Zalai Hírlap, 1969. március (25. évfolyam, 50-74. szám)
1969-03-01 / 50. szám
WTO. mazdag I. Egy tízéves brigád Számvetés a traktorműhelyben Közvetlenül a bejárat előtt egy kútjavító berendezés áll gépkocsistul, tornyostul. Javítják. Mellette hatalmas fúrómotorok sorakoznak. Ez a traktorműhely. S akik orvosolják, javítják a motorokat: a Sáska Petőfi brigád tagjai Tíz évvel ezelőtt itt a Dunántúli Kőolapipari Gépgyárban alakultak a megyében az első szocialista címért küzdő brigádok. A műhelyiek vállalkozásának sikerét a szocialista brigádmozgalom eddigi legnagyobb kitüntetése, az arany plakett tanúsítja. Minden időszakban Az alapító tagok többsége ma is a műhelyben dolgozik. Néhányan ugyan „kinőtték” a brigádot, a gyár közvetlen irányításában vesznek részt különböző posztokon, de tagságukat tartják. Először három brigád jött létre, aszerint, hogy kik milyen munkát végeztek. A mai brigád csak a kezdés után több mint egy esztendővel alakult ki. Akkorra derült ki, hogy együtt, egy brigádban mégiscsak többre vihetjük — beszél az indulásról Nagy László brigádvezető. Leitman János brigádtitkár több mint fél évtizede vezeti már a brigád naplóit. A naplókat, melyekben feljegyezték a brigád munkájának eredményeit, a brigádélet eseményeit. A feljegyzések köteteket tesznek ki, pedig közel sem rögzítettek mindent, csak amit említésre méltónak tartottak. Végiglapozzuk a naplókat. A bejegyzéseket távirati stílusban is nehéz lenne feleveleníteni. A brigád évek óta első osztályú munkát végez, a leminősítést nem ismerik. A műhely terveit a tíz esztendő alatt minden időszakban teljesítették. Számos bejegyzés tanúskodik arról is, hogy a Dunántúli Kőolajtermelő Vállalat ésa "Dunántúli Kőolajfúrási Üzem spontán igényének is eleget tették. Elgörbült az egyik Salzgitter lyukbefejező berendezés tornya, soronkívül megjavították. A fúrási üzem sürgette egy lyukbefejező berendezés javítását, egy hónap alatt elvégezték a nagyjavítást, holott ez egyébként legalább másfél hónapot vesz igénybe. Mindezt anélkül, hogy egyetlen túlórát is felszámoltak volna. Felkészült gárda — Hogyan csinálták — kérdem a brigádvezetőt. — Erre koncentráltunk — mondja. — S ez elég volt? — Persze azt is meg kell jegyezni, hogy nálunk a jó munkának megvannak a feltételei is. Harminchárom tagja van a brigádunknak, ebből 29-en szakmunkások. A brigád minden tagja a törzsgárdához tartozik. Pusztai György, Juhász János, Ernyei József, Koller István, Pácsi Ferenc huszonöt esztendeje dolgoznak a gyárban, a legfiatalabb brigádtagunk Pardos Sándor, de már ő is tíz éve itt dolgozik. S hogy nem kívánkozott el senki a műhelyből, nagyrészt a brigádban kialakult jó szellemnek tulajdonítják, s azt is, hogy a segédmunkások — Sneff Károly, Dávid Lajos — közben a szakmunkás bizonyítványt is megszerezték. A tanulás. Erről is sokat lehetne beszélni a tíz év tapasztalatai alapján. Koller György elvégezte a gépipari technikumot, Horváth Ferenc, Mikolás Gyula ebben az évben fejezi be a Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemet. A Marxizmus—Leninizmus Esti Középiskolát, s különböző szakmai tanfolyamot a brigád több tagja végzett. S a politikai oktatásokon a brigád tagjai képezik a legaktívabb magot. Sok helyet szentelnek a brigádnaplók az újító munkának is. Tavaly például a novemberi újítási hónap során egyszerre hat javaslatot adott be a brigád. Végzünk egy gyors számvetést, s kiderül, hogy a brigád tagjai tíz év alatt harminc jelentősebb újítást dolgoztak ki. S ha már a naplónál tartunk, még valamiről szólni kell a bejegyzések körül. A brigád több ezer óra társadalmi munkát végzett tíz év alatt. Ott voltak többek között a sportpálya, a kultúrház építésénél. Egy mindenkiért — mindenki egyért Az előbbi mondat az egyik napló első oldalán áll. A későbbiekben arra is fény derül, hogyan értelmezték. Fartig Károly szerelő házat épített. A brigád minden tagja segédkezett a munkában. Az egész brigád szurkolt, hogy Sneff Károly és Dávid Lajos szakmunkásvizsgája sikerüljön. S hogy ne érhesse meglepetés őket, gondoskodtak a felkészítésükről is. Ez utóbbi áll a fiatalabbak nevelésére is. A tíz év alatt egyetlen alkalommal sem történt meg, hogy a betegség miatt távolmaradt munkatársukat meg ne látogassák. S az ilyen családlátogatások egyúttal felderítő utak is várak: mire lenne szüksége a családnak, miben segíthet a brigád? Szolgált ez a tíz esztendő természetesen más tapasztalatokkal is. Például azzal, hogy az elmúlt évben nem kaphatták meg a szocialista címet. Munkájukkal, a brigád összes teljesítményével tavaly sem volt hiba. Becsúszott viszont egy munkafegyelmi vétség. Két tag egy alkalommal megfeledkezett magáról. Többet ittak a kelleténél, amiből végülis igazolatlan mulasztás lett. A brigád nem is igyekezett elkendőzni a mulasztást, vállalták a következményeit. — Másutt sem lehet napirendre térni hasonló eset felett — hogyan lehetne nálunk, egy aranyplakettes brigádban — mondták. Megérte Az arany plakett mögött sok munka, nagy fizikai, szellemi teljesítmény húzódik meg. — Megérte a fáradságot? — teszem fel a kérdést a brigád tagjainak. — Azt hiszem mindenki nyugodtabban alszik abban a tudatban, hogy elvégezte a rábízott munkát, önmagában ez is elégtétel. De a jó munka másként is gyümölcsözik. A harmincháromból huszonkilencen megkapták már — van aki többször — a Kiváló dolgozó címet , az sem mindegy, hogy ezalatt az idő alatt a brigádjukból tizenegy tagot felvett soraiba a párt. Sokukat pedig különböző társadalmi feladattal bíztak meg. Párt és KISZ alapszervi titkárokat választottak a brigádból, a brigád vezetője pedig tagja a városi tanács vbnek is. De a teljesítmény végsősoron anyagiakban is realizálódik. Nálunk kilenc forint az átlag órabér, s 2000 forint körül megkeresnek a fiatalabb korosztályhoz tartozók is. S szépen gyarapodtak a brigád tagjai. Három kivételével mindnek van televíziója, kettőnek már kocsija is, hatan kaptak vállalati lakást, ketten szövetkezetit — így Leitman János. S ez az elégedettség természetesen azt is jelenti, hogy a brigád a tavalyi kisiklás után az idén újult erővel látott munkához, hogy visszaszerezze az elvesztett szocialista címet. Karvalics László Zalaegerszeg, Göcseji út 35. Öreg, kopottas ház. Itt lakik Simon Géza — heted magával egyszobás lakásban. Többször is kopogok az ajtón, míg választ kapok. Közvetlenül a konyhába nyílik a bejárati ajtó, s hogy a tél hidegét kizárják, két ajtót szereltek fel A család éppen befejezte a vacsorát. Simonné elégedett: jól ettek a gyerekek. A családfő egyetlen szavára kiürül a konyha. A gyerekek bevonulnak a szobába. S amíg beszélgetünk egyetlen hang sem szűrődik át a vékony ajtón, később pedig, amikor a gyerekekkel váltunk szót, okosan, fegyelmezetten válaszolnak. — Muszáj nekik. Ahol öt gyerek van, fegyelemnek kell lenni — mondja a családfő. — Fegyelem a gyerekek, áldozat a szülők részéről. Érti mire gondolok. — Vállalta őket az ember, gondoskodnia is kell róluk — mondja. — Hogyan sikerül? Ami tőlem telik, megteszem. A fizetésem, a családi pótlék egyaránt a családé. — Mennyi a fizetése? — Átlag 2500 forint. — Kijönnek belőle? — Beosztással. A feleségem igen jó háziasszony, mindig jut az asztalra, s egy-egy darab ruhára is. Nem dicsekvésként mondom, de azért televíziót és mosógépet is vettünk, s minden évben vágok két disznót. S azért az utcára is ki merem engedni a gyerekeket. Megvan ami szükséges, s jutnak valamire. Judit, ő a legnagyobb, most végez a kereskedelmiben, kereskedő lesz. Az ősszel már keres, Attila és Géza a nyolcadikat végzik, hamarosan ők is szakmát kapnak a kezükbe. Szavaiban talán egy kis büszkeség is cseng. Minél többet beszélgetünk, annál inkább meggyőződöm — joggal. Életét a munka és a család tölti ki. Mi jut még neki az életből? Kérdőn néz rám. — Mivel töltöm az időmet? Mint a magam fajta sokgyerekes ember. Én még az Arany Bárányt csak kívülről láttam, s mozira, színházra sem áldozok. Egyetlen szórakozásom a horgászat. Ha tehetem azt űzöm. Szenvedélyessé válik a hangja. — Tavaly ritka szerencsében volt részem. Fogtam egy ■14 kilós harcsát. Nagy élmény volt, fél óráig fárasztottam, amíg partra került. — Az idén? — Ha jobb lesz az idő, megint megyek__ Könyveket nem, újságot annál többet olvas, s a televízióban mindig meghallgatja a híreket. Onnan tájékozódik a világ eseményeiről. Simon Géza a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat egyik alapító munkása. Vasbeton-szerelőként kezdte, s ma is ezt a szakmát űzi. Azt mondja, húsz év után sem unta meg. — Sokan nem értik, mit lehet szeretni benne. Én ezen nem is gondolkodtam. De azt tudom, hogy soha nem volt unalmas, mindig tartogatott valami izgalmat. Ezzel új irányt vesz a beszélgetésünk, a család többé nem kerül szóba. Annál többet a vállalat, a munkahelye. — Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem érzem naponta a vállalat megbecsülését. Anyagiakban is, erkölcsiekben is, de azért, megjegyzem, gondja is van az embernek. — Mire gondol? — Az én személyes problé ■námra. Nekünk vasbetonszerelőknek sokat kell menni. Én kértem, ha lehet ne mozgassanak, a gyerekeknek szükségük van rám. Meg is tették, hosszabb ideje nem vezényeltek el, de most megint szóba került, hogy mennem kell. Ezt nem tudom vállalni. Ha erre kerül a sor, inkább megszakítom a húszéves szolgálatomat, bármennyire nem szeretném. — Vállalati érdek is van a világon. — Értem én. De azt miért nem lehet megtenni, hogy a keszthelyi munkahelyekre Keszthely környékéről biztosítsák az embereket, vagy miért nem lehet megtenni azt, hogy azokat vigyék, akik egyébként is távol vannak a családtól s mindegy, hogy Zalaegerszegen, vagy Keszthelyen dolgoznak. Nem vagyok jártas a vezénylési ügyekben, de valahogy igazat kell adnom neki... Terveiről, vágyairól kérdezem. — Mi lehetne. Becsülettel felnevelni a gyerekeimet! Ennél többre nem vágyom! — S ha a jelenleginél több jutna másra? — Egy lakást vennék. Kétszobásat, nagyok a gyerekek, hetünknek kicsi egy szoba. Nem méltatlankodik, hogy eddig nem gondoltak. „Biztosan voltak még rosszabb körülmények között lakó emberek is” — mondja. De ha egyszer kapna egy kiutalást... K. L. ÍGY ÉLÜNK ZALAI HÍRLAP Elégedettek Nagykanizsán a női tanácstagok munkájával Érdekes téma került napirendre azon a tanácskozáson, amelyet a Hazafias Népfront kezdeményezésére a minap tartottak Nagykanizsán. A meghívókon a város női tanácstagjait invitálták egy kis beszélgetésre, hogy egymás között és a város vezetőinek jelenlétében értékeljék a saját munkájukat, illetve meghallgassák a véleményeket a munkájukról, amelyet mint tanácstagok végeznek. Elöljáróban mindjárt elmondhatjuk, hogy a „hivatalos” vélemény nagyon kedvező a város huszonhárom női tanácstagjáról. Mint Mózes Pál, a nagykanizsai városi tanács vb-elnöke többek között elmondta, a tanács végrehajtó bizottsága bátran építhet a női tanácstagokra Nem egy esetben bizonyították be, hogy egyes feladatok megoldásában túltesznek a férfiakon, s ma már az állandó bizottságok tagságának soraiban is szép számmal találhatók nők. A megbeszélésen természetesen nemcsak az elmúlt időszak munkájának értékelése került szóba, hanem a jövő feladatainak meghatározása is, a munkamódszerek további tökéletesítésének szükségessége, a választópolgárokkal és az egyes társadalmi szervekkel, — választó bizottságokkal, lakóbizottságokkal, a Hazafias Népfront helyi szervezeteivel — való kapcsolat további erősítése is. Szóba hozták azt is, hogy a különféle társadalmi szervek megbízottai közül jónéhányan elköltöztek az utóbbi időben korábbi lakhelyükről, s így jó lenne ha valaki felülvizsgálná az aktívahálózatokat és a távozottak helyébe új erőket vonjanak be. A megbeszélés nemcsak érdekes, de újszerű is volt, mert mindezideig hasonló jellegű tanácskozást még nem szerveztek a városban. Közel kétmillió forint Letenye ez évi költségvetése Orvosi rendelőintézet épül a járásszékhelyen A letenyei községi tanács megtárgyalta a község 1969. évi költségvetési tervét. A jóváhagyott költségvetés 1 millió 965 ezer forint összegű fejlesztést irányoz elő az idei esztendőre. Ebből többek között 200 ezer forintot fordítanak belvízrendezésre, a vásártér lecsapolására. Utak, hidak felújítására, illetve karbantartására 463 ezer forintot költenek, s tekintélyes összeget — 222 ezer forintot — fordítanak járdaépítésre, valamint a község parkjainak rendbetételére és rendszeres gondozására. A költségvetési tervben szereplő elképzelések megvalósításához az adórészesedésből és a saját bevételekből származó forráson kívül a megyei tanács több mint 1,2 millió forinttal járul hozzá a község további fejlesztéséhez, csinosításához. A terv szerint még ez év tavaszán megkezdik a községben az orvosi rendelőintézet építését, ami a járás mintegy 30 ezer lakójának kielégítő betegellátását teszi majd lehetővé. Ez a beruházás kilencmillió forintba kerül, s ehhez a járás valamennyi községe kisebb-nagyobb összegekkel járul hozzá. A rendelőintézetben kellően felszerelt orvosi rendelőszobák, laboratóriumok és egyéb létesítmények kapnak helyet. A községi tanács ülésén döntöttek a községfejlesztési öszszegek felhasználásáról is. A rendelkezésre álló összegből egymillió 323 ezer forinttal járulnak hozzá a rendelőintézet kivitelezési költségeihez, 750 ezer forintot pedig a vízmű építésére fordítanak. Már kialakult megyénk új áruházának külső képe Letenye főterén. 3 A közös ügy szabályai Felháborodva és reménykedve vont félre a közelmúltban egy tsz-traktoros a műhely sarkába. Nézzem meg ezt a cédulát, hogy mit tettek vele. Tíz százalékot levontak a részesedéséből, az pedig ezer forint is lehet. Mindezt azért, mert két napra elment kukoricát törni! Kiváncsi voltam magam is, ezért később az irodában előhozakodtam a sérelemmel. A rejtély hamar megoldódott. Elém terítették ugyanis a belső szabályzatok egyikét. Ebben azt olvashattam, hogy a szövetkezetben két igazolatlan nap büntetése pontosan 10 százalék részesedés csökkentés. Az én emberem pedig engedély nélkül, sőt tilalom ellenére indult kukoricát tömi, méghozzá nem is a háztáji földre. Tehát... Tehát az ítélet, ha ránézve szigorú is, a helyi — és a tagság által hozott — törvények szerint jogos. Apelláta nincs. A szerkesztőségi gyakorlat napjainkban igen sok hasonló esetet produkál. Negatív és pozitív irányban egyaránt. Egy másik esetben például levélben követelte egy tsz-tag a szerkesztőségtől, hogy valami ügyet tárgyaljon meg náluk a közgyűlés. Ilyesmit persze nem tudunk elintézni, de némi nyomozás után felvilágosítottuk a levelezőt. Az ő belső szabályzataik egészen egyszerű módon teszik lehetővé, hogy tagság bármilyen témát a közgyűlés napirendjére tűzessen. Napjainkban tehát az országos jogszabályok ismerete még nem elégséges ahhoz, hogy valaki egy termelőszövetkezeti közösség belső ügyeiben eligazodjon. A rendeletek inkább kereteket tartalmaznak, a pontos határokat, tennivalókat közösségenként határozzák meg. Nem az a baj, hogy ez így van. Hiszen ez a folyamat éppen a tíz demokrácia külső és belső kiteljesedését jelzi. Azt, hogy az állam felnőtt, bölcs, határozóképes embereknek tekinti a szövetvetkezeti gazdákat, akikre egyre nagyobb mértékben lehet rábízni közös ügyeik intézését. A baj az, hogy ezt a szövetkezeti gazdák gyakran nem tudják, a belső szabályzatokat kellően nem ismerik. Ők alkották ugyan az alapszabályt, az ügyrendet, a munkarendet — pontosabban ők fogadták el. De azon az egy év előtti közgyűlésen az esetleg gépies, hadaró felolvasásból talán meg se értették a szöveget, nemhogy megjegyezhették volna. Nem jó ez így sehogy. A belső szabályok így nem hatnak. Az a traktoros, ha előre tudja, hogy önfejűsége mibe kerül majd az év végén, bizonyára várt volna a kukoricatöréssel addig, amíg a közös munkában két napra nélkülözni tudják. A másik eset pedig még veszélyesebb. Ha ugyanis a tagság nincs tisztában jogaival, lehetőségeivel, akkor ez a körülmény módot nyújthat egyik-másik elnöknek az önkényeskedésre, a jogok csorbítására. Jobb későn, mint soha. Ha nem ismeri eléggé a tagság a belső szabályzatokat, még megismerheti. A vezetők lassanként felszabadulnak a zárszámadási munka alól és hamarosan túl leszünk a tervkészítésen is. A nagyobb munkák megindulásáig még marad idő, hogy csoportonként megismertessük a tagságot a belső szabályzatokkal, egy kis előadás, egy kis kérdés-felelet beszélgetés keretében. Így vagy úgy, de el kell tüntetni ezt a hiányosságot. Mert ha a tagság megismeri a szabályzatokat — jogait, kötelességeit —, akkor újabb lépést teszünk, hogy a szövetkezeti demokrácia az elméleti lehetőségtől tovább haladjon a gyakorlati érvényesülés felé.