Zalai Hírlap, 1964. július (20. évfolyam, 152-178. szám)

1964-07-01 / 152. szám

2. Tűzharc Chatosban Vasárnap Ciprus keleti ré­szében, Chatos községben újra tűzharcra került sor a falu sá­rijé és török lakossága között. A chatosi puskalövések ez­úttal bevezető akkordot is je­­lentenek a török­ és a török kormányfő londoni, illetve pá­­rizsi megbeszélései előtt. Athén és Ankara a NATO-or­­szágok fővárosaiban kísérel metroldani egy olyan problé­­mát, amelyet rendezni csakis a helyszínen. Cinruson lehet. Már a washingtoni tárgya­lásokkal kapcsolatban feltűnő volt, hogy a ciprusi kérdések­ről szóló megbeszéléseknél Johnson elnök fontosnak tar­totta Inona és Papandreu meghallgatását, de elhanya­golhatónak vélte a legérdekel­­tebb, a Ciprusi Köztársaság képviselőjének meghívását a Fehér Házba. Egyre inkább világossá válik, ho­gy az ame­rikai, angliai, később francia­­országi Cinrus-megbeszélések célja — bárminő javaslatokat tegyenek is a nyugati kormá­nyok a NATO délkeleti szár­nyán egymással farkasszemet néző görögöknek és törökök­nek — a NATO-támaszpont fenntartása a sokat szenvedett szigeten. A nyugati kommentárokban egyre kevesebb szó esik már a leglényegesebb kérdésről: Cip­rus függetlenségéről a sziget nemzeti érdekeiről. S bár há­rom hónapnal meghosszabbí­tották a kék­sisakos ENSZ-ka­­tonák állomásozását Cipruson, ma már az ENSZ szerepéről is kevés szó esik a nyugati fővá­rosokban. Az Egyesült Álla­mok nyílt és durva nyomás­sal próbálta elérni, hogy a ciprusi kérdést ne az ENSZ- ben vizsgál­ják felül, hanem a NATO tagországok egymás közti tárgyalásain. Chatosban valar man görö­gök és törökök között dúlt a tűzharc, ám a ciprusi válság kéne egyre világosabban mu­tat­ja, hogy a fő ütközet a cip­rusi nép és az imperialisták között zajlik- Ciprus számá­ra a jövő csak az önrendelkezés, az ország szuverenitásának, területi épségének és teljes függetlenségének megszilárdí­tása lehet. S mivel az nem NATO-érdek , az imperialis­ták szembe­szegülnek vele. Ciprus ügyével tehát nem Washingtonban, Londonban, vagy Párizsban, hanem az ENSZ-ben kell foglalkozni, ahol minden érdekelt hallat­hatja szavát. .k* * *1. «­* Az utolsó ENSZ-katonák is elhagyták Kongót­ ­; Leopo Wudfejggrtreuter, UPI, JAP) A kedvesiiadal véget ért !a kongói ENSZ-katonák meg- Jbízatása s a kék sisakosok utol- 5 só alakulatai is elhagyták az­­ országot. ^ Míg Mobotu csapatai az or­­­szág legkülönbözőbb részeiben rendszertelen és vereségekkel tarkított háborút vívnak a par­tizánokkal, Leopoldville-ben lázas politikai tanácskozásokat tartanak. Folytatódik az orszá­gos népszavazás is az új alkot­­­­tmánytervezetről, amely — jó­váhagyás esetén — átmeneti ! "g kormány létrehozásáról intéz­kedik. A leopoldville-i tárgya­lások homlokterében az „or­szágos megbékélés” úgyneve­zett kerekasztal-kormányának­­­létrehozása áll. Részt vesz a­­megbeszélésen Adoula minisz­­■kterelnök és Kaszavubu elnök,­­ továbbá a két szakadár vezető,­­a­katangai Moiso Csembe és a dél-kaszai tartomány egykori diktátora és „istencsászára”, Albert Salondzsi.­­­­Az UPI értesülése szerint már leopoldville-i diplomáciai megfigyelők is arra hajlanak, hogy Moise Csombét „tippel­jék” új miniszterelnöknek. — Csombe — mint ismeretes — egy ideje azt állítja magáról, hogy ő az ellenzéki erők ösz­­szefogásának szószólója. Bele­illik a képbe hétfőn este el­hangzott nyilatkozata, amely szerint Adoula miniszterelnök biztosította őt, hogy Gizenga volt miniszterelnökhelyettest, akit a központi kormány bör­tönben tart, „néhány órán be­lül” szabadon fogják bocsá­tani, mégpedig az ő közbenjá­rására. Ugyancsak az UPI jelenti, hogy Adoula miniszterelnök a legközelebbi jövőben lemon­dásra készül. ZALAI HÍRLAP Az amerikaiak továbbra is bombázzál a laoszi lem­ereket A Saigon (MTI) Partizánok­­hétfőn Saigon közelében meg­­­­támadtak egy előőrsöt, egy őr­tornyot, ezenkívül mozsár­ágyúkkal tüzeltek Hau-Nghiára, az egyik tartományi fővárosra — közölte a laoszi hadügymi­nisztérium szóvivője. Hau­­­Nghia mintegy 40 mérföldnyi-­ re van Saigontól délnyugatra. A szóvivő szerint 500—800 fő vett részt a támadásban. A védők állítólag tíz embert ve­szítettek, a partizánok veszte­ségei nem ismeretesek. * Az amerikai légierő folytat­­­­ja felderítő és zavaró repülé-­­seit. Laosz felszabadított terü­­­letei felett, és továbbra is bombázza azokat. Hétfőn két amerikai katonai repülőgép felderítés céljából elrepült Khang Khat és a Kőedény-sík­ság felett. Kairó. Az Afroázsiai Szoli­daritási Tanács állandó titkár­sága nyilatkozatban kijelen­tette, hogy Ázsia és Afrika né­peit felháborítják a dél-viet­nami események. Az Egyesült Államok által ott kirobbantott háború fokozatosan kiterjed Indokína más országaira, ve­szélyeztetve Délkelet-Ázsia és az egész világ békéjét. Az ál­landó titkárság felhívást adott ki a jelenlegi veszélyes indo­kínai helyzet megszüntetésére, a béke helyreállítására. Papandreu párizsi megbeszélései Ciprusi hírek • Párizs (MTI) Papandreu gö­­­rög miniszterelnök hétfőn De Gaulle tábornokkal és Couve de Murville francia külügymi­niszterrel folytatott megbeszé­léseket, s utána a sajtó képvi­selőinek kijelentette, hogy „nagy megértéssel” találkozott. Hozzátette, hogy a franciák­nak nincs határozott tervük a ciprusi probléma megoldására. Inönu török miniszterelnök hétfőn Londonban egy sajtóér­­­tekezleten megint fenyegető­­hangot ütött meg. Kijelentette,­­Törökország most is úgy véli,­­hogy joga van katonai beavat-t­kozásra Cipruson az ENSZ fegyveres erőinek jelenléte el­lenére. Ezt azzal az állítással igyekezett igazolni, hogy Gö­­ rögország növelte Cipruson tartózkodó katonaságának, lét­számát. Hangoztatta továbbá, hogy Törökország csak kétféle meg­oldást hajlandó elfogadni: az egyik a sziget felosztása föde­rációs formában, a másik a ■„kettős enózis”, ami azt je­lentené, hogy a kettéosztott Ciprus görög része Görögor­szághoz, török része Törökor­szághoz csatlakozzék. Nicosia, Nicosia, Kyrenia, Pafosz és, Famaguszta kerüle­teiben hétfőn megkezdődött a 21 éves ciprusi görögök soro­zása. Arra számítanak, hogy a sorozás alapján háromezer fia­talt tudnak majd behívni a nemzetőrségbe. WEÉL Lili Érzett a lány kam­éiban egy szabadulni akaró erőt­len mozdulatot, de nem engedte el. Aztán megcsókolta az arcát. — Olyan jó, hogy... szerethetlek! — suttogta. A lány feléje fordult, a sötétben is látni akarta a fiú nagy szemét. Ez a szempár vonzotta legerősebben a lányt, ez fogta meg az első pillanatban is, úgy érezte, a fiú egész lénye benne sűrűsödik különös tekinte­teiben. — Ezt csak úgy mondod — súgta vissza —. Ha más­képpen is mondod, mint a többi. — Én mindig csak azt mondom, amit érzek. — Két tenyerébe fogta a lány fejét, magához fordította, és szá­jon csókolta. Ettől el akart menekülni a lány, de Géza nem en­gedte. Ismét megcsókolta, s a lány ellenkezése meg­tört. _ _ — Olyan jó, hogy szerethetlek! — ismételte a fiú, mert számára való­ban ez volt a nagy felfedezés ebben a kapcsolatiban, amit egy lány mellett sem érzett meg. Igaz­iban sohasem érezte, senki mellett. Mintha várat­lanul egy ed­dig föl nem ismert gyötrő hiányérzetét elégítené ki, olyan hatással volt rá a lány közelsége, a tudat maga is, hogy hozzátartozik. 15. Az anya átöltözött, s főzéshez látott, hogy friss va­csorát kapjon a család. Tudta, hogy a rakott krumplit nagyon szereti Géza. Míg főtt a krumpli, bement a nagyszobába, előszedte tankönyveit, mert másnapra, a heti konzultációra kellett készülnie. Befolyásos protek­­torok segítségével sikerült elintéznie, hogy ne az esti tagozatra kelljen járnia, ami napi három—négy órát — 49 — (k. a.) jelentett volna az iskolában a gyári munka után. A le­velező tagozat előnye, hogy hetenként csak egyszer kell ideszámolnia. Elégedetlen volt magával, nem fogott az agya. Fá­radtságával magyarázta, napi hivatali munkájával, mely kimerítette, hosszú műszaki értekezlet a főnök­nél, a gyári technológusok tanácskozása, a részletes jegyzőkönyvet neki kellett vezetnie. Igaz, a jegyző­könyvvezetés már nem okozott gondot, hibátlanul ér­tette a műszaki vervet, ismerte a legtöbb gyártás­­­technológiai folyamatot. Mégis: hat órán át figyelni vitatkozó emberekre, négyéves gyakorlat után sem könnyű feladat. Föltette Csajkovszkij D-moll zongoraversenyét, né­hány percre elnyúlt a fotelban, szemét is lehunyva át­adta magát a zenének, míg azt nem érezte, hogy tagjai kellemesen zsu­gorogni kezdenek. Ez nála a kikapcso­lódás jele volt, most örvendetesen koráin beköszöntött. Ínrég marad­t egy ideig, aztán lehalkította a gépet, hogy csak nyugtató aláfestés maradjon a zene. Most már fogékonyabban böngészte végig a másnapi konzultáció anyagát, öt óra elmúlt. Sietve felöltözött, leszaladt az iskolai napközibe Andiért. — Jó, hogy találkozunk, már készültem magukhoz — mondta Ingusz Menyhértné. Hervadó, de még mindig érdekes, szép arca volt. Nagyon megpróbálta szegényt az élet, mintha férje majd négy évvel ezelőtti rejtélyes öngyilkosságából máig sem tért volna teljesen ma­gához. Inguszné beletoarolt, bevezette a tanáriba, behúzódtak a sarokba. — Valami nincs rendben Andival, kedves anyuk­a — mondta özvegy Inguszné, zöldesbarna, lágy pillantás­ú szemét kiutazóain jártatta rajta —. Sajnos, év végére így nem lesz jeles, egymásután többször is gyengéin felelt. Mi lehet az oka?­­— Fogalmam sincs róla. — Talán kevesebbet tanul a gyerek, mint eddig? — segített neki Inguszné. ■ — Igen, talán ... Mintha ritkábban venné elő a köny­veit. — Kétszer a házi feladatát nem csinálta meg, és mára nem íratta alá az intőt, amit éppen a házifeladat miatt kapott. — 50 — 1964. július 1- Győzelem, vagy mégsem ? Ismeretes, hogy 1964 június 19-én, 83 napos vita után, az amerikai szenátus megszavazta a PM váriosi törvényjavasla­tot. Az Egyesült Államok 18 millió néger polgára ,,kezdetnek” te­kinti ezt az eredményt, amely több már a semminél, de még távolról sem min­den. Mind­­amellet­t Martin Luther King, a ..fekete forradalom” egyik ve­zetője, örömmel üdvözli a lé­pésit — előre, örömének ki­­fejez­ésére a ..Victory”, győze­lem V betűjét mutatja ujjai­val a törvényjavaslat megsza­vazása után.­­ Ismételjük: ez június 19-én történt. Egy nappal később, június 20-ám, amint a UPI írásban és képben jelentette, a fajüldö­zők sietősen megmutatták, mi a véleményük az éppen meg­szavazott polgárjogi törvény­provokáltak a fajüldözők a szí­­nes­bőrűek ellen. Kijelentették, hogy négereknek tilos a fürdés a tengerben.. Eddig csak bizo­nyos éttermeikből, iskolákból, nyilvános helyekről és közle­kedési eszközökről tiltották el a n­égereket. A törvény meg­szavazása után még a ten­gert sem engedélyezik nekik. . . Ezúttal azonban a négerek oldalán olyan fehéreik is har­coltak, a­kik hívei­ az egyen­jogúsításnak. Számuk — remél­hetőleg egyre nagyobb lesz. Azt nem lehet megállapítani, hogy a rendcsinálás céljából kivezé­nyelt rohamre­ndőrök minek a hívei, kik, képünk tanúsága sze­rint — kivétel nélkül kiosztják a gumibotos „igazságot” fehér­nek és nem fehérnek egyaránt. De főleg a feketéknek. Huzakodás egy állítólatos Oswald-napló körül Washingtoni (MTI) A Ken­ nedy-merénylet körülményeit vizsgáló Warren-féle bizottság hétfőn felszólította az FBI-t, a szövetségi nyomozó irodát, hogy derítse fel Oswald állító­lagos noteszének ügyét. A Dal­las Morning News című lap a hét végén ugyanis (kizárólagos jog feltüntetésével) kivonato­kat közölt a Kennedy-merény­­lettel gyanúsított Oswald egy­kori feljegyzéseiből. Ezeket a jegyzeteket Oswald állítólag akkor készítette, amikor mint amerikai állampolgár néhány évig a Szovjetunióban időzött. Ebben többek között leírja — ha a jelentésnek hinni lehet —, hogy egyszer öngyilkossá­got kísérelt meg, mert nem akarták megadni neki a szov­jet állampolgárságot. A Warren-bizottság közbe­lépésének az az oka, hogy a Johnson elnök által létreho­zott testület állítólag szintén tanulmányozza ezeket a fel­jegyzéseket, é­s most tudni akarják, hogyan kerültek ezek a Dallas Morning News szer­kesztőségébe. A jegyzettömböt — mint a bizottság szóvivője közölte — a dallasi rendőrség „fedezte fel”, majd adta át a Warren-bizottságnak. Június 3-án kellett volna nyilvánosságra hozni egyéb­ként a vizsgáló bizottság jelen­tését, de ezt bizonytalan időre elhalasztották. Mark Lane New York-i ügy­véd,, a „Ki ölte meg Kennedyt?” elnevezésű bizottság vezetője hétfői sajtóértekezletén két­ségbe vonta az Oswald-féle jegyzetfüzet valódiságát Egye­bek­­ között kijelentette, hogy véleménye szerint a Warren­­bizotságtól sohasem lehet megtudni a Kennedy-merény­­let tényeit. Lane ismételten hangsúlyozta, hogy összeeskü­vés folyik az igazság elleple­­zésére.­­ Lanet egyébként a Warren­­féle bizottság táviratilag ismét maga elé rendelte, s felelnie kell, mert azt állította, hogy rosszul vezetik az ügyben fo­lyó vizsgálatot. — Az első intő után még nem gondoltam ... — Én sem, azért is halogattam a családlátogatást, mert a gyenge tanulókhoz kell eljárnom . .. Keveseb­bet tudnak vele foglalkozni mostanában? Történt va­lami változás a család életéiben? ’ — Mostanában költözött hozzánk a nagyobbik fiam. — Nem is tudtam, hogy másik fia is van anyukának! — Ó, már tizennyolc éves! — mondta, s az anyák büszkeségével elmosolyodott. — Tizennyolc?!... És hogy-hogy csak most?... Röviden elmondta nagyobbik fia történetét. — Így már értem — jegyezte meg, elgondolkodva In­guszné —. Tudom magamról, annyi problémám van nekem is Idával! Olyan sokszor volt, hogy azt érez­tem, végre, most már értem a gyerekemet, és a barát­jának is vallhatom magam, aztán mindig kiderült, nem értem eléggé... Talán mert nekünk már nem is oly könnyű megérteni őket. — Ő­k már egészen mások! — erősítette ő is, mert egyet értett Ingusznéval. — Tudom, most sokat kell foglalkoznia a nagyobbik fiával, azért Andiről sem szabad megfeledkezni... És talán apuka többet segíthetne ebben. Úgy tudom, ők igazán jó pajtások. — Igen, igen ... Majd beszélek a férjemmel. Elmúlt hat óra, még sem a férje, sem a fia nem jött meg. Fél nyolckor megvacsoráztak, nem várathatta­­tovább a gyereket, a rakott krumpli is majdnem ki­hűlt a sütőben. Maga alig evett. Nyolc után lefektette Andit, s fél kilenckor leszaladt a Közértbe. Hamar végzett a bevásárlással, de még nem ment haza, kisétált az autósztrádá­ig. 16. öt villamos elment már, amikor végre a hatodikról leszállt a fia. Oda akart futni hozzá, de idejében észre­vette, hogy nincs egyedül. Ő szállt le előbb, udvariasan lesegítette a lányt, könyökét gyöngéden fogva, az út­testen is lovagiasan vezette keresztül. A gimnázium előtt befordultak az új lakótelepre bevezető Jókai útra, de akkor sem engedte el társa karját. S a lány nem ellenk­ezett. (Folytatása következik.) — 51 —

Next