtek” megkapálni — terméskiesése bejön-e a több­letből, s az őszi betakarulásnál is ilyen — a maihoz hasonló — biztonságot jelent-e majd a fő­könyv? Kijönnek-e a tervezett 20 000 munkaegységből, vagy meg kell toldani? Aztán, mintha csak magát akarná megnyugtatni, miután mélyet szippant az újra gyúj­tott pipájából, hozzáteszi: — Igen szépek és sokat ígé­­rők a másodvetéseink. Év vé­gére az értéktervünk is nagy­szerűen kiegyenlítődik! Mert a mi szakmánk olyan ám, hogy mindennel számolnunk kell: esővel, hóval, viharral, kárte­vőkkel — s ez mind a „köve­tel” oldalon áll —, aztán olyan munkát is el kell végezni, ami csak a következő évben hoz fo­rintot, a munka meg ezt az évet terheli. De azért nem félünk a holnaptól! Magunknak tervez­tünk, és tervünk a mi erőnket tükrözi. — bl — A zalamerenyeiek főkönyvelője H­UI !!K&Af* Megalakult a lovászi fúrások pártszervezete Milyen volt, s milyennek kell ezután lennie a politikai életnek Alig egy hónapja új pártszer­vezet alakult a Lovászi Kőolaj­termelő Vállalat telepén: a fú­rási alapszervezet. A húsz tagú alapszervezet megalakulását örömmel vette tudomásul az egész párttagság és a gazdasági vezetés is. Hogy miért fogadták ennyire szíve­sen a döntést, arról Tóth Fe­renc, az alapszervezet titkára adott számot: Nagy hiányt pótol — Azelőtt a lovászi úgyneve­zett vegyes alapszervezethez tartoztunk. Ebben a pártszer­vezetben kaptak helyet azok a párttagok, akiknek a munkahe­lyén nem volt alapszervezet, ide tartoztak még a háziasszo­nyok is. Egy szóval a név va­lóban tükrözte a tagság össze­tételét. A taggyűléseken aztán volt szó mindenről, d­e mindez kissé távol volt a fúrási kommunis­táiktól. A helyi problémákat nem ismertük. A mi sajátos gondjainkkal nem tudtauik fog­lalkozni. Jóformán soha nem esett szó a fúrásról, így aztán nem is lehetett csodálkozni, hogy részlegünk párttagsága körében nagy volt az érdekte­lenség a tag'’­'üléseken. Ez a felemás helyzet — ezt már Tóth György elvtárs fűzte hozzá — aztán rányomta bélye­gét a fúrási kommunisták mun­kájára. Érdektelen volt a tag­gyűlés, lanyha volt a pártélet a munkahelyeken is. Egy szóval nagyon sántított nálunk a párt­élet. — De hogy is lehetett volna másképp — folytatta —. A fú­rási részlegtől egyedül én vol­tam tagja az alapszervezet ve­zetőségének. A munkám pedig nem engedte, hogy a mezőt jár­jam, s bizony csak taggyűlése­ken találkoztunk. A két pártbi­­zalmi éppen a laza szervezeti élet miatt szintén nem jutott tovább a tagbélyegek kiadásá­nál, így aztán nem csoda, ha a berendezéseknél nagyon hiány­zott a kommunisták szava. Az irányítás híján, ha volta­k is pártagok a csoportban, keveset szóltak olyasmiről, amiről nap mint nap beszélni kellene a dolgozókkal. Végeredményben tehát voltak, s mégse voltak kommunisták a fúrási üzem­ben. Kritikus, harcos szellemet így volt, nem jól volt, de most már megváltozott a hely­zet. — Pontosabban azt szeret­nénk és azt akarjuk, hogy meg­változzék — fogalmazza meg a kívánságot Tóth Ferenc párt­titkár —. A húsz tagú alapszer­vezetet elsősorban fel kell ráz­ni a megszokott, kissé fásult magatartásából. Kritikus, har­cos szellemet lehet és kell itt teremteni, az „én se szólok, te se szólj” a korábbi nézettel szemben — határozta meg a pártvezetőség és a tagság kö­zös törekvését Lakatos Péter elvtárs, az üzemvezető —. Ez lenne az első teendő, hogy az­tán olyan alapszervezetünk le­gyen, ahol a párttagok egyaránt segítenek a munkában és dol­gozó társaik tudatformálásá­ban. — Szeretnénk a taglétszámot is fejleszteni. A fúrási részleg­nél jelenleg több olyan munka­csapat is akad, ahol még nincs párttag. Hiányukat érezzük is — mondja a beszélgetés har­madik résztvevője, Tóth György elvtárs. Már az első taggyűlésen felvettek egy tag­jelöltet és az elmúlt egy hónap alatt számbavették azt az öt— hat embert, akikkel majd fog­lalkoznak, s akikre számítanak a pártépítésnél. Agitációs csoport alakult — Szomorú dolog, de előfordult, hogy a fúrásiak közt akadt né­hány dolgozó, aki annak idején Gagarin űrrepüléséről csak na­pok múltán hallott valamit. Gyenge volt az agitációs mun­kánk — állapította meg a párt­titkár —. S hogy e fogyatékos­ságot is megszüntessük, éppen e napokban hoztuk létre az agi­tációs csoportot. Igaz, párton­­kívüliekből áll a csoport na­gyobb része, de bízunk ben­nük. Apróságnak tűnik és nem is tartozik közvetlenül a párt­­szervezet feladatai közé — mégis érdemes megemlíteni az első taggyűlésen hozott egyik határozatot. A kommunista kollektíva úgy döntött, hogy 100 darab tolózárat javítanak meg a következő hónapokban, s így 150 ezer forintos megtakarítás­sal is hozzájárulnak a vállalat terveinek teljesítéséhez. Lezajlott az első taggyűlés, megtörtént az első tagjelöltfel­vétel, s a lovászi fúrási alap­­szervezet megkezdte önálló éle­­­­tét. Az indulás bíztató. A párt­titkár hetenként felkeresi a be­rendezéseknél a párttagokat, szervezettebb lesz a pártélet, munkához lát ez a kis kommu­nista kollektíva. S, ha — Laka­tos Péter részlegvezető szavai­val élve — sikerül a langy­ me­­leg semmittevést harcos tettre­­készséggel felváltani, ha sike­rül elérni, hogy az élet és a termelés iránt érdeklődjenek a párttagok — úgy biztos, hogy az alapszervezet különválása és megalakulása meghozza a kí­vánt eredményt. E cél elérésének — úgy vél­jük — minden feltétele a fú­rásiak rendelkezésére áll. A méhészet fejlődése ROMÁNIÁBAN Romániában az utóbbi évek­ben mind nagyobb arányban fejlődik a méhészet. Jelenleg az országban körülbelül 650 000 kaptár van, vagyis 250 ezerrel több, mint 1944-ben. A kaptá­ronkénti méztermelés megket­tőződött. Pl. a piscul-sadovei állami gazdaság (Olténia tarto­mány) méhészetében az idei esős tavasz ellenére minden egyes méhcsalád 12 kilogramm mézet gyűjtött, vagyis három­szor annyit, mint amennyi 1938- ban Románia átlagos mézter­melése volt. Románia jelenlegi méztermelése 4 500 tonna, ami­ből 1600 tonnát exportálnak. A tervek szerint a következő években a kaptárok száma kö­rülbelül 1 100 000-re­­emelkedik, a méztermelés pedig eléri a 11 ezer tonnát. Egész Európában Románia rendelkezik a méztermeléshez szükséges legnagyobb akác- és hársfa erdőkkel. Jó ütemben halad az újítási feladatterv megvalósítása a Zala megyei Vasipari Vállalatnál Az év elején minden üzem­részre kiterjedő újítási feladat­­tervet dolgoztak ki a Zala me­gyei Vasipari Vállalatnál. A tervezetben az üzemrészeknél fellelhető legszűkebb kereszt­­metszeteket vették figyelembe, és meghatározták, hogy az év első és második felében mit küszöbölnek ki belőlük. A leg­utóbbi értékelésnél a vállalat párt-, szakszervezeti és gazda­sági vezetői megállapították, hogy az első félévre tervezett tennivalókat elvégezték. Ami már megvalósult . Legjobb lesz, ha megnéz­zük a gyakorlatban Bársony Antal és Balázs László újítását — mondta Marosi József, az üzem párttitkára —. A helyszí­nen könnyebb elmagyarázni az újítás lényegét és jelentőségét. Az öntő- és formázócsarnok­­ban a bejárat mellett dolgosak Bársony Antal mintalakatos, az egyik újító. Egy asztalszerű gépről emeli le társával a kész formát és néhány simítás után rakja fel a másikat. — Azelőtt a VILLEX dobo­zokban külön készítettük a sa­rokmagot — mondja a párttit­kár —. Most a VILLEX dobo­zok minden típusára készített Bársony Antal formát, és ezzel darabonként 28 fillér megtaka­rítást értünk el. Látom, kevés­nek tartja! Ha így nézzük, az is, de ha éves vonatkozásban a 40 ezer darabot vesszük figye­lembe, akkor mindjárt más a helyzet. Közben a gépet figyeljük. Sűrített levegővel működik és a homok t­ldöngölése után egy­szerű karmozdulattal behúzha­tó a sarokmagot kialakító rész. Ebben van a lényeg. Azelőtt a sima forma elkészülte után kel­lett beépíteni a sarokmagot, ami nem volt mindenkor sta­bil és sok utánmunkát igényelt. Most ezt egyszerre végzik. — Egy kicsivel több a mun­ka ezzel a módszerrel — mond­ja az újító —, de megéri így csinálni, mert az utómunkála­tok jelentősen csökkentek és a dobozok minősége is javult. Jelentős import-anyag megtakarítás Kárász István MEO-s újítása is jelentős üzemi és népgazda­sági szinten. Az üzemben a furdancsok és a göbözött fúrók „kanalazását” Ajax kalapáccsal végezték. Óriási zajban dolgoz­ta­k és az állandó ütődéstől ha­mar tönkrement a szerszám, amit valutáért szereztünk be. — Most az Ajax kalapáccsal történő kanál kialakítás helyett excenter prést alkalmazunk. Préseléssel formázzuk kívájit alakúra a fúrókat. Az anyag ta­karékosságon kívül a dolgozók egészségét is védi ez az új mód­szer alkalmazása — mondja a pártti­­ikár. A további tervek — Nagy jelentőségű lesz az esernyősínek gyártásának gépe­sítése—­mondja Toplak elvtárs, a műszaki vezető —. Most van elkészítés alatt az elgondolás, amely megszünteti az esernyő­­üzemnél a legnehezebb fizikai munkát. A saját konstrukciójú gép elkészítésével a párttitká­runk, Marosi elvtárs foglalko­zik. Munkaidő után készítik a gépet és a szerszámokat Hor­váth Lajossal. Ahogy elmondták, az új gép egyszerre végzi majd a mele­gítést, az anyagberakást, a göm­­bölyítést, a lapítást és az anyag elvágását. Mindezt jelenleg kéz­zel végzik az üzemben és ez a legnehezebb munka. — Számításaink szerint a gép alkalmazása révén 20 százalék­kal emelkedik a termelés — emberi erő nélkül — mondja Marosi elvtárs —. Ennek a gép­nek az elkészítése lenne az el­ső lépés és ezt követné az egész folyamat automatizálása. A tervek szerint a gépet a negyedik negyedben elkészítik és a kísérletek tapasztalatai alapján az anyagok adagolását is gépesíteni akarják Ez azon­ban a jövő évi feladattervben kapna helyet. Takács János Ülést tartott a vasutas szakszervezet megyei bizottsága A vasutas szakszervezet me­gyei bizottsága a napokban tartott ülésen tárgyalta a SZOT elnöksége 1960 októberi hatá­rozatának végrehajtását a nagy­kanizsai állomáson és fűtőház­ban, valamint a zalaegerszegi pályafenntartási főnökségnél. A kiküldött brigád által össze­állított jelentés alapján több határozatot hoztak a ma még meglévő hiányosság felszámo­lására. Az őszi forgalomra való fel­készüléssel kapcsolatban is folytattak vizsgálatot. Jó ta­pasztalatokat szereztek Zala­egerszegen, Türjén és a bala­tonszentgyörgyi vonalon. Ko­moly hiányosságokat észleltek azonban Zalaszentgróton, ahol az exportra kerülő gyümölcs­féleségeknek nem biztosítottak megfelelő mennyiségű vasúti kocsit. A tapasztalatok alapján máris intézkedés történt a za­laegerszegi vonalfőnökség út­ján a hiányosságok megszün­tetésére. 3 A zalaszentgróti járás most az első. A növénytermesztés­ben, a szarvasmarha hizlalás­ban és a sertehizlalásban sze­rezte meg az első helyezést, a gépi munkában s a baromfi­­hizlalásban a második. Az épít­kezések ütemét azonban meg kell gyorsítani, mert ebben az utolsó előtti a járás. A letenyei járás — a múlt­kori első — a zalaszentgróti já­rás mögé szorult. Növényter­mesztésben a negyedik, gépi munkákban az első, építkezés­ben a harmadik, szarvasmarha hizlalásban a második, sertés­hizlalásban a harmadik, ba­romfinevelésben az első helyet foglalja el. A zalaegerszegi járás is „egy osztállyal feljebb lépett”. Az utolsóból a harmadik helyezett lett. A járás vezetői az elmúlt időszakban többet törődtek a munkák megszervezésével, gyakran jártak ki ellenőrizni. Ennek eredménye, hogy nö­vénytermesztésben és sertés­hizlalásban, valamint az épít­kezésekben a második, barom­fihizlalásban a harmadik, gépi munkákban az ötödik helyezett. A nagykanizsai járás a ne­gyedik helyre került. Az épít­kezések itt mennek a legjob­ban a megyében, a növényter­mesztésben a harmadik, a gépi munkákban, a szarvasmarha hizlalásban, a sertéshizlalásban és a baromfitenyésztésben a negyedik a járás. A lenti járás került az utolsó helyre — a múltkor az utolsó­­előtti volt. Gépi munkákban és szarvasmarha hizlalásban a harmadik, növénytermesztés­ben, építkezésekben, sertéshiz­lalásban és baromfihizlalásban az ötödik. , Helycserék a járások közötti mezőgazdasági versenyben.' " Első a zalaszentgróti, utolsó a lenti járás

Next