Zalai Hírlap, 1968. március (24. évfolyam, 51-77. szám)
1968-03-01 / 51. szám
1968. március 1. A BONYOLULT EMBER Tefejeződtek termelőszövetkezeteinkben a zárszámadások, amelyek általában arról tanúskodnak, hogy közös gazdaságaink jó irányba és erőteljesen fejlődtek. Javult a tagok hangulata és szilárdult a közösség erejébe vetett hitük. Az eredményekben a tagság szorgalmas munkája mellett ott található a vezetők sokirányú és hasznos tevékenysége is. Azokban a szövetkezetekben, ahol az idei zárszámadás során gondok ,problémák jelentkeztek, azok az esetek többségében a nem megfelelő vezetés következményei voltak. Hiszen a szövetkezetek életében talán legjelentősebb e vezető és a szövetkezeti ratg egymáshoz és a munkához való viszonya. Tapasztalhatjuk, hogy az embereik az anyagi érdekeltség mellett egyre jobban igénylik a velük való törődést, a megértést és a türelmet. Mégis találkozhatunk esetekkel, amikor nem ez a fontos tényező határozza meg a vezetőknek a tagokhoz való viszonyát. Gyakran, használjuk a jelzőt: egyszerű ember. Azonban az „egyszerű ember” nagyon is bonyolult, hiszen megannyi érzés, megfontolás vezeti- S amelyik szövetkezeti vezető nem ezt a bonyolult embert látja maga előtt, az súlyos hibákat követhet el. Anélkül, hogy túlzásokba esnénk — hiszen a szövetkezeti vezetőnek szerteágazó a tevékenysége —, azt kell mondani, hogy szakmai alkalmassága mellett legyen emberhez értő, nevelő is. A jó vezető szakmailag és általánosan képzett, tapasztalt, ismeri a különböző embertípusokat Ezen keresztül mindenkihez megtalálja az utat. A jó vezető szereti az embereket. Természetesen a vezetőben ezek a tulajdonságok nem alakulnak ki egycsapásra, csakis önvizsgálódás során, a különböző formában érkező bírálatok és elismerések helyes értékelésével. Több helyen tapasztalható még, hogy a termelőszövetkezeti tag bemegy a tszirodába és aztán vár, vár, hogy valaki szóljon hozzá . Majd odavetik neki: most nem érek rá. A vezetőnek időt kell szakítania arra, hogy meghallgassa azt, aki őt gondjával, vagy érmen javaslataival felkeresi. Hiszen a vezetőt, az ember iránt érzett felelősségen és szereteten kívül, a közösség érdekeinek szem előtt tartásán kívül semmiféle más érvek nem vezérelhetnek. Ebből következik az is, hogy a vezető számára az ember mindig ember, még akkor is, ha az előzőleg már mulasztásokat követett is el. Ez mindjárt egy másik kérdés tisztázását is megkívánja, azt, hogy a vezető a mulasztásokat, az elkövetett hibákat rendszeresen kérje számon. Ne gyűjtögesse az „ügyeket’*, s aztán amikor mér valakinek sok van a rovásán, akkor ..betelt a pohár!” — felkiáltással a legvégső eszközökhöz nyúljon. Bizonyos, hogy a termelőszövetkezeti elnök, főkönyvelő, főagronómus, brigádvezető számtalanszor nehéz helyzetbe kerül. Azonban döntéseikben az emberség éppen javukat szolgálja, a tagsággal szembeni bizsamat táplálja. Talán sablonos, amikor kijelentjük, az embereket nem úgy kell elfogadni, ahogy szeretnénk őket, hanem ahogy adva vannak. Az emberek nagyon különbözőek. Ha mind kevesebben is akadnak álszerények, hivalkodók, törtetők, pénzért veszíhetők is a becsületesek, az őszinték, a közösségért élők nagy többsége mellett- S, hogy mindegyikhez közel jusson a vezető, ahhoz fel kell deríteni valamennyi beosztottja, munkatársa főbb emberi tulajdonságát. Zárszámadások után vagyunk. S ilyenkor mint mondottuk, a szövetkezeti vezetők számadást végeznek emberi kapcsolataikat illetően is. Nyilván egyesek részéről el is hangzanak vélemények, bírálatok a jövőre vonatkozóan. Ha ezek a legnagyobb dologidőben is vezérelni fogják őket, az lesz igazán hasznos. Az lesz a jó, ha egész éven át nem vetik szem elől a bonyolult embert. V. Gy. ZALAI HÍRLAP Százhuszonhét újítás, 559000 forint megtakarítás a megye kisipari szövetkezeteiben A kisipari szövetkezetek ez évi termeléssel összefüggő feladatai között az első helyen szerepel a műszaki színvonal további növelése. A feladatok megoldásában nagy szerep vár a szövetkezeti újítókra, akik az elmúlt esztendőben is kiváló eredményeket értek el. A korábbi esztendőkhöz képest a szövetkezeti újító mozgalom jelentősen fejlődött A kisipari szövetkezetek az elmúlt esztendőben 153 pontból álló újítási feladattervet készítettek, amelyek a legsürgősebben megoldandó feladatokat tartalmazták. Elsősorban a műszaki színvonal javítására és új termékek gyártásának kialakítására vonatkoztak. A kisipari szövetkezetek dolgozói az újítási feladatterv alapján 127 újítást nyújtottak be az elmúlt esztendőben, amelyből 116 elfogadhatónak, illetve hasznosíthatónak bizonyult. Ezentúl tizenkét tapasztalatcserés újítás is érkezett a KISZÖV-höz, s így a tavalyi mérleg 139 benyújtott és 116 elfogadott újítás. Az elfogadott újítások bevezetéséből származó eredmény is kedvezőnek mondható, ami az elmúlt esztendőben 559 ezer forint volt. Az újítási munkában a legjobb eredményt a Lenti és Vidéke Vegyes, valamint a zalaegerszegi Műbútor és Lakberendező Ktsz érte el, de említésre méltó eredményt produkált a zalaegerszegi Építőipari, a zalaszentgróti Faipari és a zalaegerszegi Vas- és Fémipari Ktsz újító kollektívája is. A legszorgalmasabbak között Termelőszövetkezeteinkben egyre nagyobb a száma azoknak a dolgosoknak, akikre munkájuk, emberi magatartásuk révén mind biztosabban építhet a közös. Tótszentmártonban többek között Rodek István állatgondozó, Pintér József fogatos és Jakabovics Antalné növénytermesztő nevét sorolják, amikor a legszorgalmasabbakról érdeklődünk. Takartaporta, majdnem az utca végén. Rodek István és felesége lakja. A férfi megalakulása óta tagja a szövetkezetnek. Nem véletlen, hogy kezdettől fogva, állattenyésztő. Ért a jószágokhoz, ami ennél is fontosabb: szereti őket. A gazdaság vezetői mondták, hogy az első években bizony baj volt az állattenyésztéssel, pontosabban az ott dolgozókkal. Gyakran megesett, hogy a fogatosok esőben, hóban nem akartak befogni. Takarmány nélkül viszont nem lehettek az állatok. Rodek Pista bácsi mit volt kénytelen tenni: fogta a kaszát, a talicskát, vagy a kötelet és kiment a mezőre. Hátán cipelte a zöldet vagy a kukoricaszárat — Nagyon lelkiismeretes ember — mondja róla Rudas Gyula főagronómus. Rend és fegyelem uralkodik a tsz állattenyésztésében, s ehhez nem kis mértékben járult hozzá Pista bácsi biztatása, példamutatása. Tavaly 40 hízott bikát értékesített a tsz, s ebből 16-ot maga Rodek István gondozott. — Éppen elég munkát adtak, kényes dolog a velük való bánás. De talán a mi munkánk is hozzájárult ahhoz, hogy szövetkezetünk tavaly majdnem háromszorosát fizethette az előző évinek — mondja Pista bácsi. — Tisztességesen megélünk a tsz-ben. Néha egy kis prémium is csurran-csöppen a férjem jó munkája jutalmául — mondja Rodekné. Pista bácsi újabban tehenész, mivel ott van szükség a szaktudására. Idős fejjel elvégezte ugyanis a szakmunkásképző iskolát . Azon leszünk, hogy minél több legyen a tej — ígéri Rodek István. Két év múlva eléri a nyugdíjkorhatárt, de — mint mondja — azután sem akar munka nélkül lenni, áll Pintér József „mindenesként” ismeretes a tótszentmártoni szövetkezetben. Ez a jelző még a tsz megalakulása idején ragadt rá. A most 60 eszten-dős férfi ugyanis mindig ott dolgozott, ahol a legnagyobb szükség volt munkájára. Ezt a jó szokását ma is megőrizte. A fogatosság mellett kezeli a darálót de gyakran látják kaszálni és kapálni. Sok munkája az első években csak fél sikert hozott: 700 munkaegységet is összegyűjtött, a pénz viszont kevés volt, amit érte kapott A tavalyi zárással viszont nagyon elégedett. Kétszáz forint híján majdnem húszezer forintot kerestem. Az idén még többet akarunk. Dolgozunk érte, hogy így legyen, hiszen jórészt a mi munkánkon múlik a siker — mondja Pintér József. Ahogy a vállalat fejlődött Portrévázlat egy főkönyvelőről AZ ÍRÓASZTALON az 1951. évi mérlegbeszámoló. Tulajdonképpen már a zúzdában lenne a helye, a rendelet szerint csak 15 évig kell megőrizni őket, de hogy mégsem ez történt vele, annak magyarázatát Groll Frigyes, a Zala megyei Húsipari Vállalat főkönyvelője így adja meg: — Ez volt életem első mérlegbeszámolója, ami nem kis drukk és izgalom közepette készült el. A pályakezdés emlékeinek felidézésén túl érdemes azonban belelapozni is a mármár sárgulni kezdett mérlegbeszámolóba. Ha másért nem, hát azért, hogy lemérhessük a vállalat közel két évtizedes fejlődését. Húsz dolgozó, s nem egészen 3,5 millió forint termelési érték. Ennyit mutat a zalaegerszegi Húsipari Vállalat 1951-ben készült mérlegbeszámolója. S az 1967. évi, amelyik ugyancsak itt fekszik az asztalon? Háromszázhuszonhárom dolgozó és évi 215 millió 664 ezer forintos termelési érték. 1951-ben és még sokáig Groll Frigyest úgy tartották számon, mint a megye legfiatalabb főkönyvelőjét. Mindössze huszonkét éves volt amikor a főkönyvelői posztra került, ma pedig fiatal kora ellenére a szakma veteránja, s ráadásul ugyanannál a vállalatnál tölti be ezt a posztot 17 éve. A VÁLTOZÁST, a számvitel megnövekedett szerepét tehát „házon belül” mérheti le. — Azelőtt is sokat beszéltünk a számvitel gazdálkodást segítő szerepéről, de amíg korábban mégis csak a regisztráló részen volt a hangsúly, vagy amint mondani szokták, a számvitel az események után kullogott, napjainkban már valóban a gazdasági irányítás hathatós segítő eszköze — mondja. — Helyesen dönteni bármilyen gazdálkodást érintő kérdésben csak alapos ismeret alapján lehet, s ehhez nyújt nélkülözhetetlen segítséget a számvitel. Persze nemcsak a számvitel szerepe növekedett meg az elmúlt években, hanem a vele szemben támasztott követelmények is. Groll Frigyes, — ahogyan a követelmények növekedtek — sorra végezte el a különféle szakmai tanfolyamokat, köztük a mérlegképes könyvelői tanfolyamok is, legutóbb pedig a PM által a főkönyvelők részére szervezett tanfolyamon vett részt, ahol az új gazdaságirányítási rendszerrel kapcsolatos legfontosabb tudnivalókkal ismerkedtek meg. MIRE KELL kiterjednie a napi munkája során egy főkönyvelő figyelmének? Felsorolással nem mennénk sokra, mert úgyszólván a vállalat működésével kapcsolatban mindenre, de néhány témát azért mutatóba: pénzgazdálkodás, önköltségalakulás, értékesítés, vagyonnyilvántartás és -védelem, bérgazdálkodás tervezési, statisztikai feladatok stb. 1968-tól kezdve a vállalatok gazdálkodásában az eredmény a legfontosabb mutató. Hogyan segíti ebben a törekvésben a vállalat vezetőit a számvitel? — Elsősorban az önköltség rendszeres figyelésével. Állandóan viszonyítunk a bázis adatokhoz, a tervkalkulációhoz az országos normákhoz, árveréshez, s ha valahol eltérés mutatkozik, azonnal jelentkezünk. Így lett élő, eleven eszköz a számvitel, s nemegyszer még a termékösszetétel meghatározásához is segítséget nyújthatunk — mondja Groll Frigyes. — Mit tart a főkönyvelő legfontosabb tulajdonságának? — A rendszeres ellenőrzést. Elmondja, hogy több munkatársával már évtizedek óta dolgozik együtt, száz százalékig megbízik bennük, de hogy ne ellenőrizze a munkájukat, azt soha nem engedte meg magának. TALÁN PONTOSAN ezzel magyarázható, hogy közel két évtizedes pályafutása alatt egyetlen egyszer sem érte felelősségrevonás és felettesei sohasem találtak kivetni valót munkájában. Felelősségrevonást nem kapott kiváló munkáját elismerő kitüntetést viszont annál többször, többek között az Élelmiszeripar Kiváló Dolgozója miniszteri kitüntetést is. S most, a különféle szakmai tanfolyamok után szeretne beiratkozni a Marxizmus— Leninizmus Esti Középiskolába, hogy a szakmai tudás és rutin mellett a politikai és ideológiai felkészültségét is gyarapíthassa. Szalai Zoltán Gépgyári taggyűlésen DÉLUTÁN NÉGY ÓRA van, vége a műszaknak. A nagy műhelycsarnokokból, irodákból tömött sorokban tartanak az emberek a porta irányába, az épület előtt azonban többen jobbra, az étkezdébe vezető útra kanyarodnak. — A 4-es alapszervezet fél ötkor taggyűlést tart — magyarázza Dianiska Etel főportás, aki maga is ennek az alapszervezetnek a tagja a Dunántúli Kőolajipari Gépgyárban. Először a fiatal párttitkár, Ágoston Ferenc érkezik, s amíg elmondja, hogy az ő alapszerevezetük az úgynevezett kisegítő üzemekben — tmk, villanyszereldé, kovácsműhely stb. — dolgozó kommunistákat foglalja magába, az étkezdében be is népesül az egyik vörös drapériával leterített asztalsor. A párttitkár először a kommunista és munkáspártit konzultatív találkozójáról beszél. Arról, hogy mi a tanácskozás jelentősége, már várnak tőle szerte a világon. A továbbiakban — a Központi Bizottság ülésének anyaga alapján — néphadseregünk fejlődése, ereje, honvédelmünk helyzete a téma a gépgyári 4-es alapszervezet taggyűlésén. Aztán néhány tájékoztató és meleg szó a testvéri szovjet hadsereg jubileumáról, fejlődéséről, elhivatottságáról, majd a közelgő nőnap kapcsán a nők társadalmi szerepéről, megbecsüléséről esik szó. És kezdődnek a felszólalások. — Érdemes és jóleső érzői elgondolkoznunk azon, hogy mekkora erő rejlik a vietnami emberekben — mondja egy középkorú férfi. (Mint valaki súgja: a 6-os üzemből). — Az utóbbi időben különösen sok meglepetés éri az amerikaiakat, láthatják, hogy elszámították magukat. Aztán — a konzultatív tanácskozó kapcsán — a testvérpártok összhangjának fontosságáról beszél, ennek során megemlítve néhányat a fennálló elméleti különbségek közül. S mindjárt utána az üzem dolgai következnek. — Egy pillanatra ne felejtsük el — mondja —, hogy a mindnyájunk számára igen kedvező 44 órás munkahetet csak úgy lehet biztosítani, ha betartjuk az ezzel kapcsolatban hozott intézkedéseket. AMI GOND: Több anyagot nem tudnak megszerezni, mert még nincs áruk. Így aztán néhány műhelyben — főleg a kovácsoknál és a villanyszerelőknél — olyan munkákat kénytelenek végezni, amelyek később is ráérnének. Gyorsítani kellene már végre azt az árazást! A következő felszólaló a szállítási üzem szocialista brigádjának eredményeiről beszél. S főként azért dicsér, mert az elmúlt évben sem műszaki, sem közúti baleset nem fordult elő a brigádnál! És ismét a munkaidő jobb kihasználásáról: — Jól tudja mindenki, akit illet, hogy szállítólevél nélkül egy szöget sem lehet kivinni a gyárból. Mégis még mindig gyakran érkezik kocsi a porta elé szállítólevél nélküli rakománnyal. Mi következik ebből? Futkosás a szükséges iratok után, félórás várakozás a kapuban, vagyis kiesés a munkaidőből. — Igaz — jegyzi meg valaki a főportás hozzászólására. —S annál is nagyobb hiba mert könnyedén elkerülhető Hibás a gépkocsivezető, de nem kevésbé a szállíttató, aki szállítólevél nélkül tett fel valamit a kocsira. AZTÁN A PÁRTSAJTÓ kézkézbesítése kerül szóba. Nem kis büszkeséggel említik, hogy egy felmérés tanúsága szerint a DKG valamennyi dolgozója rendszeres újságolvasó. Szívesen fizetnek elő a különböző folyóiratokra is, viszont rendszertelenül kapják meg őket. Ezen kellene változtatni, részben az üzemen belüli terjesztés során, de talán már a gyáron kívül is. Rövid, „hétköznapi” taggyűlés Volt. A kommunisták hétköznapjaiból való. K. F. E Tollfosztóban találjuk Kati nénit Jakabovics Antalnét, aki harmadik éve a szövetkezet nyugdíjasa. Sok fiatalt azonban ma is maga mögé utasít a munkában. Mint növénytermesztő, tavaly például 160 tízórás munkanapot teljesített. Fürgeségével meghazudtolja korát a 66 évét . Továbbra sem maradok otthon, csak egészséges legyek. A munkától sosem féltem — mondja Kati néni. Kijutott belőle egész életében, hiszen a hat gyermek eltartásához kevésnek bizonyult hajdan az apa keresete. Tizenegy éve tez-tag. Helytállt, amikor szinte csak fillérek kerültek a borítékba. Megérte a jót is, amikor jobbra fordult szövetkezetük helyzete. — Ha fiatal lennék, ma kétszeres erővel vetném magamat a munkába. Azért az idén is megteszem, ami tőlem telik — ígéri Kati néni. R.. J. 3 Új koraszülöttszállító berendezés A Hajdúsági Iparművek dolgozói Gyüre László mérnök tervei alapján koraszülöttek szállítására alkalmas klímadobozt készítettek. A berendezés biztosítja a 36 C fokos egyenletes hőmérsékletet és az oxigéndús levegőt. A berendezést az Országos Mentőszolgálat debreceni állomás-’a pro' •'•’..ják ki. (MTI fotó : Kovács Sándor Idrasky