Zalai Hírlap, 1968. június (24. évfolyam, 127-152. szám)
1968-06-01 / 127. szám
1968. június 1. A stabilizálódás útján a Zala megyei Tanácsi Útépítő Vállalat 1960 elejétől dolgozik önálló vállalatként a Zala megyei Tanácsi Útépítő Vállalat, s profiljába az út-, híd- és járdaépítést sorolták az illetékesek. Ez évben 20 milliós feladat . Megrendeléseink zömét a községi tanácsok adják, s ez érthetően megszabja munkánk jellegét is. Idei termelési programunkban 20 millió forint értékű munka elvégzése tartozik, s ez jobbára 100— 200 ezer forintos feladatokból tevődik össze. Némileg nagyobb volumenű megbízást a belső útépítésre a Zalaegerszegi Ruhagyártól, a „Zala” Bútorgyártól kaptunk, valamint a komárvárosi MÁV pályaudvar építése és a rédicsi határátkelő útszakaszának kivitelezése képviseli a jelentősebb megbízásokat — mondja Prenner László főkönyvelő. A vállalat működésére tehát az erők szétforgácsoltsága jellemző, ami költségessé, s egyben nehezen kézbentarthatóvá teszi a vállalkozásaikat . Jelenleg is tizennégy munkahelyen dolgozunk, s ez évi kivitelezésre összesen ötven községgel kötöttünk átés járdaépítésre szerződést — mondja a főkönyvelő. Mindez nem panaszképpen hangzik el, mert a Tanácsi Útépítő Vállalat vezetői tisztában vannak azzal, hogy a nagyobb munkákra ott vannak a hasonló profilú, de jobb felkészültségű vállalatok, így ezeknek nem lehetnek és nem is akarnak konkurrensei lenni. Jobb szervezéssel A vállalat az elmúlt időszakot tekintve nem tartozott a sikeresen gazdálkodók közé. Sok volt a minőségi kifogás a munkájuk elén, elhúzódtak az átadások, s pénzügyileg szinte krónikusan „zavarban” voltak. Mily lehetőségek kínálkoznak a kibontakozásra, s stabilitás megteremtésére? Mint megtudtuk, nemrég készítettek egy részletes intézkedési tervet, amelyben összefoglalták mindazokat a teendőket, amelyeket meg kell oldaniuk. Elsőként létrehoztak egy előkészítő és tervező csoportot, amelynek feladata a munkálatok műszaki dokumentációjának pontos elkészítése. Új prémiumrendszert dolgoztak ki, amely érzékenyen reagál a minőségre, vagyis a reklamációmentes munkára, a határidők pontos betartására és az önköltségalakulásra. A szabadabb gazdálkodás lehetőséget teremtett több olyan probléma megoldására, ami eddig nehezítette a munkájukat. A rendkívül nagyszámú munkahely miatt költségeik mintegy egynegyedét a szállítás adta, mégpedig a bérelt teherautók után fizetendő bérleti díj. Elhatározták, hogy saját alapokból vásárolnak egy teherautót, bitumenszóró berendezést, s mindemellett ugyancsak saját alapból megkezdik egy telep építését is a Baki úton. Hol a netre idéigy? Szombaton új menetrendkönyvet akartam vásárolni a zalaegerszegi vasútállomáson. Kiderült, hogy elkésnem. Ígérték, hétfőn, vagy kedden már újra lesz. Azóta naponta érdeklődöm, s a válasz mindig ez: „Holnap tessék megpróbálni, akkor talán már lesz”. Velem együtt sok utas érthetően mérges. Hiszen azt olvastuk a vasárnapi lapokban, hogy az idén nagyobb példányszámban készült a hivatalos menetrendkönyv. De hol van az a plusz mennyiség? Eddig ugyanis a zalaegerszegi vasútállomás összesen 300 menetrendkönyvet kapott, s ennek több mint háromnegyed részét az előjegyző vállalatoknak, hivataloknak adták, a közönségnek mindössze 50 darab jutott. A rendelés 1000 példányra szólt, s a hátralevő 700 példányt nagyon várják az állomás illetékesei csakúgy, mint a közönség. Tudjuk ugyan, hogy a nyomdai kapacitás nem mindie biztosított. Lehetnek apró elcsúszások is. De ez esetben semmi sem indokolhatja a késést. Hiszen a menetrendi egyeztető tárgyalások már régen lezajlottak minden megyében, a változtatások időben az illetékesek rendelkezésére álltak, csakúgy a vasút illetékesei, mint a nyomda pontosan tudta: vasárnap állnak át az új forgalmi rendre, mégis csak minimális mennyiségű hivatalos menetrendkönyvet adtak ki, mintegy mutatóba. Hogy a rendelt mennyiség zöme mikor érkezik? Ki tudja?! örülünk annak, ha több menetrendként kerül ki a közönséghez. De annak méginkább örülnénk, ha legalább egyszer adnák ki a megfelelő időben a megfelelő mennyiségű menetrendkönyvet. V. Gy. A jó munka kenyérkérdés — Pénzügyi helyzetünk máris stabilizálódott, s elmondhattuk, hogy jó ideje most először érkeztünk el oda, hogy nem „hitelből élünk” — mondja a főkönyvelő. Profiljuk az elkövetkezendő időszakban ugyanaz marad, mint eddig volt, éppen ezért eszközeiket úgy alakítják ki, hogy a mozgékonyság, az erők gyors átcsoportosítása biztosított legyen. Erre az esztendőre már egymillió forint nyereséget irányoztak elő a vállalatnál aminek teljesítése rendkívül fontos számukra, mert ebben az esztendőben már csak saját erejükre alapozhatják a fejlesztést. Igaz, hogy rendkívül fontos számunkra a tervezett nyereség elérése, sőt, szeretnénk előirányzatunkat túlteljesíteni, azonban nem lehet egyedüli célunk a mindenáron nyereségre való törekvés. Elsősorban az vezérel bennünket, hogy megrendelőink elégedettek legyenek munkánkkal, mert a jövőben csak így tudunk „kenyérhez” jutni — mondotta befejezésül Prenner László. ZALAI HIRLAP Új technológia, új feladatok A Somogy—Zala megyei Tégla- és Cserépipari Vállalat nagykanizsai központi javító műhelyének dolgozói gondoskodnak a megyénkben üzemelő téglagyárak berendezéseinek rendszeres karbantartásáról, javításáról, továbbá a vállalathoz tartozó valamennyi téglagyár berendezéséinek alkatrészellátásáról, sőt az országos igények egy részének kielégítése is rájuk hárul. Az utóbbi időben a központi javítóműhely dolgozói új feladatokat is kaptak. Az országban már — így a vállalat irányítása alatt is — több, a hagyományos téglagyártási módszerektől eltérő technológiával üzemelő téglagyár épült, mint a kőröshegyi, a teskándi, s rövidesen üzembe helyezik a hasonló típusú balatonszentgyörgyi téglagyárat is. A nagykanizsai központi Javító műhelyben készültek például a kőröshegyi téglagyár szárítókocsijai, jelenleg pedig az egyik legnagyobb munkájuk, a balatonszentgyörgyi téglagyár számára gyártott alagútkemencéknél használatos kemence kocsik készítése. A központi Javítóműhelyben ötven darabot gyártanak ezekből a berendezésekből, amelyeknek jelenleg már az utolsó darabjait készítik. Mindemellett szó van arról is, hogy az eddigi feladatok ellátása mellett a műhely dolgozói felkészülnek egyéb, az új téglagyárkban használatos berendezések, mint például a kemence kocsik feolószervezeteinek, különféle hő légtechnikai berendezések gyártására. Felvételünkön Balogh Gyula, Neuhold József és Hóbor Sándor szerelők a balatonszentgyörgyi téglagyárba szállítandó kemencekocsik utolsó darabján dolgoznak. (Kiss Ferenc felvétele) Izgatottan kutat a zsebében egy szál cigaretta után, amikor kilép a nagykanizsai városi pártbizottság egyik irodahelyiségének ajtaján, ahol az esti egyetem felvételiztető bizottsága előtt ült még néhány perce. Bemutatkozik: — Bardócz Béla geológus —, aztán helyet foglal a folyosó egyik foteljében, s ahogy szívja a cigarettát, úgy múlik, enged fel az izgalma. — Fiatal vagyok, nem is számítottam rá, hogy az olajipari pártbizottság javasol az esti egyetemre. Szerettem volna tanulni, de magamtól nem mertem jelentkezni. Az elvtársak szóltak, hogy lenne-e kedvem. A felvételi beszélgetésen a dialektika és a metafizika fogalmáról kérdeztek, s bár a bizottság elismerő mosollyal köszönte meg a válaszát, még mindig a kérdésről beszél. Néhány olyan dologról, amit bent elfelejtett elmondani. Az izgalom miatt. Sokszor tette már a döntés előtt, de most újra elismétli, szinte önmagának, miért is látja értelmét a tanulásnak, hisz fiatal szakember nemrég fejezte be az egyetemet. Azt mondja, a filozófia az összefüggések felismerésére tanítja. Bár minden ember ösztönösen is alkalmazza ezt a maga szakterületén belül, tudatosan azonban gyorsabb és könnyebb lesz, de érdekli is a filozófia. Politikai gazdaságtan tudás nélkül pedig ma nem lehetmegélni. Hisz gazdasági rendszerünk reformja megköveteli az ismereteket. Nem mindegy például a népgazdaságnak, hogy egy beruházási keretből mekkora összeg és mennyi idő alatt térül vissza, mondja, majd így folytatja: — A múlt évben vettek fel a pártba, illenék ismernem az elődök, a munkásmozgalom harcosainak életét, a mozgalom történetét. Tanultam az egyetemen, de ott sok mindent kellett még tanulni. Szép tantárgy lesz a harmadik évben. Néhány gondolattal túllép a felvételivel kapcsolatos izgalmakon. Vallja, hogy ráférne minden emberre hasonló tanulás. Kire-kire előképzettsége és képessége szerint kemény kifejezést használ, de többször is megismétli: „Nem lenne annyi szakbarbár”. Mert most, a huszadik század második felében nem elég, hogy valaki csak a szakterületén legyen otthon. Még azon a területen is eredményesebb munkát végezhet, ha látja a munkája és a társadalom igénye közötti öszszefüggést. — Ezért aarok tanulni — mondja mosolyogva, már a második cigarettáról pöccintve le a hamut. Majd hozzáfűzi: — Ha sikerült a felvételim. B. G. Felvételi után Siló és kertészet Szárazság elleni „ütőkártyák" Komárvároson A komárvárosiak — nem ok nélkül — balszerencséseknek tartják mágukat ezen az éven mert náluk többet szenvedett az aszály miatt ahatár, mint más vidékeken, a májusi eső mennyisége csütörtökig nem érte el a 20 millimétert. Mezőiken azonban ennek ellenére sok biztatót lehet látni, s a tsz elnöke, Zimtes Miklós első hallásra szinte nem is akarta elhinni, hogy történetesen a cukorrépájuk igen sok gazdaságénál szebb, s egy 80, illetve 20 holdas búzatáblájukhoz hasonlót is csak meglehetősen keveset lehet látni. A háztáji segítése A legnagyobb kiesés náluk is a takarmánytermelésben mutatkozik. Mint mondják, réti szénából mintegy 25 vagonnal kiesett s szegények már a legelők is. Pedig az állattenyésztésük erőzejes fejlődésnek indult, a szarvasmarha és a sertésállomány egyaránt növekedett, az eddiginél is több takarmányra lenne szükség Mindezek mellé ott a háztáji gondja is. Ott is tekintélyes számú az állatállomány, s a kedvezőtlen jeleket látva sokan keresik fel a szövetkezeti vezetőket, hogy vásárolják meg az állataikat . A háztáji gondja a miénk is, hiszen a tagjainkról van szó — mondja az elnök. — Éppen ezért akinél azt látjuk, hogy idős, beteges korára való tekintettel jobb megoldás, ha nem vesződik az állattal, attól megvásároljuk, egyébként pedig igyekszünk takarmányozási lehetőségeket biztosítani. Eközben látszólagos visszalépés is bekövetkezett, hiszen az eddigi gyakorlattal ellentétben százalékos betakarításra adtuk ki a pillangósokat is, mégpedig az első termést 20, a másodikat pedig 33 százalékért. Úgy látjuk, illetve úgy igyekszünk, hogy emellett a közös takarmánybázisa biztosított lesz, s ha mindkét ,,fronton” sikerül a helytállás, az lesz az igazi siker. A tsz setőtőkészsége nyilvánul meg abban is, hogy egy savas, korábban vizenyős, de nem kevesebb, mint 150 holdas rézterületet gépekkel kaszálnak le, s a további munkák ellenértékeként a termés ötven százalékát kapják meg a betakarításra vállalkozó szövetkezeti tagok. Köpönyeg — eső előtt Az aszály okozta tavaszi takarmányozási gondok idején az őszii takarmánykeverék jelentette a megoldást . Óriási szerencsénk volt, hogy tavaly aránylag nagy területen vetettünk keveréket, s így nem eső után volt a köpönyeg, nem az idei bajok árán jutottunk arra a felismerésre, hogy valóban érdemes több őszi takarmánykeveréket vetni. Mindemellett annyi többlettanulság mégis származott, hogy az ősszel még a legutóbbinál is nagyobb területre vetünk keveréket — mondják a szövetkezetben. A keverék helyét egyébként szinte órák alatt felszántották és bevetették, még késő este is dolgoztak a traktorok. Siettek, hogy majd legyen mit silózni, s ez lesz a törekvés az aratás idején is. — Silózni, silózni, silózni! Ez lehet az egyik fő ütőkártyánk — magyarázza az elnök. — Eddig általában 2000 köbméter silót készítettünk, ezúttal pedig legalább 3500 köbmétert akarunk. Ehhez persze alapanyag kell, s ezért fordítunk minden eddiginél nagyobb gondot a másod- és tarlóvetésekre. Eddig 50—60 hold tarlóvetésünk volt, az idén meg — a szükséges magvak jelentős részét már be is szereztük — 140 hold tarlóvetést végzünk. És ha kell, akkor még ezen felül ott lesz a kukoricaszár. Ha Június 1-ig... A szár szóba kerülése az egyik legnagyobb gondot okozó kérdést juttatja az elnök eszébe, vagyis hogy mi lesz a kukoricával? Ha jó termést ad, nem lesz abrafegond, s ez döntő jelentőségű. Ellenkező esetben azonban megoldhatatlannak látszó nehéz helyzetbe kerülnének az at árokigényes ágazatok, amelyek a legnagyobb bevételi forrást jelentik. Örömmel mondják, hogy a 250 holdból 100 holdon szinte biztosra vehető, hogy nem lesz baj a kukoricával. Szén, negyven centiméter magasságú már a növény, megkapálták, megegyelték. Ennek is, de főleg a másik 150 holdnak nagyon kellene az eső. Tapasztalatunk szerint, ha június 1-jn kikel a kukorica, akikor különösebb baj nem lehet — mondja az elnök. — Nos, a miénk kikelt, így azért van remény. Mindenesetre egy tapasztalattól ezen a téren is gazdagabbak val óvunk. Méghozzá azzal, hogy a lehetőség szerint még korábban vetünk Az a szép kukoricánk, amit április 9-én vetettünk. Ha olyan lesz az idő, jövőre már április elsején is megkezdjük a vetést. Igaz lehet az a mondás, hogy az április elején vetett kukorica tíz közül kilencszer sikerül, a május 10. után vetett pedig tíz közül egyszer. S most azt is láthattuk, hogy a fagy nem is olyan nagy ellenség. Megcsípte a kukoricát, de kiheverte a növény. Van tartalék A számítások szerint bizonyos kiesésre számítanak kenyérgabonából, cukorrépából is, összességében azonban nemhajlandók tudomásul venni a kiesést Mint mondják, van tartalék. Számításaik szerint a tervben eleve „benne volt” mintegy 4—5 forintos „rátartás” a munkaegység értéknél, s az állattenyésztés jönvédelmének a biztosítását jelenítő silókészlet növelés mellett van egy másik lényeges „ütőkártya” is: a kertészet aind évek óta jó eredménnyel működik. Hatvan holdjából öt vénét öntözni tudnak, itt tehát nem jut szerephez a szárazság. Hatszáznegyven ezer forint bevételt terveztek a kertből, de a számítások szerint legalább egy milliót meg kell adnia. — Csak a kukorica sikerüljön — ismétli újra és újra az elnök Az esőnél hatásosabb „ideges!11 aprót” aligha kaphatott volna. ~ Kolács Ferenc 3 Százhúsz évvel ezelőtt írták alá az első magyarországi kollektív szerződést A Nyomda-, Papíripar és a Sajtó Dolgozóinak Szakszervezete a közelmúltban megvizsgálta az ez évre megkötött kollektív szerződéseket. A szakszervezethez tartozó vállalatok közül 87-ben fektették le a Munka Törvénykönyvet kiegészítő, a munkáltatóra, a vállalatok vezetőire és a kroukavállalókra egyaránt számos kötelezettséget és jogot tartalmazó helyi, üzemialkotmányt”. Ugyanekkor a szakszervezetben megemlékeztek arról is, hogy a pesti nyomdászok bérmozgalmánakk eredményeként 1848 májusában, vagyis 130 évvel ezelőtt írták alá az első magyarországi kollektív szerződést A bérmozgalom másik eredménye a nyomdászok eenévvegyletének — 1848. június 14 — megalakulása volt (MTI). Félmillió forint építkezésre, gépvásárlásra Jól fekteti be pénzét a gutorföldi tsz Eredetileg 100 férőhelyes tehénistálló építésére akarta költeni félmillió forintját a gutorföldi termelőszövetkezet. Közbejött okok miatt azonban az idén nem került sor az elkészítésére. Ezt követően több, ugyancsak fontos dolog megvalósítását határozták el a szövetkezetben. Ezek között első helyen szerepel egy 50 ferehelyes növendékistálló létesítése, amit szerfás sertés háztetőből alakítanak át A rendelkezésre álló pénzből 200 ezer forintot fordítanak rá Megépítését a súlyos gondként jelentkező férőhelyhiány sürgeti. A másik elképzelés, hogy fűrészgattert vásárol és helyez üzembe a gazdaság. A gutorföldiek évente 400 köbméter rönköt termelnek ki, amit eddig Zalabaksán vágattak fel. A környék 1000—1200 köbméter rönk feldolgozási igényével jelentkezik. A gatter évi kapacitása tehát biztosítva lesz. A gép megvásárlására 100 ezer forintot költ a tsz. Legalább ennyire fontos a közös gazdaságnak egy szeszfőzde. Jelenleg 128 hold almással rendelkeznek, amiből 65 hold a termő. Három év múlva azonban valamennyi termést ad. A mindössze 100 ezer forintba kerülő beruházás hamar megtérül A hír hallatára a Balti Állami Gazdaság vezetői máris tárgyalásokat folytattak a tsz-szel, hogy a hulladék-gyümölcsöt náluk dolgoztatják fel. Az üzem létesítésénél figyelembe vették azt is, hogy a község háztáji gazdaságai 200 hold szórványgyümölcsössel rendelkeznek. A fennmaradó százezer forintot gépvásárlásra fordítja a tsz. Többek között használt kombájnt vásárolnak, hogy még biztonságosabbá tegyék az idei gabona betakarítását.