Zalai Hírlap, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)
1965-10-01 / 231. szám
2 Mély részvéttel búcsúztatták Rónai Sándort Csütörtök délután a Kerepesi temetőben kegyeletes gyászünnepségen búcsúztatták Rónai Sándort, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának tagját, országgyűlési képviselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségének tagját, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökét. A munkásmozgalom nagy halottainak emlékművénél felállított ravatalnál sok százan gyűltek össze a végső tisztességadásra. A családtagokon, hozzátartozókon kívül részt vett a gyászszertartáson és a ravatalnál díszőrséget állt Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Nemes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső, a Politikai Bizottság póttagjai, Korom Mihály és Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságának titkárai és Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az elhúnyt ravatalánál a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a munkásmozgalom számos régi harcosa, a társadalmi és tömegszervezetek sok képviselője. Borsod megyéből, amelynek Rónai Sándor országgyűlési képviselője volt, küldöttség érkezett a gyászszertartásra. Részt vett a búcsúztatáson a budapest diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. A búcsúbeszédek elhangzása után a gyászszertartás az Internacionálé hangjaival fejeződött be. SALAI HÍRLAP Az ENSZ-közgyűlés vitája New York (MTI) Mint már jelentettük, az ENSZ-közgyűlés szerda délutáni ülésén felszólalt Hilgard Muller, a Délafrikai Köztársaság külügyminisztere. Beszéde alatt az afrikai és ázsiai országok többsége, valamint a szocialista országok képviselői kivonultak az ülésteremből, hogy ily módon tiltakozzanak a Dél-afrikai Köztársaság fajüldöző politikája ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a 117 tagú világszervezet tagországainak közel háromnegyede bojkottálta az ülést a fajüldöző kormány képviselőjének beszéde alatt. Körülbelül 30 küldöttség maradt csak a helyén, köztük az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, valamint a latin-amerikai országok többségének képviselői. A dél-afrikai küldött után Costa Rica képviselője, Gomez Calvo külügyminiszter szólalt fel. Kijelentette, hogy kormánya a leghatározottabban elveti és elítéli az apartheid politikáját. A szerda délutáni ülésen felszólalt Szajed Mir Kaszim indiai küldött, Dzsanemu és Kasmír indiai állam tárcanélküli minisztere. Visszautasította Pakisztánnak azt a javaslattát, hogy távolítsák el Kas-Imírból az indiai és pakisztáni* csapatokat és ENSZ-erőkkel váltsák fel őket. ^ -Sí- Andrej Gromiko szovjet* külügyminiszter szerdán * este a Waldorf-Astoria szállóban* Dean Rusk amerikai külügy- miniszter vendége volt. Nyugati hírügynökségi jelentések szerint a megbeszélés nyugodt,« egyszerű légkörben folyt le.^ Egy amerikai szóvivő közölte, hogy különösen sok szó esett a leszerelés problémájáról, is Washington. (MTI) Az Egye« sült Nemzetek Szervezete’ közgyűlésének 20. ülésszakán csütörtökön folytatódott az általános vita, amelyben dél-előtt Mali, Libanon, Törökor-szág és Írország, délután Sál, vadőr, Albánia, Jamaica és Paraguay képviselője jelent-kezett szólásra. ( Folytatódnak a harcok a tűzszüneti vonalon Új-Delhi—Karachi. (MTI). Az indiai hadügyminisztérium szóvivője szerdán azzal vádolta Pakisztánt, hogy a tűzszüneti megállapodás óta 42 alkalommal súlyosan megsértette a tűzszünetet. Ezekből az akciókból huszonkettőt Pakisztán a Rajasthan sivatag körzetében kezdeményezett, az indiai csapatok azonban visszaverték a támadásokat, 27 pakisztáni katonát, megöltek, 26-ot pedig foglyul ejtettek. A szóvivő elmondotta még, hogy „a pakisztáni beszivárgók"’ kezdenek visszavonulni Kasmírból, de még mindig körülbelül háromezer tevékenykedik Kasmír indiai részén. Az indiai bejelentés szerint a tűzszüneti vonalon tovább folytatódnak a harci cselekmények. Pakisztán viszont ismét Indiát vádolja a tűzszünet felbontásával. Karachiban egy hivatalos szóvivő szerdán este kijelentette, hogy indiai gyalogsági erők tüzérségi támogatással szerdán a Rajasthani sivatagban támadásba lendültek, de a pakisztáni erők viszszavetették őket. Pakisztán azt is közölte, hogy Sundra térségében India két napon belül most egy második támadást is megkísérelt, de — hangzik a pakisztáni közlemény — a pakisztáni egységek visszaszorították őket, nagy veszteségeket okozva az indiaiaknak. Angol repülőgépek két arab falut bombáztak Kairó. (MTI). A Délarábiai Nemzeti Felszabadítási Front szerda este közleményt adott ki Kairóban. A közleményben tiltakozik az Adenben hozott legutóbbi angol intézkedések ellen, és felszólítja Aden, valamint Dél-Arábia lakosságát, hogy szombattól kezdve kezdjen polgári engedetlenségi mozgalmat a brit hatóságokkal szemben. A Felszabadítási Front közleményéből a TASZSZ kiemeli, hogy angol harci repülőgépek bombáztak két falut Béni Szaad térségében. Támadásaikkal több lakott települést tettek tönkre. Szanaa. A jemeni kormány egy szerdai közleményében erélyesen tiltakozik a délarábiai határ közelében fekvő Albayda város ellen intézett brit támadás miatt. A közlemény szerint a brit tüzérség támadásán kívül az angol légierő repülőgépei megsértették Jemen légiterét is. Mint a jemeni kormány rámutat, nem véletlen, hogy az albaidai támadás ugyanarra az időszakra esik, amikor az angolok elnyomó intézkedéseket hoztak Adenben. Jemen megteszi a szükséges lépéseket, hogy az ügyet az ENSZ elé terjessze — hangoztatja a szanaai kormány. Radhakrishnan Belgrádba érkezett Belgrád. (MTI). Radhakrishnan, India köztársasági elnöke csütörtökön délután hivatalos látogatásra Belgrádba érkezett. Az indiai elnök Joszip Broz Titónak, Jugoszlávia elnökének meghívására négy napot tölt Jugoszláviában. Radhakrishnan elnök Belgrádban a jugoszláv vezetőkkel megbeszéléseket folytat a két ország kapcsolatainak további megsüllyrdításáról és a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. 11 Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtökön ülést tartott. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke jelentést tett a faanyaggal folytatott gazdálkodás ellenőrzésének tapasztalatairól A kormány a jelentést megvitatta, elfogadta, és a fakitermelés, feldolgozás, felhasználás, a fával való takarékosság, valamint a fahelyettesítő anyagok termelésének anyagi ösztönzésére határozatot hozott. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének előterjesztése alapján a kormány határozatot hozott az idegenforga- lom további fejlesztésének, irányelveiről, s felhívta az illetékes minisztereket, hogy tegyék meg a megvalósításukhoz szükséges intézkedéseket. A kormány tudomásul vette az egészségügyi miniszternek az orvosképzés helyzetéről, a földművelésügyi miniszternek a mezőgazdasági munkák menetéről; majd a közlekedés- és postaügyi miniszternek az őszi csúcsforgalom szállítási kérdéseiről szóló tájékoztató ját. A Minisztertanács ezután napi ügyeket tárgyalt. Jugoszláviába érkezett a magyar katonai küldöttség, Belgrád. (MTI) Czinege Lajos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével csütörtökön délelőtt magyar katonai küldöttség érkezett Belgrádba A delegáció Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszternek, a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság fegyveres erői helyettes főparancsnokának meghívására tíz napot tölt Jugoszláviában. Czinege Lajossal együtt Belgrádba érkezett Csémi Károly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, Bonbándi János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg politikai fő- csoportfőnöke és a néphadse- reg több más magasrangú tisztje. A magyar katonai küldött-séget a patajnicai repülőtéren* Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszter, Rade Hamovics vezzérezredes, a jugoszláv nép- hadsereg vezérkari főnöke, * Koszta Nagy nemzetvédelmi miniszterhelyettes és a jugo- szláv néphadsereg több más magasrangú katonatisztje köszöntötte. Jelen volt a repülőtéri fo* gadtatáson Zágor György, hazánk belgrádi nagykövete és* Fodor Gyula ezredes, a nagy-követség katonai attaséja is. * Az ember és a gép AZ AUTOMATIZÁLÁS az eddiginél jóval gyorsabb ütemben növeli az amúgy is állandó munkanélküliséget Nyugaton. Az Egyesült Államokban például — amint a New York Herald Tribune írja — .....a szabadjára engedett technológia nem teremt annyi munkaalkalmat, mint amenynyit megszüntet”. Immár a kedvező gazdasági szakaszban is egyre magasabb szinten állandósul a munkanélküliek száma, s a színt növekvő tendenciájú, miközben az előbbiek többszörösét kitevő részleges munkanélküliek száma ió egyre nő, s ezen belül — jórészt az automatizálás folytán — azoké, akik még annyit sem töltenek munkával évente, amennyi a munkanélküli segély megszerzéséhez szükséges. Az automatizálás társadalmi hatásait már 1951-ben az amerikai munkaügyi miniszter így foglalta össze: „Félelem a változásoktól, félelem a technológiától, félelem az elbocsátástól, félelem a munkanélküliségtől, félelem a gépektől és félelem a tudománytól általában.” Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a második világháborút követően a termelés az egész tőkés világban nagymértékben nőtt, de ahogy kimerültek a különböző esetleges tényezők, a fellendülés üteme csökkenő képét mutat. Eközben azonban — természetesen — fokozódott a versengés a tőkés államok között a világpiacért. Ez pedig megkövetelte a legfejlettebb technika mind gyorsabb és átfogóbb alkalmazását. S ez a folyamat az, mely a fent említett munkaalkalom-csökkenésben számottevő szerepet játszik, s ma már nemcsak a munkásokat, hanem — az elektronikus számítógépek és egyéb ügyviteli—kereskedelmi automaták elterjedése révén — az alkalmazotti rétegeket is nyomasztóan érinti. „A legújabb technika — írja a Financial Times — valóságos intellektuális forradalmat hoz, s az ügyviteli dolgozókat arra a sorsra juttathatja, mint az automata szövőgépek annak idején a kézitakácsokat.” Az pedig a tőkés termelés jellegéből következik, hogy a viszonylag nagy fejlődés az ipari és mezőgazdasági termelési kapacitások fokozódó kihasználatlanságának jegyében folyik. Jól szemlélteti ezt bármelyik tőkés ország, de főként az USA és Anglia esete: 1963- ban Angliában például közel egymillió ember élt munkanélküli segélyből, s az ipari üzemek kapacitásának kihasználtsága csak 80 százalékos volt. Mindebből az következik hogy a foglalkoztatottság kérdésének problémája a kapitalmusban megoldhatatlan, bár a technikai-tudományos fejlődés példátlan méretű, a munkanélküliség a tőkés fejlődés kísérő jelensége marad a jövőben is. „Az automatizálás olyan válsággal fenyeget, amelyhez képest az 1929—33- as ártatlan tréfának fog tűnni” —írta Wiener, a kibernetika EZEK A TÉNYEK azonban — melyek állandóan mélyítik a munka és a tőke közötti ellentétet — nem befolyásolják a kapitalizmus apologétáit azokban a törekvéseikben, hogy a munkás és tőkés érdekazonosságát bizonyítgassák. „Technológiai munkanélküliségnek” nevezik, amiből — szerintük — egyenesen következik, hogy nem a gazdasági— társadalmi berendezkedés a „ludas”, hanem a technika fejlődése. Ez a „megoldás” azonban egyre kevésbé képes elleplezni a valódi okokat, annál is inkább, mivel a szocialista országokban ténylegesen felszámolták a munkanélküliséget, s az egyre gyorsuló technikai fejlődés nem váltja ki megjelenését. Ezt a tényt The Financial Times is kénytelen elismerni: „A gépesítés és automatizálás gyors fejlődése a szervjet iparban feleslegessé tesz munkásokat, és mégsem okoz munkanélküliséget. Ez az új létesítmények munkaerő keresletének és a meglévő üzemek bővítésének következménye.” Figyelembe kell venni itt, hogy a technikai fejlődés egyre gyorsuló ütemben „fogyasztja el” az egyes szakmákat, s teremt helyükbe újakat. Az átképzés és átállás, mint megoldás csak társadalmi méretekben és tervszerűen képzelhető el, míg a tőke ,,piacra dobja” a munkaerőt, nem segíti az átképzést, s főként nem segíti a termelés területi változásai esetén, amit az amerikai hivatalosan annak nyilvánított nyomorvidékek (régi ipari, bányászati körzetek) példája tanúsít a legjobban. Ma is érvényes a marxi megállapítás, mely szerint a munkanélküliség csak a kapitalizmusban jár együtt a technikai haladással. L. T. RODER amerikai gyáripari vezető szerint ma már „tisztán technikai szempontból elég tudásunk van ahhoz, hogy annyi élelmet termeljünk, amivel minden éhező jóllakik, édesvízzé változtassuk a tengervizet és öntözzük a sivatagokat, „de" mindez ma gazdaságilag nem kivitelezhető". Ami viszont „gazdaságilag” kivitelezhető, az ma azt jelenti, hogy a földön az emberek százmilliói éheznek, holott — megfelelő felhasználásuk esetén — a ma meglévő eszközökkel ez már felszámolható lenne. Az automatizálásban rejlő lehetőségek hatalmasak, eredményeit valamennyi ember javára kellene felhasználni. A történelemben most adódik olyan lehetőség, hogy minden ember gondolkodást igénylő munkát végezhessen. Megszünteti az automatizálás, mindenekelőtt a pusztán csak fizikai munkát és mindazokat a szellemi munkákat, amelyek nem igényelnek alkotó gondolkodást. Az automatizálás eredményeképpen tehát hatalmas erők szabadulnak fel fizikai és szellemi „rutinmunka” alól, és használható olyan területeken, melyek produktív szellemű tevékenységet igényelnek. Épp ez egyik legfőbb célja a szocialista társadalmaknak, s nincs messze az idő, amikor ezeket a munkákat valóban kizárólag gépek végzik, felszabadítva az ember idejét. CSAKHOGY míg a tőkés társadalmakban a technikai fejlődés a monopolista érdekek szolgálatában áll, ezek hasznát növeli, s a dolgozó tömegeknek ebből töredéket juttat (a nyugati államokban az automatizált gyárakban dolgozók bérei alig különböznek a még fejletlenebb technikával dolgozó üzemek munkásainak béreitől) a szocializmusban eredményei az egész népet szolgálják. S a kapitalizmus aligha valósíthatja meg a teljes automatizálást — éppen annak társadalmi kihatásai miatt. De mind a mai helyzetet tekintve is sokan adnak hangot Nyugaton annak, hogy a munkás, az ember a gép alárendeltje lesz, hovatovább a gép alkatrészévé válik. Ez a „gépiesülési” érzés tölti el az angol vagy amerikai munkások és alkalmazottak jórészét — s nem is alaptalanul! A munkás valóban gépe függvényévé válik (s a gén a monopóliumé!), csakhogy ennek nem a gép, a technikai fejlődés, a tudomány az oka, hanem a gép tőkés módon történő alkalmazása. (A. Gy.) 1965. október 1. 16 évesa Kínai Népköztársaság . Amikor tizenhat esztendőivel ezelőtt, 1949. október elsején a pekingi Tien An Men téren a tömeg ujjongása közepette kikiáltották a KínaiNépköztársaságot, s ezzel a világ legnagyobb népességű oriszága megkezdte a szocializmus építését. — Ázsia sok más, még gyarmati uralomalatt lévő népe merített ebbőlújabb erőt, mint ahogy a kínai forradalmárok, a világ minden forradalmi harcosávalegyütt a Nagy Októberi Szocialista Forradalom eszméinlelkesedtek. A Kínai Népköz- Iársaság létrejöttével jelentősen megváltoztak a nemzetközi erőviszonyok — a szocializmus javára. S a kínai nép minden sikere — az acéltermelés növelése éppen úgy,mint a különböző nemzetiségeknek alkotott első ábécék, a sanghaji munkásoknak épült lakások, a tavaly a kínai mezőgazdaságban elért nagyszerű eredmények — hatással van ezeknek az erőviszonyoknak további eltolódására. Bár az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság helyét még mindig a Csang Kaj-sek-klikk bitorolja, világszerte egyre inkább tért hódít az a felismerés, hogy a népi Kínának az ENSZ-ben is el kell foglalnia az őt megillető helyet. Népköztársaságunk népe ezen az évfordulón is szívből köszönti a nagy kínai népet, további sikereket kívánva a szocialista építőmunkához és ahhoz a közös harchoz, amelyet népeink a kolonializmus és az imperializmus ellen vívnak. (S. T.) A Sanghaj északi külvárosában épült modern lakótelep csaknem kétezer sanghaji dolgozónak biztosít korszerű lakást. (MTI Külföldi Képszolgálat) Jó a nyári termés Kínában a nyári búza, repce és egyéb szemestermény:idén terméseredményei felülmúlták a tavalyiakat. Az ország majdnem minden vidékén mind az egy hektárra eső hozam, mind az általános eredmények tekintetében, a tavalyinál nagyobb termést takarítottak be. Tíz százalékos emelkedést értek el a terméshozamban a fontos búzatermő Honan tartományban, továbbá hat más tartományban és a Peking, valamint Sanghaj környéki mezőgazdasági területeken. A jó terméseredményeket elsősorban a kollektív erőfeszítéseknek és nem annyira a kedvező időjárási viszonyoknak köszönhetjük. A népi kommunák úgy küzdötték le a rossz időjárást, hogy újra végezték a vetést, teljes mértékben kihasználták az új öntő berendezéseket és nagy gonddal végezték a talaj megművelését. Az öntözéses terület például, kiterjedését tekintve, többszöröse volt a tavalyinak és jóval több műtrágyát is használtak. Ezek az intézkedések mind hozzájárultak ahhoz, hogy biztosítani lehessen a termények normális fejlődését. Teh Kao