Zalai Hírlap, 1967. március (23. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-01 / 51. szám

Két és fél évig Annyi nézője aligha lesz mostanában a Magyar Te­levíziónak, hallgatója a rá­diónak, olvasója az újsá­goknak, mint a IX. párt­kongresszus napjaiban. Megnyilvánult ebben az ér­deklődésben az egyetértés pártunk politikájával, ben­ne foglaltatott az elismerés azért a munkáért, amit a kommunisták folytatnak az ország, a nép előbbrejutá­­sáért, szebb,­­boldogabb éle­téért. S erre szolgáltatott né­mely vonatkozásban világ­szerte páratlan bizonyítékot ez a kongresszus is. Az egész ország örömmel fo­gadta az új, paraszti nyug­díjat, s a gyermekgondozási segéllyel kapcsolatos hatá­rozatot. — Tudtuk, hogy meglesz, de hogy ilyen gyorsan élet­be lép, arra nem mertünk gondolni — mondták a szö­vetkezeti tagok az új nyug­díjtörvény megjelenésekor. S néhány napja napvilágot látott a gyermekgondozási segélyről szóló kormányren­delet végrehajtási utasítása is. Törvény lett Magyaror­szágon; a dolgozó nő szá­mára adott a lehetőség, hogy a szülési szabadság le­járta után gyermeke két és fél éves koráig otthon ma­radhasson, s ez idő alatt gyermekgondozási segély­ben részesül. A rendelet szerint a se­gély az 1967. január 1-től született gyermekek után folyósítható. A fiatal anyák, akik első ízben élnek majd az új lehetőséggel, koruk miatt közvetlenül csak leg­feljebb kis számban ismer­hetik közvetlenül a régi ké­pet a dolgozók gyermekne­veléséről. A zsúfolt, magá­­rahagyott, koszos, rongyos gyerekektől visszhangzó vá­rosi bérházakat, a tarló, vagy a kukoricaföld végé­ben síró csecsemőket. Ez a világ tovatűnt. Népi államunk kezdettől óriási anyagi áldozatokat vállalt a g gyermekért, az anyáért. A „bezzeg”, vagyis a jómódjukról nálunk is nemegyszer emlgetett egyes nyugati államokban például merőben ismeretlen a ná­lunk érvényben levő szülési szabadság. Nagy segítség volt és marad az anyáknak, illetve a dolgozó családok­nak a bölcsődék, óvodák létrehozása, amelyekben ki­tűnő ellátás, szakképzett gondozók várják a gyerme­keket — minimális térítés ellenében. Az új rendelettel még tovább léptünk a nők teljes egyenjogúságának megte­remtésében is. Hazánkban az élet számtalan posztjuk, nyílt alkalma a nőknek ar­ra, hogy bebizonyítsák ké­pességeiket, rátermettségü­ket, s ez a bizonyítás teljes sikerrel járt A munkahe­lyek elismert, megbecsült, lelkiismeretes betöltői, a társadalom alkotó tagjai lettek a nők. Sokan tanul­tak közülük, képezték ma­gukat hogy nagyobb tudás­sal minél eredményesebben tudjanak résztvenni a ter­melő munkában, a közélet­ben, a társadalom minden területén folyó alkotó tevé­kenységben. Ez a „szerep­­változás” azonban nem je­lentette azt, hogy a család­ban továbbra is ne az anya legyen a középpont. To­vábbra is övé maradt a ház­tartás legtöbb gondja, s a gyermekneveléssel járó fel­adatok többsége is, főként a kisgyermekek esetében. És nem minden igazgató, munkahelyi vezető nézte jó szemmel például azt, hogy valaki megint fizetés nél­küli szabadságra megy a munkahelyéről, mert a böl­csődéből szóltak, hogy meg­betegedett a kicsi Az új rendelet soha nem remélt segítséget nyújt an­nak elkerüléséhez, hogy ne kerüljön válaszút elé a dol­gozó nő, gyermek vagy munkahely. A születések számának a növekedése igen sok tényezőtől függ, joggal remélhető azonban, hogy a gyermekgondozási segélynek ebben is nagy szerepe lesz. Amikor a mai rendelet körvonalai még csak javas­lat formájában láttak nap­világot, akkor is, vagyis kezdettől félreértnek, ezenü­­ a dolgozó nőkről volt szó, így történetesen a mezőgaz­daságban az előző évben le­dolgozott 120 munkanap, megkövetelése tehát egyút­tal ebben a formában is a közös munkában való rész­vétel elismerését jelenti. Nem kétséges, hogy a to­vábbiakban ez a juttatás is hozzájárul ahhoz, hogy töb­ben részt vegyenek a kö­zös munkáiban. Amikor a szülési szabad­ságra vonatkozó, jelenleg­­ érvényben levő rendelet megjelent, sokan szinte hi­hetetlennek, illetve maxi­málisnak tartották ezt a tá­mogatást. Lám, nem volt maximális. S ebben nincs semmi különös. A mi pár­tunk, a mi rendszerünk szá­mára ez a természetes. A dolgozó emberek életének gondtalanabbá, szebbé téte­le. S e kötetből egy lap a gyermekgondozási segély bevezetése. Április 23-tól esedékesek az első gyermekgondozási segélyek A gyermekgondozási segély bevezetése érthetően nagy ér­deklődést keltett Tekintve, hogy az országban évente 135 000—138 000 gyerek szüle­tik, az intézkedés több tízezer családot érint. Mint ismeretes, a gyermek­­gondozási segély bizonyos fel­tételekkel azok után a gyer­mekek után folyósítható, akik 1967 január 1-én, vagy azt kö­vetően születnek. Tekintve, hogy ez a segély csak a szü­lési szabadság lejárta után jár, az első gyermekgondozási segélyek ez év április 23-tól lesznek esedékesek. Április 22-én jár ugyanis le azoknál­ a nőknek a szülési szabadsá­ga, akik január 1-én szültek, és a szülés előtt a maximális 28 nappal kezdték meg sza­badságukat. Mivel a pénzt utólag folyósítják, az első se­gélyeket májusban fizetik ki. A SZOT Társadalombiztosí­tási Főigazgatóságán közölték, a gyermekgondozási segély igénylőjének csupán az a teendője, hogy munkahelyén igazolást kér, s ezt az iratot leadja az illetékes társadalom­­biztosítási igazgatóságon, vagy ahol ilyen van, az üzemi SZTK kifizetőhelyen. A pénzt ugyan­úgy folyósítják, mint a táppénzt. Az SZTK felkészült a több­letmunkára, bár még pillanat­nyilag nem lehet tudni, hogy hányan kívánnak élni az új lehetőséggel. Egyelőre csak annyi biztos, hogy ez év ja­nuárjában 12 100 gyermek született Magyarországon, majdnem ezerrel több, mint 1966 első hónapjaiban. (MTI) VWSg proletárját, egyes fig­etek! AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA xxm. évfolyam, 51. szám Ára­t SO fillér 1967. március 1. szerda A világ népei ítéljék el a­z USA vietnami háborúját A Béke- Világtanács elnökségének határozata Vietnamról Prága. (TASZSZ) A Béke­világtanács elnökségének ülé­se határozatot hozott a vietna­mi kérdésben. Az Egyesült Államok viet­nami agressziója továbbra is a nemzetközi helyzet alapvető problémája. Az amerikai im­perialisták délen és északon elszenvedett vereségeik elle­nére továbbra is agresszív há­borújuk fokozására és kiszéle­sítésére törekszenek. A közvé­lemény súlyos ítélete ellenére még nagyobb arányokban foly­tatják bűntetteik elkövetését. Bombákkal, lövedékekkel, na­palmmal, mérgező vegyi anya­gokkal és mérg­esgázokkal ha­lált hoznak az ország lakossá­gára, lerombolják a városokat és a falvakat, megsemmisítik a vetéseket — állapítja meg a határozat, majd rámutat: Az Egyesült Államok minél jobban fokozza a bombázáso­kat és minél több bűntényt követ el, annál harsányabban szónokol az úgynevezett béke­tárgyalásokra irányuló törek­véseinek „őszinteségéről”. A világ népei — bel­eértve az Egyesült Államok lakossá­gának széles rétegeit — mind erélyesebben támogatják a vietnami nép jogos álláspont­ját és követelik, hogy az ame­rikai imperialisták szüntessék meg agresszív vietnami hábo­rújukat, vonják ki csapataikat Dél-Vietnamból és adják meg a vietnami népnek azt a jogát, hogy maga döntsön sorsáról. A Béke-Világtanács elnök­sége, amely 1967. február 25— 27-én ülést tartott Prágában, felhívja a világ minden népét, hogy a legerélyesebben ítélje el azt a szörnyű igazságtalan háborút, amelyet az Egyesült Államok folytat Vietnam mindkét övezetében. A Béke-Világtanács elnök­sége ismét kijelenti, hogy tel­jes mértékben támogatja a VDK négypontos és a Dél- Vietnami Nemzeti Felszabadí­­tási Front ötpontos nyilatko­zatát, amelyekben kifejezésre jut az 1954-es genfi egyezmé­nyek betűje és szelleme. Végül a határozat megálla­pítja: A vietnami nép igazságos harcának leghatékonyabb és legerőteljesebb támogatása minden, békére és igazságos­ságra törekvő nép égető fel­adata. Minden országban fel kell használni a cselekvés min­den formáját, a vietnami nép­pel való nemzetközi szolidari­tási kampány mind átfogóbb arányú kibontakoztatására. A vietnami nép igazságos harca győzni fog. * Hanoi. (MTI) A vietnami néphadsereg főparancsnoksá­gának összekötő bizottsága rendkívüli tiltakozást intézett hétfőn a nemzetközi ellenőrző és felügyelő bizottsághoz amiatt, hogy az amerikai légi­erő megkezdte a VDK folyói­nak elaknásítását Az össze­kötő bizottság tiltakozásában rámutat, hogy ez a VDK el­leni háború lépcsőzetes kiter­jesztésének újabb bizonyítéka. A DNFF rádióadója nyilat­kozatban rámutat, hogy az Egyesült Államok azért ter­jeszti ki északon a háborút, hogy megpróbálja elkerülni a déli vereséget. Választási nagygyűlés Gödöllőn Ilk­u Pál beszéde A Hazafias Népfront válasz­tási nagygyűlést rendezett Gö­döllőn a gépgyár művelődési termében. A nagygyűlés elnök­ségében helyet foglalt Ilku Pál, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának póttagja, művelődésügyi miniszter és Cservenka Ferenc­­né, az MSZMP Központi Bi­­­zottságának tagja, a Pest me­gyei pártbizottság első titkára, is. A nagygyűlést Kocsis Ist­ván, a gépgyár párttitkára nyi­tott meg, majd Ilku Pál mon­dott beszédet. Beszéde bevezető részében nemzetközi kérdésekkel foglal­kozott, majd kulturális életünk időszerű problémáiról szólt. Megcáfolta azt a nézetet, hogy az új gazdasági mechanizmus­ban a piac törvényeinek na­gyobb érvényesülése a kultu­rális életben ideológiai célok­kal kerül szembe. A dolgozók művelődésének ügye a gazda­sági irányítás megváltoztatása után sem válik piaci árucikké — mondotta, majd kulturális eredményeink taglalása után a feladatokról szólt. El kell érni, hogy még több olyan irodalmi, művészeti al­kotás szülessék, amely a szo­cializmusért harcoló ember gazdag egyéniségét, a valóság és az új, formálódó egységét mutatja meg — mondotta, majd a népművelési munka, az ifjúság nevelése és az ok­tatásügy kiszélesítésére hívta fel a figyelmet. Beszélt a fiatalok elhelyez­kedési és munkalehetőségeiről, s külön kiemelte a szakmun­kástanuló — elsősorban a me­zőgazdasági szakmunkásképző­­intézetek növekvő fontosságát. Ilku Pál végezetül arra kérte a gyűlés résztvevőit, hogy a választás napján egyértelmű állásfoglalásukkal adjanak erőt és biztonságot a megvá­lasztandó képviselőknek és ta­nácstagoknak, hogy a dogozók és a nép államának érdekeit képviseljék ott, ahová a lakos­ság bizalma állítja őket. Enél­kül a bizalom nélkül senki sem végezheti jól munkáját. Felárat és bérpótlékot kapnak a népgazdaságilag fontos beruházások építői A harmadik ötéves tervben előirányzott, népgazdaságilag fontos ipari építkezések, be­ruházások üteme, gyors kivi­telezésének támogatásáról nemrégiben hozott határozatot a kormány. Az intézkedések nagy része az építőanyagellá­tás gyors és soron kívüli meg­javításáról rendelkezett. A kormányhatározat alapján döntöttek most a fontos be­ruházások előtérbe helyezésé­vel és munkaerőgondjainak megoldásával összefüggő anya­gi ösztönzésről is. Az építésügyi miniszter, az Országos Árhivatal és az Or­szágos Tervhivatal elnökével egyetértésben elrendelte, hogy a kijelölt népgazdaságilag je­lentős ipari beruházások épí­téséért a munka fontosságá­nak megfelelően, 3 vagy 4 szá­zalékos felárat kell előirá­nyozni a kivitelező részére. A felár egy részéből, de leg­feljebb 50 százalékából a ki­jelölt népgazdaságilag fontos ipari beruházások építkezé­sein foglalkoztatott dolgozók­nak bérpótlékot kell fizetni. Az építésügyi miniszter a Szakszervezetek Országos Ta­nácsával, valamint az Építő- Fa- és Építőanyagipari Dolgo­zók Szakszervezetével egyet­értésben arra utasította a fel­ár felszámítására jogosult vál­lalatokat, hogy a munkások­nak a havi alapkereset 6—8 százalékának megfelelő össze­gű, úgynevezett kiemelt pótlé­kot fizessenek. Ezen felül az alapkeresetnek további 5—10 százalékát műszakpótlék címén kaphatják meg a kiemelt épít­kezéseknek azok a munkásai és munkahelyi alkalmazottai, akik rendszeresen több műsza­kos vagy a folytonos termelés szerinti munkaidő-beosztásban dolgoznak. A korszerű, jól szervezett munkahelyek tehát mindkét pótlékra, vagyis 11— 18 százalékos többlet­kereset­re jogosítják a dolgozókat. Az országos építőipari átlag­­kereset alapján a kiemelt építkezéseken a szakmunká­sok havi keresete 180—300 a segédmunkásoké 130—230 fo­rint, körüli összeggel emelke­dik. Hozzávetőleges számítá­sok szerint csaknem 20 000 építő-, szak- és szerelőipari dolgozó jut kiemelt pótlékhoz vagy műszakpótlékhoz esetleg mind a kettőhöz. (MTI). J­VA f­érfi Szovjet—etiópiai tárgyalások Moszkva­ (TASZSZ). A Kremlben kedden folytatód­tak a szovjet—etiópiai tárgya­lások. Szovjet részről Nyikolaj Podgornij, a Legfelső Tanács Elnökségének elnöke, Kmill Mazurov, a Minisztertanács első elnökhelyettese, Andrej Gromiko külügyminiszter és más hivatalos személyek vesz­nek részt a megbeszéléseken. Etiópiai részről Hailé Sze­­lasszié császár és a kíséreté­hez tartozó államférfiak vesz­nek részt a tárgyalásokon. Bumedien beszéde Algír­ (TASZSZ). Bumedien, az Algériai Forradalmi Tanács elnöke a kommunák népi gyű­lései elnökeinek most folyó első országos értekezletén be­szédet mondott. Kijelentette, hogy az ország gazdasági helyzete évről évre javul. A nehéz mezőgazdasági esztendő után saját valutáért meg tud­ták vásárolni az elengedhetet­lenül szükséges gabonameny­­ny­iséget. A továbbiakban kijelentet­te, hogy az új kommuna „az első lépést jelenti Algériának mint államnak átépítésében”. (Az algériai kommunák a mi tanácsainkhoz hasonló területi önigazgatási szervek. A szerk.) Bumedien hangsúlyozta: Meg kell szüntetni a külföldi részvénytársaságokat, ame­lyek évtizedek óta kizsákmá­nyolják Algéria népét. A nép forradalmi vívmányainak megvédésére erős néphadsere­get kell létrehozni. Négy év zalai alkotásaiból Zalaegerszeg új ipari létesítményei közül is az egyik legfia­talabb a Zala megyei Gépipari Vállalat szállítószalaggyára. A jól megvilágított csarnokban kedvező körülmények között folyhat a munka. Felvételünk az új gyár forgácsoló műhe­lyének egyik részletét ábrázolja. Az elmúlt nyáron adták át rendeltetésének Zalaegerszeg egyik szép, reprezentatív épületét, a Liszt Ferenc zenei ál­talános iskolát. (Kiss Ferenc fevételei)

Next