Zalai Hírlap, 1967. május (23. évfolyam, 102-126. szám)
1967-05-03 / 102. szám
Köszöntik a szakszervezetek XXI. kongresszusát Huszonegyedszer ülnek öszsze, ezúttal már hárommillió szervezett dolgozó képviseletében, nagy hagyományok örököseként, és nem kisebb feladatok gazdáiként a magyar szakszervezetek kongresszusi küldöttei. Tulajdonképpen van valami sajátos és furcsa is abban, ahogyan ezt a kongresszust üdvözöljük, mert önmagunkat köszöntjük vele. Az újságíró, aki a sorokat leírja, a gépszedő, aki kiszedi, a gépmester, aki kinyomja, a géptávíró kezelője, aki megtáviratozza, a postás, aki az újságot ja, vasútra viszi és a mozdonyvezető, aki a 424-essel, vagy a Diesel-„Szergejjel” továbbítja, szervezett dolgozó. Aki a szakszervezetekre gondol — még ha ez nem is mindig jut az ember eszébe — a maga érdekeire, érdekeinek védelmére, egy olyan közösségre gondol, ahová munkahelyén túl is tartozik. Szakmája szervezete ez, hivatásának hadserege. Bár nem szándékolt, mégis jelképes, hogy ez a kongreszszus alig 48 órával a májusi menet, a hagyományos felvonulás után ül össze. Akik az Építők Székházában a szónoki emelvényre lépnek, szavaznak, állást foglalnak, mindazokat képviselik, akik május 1-én a nemzetközi munkásszolidaritást és a békét ünnepüik. Az is természetes, hogy ez a kongresszus az adott időszak, tehát a ránk váró nagy termelési, gazdasági feladatok szellemében, azokkal öszszehangoltan végzi majd munkáját, pontosabban: jelentős lépést tesz azért, hogy az új gazdaságirányítási rendszer viszonyai között meghatározza a szakszervezetek tennivalóit, munkájuk irányelveit, a IX. pártkongresszus szellemében. Növekvő jogok, növekvő kötelességek — növekvő felelősség: így foglalhatók öszsze a szakszervezetek távlatai a most következő években, és ez arra is utal, hogy a dolgozó milliók, a szakszervezetek tagsága érdeklődéssel fordul vezető szervei, választott küldöttei felé. Milyenek lesznek ezek a növekvő jogok és kötelességek, menynyiben lesz alkalmas a hárommilliós mozgalom és annak újonnan választott vezetőgárdája a növekvő felelősség viselésére? — ezek a kérdések foglalkoztatják azokat, akik komolyan elgondolkodnak a tennivalók fölött. A szakszervezeti jogok növekedése — a szocialista demokrácia fejlesztésének, szélesítésének eszköze. Szakszervezeti tagok jogai, valamint a munkások és alkalmazottak jogai közé nyugodt lelkiismerettel tehetünk egyenlőségjelet, mert egyrészt a munkások s alkalmazottak több mint kilenctizede tagja a szakszervezeteknek, másrészt a szakszervezetek hivatása minden dolgozó érdekeinek, jogainak képviselete. Ennek a hivatásnak a betöltése, a munka- és életkörülmények javítása, minden szakszervezeti tevékenység természetes része. Bizonyos, hogy az önálló döntési jog szélesedése — a vállalati szociális, kulturális jóléti alapok felhasználásában — megnöveli az érdeklődést a szakszervezetek munkája iránt, de felelősségüket és kötelezettségeiket is erősíti. Jog, kötelezettség és felelősség összefüggését kifejteni: erre ez a kis köszöntő nem hivatott. Megteszi majd ezt ezerszer jobban a sokezer üzem szakszervezeti bizottságainak tapasztalatai alapján született referátum, a vita, s ezt tükrözik majd a határozatok. Kívánjuk, hogy a minden üzemi munkást, vállalati dolgozót, tisztviselőt, pedagógust képviselő kongresszus eredményesen dolgozzon, és jelentős lépéssel vigye előre az egész dolgozó nép ügyét. Világ proletárjai, egyesültetlene AZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIIi. évfolyam, 102. szám Ára : SO fillér 1961. május 3., szerda Budapestre érkezett dr. Josef Klaus osztrák kancellár Fock Jenőnek, a Minisztertanács elnökének meghívására kedden hivatalos látogatásra Magyarországra érkezett dr. Josef Klaus osztrák szövetségi kancellár és felesége A kancellárt magyarországi látogatására elkísérte dr. Lujo Toncic-Sorinj külügyminiszter, dr. Heinrich Haymerle nagykövet, a külügyminisztérium főosztályvezetője, dr. Franz Menzik, a kancellári hivatal sajtófőnöke, dr. Franz Karasek követ, az oktatásügyi minisztérium főosztályvezetője, dr. Simon Koller, az Osztrák Köztársaság budapesti nagykövete és felesége akik a magyar határállomáson csatlakoztak a küldöttséghez. A vonat néhány perccel háromnegyed három után érkezett az ünnepi díszbe öltözött Keleti-pályaudvarra. Az osztrák kancellár és felesége, valamint kísérete fogadására megjelent Fock Jenő, a Minisztertanács elnöke és felsége, Fehér Lajos és dr. Ajtai Miklós, a Minisztertanács elnökhelyettesei, Péter János külügyminiszter, dr. Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter, dr. Dimény Imre mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, dr. Lévárdi Ferenc nehézipari miniszter, s a politikai, a gazdasági és a kulturális élet több más vezető személyisége. Ott voltak a budapesti osztrák nagykövetség tagjai. A Rákóczi-induló hangjai mellett gördült be a vonat a csarnokba. Klaus kancellárt és feleségét, valamint kíséretének tagjait elsőként Fock Jenő, majd Fehér Lajos és Péter János köszöntötte. A téren a díszőrség parancsnoka jelentést tett az osztrák kancellárnak. Felcsendült az osztrák és a magyar himnusz, pl. Josef Klaus Fock Jenő társaságában elhaladt a díszőrség előtt és magyar nyelven üdvözölte az egységet. A fogadtatási ünnepség a díszőrség díszmenetével ért véget, ezután Klaus kancellár, felesége és kíséretének tagjai a magyar államférfiak társaságában gépkocsikba ültek és rendőri díszmotorosok kíséretében szállásukra hajtattak. Egységet, erőt, derűt tükrözött a májusi seregszemle Veröfényes tavaszi napon, zalaiak tíz- és százezrei köszöntötték a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét, a 23. szabad május 1-ét Virágfüzérek, színes szalaggal ékesített májusfák, magasba emelkedő zászlók, transzparensek sokasága alatt tarkaruhás embersereg ünnepelt városainkban, falvainkban. Pompás, erőt, egységet sugárzó seregszemle volt az idei májusi ünnep. Megyénk lakossága egy emberként juttatta kifejezésre szándékát: minden erejével küzd a béke védelméért. Egy emberként ítélte el az amerikai imperializmus vietnami agresszióját, nyilvánította ki együttérzését Vietnam hős népével. A zalai dolgozók május 1-i ünnepe politikai tüntetés volt, egységes kiállás a kommunista - és munkáspártok Karlovy Vary-i értekezletének határozata mellett, tiltakozás a görögországi fasiszta diktatúra ellen. Zalai dolgozók tíz- és százezrei köszöntötték 50. születésnapjának küszöbén a világ első szocialista államát, a Szovjetuniót, ahol a világon első ízben köszönthették szabadon a munkásság nemzetközi ünnepét. Zalaegerszegen Borongós, hideg napok után — mintha csak az ünnepre készült volna — szombaton megenyhült az idő, a szertefoszlott felhők mögül előbukkant a nap, kárpótolni bennünket a hosszú távolmaradásért: ontotta sugarait vasárnap, s verőfénnyel borította a várost hétfőn, május 1-én is. Az utcákat kora reggel kisebb-nagyobb csoportok lepték el, Ki-ki a gyülekező helyre igyekezett. Pontosan 10 órakor aztán megindult a felvonulók végeláthatatlan menete a Széchenyi téren felállított dísztrübön előtt, ahol Újvári Sándor elvtárssal, a megyei pártbizottság titkárával az élen megjelent a megyei párt vb. több tagja, az állami és a társadalmi élet számos vezető személyisége. Az ünneplő zalaegerszegieket dr. Illés László, az SZMT vezető titkára köszöntötte, emlékezve a régi, s a felszabadulás utáni májusokra. A többi között a következőket mondotta: — Büszkeséggel emlékezünk ezen a napon dicsőséges elődeink harcaira, régi véres május elsejék hőseire, vezetőire, kommunistákra, egyszerű emberekre, a piros szegfűs bátor tüntetőkre. Harcuk, áldozatuk nem volt hiábavaló. Az ügy, amelyért több mint egy fél évszázadon át a túlerővel szemben, a grófok, bankárok, munkásnyúzók, csendőrök Magyarországának kapitalista rendje ellen folytattak — végérvényesen és visszavonhatatlanul győzött. A dicsőséges május elsejék emlékét örökre szívünkbe zártuk és meghajtjuk előttük az emlékezés vörös lobogóját. Emlékezett a felszabadulás utáni május elsejékre, belpolitikai életünk közelmúltbeli nagy eseményeire, majd így folytatta: —Amikor mi békés körülmények között dolgozunk, élünk, reménykedünk, nem feledkezhetünk meg vietnami és görög munkástestvéreinkről, és azokról sem, akik még most vívják élethalál harcukat a kibékíthetetlen ellenfél, a kizsákmányolók társadalmával szemben. Az ünnepi köszöntőt a harcoló Vietnam, az 50. születésnapját ünneplő szovjet hatalom, az MSZMP, a magyar dolgozó nép, május 1-e éltetésével fejezte be Illés elvtárs. Közben hullámzott a tömeg a téren. A felvonulók élén a Liszt Ferenc ének-zenei általános iskola tanulóinak fegyelmezett menete haladt, őket a többi általános iskolások követték, majd a középiskolások tömött sorai haladtak. Jelszavaktól visszhangzott a tér: Békét Vietnamnak! Szabadságot Glezosznak! E két jelszó volt olvasható számos transzparensről. Ott magasodtak a sokaság felett az 50 esztendős szovjet hatalmat éltető jelszavak. Az ipari tanulók egy csoportja vadonatúj munkaruhában vonult fel. A járdaszegélyen idős ember nézte őket. Ez igen! Ezek volnának az inasok? — kérdezte társától. Ám a társ nem válaszolt. Hajdani inasévei tűntek fel emlékezetében tán? Tekintetével hosszan kísérte a munkaruhás ifjak csapatát. Tízszeres élüzem — hirdette hatalmas transzparens a ruhagyáriak népes csoportjának élén. Az első sorokban ott haladtak a felvonulókkal a gyár vezetői. Táblák hirdették a szocialista brigádok eredményeit, májusfák magasodtak a sörök fölé, népviseletbe öltözött lányok ringó léptei, vidám harmonikaszó hirdette: a jól végzett munka tudatában ünnepelnek a ruhagyári munkások. A mintegy 22 ezres — színesen, látványosan felvonuló — tömegben emlékezetes képet hagytak a hófehér köpenyes, sok virágos egészségügyiek. Elismerő csodálat kísérte az Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat „Auróra cirkálóját”, amely gondos kezek aprólékos munkáját dicsérte. Kedves színfoltja volt a felvonulásnak az erdészeknél. (Folytatás a 2. oldalon.) A Zalaegerszegi Ruhagyár dolgozói a világ első szocialista államát, a Szovjetuniót köszöntötték. Üttörök színpompás menetes kanizsai seregszemlén Kádár János elvtárs nyilatkozata Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára a budapesti dolgozók május 1-i seregszemléjéről a következő nyilatkozatot adta a sajtó képviselőinek: " A magyar munkásosztály évtizedek óta megünnepli május 1-ét, amely mindig a munkásság harci seregszemléjének napja volt. A felszabadulás után hazánkban május 1-e a szocializmust építő egész nép ünnepévé szélesedett, így van ez ma is Budapesten és a vidék minden nagy városában, helységében. Itt, Budapesten — érzésem és megítélésem szerint — politikus, harcos, jókedvű, színes az idei május 1-a. Dolgozóink bizakodással ünnepelnek, s bizonyos vagyok, nemcsak a fővárosban van ez így, hanem az egész országban is. Régi hagyomány, hogy május 1 ünnepén a demonstráló tömegek hangot adnak időszerű követeléseiknek. Az idei május 1. feliratokban, díszítésben, jelszavakban jól tükrözi azt az eltökéltséget, hogy népünk kész a kongresszus határozatainak végrehajtásáért, az ötéves tervért, a szocializmus teljes felépítéséért dolgozni. Ez a seregszemle hangot ad népünk nemzetközi törekvéseinek is, amelyek egyértelműen a szocializmus és a béke megőrzését célozzák. Kifejezi Budapest és az ország szolidaritását a haladásért, a szabadságért, a nemzeti függetlenségért, a békéért küzdők iránt. E május 1-i felvonulásról harcos üdvözletüket küldik a magyar dolgozók az agresszorok ellen harcoló vietnami népnek, s a közelmúltban megtámadott és fenyegetett görög hazafiaknak, azoknak, akik a görög nép szabadságáért küzdenek. Itt is hangot ad népünk annak, hogy küzdeni kell és küzd Glezosz, a nemzeti hős, és a többi veszélyben forgó haladó, becsületes görög ember életének megmentéséért. — Megragadom az alkalmat és szívből köszöntöm a magyar kommunisták nagy táborát, az öntudatos dolgozóitat, egész népünket, s jó egészséget, sikereket kívánok közös feladataink megoldásához. Úgy érzem, elmondhatom: az öntudatos magiyar nép szívből köszönti ezen a napon is nemzetközi osztálytestvéreit, a szocializmust építő népeket, a szabadságért és a békéért küzdőket az egész világon.