Zalai Hírlap, 1965. október (21. évfolyam, 231-257. szám)

1965-10-01 / 231. szám

2 Mély részvéttel búcsúztatták Rónai Sándort Csütörtök délután a Kere­pesi temetőben kegyeletes gyászünnepségen búcsúztatták Rónai Sándort, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt Politikai Bizottságának tagját, a Nép­­köztársaság Elnöki Tanácsá­nak tagját, országgyűlési kép­viselőt, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa elnökségé­nek tagját, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság elnökét. A munkásmozgalom nagy halot­tainak emlékművénél felállí­tott ravatalnál sok százan gyűltek össze a végső tisztes­ségadásra. A családtagokon, hozzátartozókon kívül részt vett a gyász­szertartáson és a ravatalnál díszőrséget állt Biszku Béla, Fehér Lajos, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Kállai Gyula, Komócsin Zoltán, Ne­mes Dezső, Somogyi Miklós, Szirmai István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai, Ajtai Miklós, Brutyó János Cseterki Lajos, Ilku Pál és Nyers Rezső, a Politikai Bi­zottság póttagjai, Korom Mi­hály és Szurdi István, az MSZMP Központi Bizottságá­nak titkárai és Kisházi Ödön, a Népköztársaság Elnöki Ta­nácsának helyettes elnöke. Tisztelgett az elhúnyt ravata­lánál a Központi Bizottság, az Elnöki Tanács és a kormány több tagja, a munkásmozga­lom számos régi harcosa, a társadalmi és tömegszerveze­tek sok képviselője. Borsod megyéből, amelynek Rónai Sándor országgyűlési képvise­lője volt, küldöttség érkezett a gyász­szertartásra. Részt vett a búcsúztatáson a budapes­t diplomáciai képviseletek szá­mos vezetője és tagja. A búcsúbeszédek elhangzása után a gyász­szertartás az In­­ternacionálé hangjaival feje­ződött be. SALAI HÍRLAP Az ENSZ-közgyűlés vitája New York (MTI) Mint már jelentettük, az ENSZ-közgyű­lés szerda délutáni ülésén fel­szólalt Hilgard Muller, a Dél­afrikai Köztársaság külügymi­nisztere. Beszéde alatt az afri­kai és ázsiai országok többsé­ge, valamint a szocialista or­szágok képviselői kivonultak az ülésteremből, hogy ily mó­­don tiltakozzanak a Dél-afri­kai Köztársaság fajüldöző po­litikája ellen. Hírügynökségi jelentések szerint a 117 tagú világszervezet tagországainak közel háromnegyede bojkottál­­ta az ülést a fajüldöző kor­mány képviselőjének beszéde alatt. Körülbelül 30 küldöttség maradt csak a helyén, köztük az Egyesült Államok, Nagy- Britannia, Franciaország, va­lamint a latin-amerikai orszá­gok többségének képviselői. A dél-afrikai küldött után Costa Rica képviselője, Gomez Calvo külügyminiszter szólalt fel. Kijelentette, hogy kormá­nya a leghatározottabban el­veti és elítéli az apartheid po­litikáját. A szerda délutáni ülésen felszólalt Szajed Mir Kaszim indiai küldött, Dzsanemu és Kasmír indiai állam tárcanél­küli minisztere. Visszautasítot­ta Pakisztánnak azt a javaslat­­­tát, hogy távolítsák el Kas-I­mírból az indiai és pakisztáni* csapatokat és ENSZ-erőkkel­ váltsák fel őket. ^ -Sí-­­ Andrej Gromiko szovjet* külügyminiszter szerdán * este­­ a Waldorf-Astoria szállóban* Dean Rusk amerikai külügy-­ miniszter vendége volt. Nyu­­­gati hírügynökségi jelentések­ szerint a megbeszélés nyugodt,« egyszerű légkörben folyt le.^ Egy amerikai szóvivő közölte,­­ hogy különösen sok szó esett a­­ leszerelés problémájáról, i­s Washington. (MTI) Az Egye­« sült Nemzetek Szervezete’ közgyűlésének 20. ülésszakán­­ csütörtökön folytatódott az ál­t­­alános vita, amelyben dél-­­előtt Mali, Libanon, Törökor-­­szág és Írország, délután Sál­, vadőr, Albánia, Jamaica és­­ Paraguay képviselője jelent-­­kezett szólásra. ( Folytatódnak a harcok a tűzszü­neti vonalon Új-Delhi—Karachi. (MTI). Az indiai hadügyminisztérium szóvivője szerdán azzal vádol­ta Pakisztánt, hogy a tűzszü­­neti megállapodás óta 42 alka­lommal súlyosan megsértette a tűzszünetet. Ezekből az ak­ciókból huszonkettőt Pakisz­tán a Rajasthan sivatag körze­tében kezdeményezett, az in­diai csapatok azonban vissza­verték a támadásokat, 27 pa­kisztáni katonát, megöltek, 26-­­ot pedig foglyul ejtettek. A szóvivő elmondotta még, hogy „a pakisztáni beszivárgók"’ kezdenek visszavonulni Kas­mírból, de még mindig körül­belül háromezer tevékenyke­dik Kasmír indiai részén. Az indiai bejelentés szerint a tűzszüneti vonalon tovább folytatódnak a harci cselekmé­nyek. Pakisztán viszont ismét In­diát vádolja a tűzszünet felbo­ntásával. Karachiban egy hi­vatalos szóvivő szerdán este kijelentette, hogy indiai gya­logsági erők tüzérségi támoga­tással szerdán a Rajasthani si­vatagban támadásba lendül­tek, de a pakisztáni erők visz­­szavetették őket. Pakisztán azt is közölte, hogy Sundra térsé­gében India két napon belül most­ egy második támadást is megkísérelt, de — hangzik a pakisztáni közlemény — a pa­kisztáni egységek visszaszorí­tották őket, nagy vesztesége­ket okozva az indiaiaknak. Angol repülőgépek két arab falut bombáztak Kairó. (MTI). A Délarábiai Nemzeti Felszabadítási Front szerda este közleményt adott ki Kairóban. A közleményben tiltakozik az Adenben hozott legutóbbi angol intézkedések ellen, és felszólítja Aden, va­lamint Dél-Arábia lakosságát, hogy szombattól kezdve kezd­jen polgári engedetlenségi mozgalmat a brit hatóságok­kal szemben. A Felszabadítási Front köz­leményéből a TASZSZ kieme­li, hogy angol harci repülőgé­pek bombáztak két falut Béni Szaad térségében. Támadása­ikkal több lakott települést tettek tönkre. Szanaa. A jemeni kormány egy szerdai közleményében erélyesen tiltakozik a­ délará­biai határ közelében fekvő Albayda város ellen intézett brit támadás miatt. A közle­mény szerint a brit tüzérség támadásán kívül az angol lé­gierő repülőgépei megsértették Jemen légiterét is. Mint a je­meni kormány rámutat, nem véletlen, hogy az albaidai tá­madás ugyanarra az időszakra esik, amikor az angolok elnyo­mó intézkedéseket hoztak Adenben. Jemen megteszi a szükséges lépéseket, hogy az ügyet az ENSZ elé terjessze — hangoztatja a szanaai kor­mány. Radhakrishnan Belgrádba érkezett Belgrád. (MTI). Radhakrish­nan, India köztársasági elnöke csütörtökön délután hivatalos látogatásra Belgrádba érke­zett. Az indiai elnök Joszip Broz Titónak, Jugoszlávia el­nökének meghívására négy napot tölt Jugoszláviában. Radhakrishnan elnök Belg­­rádban a jugoszláv vezetőkkel megbeszéléseket folytat a két ország kapcsolatainak további megsüll­yrdításáról és a nem­zetközi helyzet időszerű kér­déseiről. 11 Minisztertanács ülése A kormány Tájékoztatási Hivatala közli: A Minisztertanács csütörtö­kön ülést tartott. A Központi Népi Ellenőrzési Bizottság el­nöke jelentést tett a faanyag­gal folytatott gazdálkodás el­lenőrzésének tapasztalatairól A kormány a jelentést megvi­tatta, elfogadta, és a fakiter­melés, feldolgozás, felhaszná­lás, a fával való takarékosság, valamint a fahelyettesítő anyagok termelésének anyagi ösztönzésére határozatot ho­zott. Az Országos Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének előterjesz­tése alapján a kormány hatá­rozatot hozott az idegenforga-­ lom további fejlesztésének, irányelveiről, s felhívta az il­­­letékes minisztereket, hogy te­­­gyék meg a megvalósításukhoz­ szükséges intézkedéseket.­­ A kormány tudomásul vette­ az egészségügyi miniszternek­­ az orvosképzés helyzetéről, a­ földművelésügyi miniszternek­­ a mezőgazdasági munkák me­­­netéről; majd a közlekedés-­ és postaügyi miniszternek az­ őszi csúcsforgalom szállítási­­ kérdéseiről szóló tájékoztató­­ ját.­­ A Minisztertanács ezután­­ napi ügyeket tárgyalt. Jugoszláviába érkezett a magyar katonai küldöttség, Belgrád. (MTI) Czinege La­jos vezérezredes, honvédelmi miniszter vezetésével csütör­tökön délelőtt magyar katonai küldöttség érkezett Belgrádba A delegáció Ivan Gosnjak nemzetvédelmi miniszternek, a Jugoszláv Szocialista Szö­vetségi Köztársaság fegyveres erői helyettes főparancsnoká­nak meghívására tíz napot tölt Jugoszláviában. Czinege Lajossal együtt Belgrádba érkezett Csémi Ká­roly vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes,­ a magyar néphadsereg vezérkari főnöke, Bonbándi János vezérőrnagy, honvédelmi miniszterhelyettes, a néphadsereg politikai fő-­ csoportfőnöke és a néphadse-­ reg több más magasrangú­ tisztje.­­ A magyar katonai küldött-­­séget a patajnicai repülőtéren* Ivan Gosnjak nemzetvédelmi­ miniszter, Rade Hamovics vez­­zérezredes, a jugoszláv nép-­­ hadsereg vezérkari főnöke, * Koszta Nagy nemzetvédelm­i miniszterhelyettes és a jugo-­ szláv néphadsereg több más­­ magasrangú katonatisztje kö­­­szöntötte.­­ Jelen volt a repülőtéri fo­* gadta­táson Zágor György, ha­­­zánk belgrádi nagykövete és* Fodor Gyula ezredes, a nagy-­­követség katonai attaséja is. * Az ember és a gép AZ AUTOMATIZÁLÁS az eddiginél jóval gyorsabb ütem­ben növeli az amúgy­ is ál­landó munkanélküliséget Nyu­gaton. Az Egyesült Államok­ban például — amint a New York Herald Tribune írja — .....a szabadjára engedett tech­nológia nem teremt annyi munkaalkalmat, mint ameny­­nyit megszüntet”. Immár a kedvező gazdasági szakaszban is egyre magasabb szinten ál­landósul a munkanélküliek szá­ma, s a színt növekvő tenden­ciájú, miközben az előbbiek többszörösét kitevő részleges munkanélküliek száma ió egy­re nő, s ezen belül — jórészt az automatizálás folytán — azoké, akik még annyit sem töltenek munkával évente, amennyi a munkanélküli se­gély megszerzéséhez szüksé­ges. Az automatizálás társadalmi hatásait már 1951-ben az ame­rikai munkaügyi miniszter így foglalta össze: „Félelem a vál­tozásoktól, félelem a techno­lógiától, félelem az elbocsátás­tól, félelem a munkanélküli­ségtől, félelem a gépektől és félelem a tudománytól általá­ban.” Ehhez hozzá kell tennünk, hogy a második világháborút követően a termelés az egész tőkés világban nagymértékben nőtt, de­ ahogy kimerültek a különböző esetleges tényezők, a fellendülés üteme csökkenő kép­ét mutat. Eközben azonban — természetesen — fokozódott a versengés a tőkés államok között a világpiacért. Ez pedig megkövetelte a legfejlettebb technika mind gyorsabb és át­fogóbb alkalmazását. S ez a folyamat az, mely a fent em­lített munkaalkalom-csökke­­nésben számottevő szerepet játszik, s ma már nemcsak a munkásokat, hanem — az elektronikus számítógépek és egyéb ügyviteli—kereskedelmi automaták elterjedése révén — az alkalmazotti rétegeket is nyomasztóan érinti. „A leg­újabb technika — írja a Fi­nancial Times — valóságos in­tellektuális forradalmat hoz, s az ügyviteli dolgozókat arra a sorsra juttathatja, mint az au­tomata szövőgépek annak ide­jén a kézitakácsokat.” Az pedig a tőkés termelés jellegéből következik, hogy a viszonylag nagy fejlődés az ipari és mezőgazdasági terme­lési kapacitások fokozódó ki­használatlanságának jegyében folyik. Jól szemlélteti ezt bár­melyik tőkés ország, de főként az USA és Anglia esete: 1963- ban Angliában például közel egymillió ember élt munka­­nélküli segélyből, s az ipari üzemek kapacitásának kihasz­náltsága csak 80 százalékos volt. Mindebből az következik hogy a foglalkoztatottság kér­­d­ésének problémája a kapita­l­musban megoldhatatlan, bár a technikai-tudományos fej­lődés példátlan méretű, a munkanélküliség a tőkés fej­lődés kísérő jelensége marad a jövőben is. „Az automati­zálás olyan válsággal fenyeget, amelyhez képest az 1929—33- as ártatlan tréfának fog tűnni” —írta Wiener, a kibernetika EZEK A TÉNYEK azonban — melyek állandóan mélyítik a munka és a tőke közötti el­­lentétet — nem befolyásolják a kapitalizmus apologétáit azokban a törekvéseikben, hogy a munkás és tőkés érdek­­azonosságát bizonyítgassák. „Technológiai munkanélküli­ségnek” nevezik, amiből — szerintük — egyenesen követ­kezik, hogy nem a gazdasági— társadalmi berendezkedés a „ludas”, hanem a technika fej­lődése. Ez a „megoldás” azon­ban egyre kevésbé képes el­leplezni a valódi okokat, annál is inkább, mivel a szocialista országokban ténylegesen fel­számolták a munkanélkülisé­get, s az egyre gyorsuló tech­nikai fejlődés nem váltja ki megjelenését. Ezt a tényt The Financial Times is kénytelen elismerni: „A gépesítés és automatizálás gyors fejlődése a szervjet ipar­ban feleslegessé tesz munkáso­kat, és mégsem okoz munka­­nélküliséget. Ez az új létesít­mények munkaerő keresleté­nek és a meglévő üzemek bő­vítésének következménye.” Fi­gyelembe kell venni itt, hogy a technikai fejlődés egyre gyorsuló ütemben „fogyasztja el” az egyes szakmákat, s te­remt helyükbe újakat. Az át­képzés és átállás, mint meg­oldás csak társadalmi mére­tekben és tervszerűen képzel­hető el, míg a tőke ,,piacra dobja” a munkaerőt, nem se­gíti az átképzést, s főként nem segíti a termelés területi vál­tozásai esetén, amit az ame­rikai hivatalosan annak nyil­vánított nyomorvidékek (régi ipari, bányászati körzetek) példája tanúsít a legjobban. Ma is érvényes a marxi meg­állapítás, mely szerint a mun­kanélküliség csak a kapitaliz­musban jár együtt a technikai haladással. L. T. RODER amerikai gyáripari vezető szerint ma már „tisztán technikai szem­pontból elég tudásunk van ahhoz, hogy annyi élelmet ter­meljünk, amivel minden éhező jóllakik, édesvízzé változtas­suk a tengervizet és öntözzük a sivatagokat, „de" mindez ma gazdaságilag nem kivitelezhe­tő". Ami viszont „gazdasági­lag” kivitelezhető, az ma azt jelenti, hogy a földön az em­berek százmilliói éheznek, hol­ott — megfelelő felhasználá­suk esetén — a ma meglévő eszközökkel ez már felszámol­ható lenne. Az automatizálásban rejlő lehetőségek hatalmasak, ered­ményeit valamennyi ember ja­vára kellene felhasználni. A történelemben most adódik olyan lehetőség, hogy minden ember gondolkodást igénylő munkát végezhessen. Megszün­teti az automatizálás, minde­nekelőtt a pusztán csak fizi­kai munkát és mindazokat a szellemi munkákat, amelyek nem igényelnek alkotó gondol­kodást. Az automatizálás ered­ményeképpen tehát hatalmas erők szabadulnak fel fizikai és szellemi „rutinmunka” alól, és használható olyan területe­ken, melyek produktív szelle­mű tevékenységet igényelnek. Épp ez egyik legfőbb célja a szocialista társadalmaknak, s nincs messze az idő, amikor ezeket a munkákat valóban kizárólag gépek végzik, felsza­badítva az ember­­ idejét. CSAKHOGY míg a tőkés társadalmakban a technikai fejlődés a monopolista érde­kek szolgálatában áll, ezek hasznát növeli, s a dolgozó tö­megeknek ebből töredéket jut­tat (a nyugati államokban az automatizált gyárakban dol­gozók bérei alig különböznek a még fejletlenebb techniká­val dolgozó üzemek munkásai­nak béreitől) a szocializmus­ban eredményei az egész né­pet szolgálják. S a kapitaliz­mus aligha valósíthatja meg a teljes automatizálást — éppen annak társadalmi kihatásai miatt. De mind a mai helyze­tet tekintve is sokan adnak hangot Nyugaton annak, hogy a munkás, az ember a gép alá­rendeltje lesz, hovatovább a gép alkatrészévé válik. Ez a „gépiesülési” érzés tölti el az angol vagy amerikai munká­sok és alkalmazottak jórészét — s nem is alaptalanul! A munkás valóban gépe függvé­nyévé válik (s a gén a mono­póliumé!), csakhogy ennek nem a gép, a technikai fejlő­dés, a tudomány az oka, ha­nem a gép tőkés módon tör­ténő alkalmazása. (A. Gy.) 1965. október 1. 16 éves­­a Kínai Népköztársaság . Amikor tizenhat esztendő­ivel ezelőtt, 1949. október else­jén a pekingi Tien An Men­­ téren a tömeg ujjongása köze­­­­pette kikiáltották a Kínai­­Népköztársaságot, s ezzel a vi­l­ág legnagyobb népességű or­­i­szága megkezdte a szocializ­­­mus építését. — Ázsia sok­­ más, még gyarmati uralom­­alatt lévő népe merített ebből­­újabb erőt, mint ahogy a kínai­­ forradalmárok, a világ min­­den forradalmi harcosával­­együtt a Nagy Októberi Szo­­­­cia­lista Forradalom eszméin­­lelkesedtek. A Kínai Népköz- I­­ársaság létrejöttével jelentő­sen megváltoztak a nemzetkö­­­zi erőviszonyok — a szocializ­­­mus javára. S a kínai nép­­ minden sikere — az acélter­­­melés növelése éppen úgy,­­mint a különböző nemzetisé­geknek alkotott első ábécék, a sanghaji munkásoknak épült lakások, a tavaly a kínai me­zőgazdaságban elért nagysze­rű eredmények — hatással van ezeknek az erőviszonyok­nak további eltolódására. Bár az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaság helyét még mindig a Csang Kaj-sek-klikk bitorolja, világszerte egyre in­kább tért hódít az a felisme­rés, hogy a népi Kínának az ENSZ-ben is el kell foglalnia az őt megillető helyet. Népköztársaságunk népe ezen az évfordulón is szívből köszönti a nagy kínai népet, további sikereket kívánva a szocialista építőmunkához és ahhoz a közös harchoz, ame­lyet népeink a kolonializmus és az imperializmus ellen vív­nak. (S. T.) A Sanghaj északi külvárosában épült modern lakó­­­telep csaknem kétezer sanghaji dolgozónak biztosít kor­szerű lakást. (MTI Külföldi Képszolgálat) Jó a nyári termés Kínában a nyári búza, repce és egyéb szemestermény:­­idén terméseredményei felülmúlták a tavalyiakat. Az ország majd­nem minden vidékén mind az egy hektárra eső hozam, mind az általános eredmények te­kintetében, a tavalyinál na­gyobb termést takarítottak be. Tíz százalékos emelkedést értek el a terméshozamban a fontos búzatermő Honan tar­tományban, továbbá hat más tartományban és a Peking, va­lamint Sanghaj környéki me­zőgazdasági területeken.­­ A jó terméseredményeket­­ elsősorban a kollektív erőfe­szítéseknek és nem annyira a kedvező időjárási viszonyok­nak köszönhetjük. A népi kommunák úgy küz­­dötték le a rossz időjárást, hogy újra végezték a vetést, teljes mértékben kihasználták az új öntő berendezéseket és nagy gonddal végezték a talaj megművelését. Az öntözéses terület például, kiterjedését tekintve, többszöröse volt a tavalyinak és jóval több mű­trágyát is használtak. Ezek az intézkedések mind hozzájárul­tak ahhoz, hogy biztosítani le­hessen a termények normális fejlődését.­ ­ Teh Kao

Next