Zalai Hírlap, 1962. február (18. évfolyam, 26-49. szám)

1962-02-14 / 37. szám

" Világ proletárjai, egyesüljetek! " ZALAI AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVIII. évfolyam, 37. szám ÁRA: 50 FILLÉR________________________1962. február 14. szerda fi bérceharc dokumentuma A békés egymás mellett élés , gyakorlati megvalósítására tett erőfeszítések újabb szputnyik­­ját lőtték fel a Szovjetunióban. Hruscsov elvtárs, válaszolva Kennedy és Macmillan üzene­tére, javasolta, hogy a tizen­nyolc hatalmi leszerelési bizott­ság március közepén a legma­gasabb szinten, „kormányfők, vagy államfők részvételével” kezdje meg munkáját Genfben. Az ENSZ leszerelési bizott­ságát az elmúlt év decemberé­ben bővítették ki, s az eddigi tíz ország — Szovjetunió, Cseh­szlovákia, Lengyelország, Bul­gária, Románia, Egyesült Álla­mok, Anglia, Franciaország, Kanada, Olaszország — mellé további nyolc ország csatlako­zik: India, Burma, Egyesült Arab Köztársaság, Nigéria, Etiópia, Mexikó, Brazília és Svédország. Az új leszerelési bizottság március 14-én tartja első ülését a svájci fővárosban, s az elmúlt napokban az Egye­sült Államok és Anglia azt a javaslatot juttatták el a Szov­jetunióhoz, hogy az értekezle­tet külügyminiszteri szinten tartsák meg. A szovjet válasz — mely egyben újabb javaslat is —, nem hagy kétséget az­iránt, hogy a Szovjetunió kül­politikai vonala változatlanul az államok közötti béke meg­teremtése irányába mutat. Nyilvánvaló, hogy az állam-, illetve kormányfők részvételé­vel folyó tárgyalások gyorsa­ság, eredményesség, a nézetek tisztázása tekintetében haszno­sabbnak bizonyulhatnának minden más szinten folyó érte­kezésnél. Az elhangzott szovjet javas­lat természetes következménye az SZKP XXII. kongresszusán elfogadott új pártprogramnak, mely megerősítette a nemzet­közi kapcsolatok lenini irány­vonalát, s ezzel szilárd bástyát emelt az imperialista hatalmak háborús törekvései elé. A nem­zetek között az üzleti kapcsola­tokat, a kölcsönösen előnyös gazdasági együttműködést kell fejleszteni — állapította meg a kongresszus —, s nem a hábo­rús kalandorpolitika erőit. A megoldásra érett problémákat pedig tárgyalások útján kell rendezni, úgy, hogy közben le­lepleződjenek a háborús gyúj­togatók mesterkedései, s egyút­tal erősödjék az egyetemes béke. Nyilvánvaló, hogy a Hrus­csov elvtárs válaszában elhang­zott javaslat ebben a szellem­ben fogant, s a nemzetközi fe­szültséget oldó hatása mellett ismételten meggyőzi a világ népeit a Szovjetunió nemes szándékairól. A javaslattal kapcsolatban hivatalos állásfoglalás nem hangzott még el sem Washing­tonban, sem Londonban. Az AP hírmagyarázója azonban megjegyzi, hogy a Kennedy­­kormány csak akkor hajlandó a legmagasabb szintű tanács­kozásra elutazni, ha előzetesen sikerült már a kormányok megbízottjainak valamilyen eredményt elérni. Ez a koncep­ció a szovjet javaslatnak éppen a fordítottját tükrözi, s így csak a genfi részmegállapodá­­sok után, tehát késő tavasszal kerülhetne sor csúcskonferen­ciára. Az MTI londoni tudósí­tójának jelentéséből az tűnik ki, hogy az angol sajtó borúlá­tóan ítéli meg a csúcstalálkozó kilátásait. A szigetországi la­pok azonban kénytelen-kellet­len elismerik a javaslat jelen­tőségét, s arról írnak, hogy a Nyugat nehéz leckét kapott, mert a javaslat egyszerű eluta­sítása rossz benyomást keltene a világközvéleményben. A szovjet javaslattal foglal­kozó hivatalos nyugati állás­pontra bizonyára várni kell né­hány napig. Ez a tény azonban semmiképpen sem csökkenti a hruscsovi üzenet jelentőségét: az üzenet a tartós béke kivívá­sáért folytatott világméretű harc újabb, nagyjelentőségű dokumentuma. Risk „nem tartja megfelelőnek“ a Hruscsov által javasolt csúcsértekezletet A­ semleges­ országok körében általános helyesléssel fogadták a szovjet kormányfő kezdeményezését W/ashington (MTI) Miután Salinger, a Fehér Ház sajtó­főnöke hétfőn délután röviden foglalkozott Hruscsov szovjet miniszterelnök csúcsértekezlet­javaslatával, az esti órákban Rush külügyminiszter a Wes­tinghouse rádiótársaságnak adott interjúban foglalt állást. Az amerikai külügyminiszter kénytelen volt beismerni, hogy Zorin és Stevenson tavaly ősz­szel az ENSZ-ben „lényegében megállapodást értek el a le­szerelésre vonatkozó számos alapelvben”, mégis azt állítot­ta, hogy „a legfelső szint nem a legjobb forma azokra a lesze­relési tárgyalásokra, amelyek­re ez idő szerint szükség van”. Rush hangoztatta, „a leszere­lés kérdését előbb más csator­nákon keresztül kell megvizs­gálni, fenntartva annak lehető­ségét, hogy a kormányfők egy későbbi szakaszon bekapcsolód­janak, és elsimítsák a még­ fenmaradt nézeteltéréseket”. Ezt az érvelését azzal próbál­ja alátámasztani, hogy „jelen­tős veszéllyel és hátrányokkal járna, ha a csúcsértekezlet­­ összeülne és eredménytelenül végződnék”.­­ Röviden kitért Rush Powers amerikai kémpilóta szombaton történt szabadon bocsátására, és igyekezett lekicsinyelni a szovjet-amerikai kapcsolatok megjavítása végett tett nagy­lelkű szovjet lépést. Kifejtette, hogy „nem tulajdonít különö­sebb jelentőséget Powers sza­badon bocsátása időpontjának” és „a szabadon bocsátás tényé­­ből nem von le semmi követ­keztetést az olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint Berlin vagy Délkelet-Ázsia”. M­int nyugati hírügynökségek hangoztatják. Rusk hétfő esti rádió­interjúja az első hivata­los amerikai állásfoglalás volt Hruscsov csúcsértekezlet-javas­latával kapcsolatban. Hírügy­nökségi kommentárok szerint Rusk „hidegzuhanyt öntött” a javaslatra és az Egyesült Álla­mok kormánya nem végleges formáiban már állást foglalt Hruscsov javaslatának eluta­sítása mellett. Ugyanakkor azonban amerikai részről sze­retnék nyitva hagyni az ajtót a leszerelés kérdéséről később,­­ de még június elseje előtt meg­tartandó csúcsértekezlet előtt. (Ismeretes, hogy a 18 tagú le­szerelési bizottság június else­­­ jéig tartozik jelentést tenni­­ munkájáról az ENSZ közgyű­lésnek.) A keddi amerikai sajtó a hivatalos álláspontnak megfe­lelően igyekszik lekicsinyelni a szovjet javaslat jelentőségét, és felkészíti olvasóit annak el­utasítására. A New York Times a szoká­sos szólamokat használja és „propaganda manővernek” mi­ nősíti a genfi csúcsértekezlet szovjet javaslatát; a New York , Herald Tribune pedig azt akar­­­­ja elhitetni olvasóival, hogy a­­ Hruscsov által javasolt csúcs­­­­értekezlet „a legnagyobb dip­lomáciai időpazarlás” lenne. London M­int nyugati hírügynökségek jelentik, angol kormánykörök is a szovjet javaslat elutasítá­sára készítik elő a közvéle­­­­ményt. Bár még folynak a ta­nácskozások, londoni diploma­­(Folytatás a 2. oldalon.) Több malmi százezer esőm­bér február 8-a halottainak temetésén Teljes a sztrájk Párizsban, Párizs. (MTI) A hétfő esti tüntetések, amelyeken Fran­ciaország lakossága a február 8-i rendőrterror ellen tiltako­zott, Párizsban és a vidéki vá­rosokban is nyugodtan folytak le. Bár a belügyminiszter betil­totta a tüntetéseket, a rend­őrök nem merték megakadá­lyozni a tömegek felvonulását. Marseilleben, Lyonban, Arras­­ban, Lillében, Bordeauxban és más városokban mindenütt­­sokezer főnyi tömeg gyüleke­zett a hősi halottak emlékmű­ve előtt. A párizsi tüntetés ál­dozatai iránti kegyelet jeléül mindenütt megkoszorúzták az emlékműveket. Kedden reggel fél kilenckor általános sztrájk kezdődött Franciaországban. A sztrájkot a párizsi tüntetés áldozatainak temetése idejére hirdették ki a szakszervezetek. Csupán a földalatti vasút és az autóbu­szok közlekedtek 10 óráig, hogy a párizsiakat a szakszervezeti székházhoz szállítsák, ahol a nyolc áldozat holttestét felra­vatalozzák. Párizs­ (MTI) Párizs halottait temeti. Több mint százezer em­ber gyűlt össze a Köztársaság téren, a gyászolók gyülekező­­helyén, hogy utolsó útjára kí­sérje a február 8-i antifasiszta tüntetések nyolc áldozatát. A gyászolók között ott volt Maurice Thorez, a Kommunis­ta Párt főtitkára, valamint Mendes France volt miniszter­­elnök is. A Köztársaság térre vezető utak — írja az AP — mozgó világfolyamokká változtak, ahogy a gyászolók elindultak háromkilométeres útjukra, a Pere Lachaise temetőbe. A szemerkélő esőben a ha­talmas tömeg csendben és fe­gyelmezetten sorakozott fel. A rendet a szakszervezetek bizto­sították. A rendőrség, amely a közvélemény nyomására kény­telen volt engedélyezni a teme­tést, diszkréten háttérbe vo­nult. A felvonulók között a szakszervezet aktivistái ado­mányokat gyűjtöttek az áldo­zatok hozzátartozói részére. Az adakozók fekete-fehér jelvényt kaptak ezzel a felírással: „1962. február 8. áldozatainak emlé­kére.” Bár nyolc koporsót ravata­loztak fel — hetet feketébe, egyet pedig, Daniel Fery 15 éves fiú koporsóját, fehérbe burkolták —, csak 4 áldozatot temettek el Párizsban: négy halott temetésére vidéken ke­rül sor. A menetben mégis hat, virágokkal borított halottas­kocsi indult el: kettő kizárólag virágokat, koszorúkat vitt. M­ikor a temetési menet elin­dult, Párizsban már teljes volt a sztrájk. Megszűnt a közleke­dés is. Megszűnt a gáz- és vil­lanyszolgáltatás, megszűnt a munka az üzemekben, beszün­tette adását az állami rádió­­állomás és a magántársaságok adói is hallgattak. A párizsi repülőtér nem fo­gadta a gépeket, a postán nem vették fel a leveleket, a szer­kesztőségekben nem kopogtak az írógépek, még az AFP, a fél­­hivatalos francia hírügynökség dolgozói is csatlakoztak a sztrájkhoz, mint arról a hír­­ügynökség világgá sugárzott közleménye tudósít. Párizs az antifasiszta tünte­tés áldozatait temeti. Tárgyal a kongói parlament A kongói parlament Gizenga „ügyét” tárgyalja. Képünk a parlament egyik ülését áb­rázolja. (MTI külföldi képszolgálat) dl A kanizsai úttörőházban Közel negyven modellező dolgozik a nagykanizsai úttörő­házban. Felvételünk Sümegi Gyulát és Szollár Lacit örökítet­te meg, egy gumirugós „gép” elkészítése közben. (Kincses I. felv.) Hogyan takarít meg naponta "!" 1510 forintot a falunak i­s ,a a nemessán­dorh­ázi tsz építőbrigádja ? A nemessándorházi tetőn a traktorok vonszolják egymást a tapadó sárban. A pótkocsin ijedt borjak hangos bégetéssel tiltakoznak a szokatlan utazás ellen. A tetőn frissen cserepe­­zett százas istálló áll. Ide tar­tanak. — Éppen ideje, hogy normá­lis fedél alá kerüljenek! — int a rakodó felé Berta István el­nök —. A termelőszövetkezet­nek közel négyszáz szarvasmar­hája telel jelenleg egyéni istál­lókban. Úgy számítottuk, hogy majd az egyesülés után hajtjuk végre az átcsoportosítást, de úgy határoztunk, hogy mégsem várunk tovább. Ez a pár nap is sokat számít. A tetőn az új major körvo­nalai bontakoznak ki. Az első istállót most népesítik be, s mellette már az újabb 100 fé­rőhelyesre rakják a tetőt. Az épület túlsó oldalán —, ahova nem ér el a februári szél — fejszecsattogás hallatszik. A Sándor-brigád — A Sándor-brigád! — mu­tatja be őket az elnök —. Ez az első munkanapjuk! Tegnap alakultak. Egymás szavába vágva mond­ják el a brigád tagjai az is­tállóépítéssel járó huzavonát. Az egyedi terv alapján ké­szülő 100 férőhelyes istállót már december 31-én át kellett volna adni. Hogy a határidőt a kivitelező — mármint a pacsai Építőipari KTSZ — nem tudta betartani, annak bonyolult hát­tere van. Az egyik talán, hogy a tervkészítő annak idején ma­ga sem tudta, hogy milyen és mennyi faanyagra lesz szük­­ség?(!) Maga a termelőszövet­kezet sem tudta, hogy honnan veszi a fát, az sem volt tisz­tázva, hogy mennyi lesz az ál­lami segítség, mennyi a saját­erő? A vezetőségnek kellett volna a sarkára állnia . Decemberből január lett, januárból február, most ott tartunk, hogy örülhetünk, ha májusra benépesítjük! Ezért kellett megalakítani a tsz­ács-brigádot — mondja Gaál Gyuri bácsi, a brigád legidősebb tag­ja. — Drága istálló lesz ez! — vélekedik Zsidi Ferenc, aztán mindjárt hozzá is teszi —. Ed­dig az állami hozzájárulás mel­lett legalább 200 ezer forint ér­tékű saját erőt adtunk hozzá. Én nem okozom a KTSZ embereit, a tsz vezetőségének kellett vol­na a sarkára állnia már a kez­det kezdetén! — Na, majd az új vezetőség... — Csodára az sem lesz ké­pes! De ha azt számítjuk, hogy minden egyes munkanap ezer, ezerötszáz forintos többletkölt­séget jelent a közösnek, érthe­tő, hogy hajtani kell a mun­kát! — mondja a brigádvezető. — Ha mindennap ennyit te­szünk, mint ma, nem lesz hiba a határidővel, s a várható költ­ségekből is sokat lefaragha­tunk. Megéri-e ? — Ahogyan nézem a brigád első munkanapját — nyugtázza az elnök a helyes beszédet — nem vallunk szégyent! Lám tegnap még maguk is kevesel­­ték a 0,2-es munkaegységet egy órai munkáért, és ha most le­mérjük a faragott felületet, ki­derül, hogy átlagban minden brigádtag megkereste a 2 mun­kaegységet! Lehet, hogy ez pil­lanatnyilag nem látszik 60—70 forintnál többnek, de a tény­leges fizetség összege majd az év végén mutatkozik meg. M­ár mögöttünk hallatszik a kopácsolás, amikor az elnök a leendő majort igyekszik sza­vakban bemutatni. Épületeket rajzol a mostani puszta szántó­földre, villanyoszlopokat állít a széles bekötőút mellé, a színek­ben traktorok, vetőgépek áll­nak, s körülöttük az egyesült két falu — Nemesszentandrás és Nemessándorháza — közel háromezer holdas határa. A major kapuján pedig büszkén csillog a felirat: „Népek ba­rátsága Termelőszövetkezet.” A kép olyan szép, hogy érde­mes valóra váltani. B. L. Fele vidékre — fele Pestre A gépkocsi nyereménybetét­könyvek harmadik sorsolásán 44 személyautó jutott a nyerte­seknek. A nyeremények egyen­lően oszlanak meg Budapest és a vidék között: 22 gépkocsi a fővárosba, 22 pedig vidékre ju­tott. Az első nyertesek már je­lentkeztek is az Országos Ta­karékpénztár egységeinél. Vidéken többek között Bara­nya és Békés megyében négy­négy, Hajdú-Bihar, Heves, Sza­bolcs és Vas megyében pedig két-két gépkocsi jutott a sze­rencsés nyerteseknek. (MTI) Megkezdték munkájukat az Országos Mezőgazdasági Kiállítás szakbizottságai Az Országos Mezőgazdasági Kiállítás főpavilonjának szak­­bizottsága K. Nagy Sándornak, a Földművelésügyi Miniszté­rium szövetkezetpolitikai fő­osztályvezetőjének elnökleté­vel megtartotta első ülését. Hasonlóképpen megkezdte munkáját a kiállítás propagan­da-, kertészeti, állattenyésztési és gépesítési szakbizottsága is. (MTI)

Next