Zalai Hírlap, 1962. március (18. évfolyam, 50-76. szám)

1962-03-01 / 50. szám

. Nagy havazás Jugoszlá­viában. — Csikorgó hi­deg, hóvihar és árvíz Amerikában Jugoszlávia északi vidékein erősen havazik. Szlovéniában csaknem egyhetes szünet után kedden 20—30 centiméter hó esett. A síterepeket még ennél is vastagabb hótakaró borítja. Észak-Amerikában újabb hi­deghullám terjed. Észak-Dako­­ta, Montana és Minnesota ál­lam északi vidékein kedden mérték az idei télen a legna­gyobb hideget. A jeges ország­utakon sok baleset történt, Des Moines és Iowa államban még mindig vastag hótakaró aka­dályozza a közlekedést. Ken­tucky, Tennessee és Nyugat- Virginia államban a nagy eső­zések árvizeket okoztak. Egyes vidékeken lakóházakat ürítet­tek ki és a közlekedési nehéz­ségek miatt iskolákat zártak be. (MTI) Nyugatnémet katonai­­ egységek hollandiai­­ kiképzését tervezik Hága (MTI) Az Algemeen Dagblad című lap értesülése szerint nyugatnémet—holland diplomáciai tárgyalások foly­nak arról, hogy a NATO kere­tében nyugatnémet katonai egy­ségeket képeznek ki holland te­rületen. Mint a lap közli, a holland hadügyminisztérium nem volt hajlandó nyilatkozni a tárgya­lásokról. A Dagblad úgy tudja, hogy a kiképzés első szakaszában több ezer, főként újonc katona fog részt venni. Ülésezik a laoszi legfelső katonai tanács Peking (TASZSZ) Az Új Kí­na hírügynökség tudósítójának jelentése szerint Xieng Khou­­angban összeült a laoszi leg­felső katonai tanács, hogy meg­vitassa az időszerű politikai és katonai helyzetet. A hétfőn megtartott első ülésen Kong Le tábornok, a tanács elnöke és Phoun Sipaseut tábornok, a tanács elnökhelyettese tartott beszámolót. Kong Le rámutatott, hogy az amerikai imperializmus és a savannakheti csoport továbbra is akadályokat gördít a lao­szi koalíciós kormány megala­kításának útjába. Az ameri­­­kaiak újabb katonai személye­­­ket és további hadianyagszál­­lítmányokat juttatnak Laosz­­ba, s folytatódnak a támadá­sok Laosz felszabadított terü­­­letei ellen. Kong Le tábornok­­ felhívta a hazafias gondolko­­­­zású tiszteket és katonákat, , hogy fogjanak össze, és mérje­nek megsemmisítő csapást a­­ laoszi nép ellenségeire. A két beszámoló elhangzása után megkezdődött a vita. Franciaország washing­toni nagykövete Busk külügyminiszterrel tárgyalt Washington (MTI) Hervé Al­­phand, Franciaország washing­toni nagykövete kedden este mintegy háromnegyed órás­­ megbeszélést folytatott Bush külügyminiszterrel a két orszá­got közösen érdeklő problé­mákról. A megbeszélés után újságíróknak kijelentette, hogy a többi között szó volt Berlin­ről, Délkelet-Ázsiáról, Kubá­ról és a küszöbön álló leszere­lési értekezlet kilátásairól. Francóék ismét növelni akarják áldozataik számát London (TASZSZ) A franco­­ista politikai rendőrség ismét növelni akarja áldozatainak számát. A barcelonai egyete­men nemrégiben letartóztattak három diákot, mert szabadság­ra és demokráciára buzdító jel­szavakat írtak az előadóterem falaira. A Times szerint hama­rosan katonai bíróság elé ál­lítják a diákokat, és biztosra vehető a halálos ítélet. Az egyetem diákjainak kö­rében — folytatja a Times — növekszik a felháborodás hul­láma a francoista rendőrség megtorlásai miatt. A diákok tüntetéseket rendeznek az egyetemen és követelik, hogy a letartóztatottakat adják át a polgári bíróságnak. Az egye­tem épülete előtt rendőrökkel zsúfolt gépkocsik tartanak őr­szolgálatot. A brazil kongresszus rö­videsen megkezdi a föld­reformról szóló törvény­­javaslat tárgyalását Washington (MTI) A wa­shingtoni brazil nagykövetség tájékoztatása szerint a brazíliai kongresszus hamarosan meg­kezdi a földreformról és a nemzeti földreform tanácsá­■ nak felállításáról szóló tör­­­­vényjavaslatok megvitatását.­­ A földreform törvényjavaslat­a meghatározza, hogy milyen­­ esetekben lehet szociális okok-­­­ból földet kisajátítani. Szabá­­­­lyozza a földek szétosztását, fe­­i­gyelmet teremt az aratás és a­­ begyűjtés terén; törvényhozási­­lag szabályozza a földmunká­­­sok helyzetét, és gyors eljárási módozatokat állít fel a föld­­­­tulajdonosok, valamint a pa­­r­rasztok és munkások közötti­­­­ vitákban. Szakértői bizottság jelen­tése a jugoszláviai bá­nyaszerencsétlenség okáról Szarajevó (MTI) A Szaraje­vó közelében levő banovicsi szénbánya egyik tárnájában kedden délután bekövetkezett szerencsétlenség ügyében le­folytatták a vizsgálatot. A szakértő bizottság megállapí­totta, hogy a szerencsétlenség pillanatában 177 bányász tar­tózkodott a tárnában. Közü­lük kedd estig 123 bányászt si­került megmenteni, 52 bányász pedig életét vesztette. Az el­­húnyt bányászok személyazo­nosságát az éjszaka folyamán megállapították. Tizenegy bá­nyászt a tuzlai kórházba szál­lítottak, közülük kettő súlyos sérüléseket szenvedett, a töb­bi pedig túl van az életveszé­lyen. A szakértői bizottság elvetet­te azt a korábbi feltételezést, hogy a szerencsétlenség metán­robbanás következtében történt és megállapította, hogy azt a robbanószerek kéziraktárának felrobbanása idézte elő. Novgorodban folytatódik a háborús bűnös Gure­­vics pere Novgorod (TASZSZ) Grigorij Gurevics és Nyikolaj Ivanov háborús bűnösök perében a bíróság kedden újabb tanúkat hallgatott ki. Andrej Bojkov tanú elmondta, hogy Gurevics 1943 aug. 17-én a pszkovi terü­let több falujában mintegy 20 embert tartóztatott le. Zimnyik faluban — ahol a büntető zász­lóalj parancsnoksága működött — Gurevics négy embert lőtt agyon géppisztollyal. 1943 őszén Heusinger rendelkezésére a 667-es büntető zászlóaljat Dá­niába tették át. Iván Avgusz­­tovszkij tanú, a zászlóalj egy­kori irnoka elmondotta, hogy Gurevics személyesen agyon­lőtt két katonát, akik nem akartak engedelmeskedni neki. Egy harmadik tanú arról szá­molt be, hogy látta, amint Gu­revics megölte a dániai ellen­állási mozgalom egyik résztve­vőjét. „Nem jutott eszükbe“ Két francia újságíró világgá­ röpítette a hírt: Heinz Lam-­­merding, a Das Reich nevű hír­­hedt SS-hadosztály parancsno­­ka, háborítatlanul, a leg­­nagyobb nyugalomban él düs-­­seldorfi házában, anélkül, hogy­­ egyetlen hajszála meggzörbült­­ volna. Pedig Herr Lammerding nem­­ kisebb bűnért felel, mint az­ Oradour sur Glane-i véreng­zésért. Itt hajtották végre a ná­­­cik egyik legszörnyűbb nyugat-­ európai tömeggyilkosságukat.­ A község templomába terelték­ össze a lakosságot, s a mene­külőket gépfegyverrel lőtték­ halomra. A hamburgi Die Andere Zei-­­tung nemrég a következőket írta: „A nyugatnémet hatósá­gok eddig valószínűleg azért nem találták meg Lammerdin­­get, mert nem jutott eszükbe felütni a düsseldorfi telefon­­könyvet, ahol a volt tábornok neve is szerepel.. Most azonban elég kínos helyzetbe kerültek a nácipár­toló hivatalos szervek. Két francia újságíró világgá repí­tette a hírt Lammerding felfe­dezéséről. A tanok és a közvé­lemény letartóztatást követelt. És Bonn nem tudott kitérni előle. Huszonnégy órára őrizetbe vette a két francia újságírót, akik felfedezték és lefényké­pezték Lammerding úr há­zát .. - A vértestvérek, akikről az alábbi szó esik: Csőmbe katan­­gai diktátor, és az ENSZ-csapa­­tok egyik elisabeth walei pa­rancsnoka, bizonyos Mitra ez­redes. Mint a Le Monde hírül adja, az ENSZ-ezredes nemré­giben fogadást rendezett Csőm­be tiszteletére, a fogadáson pe­dig elővett egy tőrt, vágást ej­tett vele a csuklóján, majd át­nyújtotta Csombénak, aki a vé­res pengével ugyanúgy megse­bezte magát — a katangai zsol­dosok és az ENSZ-csapatok tisztjeinek harsány üdvrivalgá­sa közepette. A katangai zsoldosvezér és az ENSZ-parancsnokság barátsága így hát annak rendje és módja szerint még-, sőt összepecséte­lődött. Az épületes szertartás­ból kimaradt ugyan, hogy az ilymódon kicsurgatott vért ősi hagyomány szerint serlegbe csepegtessék és meg is igyák, dehát ez már mindenképpen felesleges lett volna. Több szempontból is. A jelenlévők — egyrészt — így is megértet­ték a két vérszerződő gesztusá­nak jelentőségét. Másrészt az újsütetű testvériség nem is olyan új, s voltaképpen nem is néhány csepp vér tartja össze. Foltját mind az ezredesi dísz­egyenruha, mind a csombei frakk kezelőjéről könnyűszer­rel le lehet mosni. Lemoshatatlanul bélyegezte meg viszont e barátságot és tette már régen valóban „vér­szerződéssé” Lumumba vére, a katangai zsoldosok által ENSZ- segédlettel halomra gyilkolt balubák kiontott vére. Az eli­­sabethvillei „ünnepi aktus” így hát legfeljebb csak nyíltan erő­sítette meg azt, amit eddig nem vallottak be: hogy tudniillik a katangai bábdiktátor és az — állítólag — „megfékezésével’’ foglalkozó ENSZ-parancsnok­ság teljes mértékben egy húron pendül. Távolról sem egyedül e vér­szerződés bizonyítja különben, milyen mértéket öltött az ENSZ katangai funkcionáriusainak és Csembe „kormányának” együtt­működése. Sokkal jellemzőbb például az, mi módon „oldó­dott meg” — az ENSZ-funkcio­­náriusok szerint — katangai ,,segédlettel” az idegen zsoldo­sok kérdése, akiknek eltávolí­tása a Biztonsági Tanács hatá­rozata értelmében az ENSZ- csapatok fő feladata lett vol­na. Csömbe hatóságai összeíra t­ták az elesett, vagy előzőleg már eltávozott zsoldosok nevét, az ilymódon előkészített listát pedig átnyújtották az ENSZ- tisztviselőknek, biztosítván őket teljességéről. Mondani is felesleges, hogy ezek alapján­­ nem is állapíthattak meg mást,­­ minthogy nincs több idegen­ zsoldos Katangában. Persze, ha az ENSZ funkcionáriusai felke­restek volna néhány csendőr-­­ és ejtőernyős alakulatot, köny­­nyen megbizonyosodhattak vol­­­­na az ellenkezőjéről. Csakhogy ezt óvakodtak megtenni. Ehe­lyett rábízták magukat Csem­be nyomozóira, akik — vérsze-­­­met kapva — most már nyílt­­ komédiává aljasították az egész akciót. Legújabb lapje-­­lentések szerint már nem is Katangában, hanem Leopold­­ville-ben keresik a zsoldosokat, ahol — teljes komolysággal — végigjárják a bárokat és szál­lodákat, és udvarisan érdek­lődnek az ott időző külföldi vendégektől, vajon zsoldosnak vallják-e magukat. Lehet-e még csodálkozni ezek után, ha az ENSZ kongói képviselete bejelentette, hogy a katangai ENSZ-művelet lé­nyegében befejeződött, s az it­teni csapatokat átcsoportosít­ják a Keleti és Kivu tarto­mányba? Azokba a tartomá­nyokba, ahol a kongói nemzeti hadsereg Lumumba ügyéhez hű egységei állomásoznak? Nincs mit csodálkozni, hiszen a megkötött „vérszövetség” köte­lez. Az ENSZ-hatóságok szé­gyenletes szerepe Gizenga le­tartóztatásának előkészítésében világosan utal arra, hogy ez az „átcsoportosítás” milyen célo­kat követ. Akik az ősi szertar­tás értelmében „vértestvérek­ké” válnak, azoknak egyek a barátaik, egyek az ellenségeik. Csembe barátai tehát az ENSZ- tisztviselők barátai, és ellensé­gei az ő ellenségeik is. Hogy e politika szöges ellen­tétben áll küldetésükkel, a Biz­tonsági Tanács határozataival, Kongó nemzeti érdekeivel? Az ENSZ kongói funkcionáriusait ez minden jel szerint a legke­vésbé sem érdekli. Igaz, volta­képpen nem is annyira a fris­sen megkötött „vér­testvér­ség”, mint amennyire a közös gazda szolgálatában való „testvérség” miatt. A vértestvérek ZALAI HÍRLAP B Bundeswehr az atomfázishan Az amerikai és a nyugatné­met kormányhivatalok páncél­­szekrényeiben még mindig ti­tokban őrzik azokat az okmá­nyokat, amelyekben a német hadigépezet újjáteremtésének első tervei meglapulnak. Egye­sek azt állítják, hogy az Egye­sült Államokban még 1948-ban elkészítették ezeket a terveket. A Bundeswehr első zászló­­alja 1956 januárjában alakult meg, 1957 áprilisában azonban már ismeretessé vált, hogy Strauss bonni hadügyminiszter megváltoztatta hadserege to­vábbi kiépítésének terveit, s elhatározta, hogy a Bundes­­wehrt az atomstratégia elvei­nek megfelelően átszervezi. 1958 március 25-én a szövetségi gyűlés törvényt fogadott el a Bundeswehr atomfelfegyverke­­zéséről. Strauss csupán erre várt. A szövetségi gyűlésben még el sem készült a szavazás ered­ményének hivatalos jegyző­könyve, midőn a szövetségi gyűlés hadügyi bizottsága már el is fogadta azt a határozatot, amelynek értelmében Nyugat- Németország az Egyesült Álla­moktól megvásárolja a „Mata­dor” típusú irányítható lövedé­kek első tételét. Ez 1958 már­cius 27-én történt. Négy nap múlva pedig a bonni hadügy­minisztérium 300 ,Nike-Ajax” típusú rakétát rendelt az Egye­sült államoktól a Bundeswehr számára. A NATO-tagországok 1958 áprilisában megtartott értekez­letén Strauss kijelentette, hogy „az északatlanti paktummal szemben fennálló kötelezettsé­gei teljesítése érdekében a Bun­­deswehrnek korszerű fegyver­re van szüksége. A bonni kor­­mány hivatalos közlönye 1958 augusztus 22-én megírta:,, A NATO fegyveres erőinek, ame­lyekhez a Bundeswehr is tar­tozik, képesnek kell lenniök mind a közönséges, mind pedig a taktikai atomfegyverrel való hadviselésre”. A mai Bandeswehr A nyugatnémet sajtóban köz­zétett adatok szerint a nyugat­német Bundeswehr 1961 végén körülbelül 300 000 főt számlált- Ezenkívül van körülbelül 250 ezer kiképzett tartalékosa. A Bundeswehr szárazföldi csapatai 186 500 főt, a légierők 69 000-et, a haditengerészeti erők 25 000-et, a területi csapa­tok és a központi parancsnok­ságok 19 500 főt számlálnak. A nyugatnémet szárazföldi csa­patoknak több mint 2400 harc­kocsi és 1500 csapatszállító pán­­célautó áll rendelkezésére. A sajtó adatai szerint a bonni Bundeswehrnek a hadtestnél „Hones-Jones” rakétákkal fel­szerelt 3 zászlóalja, a hadosz­tályoknál pedig legalább 8 tü­zérségi zászlóalja van. A jövő­ben a szárazföldi csapatok atom- és rakétafegyverrel való felszerelése érdekében 3 zászló­aljat „Sergeant” irányítható rakétákkal, 15 zászlóaljat „Hones-Jones” rakétákkal sze­relnek fel, 13 tüzérségi zászló­aljat és „Hawk”-típusú légvé­delmi rakétákkal felszerelt há­­rom zászlóaljat szerveznek. Nemrég a Bundeswehr 30 nagy­­hatósugarú „Pershing” rakétát rendelt. A nyugatnémet légierőknek jelenleg 13 repülőszázaduk van, közülük öt vadászbombázó szá­zad különleges atombombaszál­lító és kioldó berendezéssel van felszerelv­e A Bundeswehrnek az atom­felfegyverzés fázisára való át­térése együtt jár azon bázis bő­vítésével, amelyről a nyugat­német csapatok akciót indít­hatnak. 1960 október 25-én Blankenhorn, Nyugat-Német­­ország párizsi nagykövete, az NSZK nevében kétoldalú egyezményt írt alá a nyugat­német támaszpontok Francia­­országban való kiépítéséről. A következő hónapokban három ország — Franciaország, Dánia és Olaszország — területén sze­reltek fel támaszpontokat a Bundeswehr számára. A közelmúltban a Bundes­wehr a La Manche csatornán keresztül egyetlen ugrással a brit szigeteken termett. Vala­mennyi felsorolt országban a Bundeswehr katonai gyakorló­tereket és raktárakat épít, ame­lyeket nyugatnémet katonák őriznek. Öt perccel tizenkettő előtt A Nyugat-Németország terü­letén levő hadianyagraktárak­­ban tárolt atomrobbanó-fejek­­kel a legutóbbi időkig az ame­rikai parancsnokság rendelke­zett. Jogi szempontból a Mac- Mahon törvény nem engedi meg, hogy az Egyesült Államok atomkészleteket adjon át ide­gen hatalmaknak. Nyugat-Né­metországban tilos az atom­fegyvergyártás. Ennélfogva a Bundeswehr formailag még nem rendelkezik atombombá­val. Ám minden arra mutat, hogy rövidesen ez az utolsó gát is összeomlik. Manapság Bonn­ban szívósan követelik, hogy adják át a Bundeswehrnek a rakétákhoz szükséges amerikai robbanófejeket. A Tribune cí­mű londoni hetilap nemrég rá­mutatott, hogy a robbanófejek amerikai ellenőrzése „egyre in­kább puszta technikai forma­sággá válik”. Nyugat-Németországban fo­kozott ütemben folynak az elő­készületek a saját atomfegyver gyártására. A Deutsche Aus­­senpolitik című folyóirat ada­tai szerint 1956-tól 1959-ig 12 vegyi- és fizikai-kémiai atom­kutató intézetet, 29 izotóp­laboratóriumot, stb. szerveztek. A Német Szövetségi Köztársa­ságban jelenleg 5 atomközpont működik, és rövidesen befeje­zik a hatodik építését-E munkálatok méreteit és irányát jellemezve, a Tribune című angol hetilap megírta,, hogy „Nyugat-Németország je­lenleg saját atomereje megte­remtésének útján halad, Aden­auer kancellár azon többször elhangzott kijelentése ellenére, hogy az NSZK-nak sohasem voltak ilyen szándékai”. Az sem titok, hogy Nyugat-Német­ország részt vesz az atomfegy­vergyártás francia programjá­nak végrehajtásában. * — Hány esztendő kell ahhoz, hogy a Bundeswehr elérje az ön által kívánatosnak tartott erőt? — kérdezték nemrég Heu­­singertől a nyugatnémet újság­írók. — Alapjában véve célunkat 1963 végéig elérjük — válaszol­ta a tábornok. Ez a cél pedig nem más, mint az atom- és rakétafegyverrel felszerelt félmilliós Bundes­wehr. Ilyen fegyver birtokában Hitler volt tábornokai már új kalandokat forralhatnak. Va­jon milyen tervekről lehet szó? Strauss természetesen aligha remélheti, hogy az 500 000 főt számláló Bundeswehrrel elér­heti azt, ami Hitlernek sokmil­liós Wermachtjával nem sike­rült. A bonni tábornokoknak egy új „Drang nach Osten”-hez rövid a karjuk, de katasztrófá­ba sodorhatják a világot­ A Bundeswehr egyetlen súlyos provokációja elegendő az atom­háború kirobbantásához. Az események e legveszélye­sebb fejleményeinek meggátlá­­sa érdekében a Szovjetunió kö­veteli a német békeszerződés megkötését, amely kihúzhatná a talajt a tábornoki mundér­ban tetszelgő nyugatnémet ka­landorok lába alól. Nem sza­bad megengedni, hogy Európa sorsát revansvágyó fanatikusok határozzák meg, mint 1939-ben. A Bundeswehr „atomfázisa” nagy veszéllyel fenyegeti a bé­két, s ezt a veszélyt el kell há­rítani ! Kilövésre kész rakéták Nyugat-Németországban Erős katonai egységek őrzik Hgo Dintt Diem plottját és a toisi­h szeigim k­iépületelet a kedd reggeli légi­ámadás óta Szaigon. (MTI) Ngo Dinh Diem rendeletére harangok zúgnak és hálaadó ünnepsége­ket tartanak azért, hogy a dél­vietnami diktátornak sikerült megmenekülnie a kedd reggeli légitámadás során. A harangok zúgása azonban nem hallgat­tathatja el a dél-vietnami nép elégedetlenségét az Egyesült Államokat kiszolgáló rendszer­rel szemben. A TASZSZ szem­leírója megállapítja, hogy az Egyesült Álamoknak nem irigy­lésre méltó a helyzete. Még azok is, akikben a legjobban megbízott, akiknek a kezébe fegyvert adott a dél-vietnami népi erők elnyomására, azok is, a szaigoni önkényúr ellen for­dítják a fegyvereket. Szaigonban az elnöki palotát és a fontosabb középületeket erős katonai egységek őrzik. A dél-vietnami kormány közlése szerint a keddi légitámadások alkalmával négy személy vesz­tette életét és mintegy harmin­can sebesültek meg. A sebesül­tek között van Diem sógornője is — jelenti a Reuter hírügy­nökség. Az AP közlése szerint Not­­ting amerikai nagykövet felke­reste Diemet, s szerencsekívá­­natait fejezte ki az elnök meg­menekülése alkalmából. Mint már jelentettük, a ked­di támadásban részt vett egyik gép Dél-Kambodzsában végzett kényszerleszállást és pilótáját a hatóságok őrizetbe vették. A Reuter jelentése szerint a dél­vietnami kormány a pilóta ki­adatását kérte a kambodzsai hatóságoktól. 1962. március 1

Next