Zalai Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)

1970-02-25 / 47. szám

1970. február 25. „Hajdinagyár“ Szepetneken Hagyományai vannak Sze­petneken a hajdinatermesz­tésnek és feldolgozásnak. A régi zsupos házak padlásai kiválóan alkalmasak voltak arra, az ottani egyenletes hő­mérsékleten m­egszárítsák a termést De még ma is szí­vesen foglalkoznak a hajdi­nával, hogy meglegyen az íz­letes hurkába való töltelék. A termelőszövetkezet foly­tatja a hagyományt, a múlt évben 25 holdon termesztett másodnövényként hajdinát és feldolgozását az idős tsz-ta­­gokra bízta, így a télen 34— 35 szövetkezeti tagnak bizto­sítottak kereseti lehetőséget A szövetkezet munkába állí­tott két hántoló gépét is. Most a nagyrécsei, a nagy­­kanizsai Vörös Csillag, a gel­­sei, az újudvari és a galam­boki tsz is itt hántoltatja a hajdináját. Tapasztalataik azt mutatják, hogy egyre növek­szik az érdeklődés a már-már feledésbe merült növény iránt 1969-ben 220 ezer fo­rintot hozott a szövetkezet­nek a hajdina. A termelőszövetkezet az idén növeli a termő területet, negyven holdat vetnek és korszerűsítik a feldolgozást A gabonafelvásárló és fel­dolgozó vállalattal megálla­podtak az együttműködésben. A vállalat ad egy Farmer szárítógépet és ezzel a fel­dolgozás legkényesebb folya­mata, a szárítás biztonságos­sá válik Előrelá­hatóan 1000 mázsa hajdinát dolgoznak fel Szepetneken a következő idényben. ZALAI HÍRLAP Eredményes koordinációs munka, további lehetőségek Újabb létesítmények épülnek Nagykanizsán társulási alapon „Ha rövid a kardod, toldd­­ meg egy lépéssel” — tartja a régi szólásmondás. A koordi­nációs tevékenység lényegét pedig ehhez hasonlóan így le­hetne meghatározni: „ha ke­vés az erőd, keress társakat”. Nagykanizsán is — bár a városi koordinációs bizottság csak rövid múltra tekinthet vissza — máris több olyan fon­tos létesítmény épül, amelyek e bizottság tevékenysége nél­kül nem jöhettek volna létre. Tervek — a megvalósulás útján A Vár úti ipartelepek szennyvízelvezetésének végle­ges megoldása például csak a városi koordinációs bizottság eredményes munkája alapján válik lehetővé. A programm­­tanulmányt már jóváhagyták az érdekelt vállalatok, a MÉLYÉPTERV megkapta a megbízást a kivitelezési tervek elkészítésére, s aszerint jövőre megkezdődik az építés is. Koordinációs beruházásként épül a Terv utca végén az új MÁVAUT pályaudvar is a megyei és a nagykanizsai vá­rosi tanács, az Autóközleke­dési Tröszt, az Utasellátó Vál­lalat és a pécsi postaigazgató­ság részvételével, s a beru­házás jövőre már be is feje­ződik. Ugyancsak régi gondja a v­árosnak az új művelődési hat­ás a fedett uszoda építése, amelyek megvalósítására szin­tén a koordináció teremtett lehetőséget. Itt­ van ezeken kívül a ke­reskedelmi hálózat fejlesztése, a lakásépítés, s egyéb kommu­nális, szociális, kulturális célo­kat szolgáló létesítmények ugyancsak koordinációs ala­pon való létrehozása. Ezek közül mindenekelőtt a lakásépítés érdemel említést. A célcsoportos állami lakáso­kon felül • 1969—70-ben Nagy­kanizsán százharminchét lakás épült, illetve épül fel koordi­nációban. Tavaly a HM és a BM részvételével egy 56 la­kásos ház épült az új város­részben, az idén pedig 81 la­kás építése van folyamatban HM, BM, MÁV és más szervek részvételével. Ugyancsak ilyen alapon épül az Ady Endre ut­ca 11. szám alatti épület, mely 49 lakásos lesz, bár az is az igazsághoz tartozik, hogy Nagykanizsán a lakáskoordi­náció távolról sem üti meg a kívánt mértéket. Ennek ma­gyarázata részben az, hogy a vállalatok fejlesztési alapja erőteljesen lekötött és gyöke­resebb változás csak egy-két év múlva várható, másrészt az építőipari kapacitás hiánya is gátat szab a nagyobb mérvű kibontakozásnak. Számottevően jobb a helyzet a kereskedelmi hálózat fejlesz­tésénél, összefogással épül a piactér, amelynek első üteme már ebben az évben megvaló­sul. A Bolgár Hadsereg útja elején épülő toronyház föld­szintjén húsbolt, papír- és író­szer, valamint könyvesbolt nyer elhelyezést, de a leendő toronyházakat összefogó föld­szintes épületekben is a lakos­ság jobb ellátását szolgáló lé­tesítmények kapnak majd he­lyet. Varrómunkásnak hatszázezer forintja Jubileumi munkaverseny a nagykanizsai Szabóipari KTSZ-ben A varrógépek tűje alatt zöld, barna és szürke művelyt zakók, felöltők anyaga siklik tova az asztalon, a hozzáértő, igazító kezek nyomán. Mono­ton gépzaj, lázas igyekvés fo­gadja a belépőt a nagykani­zsai Szabóipari KTSZ I-es er. Il-es szalagjának termében. Az igyekezet érthető. A ktsz dolgozói január 1-től április 4-ig — jubileumi munkaver­seny keretében — 800 öltöny­nyel többet gyártanak a ter­vezettnél. „Erry kicsit gy­orsabban“ Kőműves Gyuláné, a Il-es szalag dolgozója néhány perc­re abbahagyja a munkát. — Mit jelez nekünk sze­mély szerint a felajánlás? — kérdezi —. Egy kis gyorsasá­got, egy kis munkatöbbletet. Kibírjuk... Szalagjának napi öt többlet­kabátot kell elkészítenie a ju­bileumi versenyfelajánlás ke­retében, s ha a munkaidőt maximálisan kihasználják és egy kicsit gyorsabban jár a kezük, simán elkészülnek vele. A Brigádunk azt is felaján­lotta, hogy 50 társadalmi mun­kaórát dolgozik a város terü­letén. Megjött a jó idő, hama­rosan ott leszünk a parkosí­tásoknál. Kiss Józsefnél két nagy gye­rek, háztartás várja otthon, mégis úgy véli, nem szenved a családi otthon hátrányt ab­ból, ha ő is elmegy néhány órára parkosítani, virágot ül­tetni. De nem fél a többlet termeléstől sem — igaz, egy kicsit gyorsab­ban kell dolgoznunk, mint máskor — mondja, miközben gallért igazít egy zöld művelet zakó nyakához —, de felaján­lásunkat mindenképpen telje­síteni tudjuk, és akarjuk. „Más lett a tnunkalendület...“ — Kicsit szokatlan ez a munka, amit most végzünk — tartja Metzger Zoltánné, az I-es szalag zsebezője —. Új az anyag, más öltésekkel kell varrni, mint a hagyományos szövetet. De ha igyekszünk, nem jelent különösebb meg­terhelést a jubileumi verseny­felajánlásunk teljesítése. Metzger Zoltánné egyébként a kisz KISZ-titkára, így nem ismeretlen fogalom számára a társadalmi munka, a verseny­­mozgalom. — Valahogy egész más lett ezekben a hetekben a munka­­lendület, mindenki igyekszik, egyszóval „hajtunk”. Az előt­tem lévő gépnél dolgozó tár­sam például ugyanazt a mun­kafázist végzi, mint én, így mi egymást hajtjuk — jegyzi meg mosolyogva a fiatalasz­­szony —. Egyébként csak jöj­jön a jó idő, az I-es szalag is beveti magát a parkosításba KISZ alapszervezetünk har­minc tagja jól ismeri már, mit jelent ez, hiszen végeztünk a városban, de üzemünk terüle­téül is hasonló társadalmi mun­kát. A Kisz legifjabb dolgozója, a 16 éves Vörös Ágnes egy nyaláb kiszabott anyaggal siet a terembe. Beosztása: beadó — Igen, én is részt veszek a jubileumi versenyben. Amit én segíthetek, az az, hogy gyor­san hozom fel, illetve gyorsan szedem szét a szabászok ,által kiszabott darabokat, hogy a szalag dolgozóinak ne kelljen munkára várakozniuk. Vörös Ágnes naponta általá­ban 75 zakót „szed szét”, s oszt ki a zakó-szalagosoknak. Szemmel láthatóan kicsit büsz­ke rá, hogy a termelés üteme talán egy keveset az ő mun­kájától is függ. Kettős jubileum : A Szabóipari KTSZ 200 dol­gozójának 80 százaléka nő. ■Többnyire családanyák — a benti munkán kívül az otthon gondjaival is a vállukon. Ju­bileumi versenyfelajánlásuk dicséretükre váljon. A fel­ajánlás értéke 600 ezer forint, emellett 50 ezer forintos anyagmegtakarítást kívánnak elérni a jubileumi verseny so­rán. Brigádonként pedig 50 óra társadalmi munkát végez­nek a város parkjaiban. A kisz ősszel ünnepli fenn­állásának 20. évfordulóját. Amit a dolgozók ebben az év­ben elérnek, kicsit ennek a jubileumnak is szól­.. H. I. A városi tanács parkfenntartó ütemében szorgos munikák készülnek a tavaszra , ahonnan 4500 tő, különböző faj egynyári növényt ültetnek ki Zalaegerszeg parkjaiba és vi­rágágyaiba. Képünkön Horváth Sándor kertészbrigádja a blokkágyakat készíti a virágok részére. (Kiss Ferenc felvétele) További együttműködésre van szükség Új koordinációs építkezésre teremt lehetőséget a Bocskai utcai sarok beépítése, amelyen a Csemege Áruház akart épít­kezni. Az időközben feltárt le­hetőségek és igények követ­keztében, további kisajátítások után a Csemege Áruházon kí­vül lakberendezési áruház és lakások építése válik itt még lehetővé. Az elvi megállapodás már létrejött, de rövidesen sor kerül a konkrét megállapo­dásra is. Különösen fontos feladatok várnak a koordinációs bizott­ságra a IV. ötéves terv idő­szakában. A bizottság közel­múltban megtartott ülésén hat­­tározat született több téma koordinációba vonására, mint például a lakásépítés, a piac­téri pavilonsor építése, bölcső­de, óvoda, üzemi orvosi ren­delők létesítése, szolgáltató ház építése ,Kiskanizsán, szol­gáltató és kereskedelmi köz­pont létesítése az új város­részben, szolgáltató műhelyek létesítése, önkiszolgáló és ön­­kiszolgáló rendszerű étterem létesítése, áruház, üzletház építése. A felsorolás persze távolról sem teljes és főképp nem vég­leges. A városi tanács vb. a napokban bízta meg a koor­dinációs előkészítő bizottságot, hogy kutassa továbbra is azo­kat a lehetőségeket, amelyek­nek eredményeként újabb lé­tesítmények valósulhatnak meg ilyen alapon. Tegyük hozzá mindjárt, hogy a város, de egyben a koordinációban részt vez év ér­dekében. Sz. Z. Erthetetlen új építési anyag Új építési habanyagot állí­tottak elő a paksi Építőipa­ri Ktsz-ben. Bezdon Ilona fiatal vegyészmérnöknő — aki nem­régen került a szövetkezetbe Budapestről az Egyesült Ve­gyiművekből — kísérletezte ki fenolgyanta felhasználá­­ss­al a Herolitnak elnevezett műanyagot, amely igen ked­vező szakvéleményeket ka­pott. Az új műanyag, a tetőszi­geteléstől kezdve a panelig sokféleképpen felhasználható, s több tekintetben felülmúlja a jelenleg ismert hazai szige­telőanyagot, így például hő­álló, nem ég. A karbantartási munkák végzésrre: Megkezdte működését a zalaegerszegi járási tanács Építő- és Épületfenntartó Üzeme A megye legnagyobb járásá­ban nagy gondot jelent a ta­nácsi kezelésben lévő ingatla­nok — iskolák, óvodák, ren­delők, tanácsházak, szolgálati lakások — állagának megóvá­sa, karbantartása. Ugyanakkor az építőipar szűk kapacitása miatt ilyen jellegű újabb lé­tesítmények építése is sokszor akadályokba ütközik. Ennek áthidalására hozta létre a zalaegerszegi járási ta­nács zalaszentiváni székhely- Ivek Építő- és Épületfenntart Üzemét az év első napján. Karvalics Nándor megbízott üzemvezetőt néhány szakmun­kás társaságában az új üzem telephelyén találjuk. Zala­­szentivánon egy régi épületet alakítanak át a központ és műhelyek számára. Az üzem „irodája” még elfér Karvalics Nándor aktatáskájában, író­asztala már van, de székkel nem tud megkínálni. — Nagyon nehéz a kezdet, szeretnénk ezen minél hama­rabb túllenni. Van már 5 kő­művesünk, 2 festőnk és egy villanyszerelőnk. — Ez az üzem? — Egyelőre. Mintha csak végszóra várna, belép egy fiatalember. A je­lenlegi munkahelyéről kíván átjönni az új üzemhez. A­­Ki­­kérőt tárgyalja meg Karvalics Nándorral. — A célunk az — tájékoz­tat a megbízott vezető, miután a leendő munkás ügyét elin­tézte —, hogy az idén 25 fős létszámot érjünk el. Szüksé­günk lenne 14 segédmunkásra , azt hiszem, ez lesz a leg­­mélyebb dió... — Szakmunkás akad? — Sokkal inkább. — Mikor kezdenek dolgoz­­i? — Már elkezdtük. A kőmű­­sseiik a teskándi tanácsház á­talakításán, bővítésén, a fal­unk pedig Gellénházán a ta­­lácsházon és szolgálati laká­sokon dolgoznak. — Az idei elképzelésük? — Három millió forint ér­tékű munkát kell elvégeznünk.­­ Ez mind felújítás lesz, így például Pacsán 5 szolgálati la­kás felújítása 200 ezerért, a bocföldi tanácsháza átalakítá­sa 100 ezerért. Zalalövőn úgy­szintén szolgálati lakás fel­újítása ugyancsak­­ 100 ezer fo­rintért és még sorolhatnám hosszan. — Egyéb tevékenységük? — Villanyszerelőink a ta­nács tulajdonában lévő beren­dezések karbantartásával fog­lalkoznak majd — Nem tanácsi munkát is ágeznek? — Alapszabályunk módot ad más közűlet részére végzendő munkára. Később lehet, hogy erre is sor kerül. — Gépparkjuk? — Egyelőre az is kezdetle­ges, de csak gépkocsivezető kell, s máris három autónk lesz, s a karbantartáshoz, la­katosmunkákhoz legjobban szükséges eszközöknek is bir­tokában vagyunk — mondja befejezésül a megbízott üzem­vezető. M. P. ! s Negyvenötösök Mióta csa­k az újvilágot építjük szabad hazánnk földjén, mindig varázsa, je­lentősége volt a szónak: negyvenötösök. Hiszen min­denki tudja, hogy ez a fo­galom azokat a bátor, erős­hitű embereket jelenti, akik szabadságunk születésének esztendejében léptek be a pártba. Negyedszázad telt el azóta, s most, az évfor­dulóra készülődvén megha­­tottan érezzük, hogy a fo­galom jelképpé nőtt. Egy történelmi tettekben, küz­delmekben g­azdag negyed­század gondjai, alkotásai sűrűsödtek benne. Hiszen ők voltak — a negyvenötösök —, akik an­nak idején a nagy munkát elsőként kezdték, ők vol­tak — a régi, illegális har­cosok nyomában — az új élet megteremtésének pio­nírjai, akik először ismer­ték fel a tennivalókat és elsőként vállalták az új haza felépítésének terheit, kockázatát. Építeni! Ez volt akkor az első számú teendő. A ro­mok helyén életet, munkát, biztonságot teremteni. Hi­szen fedél sem volt az em­berek sokasága feje fölött. S nemcsak a Dunába ros­­kadt hidak, az üszkös ház­falak, a kiégett gyárai­ le­helték­­a reménytelenséget, hanem az emberek tekinte­te is. Egy értelmetlen, vesz­tett háború után, a halottak százezreit gyászolva, Hitler utolsó csatlósának bélyegé­vel homlokán a magyar nép nem tudta, milyen sors vár rá, s még kevésbé azt, mer­re tartson. Most negyedszá­zad múltán az akkori legbi­­zakodóbbak is úgy emlé­keznek, hogy ötven eszten­dőnél kevesebb idő alatt el sem tudták képzelni a se­bek gyógyulását. S akkor álltak csatasorba ők, a negyvenötösök, hogy szem­­beszálljanak a reménytelen­séggel, hogy a kétségbeesés helyett munkára, a gyötrő önvádaskodás helyett he­lyes önismeretre, a jövőbe vetett bizalomra serkentsék népüket. ** Akkor a lelkesedés lá­zában talán nem is tudták pontosan, hogy milyen nagy tettre vállalkoztak. Csak azt tudták, hogy az élen kell járniuk. Hogy éhesen, ron­­gyoskodva is fürgébben kell forgatniuk a romelta­karító csákányt és lapátot, mint a többieknek. S for­gatták becsülettel, amíg csak helyre nem állt a rend, meg nem indult az élet vérkeringése. S akkor jöttek a nehezebb tenniva­­ők. Építeni az újat, meg­­■remteni azt a világot, mely csak képzeletükben élt, de gyakorlatuk nem volt, nem is lehetett az épí­tésében. Sokan közülük gyárak, hivatalok, kisebb­­nagyobb közösségek élére kerültek, bonyolult tenni­valók várták őket. Mások­nak a munkapad mellett kellett képviselniük az új­erkölcsű, új ritmusú társa­dalmi rendet. Tőlük kértek választ munkatársaik a gyötrő kérdésekre. A külső és belső ellenség is őket tá­madta elsősorban, őket akarta kikezdeni és lejá­ratni. Politizálniuk, érvel­niük kellett, ismerni a ma­guk és ellenfeleik szándé­kait. S helytállni, mindig a legnehezebb helyzetekben is. Ehhez a munkához már nem volt elég a hit, a meg­győződés. Tudás, műveltség kellett. Olyan művelt, okos kommunisták sokaságára volt szükség, akik nem csu­pán a szívükben hordják az újat, hanem szakmailag, tudás dolgában is felkészül­tek a tennivalókra. A har­cos élgárda tehát fegyve­rei közé sorolta a könyvet is. Felnőtt emberek őszhajú és fiatalabb negyvenötösök sokasága kezdett tanulni. Ezt a megfeszített mun­kát nem mindnyájan bír­ták. Akadt közöttük olyan ■ is, aki a rárótt feladatok terhe alatt sok tanulásra, diploma­szerzésre nemigen gondolhatott. Aki kettő— három helyett, a tanulók helyett is dolgozott, s a mindennapi tettek nagy is­kolájában vizsgázott jeles­re. Sokszor kellett vizsgáz­niuk, sok volt a buktató. A , a többség mégis helytállt, be­csülettel, mert a párt és a nép iránti hűség volt az iránytűje. Nem voltak különös em­berek, neon műveltek cso­dákat. Tévedtek és hibáz­tak is, mint mások. Egy­valamiben mégis többek voltak az átlagosnál. Min­dig, minden helyzetben volt tartalék hitük és erejük a megújulásra, a hibák felis­merésére és kijavítására. Nem mindnyájan bírták a lépést a súlyosbodó ten­nivalókkal. Akadtak közöt­tük méltatlanok is. De a többség becsülettel tette, amire képes volt. Dolgozott, harcolt a jövőért, munkálta az új, a művelt, fiatalabb nemzedék útját. Nevelte a fiatalokat, hogy méltón ve­hessék át a forradalmi sta­fétabotot. Oroszlánrészük van abban, amit a negyed­század alatt megteremtet­tünk. S bármilyen poszton, munka- vagy pihenés köz­ben érje is őket a huszonöt éves évforduló, megbecsü­léssel, tisztelettel hajtunk fejet tetteik előtt.

Next