Zalai Hírlap, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)

1968-12-01 / 282. szám

IMS. december L Új automata gépsorok az Izzó kanizsai gyártelepén Az év első felében megkez­dett üzemátrendezés, illetve szervezés rendkívül nagy fel­adatot rótt az Egyesült Izzó nagykanizsai gyáregységiének vezetőire és dolgozóira. Új gépsorokat kellett munkába állítaniuk, bejáratniuk, s új munkásokat betanítaniuk. A felelősségteljes átrendezést, átszervezést sikerült megolda­niuk, a gyáregység termelése ugrásszerűen megnőtt, s az előírt havi terveiket most már 100 százalékon felül teljesítik. A sikeres toemátrendezés után most újabb teljesítmény növelésre készülnek. Decem­berben két új, nagy teljesít­ményű normál lámpagyártó automata gépsort kap a gyár­egység. A két új gépsort januárban szerelik fel helyére és járat­ják be. Amíg a két új gépsor nem éri el teljes kapacitását — beállítás, betanulás stb. —, addig a két régi normál lám­pagyártó , gépsor is üzemben marad. A két új gépsor egyéb­ként óránként 600—600 lám­pával gyárt többet a régiek­nél. Amikor majd a két új nor­mál lámpagyártó automata gépsor rendben működik, az új év közepe táján két új gép­­kocsilámpa-gyártó automata gépsort is kap a gyáregység. Ezz­el megkétszerezik az eddi­gi gépkocsilámpa-termelést A két új normál és két új gépkocsilámpa-gyártó automa­ta gépsor üzembe helyezésével mód nyílik majd arra, hogy 1969 második felébe­n az Egye­sült Izzó nagykanizsai gyár­egységében is áttérjenek a csökkentett, vagyis a 44 órás munkahétre. Új megrendelővel bővült a Nagykanizsai Pannónia Cipész Ittas vevőinek köre. Dániába exportál az üzem. Az első dániai exportcipők szabását már megkezdték a felsőrész-készí­tők. Simon Péter brigádja egy műszakban 400 pár női köröm cipő felsőrészét szabja ki. pia­cerenc felvételét December 20-ra befejezi éves tervét a kanizsai üveggyár Jövőre tovább nő a termelés és az export — Nálunk nem lesz évvégi hajrá — mondotta jogos büsz­keséggel Haba Ottó, a nagy­­kanizsai üveggyár tervosztá­lyának vezetője. A gyárban valóban 1ól megy a munka. Éves tervük végre­hajtásában november 29-én már 94­ százaléknál tartottak. EZ azt mutatja, valóban el­érhető, hogy 20-ára befejezzék 1968. évi termelési tervüket. Pedig ez a terv jóval, pon­tosan 8 százalékkal, vagyis 6,5 millió forinttal magasabb az eredetinél. A gyár árui iránti kereslet hatására ugyanis a dolgozók áprilisi termelési ta­nácskozásukon arról döntöttek, hogy megemelik tervüket Kedvezően alakult az idén az export A Szovjetunió 15 millió forint értékben rendelt jódszámlombikokat és választó tölcséreket a gyártót Árut ad­tak el Törökországba, Pakisz­tánba, a Német Demokratikus Köztársaságba, s most Olasz­országba. Az export Isfiendfilésében nem kevés szerepe van annak, hogy a gyár vezetői az új mechanizmus lehetőségeivel élve mind többet mozognak a nagyvilágban. A 15 milliós szovjet export megrendelést például úgy sikerült megsze­rezni, hogy Lang Róbert igaz­gató Moszkvában személyesen tárgyalt a szovjet külkereske­delmi cégek képviselőivel, s a gyár szándékait, ajánlatait a szovjet megrendelők igényei­vel közös nevezőre hozták. Az olaszországi új piacra való be­törés pedig Háry Pál mérnök, a gyár termelési osztályveze­tőjének ottani utazása nyomán sikerült. Megállapodtak egy milánói céggel, hogy 18 ezer forint értékű mintaterméket szállít a gyár még ebben az évben mérleg­edényekből. Az olasz cég vezetői jelezték, hogy az új esztendőben jelen­tős üzleti megállapodást akar­nak kötni a nagykanizsai üveg­gyárral, s nagy mennyiségű mérleged­ényre tartanak igényt — Jövőre? — Már Hold­postsre és 1968. évi tervünket — mondotta Haba Ottó —. Az idei várható 72,5 milliós termelés helyett 84,7 millió forint értékű áru­­gyártás a tervünk. Az előre látható ez évi 15 milliós he­lyett jövőre 1012 millió forin­tos nyereségre számítunk. A gyár rendelkezésére bo­csátott előre­jelzésekből az is kitűnik, hogy az export tovább növekszik. Úgy mutatkozik, hogy az idei 23,5 millió helyett máris 28,4­ millió forintos ex­port megrendelésre van ki­lá­tás, s ez még az új évben to­vább növekedhet. A fő meg­rendelő 1969-ben is a Szovjet­unió . Jobbak a kilátások, mint tavaly Zárszámadás előtt a homokkomáromi toa-hom Csupán Tu­­bpád összterü­leten gazdálkodnak a homok­­komáromi termelőszövetkezet tagjai E kis terület gondos műveléséhez elegendő munka­erő van, bár az átlagos élet­kor itt is lényegesen maga­sabb az optimálisnál A termelőszövetkezet tag­jainak szorgalma azonban minden nehézséget legyőzött ebben az esztendőben is. Idő­ben végeztek a tavaszi mun­kákkal, nyáron az aratással, ősszel a kukorica kivételével a betakarítással, talajelőké­szítéssel és az ősziek vetésé­vel is. A szomszéd segítségével . Nagy segítséget jelentett számunkra, hogy­­ nagyobb munkák idején a hosszúvöl­gyi termelőszövetkezet is ren­delkezésünkre bocsátotta erő­gépeit, s ezt természetesen mi viszonoztuk szomszédaink­nak. Így a két gazdaság össze­fogásával gyorsabban el tud­tuk végezni a legsürgősebb munkákat — mondja Hosszú János főkönyvelő, aki az el­nök távollétében tájékoztatott bennünket. Az időben végzett munkának megvolt az eredménye is. Bú­zából 14, árpából 19 mázsa át­lagtermést értek el, jobbat a tavalyi átlagnál. Takarmány­­répából a 270 mázsás­ átlag­termésük rekordnak számít ilyen termésre még a legöre­gebbek sem emlékeznek a fa­luban. A kukorica termés­­eredményeik értékelése még nem történt meg, de májusi morzsok­ban 18 mázsára szá­mítanak a tavalyi 11 mázsá­val szemben. Állatállományuk részére elegendő tömeg és abraktakarmány áll rendel­kezésre. — Szálastakarmányból tete­mes volt a kiesésünk, de ezt igyekeztünk pótolni nagy mennyiségű siló előállításával, így most már nyugodtan mondhatom, hogy gondjaink megszűnőben vannak — véle­kedik a főkönyvelő. — És a háztáji állomány takarmányszükséglete? — M Seren whaee minden rendben nálunk — szól közbe S­var­ez István vezetőségi tag. A bevétel 80 százaléka állattenyésztésből — Gondolunk mi azért a háztáji állatállományra is — veszi át a szót ismét a fő­könyvelő. — Már eddig­­ kaptak a tagok a részesműve­lés után, most meg silótakar­mányt adunk, de segítséget kívánunk nyújtani az álom­­szükséglet biztosításához is. Az alomszalmáért viszont trá­gyát kérünk tagjainktól. Nem véletlen, hogy a leg­több vita a takarmány bizto­sítása körül van a termelő­­szövetkezetben. Számukra az állattenyésztés rendkívül so­kat jelent, hisz bevételeik 80 százalékát ezen ágazat hozza. Mindenekelőtt a hízó állatok előállítása és értékesítése igen jelentős a szövetkezet szántó­­területéhez viszonyítva. Eddi­gi értékesítésük hízómarhából 480 ezer, hízósertésből 497 ezer forint, s mintegy 400 ezer forintos bevételre számítanak még ebben az esztendőben. Ha van is még tennivalója a vezetőségnek, hogy minden vonatkozásban kielégítő le­gyen a szövetkezet gazdálko­dása, általában az előzetes felmérések szerint sikeres esztendőt zárnak Homokko­­máromban. Bruttó jövedel­mük várhatóan meghaladja az egymillió 800 ezer forintot, ami 600 ezerrel több a tava­lyinál, de ugyanakkor a tag­ság bevétele az elmúlt évi 520 ezer forinttal szemben az idén 620 ezerre emelkedik, ez te­hát 100 ezer forint jövedelem növekedést jelent számukra Ezenkívül tekintélyes összeget tesz ki a részesművelésből származó bevételük is. A belterjesség irányában — A Mi gazdaság vajon milyen irányban fejlődik majd a következő évben? — kér­deztük a főkönyvelőt. — Mivel kis területen gaz­d MHvnire* fejlődésünknek a belterjesség irányáb­a kell fejlődni. Most Só hold cse­megeszőlő telepítését vettük tervbe, de tovább kívánjuk fejleszteni állattenyésztésün­ket is. Növénytermelésünk­nek a jövőben szinte teljes mértékben ez állattenyész­tést kell majd kiszolgálnia. Í­gy véljük, egyesülésről csak akkor beszélhetünk, ha tagsá­gunk számára biztosítjuk a munkalehetőséget, a biztos megélhetést Tisztában va­gyunk, hogy egy bizonyos pontra elérve további fejlő­désről csak ekkor beszélhe­tünk, ha összefogunk szomszé­dainkkal. Helyesen Utják. Nagyobb egységbe tömörülve fejlődé­sük egyenletesebb lehet. A várakozás viszont ezt késlel­tetheti. Hmlmi Perenc ZALAI HÍRLAP RÉSZNEK ÉN a S­zövetkezet majorjában azt mondták, mintha látták volna itt, de már jóideje. Az irodában: Szunyogh elv­társ. Ritkán van itt Valahol a határban, vagy a majorban megtalálja. Esetleg most dél körül otthon. A tanácsháza körül egy fia­talasszonyt kérdeztünk. — Melyik házban lakik Szu­nyogh Ferenc? — A párttitkár? — Igen. — Ott a pirosban. A házigazda a konyhaasz­talnál .— Nemrég ért haza, de sietnie kell az ebéddel, mert várják. A konyhaszekrény tetején szól a rádió és amikor a felesége le akarja kapcsol­ni, rászól, hogy hagyja, hadd hallgassa meg a híreket A többi már nem érdekű. A tánczene a fiataloké. Nemrég választották meg a reszneki termelőszövetkezet függetlenített párttitkárává. Korábban a zalabaksai fo­gyasztási és értékesítési szö­vetkezet elnöke volt , ha van is egy kis túlzás a meg­állapításban, hogy a félcipőt cserélte fel a gumicsizmával, a hasonlat megközelíti a valósá­got — Kétségtelen, hogy a szö­vetkezet majorjában, meg a határban, vagy a szövetkezet­hez tartozó községek között csak gumicsizmában lehet közlekedni ősztől tavaszig — mondja két falat között AMIÉRT HAZAJÖTT, azt nehéz szavakba önteni, és sze­rinte nem is hálás dolog. So­káig kerülgeti a témát újra és újra kitér a válasz elől míg végül megered a szava, amelyben szülőfalujáról szól. Arról, hogy hiába dolgozott másutt mindig együtt érzett az itteniekkel, s­­egy pillana­tig sem volt olyan terve, hogy elköltözik a faluból. Bővítet­te a házát, s ha tervezgetett, a tervek talaja mindig Résznek volt Most pedig, hogy meg­választották, még szorosabbak a szálak, amelyek ide kötik és kényszerítik, hogy amire képes, mindent megtegyen a faluért. — Ha engem választottak, el kellett fogadnom, mert vár­nak tőlem valamit az itteni kommunisták... Nagy dolog ez. — Tervei? — Ha az eddigi munkahe­lyemről kérdezne könnyen vá­laszolnék. De így... — Nem fejezi be a mondatot sokáig gondolkozik, majd ahogy fel­villannak a már sokszor vé­giggondolt dolgok, úgy említi őket Az egyik legfontosabb feladat hogy szorosan együtt­működjön a párttagokkal a közös gondok mielőbbi megol­dása érdekében. A közös gon­dok megoldását is csak közö­sen tudja elképzelni A legne­hezebb természetesen az em­berek nevelése lesz, s nagy feladatot jelent a tizennyolc tagú pártszervezet megerősíté­se is. De máris mutatkoznak a jelek, amelyek láttatják a munka értelmét . Előbbi munkahelyemen az anyagi felelősség volt a na­gyobb, itt az erkölcsi. Az, amellyel a pártnak tartozom, akitől a megbízást kaptam. AZ ANYAGI felelősség itt másként jelentkezik. Év vé­gén, amikor a munkaegység értéket fizetik. De ebben ér­tékben benne foglaltatik a függetlenített párttitkár, s a szövetkezet minden kommu­nistájának munkája is. Ho­gyan szervezték a munkát milyen segítséget adtak a gazdasági vezetőknek a közös elképzelések határozatok vég­rehajtásához? — Talán nem lesz baj — jegyzi meg. — Az idénre ter­vezett harmincöt forint meg­lesz. Inkább több, mint keve­sebb. Aztán arról beszél, hogy csak akkor javulhatnak a ter­melőszövetkezet gazdasági eredményei és a pártszervezet politikai befolyása, ha eljut­nak minden becsületesen dol­gozó szövetkezeti taghoz, h­a megismerik az emberek ott­honi gondjait is, mint ahogy a családfő ismeri a családta­gok gondjait BEFEJEZTE a® ebédet. Csat­tanva csukódik a bicska. Te­kintete a gumicsizmákra esik. Talán arra gondot hogy az esti, ünnepi párttaggyűlésig még néhány kilométert gyalo­golnia kell. S hogy a sarat be ne hozza a lakásba, a csizmát majd lehúzza az előtérben ... Báni Géza A függetlenített párttitkár I SIKERES VIZSGA Ezekben a napokban me­gyénk úgyszólván minden vállalatánál szűkebb vagy szélesebb körben mérlegre teszik az idén első ízben funkcionáló kollektív szer­ződések érvényesítésének, tait. tapasztala-Közel már zalai fiaemben kötöttek az idén kollektív szerződést A szerződés cél­ját lényegét általában megfelelően értelmezték, s ez érezteti is hatását Fő­ként azon keresztül, hogy a szerződések jól tükrözik a helyi sajátosságokat A kollektív szerződések­től — annak ellenére, hogy jelenlegi formájukban, tar­talmukban az idén funk­cionáltak először, rendkívül sokat vártak az üzemek,­­ a dolgozók. Az előbbiek, mert a szerződés lehetővé tette, hogy a munkára, helytállásra serkentés esz­közeivel konkrétabban élje­nek, az utóbbiak, mert anyagi, erkölcsi érdekeik érvényesítését biztosítot­­tabbnak láthatták. S a kol­lektív szerződések — mint erre annyi példával szol­gáltak az üzemek — éppen azzal váltak a gazdálkodás egyik lendítőjévé, hogy kö­zös nevezőre hozták a vál­lalati és a dolgozók szemé­lyi érdekeit Általános tapasztalat, hogy a kollektív szerződé­sek alkalmazása nyomán lé­nyegesen csökkent a válla­latok és a dolgozók között korábban gyakori munka­ügyi vita. A tanácsi ipar 28 vállalatánál például a múlt évi 229-ről 155-re csökkent a munkaügyi döntő­bizott­ságok által tárgyalt ügyek száma. Hasonlóan pozitív tendenciát mutat a fegyel­mi mérleg is. Amíg tavaly közel 300, az idén már csak 200 fegyelmi tárgyalást kellett tartani a tanácsi vállalatoknál. Nyilvánvaló, hogy a munkaügyi viták csökkenése, a jobb, szilár­dabb munkafegyelem nem­csak a vállalati munkamo­rál javulását eredményezte, elősegítette a termelést fed­désül iL iyaprdtoc, a iLuyesui­­tek a kollektív szerződések általános, a rendelkezések­nek megfelelő előírásai, szabályozásai. Természetes jelenség azonban, hogy a gyakorlati élet számos olyan tényezőt is felszínre hozott, amivel nem eléggé vagy egyáltalán nem szá­moltak vállalatainknál a kollektív szerződések elké­szítése idején. Pozitív je­lentésként lehet értékelni, hogy a Zala megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Zala Bútorgyárban, a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál és még számos üzemben nem takargatták a kollektív szerződések fo­gyatékosságait, hanem meg­felelően bővítették, kiegé­szítették azt, s korrigálták hibáit E munka során több olyan vitás kérdést rendez­tek — túlóra felhasználás, premizálható munkakörök bővítése, a jutalékkulcs megváltoztatása, a munka­ruha kihordási idejének fe­lülvizsgálata, amelyek ugyancsak kedvezően érez­tették hatásukat a vállalat és a dolgozók viszonyán, a munka eredményességén. Rendkívül fontos, hogy most a jövő évi kollektív szerződések előkészítésénél, szerkesztésénél még igénye­sebb mércével és kritikával bíráljuk felül a kollektív szerződéseket hogy a kö­vetkező két évre készülő szerződések hibaforrásai to­vább csökkenjenek. Néhány konkrét tapaszta­latot feltétlenül ajánlatot szem előtt tartani Már a múlt évi előkészítő időszak­ban tapasztalható volt, hogy a vállalatoknál tartózkod­tak attól, hogy egyes — fő­ként például bérfejlesztési — kérdésekben konkrét kö­telezettséget vállaljanak. A kollektív szerződések általában megfelelően biz­tosították a vállalat műsza­ki gárdájának megbecsülé­sét. Korántsem szolgálták ennyire egyértelműen a szerződések az üzemek szakember gondjainak meg­oldását. Nem eléggé éltek a vállalatok a saját erőfor­rások, tanulmányi ösztön­díjak — a zalaegerszegi Cserépkályha gyár, Kanizsa Bútorgyár — felhasználásá­val, még olyan üzemekben sem, ahol az feltétlenül in­dokolt lett volna. Nem érdemtelen az eddi­gieknél többet törődni a kollektív szerződések elké­szítésénél a kulturális és sportcélokat szolgáló alapok biztosításának a felhaszná­lás módjának szabályozásá­val, a részesedési kategó­riába sorolással, kategórián belüli differenciált részese­dés megteremtésével, a sok vitára okot adó munkaruha juttatás és védőruha ellátás szabályozásával Az említett kérdések ter­mészetesen csak töredékei a kollektív szerződés el­készítésénél különös figyel­met érdemlő fejezeteknek, részeknek. De így, kiemel­ten is mutatják, hogy mi­lyen nagy munka vár most az üzemekben a szakszer­vezeti vezetőkre, aktivisták­ra, műszaki és gazdasági vezetőkre. Minden kérdés­ben, a kollektív szerződés valamennyi szabályozásá­ban olyan „egyezségre" kell jutni a vállalatnak, a dol­gozóknak, hogy a szerződé­sek az ideinél is jobban szolgálják a közös érdeket, a közös célt, a jobb, ered­ményesebb munkát Karvalics Láss. s *

Next