Zalai Hírlap, 1968. december (24. évfolyam, 282-306. szám)
1968-12-01 / 282. szám
IMS. december L Új automata gépsorok az Izzó kanizsai gyártelepén Az év első felében megkezdett üzemátrendezés, illetve szervezés rendkívül nagy feladatot rótt az Egyesült Izzó nagykanizsai gyáregységiének vezetőire és dolgozóira. Új gépsorokat kellett munkába állítaniuk, bejáratniuk, s új munkásokat betanítaniuk. A felelősségteljes átrendezést, átszervezést sikerült megoldaniuk, a gyáregység termelése ugrásszerűen megnőtt, s az előírt havi terveiket most már 100 százalékon felül teljesítik. A sikeres toemátrendezés után most újabb teljesítmény növelésre készülnek. Decemberben két új, nagy teljesítményű normál lámpagyártó automata gépsort kap a gyáregység. A két új gépsort januárban szerelik fel helyére és járatják be. Amíg a két új gépsor nem éri el teljes kapacitását — beállítás, betanulás stb. —, addig a két régi normál lámpagyártó , gépsor is üzemben marad. A két új gépsor egyébként óránként 600—600 lámpával gyárt többet a régieknél. Amikor majd a két új normál lámpagyártó automata gépsor rendben működik, az új év közepe táján két új gépkocsilámpa-gyártó automata gépsort is kap a gyáregység. Ezzel megkétszerezik az eddigi gépkocsilámpa-termelést A két új normál és két új gépkocsilámpa-gyártó automata gépsor üzembe helyezésével mód nyílik majd arra, hogy 1969 második felében az Egyesült Izzó nagykanizsai gyáregységében is áttérjenek a csökkentett, vagyis a 44 órás munkahétre. Új megrendelővel bővült a Nagykanizsai Pannónia Cipész Ittas vevőinek köre. Dániába exportál az üzem. Az első dániai exportcipők szabását már megkezdték a felsőrész-készítők. Simon Péter brigádja egy műszakban 400 pár női köröm cipő felsőrészét szabja ki. piacerenc felvételét December 20-ra befejezi éves tervét a kanizsai üveggyár Jövőre tovább nő a termelés és az export — Nálunk nem lesz évvégi hajrá — mondotta jogos büszkeséggel Haba Ottó, a nagykanizsai üveggyár tervosztályának vezetője. A gyárban valóban 1ól megy a munka. Éves tervük végrehajtásában november 29-én már 94 százaléknál tartottak. EZ azt mutatja, valóban elérhető, hogy 20-ára befejezzék 1968. évi termelési tervüket. Pedig ez a terv jóval, pontosan 8 százalékkal, vagyis 6,5 millió forinttal magasabb az eredetinél. A gyár árui iránti kereslet hatására ugyanis a dolgozók áprilisi termelési tanácskozásukon arról döntöttek, hogy megemelik tervüket Kedvezően alakult az idén az export A Szovjetunió 15 millió forint értékben rendelt jódszámlombikokat és választó tölcséreket a gyártót Árut adtak el Törökországba, Pakisztánba, a Német Demokratikus Köztársaságba, s most Olaszországba. Az export Isfiendfilésében nem kevés szerepe van annak, hogy a gyár vezetői az új mechanizmus lehetőségeivel élve mind többet mozognak a nagyvilágban. A 15 milliós szovjet export megrendelést például úgy sikerült megszerezni, hogy Lang Róbert igazgató Moszkvában személyesen tárgyalt a szovjet külkereskedelmi cégek képviselőivel, s a gyár szándékait, ajánlatait a szovjet megrendelők igényeivel közös nevezőre hozták. Az olaszországi új piacra való betörés pedig Háry Pál mérnök, a gyár termelési osztályvezetőjének ottani utazása nyomán sikerült. Megállapodtak egy milánói céggel, hogy 18 ezer forint értékű mintaterméket szállít a gyár még ebben az évben mérlegedényekből. Az olasz cég vezetői jelezték, hogy az új esztendőben jelentős üzleti megállapodást akarnak kötni a nagykanizsai üveggyárral, s nagy mennyiségű mérlegedényre tartanak igényt — Jövőre? — Már Holdpostsre és 1968. évi tervünket — mondotta Haba Ottó —. Az idei várható 72,5 milliós termelés helyett 84,7 millió forint értékű árugyártás a tervünk. Az előre látható ez évi 15 milliós helyett jövőre 1012 millió forintos nyereségre számítunk. A gyár rendelkezésére bocsátott előrejelzésekből az is kitűnik, hogy az export tovább növekszik. Úgy mutatkozik, hogy az idei 23,5 millió helyett máris 28,4 millió forintos export megrendelésre van kilátás, s ez még az új évben tovább növekedhet. A fő megrendelő 1969-ben is a Szovjetunió . Jobbak a kilátások, mint tavaly Zárszámadás előtt a homokkomáromi toa-hom Csupán Tubpád összterületen gazdálkodnak a homokkomáromi termelőszövetkezet tagjai E kis terület gondos műveléséhez elegendő munkaerő van, bár az átlagos életkor itt is lényegesen magasabb az optimálisnál A termelőszövetkezet tagjainak szorgalma azonban minden nehézséget legyőzött ebben az esztendőben is. Időben végeztek a tavaszi munkákkal, nyáron az aratással, ősszel a kukorica kivételével a betakarítással, talajelőkészítéssel és az ősziek vetésével is. A szomszéd segítségével . Nagy segítséget jelentett számunkra, hogy nagyobb munkák idején a hosszúvölgyi termelőszövetkezet is rendelkezésünkre bocsátotta erőgépeit, s ezt természetesen mi viszonoztuk szomszédainknak. Így a két gazdaság összefogásával gyorsabban el tudtuk végezni a legsürgősebb munkákat — mondja Hosszú János főkönyvelő, aki az elnök távollétében tájékoztatott bennünket. Az időben végzett munkának megvolt az eredménye is. Búzából 14, árpából 19 mázsa átlagtermést értek el, jobbat a tavalyi átlagnál. Takarmányrépából a 270 mázsás átlagtermésük rekordnak számít ilyen termésre még a legöregebbek sem emlékeznek a faluban. A kukorica terméseredményeik értékelése még nem történt meg, de májusi morzsokban 18 mázsára számítanak a tavalyi 11 mázsával szemben. Állatállományuk részére elegendő tömeg és abraktakarmány áll rendelkezésre. — Szálastakarmányból tetemes volt a kiesésünk, de ezt igyekeztünk pótolni nagy mennyiségű siló előállításával, így most már nyugodtan mondhatom, hogy gondjaink megszűnőben vannak — vélekedik a főkönyvelő. — És a háztáji állomány takarmányszükséglete? — M Seren whaee minden rendben nálunk — szól közbe Svarez István vezetőségi tag. A bevétel 80 százaléka állattenyésztésből — Gondolunk mi azért a háztáji állatállományra is — veszi át a szót ismét a főkönyvelő. — Már eddig kaptak a tagok a részesművelés után, most meg silótakarmányt adunk, de segítséget kívánunk nyújtani az álomszükséglet biztosításához is. Az alomszalmáért viszont trágyát kérünk tagjainktól. Nem véletlen, hogy a legtöbb vita a takarmány biztosítása körül van a termelőszövetkezetben. Számukra az állattenyésztés rendkívül sokat jelent, hisz bevételeik 80 százalékát ezen ágazat hozza. Mindenekelőtt a hízó állatok előállítása és értékesítése igen jelentős a szövetkezet szántóterületéhez viszonyítva. Eddigi értékesítésük hízómarhából 480 ezer, hízósertésből 497 ezer forint, s mintegy 400 ezer forintos bevételre számítanak még ebben az esztendőben. Ha van is még tennivalója a vezetőségnek, hogy minden vonatkozásban kielégítő legyen a szövetkezet gazdálkodása, általában az előzetes felmérések szerint sikeres esztendőt zárnak Homokkomáromban. Bruttó jövedelmük várhatóan meghaladja az egymillió 800 ezer forintot, ami 600 ezerrel több a tavalyinál, de ugyanakkor a tagság bevétele az elmúlt évi 520 ezer forinttal szemben az idén 620 ezerre emelkedik, ez tehát 100 ezer forint jövedelem növekedést jelent számukra Ezenkívül tekintélyes összeget tesz ki a részesművelésből származó bevételük is. A belterjesség irányában — A Mi gazdaság vajon milyen irányban fejlődik majd a következő évben? — kérdeztük a főkönyvelőt. — Mivel kis területen gazd MHvnire* fejlődésünknek a belterjesség irányába kell fejlődni. Most Só hold csemegeszőlő telepítését vettük tervbe, de tovább kívánjuk fejleszteni állattenyésztésünket is. Növénytermelésünknek a jövőben szinte teljes mértékben ez állattenyésztést kell majd kiszolgálnia. Így véljük, egyesülésről csak akkor beszélhetünk, ha tagságunk számára biztosítjuk a munkalehetőséget, a biztos megélhetést Tisztában vagyunk, hogy egy bizonyos pontra elérve további fejlődésről csak ekkor beszélhetünk, ha összefogunk szomszédainkkal. Helyesen Utják. Nagyobb egységbe tömörülve fejlődésük egyenletesebb lehet. A várakozás viszont ezt késleltetheti. Hmlmi Perenc ZALAI HÍRLAP RÉSZNEK ÉN a Szövetkezet majorjában azt mondták, mintha látták volna itt, de már jóideje. Az irodában: Szunyogh elvtárs. Ritkán van itt Valahol a határban, vagy a majorban megtalálja. Esetleg most dél körül otthon. A tanácsháza körül egy fiatalasszonyt kérdeztünk. — Melyik házban lakik Szunyogh Ferenc? — A párttitkár? — Igen. — Ott a pirosban. A házigazda a konyhaasztalnál .— Nemrég ért haza, de sietnie kell az ebéddel, mert várják. A konyhaszekrény tetején szól a rádió és amikor a felesége le akarja kapcsolni, rászól, hogy hagyja, hadd hallgassa meg a híreket A többi már nem érdekű. A tánczene a fiataloké. Nemrég választották meg a reszneki termelőszövetkezet függetlenített párttitkárává. Korábban a zalabaksai fogyasztási és értékesítési szövetkezet elnöke volt , ha van is egy kis túlzás a megállapításban, hogy a félcipőt cserélte fel a gumicsizmával, a hasonlat megközelíti a valóságot — Kétségtelen, hogy a szövetkezet majorjában, meg a határban, vagy a szövetkezethez tartozó községek között csak gumicsizmában lehet közlekedni ősztől tavaszig — mondja két falat között AMIÉRT HAZAJÖTT, azt nehéz szavakba önteni, és szerinte nem is hálás dolog. Sokáig kerülgeti a témát újra és újra kitér a válasz elől míg végül megered a szava, amelyben szülőfalujáról szól. Arról, hogy hiába dolgozott másutt mindig együtt érzett az itteniekkel, segy pillanatig sem volt olyan terve, hogy elköltözik a faluból. Bővítette a házát, s ha tervezgetett, a tervek talaja mindig Résznek volt Most pedig, hogy megválasztották, még szorosabbak a szálak, amelyek ide kötik és kényszerítik, hogy amire képes, mindent megtegyen a faluért. — Ha engem választottak, el kellett fogadnom, mert várnak tőlem valamit az itteni kommunisták... Nagy dolog ez. — Tervei? — Ha az eddigi munkahelyemről kérdezne könnyen válaszolnék. De így... — Nem fejezi be a mondatot sokáig gondolkozik, majd ahogy felvillannak a már sokszor végiggondolt dolgok, úgy említi őket Az egyik legfontosabb feladat hogy szorosan együttműködjön a párttagokkal a közös gondok mielőbbi megoldása érdekében. A közös gondok megoldását is csak közösen tudja elképzelni A legnehezebb természetesen az emberek nevelése lesz, s nagy feladatot jelent a tizennyolc tagú pártszervezet megerősítése is. De máris mutatkoznak a jelek, amelyek láttatják a munka értelmét . Előbbi munkahelyemen az anyagi felelősség volt a nagyobb, itt az erkölcsi. Az, amellyel a pártnak tartozom, akitől a megbízást kaptam. AZ ANYAGI felelősség itt másként jelentkezik. Év végén, amikor a munkaegység értéket fizetik. De ebben értékben benne foglaltatik a függetlenített párttitkár, s a szövetkezet minden kommunistájának munkája is. Hogyan szervezték a munkát milyen segítséget adtak a gazdasági vezetőknek a közös elképzelések határozatok végrehajtásához? — Talán nem lesz baj — jegyzi meg. — Az idénre tervezett harmincöt forint meglesz. Inkább több, mint kevesebb. Aztán arról beszél, hogy csak akkor javulhatnak a termelőszövetkezet gazdasági eredményei és a pártszervezet politikai befolyása, ha eljutnak minden becsületesen dolgozó szövetkezeti taghoz, ha megismerik az emberek otthoni gondjait is, mint ahogy a családfő ismeri a családtagok gondjait BEFEJEZTE a® ebédet. Csattanva csukódik a bicska. Tekintete a gumicsizmákra esik. Talán arra gondot hogy az esti, ünnepi párttaggyűlésig még néhány kilométert gyalogolnia kell. S hogy a sarat be ne hozza a lakásba, a csizmát majd lehúzza az előtérben ... Báni Géza A függetlenített párttitkár I SIKERES VIZSGA Ezekben a napokban megyénk úgyszólván minden vállalatánál szűkebb vagy szélesebb körben mérlegre teszik az idén első ízben funkcionáló kollektív szerződések érvényesítésének, tait. tapasztala-Közel már zalai fiaemben kötöttek az idén kollektív szerződést A szerződés célját lényegét általában megfelelően értelmezték, s ez érezteti is hatását Főként azon keresztül, hogy a szerződések jól tükrözik a helyi sajátosságokat A kollektív szerződésektől — annak ellenére, hogy jelenlegi formájukban, tartalmukban az idén funkcionáltak először, rendkívül sokat vártak az üzemek, a dolgozók. Az előbbiek, mert a szerződés lehetővé tette, hogy a munkára, helytállásra serkentés eszközeivel konkrétabban éljenek, az utóbbiak, mert anyagi, erkölcsi érdekeik érvényesítését biztosítottabbnak láthatták. S a kollektív szerződések — mint erre annyi példával szolgáltak az üzemek — éppen azzal váltak a gazdálkodás egyik lendítőjévé, hogy közös nevezőre hozták a vállalati és a dolgozók személyi érdekeit Általános tapasztalat, hogy a kollektív szerződések alkalmazása nyomán lényegesen csökkent a vállalatok és a dolgozók között korábban gyakori munkaügyi vita. A tanácsi ipar 28 vállalatánál például a múlt évi 229-ről 155-re csökkent a munkaügyi döntőbizottságok által tárgyalt ügyek száma. Hasonlóan pozitív tendenciát mutat a fegyelmi mérleg is. Amíg tavaly közel 300, az idén már csak 200 fegyelmi tárgyalást kellett tartani a tanácsi vállalatoknál. Nyilvánvaló, hogy a munkaügyi viták csökkenése, a jobb, szilárdabb munkafegyelem nemcsak a vállalati munkamorál javulását eredményezte, elősegítette a termelést feddésül iL iyaprdtoc, a iLuyesuitek a kollektív szerződések általános, a rendelkezéseknek megfelelő előírásai, szabályozásai. Természetes jelenség azonban, hogy a gyakorlati élet számos olyan tényezőt is felszínre hozott, amivel nem eléggé vagy egyáltalán nem számoltak vállalatainknál a kollektív szerződések elkészítése idején. Pozitív jelentésként lehet értékelni, hogy a Zala megyei Állami Építőipari Vállalatnál, a Zala Bútorgyárban, a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalatnál és még számos üzemben nem takargatták a kollektív szerződések fogyatékosságait, hanem megfelelően bővítették, kiegészítették azt, s korrigálták hibáit E munka során több olyan vitás kérdést rendeztek — túlóra felhasználás, premizálható munkakörök bővítése, a jutalékkulcs megváltoztatása, a munkaruha kihordási idejének felülvizsgálata, amelyek ugyancsak kedvezően éreztették hatásukat a vállalat és a dolgozók viszonyán, a munka eredményességén. Rendkívül fontos, hogy most a jövő évi kollektív szerződések előkészítésénél, szerkesztésénél még igényesebb mércével és kritikával bíráljuk felül a kollektív szerződéseket hogy a következő két évre készülő szerződések hibaforrásai tovább csökkenjenek. Néhány konkrét tapasztalatot feltétlenül ajánlatot szem előtt tartani Már a múlt évi előkészítő időszakban tapasztalható volt, hogy a vállalatoknál tartózkodtak attól, hogy egyes — főként például bérfejlesztési — kérdésekben konkrét kötelezettséget vállaljanak. A kollektív szerződések általában megfelelően biztosították a vállalat műszaki gárdájának megbecsülését. Korántsem szolgálták ennyire egyértelműen a szerződések az üzemek szakember gondjainak megoldását. Nem eléggé éltek a vállalatok a saját erőforrások, tanulmányi ösztöndíjak — a zalaegerszegi Cserépkályha gyár, Kanizsa Bútorgyár — felhasználásával, még olyan üzemekben sem, ahol az feltétlenül indokolt lett volna. Nem érdemtelen az eddigieknél többet törődni a kollektív szerződések elkészítésénél a kulturális és sportcélokat szolgáló alapok biztosításának a felhasználás módjának szabályozásával, a részesedési kategóriába sorolással, kategórián belüli differenciált részesedés megteremtésével, a sok vitára okot adó munkaruha juttatás és védőruha ellátás szabályozásával Az említett kérdések természetesen csak töredékei a kollektív szerződés elkészítésénél különös figyelmet érdemlő fejezeteknek, részeknek. De így, kiemelten is mutatják, hogy milyen nagy munka vár most az üzemekben a szakszervezeti vezetőkre, aktivistákra, műszaki és gazdasági vezetőkre. Minden kérdésben, a kollektív szerződés valamennyi szabályozásában olyan „egyezségre" kell jutni a vállalatnak, a dolgozóknak, hogy a szerződések az ideinél is jobban szolgálják a közös érdeket, a közös célt, a jobb, eredményesebb munkát Karvalics Láss. s *