Zalai Hírlap, 1965. szeptember (21. évfolyam, 205-230. szám)

1965-09-01 / 205. szám

fő szervezéssel Becslések szerint Hazánkban évente több mint 110 millió tonnára rúgnak a mezőgazda­­sági üzemi szállítások. Ez meg­haladja a vasúti és hajózási szállítást. Ha pedig azt is fi­gyelembe vesszük, hogy pél­dául a munkagépeket kiviszik a földekre, vagy a kombájn kimegy a gabonatáblákra — tehát „kiszállítja” önmagát, hogy dolgozhasson — akkor a mezőgazdasági üzemi szállítás vetekszik az összes hazai vas­úti és közúti szállítással. A termelőszövetkezet vagy az állami gazdaság amellett, hogy termel, egy kisebb fuva­rozó vállalat is. Ez egész év­ben érezhető, de különösen sú­lyos gondként jelentkezik a terménybetakarítás megkezdé­se után, a nyárvégi, s őszi hó­napokban. A szállítási csúcs­­időszak augusztus elejétől no­vember végéig tart a mező­­gazdasági üzemekben. Ekkor végzik el az egész évi szállí­tásnak csaknem a felét. Külö­nösen szeptember és október teszi próbára a mezőgazdasági szállítóeszközöket és az irá­nyító szakembereket. Ebben az időszakban, de olykor no­vemberben is, egyik legsúlyo­sabb problémaként jelentkez­het a vonóerő és a szállítóka­pacitás hiány. Igaz, enyhíthetnek valamit a szállítási gondokon az álla­mi vállalatoktól, elsősorban az AKÖV-től bérelt teherautók. Ez azonban egy-egy gazdaság helyzetét tekintve bizonytalan még, hiszen nem tudják pon­tosan, mikor, hol, mennyi te­herautóra, pótkocsira számít­hatnak. Legbiztosabb megol­dás, és a leghelyesebb terve­zés az, ha mindenekelőtt a gazdaságokban lévő járműve­ket és lófogatokat igyekeznek a lehető legjobban kihasz­nálni. A szállítás jó szervezésével és a teljesítmény fokozásával nemcsak a hiányzó szállítóesz­közök jó részét pótolhatják, hanem számottevően csökkent­­hetik ennek a munkának a költségeit is. Legalább 45—50 millió forint megtakarítást ér­hetünk el a mezőgazdaság ter­melési költségeinél már akkor is, ha a tervszerű, jó munka eredményeként csupán egy százalékkal javul a szállítógé­pek országos teljesítménye. S a lehetőség, a jelenlegi hely­zet jóval többet kínál egy szá­zaléknál. Ma még csak szórványos, de legáltalánosabban elterjeszthe­tő megoldás a nyújtott mű­szak. Ha a szállítógépek 10 óra helyett akár 14 órát is dolgoz­nak naponta , már tekinté­lyesen növekedhet teljesítmé­nyük. Ezenkívül természetesen sokat számít az is, mennyit raknak egy-egy pótkocsira vagy teherautóra. Csövesku­koricából például sokkal töb­bet vihet a vontató, mint amennyi a pótkocsira fér. S a pótkocsi is többet elbírna, ha oldalát mindenütt magasíta­nák. Nem közömbös az sem, hogy mennyi ideig rakodnak egy­­egy gépre, és merre, hogyan halad terhével a szállítójár­mű. Ezért az előrelátó szak­vezetők már a szállítás kez­detén kijelölik azt az útvona­lat, amelyen legrövidebb tá­volsággal céltól célig érnek a gépek. A dűlőutakat karban­tartják, eső után boronálják, gyalulják, hengerezik, hogy biztonságosan, gyorsan közle­kedhessenek rajta a jármű­vek. Ezáltal növelhetik a hala­dási sebességet is és 2—3 for­dulót nyerhetnek naponta. Kü­lönösen akkor, ha gondoskod­nak róla, hogy a pótkocsihoz, teherautókhoz legyen elegendő rakodómunkás. Két ember hiá­nya egy pótkocsinál naponta 2 óra várakozási időt okozhat, s ez 10 szállítójárműnél már úgy mutatkozik a teljesít­ményben, mintha csak 8 gép­pel szállítottak volna. A ter­ményrakodástól tehát semmi-_­képpen se vonjanak el mun­kaerőt az üzemek vezetői. A cukorrépát például ne 1—2 tsz tag villázza a gépkocsira. A szállítószalagokat, trágyamar­kolókat szintén használják fel a rakodás meggyorsítására. Többé-kevésbé kialakult gyakorlat már, hogy a trakto­rosokat, gépkocsivezetőket, ra­kodókat anyagilag, premizálás­sal is ösztönzik a szállítójár­művek jobb kihasználására. A jutalmazás módja és összege változó. Leggyakoribb a má­zsánként fizetett prémium és a napi norma túlteljesítésének jutalmazása. Hasonló módon ösztönzik a fogatosokat is, mi­vel a szállítási feladatok meg­oldásának mindenütt fontos feltétele az is, hogy jól ki­használják az igaerőt. A foga­­tosok, gépjárművezetők a ju­talmazás hatására jobban szá­­montartják a rájuk váró fel­adatokat és mindent elkövet­nek, hogy a legcélszerűbben dolgozzanak. A gazdaságok vezetőinek egy része eddig, sajnos, kevés figyelmet fordított a szállítás szervezésére, nem kereste kel­lő igyekezettel a teljesítmény fokozásának módjait. Más ré­szük azonban — s ez örven­detes — felismerte már ennek a munkának a fontosságát. Jó tapasztalataik hasznosítása, módszereik alkalmazása nagy mértékben segíthet a szállítási gondok leküzdésében. Kovács Mihály Világ proletárjai, egyesüljetek! AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXL évfolyam, 205. szám Ára ! SO fillér 1965. szeptember L, szerda Szovjet—egyiptomi barátsági nagygyűlés a Kremlben Nasszer elnök befejezte moszkvai tárgyalásait Moszkva­ (MTI). Tegnap a moszkvai Kreml nagy palotá­jának üléstermében szovjet— egyiptomi barátsági nagygyű­lést rendeztek abból az alka­­lom­ból, hogy Nasszer, az EAK Iszajev, a moszkvai városi tanács elnökhelyettesének be­vezető szavai után Mikojan be­szédében részletesen elemezte a szovjet—egyiptomi barátság, a gazdasági és kulturális kap­csolatok, az önzetlen segítés, valamint a nézetek azonossá­gának és közelségének külön­böző oldalait. Szólt az EAK szilárd el nem kötelezettségi politikájáról és pozitív semle­gességéről. A vietnami kérdésről szólva elmondotta: ezt a kérdést csak ak­kor lehet rendezni, ha szi­gorúan betartják az 1954. évi genfi egyezményeket, beszün­tetik a VDK bombázását, ki­vonják Dél-Vietnamból az amerikai és a velük szövetsé­ges fegyveres erőket, elszállít­ják az amerikai fegyvereket, és a vietnami népet feljogosít­Ezután Nasszer emelkedett szólásra. Kijelentette: — Az arab—szovjet barátság az a cél, amelyet minden utunkban álló akadály, minden nehézség és minden ellenünk intézett támadás ellenére el­értünk, elnöke befejezte moszkvai tár­gyalásait. A nagygyűlésein megjelent Nasszer és kísérete, valamint Mikojan, Kvezdgin, Brezsnnyev és több más szovjet vezető­ jár arra, hogy maga döntsön sorsa felett. A nyugatnémet revansista területi követelésekről kijelen­tette, hogy azok bonyolítják az európai helyzetet és veszélyez­tetik a fejlődésben levő orszá­gokat. — Nagyon örülünk annak — mondotta —, hogy az EAK és más arab országok kellő vá­laszt adtak Bonn beavatkozási kísérleteire. A novemberre kitűzött afro­ázsiai konferenciára utalva aláhúzta: a Szovjetunió jelen­tékenyen hozzájárul e népek felszabadító harcához, támo­gatja az értekezlet összehívá­sát, és a maga részéről — amennyiben részt vesz rajta — mindent megtesz annak ered­ményességéért. Az Arab-szocialista Unióról kijelentette, hogy az a valódi demokrácia politikai megteste­sülése. Az Unió irányítja a harcot egy olyan társadalom felépítéséért, amelyben eltűn­nek az osztálykorlátok. Nasszer rámutatott arra, hogy a népi harc céljai még nem valósultak meg maradék­talanul, de a nép már ura jö­vőjének. Élesen elítélte az EAK belső reakciós erőit, ame­lyek az arab egység megbon­tására törekednek. Az egység ellenségei nem akarják, hogy eltűnjenek az arab népeket elválasztó hatá­rok. A gyarmatosítók e hatá­rokat az oszd meg és uralkodj jelszó alapján gyarmati ural­muk fenntartására használják fel. Az Izrael részéről fenyegető veszélyt említve rámutatott ar­ra, hogy éppen Izrael létreho­zása jelenti az agresszív faji gyűlölet megnyilvánulását. Ezt a gyűlöletet a gyarmatosítók arra használják fel, hogy az arab világ szívében támasz­pontot építsenek ki az arab nemzet egysége ellen. Nasszer végül kijelentette, hogy az EAK népe mindig tö­rekedett az afro-ázsia-­ szolida­ritás erősítésére, s mindig élen járt azoknak, akik az el nem kötelezettségi politikát hirdet­ték. Hangsúlyozta, hogy az egyiptomi nép ingadozás nél­kül a végsőkig támogatja a nemzeti felszabadító mozgal­mat. — Népünk tudja — fűzte hozzá —, hogy egyeseknek Washingtonban talán nem tet­szik, hogy elítéljük az Észak- Vietnnam elleni agressziót. En­nek ellenére népünk még job­ban felemeli szavát, és más bé­­keszerető népekkel együtt arra törekszik ,hogy a nemzetközi küzdőtéren minél nagyobb erők mozduljanak meg és for­duljanak szembe az agresszió­val. (MTI). ★ Moszkva. (TASZSZ). A Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a szovjet kor­mány kedden a Kremlben fo­gadást adott Nasszer, az Egye­sült Arab Köztársaság elnöke tiszteletére. A magasrangú vendégen kívül jelen voltak a kíséretében levő államférfi­ak is. Anasztasz Mikojan beszéde Gamal Abdel Nasszer beszéde Ma összeül a görög koronatanács Athén. (MTI). Az udvar köz­leményben jelentette be, hogy szerdára hívták össze a koro­natanács ülését. A tanács ülé­sén általában a parlamentben képviselt politikai pártok ve­zetői és a volt miniszterelnö­kök vesznek részt. Ezideig bi­zonytalan, hogy Papandreu ott lesz-e a megbeszélésen. A UPI úgy tudja, hogy az EDA kép­viselőjét nem hívták meg a ko­ronatanács ülésére. Hírügynök­ségek felhívják a figyelmet ar­ra, hogy a koronatanács ülésé­től nem szabad a hetedik hete tartó görög válság megoldását várni. Az EDA, a görög egységes demokratikus baloldali párt nyilatkozatában ügyvivő kor­mány kinevezését követeli, amelynek az alkotmány meg­­szabta határidőn belül m­eg kell rendeznie a választásokat. A nép vissza fogja utasítani az EKB hatalomátvételi kísérle­tét, bármiféle katonai puccsot, vagy diktatórikus berendezke­dést — állapítja meg a nyilat­kozat. Pireuszban ötezer vegyipari munkás lépett kedden 24 órás sztrájkba. A politikai sztrájk résztvevői a választások azon­nali kiírását és az augusztus 20-i tüntetés letartóztatottjai­nak szabadlábra helyezését kö­vetelik. A görög fővárosból érkező távirati jelentések szerint ko­rántsem hárult el a helyzet al­kotmányellenes rendezésének veszélye. A szélsőjobboldali ERE (Nemzeti Radikális Unió) vezetői most mindent egy lap­ra tettek fel, azon fáradoznak, hogy semmiképpen se enged­jék a közeljövőben a parla­menti választások megtartását. Lemondott a dominikai Imbert junta Santo Domingo (MTI) Im­bert tábornok úgynevezett nemzeti újjáépítési kormánya hétfőn este a rádión és tele­vízión keresztül bejelentette lemondását. A jobboldali jun­tához két tábornok és három polgári személy tartozik. Im­bert televízió-nyilatkozatában kijelentette, hogy a junta tag­jai helyükön maradnak mint ügyvivő kormány mindaddig, amíg létre nem jön az ideig­lenes kormány, ő a maga ré­széről azonban haladéktalanul visszalép. Az Imbert-junta tagjai a te­levízió-nyilatkozat során aláírt okmányban hangsúlyozzák, hogy a visszalépés végérvé­nyes. Imbert­­hozzáfűzte nyi­latkozatához: „A junta tag­jai mint az ország állampol­gárai ígérik, hogy éberen őr­zik Dominikát az ellenséggel szemben.” Imbert azt is be­jelentette, hogy a junta tagjai nem írják alá a megbékélést szolgáló AÁSZ-tervet. A jobboldali junta meglepe­tésszerű lemondása közvetle­nül azután következett be, hogy a polgárháború­ dúlra Dominika fővárosában súlyos incidens történt. /1. Az Arany János utcában is korszerű térvilágítást kapott a megyeszékhely Arany János utcája. A munka befejező szakasza: Gergely István fiatal kábelszerelő beköti a térvilágító kandelláberek csatlakozóját. (Kiss Ferenc felvétele) Kielégítően halad az ár- és belvíz sújtotta területeken a lakóházak helyreállításának üteme Az idei nagy áradások, eső­zések és belvizek — a megyei tanácsok felmérése alapján — összesen 4392 lakóépületet ron­gáltak meg az országban. Több épület sérült meg, mint ameny­­nyit az előzetes felméréskor jelentettek. Sok ház fala ugyanis csak később, a víz visszahúzódása után, a talaj­­nedvesség csökkenésével járó kisebb földmozgás következté­ben repedezett meg. A megrongálódott, de hely­reállítható épületek könnyebb sérüléseinek kijavításához sok helyen a rendelkezésre álló OTP-kölcsönt sem igénylik a károsultak, és saját erőből vég­zik el a munkálatokat. Az Építésügyi Minisztérium Szakigazgatási Főosztályának szakemberei szerint ország­szerte kielégítő a helyreállítás üteme és nagyobb fennakadás ezután sem várható. A Belke­reskedelmi Minisztérium eddig mintegy hatvan millió forint értékű építőanyagot küldött soron kívül az ár- és belvízká­rosult területek TÜZÉP-tele­­peire, és még csaknem 50 mil­lió forint értékű anyag szállítá­sáról gondoskodik. Így az elő­írt határidőig, az év végéig min­denütt lakhatóvá tehetik a megrongálódott, vagy az újjá­épülő házakat, befejezhetik a helyreállítási munkákat. (MTI) Megkezdte próbaüzemelését a pacsai takarmánykeverő üzem Az elmúlt napokban fejező­dött be a pacsai takarmány­keverő üzem korszerűsítése. Erre a célra a Zala megyei Gabonafelvásárló és Feldolgo­zó Vállalat — a tervek szerint — 380 ezer forintot fordí­tott. Sor került többek között átépítésre, technológiai és villan­yszerelési munkákra. Sorrendben összesen 91, 272 és 16 ezer forintot fordítottak ezekre a munkákra. Hétfőn a keverőüzemben megkezdődött a gépek próbaüzemeltetése. A korszerűsítés azt a célt szolgálta, hogy növeljék az üzem kapacitását. Eddig éven­te mintegy kétezer vagon tá­pot állítottak itt elő. Ezentúl az üzem kapacitása 30 száza­lékkal nő, amit az tesz lehe­tővé, hogy a hengersoros zú­zógép helyébe egy 40 és egy 24 kalapácsos darálót helyez­tek üzembe, másrészt pedig növelték a magszárítók szá­mát. A jövőben két Farmer típusú szárítógép szárítja a be­szállított árpát és kukoricát, hogy megfelelő legyen a táp­készítéshez a szem víztartal­ma. A keverőüzem 48 termelő­­szövetkezetnek készít tápot. A korszerűsítésnek a szövetkeze­tek különösen a kukorica­szezon bekövetkeztével veszik hasznát, mert a megnöveke­dett kapacitás következtében óránként az üzem 40 mázsa tápot tud készíteni, s így a jövőben biztosítottabb lesz a gazdaságok állatállományának tápellátása. Cséplés a Kígyóstetőn Zizegve hull az aranysárga szalma az elevátorról a ké­szülő kazalra. A söjtöri ter­melőszövetkezet egyik brigád­ja csépeli a zabot az alsóme­zei határrészen, Kígyóstetőn. A mázsa körül nagy a for­galom. Zsákok kerülnek a mérlegre, majd onnan a von­tatóra. Ezt a munkát Németh László gépvezető és Kovács István, az etetők egyike irá­nyítja. — Negyven hold zab termé­sét csépeljük ezen a határ­részen — mondja Németh László, miközben pontosan beállítja a mérleg nyelvét. — Reggel mindjárt meg­kezdtük a cséplést, mert sok még a tennivaló a többi ha­tárrészben is, hiszen — tu­domásom szerint — 40 vmgront­nyi csépelni való búzánk és­­ rozsunk van még — veszi át a szót Kovács István etető. — De hiszen esett... — vet­jük közbe. — Az nálunk nem számít. Mindig van annyi a kazalban, amit csépelni tudunk. Az eső elállta után leszedtük a pony­vákat a kazalról és hozzálát­tunk a munkához — jegyzi meg a gépvezető. A kévéadogatók az utolsó kévéket is feldobják a dobra, ahol Ruzsics Györgyné és Ko­vács Jenőné adják tovább Ta­kács Pálnak, a soros etetőnek Serényen dolgoznak a kazalo­­zók is, mert az elevátor való­sággal ontja a szalmát. Sza­porán kotorják a töreket az asszonyok és gyűjtik egy zso­­l­nóba, hogy legyen mit télen ■ a répaszelet közé keverni az állatoknak. A markos férfiak pedig zsákokat aggatnak a gép „szájára”, és megtelve veszik le onnan, majd a mér­legre emelik. — Nem panaszkodhatunk. Az idei csapadékos nyár na­gyon megdöntötte a zabveté­sünket, de ennek ellenére jó közepes termést takarítunk be — mondja elégedetten Ko­vács Pista bácsi. A férfiak a „kaparékot” ta­karítják össze, hogy minden szálból kiverje a dob a ma­got. Fél órát még igénybe vesz a gép környékének megtisz­títása. — Addigra meg itt lesznek ■T kocsisok. Nem­ állhat le itt ■gy percre sem­­ munka — mondja Németh László K. J.

Next