Zalai Hírlap, 1968. január (24. évfolyam, 1-25. szám)

1968-01-03 / 1. szám

4­0a­­R 2005. Közös akarattal a haladásért Losonczi Pál újévi köszöntője Losonczi Pál, a Magyar csónak elnöke január 1-én szöntet mondotta el a rádióban Egy eredményekben, gon­dokban bővelkedő esztendőtől búcsúzunk. S mégis, ha a gon­dokat és az örömöket a mér­leg serpenyőjébe vetjük, jól­eső érzéssel mondhatjuk, hogy erőfeszítéseinknek nem ma­radt el a jutalma. 1967 végén sikerekben gazdag esztendőt zárunk. Eredményes évet, mert népünk a gazda öntuda­tával élt, munkálkodott, tud­va azt, hogy amit jó lelkiis­merettel megteremt, az mind­annyiunké, hiszen jövendő közös céljainkat szolgálja. Ebben a biztos tudatban dolgozott, erejét megfeszítve munkásosztályunk. Ez a felis­merés sarkallta tettekre az új életben mind több örömét le­lő parasztságunkat. S hasonló érzéseket táplál az értelmiség is. Ezért tudott egész dolgozó népünk alkotásainak magas színvonalával sok elismerést szerezni itthon és határainkon túl. Az 1967-es esztendő tehát népköztársaságunkban a cse­lekvés, s a még nagyobb tet­tekre való felkészülés eszten­deje volt. S ebben népünk tiszteletre méltóan helyt állt. A kölcsönös bizalomnak és a szilárd magabiztosságnak megvolt az alapja: pártunk kipróbált, határozott és hu­mánus politikája, amelynek valóraváltásán egész társadal­munk eredményesen munkál­kodott. Tovább szilárdítottuk új társadalmi rendünk alap­jait. S az új esztendőben ma­gasabb szinten, nagyobb igé­nyekkel folytathatjuk a mun­kát. A jó alapokon mind kö­zelebb juthatunk a nagy cél­hoz, a szocializmus teljes fel­építéséhez. Nyugodtan láthatunk hozzá új gazdaságirányítási rendszer megvalósításához, ami népünk érdeke. Hazánk minden jószándékú fia tettek­kel járul hozzá a közös nagy ügy sikeréhez. Ahogy idehaza a társadal­mi, a gazdasági haladás érde­kében munkálkodunk, úgy a külföldi országokhoz, népek­hez fűződő kapcsolatainkban is alapvető célunk a haladás erőivel való még szorosabb szövetség és testvéri jóbarát­ság. Történelmünk során soha nem állt még népünk előtt ilyen egységesen vállalt, a nép döntő többségének rokon­­szenvét kivívott központi cél. Ennek jegyében ünnepeltük meg a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 50. évfor­dulóját is. A felemelő, szép ünnepségek fényében még vi­lágosabban láthattuk fél év­század alatt, milyen hatalmas Népköztársaság Elnöki Taná­­déiben az alábbi újévi köz­és a televízióban: erővé nőtt a szovjet nép és a szocializmus eszméje. A hősök — közöttük a ma­gyar internacionalisták — vé­re hullatása, tettei nyomán új célok, új lehetőségek sokasága tárult fel a világ előtt A fi­gyelem, amellyel az emberi­ség a nagy évfordulót kísérte, arról tanúskodott, hogy a Le­nin által elvetett magból a Föld minden részén kisarjad a szabadság reménye. Még van nálunk jócskán tennivaló, de abban a biztos tudatban élünk, hogy a történelem leg­nemesebb eszméit hordozzuk, s a nyugodt életre, a békés, alkotó munkára vágyó embe­riség a mi táborunkra tekint Sajnos, az ég nem olyan felhőtlen a világ felett, aho­gyan azt a haladó emberiség szeretné. A mi békés, teremtő munkánkkal szemben állnak az erőszak, a háború erői. Amíg mi minden szándékot az emberi tudás egészét a gazdagabb, a teljesebb élet szolgálatába iparkodunk állí­tani, a reakció erői szervez­kednek, hogy megállítsák, sőt visszafordítsák a társadalmi fejlődés menetét. Gondoljunk az Amerikai Egyesült Államok vietnami kegyetlen, embertelen hábo­rújára. A távoli országban egy hős nép védelmezi a rá­támadó ragadozóval szemben hazáját, értékeit, eszméit, ha­ladásba vetett hitét. S ez a nép a haladás erőinek támo­gatásával emberfeletti hősies­séget tanúsít szabadságának, szocialista vívmányainak vé­delmében. Vietnamon kívül a világ számos más eseménye is ta­núsítja, hogy az imperialisták felelőtlenül játszanak a tűz­zel. Ez arra figyelmeztet: a haladó világnak összefogásra, határozottságra és­ józanságra van szüksége, hogy megálljt parancsoljon a háborús uszí­­tóknak. Az új esztendő küszöbén nem állunk tehát problémák és teendők nélkül. Itthoni kö­telességeinken kívül előttünk áll a másik nagy cél, a bé­kéért vívott küzdelem to­vábbi fokozása és mind szo­rosabb együttműködés a hala­dás erőivel. Népünk közös akaratának és nyugalmának, a haladás tá­bora erejének és eltökéltségé­nek, valamint a szocializmus ügye mellett világszerte meg­mutatkozó rokonszenv tuda­tában megalapozott optimiz­mussal, új sikerek reményei­vel vághatunk neki az új esz­­tendőnek. Kívánom, hogy 1968 népünk számára békés, eredmények­ben gazdag, boldog új eszten­dő legyen. Világ proletárja?, egyenG­yetekt aZ MSZMP ZALA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIV. évfolyam, I. «rám­án , ■ 70 fillé»»__________1968. Január 1. szerda Népünk megalapozott bizakodással és reménységgel tekinthet az új esztendő elé Kádár János nyilatkozata a televízióban és a rádióban az 1968-as év kilátásairól Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottságának első tit­kára beszélgetést folytatott Megyeri Károllyal és Sze­­pesi Györggyel, s válaszolt a rádió és a televízió hallgatói­nak, illetve nézőinek kérdései­re. A beszélgetés, amelyet a rádió és televízió az új év első napján közvetített, kitért több politikai kérdésre is. A béke kilátásairól szólva Kádár elvtárs arra utalt: Tel­jesen érthető, hogy ez a kér­dés ma aggodalmas módon ve­tődik fel az emberekben. A mi újkori társadalmunk a teljes békét úgyszólván nem ismeri; a ma élő nemzedék két világ­háború súlyos megpróbáltatá­sain ment keresztül. Az aggo­dalmaskodást, nyugtalanságot indokolja az is, hogy a közelmúlt években a nemzetközi helyzet — át­meneti, csekély enyhülés után — ismét bizonyos mértékben kiéleződött. Ez kifejezésre jut számtalan eseményben, különböző pucs­­caok, - e­gy n­evezet­t hely - hábo­rúk, és különösképpen a viet­­nami háború résén. Az embe­rek látják és tudják, hogy az imperializmus nem nyugszik annak vezető, fő ereje, az Amerikai Egyesült Államok egy, s­zinte mindenki által el­ítélt, barbár, hódító háborúba fogott Vietnamban, és térdre akarja kényszeríteni a vietna­mi népet. A továbbiakban Kádár elv­társ rámutatott arra, hogy az Egyesült Államok kormánya sohasem fogja elérni célját, amiért ezt a háborút kirob­bantotta. A vietnami népet Indokína népét nem fogják tudni még egyszer visszakény­­szeríteni a gyarmati járomba. Az Egyesült Államok ebben a háborúban hallatlan kegyet­lenségeket követett el, külön­legesen emberteen hadviselés képe rajzolódik ki mindenki előtt, de megtörni a vietnami népet nem tudta, és az egész világ tanúja ennek a harcnak, amikor a legnagyobb imperia­lista hatalom egy viszonylag kis lélekszámú néppel nem tud elbánni, és az meghiúsít, minden leigázó törekvését. Kádár János kifejezte azt a meggyőződését, hogy a vietna­mi nép győzni fog, a vietnami nép szabad lesz, és hogy a szocialista világrendszer országainak ereje, a világ minden haladó emberének törekvése, a nének ébersé­ge meg tudja akadálozni egy új világháború kirob­banását is. Szólott arról , hogy van­nak olyan törekvések, hogy a szocializmus országait, a hala­dás erőinek egységét megbont­sák. Hallatnak olyan csábító szirénhangokat ,s hogy Ma­­gyarország miért nem „önál­lóbb” külpolitikájában. Ezek persze ki nem mondva azt je­lentik, hogy miért nem távo­lodunk el a Szovjetuniótól ál­talában a szocialista országok közösségétől Azért nem távo­lo­dzunk el — hangsúlyozta­ Ká­dár eb­társ —, mert az elvhű politika nagy távlatban az igazán kifizetődő politika, és bel- és külpolitikai elveinkhez ragaszkodva tudjuk megőriz­ni, gyarapítani barátaink megbecsülését, és bizonyos te­kintetben ellenségeink tiszte­letét is. A gazdasági irányítás re­formjával kapcsolatban Kádár elvtárs aláhúzta, hogy az szük­ségszerű és megérett változás Ami az életszínvonalra való hatását illetve, arra hívta fel a figyelmet, hogy a helyes sor­rend így hangzik: a gazdaság­­vezetési reformmal is a gaz­dálkodás hatékonyságát, a ter­melés és a termelékenység fej­lesztését kell elérnünk, és ezen keresztül fogjuk elérni az élet­­színvonal emelkedését. A reformtól azt várjuk, hogy meggyorsítsa mind a termelés fejlesztését, mind az életszínvonal emelkedé­sét, a szocialista építés ütemét hazánkban. Ez a meggyőződésünk. Az új mechanizmus létre­jöttéről érdeklődő kérdésre válaszolva, Kádár elvtárs el­mondotta, hogy bizonyos idő­ben — körülbelül három esz­tendővel ezelőtt — tudva, hogy a gazdaságunk fejlődik és előre halad, mégis észlel­tünk olyan jelenségeket, ame­lyek arra vallottak, hogy ha nem változtatunk bizonyos dolgokon, akkor nem tudjuk a fejlődés ütemét a korábbi szín­vonalon biztosítani. Ezért a legkülönbözőbb területeken az emberek ezrei vizsgálni kezd­ték gazdálkodásunk és gazda­ságirányításunk módszereit hogy megkeressék azokat az elemeket, amelyek segítik a fejlődést és azokat az eleme­ket, amelyek ezeket fékezik. A vizsgálat során nagyon sok tapasztalat összegyűlt, ezt rendszerezték a párt Központi Bizottságában a kormányban, a gazdasági ügyekkel operatí­ven foglalkozó emberek, tudó­sok, közgazdászok, az illetékes pártszervek ezt ismételten (Folytatás a 2. oldalon.) Január első napján utánpótlás érkező ty­hóból. Ismét be­népesülhetek a rődb­rilyák (Kis., l­ei­cue felvétele) ­ H 5. Szovjet vezetők újévi üdvözlete Moszkva (MTI) Az SZKP Központi Bizottsága, a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége és a Szovjetunió Minisztertanácsa az új esz­tendő alkalmából üzenetet in­tézett a szovjet néphez. Bevezetőben emlékeztet ar­ra, hogy az 1967-es és a szov­jet hatalom 50 éves jubileu­mának esztendejeként vonult be a történelembe. „Az új esztendőt köszöntve baráti üdvözletünket és jó­kívánságainkat küldjük a szo­cialista országok népeinek, a kommunista és munkáspár­toknak, a munkásosztálynak, a dolgozó parasztságnak, a fiatal nemzeti államok népei­nek, mindazoknak, akik har­colnak az imperializmus és a gyarmati rendszer igája ellen. Kívánjuk, hogy a testvéri, bátor vietnami nép érjen el döntő sikereket az amerikai agresszorok ellen, hazája sza­badságáért és függetlensé­géért vívott harcában. Le­gyen az új esztendő a béke, a demokrácia, a nemzeti függet­lenség és a szocializmus erői újabb győzelmeinek éve a reakció és a háború erői e­lé vívott harcukban” — fejező­dik be a szovjet vezetők újévi üdvözlete. De Gaulle újévi beszéde A francia államfő megbélyegezte az USA-t Párizs (MTI) De Gaulle francia köztársasági elnök hétfőn, az új esztendő első napján az Elysée-palotában beszédet mondott a diplomá­ciai testület fogadásán. Beszéde válasz volt Mon­signore Bertoli pápai nun­­ciusnak, a diplomáciai testü­let doyenjének üdvözlésére. A francia államfő ezt az al­kalmat is megragadta arra, hogy a legkeményebb szavak­kal megbélyegezze az Egye­sült Államok vietnami hábo­rúját A háborút „abszurd konfliktusnak” nevezte, amely „vérrel mocskolja be és meg­botránkoztatja világunkat”. A vietnami konfliktusról VI. Pál pápa december 8-i üzenetével összefüggésben szólott és nagy elismeréssel méltatta a pápának a béke ér­dekében kifejtett tevékenysé­gét Walter Ulbrich­t­­ • •Öt javaslat az NSZK kormányához a két német állam viszonyának rendezéséről Berlin (MTI) Walter Ulb­richt újévi üzenetében méltat­ta az NDK tavaly elért gazda­sági és politikai eredményeit, s nagy fontosságot tulajdoní­tott annak a jelenségnek, hogy a nyugatnémet közvéle­ményben fokozatosan gyöke­ret ver a két német állam bé­kés egymás mellett élésének gondolata. Támogatásul öt pontból álló javaslatot tett: 1. Az NDK megújítja a két német állam megegyezésére vonatkozó javaslatát, amely kizárná az erőszakos megol­dásokat; 2. Továbbra is érvényesnek tekinti a két német állam egyenjogú kapcsolatainak megteremtését célzó javasla­tát. 3. Tárgyalásokat indítvá­nyoz a két német állam kor­mányai és tömegszervezeti vezetői közt a két szomszéd állam teljes leszereléséről és egy közép-európai atommen­tes övezet létrehozásáról; 4. Enyhülés csak akkor vár­ható, ha a nyugatnémet kor­mány lemond a kizárólagos képviseleti igényről, a re­­vansizmusról és elismeri a fennálló európai határokat; 5. Az NSZK-nak — a pots­dami megállapodás értelmé­ben — meg kell szüntetnie a militarizmust, a nácizmust és a monopolkapitalizmus ural­kodó helyzetét, miként ez az NDK-ban már megtörtént. Fekete évzáró Nagy-Britanniában Csődrekord után, újabb deficitek előtt London (MTI) „Fekete szil­vesztere” volt Angliának. Londonban hivatalosan beje­lentették, hogy 1967-ben csőd­rekordot javítottak az angol főváros vállalatai: nagyválla­latok 1006 esetben, magán­cégek pedig 975 esetben kér­ték maguk ellen a csődeljárás megindítását, így, egy év alatt mintegy 12 százalékkal emel­kedett a csődbement cégek száma. A szilveszterre kiadott költ­ségvetési nyersmérleg nem valami biztató. Április 1-e, az angol költségvetési év kezdete óta az államháztartás kiadá­sai csaknem félmilliárd font­tal többet tettek ká, mint az előző költségvetési év azonos időszakában. A deficit majd­nem kétszerese a tavalyelőtti­nek. Valamennyi újság egyet­ért abban, hogy a kormány két héten belül drasztikusan csökkenteni fogja a szociális, kulturális, oktatási és egész­ségügyi kiadásokat. A Daily Telegraph szerint viszont a kormány nem mond le a több mint egymilliárd dollárba ke­rülő F—111-es típusú ameri­kai harci repülőgépek megvá­sárlásáról. Anglia egyébként is költségvetési kiadásainak csaknem egynegyedét fordítja már katonai célokra, s emiatt január közepén az alsóház ülésén a baloldali munkás­párti képviselők újabb láza­dása várható. Az újévi lapok egyéb hírei közül figyelemre méltó, hogy Wilson miniszterelnök sajtó­pert indít az International Herald Tribune című ameri­kai lap ellen, mert az — úgy­mond — valótlanságokat kö­zölt a magánéletér­ől. Az ame­rikai lap által közölt adatok­ról, sajnos, nem tudósítha­tunk, mert az angol törvények értelmében a sajtóper tárgyát képező állítások puszta ismer­tetéséért is eljárás indítható.

Next