Zalai Hírlap, 1963. szeptember (19. évfolyam, 204-228. szám)
1963-09-01 / 204. szám
1 A Profumo-ügynek még nincs vége London (MTI) Az angol adóhivatal — mint pénteken közölték — 8500 font adót vetett ki a Profumo-botrány kapcsán öngyilkossá lett dr. Stephen Ward hagyatékára. Az elhunyt öccsének ügyvédje kijelentette, hogy ügyfele — Raymond Ward — esetleg mégis kénytelen lesz eladni dr. Ward emlékiratait, és közismert személyekről készített képeit, hogy fedezni tudja az adóhivatal követelését. Lord Denning, akit megbíztak a Profumo-ügy kivizsgágálásával, nem tudja a kellő időre elkészíteni jelentését, Denning egyik munkatársa például kijelentette: „Bizonyos vonatkozások tisztázása hosszabb időt vesz igénybe, mint gondoltuk. Nagyon bonyolult és hosszadalmas história ez.” A Daily Herald, a munkáspárti ellenzék orgánuma, szombati kommentárjában hangoztatja, hogy „a Profumo-ügynek még távolról sincs vége. A kérdések egész sora még válaszra vár”. Addig is, amíg a Denningjelentést nyilvánosságra hozzák, Londonban nagy érdeklődés előzi meg a hétfőn könyvpiacra kerülő Botrány — 1963 című könyvet, amelyben három fiatal riporter tárja fel a Profumo-ügy hátterét. Az egyre sűrűbben ismétlődő közvéleménykutatások arról tanúskodnak, hogy a Profumo-botrány óta meredeken zuhan az angol konzervatív párt „választási árfolyama”. A nagy példányszámú lapok tulajdonosainak viszont — a kormánypárt támogatóit is be-leértve egyáltalán nincs okuk panaszra az árfolyamok alakulása miatt. A News of the World című vasárnapi magazin például, amely június 10-én indított sorozatában , „Christine vallomásai” cím alatt tárta fel a „meztelen igaz- Ságot” a Profumo—Keeler- ügyről, a napokban rendkívüli , tíz százalékos haszonrészese- dést fizetett ki részvényesei-nek. Június 9-én, a sorozat megindulásának napján, a News of the World részvényei még 37 és fél shilling árfolyamon álltak, augusztus 29-én viszont már 44 shillingért jegyezték a tőzsdén. A szokatlanul gyors emelkedésben szerepet játszott, hogy a „meztelen igazságot” jól beosztott heti adagolásban nyomon követte az „íme, az igazi Christine Keeler”, majd a „Stephan Ward rejtett világa” című nem kevésbé szenzációs sorozat. A Fleet Street, a londoni sajtócentrum beavatott köreinek becslése szerint a News of the World „Keeler-számai” legalább 300 0D0-rel több példányban keltek el, mint a hetilap korábbi átlagos példányszáma. Néhány „teoretikus“ rövid emlékezete Moszkva (TASZSZ). Ivanov és Mihajlov a Trud hasábjain részletesen ismerteti a gazdasági segítségnyújtás különböző fajtáit, amelyekben a Szovjetunió részesítette a Kínai Népköztársaságot megalakulásának pillanatától. Ezt az óriási segítséget a kínai vezetők elhallgatják, sőt mi több, átfogó hadjáratot folytatnak e segítségnyújtás diszkreditálására. „Állandóan erősödtek és fejlődtek a két ország gazdasági kapcsolatai — írja Ivanov és Mihajlov —. 1959-ben a köztük lebonyolódó kereskedelem volumene elérte az 1,8 milliárd új rubelt. A kínai ideológusok által felvetett „saját erőkre való támaszkodás” elméletére vonatkozóan — amely lényegében a nemzetközi szocialista munkamegosztás szükségességének tagadása — a cikkírók megállapítják: az az irányvonal, hogy csak „a saját erőnkre támaszkodva” kell építenünk a szocializmust hitetlenséget teremt a szocialista közösség lehetőségei iránt. Nacionalista tendenciák megnyilvánulása ez és kárt okoz a szocialista államok gazdasági hatalma megerősítésének és elsősorban a kínai népgazdaságnak. Okvetlenül felvetődik a jogos kérdés: vajon kinek a segítségével teremtették meg azokat „a saját erőket”, amelyekre a kínai vezetők ma támaszkodni akarnak? Hisz ezeknek az erőknek a megteremtésében óriási szerepe volt annak az önzetlen testvéri segítségnyújtásnak, amelyben a Szovjetunió és a többi szocialista ország részesítette Kínát. „A szovjet emberek mélyen sajnálják, hogy a Kínai Népköztársaság vezetői a józan ésszel szemben ilyen útra léptek.. A szovjet emberek úgy vélekednek, hogy minden erővel fejleszteni kell a szocialista országok gazdasági kapcsolatait. Ez előnyös lenne mindkét fél, de elsősorban a népi Kína számára” — írja befejezésül Ivanov és Mihajlov. (MTI). A Német Kommunista Párt Központi Bizottságának felhívása Berlin (TASZSZ) A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága felhívta a nyugatnémet társadalmat, hogy szeptember 1-én — a Lengyelország ellen intézett és a II. világháborút kirobbantó hitlerista támadás 24. évfordulóján — rendezzenek gyűléseket és tüntetéseket a békéért, a leszerelésért, a nemzetközi feszültség enyhítéséért. Mindenkinek hozzá kell járulnia a világbéke biztosításához — hangsúlyozza a Német Kommunista Párt Központi Bizottsága. — Ezért határozottan követelni kell a NATO és a Varsói Szerződés tagállamai meg nem támadási egyezményének megkötését, valamint azt, hogy német földön ne gyártsanak és ne tároljanak atomfegyvert, hogy atomfegyvermentes övezetet teremtsenek Közép-Európában és ne adjanak atomfegyvert a Bundeswehrnek. A Német Kommunista Párt Központi Bizottsága követeli a fegyverkezés és a katonai kiadások növelése megszüntetétését, az erőpolitikáról való lemondást, valamint a tárgyalásokat minden vitás kérdés megoldása és a Német Demokratikus Köztársasághoz fűződő viszony normalizálása végett. (MTI) ZALAI HÍRLAP Befejeződött a KGST szakembereinek rigai értekezlete Pénteken Rigában befejezte munkáját a KGST szakembereinek nemzetközi értekezlete. Az értekezleten a rádióizotóp műszergyártás kérdéseiről tanácskoztak. A román küldöttség vezetője a tanácskozáson résztvevők véleményét kifejezve hangoztatta, hogy a szocialista országok szakembereinek a litván fővárosban tett látogatása igen jó iskola volt, s kollégái nevében elismerését fejezte ki a litván mérnököknek és tudósoknak azért, hogy egész sor érdekes műszert teremtettek. Ez is azt bizonyítja — mondotta —, hogy a Szovjetunióban sikeresen használják fel az atomot a békés termelő munka különböző területein. (TASZSZ). II New York-i hadiiparosok klubjában — Micsoda „békés egymás mellett élés” az, ami mellett mi éhen halhatunk?! (Gerő Sándor rajza) NEMZETKÖZI SZEMLE AUGUSZTUS utolsó hetében is folytatta diadalútját a moszkvai szerződés. A légköri, a vízalatti és a kozmikus atomfegyver-kísérletek tilalmát kimondó megállapodás aláíróinak száma százhoz közeledik. Ki késlekedik az aláírással? Ki tagadja meg a csatlakozást? Ezek a kérdések számonkérő szóval szólnak a fegyverkezési hajsza megszállottaihoz, s azokhoz, akik a dolgok logikája folytán velük egy táborba kerültek. Délkelet-Ázsia még mindig forrong. Míg Laoszban vékony hamu takarja a polgárháború parazsát, Dél-Vietnamban magasra csapnak a lángok. Jóllehet az Egyesült Államok már ötmillió dollárt önt Ngo Dinh Diem rendszerébe és tizennégyezer amerikai katona őrzi szuronyaival a dél-vietnami bábot, az évek óta zaklatott, kisemmizett nép elszántan harcol a velejéig rothadt önkényuralom megszüntetéséért Az amerikaiak már szívesen megszabadulnának Ngo Dinh Diemtől, aki ugyan kitűnőre vizsgázott kommunistaellenességből, de intézkedéseivel förtelmesen elcsúfítja az amerikaiak távol-keleti propagandakirakatát. A pagodák elleni támadások, a többezer buddhista egyetemi hallgató összefogdosása és „agymosásra” ítélése, a letartóztatások és a házkutatások egységfrontba tömörítik a kommunistákat és a buddhistákat, Vietnam demokratikus egységének minden hívét. Ngo Dinh Diem hasztalan próbálja a szerzeteseket kommunista partizánokkal azonosítani, hasztalan próbálja a buddhisták mozgalmáért a kommunistákra hárítani a felelősséget: a nép türelmének pohara betelt. A diktátor kénytelen volt bizonytalan időre elhalasztani az augusztus 31-rekitűzött nemzetgyűlési választásokat, a hatóságok vizsgálatot indítottak valamennyi dél-vietnami kormánytisztviselő „hűségének” megállapítására. Kambodzsa megszakította a diplomáciai viszonyt a dél-vietnami terrorrendszerrel. Nehru indiai miniszterelnök külön üzenetben hívta fel az ENSZ főtitkárának figyelmét a lehetetlen dél-vietnami állapotokra. Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság elnöke szerdai felhívásában követelte, hogy az amerikai imperialisták azonnal vonuljanak ki Dél-Vietnamból: „A dél-vietnami problémát magának a dél-vietnami népnek kell megoldania.” „SZABADSÁGOT és munkát” jelszóval zajlott le a hét közepén az amerikai négerek arányaiban és méltóságában egyaránt impozáns tüntetése. A kétszázezres tömeg azt követelte az amerikai kongresszustól, hogy késlekedés nélkül hozza tető alá a faji megkülönböztetést betiltó törvénytervezetet, vagyis jogilag biztosítsa a négerek egyenjogúságát a közoktatásban, a politikai életben, munka- és bérkérdésekben. A szerdai washingtoni tüntetést az amerikai vezető körök igyekeztek 1964-re elhalasztani, vagy ha már ez nem lehet félig vallási jellegű nagygyűléssé zsugorítani. A néger mozgalom jelenlegi helyzete és a jövő évi elnökválasztások miatt azonban az amerikai kormány végül is kénytelen volt támogatásáról biztosítani a washingtoni „nagy menetelést”. A tüntetés vezetői találkoztak a demokraták és a republikánusok kongresszusi képviselőivel, sőt maga Kennedy elnök is fogadta őket. A négerek nem könyörögni jöttek Washingtonba, hanem követelni jogaikat, az emberhez méltó életkörülményeket, a déli négerüldözés és az északi néger-nyomor megszüntetését. Szónokaik rámutattak, hogy ha Kennedy polgárjogi javaslataiból bármit is lefaragnak, akkor csak „cukros vizi” marad. Az amerikai fővárosban augusztus 28-án lezajlott tüntetés a polgárháború óta az Egyesült Államok történelmének legnagyobb megmozdulása volt a négerek egyenjogúsága érdekében. Az esemény annyira Washingtonra irányította a világ figyelmét, hogy bel- és külföldről több újságíró érkezett mint annak idején Kennedy elnök beiktatására. VÁLTOZATLAN érdeklődés kísérte az elmúlt héten Hruscsov szovjet kormányfő jugoszláviai látogatását, s ennek keretében a Brioni szigetén lezajlott szovjet—jugoszláv tárgyalásokat. A Hruscsov—Tito találkozó programján olyan kérdések szerepeltek, mint a világbéke megvédése, a békés együttélés, az általános és teljes leszerelés, a gyarmati rendszer végleges megszüntetése, de megvitatták a nemzetközi munkásmozgalom időszerű kérdéseit is, ami különös fontosságot adott e megbeszéléseknek a jelenlegi szakaszában. Az a tény, hogy a nemzetközi helyzetet és a két ország kapcsolatát illető kérdésekben a tárgyaló felek között teljes volt a megértés és egyetértés, kedvező feltételeket teremt nyilván a vitás kérdések megoldásához, is. Mind Hruscsov, mind Tito hangoztatta, a két fél nézetei minél alaposabb megismerésének szükségességét, mert — ahogy a jugoszláv elnök megfogalmazta — „a meglévő véleménykülönbségek csak így veszíthetik el jelentőségüket, illetve így szűnhetnek meg fokozatosan.” Nyikita Hruscsov és kísérete őszintén érdeklődött Jugoszlávia szocialista építésének eredményei és tapasztalatai iránt, így a látogatás és a tárgyalások nyilván mindkét országnak a szocializmus és a béke ügyének javát, a nemzetközi munkásmozgalom egységét fogják szolgálni, elősegítik a kölcsönös közeledés irányvonalának megvalósítását, amiben már fontos szerep jutott Gromiko és Popovics külügyminiszterek kölcsönös látogatásának, Brezsnyev jugoszláviai útjának és különösen a múlt év decemberében lezajlott moszkvai Hruscsov—Tito véleménycserének,. Centije: Nyina Hruscsova montenegrói népviseletbe öltözött táncosokkal kólót táncol. 1963. szeptember 1. Tizennyolc éve alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság Tizennyolc évvel ezelőtt, 1945 szeptember 2-án alakult meg a Vietnami Demokratikus Köztársaság. A gyarmati uralom idején a vietnami gazdasági élet teljesen alá volt rendelve a francia pénzügyi és politikai érdekeiknek. A gyarmati és feudális kettős elnyomás akadályozta a gazdasági fejlődést. A rizsföldek termése a legkisebb volt a világon. Bac Beben sorozatos volt az éhínség. 1945-ben a legsúlyosabb éhínség idején több, mint kétmillió ember pusztult el. A népgazdaság nagyon elmaradott volt. 1939-ben az ipar mindössze 10 százalékkal részesedett az ország termeléséből. A gyarmatosítás politikai ellenállást váltott ki, s ez vezetett az 1945-ös forradalomhoz. Demokratikus nemzeti forradalom Az augusztusi forradalom formáját tekintve nemzeti felszabadító mozgalom volt, tartalmában pedig demokratikus forradalom. A háborús idők gazdaságának két jellegzetessége volt: 1.) az ellenség gazdasági életének szabotálása; 2.) a saját gazdasági élet felépítése az ellenállás közepette. Az 1945. augusztusában elkezdődött demokratikus forradalmat az jellemezte, hogy stratégiai síkon szorosan összefüggő két feladatot valósított meg (antiimperialista és antifeudális harcot vívott). A forradalom kezdetén, amikor az antiimperialista harcra helyezték a legfőbb hatgsúlyt, a földreform kérdése nem merült fel teljes fontosságában, s a nemzeti felszabadító harc csak később kapcsolódott a radikális földreformhoz. A földreform három szakaszra oszlott. Az első szakaszban (1945—49.) ideiglenesen felosztották a vietnami árulók és a francia gyarmatosítók földjeit, s csökkentették a földadókat. A második szakaszban (1949—53.) új intézkedések születtek: eltörölték a földesurak részére teljesített robotot és ajándékot, megtiltották a rizsföldek bérbeadását, csökkentették az uzsorakamatot, egyes adókat eltöröltek, felosztották a városba menekült földbirtokosok földjeit, új földadórendszert léptettek életbe, amely megnehezítette a kizsákmányolók helyzetét. A földreform-törvény, amelyet a nemzetgyűlés 1953. december 4-én szavazott meg, megnyitotta a harmadik szakaszt (1953—56.). Lehetetlenné tette, hogy a földeket gyarmatosítók és földesurak szerezhessék meg. Ennek a földreformnak az volt a célja, hogy egyéni paraszti tulajdont teremtsen, felszabadítsa a falusi termelőerőket, megjavítsa a parasztok életkörülményeit, serkentse az ellenállást és befejezze a nemzeti felszabadítást. A földreform tehát antiimperialista és antifeudális harc volt. Az iparban és a kereskedelemben a magántőke könnyítésekhez jutott, ha hasznot hajtott a nép államának. Ugyanakkor állami szektor jött létre az iparban, a szállításban és a bankügyekben. Mivel a hatalom a munkásosztály kezében volt, ez az állami szektor magában hordozta a szocialista vonások csíráját. Szocialista forradalom A béke helyreállítása után (1945.), amikor a nemzeti demokratikus forradalom lényegében már megvalósult, az ország — a kapitalista korszakot átugorva — hozzálátott a szocializmus építéséhez. Az elmaradott és a több éves háború által tönkretett ország azonban csak több fokozaton át haladhatott a szocializmus felé. Előbb helyre kellett állítani a népgazdaságot. Az újjáépítés korszakában (1955— 57.) a kormány két fontos problémát igyekezett megoldani: befejezni a földreformot és fokozatosan átalakítani a népgazdaságot. Az ipari és mezőgazdasági termelés 1957-ben elérte és meghaladta az 1939. évi szintet, 1955-höz viszonyítva 21, ill. 173 százalékkal növekedett. Ugyanakkor a gazdaságiszerkezetekben is tapasztalható volt a kezdeti változás. Bővült a szocialista szektor, a mezőgazdaságban fejlődtek a segélyezési csoportok és a szövetkezetek. Az újjáépítés befejeztével a kormány 1958. decemberében a nemzetgyűlés elé terjesztette hároméves népgazdaságfejlesztési tervét. A hároméves terv-nek a következő fő feladatokat kellett megoldania. 1. Növelni az ipari és mezőgazdasági termelést. 2. Erőfeszítést tenni a mezőgazdaság szocialista átalakítássára, elősegíteni a termelőszövetkezetek fejlődését, s ugyanakkor megerősíteni az állami szektort. 3. Emelni a nép anyagi és kulturális színvonalát és erősíteni a honvédelmet. 1960-ban a parasztgazdaságoknak már 85,8 százaléka volt szövetkezetekben, s a kisiparosok 87,9 százaléka tömörült szövetkezetekbe és termelési csoportokba. A kiskereskedők vagy a szövetkezés útjára léptek, vagy az állami kereskedelemben vállaltak állást. A szocialista átalakulás a nagyiparosokat száz százalékban, a nagykereskedőket 98,9 százalékban érintette. Az ipari és kereskedelmi vállalatok nagy többsége — az állami és magántőke egyesítése révén — vegyes vállalatokká alakult . A szocialista átalakulás révén az állami szektor gyorsan fejlődött, úgy, hogy 1960-banaz iparban az állami szektor 51,2 százalékos, a kisiparban 0,94 százalékos, az áruszállításban pedig 93,6 százalékos, volt. 1957-től 1960-ig nagyot fejlődött az egész népgazdaság. Ez idő alatt az ipari termelés értéke (kisiparral együtt) 13,1 százalékkal, a mezőgazdasági termelés értéke pedig 98,8 százalékkal növekedett. Közben megváltozott az ipar és a mezőgazdaság szerkezete. Az ötéves terv útján Ezután elfogadták az 1961— 65-re szóló ötéves népgazdaságfejlesztési tervet, amely megteremti a szocializmus anyagi és technikai alapját, lépést jelent az iparosítás fejlődésében és ugyanakkor befejezi a népgazdaság szocialista átalakítását. Ezeknek a feladatoknak a teljesítése azt jelenti, hogy újult erővel fejlődnek a termelőerők, s a szocialista termelésben megszilárdulnak a szocialista termelési viszonyok. A szocialista iparosításelőtérbe helyezi a nehézipar fejlesztését, de ezzel párhuzamosan fejlődik a mezőgazdaság és a könnyűipar is. Ez a rövid áttekintés megmutatja, hogy a Vietnami Demokratikus Köztársaság 18 éves fennállása alatt csak néhány esztendeig tudta minden erejét a népgazdaság építésére összpontosítani. A köztársaság rendkívül keveset örökölt a múlttól, de a nehézségek ellenére is biztatóak az eredmények. Ez lehetővé teszi,, hogy a vietnami nép bizalommal tekintsen jövője felé.