Zalai Hírlap, 1962. június (18. évfolyam, 126-151. szám)
1962-06-01 / 126. szám
* II szovjet békekonferencia megbízása a leszerelési és béke-világkongresszuson résztvevő szovjet küldötteknek Moszkva. (TASZSZ) A háború a mai viszonyok között nem elkerülhetetlen. Napjainkban a népek egyesült erővel meg tudják akadályozni a háborút. (Még soha nem voltak ilyen nagy lehetőségek arra, hogy a néptömegek közvetlen befolyást gyakoroljanak a nemzetközi élet fontos kérdéseinek megoldására” — hangzik az a megbízatás, amelyet a szovjet társadalom leszerelési és békekonferenciája adott a Moszkvában megtartandó leszerelési és Béke Világkongresszus szovjet küldötteinek. A moszkvai konferencia megbízza a világkongresszuson résztvevő küldötteket, hogy jelentsék ki: a szovjet nép, amely kormányával együtt védelmezi a békés együttélés lenini politikájának elveit, a jövőben is következetes és határozott harcot vív majd az általános és teljes leszerelésért és minden olyan intézkedés megvalósításáért, amely a fegyverkezési verseny megszüntetését és a nemzetközi feszültség enyhítését célozza. A szovjet közvélemény elengedhetetlenül szükségesnek tartja, hogy együttműködve minden ország társadalmával, határozottan harcoljon a nemzetközi leszerelési egyezmény megkötéséért és ennek alapján a szigorú nemzetközi ellenőrzés mellett végrehajtandó általános és teljes leszerelésért. Mi síkra szeltünk a leszerelés szigorú nemzetközi ellenőrzése mellett, de elutasítjuk a fegyverzet ellenőrzését — hangzik a megbízás. A leszerelési és Béke Világkongresszuson résztvevő szovjet küldöttek megbízást kaptak arra, hogy támogassanak minden olyan konstruktív javaslatot, amely a nemzetközi feszültség enyhítésére, az államközi bizalom megerősítésére és a megoldásra váró nemzetközi kérdések békés rendezése számára kedvezőbb légkör megteremtésére irányul. Ezzel kapcsolatban a megbízás kiemeli a német békeszerződés megkötésének és a nyugat-berlini helyzet rendezésének sürgető szükségességét. A moszkvai leszerelési és békeértekezlet résztvevői megbízzák a küldötteket, juttassák kifejezésre, hogy a szovjet emberek lelkesen támogatják azt az igazságos harcot, amelyet az elnyomott népek vívnak nemzeti felszabadulásukért, a gyarmati rendszer minden formájának megszüntetéséért, a külföldi csapatoknak területükről való kivonásáért. A küldötteknek megbízásuk értelmében határozott harcra kell buzdítaniuk a kongresszus résztvevőit azon erők ellen, amelyek akadályokat gördítenek a béke és a leszerelés útjába, a termonukleáris háború elkerülhetetlenségét propagálják és fokozott előkészületeket tesznek egy ilyen háborúra. A megbízás végül kimondja: a szovjet küldötteknek szoros együttműködést kell teremteniük a kongresszus minden részvevőjével, függetlenül azok politikai, társadalmi, vallási és egyéb nézeteitől. (MTI) Akiknek a pénzügyi reformok sem ártanak Az új, nagyteljesítményű elektromos számológépek gyorsan végeztek a jövedelem- és vagyonadó kivetésekkel az Északamerikai Egyesült Államokban. A kivetések alapjául az egyéni adóvallomások szolgáltak. Az elektromos automata számológépekkel első ízben feltárt vagyoni és jövedelmi viszonyokról Kennedy elnök egyik pénzügyi tanácsadója, Rober Lamposan tanulmányt írt. Megállapítja, hogy a felnőtt lakosságnak mindössze egy százaléka rendelkezik a 2000 milliárd dollár értékű magánvagyon 30 százalékával. A többi: kilencvenkilenc százalék 1400 milliárd dolláron osztozik. A jómódúak számát, akik leg- alább 60 ezer dolláros vagyon-nal rendelkeznek, Robert Lam-posan mintegy 3 millióra, az egész lakosság másfél százalékára becsüli. A pénzügyi szakember „örömmel’ állapítja meg, hogy a milliomosok száma az utóbbi tíz esztendő alatt megnégyszereződött, 100 000 főnyire szaporodott. Ötmilliónál nagyobb vagyont „csak” 10 000 adófizető mondhat a magáénak. A bűvös határvonalat, amely az igazi „multimilliomost” a többi milliomosoktól és az egyszerű emberektől elválasztja, 400 család lépte túl. Ezek a „multimilliomos” családok New Yorkban, Kaliforniában, Texasban és Kansasban élnek. Amerika többi államait következetesen elkerülik. — örömmel mondhatjuk — jelenti ki végül Robert Lamposan —, hogy az újabb és újabb adók és pénzügyi reformok sem változtatnak gazdagjaink helyzetén! Vajon az egyszerű amerikaiak, a kispénzű dolgozók is így örvendeznek ennek, mint Lamposan úr? Nem valószínű! Sőt... —te— Befejezte munkája az UNESCO végrehajtó tanácsának üléssiait Párizs. (TASZSZ) Párizsban véget ért az UNESCO tanácsának ülésszaka, amely a béke megszilárdítása és a népek kölcsönös megértése megjavításának szempontjából fontos jelentőségű kérdéseket vitatott meg. Az ülésszak a Szovjetunió és egy sor semleges ország javaslata alapján határozatot hozott arról, hogy az ENSZ-nek ez a fontos szervezete tanulmányozza a leszerelés várható gazdasági és társadalmi eredményeit. Egy másik határozat a háború, az agresszió és a népek közötti gyűlölet propagandája ellen irányuló tevékenység fokozására buzdított. Ugyancsak határozatban foglaltak állást amellett, hogy az ifjúság körében népszerűsíteni kell a béke, a kölcsönös tisztelet és a népek kölcsönös megértésének eszméjét. Ezenkívül a Szovjetunió javaslata alapján az UNESCO küszöbönálló 12. konferenciája elé terjesztették azt a kérdést, hogy milyen szerep hárul az UNESCO-ra a gyarmati országok függetlenségének megadásában. (MTI) A Lumumba-kormány egykori tájékoztatási miniszterének nyilatkozata dik, a TASZSZ tudósítójával folytatott beszélgetése során a következőket mondotta: — Gizenga önkényes letartóztatása a Kongóban tevékenykedő pénzcsoportok manővere. Nyílt és közvetlen nyomással, a kongói politikai életre befolyást gyakoroló dollárral érték el a kongói parlamentben a Gizenga ellen hozott döntést. — Amennyire tudom — mondotta Kasamura — Gizenga egészsége erősen megingott annak ellenére, hogy a hivatalos nyilatkozatok továbbra is az ellenkezőjét állítják. Félek, hogy a vele való rossz bánásmód tragikus következményekhez vezethet. A Gizenga ellen emelt vád jogi és erkölcsi szempontból erősen kifogásolható. (MTI) Rabat (TASZSZ) Kasamura, a Lumumba-kormány egykori tájékoztatásügyi minisztere, aki jelenleg Marokkóban tartózkod Angoi munkáspárti képviselők tiltakozása London. (MTI) Munkáspárti képviselők csoportja javaslatot nyújtott be az alsóházban, amely tiltakozik a kormány ama döntése ellen, amely szerint angol haderőket küld Thaiföldre a parlament előzetes engedélye nélkül. A javaslat egyszersmind Gaitskell elmarasztalása, mivel a kormány mellett szavazott a munkáspárti képviselők ama javaslata ellen, hogy a ház tartson azonnal sürgős rendkívüli vitát az angol haderők Thaiföldre küldéséről. Thaiföldön TIGRIS: Ne féljetek, gyerekek, ezek csak emberre vadásznak. # # (Erdei Sándor rajza) % Wilhelm Graurockot — mint már annak idején megírtuk — március utolsó napjaiban tartóztatták le, s azóta is a nyugat-berlini ügyészség fogdájában ül. Az illetékes hatóságok „kivételes bánásmódról” biztosították a vizsgálati fogoly hozzátartozóit és baráti körét. Az előzetes vizsgálatot folytató nyugat-berlini rendőrség a legnagyobb zavarban van, mert a legcsekélyebb bűnanyagot sem képes felsorakoztatni Graurock-kal szemben. Ez merőben szokatlan ott, ahol olyan rendőrök vannak, mint Nyugat-Berlinben. Ezek a rendőrök a békeharcosok és a fasizmus ellen tüntető diákok ellen olyan „alapos” jegyzőkönyveket ütnek nyélbe, hogy jóformán vizsgálati fogság nélkül sor kerülhet az elítéltetésükre. S lám, Graurock esetében a kipróbált nyomozók tanácstalanok. Ez a Graurock egy szerencsétlen flótás — „ein Pechvogel!” — mondotta a letartóztatás nyomán Franz Birr, a nyugat-berlini rendőrség egyik vezetője. Indokolt kijelentés! Mert mi más, mint pech, kimondott balszerencse az, ami Wilhelm Graurockot érte. — Ugyanis Graurock, mint a nyugat-berlini rendőrség egyik „legderekabb, legharcosabb és legáldozatkészebb tisztje — Davensing rendőrségi elnök minősítése ez, Graurock személyi kartotékján... — biztosította Robert Kennedy amerikai igazságügyminiszter őrizettét, ennek nyugat-berlini látogatásakor. Az esemény idején Grafbrock mindvégig ott feszített az amerikai miniszter és a háborús uszító Willy Brandt nyugat-berlini polgármester társaságában. A „pech” — amint arról hírt adtunk — abból állt, hogy az egyik fényképen, amely a látogatásról készült, az Information című dán újság szerkesztőségében felismerték Wilhelm Graurockot, aki a hitlerfasiszta okkupáció idején Dániában SS-Hauptsturmführer volt. Mire egyes dán hatóságok kérték a háborús bűnös letartóztatását és kiszolgáltatását, Franz Birr, Davensing őrnagy és a többi rendőrségi nyomozó roppant kényelmetlen helyzetbe került. Honnan kaparjanak össze bármily csekély bizonyítékot Graurock bűnösségére, ami indokolttá tenné kiszolgáltatását a dán igazságtszoolgáltatás kezébe? Utóvégre az ilyen döntés lelkiismereti kérdés, és az ember jól nézzen körül, mielőtt határozna. Igaz, hogy a dán hatóságok már 1945-ben körözőlevelet bocsáttattak ki Graurock háborús bűnös ellen. Igaz az is, hogy a háborús bűnöket kivizsgáló nemzetközi bizottság (War-Crime-Comission) listáján is szerepel Gremrock. És azt sem lehet letagadni, hogy ugyanő volt a fővádlott abban a háború utáni perben, amelyben tömeggyilkossásokért az úgynevezett „Dán SS-Légió” számos tagját, halálra ítélték mint bűnrészeseiket. A főbűnös Graurockot azonban annak idején nem találták sehol. Nem kevésbé igaz az is, hogy 1944 február 1-én Graurock személyes utasítására gyilkolták meg a nyílt utcán, szolgálatteljesítés közben Johann Christan Falkewaa dán segédrendőrt és tagadhatatlan, hogy annak idején, mint Dánia „legfőbb SS-Führerének”, Fánkénak a helyettese, Graurock személyesen vett részt dán hazafiak megkínoztatásában és legkiskolásában. De hát mihez kezdjenek mindezzel egyes nyugat-berlini közegek? Ha mégannyira tények, mégsem tekintheti vádnak az adatokat Franz Birr, vagy a vizsgálatot vezető Dauensing őrnagy. Birr ugyanis SS- rohamosztagvezető volt, Dauensing pedig aktív náci őrnagy. Vagy Sonnenfeld és Krummholz főkomisszáriusok? Mind a kettő a hitlerizmus idején SS-Sturmbannführerként garázdálkodott megszállt országokban és országrészekben. D. 1. 99Kivételes bánásmód 66 ZALAI - KLAP A A DZSUBEJ Fogadás az elnöknél VII. Amielőtt az elnökkel folyta-tott beszélgetésről szólnék, szeretnék röviden foglalkozni azokkal az eseményekkel, amelyek a múlt év augusztusában zajlottak le az országban. Akkor, amint ismeretes, Quadros, Brazília törvényesen megválasztott elnöke váratlanul lemondott. Amint a brazilok mesélték nekünk, ez a lépés teljesen érthetetlen volt még a politikai élet iránt eleven érdeklődést tápláló, tájékozott emberek számára is. Az olvasók bizonyára emlékeznek Quadros elnök néhány nyilatkozatára. Ezek a nyilatkozatok szemmel láthatóan magukon viselték a lázas sietség jegyét és érezni lehetett, hogy bonyolult indítékok diktálták azokat. Brazíliában senki sem mondta meg nekünk pontosan és határozottan, mi volt az oka ennek a váratlan lemondásnak. Az egyik beszélgetés során azonban világossá vált, hogy az országban szélsőségesen reakciós erők tevékenykedtek, amelyek nyomás révén és szinte ultimátumszerű követelések útján el akarták távolítani posztjáról az elnököt és az azt követő változások során szélsőséges reakciós rezsimet akartak meghonosítani az országban. Még Quadros elnök irányvonala is megijesztett bizonyos köröket egyes, Brazíliával szomszédos államokban. Amint a latinamerikai országokban gyakran megtörténik, a hadseregre, helyesebben szólva a hadsereg magasrangú tisztikarára tették a tétet. Azok a katonai személyiségek, akik Rio de Janeiro körül és a Rio de Janeiroval szoros kapcsolatban lévő reakciós politikai erők körül csoportosultak, a válság folyamán nyíltan kijelentették, hogy nem engedik visszatérni az országba Goulart alelnököt, aki ebben az időben Európában tartózkodott. Tehát az ország reakciós erői, akik a magas beosztású katonai személyiségek egy részére akartak támaszkodni, nyilvánvalóan diktatórikus államcsínyre törekedtek. De amint ilyen esetekben gyakran megtörténik, a politikai intrikusok nem számoltak a néppel, a nép akaratával, kívánságával, erejével. És a vidám Rio de Janeiroban, a munkás Sao Pauloban, a forró Recifeben és az ország sok más városában, falujában sok millió egyszerű brazíliai vonult az utcákra. Goulart alelnök úgy határozott, hogy visszatér Brazíliába, de nem Rio de Janeiroba, hanem Rio-Grande-do- Sul államba. Itt, ebben az államban, ahol a gauchok különösen erősek , teljes támogatást nyerhetett. Amint most látni, a reakció összeesküvése kizárólag a felső rétegekre korlátozódott. A Rio-Grande-do-Sul államban állomásozó második hadsereg nem támogatta az összeesküvőket. A külügyminiszterhelyettes elmondta nekem, hogy a második hadsereg alacsonyabb és közepes rangú tisztjei — az egyszerű katonákról nem is szólva — demokratikus beállítottságúak. Bizonyos körök ugyan 1945 óta már ötödször akarják felhasználni a hadsereget államcsíny végrehajtására, azonban az alacsonyabb és közepes rangú tisztek és katonák a nép akaratára hallgatva, nem támogatják a provokátorokat. Ez a külügyminiszterhelyettes véleménye. A második és a harmadik hadsereg valóban nem nyújtott támogatást az összeesküvőknek és Goulart alelnök az ország elnöke lett. Déltájban, dolgozószobájában találkoztunk Goulart elnökkel. Az elnök 44 éves. Komoly politikai tapasztalat áll mögötte: nemcsak Quadros idején volt alelnök, hanem Kubitschek idején is, és miniszteri posztokat töltött be. Tavaly augusztusban, éppen akkor, amikor Brazíliában nagy horderejű politikai események érlelődtek, Goulart elnök a Szovjetunióban is járt. Goulart elnök azzal kezdte a beszélgetést, hogy a Szovjetunióban tett látogatás igen emlékezetes marad számára, s emlékezetes marad, milyen szívélyesen fogadták őt a szovjet emberek, milyen kedves figyelmet tanúsított iránta N. Sz. Hruscsov, a Minisztertanács elnöke, akivel nagyon érdekes, hasznos beszélgetést folytatott. Goulart elnök hangsúlyozta, hogy a brazil kormány, amely a politikai válság során jött létre, mindjárt magáévá tette a brazil népnek azt a törekvését, hogy helyreállítsák a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval. S bár eredetileg a diplomáciai kapcsolatok helyreállításának — hangsúlyozta az elnök — hét hónappal a politikai válság megoldása után kellett volna megtörténnie, erre mégis jóval hamarabb sor került. "Ebben Brazíliának az a törekvése mutatkozott meg, hogy széleskörű és átfogó kapcsolatokat létesítsen a világ minden országával és támogassa a jóindulatú, kölcsönösen előnyös kapcsolatokat minden állammal. A miniszterelnök és a külügyminiszter, akikkel ugyanazon a napon találkoztunk, szintén osztotta az elnök véleményét. Ugyanúgy, mint Goulart elnök, beszámoltak Brazília nehézségeiről, gazdasági fejlesztésének problémáiról, arról, hogy Brazília lehetőleg minél több országgal igyekszik kölcsönös kereskedelmi kapcsolatokat kialakítani. Amikor elbúcsúztunk, Goulart elnök megismételte: „A Szovjetunió és a Hruscsov miniszterelnök vezette szovjet kormány politikája a különböző társadalmi rendszerű államok békés egymás mellett élésére törekszik. Ez bölcs és előretekintő politika, s már sokmillió hívet toborzott. Brazília hű lesz ehhez a politikához és arra fog törekedni, hogy olyan egyenjogú és kölcsönös kapcsolatokat tartson fenn a Szovjetunióval, amelyek — mint reméljük — átlépik a csak diplomáciai jellegű határokat és kiterjednek a két nép életének és tevékenységének számos területére: a gazdasági, a tudományos, a kulturális és a sportéletre”. Két napot töltöttünk Bratlia városban. És bárkivel beszélgettünk, — képviselő,kikel,, szenátorokkal, taxisofőrökkel, vagy szállodai alkalmazottakkal — minden esetben éreztük, hogy Goulart elnökinek és a brazil kormánynak a Szovjetunióval fenntartott baráti kapcsolatokat szolgáló irányzatát valóban az egész nép támogatja. Amikor az egyik rögtönzött sajtóértekezleten az észak-amerikai távirati ügynökség tudósítója epés hangon megkérdezte, hogy mit akar a Szovjetunió Brazíliában, mi azt válaszoltuk, hogy népünk Brazília boldogulását kívánja, azt szer®tbf, hogy Brazília állampolgárai jobban és gondtalanabbá éljenek, hogy ne csak új fővárost építsenek, hanem, új országot is. Az Egyesült Államokból érkezett újságírónak nyilvánvalóan nem tetszett ez a válasz, mivel kijelentésünk nem is látott napvilágot az amerikai sajtóban, de a brazil újságírók és a szálló halljában tartózkodó érdeklődők tapsoltak — ők is így értelmezik a szovjet nép viszonyát a világ összes országaiban élő népekhez. Igmn, 3 repülőgép-alakban épülő brazil főváros mintegy startpályán áll. Mire van szüksége a repülőgépnek ahhoz, hogy távoli útra repüljön? Erős motorokra, hozzáértő irányító személyzetre és a vezetők által pontosan meghatározott irányvonalra. Nem kételkedhetünk, hogy Brazília jól startol a nagy út előtt. (Vége.) líi#2. június 1 Ifmghím (Mámáig) „A szerencsétlenségek éjjele“ A csütörtökre virradó éjszaka a közlekedési szerencsétlenségek éjjele volt Az olaszországi Voghera közelében egy hetven kilométer sebességgel száguldó tehervonat belerohant a vágányon veszteglő személyvonatba A teherszerelvény mozdonya a szó szoros értelmében kettévágta az utolsó, zsúfolt személykocsit. Eddig huszonnégy holttestet számoltak meg, de félő hogy az összetört kocsiban még több halott van. Hetvennyolc ember megsebesült. Indiában, Ahmedabad városában, egy teljes sebességgel haladó társasgépkocsi átszakította a Mahor folyón átívelő híd korlátját és lezuhant. Hatvankilenc ember szörnyethalt, 18 pedig megsebesült A Fülöp-szigeti Bukidnon tartományban egy zsúfolt autóbusz körülbelül 250 méter mély szakadékba zuhant. Harminc utas halt meg. Detroit közelében furcsa baleset történt. Egy üres személyautót tulajdonosa nem fékezett be és a jármű legurult a rakpartról, egyenesen a folyóparton kikötött luxusjacht tetejére. Az autó és a kis hajó elsüllyedt. (Reuter, AP, UPI, AFP, MTI)