Zalai Hírlap, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-01 / 26. szám

1962. február 1 ZALAI HÍRLAP Nagyarényű , mezőgazdasági • szakképzés a zalai tsz-ekben A múlt év végén nagyará-nyú mezőgazdasági szakképzés kezdődött a zalai tsz-ekben. A" megyei tanács mezőgazdasági osztályának csehimindszenti iskoláján a múlt év vége óta a tavasz kezdetéig mintegy 1700 szövetkezeti elnök, agronómus, könyvelő és brigádvezető vesz részt. A tsz-elnök képző tanfolyamon 21 fő vesz részt Zalából. A tízhónapos kehidai brigádvezető-képző iskolán 39-en tanulnak. Ezüstkalászos tanfolyam 1540 résztvevővel 70 működik a megyében. A hallgatók csaknem száz százalékban a termelőszövetkezetekben gazdálkodnak.1 Mihálykő János szivattyú kezelő megnyitja a Délzalai Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat lovászi gazolintelepén az induló vezetékek egyik tolóját, s a gazolin megy indul Kerettye a felé. Naponta 100—120 köbméter gazolint enged át Kelrettyére „stabilizálni”. 2,3 millió forint községfejlesztésre a nagykanizsai járásban A nagykanizsai járás falvaiban átlagban 164 forintot fizet minden család a községfejlesztési alapra. Ez a viszonylag nem nagy összeg járási szinten meghaladja a kétmillió 300 ezer forintot. Vajon mire fordítják ezt a pénzösszeget a járás falvaiban? Erre kerestünk választ a járásban. A tapasztalatok szerint a legtöbb helyen a kulturális, művelődési célt szolgáló létesítményeket fejlesztik: művelődési házakat építenek, bővítenek, jelentős összeget fordítanak a járás községei a villamosításra, iskolák bővítésére, sportcélokra is. Valamennyi községi tanács a községfejlesztési hozzájárulásból támogatást biztosít a helyi könyvtár részére, könyvásárlásra. Alsórajkon az utak, hidak javítására, karbantartására és 500 méter gyalogjáró építésére több mint százezer forintot költ a tanács. Bagolán ugyancsak járdaépítésre 35 ezer forintot költenek, 67 ezer forintos költséggel pedig befejezik a tűzoltószertár építését, amit 4000 forint értékű társadalmi munkával is segít a lakosság. Bajcsán gondot okoz a tanteremhiány. E probléma megoldásához a községi tanács is hozzá kíván járulni, s erre a célra ebben az évben több mint 70 ezer forintot tartalékol a községfejlesztési alapból. Balatonmagyaródon autóbuszgarázst építenek több mint 32 ezer forintos költséggel. A hangoshíradó megépítésére 30 ezer forintot költ itt a tanács. Beleznán 540 000 forintot tesz ki ebben az évben a községfejlesztési hozzájárulás. A községet ebben az évben villamosítják, s ezzel az összeggel a villamosítás költségeihez járulnak hozzá. Galambokon a községfejlesztési hozzájárulás legnagyobb részét, 115 000 forintot iskolaépítésre, Garaboncon 97 ezer forintot hangoshíradó létesítésére fordítanak. Gelsén eddig nem volt járda, ezért a hozzájárulást ebben az évben erre a célra fordítják. Több mint 200 000 forintot költenek gyalogjáró építésére, s a lakosság 25 000 forint értékű társadalmi munkával is segíti az építkezést. Hahóton több mint 100 000 forintos költséggel létesítenek óvodát, 70 000 forintot pedig a termelőszövetkezet részére épülő bekötőút létesítésére fordítanak. A járás több községében orvoslakás, orvosi rendelő létesítésére, vásárlására fordítják a községfejlesztési hozzájárulás jelentős részét. Komárvárosban 100 ezer forintot, Magyarszentmiklóson 35 ezer forintot, Murakeresztúron 150 000 forintot költenek erre a célra. Több községben a sportolás lehetőségeinek szélesítését biztosító létesítmények építését tűzték ki célul a tanácsok. Felsőrajkon közel 100 ezer forintos költséggel építenek sportpályát és öltözőt, Murakereszttúron a sportpálya bekerítésére 5000 forintot fordítanak. 3 Elkészült az új bútorraktár Dekoratív bemutató termet létesítenek a zalaegerszegi bútorüzletből — Célunk az — említette Preisinger elvtárs, a bolt vezetője —, hogy a bolt helyiségét most dekoratív bemutató teremnek használjuk, ahol a rendelkezésre álló teljes választékból helyezhetjük el a mintadarabokat. De a raktárhiány eddig átmeneti áruhiányt is okozott, mivel új árut csak akkor rendelhettek, ha előzőleg ürült a bolt, és ilyenformán helyet biztosítottak az új szállítmánynak. — Az új raktár — folytatta Preisinger elvtárs — teljesen megszünteti a korábbi átmeneti bútorhiányt is. Elmondotta, hogy az elmúlt napokban már három vagon bútort kaptak. Különösen nagy a választék konyhagarnitúrákból, varia bútorokból, a magyar hangulatszobákból, valamint a csehszlovák gyártmányú kombinált szobákból. Bőven van most már a kedvelt Mohács típusú kombinált szobákból és a győri hálószobákból. A bolt tavalyi forgalma elérte a 15 millió forintot. Az idén, a kedvezőbb körülmények között még nagyobb forgalomra számítanak. i fizás követelményeinek megfelelő politikai minket a szakszervezetben Varga Gyula elvtársnak, a megyei pártbizottság titkárának felszólalása az SZMT ünnepi tanácsülésén A XXII. kongresszus célkitűzései alapján a szakszervezeteknek nálunk is fel kell készülniük olyan feladatok megoldására, amelyeket jelenleg még az állam végez el. Előrehaladásunk során a szakszervezet, mint a munkásosztály legnagyobb tömegszervezete, a társadalom önigazgatásában mind nagyobb felelősséget és sokrétű szerepet kap. A szocializmus alapjainak lerakásával a közeli időben nálunk is sorra kerül a szocializmus felépítésének konkrét gyakorlata. Ez pedig azt is jelenti, hogy a szakszervezet a szociális, kulturális, termelést segítő és a munkavédelmi feladatain túl a társadalmi javak elosztásában, az elosztás megszervezésében is nagyobb feladatokat kap. Nem közömbös tehát, hogy a szakszervezet hogyan készül fel e megnövekedett feladatok ellátására. A jövő feladatai két területen kívánnak előkészületeket, úgymint szervezeti, s ami ennél még fontosabb, politikai vonatkozásban. Ez azt jelenti, hogy a párt politikájának gyakorlati végrehajtásában a szakszervezetnek, szakszervezeti bizottságoknak és bizalmiaknak az eddiginél többet kell magukra vállalni, munkájukat magasabb szintre kell emelni. Ezzel párhuzamosan úgy kell erősíteni a szakszervezetek befolyását, hogy a tömegek alulról jövő ellenőrzése, alkotó kezdeményezése mindinkább kibontakozzék, a dolgozók javaslatai, bírálatai, elgondolásai a vezetésben jelentkezzenek. Megyénkben a szakszervezetek jól dolgoznak. E tény megállapítása melett azonban azt is ki kell hangsúlyozni, hogy a szakszervezeteknek a politikai tömegmunka terén kell leginkább előfpreceptük. A politikai tömegmunka az a terület, ahol jelenleg legnagyobb a lemaradás. A politikai tömegmunka szervezésénél is a párt politikájából ken kanauini, apool, hogy a társadalom elott a no teladatok megoldása nemcsak egyket ember, vagy a vezetők szűk körenek panallasat kívánja meg, hanem a munkásosztály egeszenek fehelessegteljes hozzájarulasat es akarasat igényli. E cél csak sokrétű politikai munkával valósitható meg, olyan munkával, amely tudatosítja és minden ember számára világossá teszi a társadalom javára végzett lelkiismeretes munka nagyszerűségét, fontosságát. A politikai munka e célkitűzése azt követeli, hogy minden dolgozó és vezető a maga posztján világosan lássa: előrehaladásunk, életszínvonalunk növekedése csak akkor lehetséges, ha társadalmunk egésze megérti és hozzájárul a termékek oly mennyiségének gazdaságos, tehát a termelékenység útján történő létrehozásához, hogy annak alapján jelentősen növekedjen a nemzeti jövedelem, amelyből közvetve, vagy közvetlenül mindenki részesül. E téren még számos probléma gátolja fejlődésünket. Jelentkezik az egyéni önzés. Akadnak, akik összekeverik az állam zsebét a sajátjukkal, sértik a társadalmi érdeket. Számos helyen tapasztaljuk, hogy a társadalmi tulajdont herdálják, nem úgy foglalkoznak az anyaggal, idővel és energiával, mint azt a társadalom érdeke megkívánná. Ki kellene dolgozni például a szombati és a hétfői napokat is, amikor órák telnek el a futballmérkőzések esélyeinek, illetve eredményeinek elemzésével. Sok helyütt az egyéni, illetve üzemi érdeket a társadalmi érdek fölé helyezik, hogy több legyen a részesedés, a nyereség, vagy a prémium, ugyanakkor megfeledkeznek arról, hogy az országnak kárt okoznak. Nagyon fontos tehát a szakszervezet tevékenységében, hogy a pártmunkával karöltve erősítse és kialakítsa az emberek százezreiben, egész társadalmunkban a magasfokú társadalmi kötelességtudatot. A szakszervezeti aktivisták a párt aktíváival együtt karolják fel az újat és segítsék az alulról jövő kezdeményezéseket, mint például a szocialista brigádmozgalmat. A szocialista brigádmozgalom ragyogó kiindulópontja a szocialista tudat fejlesztésének, s annak, hogy további kibontakozása során szocialista üzemrészek, szocialista üzemek alakuljanak. A magasfokú társadalmi tudat kialakításában nagy szerepe van az elvtársi segítségnek, annak az elvnek, hogy egy mindenkiért, mindenki egyért. Ez egyébként a munkásöntudat fő jellemzője is. E gondolat gyakorlati megvalósulásában rendkívül fontos, hogy a vezetés igazságos legyen. Előrehaladásunk szempontjából nem közömbös az sem, hogy hogyan alakul a vezetés és a munkások kapcsolata. Nélkülözhetetlen követelmény, hogy a vezetés tisztelettel legyen a munkások iránt. E tiszteletnek elsősorban abban kell jelentkeznie, hogy a vezetők segítsék a dolgozók bátor, őszinte, felelősségtudattal áthatott véleménynyilvánítását a feladatokról, a problémákról. E téren fontos szerepük van a termelési tanácskozásoknak. Hogy a munkásoknak ez a fóruma ténylegesen jól dolgozhasson, szükséges az ilyen öszszejövetelek alapos politikai előkészítése. De nélkülözhetetlen az is, hogy az itt elhangzott javaslatok, a vezetésben testet öltsenek. Harcolni kell az olyan megnyilvánulás, fecsegés ellen, amely ma még előfordul egyes vezetők részéről. — Igaza van elvtárs — mondják, s marad minden a régiben. Itt-ott még az is előfordul, hogy ha nem is drasztikus formában, de finoman tudtára adják az őszinte véleményformálónak, hogy jobb lesz ha hallgat, hisz nem ő a vezető. A dolgozók tudatformálásában nagyon lényeges, hogy a párt- és a szakszervezetben jó kritikai morál alakuljon ki. Nem kampányszerű, valamely felsőbb szerv kérésére, vagy utasítására történő bírálgatás, hanem a mindennapi életet átfogó, a gyakorlatban érvényesülő bírálat. CSENDESEN, elmerengve ül a telephelyszoba ablakánál. Ismer itt minden halmot, minden követ, bokrot. Az itt eltelt két év alatt tudatába vésődtek a sokat taposott ösvények, a rendbe zárt szőlőtáblák, a kissé zárkózott hegyi emberek. Leszerel. Ez az utolsó szolgálata. Holnap már civilbe öltözik, s hazafelé röpíti a vonat Zalába, Ramocsára, a kis őrségi faluba. Beszélgetünk. Kötetlenül és rendszertelenül. A katonaéletről, de főleg arról, mit jelentett, mit adott, mit ért Pomper Gyula szakaszvezetőnek a hadseregben töltött két esztendő. Neve ismerősen cseng a zalai ifjúkommunisták, ifjúsági vezetők körében. Híre túljutott Kamocsa határán, munkája eredményeképpen tagja volt a bécsi VIT-en résztvett zalai küldöttségnek is. Lemondást nem ismerően kiállt mindig a ramocsai fiatalok s a faluja mellett, ezért szerették és szeretik, becsülik ma is. 1959 őszén köszönt el szülőfalujától, a barátoktól. Még most is, fülében csengenek a járási KISZ-titkár útravaló szavai: — Az eddigi leszerelőkről még mindig jó vélemények jöttek hozzánk. Álljatok ti is helyt becsülettel. Pomper Gyula megfogadta valamennyiük nevében, hogy nem hoznak szégyent a lenti járásra ... ÍGY KEZDŐDÖTT — és a többi mór laktanyai krónika, amely az ország másik végében íródik, és a haza, a Magyar Népköztársaság hűséges szolgálatával van tele. — Szerencsésen kezdtem a katonaéletet — emlékezik viszsza a múltra. — Úgy is mondhatom, hogy előnnyel indultam a többiek mellett, hiszen a fegyverek nagy részét megismertem már munkásőr koromban. A fegyelem sem volt számomra szokatlan újdonság. Iskolára kerültem löveges rajparancsnok-jelöltnek. Nehéz volt az első néhány hónap. Sok estét áttanultam, míg mások a moziban, színházban, a klubszobában szórakoztak. Nem akartam lemaradni, tanultam. Kiválóan végeztem ... — És a következő évben oktató lettél... — Igen, fent maradtam az iskolán, pedig sohasem tanítottam. Egyszercsak azon kaptam magam, hogy ott állok az új, jövendő rajparancsnokok előtt. Különös érzés volt, elfogult voltam, bátortalan, mint minden kezdő. Aztán . .. múltak a hetek, hónapok és én megszerettem a tanítást, az emberekkel való foglalkozást. Ahogy most visszagondolok, azt mondom, hogy ez az iskola volt számomra a két évből a legértékesebb. Megtanultam, hogyan kell szót érteni az emberekkel, rájöttem, hogy minden embert meg lehet javítani, meg lehet érteni, át lehet formálni, mint ahogy minden lakathoz dukál egy kulcs, csak meg kell keresni azt a kulcsot... — Szép sikereket értetek el — vetem közbe, visszaemlékezve azokra a napokra, amikor a vizsgák után róluk beszélt a laktanya, őket dicsérte mindenki. — Többre is telhetett volna erőnkből, de nagy volt a tét... Az a szakasz, amelyiknek parancsnokhelyettese voltam, kétszer szerezte meg az élenjáró szakasz címet, májusban is és júliusban is. Elhallgat. A nap lassan búcsúzik, utolsó sugarainak fényében megcsillan egy ovális, bronzszínű jelvény Pomper Gyula zubbonyán. Nekünk, katonáknak ismerős és tiszteletet követelő embléma ez. A néphadsereg kiváló katonái kapják a szorgalom, a tudás, a helytállás elismeréséért. — Úgy hiszem, nem tévedek: idáig te vagy az egyetlen ramocsai katona, aki kiváló jelvénnyel büszkélkedhetik. Meséld el röviden a történetét... — Mit is mondjak róla? Bíztam magamban, amikor még a vizsgák előtt álltam. Egyedül a testnevelésből éreztem, hogy halványabb teljesítményt tudok nyújtani. A fiúk sokszor megmosolyogtak, amikor észrevették, hogy az ágyam alatt ott „lapul” a két 16 kilós súlyzó, és reggel, este erősítő gyakorlatokat végzek. Jórészt ennek a tudatos felkészülésnek, csakazért is konokságnak közégi panasza volt a megyeszékhely és környéke dolgozóinak, hogy az alig néhány éves korszerű bútorüzletet többnyire bútorhegyeikkel zsúfolták teli, ami akadályozta a bútorok megtekintését, a vásárlók nem láthatták az egész választékot. Mindennek az volt az oka, hogy a bútorüzletnek nem volt megfelelő raktára, ha egy-egy vagon áru érkezett, azokat a bolthelyiségbe kellett felhalmozni. Ennek a jogos panasznak megszüntetésére korszerű raktárhelyiséget létesítettek, amelyet a elmúlt héten adtak át rendeltetésének. A raktár hatása máris meglátszik a bolton, szönhetem a kiváló címet. Megtanultam, hogy az az ember, aki nem ismer lehetetlent, az mindig boldogul! Az ifjúsági mozgalmat itt sem tagadta meg Pomper Gyula szakaszvezető. A párttagsággal járó követelmények példás teljesítése mellett serénykedett mint KISZ-titkár, versenyeket, kirándulásokat szervezett, s közben még arra is jutott ideje, hogy két alkalommal megszerezze a József Attila olvasómozgalom arany fokozatát. — Nagyon megszerettem itt az olvasást, tanulást. Majd, ha otthon leszek, a fiatalokkal, a többiekkel is szeretném megszerettetni a könyvet. HÉT DICSÉRETTEL, sok jutalommal és sok tervvel, elképzeléssel indul haza Zalába Pomper elvtárs. A terveiről még csak körvonalakban beszél — de így is érdekes, és nagyon megkapó az, amit mond: — Visszamegyek a falumba, Ramocsára, és a tsz-ben dolgozom. Kevés a fiatal a mi falunkban, elszálltak, elmentek, vissza kell őket valahogyan csalogatni ... Megpróbálom. Tudom, hogy nehéz lesz, de ami késik, nem múlik. Otthon is ugyanilyen szorgalommal akarok dolgozni, mint itt dolgoztam, s bízom abban, hogy jó barátom lesz a siker. U. i. Kétéves katonai szolgálatának becsületes és magas fokú letöltéséért a leszerelés, napján Pomper Gyulát őrmesterré léptették elő. PALLAG JÁNOS A kritikai légkörnek kell áthatni mindennapi életünket, amikor időben jelzik a fogyatékosságot, legyen az vezető, vagy egyszerű munkása az üzemnek. Igaz, az emberek nem veszik szívesen a bírálatot, de az időben jött figyelmeztetés sok ilyen „bírálatot” előzhet meg. Az emberek többsége azt sem szereti, ha állandóan dicsérgetik. Erre nincs is szükség. De arra már igen, hogy a jól elvégzett feladat után kapjon a dolgozó jó szót, egy köszönetet a becsületes munkáért. Ezt hiányolják és igénylik a dolgozók. Korunk követelményeiből fakadó feladatokat csak azok a vezetők képesek megoldani, akik megértették, hogy minden felelős poszton álló ember a nép szolgálatában áll. Csak az a vezető képes felkarolni a jó kezdeményezéseket, bírálni a fogyatékosságokat és elfogadni a bírálatot, aki ezt megérti. S hogy megértse, alakos politikai és szakmai felkészültség szükséges. A párt- és szakszervezeti funkcionáriusoknál pedig magasfokú politikai bátorság. Gyakran helyesen és hozzáértően vitatják meg a termetés, a nevelés és a szakszervezeti munka problémáit. E viták megfelelő bátorsággal párosulnak, amikor mélyrehatóan elemzik a kérdéseket, s őszintén bírálják a fogyatékosságokat. Mindezt pedig teszik azzal a meggyőződéssel, hogy itt lehet bátran vitázni, hisz egymás között vagyunk. De azt már kevesebben értik, hogy ugyanígy, egymás közt kell lenni a tömegek körében és ugyanígy őszintén kell feltárni a kérdéseket. Az igazság bátor hirdetése imponálóan hat a tömegek körében. A tömegek nemcsak egyetértenek azzal, hogy a párt és az ország gondjait megvitatják velük, hanem igénylik is ezt, mert ebben a bizalom jelét látják, s a bizalomra bizalommal, azaz tettekkel válaszolnak. Ezt kell tennie mindenkinek, hisz a párt és a kormány politikája egybeesik a dolgozó emberek és a munkásosztály érdekével. S a munkásosztály, mint az ország gazdája elvárja, hogy őszintén és nyíltan beszéljünk a problémákról, mert ezek feltárása és megoldása az egész nép ügyét szolgálja. Búcsúzik az „öreg“ tüzér... Művelődési otthon épül Zalavégen A zalavégi községi tanács 200 000 forint községfejlesztési alap felhasználásával és ugyanennyi állami támogatással művelődési otthont épít. A tanács a múlt évben egy háromszobás lakóházat vásárolt, amelyből kialakítják a művelődési otthon egy részét. Itt kap helyiséget a párt- és a KISZ-szervezet, valamint a falu klubja. A már meglevő épülethez pedig egy 150—200 személyt befogadó nagytermet és egy előteret építenek, amely gyűlések megtartására is alkalmas lesz. A múlt év őszén elkészítették az új épület alapjait. A falu lakói az alapozás során 9000 forint értékű társadalmi munkát végeztek. Jelenleg a falakon dolgoznak, és ha minden szükséges építőanyagot időben megkapnak, május végére elkészül a művelődési otthon.