Zalai Hírlap, 1964. január (20. évfolyam, 1-25. szám)

1964-01-03 / 1. szám

■­­­R 2005.~j /g ZALAI . AZ MSZMP ZALA MEGYEI VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XX. évfolyam, 1. szám ÁRA: 50 FILLÉR 1964. .január 3., péntek Világ proletárjai, egyesüljetek! JH,k gg igái gg­­ v $ j JOGOS REMÉNYEKKEL Dobi István újévi köszöntője Dobi István, a Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsának elnöke szerdán délben 12 órakor mondotta el a rádióban és a televízióban a következő újévi kö­szöntőt. Ismét ránk köszöntött egy új esztendő első napja. A szilveszter éjszaka játékos öröme, ví­gassága után köszöntsük mi is őt, és rövid számvetéssel búcsúztassuk el a magunk mögött hagyott óesztendőt. Elégedett szívvel zárjuk le az 1963-as esz­tendő számadását. Megvoltak az évnek a gondjai, nehézségei, csalódásai, gyászai és veszteségei, egyéni, csa­ládi és közösségi értelemben. Ez elmaradha­tatlan az élettől. Voltak terveink, szándéka­ink, melyek nem teljesültek, maradt elhanyagolt és félretett munkánk, hol a magunk hibájá­ból, hol a másokéból. Mégis jó szívvel, barát­sággal köszönünk el az ó-esztendőtől, mert ha egészében nézzük a magunk mögött ha­gyott évet, az eredményeket, a fejlődést, az ország állapotát, a népjólétet, hazánk nemzet­közi tekintélyének növekedését, hírünk alaku­lását a világban — panaszkodásra kevés okunk van. A csúcsoktól még messze vagyunk, de általában jobb, szervezettebb, eredményesebb és gazdaságosabb a munka. A társadalmi élet­ben, a kultúra területein, a közszellemben szaporodtak a szocialista jellemvonások, a párt okos, emberséges, kommunista politikája köré kialakul a nemzeti egység. Ez volt a sikerek forrása 1963-ban és további fejlődésünk bizto­sítéka 1964-re. Lépten-nyomon érezhetjük, hogy a szere­­tethez és barátsághoz, amit a szocialista or­szágok családjában élvezhetünk, nyugat felől mind több tisztelet és megbecsülés csatlakozik irántunk. Jólesik ezt megállapítani, főleg azért, mert nem valami bonyolult világpoliti­kai játék következménye, hanem annak ered­ménye, hogy a magunk népe, hazánk boldo­gulása és az emberi haladás becsületes szol­gálata érdekében választott úton járunk, több sikerrel, mint amennyi ellenségeink kedvére lehet. Nem a barátságos vagy kényszerű elis­merések és dicséretek, hanem kizárólag né­pünk érdeke ösztönöz bennünket, hogy tovább haladjunk a szocialista úton, amelyet ma­gunk választottunk és a legjobbnak tartunk. örülünk neki, ha közben a népek békés egymás mellett élését is szolgálhatjuk politi­kánkkal. A hidegháború enyhült. A világ halad a szocializmus felé. Az emberi értelem szinte naponta új világokat hódít meg, hinnünk kell abban hogy a népek józan értelme és az állam­férfiak felelősségérzete kialakítja a verseny és a fejlődés békés módszereit, megóvja az emberiséget az atomkatasztrófától. A Szovjetunió 1963-ban is hatalmas erő­feszítéseket tett az emberiség békéjének meg­őrzésére és a világ népei mély békevágyának, a szocialista világrendszer létének, a szovjet kormány állhatatos erőfeszítéseinek köszön­hető, hogy megszületett az atomcsendegyez­­mény, amely ha szerény kezdet is, de bíztató, a béke híveit további harcokra ösztönző si­ker. Ma már történelmi kényszernek tűnik, hogy a tőkés államok vezetői is felelősséggel foglalkozzanak nemcsak a béke és a háború, hanem az emberi haladás egyéb kérdéseivel is. Ilyen körülmények között a szovjet béke­politika újabb sikereire és a szocializmus esz­méinek további térhódítására számíthatunk az 1964. évben. Belső fejlődésünkkel elégedetten, a világ­­helyzetre bizakodással tekintve zárjuk le az ó-esztendő számadását és jogos reményekkel nyitjuk meg az új év lapjait. 1963-ban elértünk valamit és ezt nemcsak megtartani akarjuk, hanem az a törekvésünk, hogy tovább fejlesszük. Ma már tudjuk, nagy­részt tőlünk függ, hogyan boldogulunk azok­kal a lehetőségekkel, amelyeket ennek a szép országnak természeti kincsei, gazdagsága, né­pünknek szorgalma és tehetsége kínál. Ezekkel a gondolatokkal köszöntöm ked­ves hallgatóimat az 1964. év első napján. Kívánok mindenkinek sikerekben gazdag, boldog új esztendőt. Értekezletet tartottak Zalaegerszegen a járási és városi pártbizottságok agitációs és propaganda osztályainak vezetői Tegnap délelőtt értekezletet tartottak Zalaegerszegen a já­rási és városi pártbizottságok­­agitációs és propaganda osz­tályainak vezetői, valamint a különböző társadalmi és tö­megszervezetek képviselői. Az értekezlet első napirendi pontjaiként Újvári Sándor elv­­társ, a megyei pártbizottság­­agitációs és propaganda osztá­lyának vezetője az 1963-as év legjellemzőbb gazdasági ered­ményeit, a felmerült tapaszta­latokat, az új év leglényegesebb­­célkitűzéseit, valamint ezek megvalósításához szükséges agitációs­ munka feladatait, módszereit ismertette. Kitért a mezőgazdaságban és az ipar­ban mutatkozó rendellenessé­gekre, amelyeket nem utolsó sorban az agitációs munka színvonalának emelésével, konkrétabbá tételével kell meg­szüntetni a közeljövőben. Kü­lön szólt Újvári elvtárs a mun­kafegyelem megjavításának szükségességéről s ennek kap­csán arról, hogy a továbbiak­ban ne csak az utóbbi idő­ben kialakult gyakorlat alap­ján dolgozzunk,­­ amely sze­rint túlsúlyban az anyagi ér­dekekkel érveltünk agitációs munkánkban — hanem hasz­náljuk fel a jó „hagyományos” formát. 1.1, hogy az érzelemre, az öntudatra, a lelkesedésre is alapozzunk, hassunk. — Kitűzött feladataink vég­rehajtása érdekében politikai tartalommal kell megtölteni minden együttlétet, így például a termelési tanácskozásokat, brigádértekezleteket stb. — hangsúlyozta ugyanitt az elő­adó. A továbbiakban a megyei agitációs és propaganda osztály 1964. első félévi munkatervét ismertette Újvári elvtárs. Min­denek előtt a májusban tartan­dó országos ideológiai konfe­rencia jelentőségéről beszélt, amelynek az a feladata, hogy felmérje a VII. és VIII. kong­resszus óta eltelt időszak ideo­lógiai eredményeit, választ ad­­jon a gyakorlat által feladott kérdéseikre. — Fontos feladat­unk — mondta az osztályvezető —, hogy mi is összegyűjt­süik és rendeltetési helyükre juttassuk a munkaterületünkön elhang­zott kérdéseket. Elmondta Újvári elvtárs, hogy az első félé­vben az Agi­tátorok Kézikönyve sorozatban a KGST-ről készül egy kiad­vány, s ezt az anyagot bizonyá­ra jól tudják majd hasznosíta­ni munkájuk során a propa­gandistáik. A nagykanizsai fel­sőfokú mezőgazdasági techni­kum tanárai egy, a megye me­zőgazdaságának időszerű kér­déseivel foglalkozó könyvön dolgoznak, amelynek első ré­sze — a téli tennivalókat ismer­tető — a télen, a másik rész — a nyár feladatait felsoroló — a nyáron kerül a falusi agi­tátorok és szakemberek kezébe. Ugyancsak az idén hasonló jel­­legű ipari kiadvány is készül. Újvári elvtárs ezután külön ismertette az agitációs, külön a propaganda munkával kap­csolatos feladatokat, valamint a végrehajtásukra vonatkozó részletes tervet. Végül az agi­tációs és propaganda bizottság félévi üléstervét ismertette az előadó. A továbbiakban Török Ká­roly elvtárs, az agitációs és propaganda osztály munkatár­sa a különböző téli tanfolya­mok beindításával kapcsolatos feladatokat ismertette, majd egyéb időszerű kérdéseket vi­tattak meg az értekezlet részt­vevői. Szovjet vezetők üdvözlő távirata a kub­ai vezetőkh­öz Moszkva (TASZSZ) Nyikita Hruscsov, az SZKP Központi Bizottságának első titkára, a szovjet minisztertanács elnöke és Leonyid Brezsnyev, a Leg­felső Tanács Elnökségének el­nöke táviratban üdvözölte Fi­del Castrot, a Kubai Szocialis­ta Forradalmi Egységpárt or­szágos vezetőségének első tit­kárát, a kormány vezetőjét és Osvaldo Dorticos köztársasági elnököt a kubai forradalom győzelmének 5. évfordulója és az új esztendő alkalmából. Hruscsov és Brezsnyev ismét kijelentik, hogy a forradalmi Kuba nem marad egyedül, ha az Egyesült Államok agresszív militarista körei rátámadnak. Üzemeinkből jelentjük Az év első munkanapja Üzemeket, vállalatokat ke­restünk fel hogyan kezdték az új évet, mi történt az első munkanapon? Új év — új vállalat A Déldunántúli Kőolaj- és Földgáztermelő Vállalat és a Nagylengyeli Kőolajtermelő Vállalat egyesült, s január 1 óta Dunántúli Kőolaj- és Földgáz­termelő Vállalat néven szere­pel. Az egyesített vállalat igazga­tója, Tóth Ferenc elvtárs arról számolt be, hogy a mezőkön az ünnepek alatt és 1964 január másodkán is zavartalanul, fo­lyamatosan termeltek a kutak, a kőolaj- és gáztermelés egya­ránt a tervezettek szerint ala­kult. Bár még jóváhagyott éves olajtermelési terve nincs a vál­lalatnak, az első negyedévi ter­vet ismertették a dolgozókkal. Eszerint 1964 első három havá­ban a zalai olajmezők 361 ezer tonna olajat, adnak a néng­azda­­ságnak. E szinten az 1964. évi olajtermelés meghaladja majd az 1,4 millió tonnát. Két új gép A Zalaszentgróti Ruházati KTSZ-nél Bonyhárd György­nek, a KTSZ elnökének volt miről beszámolnia. — Most kaptunk két lyukkö­­tő gépet. Még fél sem, bontot­tuk a csomagolást, de holnap már üzemeltetni szeretnénk mind a kettőt — mondta. A másik téma, amiről beszá­­­molhatott, hogy ebben az év-­­ben­­már az Országos Ruházati Kisipari Szövetkezethez tartoz­nak. — Mit várnak ettől? — Több munkát, nagyobb feladatokat és jobb anyagellá­tást. A terveket ismerjük. Az idén 5 millióval nagyobb ter­melési értéket kell felmutat­nunk, mint tavaly, télié® egé­szében a termelékenység foko­zásával. Az elnök szerint ott kezdték az évet, ahol befejezték, nagy intenzitással folyik a termelés, egyetlen késő, hiányzó sincs. A fejlesztésről elmondotta, hogy a jelenlegi 328 fős létszá­mot 200 fővel szándékoznak növelni — még ebben az év­ben. Ha a gyógyszertárat si­kerül kiköltöztetni a KTSZ épületéből, azonnal felvehetnek 100 dolgozót. Ismerve a KTSZ korábbi munka- és anyagellátási prob­lémáit, megkérdeztük, mi a helyzet most A válasz: bizto­sítva van az anyag zavartala­nul folyhat a termelő munka. Körtelefon A Dunántúli Kőolajfúrási Üzemnél a tervosztályon arról számolhattak be, hogy végre 1964-ben olyan tervet kap az ü­zem, ami jobban megfelel az olajkutatás céljainak. Bár még pontos tervszámokat nem emlí­tettek, annyit tudnak, hogy az 1963. évi teljesítéshez hasonló­an mintegy 210 ezer méter lesz a terv. Evr­ egy berendezésnek 8—900 méterrel kell többet fúr­nia a tavalyinál. Egy körtelefon után az is ki­derült, hogy minden berendez­­ésnél zavartalanul, jó ütem­ben folyik a munka, s az ün­nepek alatt sem történt sehol rendkívüli esemény. 4560 csempe A Zalaegerszegi Cserépkály­­hagyártó Vállalatnál eddig csaknem minden évben leálltak az égetéssel az évégi ünnepek alatt. — Az idén nem így történt — adott tájékoztatást Kun Zol­tán főmérnök —, úgy szervez­tük meg a munkát, hogy le­gyen égetnivaló már az első munkanapon is, és az ünnepek­ben sem álltunk le a kemen­cékkel. Január elsején például 4560 csempét készítettünk, s ezt ma is elérjük. Földelőké­szítőink már elsején bejöttek dolgozni, s ma reggel hat óra­kor már előkészített föld várta a formázókat. A Cserépkályhagyártó Válla­latnál egyébként a téli hónapok okoznak legtöbb gondot. 1963 előtt az első negyedévi tervek teljesítésével rendszeresen adós maradt a vállalat. Az idén — úgy tervezik — ebben az idő­szakban is eleget tesznek a terv követelményeinek, s az első naptól kezdve teljes intenzitás­sal, tervszerűen, folyamatosan dolgoznak. Jó hangulat a lengyárban A mikoldpusztai lengyár első napi munkájáról Gere Márton vezető könyvelő számolt be. — Már az első nap szüksé­günk van arra, hogy a mun­kaidő minden percét kihasz­náljuk. Éves tervünk nincs, de az első negyedév programja rendelkezésünkre áll. 590 má­zsa lenszálat. 1060 mázsa len­­kópot kell gyártanunk, s 800 mázsa lent áztatnunk. 5400 mázsát legubóznunk. Ez jóval feszítettebb a tavalyi tervnél. Az első nap eredménye biztató. Délben, az ebédnél meg is je­gyezte valaki: „ebben az év­ben nem lesz gondunk a terv­tel­jesítéssel, ha igaz az a ba­bona, hogy minden úgy törté­nik az évben, mint az első na­pon ...” Több gyermeköltöny A Zalaegerszegi Ruhagyár jól csaszott gépezete ezen a na­pon is pontosan indult. Hogy az alkatrészekkel sem volt hiba, bizonyíték az eredmény. A sza­lagokról folyamatosan kerültek le a késztermékek minőségben és mennyiségben is vetekedve a legjobb napok eredményével. Ami „új” volt ezen a napon, hogy a fogyasztók igényeihez alkalmazkodva növelik a fiú öltönyök gyártást, s ezért az I. gépterem két szalagját átállít­ják. Az átállítás előkészítése már január 2-án megkezdődött. * Az első munkanap eredmé­nyei biztatóak. Jó hangulatban, szervezetten kezdődött a mun­ka üzemeinkben, s a vezetők, dolgozók szavaiból mindenütt bizakodás csendült ki, ami biz­tató a tervek teljesítését ille­tően is . (Karvalics) Zalaegerszegi esti fények (Schlemmer Tamás felvétele) így búcsúztunk az óesztendőtől Elbúcsúztunk 1963-tól. A szórakozóhelyek tömve voltak, s a lakások ablakai igen sok helyen hajnalig világítottak. Pukkantak a pezsgőspalackok, sistergett a jókedv, hangos, vidám volt falu, város. Még azok sem búsultak, akiket mun­kájuk, hivatásuk szolgálatukhoz kötött. Másnap­­ pótolták a mulasztottakat. A két városban szil­veszte­rezők tömegei járták éjjel, s hajnaltájt az utcákat, sőt még újév napján délelőtt is lehetett találkozni vidám nótázókkal. Hogyan búcsúzkodtak az emberek Zalaegerszegen és Nagykanizsán az óesztendőtől — erről szólnak alábbi riport­jaink. Ezt láttuk Zalaegerszegen A Bárány „komplexum” olyan zsúfolt éjfélkor, hogy egy fél üres helyet sem lehet találni az asztalok mellett. Min­denki boldog új esztendőt kí­ván mindenkinek. (A riporter számára kellemetlen, hogy eny­­nyi jókedvű, spicces ember kö­zött a hangulatról próbál ér­deklődni. Józanul.) A Göcseji pincében egy szál hegedű és egy tangóharmonika kíséri egy asztaltársaság éne­két. A presszóban egy hegedű „vendégszerepel” az étterem­ből. A Télikertben népes asz­taltársaságot fényképeznek. La­jos bácsit, a pincért a kör kö­zepére állítják, s felszólítják, hogy mosolyogjon. Lajos bácsi­t mosolyog. Azt már csak záróóra után tudom meg, hogy ezen az éj­szakán a Télikert közel húsz­ezer forintos forgalmat bonyo­­nyolított le. Mintegy négyszáz vendég szoroskodott a nagy és kis teremben. A legjobban fo­gyott — sőt kifogyott -­* a cso­paki rizling, a badacsonyi szür­kebarát, a debrői hárslevelű és a habzóbor. A Béke étterem — mint va­lamennyi szórakozóhely Szil­veszter éjszakáján — zsúfolá­sig tele van. Egy óra körül jár, s míg­­kint csípős szél zúzmarát ráz a fákról, bent a nyárról szól a nóta. Néhány lépés a Békétől a Szakszervezetek Zalaegerszegi Művelődési Háza. Zárt ajtó fo­gad bennünket. Telt ház van. Mint később megtudjuk, körül­belül hatszáz vendége volt ezen az éjszakán a Művelődési Ház­nak.* Furcsa hangokra figyelünk fel a főtéren, a Bárány előtt, éjjel fél 3 körül. Röf, röf, röf. ■ ■ — hangzik valahonnan. A hang irányá­ba tekintve egy férfit lá­tunk, aki fehérszőrű malacot szorongat az ölében. Simogatja a kis jószág fejét, mint egy ölebét. — Most nyertem. Egy je­gyem volt csak, rá se gondol­tam, hogy ilyen szerencsém lesz — mondja jókedvűen Tóth Imre, s szüntelenül simo­gatja a malacka fejét. — Biztosan bekölöizték, mert jó szaga van. — Idevágják? — Dehogy. Ez lesz a jövő évi hízó. Csak egy év múlva vág­juk le. Százötven kilós korá­ban. Majd csinálhatnak akik­­is egy riportot. Itt lakunk a Rá­kóczi utca 11. szám alatt. S elindul haza a kis malac­cal, betakarva a röfögő jószá­got a kabátja hajtókájával, ne­hogy megfázzék. * Aki igazán szívből szilvesz­terezett, az úgy belejött, hogy alig tudta abbahagyni. Mint például az a két férfiú, aki el­sején déli egy órakor az ét­teremben üldögélt, télikabát­ban, kalapban, kesztyűben és szorgalmasan itta a rövid ita­lokat. Nem mintha erre még szükségük lett volna, hanem, mert egyszerűen­­ nem tud­ták abbahagyni. Beszélgettek is, de már nem igen lehetett (Folytatás az 5. oldalon.)

Next