Zalai Hírlap, 1963. december (19. évfolyam, 282-305. szám)

1963-12-03 / 282. szám

2. Befejeződött a Finn KP Központi Bizottságának plénuma Helsinki­ (TASZSZ) Vasár­nap Helsinkiben befejezte munkáját a Finn Kommunista Párt Központi Bizottságának plenáris ülése. Az ülésen felszólaló Vilie Pessi főtitkár hangsúlyozta, hogy a demokratikus erők egyesítése a harc az uralkodó körök népellenes politikája el­len, továbbra is időszerű fel­adat. Szólt a szociáldemokrata pártnak tett együttműködési javaslatról. Hajlandók vagyunk tárgyalni és megegyezni mind­azokban a kérdésekben, ame­lyek a dolgozók érdekeit érintő együttműködéssel kapcsolato­sak — jelentette ki. * A finn fővárosban vasárnap több mint kétezer ember vo­nult fel, majd tartott gyűlést a helsinki egyetem aulájába.* A gyűlésen megjelent Kana­lainen miniszterelnök, Hertta Kuusinen, a Finn Népi Demok­ratikus Unió parlamenti frak­ciójának elnöke stb. Ezzel az eseménnyel zárult a békés együttélésre hívó fel­szólítás országos aláírásgyűj­­tési kampánya. Letartóztatták a kongói külügyminisztert Leopoldville­ (AFP, Reuter, AP). A kongói kormány vasár­nap bejelentette, hogy „az ál­lam biztonsága ellen irányuló cselekmények miatt” letartóz­tatták Auguste Kalanda kül­ügyminisztert. A külügyminisz­teri tisztséget ideiglenesen Adoula miniszterelnök vette át. A 30 éves Kalanda, a kongói kormány legfiatalabb tagja, az Ileo-kormány idején kabinet­főnök volt, legutóbbi tisztségét pedig Bomboko volt külügymi­niszter igazságügyminiszterré való kinevezésekor vette át. Kalanda a központi kormány többi tagjainak tudta és hozzá­járulása nélkül állítólag útle­velet adott Csembe volt katan­­gai elnöknek. A hírek szerint rossz volt a viszony Adoula mi­niszterelnök és a külügyminisz­ter között, és éppen ezért már korábban is várták lemondá­sát Szabó István „Te” című kisfilmje nyerte a toursi fesztivál nagydí­ját Tours. (MTI, AFP, AP). Va­sárnap hirdették ki a francia­­országi Toursban megrendezett nemzetközi rövidfilm-fesztivál zsűrijének döntését. A nagydí­jat és a vele járó szobrot, Jean Arp francia szobrászművész al­kotását Szabó István „Te” cí­mű kisfilmje nyerte, el. Az elsőműves rendezett díját „Borom Sárrét” című kisfilm­­mel Ousmane Sembene szene­gáli rendező érdemelte ki. A zsűri három különdíját egy francia, egy olasz és egy belga film, a kritika díját egy francia rövidfilm kapta meg. Az AFP hírügynökség a ma­gyar film sikerét méltatva azt írja, hogy Szabó István alko­tása „Himnusz a nőhöz” s a francia „Új hullám" stílusához hasonlítja a film formanyelvét (AFP, AP, MTI). Aláírták a magyar—guineai árucsereforgalmi jegyzőkönyvet Hétfőn Budapesten írták alá az 1964. évi magyar—guineai árucsereforgalmi jegyzőköny­vet. A jegyzőkönyhöz csatolt árulistáknak megfelelően Ma­gyarország többek között kü­lönféle gyógyszereket, könnyű- és vegyipari termékeket, víz­kutató és vízkútfúró felszerelé­seket, járműalkatrészeket szál­lít Guineának. Guineából ola­­josmagvakat, kávét, banánt és egyéb déligyümölcsöket, gyógy­szer alapanyagokat importá­lunk. A megállapodást Veres Pé­ter, a Külkereskedelmi Mi­nisztérium főosztályvezetője és Framoi Bérété, a guineai Ke­reskedelmi Minisztérium kül­kereskedelmi igazgatóságának vezetője írta alá. A guineai delegáció hétfőn elutazott Magyarországról. ZALAI HÍRLAP Gyilkossággal fenyegették meg Johmsont Washington. (MTI) Nyugati hírügynökségek közlése szerint az amerikai titkos­szolgálat vasárnap éjszaka letartóztatott otthonában egy Robert A. Weatherington nevű 40 éves személyt, aki azzal fenyegető­zött, hogy meggyilkolja John­son elnököt. Weatherington közölte, hogy idegö­sszeroppanás miatt elbo­csátották a katonai utászoktól és azt állította, hogy Johnson olyan értesülések birtokában van, amelyek tisztáznák múlt­ját és lehetővé tennék, hogy visszakerüljön a hadseregbe.­­ Az AFP közlése szerint Johnson elnök vasárnap felke­reste otthonában Walter Lipp­­mann neves amerikai újságírót, a New York Herald Tribune munkatársát és hosszabb meg­beszélést tartott vele.­­ Az AFP közlése szerint Carl Albert, az amerikai képviselő­­ház demo­­ratapárti többségé­nek vezetője vasárnap arról nyilatkozott, milyenek lenné­nek Johnson elnök esélyei a jövő évi elnökválasztásokon. Jóslata szerint Johnson elsöp­rő győzelmet­ aratna. „Meg­fontolásra méltónak” tartja Carl Albert azt is, hogy John­son mellett Robert Kennedy igazságügyminiszter is indul­jon, az utóbbi az alelnöki tiszt­ségért. A demotkratapárti politikus szerint nem lenne meglepő, ha a köztársasági párt Nixon volt alelnököt jelölné az elnökvá­lasztásokra. A jelöltetésre Ni­­xonnak van a legtöbb esélye — mondotta. A sajtó értesülései szerint — írja a tudósító — az FBI egy hét múlva összeállítja az Os­wald elleni bizonyítékokat tar­talmazó jelentést. A szövetségi nyomozó szervek a texasi rend­őrség­gel ellentétben — hangoz­tatja Sztrelnyikov — a vizsgá­latot kevésbé feltűnően végzik, s nem sok hírhez juttatják a tudósítókat. Egy s más mégis kiszivárog, így például ismere­tessé vált, hogy az FBI ügy­nökei most arra igyekeznek fényt deríteni, ki látta el pénz­zel Oswaldot. Oswald ugyanis többnyire munka nélkül volt, nem tudott lakást bérelni, nem tudta eltartani feleségét és gyermekeit, akik ezért kényte­lenek voltak hol Oswald édes­anyjánál, hol pedig ismerősök­nél lakni. Oswald azonban hir­telen pénzre tett szert, s az idén nyáron elutazhatott Me­xikóba. A továbbiakban Sztrel­nyikov Oswald gyilkosára, Ru­­byra áttérve azt írja, hogy az FBI most Ruby múltját és je­lenlegi körülményeit kutatja. Sztrelnyikov idézi a börtön főfelügyelőjét, aki — mint ír­ja — úgy látszik, sejt valamit Rubynak az elnök meggyilko­lásában vállalat szerepéről. — Ruby állandóan azt haj­togatja — jelentete ki a börtön főfelügyelője újságíróknak —, hogy barátai nem fogják cser­ben hagyni, én viszont attól félek — fűzte hozzá a felügye­lő —, hogy a tárgyalás előtt még megmérgezik. Az amerikaiak túlnyomó töbsége előtt most már világos, — mutat rá a Pravda tudósító­ja —, hol kell keresni a bűnö­söket. Ezzel kapcsolatban Sztrelnyikov idézi a New York Times egyik cikkét, amelyben ez áll: „Az egész világ és egész Amerika nem kételkedik ab­ban, hogy Dallasban futnak össze az összeesküvés szálai.” (MTI) II Pravda New York-i tudiósításipari jelentése New York­ (TASZSZ) Mint Borisz Sztrelnyikovnak, a Pravda New York-i tudósító­jának az amerikai újságírók elmondották, lapjaik szerkesz­téseibe, a Fehér Házba és az igazságügyminisztériumba na­ponta ezrével érkeznek leve­lek, amelyek azt az egyhangú követelést tartalmazzák: le kell leplezni és meg kell büntetni azokat az összeesküvőket, akik meggyilkolták Kennedy elnö­köt. IBLV; 1 a YauJiTJgJui I Erhard televíziós nyilatkozata Washington­ (MTI) Erhard nyugatnémet kancellár John­son elnökkel való találkozója után interjút adott egy ame­rikai televíziós állomásnak. Az adó vasárnap sugározta a nyugatnémet vezető nyilatko­zatát. A kancellár kijelentette, nem ellenezné Johnson és Hruscsov találkozóját, „ha tényleges lehetőség áll fenn ar­ra, hogy egy ilyen találkozó távolabb visz egy háború sza­kadéko­tól”. Erhard hozzáfűzte, hogy a kérdés eldöntése ter­mészetesen az amerikai kor­mányra tartozik. A bonni vezető hangsúlyoz­ta, hogy igen fontosnak tartja az amerikai csapatok nyugat­­németországi jelenlétét és hoz­záfűzte, hogy „noha ebben a kérdésben nem lehet örök idők­re szóló választ adni, jelenleg a lehető legélesebben ellenez­ném a Nyugat-Németország­­ban állomásozó amerikai csa­patok létszámának csökkenté­sét”. " Erhard azt állította, Nyugat- Németország nem kéri, hogy saját nukleáris fegyvert gyárt­hasson, hozzátette azonban, or­szága ragaszkodik ahhoz, hogy támadás eseté­n atomfegyverek­kel védjék­ meg. A sokoldalú is­ATO-atomerő ker­eséről szólva kijelentette, hogy a terv véleménye szerint „még nem halt meg”, noha Európában egyedül Nyugat-Németország támogatja fenntartás nélkül. Végül Ernard hangsúlyozta: véleménye szerint Kennedy el­nök halála semmiféle válto­zást nem hoz az amerikai— nyugatnémet viszonyban. „Biz­tos vagyok abban, hogy nem lesznek változások, mivel John­son elnököt jól ismerem, ő pe­dig ismeri Németországot” — mondotta a kancellár. Megmentettem John Kennedy életét Ray Evans ausztráliai hírszerző az alábbiakban el­mondja, hogyan mentette meg John Kennedy tengerészhad­nagy és a PT 109. számú torpedóhajó legénységét. John Kennedy a PT 109. torpedóhajó parancsnoka volt. Ezt a hajót egy japán romboló 1943-ban a Csendes-óceánon elsüllyesztette. Az eseményről másfél évvel ezelőtt Ray Evans az alábbiakat mondotta: 1943-ban megmentettem azt az embert, aki ma az Egyesült Államok elnöke. Kennedy ak­kor tengerészhadnaev volt, én pedig az ausztráliai hírszerző szolgálat tagja.­­ A háború előtt gyakran jár­tam a Salamon-szigeteken és ott nagyon sok barátra tettem szert Kapcsolataimat később nagyszerűen felhasználtam, kü­lönösen azután, hogy 1942-ben beléptem a hírszerző szolgálat­ba. Amikor a japánok elfoglal­ták a szigeteket, azonnal re­pülőtereket tengeri támasz­pontokat építettek, mert innen akarták megtámadni az Auszt­rália környékén lévő szövetsé­ges tengeri haderőt. Hírszerző a dzsungelben Feladatom távolról sem volt könnyűnek mondható. A mo­csaras őserdőkön keresztül el kellett jutnom a sziget belse­jébe, hogy onnan küldtem je­lentéseimet a szövetséges fő­parancsnokságnak. Amint a ja­pán légi támaszpontokról a le­vegőbe emelkedett egy-egy va­dászraj, rövidhullámú adóké­szülékemmel rejtjeles táviratot küldtem, és így légelhárító tü­zérségünk mindenütt felkészül­ten várta az ellenséget. A japá­nok álmukban sem gondolhat­ták, hogy valaki a sziget belse­jéből figyeli őket. Mivel a megfigyelést Kolom­­bantara szigetéről végezhettem a legjobban, egy kis csónakban az éj leple alatt odaeveztem. Régi barátom, a Rovu törzs fő­nöke, több embert bocsátott rendelkezésemre. Ezek a benn­szülöttek voltak a legfontosabb hírszerzőik. A dzsungelen, mo­csarakon át éjnek idején a ja­pán támaszpontok közelébe lo­­póztak, és megszerezték a leg­fontosabb adatokat. Noha a japánok többször is talál­koz­tak velük, nem gyanakodtak rájuk. Roncsok a láthatáron Még egy fontos feladatunk volt: összeszedtük azokat a pi­lótákat, akik a megrongált re­pülőgépekről ejtőernyővel ér­tek földre. Ezeket a pilótákat Cwadalcanal szigetére küldtük vissza. 1942 augusztus 2-án hajnal­ban repülőgépek dübörgése éb­resztett fel. Kirohantam kuny­hómból. A tenger fölött négy japán vadászgép körözött. Ra­kétákat dobáltak, a jelek sze­rint valamit kerestek a ten­ger felszínén. Elővettem távcsöveimet. A lá­tóhatár szélén kisebb hajó ron­csát fedeztem fel. Körülötte mintha emberek úszkáltak volna. A nap még nem kelt fel, ezért nem voltam biztos, hogy valóban emberek vannak a hajtó körül. Mindenesetre rejtjeles táviratot küldtem köz­pontomnak. Fél tízkor megér­kezett a válasz: — Az éjszakai akkió során elvesztettük a PT 109-es tor­pedóhajtó. Legénysége 12 fő volt. Jelentsen mindent, amit észlel. Segítőtársaink, a szigetlakók most sem maradtak tétlenül. Rövidesen hírül hozták, hogy Vanga-Vanga falu mellett a tenger három torpedót vetett partra. Ezek valószínűleg az elsüllyedt torpedóhajóról szár­maztak. Déltájban újabb táviratot kaptam a parancsnokságról. — A PT 109-es torpedóhajót­­ az elmúlt éjjel találat érte. Valamivel éjfél után lángokban állt. Lehetséges, hogy legény­sége közül néhányan életben maradtak. Megtörténhet, hogy Vanga-Vanga környékén érnek partot. Napokon át hiába kutattunk a torpedóhajó legénysége után, és láthattuk, hogy ugyanezt te­szik a japánok is. Tengerészek a zátonyon Augusztus 6-án jobb helyre­ költöztem át, a közelben fekvő Gomu szigetére. Egy elhagyott, kunyhóban ütöttem tanyát. Alighogy lefeküdtem, gyanús nesz ütötte meg fülemet. Fel­kaptam a géppisztolyomat, de nem volt rá szükség, mert egy­ szigetlakó érkezett hozzám." Nagyszerű hírt hozott: 11 em­ber rejtőzködik egy közelben, fekvő kopár zátonyon. . Sebtében levelet írtam­ és átadtam a­­szigetlakónak az­zal, hogy adja át a rejtőző cso- s­port vezetőjének. A levélben arra kértem őket, hogy bízzák , magukat a szigetlakóra, és ka­lauzolása mellett jöjjenek át hozzám. Másnap a szigetlakó már visszaérkezett, de ladikja első pillantásra üresnek látszott. A japánok fel sem tételezték vol­­­­na, hogy a csónak fenekén, a pálmalevelek alatt egy ameri­kai tiszt rejtőzködik. Kennedy hadnagy volt. * Alig látszott 20 évesnek, no­ha már elmúlt 26. Nagy bátor-­­ságra volt szükség hogy egy is­meretlen szigetlakóra bízza életét, de mégis megtette, mert embereiről volt szó. Elmondotta, hogy egy japán romboló szétlőtte kis hajóját. A legénységgel együtt úszva pró­­­­bált eljutni valamelyik szi­­­­getig Szerencséjük volt, talál­tak egy lakatlan zátonyt. Sok hajót és repülőgépet láttak ja­pán felségjelekkel. Ezért kény­telenek voltak rejtőzködni. Rádiójelentés az esetről Felajánlottam a fiatal tiszt­nek, hogy eljuttatom parancs­nokságához, de nem egyezett bele Ezt mondta: — Nekem az embereim mel­lett a helyem. Vagy mindany­­n­yian megmenekülünk, vagy együtt pusztulunk el. 1943 augusztus 7-én este rá­­diójelentést küldtem az eset­ről. Kennedy a csónakban visz­­szatért embereihez. A követ­kező éjszaka egy amerikai gyorshajó vette fel őket fedél­zetére. Kennedyt soha többé nem láttam. Azt sem tudtam róla akkor, hogy az Egyesült Álla­mok volt londoni nagyköveté­nek fia. Álmomban sem jutott volna eszembe az, hogy ez a bátor és rokonszenves fiatal­ember egyszer az Egyesült Ál­lamok elnöke lesz. 1963. december­ 3. Elnökválasztás és a kélmiaf A közel egymillió négyzetki­lométer nagyságú Venezuela gazdasági és politikai életében az ország legfontosabb ásványi kincse a kőolaj, igen jelentős szerepet játszik. A kőolajmezők a Maracaiboi­­öböl mindkét partján, továbbá Carapano kikötővárosától dél­re helyezkednek el. A kiterme­lés még a 20-as évek elején in­dult meg és ugrásszerűen fej­lődött. Közel négy évtizede Ve­nezuela Katin-Amerikának el­ső számú, — világgazdasági je­lentőségű — kőolajtermelő or­szága. A termelés növekedésé­nek­ ütemét még a közel-keleti (kuwaiti) és észak-afrik­ai (algé­riai—líbiai) kőolajmezők meg­nyitása sem befolyásolta ked­vezőtlenül. Az elmúlt évben 171 millió tonna kőolajat bá­nyásztak. E mennyiséggel Ve­nezuela, az USA és a Szovjet­unió után, a világtermelési ranglista harmad­ik helyezettje. A kitermelt kőolaj mintegy há­romnegyed része a Maracaiboi öböl vidékének mezőiről szár­mazik. A venezuelai kőolaj több mint kilencven százalé­kát exportálják, főleg az Ame­rikai Egyesült Államokba, to­vábbá Nyugat-Európa néhány országába. A kőolaj és külön­böző termékei a 7,9 millió la­kosú ország kivitelében 90—92 százalékos arányban részesed­nek. Venezuela egész gazdasá­gi élete jelenleg a kőolajterme­lés függvénye. A termelés viszont a külföldi, zömmel amerikai — monopol­társaságoktól függ. Venezuelá­ban az amerikai monopóliumok tőkebefektetése meghaladja a hárommilliárd dollárt. Ez az összeg kerek nyolcvan száza­léka. 2,4 milliárd dollár a kő­olajipari (kitermelés és fino­mítás) területén működik. A kőolajmonopóliumok a venezuelai dolgozók kizsákmá­nyolásával óriási haszonhoz, évi 400 millió dollár tiszta jö­vedelemhez jutnak. Napjaink­ban a venezuelai kőolaj jelen­tőségét az is növeli, hogy a ve­nezuelai vezetők sokkal kisebb részesedést köve­telnek, az olaj­­jövedelmekből, mint a közel­­keleti arab nacionalista kormá­nyok. A kőolajmonospólumok­­­nak tehát jelentős gazdasági ér­dekük fűződik ahhoz, hogy a venezuelai kormány a jövőben is érdekeiknek megfelelő gaz­­daságpolitikát folytasson. A venezuelai hazafiaknak az ország gazdasági-politikai füg­getlenségéért folytatott küz­delme nem csupán a reformis­ta jelszavakat hangoztató ha­zai kormány, hanem egyúttal a külföldi monopóltőke ellen irányul. E harcot az utóbbi években a venezuelai hadsereg Barcelona városában állomásozó gyalog­sági egységeinek, valamint a Carapano-i és Puerto Cabello-i­ tengerészeti kötelékeinek felke­lése jelzi. Az ország több pont­ján, mint a kőolajvidékkel ha­táros Falcán államban, a fő­városban és más körzetekben szerveze­tt partizánmozgalom indult meg. Venezuelában az 1963. de­cember 1-i elnökválasztás is az ország gazdasági és politikai függetlenségéért folytatott küz­delem jegyében zajlott le. Folynk a szavazatok összeszámlálása Veslecies Joan Caracas (MTI) Vasárnap vá­lasztások voltak Venezuelában, amelyek során megválasztották az államelnököt, a szenátus és a képviselőház tagjait, valamint a tartományi parlamentek és városi tanácsok képviselőit.­­ Mint ismeretes, az alkotmány értelmében Betancourt eddigi elnök nem jelöltethette magát újra, ezért pártja, a demokra­tikus akció párt Raul Leonit állította elnökjelöltnek. A szavazatok összeszámlálá­­sa folyik. Helyi idő szerint haj­nali 1.30 órakor a három fő­s jelöltre leadott, addig meg­számlált szavazatok így oszlot­­­­tak meg: Raoul Leoni (demok­ratikus akció párt) 65 721, Ra­fael Caldera (keresztény szo­­­­cialista párt) 48 852, Jovito Vil­laiba (republikánus demokrata unió) 35 017. (MTI) Szabadon bocsátották Szíriában Kudzi volt elnököt Damaszkusz (AP) Hivatalos források szerint Kudzi volt Szí­riai elnököt vasárnap szabadon bocsátották. Az 57 éves Kudzit a márciusi Baath-párti puccs után börtönözték be. A ható­ságok engedélyt adtak Azem volt miniszterelnöknek is, hogy szabadon elhagyja a török nagykövetséget, ahol az állam­csíny hírére menedékjogot kért. Megengedték, hogy tet­szése szerinti helyen teleped­jék le Szíriában. Azemet és Kudzit több más szíriai politikussal elyütt a márciusi puccs során hatalom­ra jutott Baath-párti vezetők megfosztották politikai jogaik­tól.

Next