Zalai Hírlap, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)

1968-06-01 / 127. szám

1968. június 1. A stabilizálódás útján a Zala megyei Tanácsi Útépítő Vállalat 1960 elejétől dolgozik önálló vállalatként a Zala megyei Tanácsi Útépítő Vállalat, s profiljába az út-, híd- és jár­daépítést sorolták az illetéke­sek. Ez évben 20 milliós feladat . Megrendeléseink zömét a községi tanácsok adják, s ez érthetően megszabja mun­kánk jellegét is. Idei termelé­si programunkban 20 millió forint értékű munka elvégzé­se tartozik, s ez jobbára 100— 200 ezer forintos feladatokból tevődik össze. Némileg na­gyobb volumenű megbízást a belső útépítésre a Zalaeger­szegi Ruhagyártól, a „Zala” Bútorgyártól kaptunk, vala­mint a komárvárosi MÁV pá­lyaudvar építése és a rédicsi határátkelő útszakaszának ki­vitelezése képviseli a jelentő­sebb megbízásokat — mondja Prenner László főkönyvelő. A vállalat működésére tehát az erők szétforgácsoltsága jel­lemző, ami költségessé, s egy­ben nehezen kézbentartható­­vá teszi a vállalkozásaikat . Jelenleg is tizennégy munkahelyen dolgozunk, s ez évi kivitelezésre összesen öt­ven községgel kötöttünk át­és járdaépítésre szerződést — mondja a főkönyvelő. Mindez nem panaszképpen hangzik el, mert a Tanácsi Útépítő Vállalat vezetői tisz­tában vannak azzal, hogy a nagyobb munkákra ott van­nak a hasonló profilú, de jobb felkészültségű vállalatok,­­ így ezeknek nem lehetnek és nem is akarnak konkurren­­sei lenni. Jobb szervezéssel A vállalat az elmúlt idősza­kot tekintve nem tartozott a sikeresen gazdálkodók közé. Sok volt a minőségi kifogás a munkájuk elén, elhúzódtak az átadások, s pénzügyileg szinte krónikusan „zavarban” voltak. Mily­ lehetőségek kínál­koznak a kibontakozásra, s stabilitás megteremtésére? Mint megtudtuk, nemrég készítettek egy részletes intéz­kedési tervet, amelyben össze­foglalták mindazokat a teen­dőket, amelyeket meg kell ol­daniuk. Elsőként létrehoztak egy előkészítő és tervező csopor­tot, amelynek feladata a mun­kálatok műszaki dokumentá­ciójának pontos elkészítése. Új prémiumrendszert dolgoz­tak ki, amely érzékenyen rea­gál a minőségre, vagyis a rek­lamáció­mentes munkára, a határidők pontos betartására és az önköltségalakulásra. A szabadabb gazdálkodás lehe­tőséget teremtett több olyan probléma megoldására, ami eddig nehezítette a munkáju­kat. A rendkívül nagyszámú munkahely miatt költségeik mintegy egynegyedét a szállí­tás adta, mégpedig a bérelt teherautók után fizetendő bér­leti díj. Elhatározták, hogy sa­ját alapokból vásárolnak egy teherautót, bitumenszóró be­rendezést, s mindemellett ugyancsak saját alapból meg­kezdik egy telep építését is a Baki úton. Hol a netre idéigy? Szombaton új menetrend­könyvet akartam vásárolni a zalaegerszegi vasútállomá­son. Kiderült, hogy elkés­nem. Ígérték, hétfőn, vagy kedden már újra lesz. Azóta naponta érdeklődöm, s a vá­lasz mindig ez: „Holnap tes­sék megpróbálni, akkor ta­lán már lesz”. Velem együtt sok utas ért­hetően mérges. Hiszen azt ol­vastuk a vasárnapi lapok­ban, hogy az idén nagyobb példányszámban készült a hi­vatalos menetrendkönyv. De hol van az a plusz mennyi­ség? Eddig ugyanis a zala­egerszegi vasútállomás össze­sen 300 menetrendkönyvet kapott, s ennek több mint háromnegyed részét az elő­­jegyző vállalatoknak, hiva­taloknak adták, a közönség­nek mindössze 50 darab ju­tott. A rendelés 1000 példány­ra szólt, s a hátralevő 700 példányt nagyon várják az állomás illetékesei csakúgy, mint a közönség. Tudjuk ugyan, hogy a nyomdai kapacitás nem min­die biztosított. Lehetnek ap­ró elcsúszások is. De ez eset­ben semmi sem indokolhatja a késést. Hiszen a menetren­di egyeztető tárgyalások már régen lezajlottak minden megyében, a változtatások időben az illetékesek rendel­kezésére álltak, csakúgy a vasút illetékesei, mint a nyomda pontosan tudta: va­sárnap állnak át az új for­galmi rendre, mégis csak mi­nimális mennyiségű hivatalos menetrendkönyvet adtak ki, mintegy mutatóba. Hogy a rendelt mennyiség zöme mi­kor érkezik? Ki tudja?! örülünk annak, ha több menetrendként kerül ki a közönséghez. De annak még­­inkább örülnénk, ha legalább egyszer adnák ki a megfelelő időben a megfelelő mennyisé­gű menetrendkönyvet. V. Gy. A jó munka kenyérkérdés — Pénzügyi helyzetünk máris stabilizálódott, s el­mondhattuk, hogy jó ideje most először érkeztünk el oda, hogy nem „hitelből élünk” — mondja a főkönyvelő. Profiljuk az elkövetkezen­dő időszakban ugyanaz ma­rad, mint eddig volt, éppen ezért eszközeiket úgy alakít­ják ki, hogy a mozgékonyság, az erők gyors átcsoportosítá­sa biztosított legyen. Erre az esztendőre már egy­millió forint nyereséget irá­nyoztak elő a vállalatnál aminek teljesítése rendkívül fontos számukra, mert ebben az esztendőben már csak sa­ját erejükre alapozhatják a fejlesztést.­­ Igaz, hogy rendkívül fontos számunkra a tervezett nyereség elérése, sőt, szeret­nénk előirányzatunkat túltel­jesíteni, azonban nem lehet egyedüli célunk a minden­áron nyereségre való törek­vés. Elsősorban az vezérel bennünket, hogy megrende­lőink elégedettek legyenek munkánkkal, mert a jövőben csak így tudunk „kenyérhez” jutni — mondotta befejezésül Prenner László. ZALAI HIRLAP Új technológia, új feladatok A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat nagykanizsai központi javító műhelyének dolgozói gondos­kodnak a megyénkben üzeme­lő téglagyárak berendezései­­nek rendszeres karbantartásá­ról, javításáról, továbbá a vál­lalathoz tartozó valamennyi téglagyár berendezéséinek al­katrészellátásáról, sőt az or­szágos igények egy részének kielégítése is rájuk hárul. Az utóbbi időben a központi javítóműhely dolgozói új fel­adatokat is kaptak. Az ország­ban már — így a vállalat irá­nyítása alatt is — több, a ha­gyományos téglagyártási mód­szerektől eltérő technológiával üzemelő téglagyár épült, mint a kőröshegyi, a teskándi, s rövidesen üzembe helyezik a hasonló típusú balatonszent­györgyi téglagyárat is. A nagy­kanizsai központi Javító mű­helyben készültek például a kőröshegyi téglagyár szárító­­kocsijai, jelenleg pedig az egyik legnagyobb munkájuk, a balatonszentgyörgyi tégla­gyár számára gyártott alagút­­kemencéknél használatos ke­mence kocsik készítése. A köz­ponti Javítóműhelyben ötven darabot gyártanak ezekből a berendezésekből, amelyeknek jelenleg már az utolsó darab­jait készítik. Mindemellett szó van arról is, hogy az eddigi feladatok ellátása mellett a műhely dolgozói felkészülnek egyéb, az új téglagyá­rkban használatos berendezések, mint például a kemence kocsik feolószervezeteinek, különféle h­ő légtechnikai berendezések gyártására. Felvételünkön Balogh Gyu­la, Neuhold József és Hóbor Sándor szerelők a balaton­szentgyörgyi téglagyárba szál­lítandó kemencekocsik utolsó darabján dolgoznak. (Kiss Ferenc felvétele) Izgatottan ku­tat a zsebében egy szál ciga­retta után, ami­kor kilép a nagykanizsai városi pártbizottság egyik iro­dahelyiségének ajtaján, ahol az esti egyetem fel­vétel­iztető bizottsága előtt ült még néhány perce. Bemutatkozik: — Bardócz Béla geoló­gus —, aztán helyet foglal a folyosó egyik foteljében, s ahogy szívja a cigarettát, úgy múlik, enged fel az izgalma. — Fiatal vagyok, nem is számítottam rá, hogy az olajipari pártbizottság javasol az esti egyetemre. Szerettem volna tanulni, de ma­gamtól nem mertem jelentkezni. Az elvtár­sak szóltak, hogy lenne-e kedvem. A felvételi beszélgetésen a dialektika és a metafizika fogalmáról kérdeztek, s bár a bi­zottság elismerő mosollyal köszönte meg a válaszát, még mindig a kérdésről beszél. Né­hány olyan dologról, amit bent elfelejtett el­mondani. Az izgalom miatt. Sokszor tette már a döntés előtt, de most újra elismétli, szinte önmagának, miért is látja értelmét a tanulásnak, hisz fiatal szak­ember­ nemrég fejezte be az egyetemet. Azt mondja, a filozófia az összefüggések felisme­résére tanítja. Bár minden ember ösztönösen is alkalmazza ezt a maga szakterületén belül, tudatosan azonban gyorsabb és könnyebb lesz, de érdekli is a filozófia.­­ Politikai gazdaságtan tudás nélkül pedig ma nem lehet­­megél­ni. Hisz gazdasági rendszerünk reformja megköveteli az ismereteket. Nem mindegy például a népgazdaságnak, hogy egy beruhá­zási keretből mekkora összeg és mennyi idő alatt térül vissza, mondja, majd így foly­tatja: — A múlt évben vettek fel a pártba, ille­nék ismernem az elődök, a munkásmozgalom harcosainak életét, a mozgalom történetét. Tanultam az egyetemen, de ott sok mindent kellett még tanulni. Szép tantárgy lesz a har­madik évben. Néhány gondolattal túllép a felvételivel kapcsolatos izgalmakon. Vallja, hogy ráfér­ne minden emberre hasonló tanulás. Kire-kire előképzettsége és képessége szerint kemény kifejezést használ, de többször is megismétli: „Nem lenne annyi szakbarbár”. Mert most, a huszadik század második fe­lében nem elég, hogy valaki csak a szakterü­letén legyen otthon. Még azon a területen is eredményesebb munkát végezhet, ha látja a munkája és a társadalom igénye közötti ösz­­szefüggést. — Ezért a­­arok tanulni — mondja moso­lyogva, már a második cigarettáról pöccintve le a hamut. Majd hozzáfűzi: — Ha sikerült a felvételim. B. G. Felvételi után Siló és kertészet Szárazság elleni „ütőkártyák" Komárvároson A komárvárosiak — nem ok nélkül — balszerencséseknek tartják mágukat ezen az éven mert náluk többet szenvedett az aszály miatt a­­határ, mint más vidékeken, a májusi eső mennyisége csütörtökig nem érte el a 20 millimétert. Me­zőiken azonban ennek ellenére sok biztatót lehet látni, s a tsz elnöke, Zimtes Miklós első hal­lásra szinte nem is akarta el­hinni, hogy történetesen a cu­korrépájuk igen sok gazdasá­génál szebb, s egy 80, illetve 20 holdas búzatáblájukhoz ha­sonlót is csak meglehetősen ke­veset lehet látni. A háztáji segítése A legnagyobb kiesés náluk is a takarmánytermelésben mu­tatkozik. Mint mondják, réti szénából mintegy 25 vagonnal kiesett s szegények már a le­gelők is. Pedig az állattenyész­tésük erőzejes fejlődésnek in­dult, a szarvasmarha és a ser­tésállomány egyaránt növeke­­dett, az eddiginél is több ta­karmányra lenne szükség Mindezek mellé ott a háztáji gondja is. Ott is tekintélyes számú az állatállomány, s a kedvezőtlen jeleket látva so­kan keresik fel a szövetkezeti vezetőket, hogy vásárolják meg az állataikat . A háztáji gondja a miénk is, hiszen a tagjainkról van szó — mond­ja az elnök. — Ép­pen ezért akinél azt látjuk, hogy idős, beteges korára való tekintettel jobb megoldás, ha nem vesződik az állattal, attól megvásároljuk, egyébként pe­dig igyekszünk takarmányozá­si lehetőségeket biztosítani. Eközben látszólagos visszalé­pés is bekövetkezett, hiszen az eddigi gyakorlattal ellentétben százalékos betakarításra adtuk ki a pillangósokat is, mégpedig az első termést 20, a másodikat pedig 33 százalékért. Úgy lát­juk, illetve úgy igyekszünk, hogy emellett a közös takar­­mánybázisa biztosított lesz, s ha mindkét ,,fronton” sikerül a helytállás, az lesz az igazi siker. A tsz setőtőkészsége nyilvá­nul meg abban is, hogy egy savas, korábban vizenyős, de nem kevesebb, mint 150 holdas rézterületet gépekkel kaszál­nak le, s a további munkák ellenértékeként a termés öt­ven százalékát kapják meg a betakarításra vállalkozó szö­vetkezeti tagok. Köpönyeg — eső előtt Az aszály okozta tavaszi ta­karmányozási gondok idején az őszii takarmánykeverék je­lentette a megoldást . Óriási szerencsénk volt, hogy tavaly aránylag nagy te­rületen vetettünk keveréket, s így nem eső után volt a köpö­nyeg, nem az idei bajok árán jutottunk arra a felismerésre, hogy valóban érdemes több őszi takarmánykeveréket vetni. Mindemellett annyi többlet­­tanulság mégis származott, hogy az ősszel még a legutób­binál is nagyobb területre ve­tünk keveréket — mondják a szövetkezetben. A keverék helyét egyébként szinte órák alatt felszántották és bevetették, még késő este is dolgoztak a traktorok. Siettek, hogy majd legyen mit silózni, s ez lesz a törekvés az aratás idején is. — Silózni, silózni, silózni! Ez lehet az egyik fő ütőkár­tyánk — magyarázza az elnök. — Eddig általában 2000 köb­méter silót készítettünk, ezút­tal pedig legalább 3500 köbmé­tert akarunk. Ehhez persze alapanyag kell, s ezért fordí­tunk minden eddiginél na­­gyobb gondot a másod- és tar­lóvetésekre. Eddig 50—60 hold tarlóvetésünk volt, az idén meg —­­ a szükséges magvak jelentős részét már be is sze­reztük — 140 hold tarlóvetést végzünk. És ha kell, akkor még ezen felül ott lesz a ku­­koricaszár. Ha Június 1-ig... A szár szóba kerülése az egyik legnagyobb gondot oko­zó kérdést juttatja az elnök eszébe, vagyis hogy mi lesz a kukoricával? Ha jó termést ad, nem lesz abrafegond, s ez döntő jelentőségű. Ellenkező esetben azon­ban megoldhatat­lannak látszó nehéz helyzetbe kerülnének az at árokigényes ágazatok, amelyek a legna­gyobb bevételi forrást jelentik. Örömmel mondják, hogy a 250 holdból 100 holdon szinte biz­tosra vehető, hogy nem lesz baj a kukoricával. Szén, negy­ven centiméter magasságú már a növény, megkapálták, meg­egyelték. Ennek is, de főleg a másik 150 holdnak nagyon kellene az eső.­­ Tapasztalatunk szerint, ha június 1-jn kikel a kukorica, akikor különösebb baj nem le­het — mondja az elnök. — Nos, a miénk kikelt,­­ így azért van remény. Minden­esetre egy tapasztalattól ezen a téren is gazdagabbak val óvunk. Méghozzá azzal, hogy a lehetőség szerint még koráb­ban vetünk­ Az a szép kukori­cánk, amit április 9-én vetet­tünk. Ha olyan lesz az idő, jö­vőre már április elsején is megkezdjük a vetést. Igaz le­het az a mondás, hogy az ápri­lis elején vetett kukorica tíz közül kilencszer sikerül, a május 10. után vetett pedig tíz közül egyszer. S most azt is láthattuk, hogy a fagy nem is olyan nagy ellenség. Megcsíp­te a kukoricát, de kiheverte a növény. Van tartalék A számítások szerint bizo­nyos kiesésre számítanak ke­nyérgabonából, cukorrépából is, összességében azonban nem­­hajlandók­ tudomásul venni a kiesést Mint mond­ják, van tartalék. Számításaik szerint a tervben eleve „benne volt” mintegy 4—5 forintos „rátartás” a munkaegység ér­téknél, s az állattenyésztés jön­védelmének a biztosítását je­lenítő silókészlet növelés mel­lett van egy másik lényeges „ütőkártya” is: a kertészet aind évek óta jó eredménnyel működik. Hatvan holdjából öt­ vénét öntözni tudnak, itt tehát nem jut szerephez a szárazság. Hatszáznegyven ezer forint be­vételt terveztek a kertből, de a számítások szerint legalább egy milliót meg kell adnia. — Csak a kukorica sikerül­jön — ismétli újra és újra az elnök­ Az esőnél hatásosabb „ideg­es!­11 apr­­ót” aligha kaphatott volna. ~ Kolács Ferenc 3 Százhúsz évvel ezelőtt írták alá az első magyarországi kollektív szerződést A Nyomda-, Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszerve­­zete a közelmúltban megvizs­gálta az ez évre megkötött kol­lektív szerződéseket. A szak­szervezethez tartozó vállalatok közül 87-ben fektették le a Munka Törvénykönyvet kiegé­szítő, a munkáltatóra, a válla­latok vezetőire és a kroukavál­­lalókra egyaránt számos köte­lezettséget és jogot tartalmazó helyi, üzemi­­alkotmányt”. Ugyanekkor a szakszerve­zetben­ megemlékeztek arról is, hogy a pesti nyomdászok bér­­mozgalmánakk eredményeként 1848 májusában, vagyis 130 év­vel ezelőtt írták alá az első magyarországi kollektív szer­ződést A bérmozgalom másik eredménye a nyomdászok ee­­névvegyletének — 1848. június 1­4 — megalakulása volt (MTI). Félmillió forint építkezésre, gépvásárlásra Jól fekteti be pénzét a gutorföldi tsz Eredetileg 100 férőhelyes te­hénistálló építésére akarta költeni félmillió forintját a gu­­torföldi termelőszövetkezet. Közbejött okok miatt azonban az idén nem került sor az el­készítésére. Ezt követően több, ugyan­csak fontos dolog megvalósítá­sát határozták el a szövetke­zetben. Ezek között első he­­lyen szerepel egy 50 ferehe­­lyes növendékistálló létesítése, amit szerfás sertés háztetőből alakítanak át A rendelkezésre álló pénzből 200 ezer forintot fordítanak rá Megépítését a súlyos gondként jelentkező fé­rőhelyhiány sürgeti. A másik elképzelés, hogy fűrészgattert vásárol és helyez üzembe a gazdaság. A gutor­­földiek évente 400 köbméter rönköt termelnek ki, amit ed­dig Zalabaksán vágattak fel. A környék 1000—1200 köbmé­ter rönk feldolgozási igényével jelentkezik. A gatter évi kapa­citása tehát biztosítva lesz. A gép megvásárlására 100 ezer forintot költ a tsz. Legalább ennyire fontos a közös gazdaságnak egy szesz­főzde. Jelenleg 128 hold al­mással rendelkeznek, amiből 65 hold a termő. Három év múlva azonban valamennyi termést ad. A mindössze 100 ezer forintba kerülő beruhá­zás hamar megtérül A hír hallatára a Balti Állami Gaz­daság vezetői máris tárgyalá­sokat folytattak a tsz-szel, hogy a hulladék-gyümölcsöt náluk dolgoztatják fel. Az üzem létesítésénél figyelembe vették azt is, hogy a község háztáji gazdaságai 200 hold szórványgyümölcsössel rendel­keznek. A fennmaradó száz­ezer forintot gépvásárlásra fordítja a tsz. Többek között használt kombájnt vásárolnak, hogy még biztonságosabbá te­gyék az idei gabona betakarí­tását.

Next