Zalai Hírlap, 1963. október (19. évfolyam, 229-255. szám)
1963-10-01 / 229. szám
2. ZALAI HÍRLAP 1963. október 1. Kormányellenes taggyűlés Kabinéban Algír. (MTI) Az algériai kormánnyal szembenálló politikai erők földalatti szervezete, a „Szocialista Erők Frontja” elnevezésű csoport vasárnap tömeggyűlést szervezett a kabiliai Tizi-Uzu-ban, mintegy száz kilométernyire keletre Algírtól. A gyűlésein körülbelül 2—3000 ember jelent meg, s meghallgatta Hoszni Ali Ahmed ellenzéki politikus, az algériai ideiglenes kormány egykori államminiszterének, valamint Murad Asszednik nemzetgyűlési képviselőnek beszédét. Mindketten igen élesen támadták az algériai kormányt és személy szerint Beni Bella köztársasági elnököt. Az algériai alkotmányt törvénytelennek nevezték, s felszólították szervezetük tagjait, hogy „kellő önfegyelemmel kezdjenek döntő harcot” a kormány ,,békés úton történő” megdöntéséért. Az ellenzéki gyűlésen a szónokok mellett állt ki El Hadzs ezredes, az algériai hadsereg hetedik katonai kerületének főparancsnoka is. A hírügynökségi jelentésekből az tűnik ki, hogy a helyőrségi alakulatok egyes katonái rokonszenveztek a szónokokkal, összeütközésre a kormányhű katonák és a tömeg között nem került sor. A gyűlés előtt és után azonban a hadsereg a városban és környékén szigorú biztonsági intézkedéseket tett. A városba vezető főútvonalon a közlekedést hosszú időre megtoénították. Ezeket az intézkedéseket azonban a gyűlés lezajlása után hamarosan feloldották és a városka nyugalma helyreállt. Hírügynökségi tudósítások közlik, hogy más kabiliai helységekben is kormányellenes tüntetések zajlottak le vasárnap. Megmozdulásokra került sor Michelet, Dra El Mizan, valamint Fort National városkákban. Ezek a kabiliai helységek a Ben Bella-féle vezetéssel szembenálló kabiliai ellenzék régi gócpontjai. Az algériai minisztertanács vasárnap este Ben Bella elnökletével ülést tartott, s megtárgyalta az aznap délután lezajlott kabiliai eseményeket. Ben Bella a minisztertanács utáni rádióbeszédben közölte, hogy leváltotta tisztségéből a hetedik (kabiliai) katonai körzet parancsnokát, El Hadzs ezredest, aki nem engedelmeskedett az elnöki parancsnak, s részt vett az algériai egységbontók tömeggyűlésén. Az algériai kormány El Hadizs ezredes elmozdítása mellett több radikális intézkedést tett a lázadók elszigetelésére. A hetedik katonai körzet alakulatait közvetlenül a hadügyminiszter fennhatósága alá rendelte. Az észak-algériai Kabi- Uát rendőri és katonai ellenőrző pontok kettős lánca zárja el az ország többi részétől. A köztársasági elnök vasárnapi rádióbeszédében „készenléti bizottságok” megalakítására hívta a nemzetet, hogy szervezetten szánhasson szembe Algéria népe az egységbontó törekvésekkel. Tizá-Uzu városból a tömeggyűlés szervezői este katonai fedezet alatt, elsötétített gépkocsikon Algírba hajtattak. Előzőleg értesítették az Algírban működő sajtótudósítókat, hogy a „Szocialista Erők Frontja” sajtóértekezletet fog tartani. A tájékoztatóra egy szigorúan őrzött paraszti házban került sor. Az ellenzéki csoport vezetői ismételten bejelentették, hogy harcot indítanak a Ben Bellakormány megdöntésére. Közölték, hogy a szervezet titkos központi bizottságában a nemzetgyűlés két tagja valamint az egykori négyes számú Vilaja több katonatisztje tevékenykedik. A szervezet szóvivője azt állította, hogy országszerte több gerillacsoportjuk alakult. A szervezet — hangoztatták — a harc minden formáját igénybe veszi, de elsősorban politikai tevékenységet akar végezni. Közölték, hogy a szervezet vezetősége máris kapcsolatot létesített külföldön tartózkodó ellenzéki politikusokkal. (AP, Reuter) Választások Guineában Conakry (TASZSZ) A vasárnap megtartott Guineai általános választásokra a választók rendkívül nagy aktivitása volt jellemző. Legfrissebb adatok szerint a nemzetgyűlés képviselő-választásaiban a választók mintegy 99,5 százaléka vett részt. A nemzetgyűlés választásaival egyidejűleg választották meg 29 közigazgatási kerület tanácsait is. Az Újságíró Világtalálkozó munkabizottságai folytatják megbeszéléseiket „Litva” tengerjáró fedélzete. (TASZSZ) A Nemzetközi Újságíró Világtalálkozó színhelyén, a Litva szovjet tengerjáró fedélzetéin, vasárnap délelőtt a 2. és a 3. munkabizottság folytatta az elhangzott beszámolók vitáját. A vita során a fejlődő országok sajtójának problémáit, valamint a gyarmati rend és az imperializmus ellen folytatott nemzeti felszabadító harc kérdéseit elemezték. Javaslat hangzott el, hogy határozzák meg az imperializmus ellen küzdő afrikai újságíróikkal való szolidaritás nemzetközi napját, és az afrikai képviselőket vonják be az újságírók nemzetközi együttműködési bizottságába. Vasárnap délután a három munkabizottság plenáris ülésén mintegy száz küldött szólalt fel. Ezután az albizottságok megkezdték a határozatok és javaslatok megszövegezését. A „Látva” szovjet tengerjáró hajó, fedélzetén a 3. nemzetközi újságíró találkozó résztvevőivel, hétfőn reggel befutott az alexandriai kikötőbe. (MTI) 14 éves a Kínai Népköztársaság WAWbfWWWWWWWWWWW Sanghaj fejlődése A felszabadulás előtt Sanghaj volt az imperialista agresszió kapuja. A külföldi monopoltöke ezt a várost tekintette támaszpontjának, hogy lecsapolja a kínai nép kincseit. Noha Kína gazdag természeti adottságokkal rendelkező, óriási ország, Sanghaj mégis importra szorul olyan fontos cikkekkben, mint gabona, gyapot és szén. Az elmúlt tíz évben Sanghaj a saját erejéből újjászületett. Míg azelőtt „szivattyú” volt, amelyen keresztül a külföldi kapitalisták csapolták le a vért Kína testéből, addig most életfontosságú szerv lett, amely folyamatosan „életadó vért” szállít az egész országnak. A város nem szorul többé külföldi behozatalra gabonában, gyapotban, szénben és más ipari nyersanyagokban. Fő szükségleteit magából az országból szerzi be. Korszerűsödik a mezőgazdaság A kínai gazdaságok 1962 végén több mint 100 000 traktort használtak, továbbá öszszesen közel 6 millió lóerő kapacitással dolgozó csatornázó és öntöző berendezéseket, beleértve 1,4 millió kw elektromos szivattyúberendezést. Jelentős haladás történt a vízgazdálkodás, a műtrágya felhasználás, valamint a mezőgazdaságban alkalmazott és műszaki személyzet kiképzése terén is. A mezőgazdasági termelésre vonatkozó nyolc pontból álló „Charta” nyolc összehangolt lépést ír elő az egy mára eső termelés emelése érdekében: talajjavítást, műtrágya fokozott használatát, a vízgazdálkodás kibővítését és megjavítását, jó minőségű vetőmagvak használatának elterjesztését, ésszerű szoros vetését, jobb növényvédelmet, jobb vetésgazdálkodást és a szerszámok reformját, mindezt pedig a sajátos helyi viszonyoknak megfelelően. A mezőgazdaság technikai reformjának távlati programja országos viszonylatban nagyjából 20—25 évet vesz igénybe. A mezőgazdaság technikák reformját országszerte mindenütt megvalósítják, de helytelen volna minden vidéken és minden egyes gazda- Ságban egyöntetű színvonalat követelni. A végrehajtásnak a helyi viszonyoknak megfelelően, a vidék különböző földraj-zi és klimatikus viszonyait, a talaj összetételére, a termék- féleségekre vonatkozó különbségeit figyelembe véve, az iparra, a rendelkezésekre álló eszközökre és a mezőgazda- sági igényekre való tekintet-tel kell végbemennie. A Csinghua egyetem , A Csinghua egyetem, Kínalegnagyobb politechnikai intéz elete, a felszabadulás óta eltelt 14 év alatt több mint 13 700 mérnököt képezett ki. ■ Ez több mint háromszorosa az egyetemen a felszabadulás, előtti 38 évben végzetteknek. ■ Azok, akik a Csinghua' egyetemet elvégezték, ma Csangcsun motorgyárában, Lo- jang traktorgyárában, Ansanacélműveinél, Fengman hid-provillamossági központjában ■ és az ország más ipari centrumaiban dolgoznak. Többen közülük főiskolákon tanítanak,' vagy tudományos intézetekben', kutató munkát folytatnak. A régi Csinghua egyetemen, csupán mechanikai, általános- és 4 egyéb műszaki szakmát tanítottak. Az új egyetemnek 12 fakultása van. Szakembereket, képeznek ki automatizáció, arádió-villamosság, a vegyész- mérnöki, a matematikai, aprecíziós és optikai szakmák-ban is. Fejlődik a könnyűipar Szinkiangban Szinkiang, Északnyugat- Kína tartománya a felszabadulás előtt minden iparcikket az ország távoli részéből, főleg a tengerparti városokból hozott be. Ma már sok fogyasztási cikket állítanak itt elő. Sok középnagyságú és kisebb könnyűipari üzemet létesítettek, amelyek gyapotot, gyapjút és selymet dolgoznak fel, bőrárut, papírt, üveget, zománcárut, szappant, bort és tejterméket állítanak elő. Szinkiang Kína második legnagyobb álattenyésztő vidéke, és több tízezer tonna friss tejet, gyapjút és nagy mennyiségű bort termel évente. Bőrgyárakat és cipőgyárakat építettek és rendeztek itt be. A modern cserzőüzem, amely a felszabadulás előtti kis műhelyből nőtt ki, ma 120 000 bőrt dolgoz fel, és ugyanenynyi cipőt gyárt évente. Szinkiang három gyapotüzeme ma feldolgozza a tartományban termelt gyapotot, amelyet azelőtt az ország más gyáraiba szállítottak feldolgozásra. A különböző gyárak nagy erőfeszítést fejtettek ki, hogy a lakosság szükségleteit kielégítsék, mi az itt termelt árucikkek számot vetnek a lakosság szokásaival, művészi hagyományaival és a különböző nemzetiségek ízlésével és divatjával. Szinkiang tartomány ugyanis nemzetiségi szempontból nagyon tarkán lakott tartomány. Új tűsfészek Dél- MÁSFÉL HÓNAPPAL ezelőtt a nyugati sajtószolgálat elégedett szavakkal sugározta szét a hírt a világ minden tája felé: megalakult a keleti féltekén a neokolonializmus új fészke, a Malaysia államszövetség. Az azóta eltelt hetek eseményei egyre meggyőzőbben bizonyítják azt, hogy az újabb évszázados kizsákmányolásra berendezkedő imperialisták fészke lényegében tűzfészek, amelynek lángja könnyen csóvát vethet az Indiai-óceán és a Csendes-óceán találkozásánál fekvő szigetvilág nyugalmi egyensúlyára. Macmillan angol miniszterelnök „védőszárnyai” alatt júliusban zajlott le az az értekezlet, melyen Singapore és Malájföld miniszterelnöke, valamint Sarawak és Brit-ÉszakBorneo képviselője megegyezett az államszövetség megalakításában. Az érdekeltek a megegyezés kerekasztala mellett szerették volna látni a négy esztendővel ezelőtt önállóságot kapott, s a Sarawak területébe beékelt Bruneit is, a kis állam azonban — látva az államszövetség célját, s a megalakulásához tapadó feltételeket — lemondta a „megtisztelő” részvéttelt. Az értekezlet résztvevői megállapodtak abban, hogy az államszövetség hivatalos nyelve az angol, államvallása a muzulmán lesz, s hogy a szövetségiparlamentbe 24 képviselőt Sarawak, 16-ot Észak-Borneo, 15-öt Singapore, 114-et pedig Malájföld küld. • Az államszövetség vezető erejét — mint a képviselői mandátumok megoszlása is mutatja — Malájföld képezi, mely nyugatbarát politikájával ez ideig sem okozott fejfájást a nyugati vezetőknek, s amely rendkívül gazdag ónbányáival és kaucsuk-termelésével jelenleg is készségesnek mutatkozik további profit-milliárdokat előteremteni a kapitalista mammutvállalatoknak. Malájföld vezető szerepe az államszövetségen belül érthetővé teszi azt a megállapodást is, mely szerint Anglia megtartja eddigi haditámaszpontjait az államszövetség területén, sőt jogában áll ott állomásozó csapatainak létszámát növelni is. A MALAYSIA államszövetség külső és belső ellentmondásokkal terhes — már születésének első pillanatától kezdve. Az államszövetség létrehozásával Anglia ellensúlyozni igyekezett azt a hatalmi pozíciót, melyet az Amerikai Egyesült Államok a délkeletázsiai katonai paktumban, a SEATO-ban kivívtak maguknak. Ez mellett nyilván csábító volt számukra az a lehetőség, hogy a hajdan volt birodalmuk széthullásának végóráját a grarmattartásnak ezzel az új formájával némileg meghosszabbítsák. Az államszövetség belső ellentmondásai a meglévő népességi és gazdasági adottságokban gyökereznek. Itt van mindjárt Singapore problémája: a növekvő munkanélküliség. Az 1,7 milliós városban a lakosság száma évente közel 5 százalékkal nő, új munkaalkalom viszont alig teremtődik, s így a jelenleg meglévő százezer kenyérnélküli száma ijesztő gyorsasággal szaporodik. Kézenfekvő megoldás lenne a munkanélkülieket áttelepíteni Észak- Borneóba, melynek hatalmas lakatlan területei vannak. Az ottani lakosság azonban hallani sem akar a singapore-i kínaiak befogadásáról. Ezért az új államszövetség első intézkedései közé tartozott, hogy megtiltotta a határain belüli szabad utazást, az egyik helyről a másikra való költözést. E rendelkezés átmenetileg gátat emelt a borneói invázió elé, de nyilvánvaló: a belső határ kényszerű felállítása a belpolitikai feszültség kínos jelképévé válhat. Az államszövetség tagállamainak gazdasági fejlettségében mutatkozó különbség ugyancsak jövőbeni konfliktusok csírájának hordozója. Sarawak és Észak-Borneo elmaradt lakossága elsősorban a gazdaságilag fejlett, de politikai szempontból csak a másodhegedűs szerepét játszó Singapore-tól kaphatna segítséget. Ehhez azonban egyrészt a singaporei szabadkereskedelmet be kellene olvasztani Malájföld kereskedelmi rendszerébe (s ez ellen Singapore máris tiltakozik), másrészt a borneói területek maláj és arab lakossága nem fogadná köszönő szóval a főként kínaiakból települt Singapore gyámkodását. További belső villongás kiindulópontja lehet, hogy a muzulmán vallást államvallásnak nyilvánították, holott az államszövetség lakosságának többsége buddhista és keresztény. A BELSŐ ellentétek a Malaysia Államszövetségben egyelőre hamu alatt parázslanak, annál inkább felszínre kerültek az új államcsoportosulás körül hullámzó külső nézeteltérések. Mindenek előtt, Indonézia az az ország, mely nyíltan feltárja: az államszövetség nem egyéb, mint Anglia próbálkozása az e térség fölött gyakorolt uralmának megtartására, s a nemzeti felszabadító mozgalmak megbénítására. Malaysia és Indonézia ellentéte már az államszövetség megalakulásának másnapján nyilvánvalóvá vált, amikor a hivatalába lépett új államszövetségi kormány — első intézkedéseinek egyikeként — megszakította a diplomáciai viszonyt Indonéziával és a Fülöp-szigetekkel. Az indonéz álláspont szerint „Malaysia természetellenes képződmény, amelyet Nyugat a kelet-ázsiai pozícióinak megvédése, az Indonézia ellenimesterkedések, s a felszabadító mozgalmak elfojtása céljából hozott létre.” Anglia a nemzeti felszabadító mozgalmak élesztésével vádolja Indonéziát, de bizonyítékok hiányában áttetszik a diplomáciai szólamok szövetén az igazi szándék: a brit birodalom tűzzel-vassal gátat igyekszik tornyozni a 140 milliós „maláj” nemzetközösség — Indonézia, Malájföld és a Fülöp-szigetek tervezett föderációja — megvalósulása elé. A brit—indonéz ellentétek látványos megnyilvánulásai voltak a djakartai angol-ellenes tüntetések, s e tüntetések megismétlődtek más indonéz városokban, így Medanban, Pontianakban, Macassarban és Surabyban is. Az angolok újabb csapatokat küldtek az Észak-Borneoban állomásozó hatezer főnyi, katonaságuk megerősítésére, indonéz részről megfelelő ellenintézkedéseket hoztak az Észak-Borneóval és Sarawakkal határos területeken. Az angol és ausztráliai légitársaságok szüneteltetik djakartai járatukat, Nasution indonéz hadügyminiszter pedig megismételte korábbi kijelentéseit, mely szerint Indonézia nem akadályozza meg azt, hogy az Észak-Borneóban harcoló szabadságharcosoknak önkéntesek siessenek a segítségükre. AZ ELMÚLT HETEK mozgalmas napjai, s a várható fejlemények azt tanúsítják, hogy az imperialista mesterkedések eredményeként új, veszélyes tűzfészek keletkezett Kelet-Ázsiában. ENSZ-körökben az a vélemény alakult ki, hogy még ez év vége előtt lehetőség nyílik a malaysiai kérdés rendezésére, Indonézia, a Fülöp-szigetek és Malaysia képviselőinek tárgyalásai során. Akármit is hoznak az elkövetkező hetek, a Malaysia körül támadt feszültség azt bizonyítja: elmúlt az az idő, amikor az egyik, vagy másik imperialista hatalom beavatkozása dönthetett a népek sorsáról. Bánhidi Tibor Djakartában a Malaysia Államszövetség megalakulása ellen tiltakozó indonéz tömegek megtámadták az angol követség épületét. A képen: a követségi épületet djakartai katonaság védi az esetleges újabb támadástól. Castro beszéde Havannában [ Havanna. (TASZSZ) A kubai [forradalom védelmére indult [ mozgalom harmadik évfordulója alkalmából szombaton Havannnnábam a Forradalom téren [nagygyűlést rendeztek, amelyen [Fidel Castro, a Kubai Szociallista Forradalmi Egységpárt [országos vezetőségének első titkára, Kulba miniszterelnökenagy beszédet mondott. [ Fidel Castro bevezetőben arra mutatott rá, hogy a szigetország erőforrásait a nemzetközi munkamegosztás figyelembe vételével az eddiginéljobban kell hasznosítani. Fidel■ Castro hangoztatta annak a segítségnek az óriási jelentőségét, amelyet a szocialista országok nyújtanak a forradalmiKubának. Castro a továbbiakéban a következőket mondotta:az imperialisták megkísérlik,hogy minél nagyobb nyomástgyakoroljanak ránk. Nem nézhetjük nyugodtan, hogy miköziben más helyeken enyhül a feszültség, számunkra fokozódik. Mi nem kívánjuk a feszültségfokozódását. Örülünk, ha nem fokozódik, hanem enyhül. Denem lehetünk békeállapotban azz imperializmussal, amelyegyre nagyobb erőfeszítésekettesz elnyomásunk érdekében. (Kis országunkat támadások k érik, blokádnak vetik alá, had-üzenet nélküli háborút, kalóztámadásokat folytatnak ellene. [Fegyverekkel és robbanóanyagokkal felszerelt diverzánsokat küldenek területére, támaszpontokat létesítenek, hogy megtámadjanak és megöljenek bennünket. Az imperialisták ellenségeink, és ez a körülmény fogja meghatározni politikánkat a nemzetközi színtéren, az Egyesült Nemzetek Szervezetében és mindenütt. Ki tudunk tartani, mert elegendő szövetségessel, elegendő erkölcsi erővel, bátorsággal, hősiességgel és önfeláldozó készséggel rendelkezünk. — Kuba álláspontja — folytatta tovább Fidel Castro — mindenekelőtt az antiimperializmus. Irányvonalunk: következetes antiimperialista irányvonal, elsősorban az amerikai imperializmus ellen folytatott harc irányvonala. Az ellenség kilencven mérföldre áll tőlünk, zavar bennünket, blokád alá vesz, fenyeget és meg akar semmisíteni minket. — Nem véletlen, hogy Kuba fontos szerepet tölt be a mai világban — mondotta végezetül Castro —. Ez a szerep azért jutott országunknak, mert népünk, amely a bátorság, a hősiesség és az önfeláldozás példáját mutatja az egész világnak, be tudja tölteni ezt a szerepeit. Népünket, amely a moderál Kubát építi, hazánkat, amelya „haza vagy halál!”, „győzni fogunk!” jelszavát választotta, az egész világ figyelemmel kíséri.