Zalai Hírlap, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)

1968-03-01 / 51. szám

1968. március 1. A BONYOLULT EMBER­ T­­efejeződtek termelőszö­­vetkeze­teinkben a zár­számadások, amelyek általá­ban arról tanúskodnak, hogy közös gazdaságaink jó irányba és erőteljesen fejlődtek. Ja­vult a tagok hangulata és szi­lárdult a közösség erejébe ve­tett hitük. Az eredményekben a tagság szorgalmas mun­kája mellett ott található a vezetők sokirányú és hasznos tevé­kenysége is. Azokban a szövetkezetek­ben, ahol az idei zárszámadás során gondok ,problémák je­lentkeztek, azok az esetek többségében a nem megfelelő vezetés következményei vol­tak. Hiszen a szövetkezetek élet­ében talán legjelentősebb e vezető és a szövetkezeti ratg egymáshoz és a munkához va­ló viszonya. Tap­asztalhat­j­uk, hogy az embereik az anyagi érdekel­t­­ség mellett egyre jobban igénylik a velük való törődést, a megértést és a türelmet. Mégis találkozhatunk esetek­kel, amikor nem ez a fontos tényező határozza meg a veze­tőknek a tagokhoz való viszo­nyát. Gyakran, használjuk a jel­zőt: egyszerű ember. Azonban az „egyszerű ember” nagyon is bonyolu­lt, hiszen megannyi érzés, megfontolás vezeti- S amelyik szövetkezeti vezető nem ezt a bonyolult embert látja maga előtt, az súlyos hi­bákat követhet el. Anélkül, hogy túlzásokba esnénk —­ hiszen a szövetke­zeti vezetőnek szerteágazó a tevékenysége —, azt kell mon­dani, hogy szakmai alkalmas­sága mellett legyen emberhez értő, nevelő is. A jó vezető szakmailag és általánosan képzett, tapasztalt, ismeri a különböző embertípu­sokat Ezen keresztül minden­kihez megtalálja az utat. A jó vezető szereti az embereket. Természetesen a vezetőben ezek a tulajdonságok nem ala­kulnak ki egycsapásra, csakis önvizsgálódás során, a külön­böző formában érkező bírála­tok és elismerések helyes ér­tékelésével. T­öbb helyen tapasztalha­tó még, hogy a termelő­szövetkezeti tag bemegy a tsz­­irodába és aztán vár, vár, hogy valaki szóljon hozzá . Majd odavetik neki: most nem érek rá. A vezetőnek időt kell sza­kítania arra, hogy meghallgas­sa az­t, aki őt gondjával, vagy érmen javaslataival felkeresi. Hiszen a vezetőt, az ember iránt érzett felelősségen és szereteten kívül, a közösség érdekeinek szem előtt tartásán kívül semmiféle más érvek nem vezérelhetnek. Ebből következik az is, hogy a vezető számára az ember mindig ember, még akkor is, ha az előzőleg már mulasztá­sokat követett is el. Ez mind­járt egy másik kérdés tisztázá­sát is megkívánja, azt, hogy a vezető a mulasztásokat, az el­követett hibákat rendszeresen kérje számon. Ne gyűjtögesse az „ügyeket’*, s aztán amikor mér valakinek sok van a ro­vásán, akkor ..betelt a pohár!” — felkiáltással a legvégső esz­közökhöz nyúljon. Bizonyos, hogy a termelőszö­vetkezeti elnök, főkönyvelő, főagronómus, brigád­vezető számtalanszor nehéz helyzetbe kerül. Azonban döntéseikben az emberség éppen javukat szolgálja, a tagsággal szembeni bizsamat táplálja. T­alán sablonos, amikor kijelentjük, az embere­ket nem úgy kell elfogadni, ahogy szeretnénk őket, hanem ahogy adva vannak. Az embe­rek nagyon különbözőek. Ha mind kevesebben is­ akadnak álszerények, hivalkodók, tör­tetők, pénzért veszíhetők is a becsületesek, az őszinték, a közösségért élők nagy többsé­ge mellett- S, hogy mindegyik­hez közel jusson a vezető, ah­hoz fe­l kell deríteni vala­mennyi beosztottja, munkatár­sa főbb emberi tulajdonságát. Zárszámadások után va­gyunk. S ilyenkor mint mondottuk, a szövetkezeti ve­zetők számadást végeznek emberi kapcsolataikat illetően is. Nyilván egyesek részéről el is hangzanak vélemények, bí­rálatok a jövőre vonatkozóan. Ha ezek a legnagyobb dolog­időben is vezérelni fogják őket, az lesz igazán hasznos. Az lesz a jó, ha egész éven át nem vetik szem elől a bonyo­lult embert. V. Gy. ZALAI HÍRLAP Százhuszonhét újítás, 559000 forint megtakarítás a megye kisipari szövetkezeteiben A kisipari szövetkezetek ez évi termeléssel összefüggő fel­adatai között az első helyen szerepel a műszaki színvonal további növelése. A feladatok megoldásában nagy szerep vár a szövetkezeti újítókra, akik az elmúlt esz­tendőben is kiváló eredménye­ket értek el. A korábbi esz­tendőkhöz képest a szövetke­zeti újító­ mozgalom jelentősen fejlődött A kisipari szövetke­zetek az elmúlt esztendőben 153 pontból álló újítási fel­adattervet készítettek, ame­lyek a legsürgősebben megol­dandó feladatokat tartalmaz­ták. Elsősorban a műszaki színvonal javítására és új ter­mékek gyártásának kialakítá­sára vonatkoztak. A kisipari szövetkezetek dolgozói az újí­tási feladat­terv alapján 127 újítást nyújtottak be az elmúlt esztendőben, amelyből 116 el­fogadhatónak, illetve haszno­sít­hatónak bizonyult. Ezentúl tizenkét tapasztalatcserés újí­tás is érkezett a KISZÖV-höz, s így a tavalyi mérleg 139 be­nyújtott és 116 elfogadott újí­tás. Az elfogadott újítások be­vezetéséből származó ered­mény is kedvezőnek mondha­tó, ami az elmúlt esztendőben 559 ezer forint volt. Az újítási munkában a legjobb ered­ményt a Lenti és Vidéke Ve­gyes, valamint a zalaegerszegi Műbútor és Lakberendező Ktsz érte el, de említésre mél­tó eredményt produkált a za­laegerszegi Építőipari, a zala­­szentgróti Faipari és a zala­egerszegi Vas- és Fémipari Ktsz újító kollektívája is. A legszorgalmasabbak között Termelőszövetkezeteinkben egyre nagyobb a száma azok­nak a dolgosoknak, akikre munkájuk, emberi magatartásuk révén mind biztosabban építhet a közös. T­ótszentmártonban többek között Rodek István állat­gon­dozó, Pintér József fogatos és Jakabovics Antalné növény­­termesztő nevét sorolják, amikor a legszorgalmasabbakról érdeklődünk.­ ­ Takarta­porta, majdnem az utca végén. Rodek István és felesége lakja. A férfi megalakulása óta tagja a szövetkezetnek. Nem véletlen, hogy kezdettől fogva, állattenyésztő. Ért a jószágok­hoz,­­ ami ennél is fontosabb: szereti őket. A gazdaság veze­tői mondták, hogy az első években bizony baj volt az ál­lattenyésztéssel, pontosabban az ott dolgozókkal. Gyakran megesett, hogy a fogatosok esőben, hóban nem akartak befogni. Takarmány nélkül vi­szont nem lehettek az állatok. Rodek Pista bácsi mit volt kénytelen tenni: fogta a ka­szát, a talicskát, vagy a köte­let és kiment a mezőre. Hátán cipelte a zöldet vagy a kuko­ricaszárat — Nagyon lelkiismeretes em­ber — mondja róla Rudas Gyula főagronómus. Rend és fegyelem uralkodik a tsz állattenyésztésében, s eh­hez nem kis mértékben járult hozzá Pista bácsi biztatása, példamutatása. Tavaly 40 hí­zott bikát értékesített a tsz, s ebből 16-ot maga Rodek Ist­ván gondozott. — Éppen elég munkát ad­ta­k, kényes dolog a velük való bánás. De talán a mi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy szö­vetkezetünk tavaly majdnem háromszorosát fizethette az előző évinek — mondja Pista bácsi. — Tisztességesen megélünk a tsz-ben. Néha egy kis pré­mium is csurran-csöppen a férjem jó munkája jutalmául — mondja Rodekné. Pista bácsi újabban tehe­nész, mivel ott van szükség a szaktudására. Idős fejjel el­végezte ugyanis a szakmunkás­­képző iskolát . Azon leszünk, hogy minél több legyen a tej — ígéri Ro­dek István. Két év múlva eléri a nyug­díjkorhatárt, de — mint mond­ja — azután sem akar munka nélkül lenni, áll Pintér József „mindenes­ként” ismeretes a tótszentmár­­toni szövetkezetben. Ez a jelző még a tsz megalakulása idején ragadt rá. A most 60 eszten-­­dős férfi ugyanis mindig ott dolgozott, ahol a legnagyobb szükség volt munkájára. Ezt a jó szokását ma is megőrizte. A fogatosság mellett kezeli a da­rálót de gyakran látják ka­szálni és kapálni. Sok munkája az első évek­ben csak fél sikert hozott: 700 munkaegységet is összegyűj­tött, a pénz viszont kevés volt, amit érte kapott A tavalyi zá­rással viszont nagyon elége­dett. K­étszáz forint híján majd­nem húszezer forintot keres­tem. Az idén még többet aka­runk. Dolgozunk érte, hogy így legyen, hiszen jórészt a mi munkánkon múlik a siker — mondja Pintér József. Ahogy a vállalat fejlődött Portrévázlat egy főkönyvelőről AZ ÍRÓASZTALON az 1951. évi mérleg­­beszámoló. Tulajdonképpen már a zúzdában lenne a helye, a rendelet szerint csak 15 évig kell megőrizni őket, de hogy mégsem ez tör­tént vele, annak magyarázatát Groll Frigyes, a Zala megyei Húsipari Vállalat főkönyve­lője így adja meg: — Ez volt életem első mérlegbeszámolója, ami nem kis drukk és izgalom közepette ké­szült el. A pályakezdés emlékeinek felidézésén túl érdemes azonban belelapozni is a már­­már sárgulni kezdett mérlegbeszámolóba. Ha másért nem, hát azért, hogy lemérhessük a vállalat közel két évtizedes fejlődését. Húsz dolgozó, s nem egészen 3,5 millió forint ter­melési érték. Ennyit mutat a zalaegerszegi Húsipari Vállalat 1951-ben készült mérleg­beszámolója. S az 1967. évi, amelyik ugyancsak itt fek­szik az asztalon? Háromszázhuszonhárom dolgozó és évi 215 millió 664 ezer forintos termelési érték. 1951-ben és még sokáig Groll Frigyest úgy tartották számon, mint a megye legfiatalabb főkönyvelőjét. Mindössze huszonkét éves volt amikor a főkönyvelői posztra került, ma pedig fiatal kora ellenére a szakma veterán­ja, s ráadásul ugyanannál a vállalatnál tölti be ezt a posztot 17 éve. A VÁLTOZÁST, a számvitel megnöveke­dett szerepét tehát „házon belül” mérheti le. — Azelőtt is sokat beszéltünk a számvitel gazdálkodást segítő szerepéről, de amíg ko­rábban mégis csak a regisztráló részen volt a hangsúly, vagy amint mondani szokták, a számvitel az események után kullogott, nap­jainkban már valóban a gazdasági irányítás hathatós segítő eszköze — mondja. — Helye­sen dönteni bármilyen gazdálkodást érintő kérdésben csak alapos ismeret alapján lehet, s ehhez nyújt nélkülözhetetlen segítséget a számvitel. Persze nemcsak a számvitel szerepe növeke­dett meg az elmúlt években, hanem a vele szemben támasztott követelmények is. Groll Frigyes, — ahogyan a követelmények növe­kedtek — sorra végezte el a különféle szak­mai tanfolyamokat, köztük a mérlegképes könyvelői tanfolyamok is, legutóbb pedig a PM által a főkönyvelők részére szervezett tanfolyamon vett részt, ahol az új gazdaság­­irányítási rendszerrel kapcsolatos legfonto­sabb tudnivalókkal ismerkedtek meg. MIRE KELL kiterjednie a napi munkája során egy főkönyvelő figyelmének? Felsoro­lással nem mennénk sokra, mert úgyszólván a vállalat működésével kapcsolatban min­denre, de néhány témát azért mutatóba: pénzgazdálkodás, önköltségalakulás, értékesí­tés, vagyonnyilvántartás és -védelem, bér­­gazdálkodás tervezési, statisztikai feladatok stb. 1968-tól kezdve a vállalatok gazdálkodásá­ban az eredmény a legfontosabb mutató. Ho­gyan segíti ebben a törekvésben a vállalat vezetőit a számvitel? — Elsősorban az önköltség rendszeres fi­gyelésével. Állandóan viszonyítunk a bázis adatokhoz, a tervkalkulációhoz az országos normákhoz, árveréshez, s ha valahol eltérés mutatkozik, azonnal jelentkezünk. Így lett élő, eleven eszköz a számvitel, s nemegyszer még a termékösszetétel meghatározásához is segítséget nyújthatunk —­ mondja Groll Fri­gyes. — Mit tart a főkönyvelő legfontosabb tu­lajdonságának? — A rendszeres ellenőrzést. Elmondja, hogy több munkatársával már évtizedek óta dolgozik együtt, száz százalé­kig megbízik bennük, de hogy ne ellenőrizze a munkájukat, azt soha nem engedte meg magának. TALÁN PONTOSAN ezzel magyarázható, hogy közel két évtizedes pályafutása alatt egyetlen egyszer sem érte felelősségrevonás és felettesei sohasem találtak kivetni valót munkájában. Felelősségrevonást nem ka­pott kiváló munkáját elismerő kitüntetést viszont annál többször, többek között az Élel­miszeripar Kiváló Dolgozója miniszteri ki­tüntetést is. S most, a különféle szakmai tanfolyamok után szeretne beiratkozni a Marxizmus— Leninizmus Esti Középiskolába, hogy a szak­mai tudás és rutin mellett a politikai és ideológiai felkészültségét is gyarapíthassa. Szalai Zoltán G­épgyári taggyűlésen DÉLUTÁN NÉGY ÓRA van, vége a műszaknak. A nagy műhelycsarnokokból, irodák­ból tömött sorokban tartanak az emberek a porta irányába, az épület előtt azonban töb­ben jobbra, az étkezdébe ve­zető útra kanyarodnak. — A 4-es alapszervezet fél ötkor taggyűlést tart — ma­gyarázza Dianiska Etel főpor­tás, aki maga is ennek az alapszervezetnek a tagja a Du­nántúli Kőolajipari Gépgyár­ban. Először a fiatal párttitkár, Ágoston Ferenc érkezi­k, s amíg elmondja, hogy az ő alapszerevezetük az úgyneve­zett kisegítő üzemekben — tmk, villanyszereldé, kovács­­műhely stb. — dolgozó kom­munistákat foglalja magába, az étkezdében be is népesül az egyik vörös drapériával leterí­tett asztalsor. A párttitkár először a kom­munista és munkáspártit kon­zultatív találkozó­járól beszél. Arról, hogy mi a tanácskozás jelentősége, már várnak tőle szerte a világon. A továbbiak­ban — a Központi Bizottság ülésének anyaga alapján — néphadseregünk fejlődése, ere­je, honvédelmünk helyzete a téma a gépgyári 4-es alapszer­vezet taggyűlésén. Aztán né­hány tájékoztató és meleg szó a testvéri szovjet hadsereg ju­bileumáról, fejlődéséről, elhi­vatottságáról, majd a közelgő nőnap kapcsán a nők társa­dalmi szerepéről, megbecsülé­séről esik szó. És kezdődnek a felszólalá­sok. — Érdemes és jóleső érzői elgondolkoznunk azon, hogy mekkora erő rejlik a vietnami emberekben — mondja egy középkorú férfi. (Mint valaki súgja: a 6-os üzemből). — Az utóbbi időben különösen sok meglepetés éri az ameri­kaiakat, láthatják, hogy elszá­mították magukat. Aztán — a konzultatív ta­nácskozó kapcsán — a testvér­pártok összhangjának fontos­ságáról beszél, ennek során megemlítve néhányat a fenn­álló elméleti különbségek kö­zül. S mindjárt utána az üzem dolgai következnek. — Egy pillanatra ne felejt­sük el — mondja —, hogy a mindnyájunk számára igen kedvező 44 órás munk­ahetet csak úgy lehet biztosítani, ha betartjuk az ezzel kapcsolat­ban hozott intézkedéseket. AMI GOND: Több anyagot nem tudnak megszerezni, mert még nincs áruk. Így aztán né­hány műhelyben — főleg a ko­vácsoknál és a villanyszere­lőknél — olyan munkákat kénytelenek végezni, amelyek később is ráérnének. Gyorsí­tani kellene már végre azt az árazást! A következő felszólaló a szállítási üzem szocialista bri­gádjának eredményeiről be­szél. S főként azért dicsér, mert az elmúlt évben sem mű­szaki, sem közúti baleset nem fordult elő a brigádnál! És ismét a munkaidő jobb kihasználásáról: — Jól tudja mindenki, akit illet, hogy szállítólevél nélkül egy szöget sem lehet kivinni a gyárból. Mégis még mindig gyakran érkezik kocsi a porta elé szállítólevél nélküli rako­mánnyal. Mi következik eb­ből? Futkosás a szükséges ira­tok után, félórás várakozás a kapuban, vagyis kiesés a mun­kaidőből. — Igaz — jegyzi meg valaki a főportás hozzászólására. —S annál is nagyobb hiba mert könnyedén elkerülhető Hibás a gépkocsivezető, de nem ke­vésbé a szállíttató, aki szállí­tólevél nélkül tett fel valamit a kocsira. AZTÁN A PÁRTS­AJTÓ kéz­kézbesítése kerül szóba. Nem kis büszkeséggel említik, hogy egy felmérés tanúsága szerint a DKG valamennyi dolgozója rendszeres újságolvasó. Szíve­sen fizetnek elő a különböző folyóiratokra is, viszont rend­­szertelenül kapják meg őket. Ezen kellene változtatni, rész­ben az üzemen belüli terjesz­tés során, de talán már a gyá­ron kívül is. Rövid, „hétköznapi” taggyű­lés Volt. A kommunisták hét­köznapjaiból való. K. F. E Tollfosztóban találjuk Kati nénit Jakabovics Antalnét, aki harmadik éve a szövetke­zet nyugdíjasa. Sok fiatalt azonban ma is maga mögé uta­sít a munkában. Mint növény­­termesztő, tavaly például 160 tízórás munkanapot teljesített. Fürgeségével meghazudtolja korát a 66 évét . Továbbra sem maradok otthon, csak egészséges legyek. A munkától sosem féltem — mondja Kati néni. Kijutott belőle egész életé­ben, hiszen a hat gyermek el­tartásához kevésnek bizonyult hajdan az apa keresete. Tizenegy éve tez-tag. Helyt­állt, amikor szinte csak­ fillé­rek kerültek a borítékba. Meg­érte a jót is, amikor jobbra fordult szövetkezetük helyzete. — Ha fiatal lennék, ma két­szeres erővel vetném magamat a munk­ába. Azért az idén is megteszem, ami tőlem telik — ígéri Kati néni. R.. J. 3 Új koraszülött­­szállító berendezés A Hajdúsági Iparművek dol­gozói Gyüre László mérnök tervei alapján koraszülöttek szállítására alkalmas klíma­­­dobozt készítettek. A berende­zés biztosítja a 36 C fokos egyenletes hőmérsékletet és az oxigéndús levegőt. A berende­zést az Országos Mentőszolgá­­lat debreceni állomás-’a pro­­' •'•’..ják ki. (MTI fotó : Kovács Sándor Idrasky

Next