Zalai Hírlap, 1970. február (26. évfolyam, 27-50. szám)
1970-02-14 / 38. szám
1979. február 11 Van, de kevés A nagyüzemi gazdálkodás kialakulásával megyénkben is egyre nagyobb szerepet kapott a gyümölcstermesztés. A többségében elhanyagolt zártkerti gyümölcsösöket felváltotta, s egyre inkább kiszorítja a piacról a nagyüzemi termelés. A korábbi telepítések mellett — ez inkább csak állami gazdaságoknál található — egyre több új telepítésű almás fordul termőre a közös gazdaságokban, de viszonylag tekintélyes menynyiséget képviselnek a bogyós fajták is. Néhány évvel ezelőtt minden különösebb biztatás nélkül telepítették a gyümölcsöst a közös gazdaságok, mert fantáziát láttak a gyümölcstermesztésben ,illetve értékesítésben. Ez ma is így van ,tehát a piac felvevőképességével nincs különösebb baj, annál inkább a raktározással, illetve tárolással Mennyivel előnyösebb helyzetben vannak most azok a gazdaságok, amelyekben a vezetők időben felismerték a tárolók építésének szükségességét. Ők akár a tél végi hónapokban is eladhatják árujukat, természetesen lényegesen magasabb áron, mint a piac telítettségének idején. Mit tehet az a termelőszövetkezet, amelyik nem rendelkezik hűtő-tárolóval, és közvetlen a szüret után nem sikerült piacot szereznie? Felkínálja áruját a felvásárlónak annyiért, amennyit éppen ad érte. Ez még egyszerűbb és gazdaságosabb annál, ha a gyümölcs egy bizonyos része veszendőbe megy Megoldás? Megfelelő nagyságú hűtő tárolók építése, amit gazdaságosan tudnak kihasználni a termelőszövetkezetek. Önállóan, vagy társulás útján kerül erre sor, azt a gazdaságok döntsék el. Tudomásul kell vennie a termelőknek, hogy a fogyasztók nincsenek berendezkedve a gyümölcs huzamos tárolására, ezért egy-egy alkalommal csak annyit vesznek, amennyit viszonylag rövid időn belül elfogyasztanak. Ettől függetlenül a kora tavaszi hónapokban is szívesen elfogyasztják a gyümölcsöt, ha az megfelelő minőségben kerül asztalukra. Ezt pedig csak korszerű raktározással lehet biztosítani. ZALAI HÍRLAP 1970-ben is jelentős számú tojóházi berendezést gyártanak a Bábolnai Állami Gazdaság részére a Zalaegerszegi Szállítógépgyárban. A berendezés gyártása aprólékos, pontos munkát követel. Képünkön Molnár Béla a berendezés rácsos aljazatát készíti. (Kiss Ferenc felvételei _______ Használt a frissítés... Élénkülő szakszervezeti élet a Nagykanizsai Állami Gazdaságban Korábban gyakran hangzottak el elmarasztaló vélemények a Nagykanizsai Állami Gazdaság szakszervezeti bizottságának munkájáról. A meglehetősen rossz kapcsolat a gazdaságvezetéssel, a MEDOSZ megyei bizottságával, rányomta bélyegét az egész szervezeti életre. A bizottság tagjai kevésbé hallatták szavukat, nem tartották szükségesnél, hogy a jutalmazások, segélyek elbírálásakor kezdeményezők legyenek, egyszóval nem éltek jogukkal, s mondhatni egyben: kötelességükkel. A szakszervezeti tagok rugalmasabb, érdekeiket jobban képviselő vezetőséget akartak. Ez teljesült is az elmúlt év elején, amikor új vezetőséget és Fritzius János személyében új titkárt választottak. Azóta — mint a gazdaság munkásai mondják — a szakszervezeti élet elevenebb és tartalmasabb lett. 96 százalékos szervezettség — Első lépésnek kapcsolataink normalizálását tartottuk — mondja az szb. titkára —. Ez sikerült. Javult alapszervezetünk szervezettsége is. A korábbi 90 százalékról 96 százalékra nőtt a szervezett dolgozók aránya. Több a segély. Az elmúlt évben 48 ezer forintot fizettünk ki ezen a címen. Egy évvel korábban csak 25 ezer forint segélyben részesültek rászorult dolgozóink . Három hónapig betegállományban voltam, ebből 15 napot kórházban töltöttem — szól közbe Sipos László bérelszámoló—. Gyógyulásom után kértem és kaptam segélyt a gazdaságtól. Bizony jól jött, hisz nagy anyagi kiesés volt a betegség a család számára. — Bizony nekem is sokat jelentett, hogy 5 méter tűzifát kaptam jutányos áron — így Horváth Istvánná, fizikai dolgozó —. Sokat adnak itt a dolgozók véleményére is az utóbbi időben. Termelési tanácskozásokon, szakszervezeti gyűléseken mindenki elmondhatja véleményét, javaslatát. Problémáink meghallgatásra találnak. De nemcsak ennyit tett a gazdaság vezetése az új szakszervezeti bizottsággal karöltve az elmúlt évben. A dolgozók szociális helyzete is lényegesen javult. Ahol szükség volt rá, a munkásszállások berendezéseit kicserélték, szolgálati lakások felújítására 200 ezer forintot költöttek, s négy dolgozójuk részére egyenként 40 ezer forinttal járultak hozzá magánlakás építkezéshez. Biztosították a kollektív szerződésben rögzített munka- és védőruhákat, 327 ezer forinttal járultak hozzá dolgozóik étkeztetéséhez. 300 dolgozó balatoni kiránduláson — Gazdaságunk dolgozóinak pihenéséről, szórakozásáról, művelődéséről is gondoskodunk — mondja a titkár —. Nyáron 300 dolgozónkat vittük el balatoni kirándulásra, aztán voltak akik Pécs, Harkány, Siklós nevezetességeivel ismerkedtek meg egy-egy kirándulás alkalmával. Tízezer forint értékű könyvet vásároltunk, s ebben az évben hasonló összeget fordítunk e célra. A Déryné színház előadásaira 10 bérletet vásároltunk, amit szintén dolgozóink kapnak meg. — És ebben az évben? — A könyvet már említettem. Ezenkívül 42, munkában élenjáró dolgozónknak megadjuk a lehetőséget, hogy eljuthassanak Olaszországba. A költségek 50 százalékát gazdaságunk fizeti. Akár az elmúlt évben, most is néhány dolgozónknak megadjuk a lehetőséget, hogy békevonattal a Szovjetunióba látogathassanak. Ezek mellett az idén se mondunk le a kedvelt balatoni kirándulásról. Az elmúlt évben nem feledkeztek meg a viszonylag kiskeresetű, nagy családos dolgozóikról sem. Karácsonyra 70 melegítőt osztottak ki, de minden dolgozó kapott szaloncukrot, s nemcsak Horváthné, hanem még rajta kívül többen, jutányos áron, tűzifát. — Igaz, a fizetésem lehetne valamivel több is — jegyzi meg Kiss Kovács István, targoncakezelő —, de amúgy nem panaszkodhatok. A munkaruhát is rendszeresen megkapom, csak az a hiba, hogy a kihordási időnél előbb tönkremegy. — Felülvizsgáljuk majd a kihordási időt — nyugtatja meg az stb. titkára —, aztán valamit talán sikerül segíteni. Valóban, az akkumulátoros targoncán jobban használódik a ruha. — Ha ezt is rendezik, akkor már nem sokat szólhatok — így Kiss Kovács István —. A lényeg az, hogy meghallgatnak bennünket és panaszainkat igyekeznek orvosolni. Tavaly 600 forint jutalmat is kaptam, térült a család a nem várt pénznek. Eleven kapcsolat a dolgozókkal — Amióta az új vezetőség funkcionál, lényegesen jobb a helyzet, mint korábban volt — szól ismét Sipos László —. Olyan gazdaságban, ahol a dolgozók nem egy zárt egységben, hanem egy járás különböző, eldugott helyein élnek és dolgoznak, nehezebb a szervezeti élet. A problémát az új vezetőség ügyesen hidalja át. Eleven kapcsolatot sikerült kiépíteni az üzemegységek dolgozóival a munkahelyi bizottságokon keresztül. Én Kápolnapusztán lakom, de mondhatom, jó véleménnyel vannak az ottani dolgozók a mostani vezetésről. — Nincs szándékunkban „lazítani”. Tudjuk, sok még a tennivaló — mondja a titkár. — Szeretnénk, ha a következő oktatási évben több dolgozónk venne részt a pártoktatásra járókon kívül szakszervezeti oktatásban. De előbbre kívánunk lépni a munkaverseny szélesítésében is. Pillanatnyilag 7 kollektívánk versenyez a szocialista brigád cím elnyeréséért — közülük három brigád már többszörösen kitüntetett —, de egyéb versenyforma, amely a többség részvételével jár együtt, nincs gazdaságunkban. Ezenkívül dolgozóink élet -és munkakörülményeinek javítása terén is van mit tennünk. Mindezzel tisztában vagyunk és szem előtt tartásával igyekszünk a jövőben is végezni munkánkat. ... Jó eredmények, összetartó kollektíva st Látogatás a Zalai Kőolajipari Vállalat laboratóriumában A kis lapostetős épület szolidan bújik meg az ezüstösen fénylő hatalmas tartályok, desztillációs berendezések erdejében. Önálló üzemrész, a Zalai Kőolajipari Vállalat fontos tartozéka a laboratórium. S szégyenkeznie sem kell: elnyerte az ,,Élüzem”, három brigádja pedig többszörösen a megtisztelő szocialista címet. — Elavult már a laboratóriumunk, kinőttük — vezet az irodába Kele István vegyészmérnök. — Azért azt is mondhatnám: kicsi a bors, de erős. Komolyra fordítja a szót: " A beérkező nyerstermék minőségi vizsgálatát, az olaj feldolgozása közben keletkező termékek ellenőrzését végezzük. Emellett természetesen kutatómunkát is folytatunk, új termékek előállításával kísérletezünk. Egyik elsődleges célunk a bitumen minőségének javítása. — Milyen kísérletek, kutatások történtek ezügyben ? — Azon dolgozunk, hogy a nagylengyelihez hasonló jó minőségű bitument állítsunk elő. Erre — miután a nagylengyelé, kutak kapacitása csökkenő tendenciát mutat — kitűnő alapanyagnak bizonyul a szilvágyi mező olaja. — Az üzem termékeinek ellenőrzése is a labor feladata? — Természetesen. A tartálybatöltéskor és a termék gyártása közben is állandó önkontrollt végzünk! Nagyon fontos ez, mert mind a belföldi, mind az exportigények kielégítése fontos vállalati érdek. Ha a partner elégedetlen, ki kell szállnunk a helyszínre, s ott ismét ellenőrizni a minőséget. Miután az itt felmerülő költségeket az a fél fizeti, akinek a döntőbizottság szerint nem volt igaza, érthető az örömünk, hogy az elmúlt évben a belföldi reklamációk 90 százalékában nem a mi hibánkból érkezett a megengedettnél rosszabb minőségű termék. — S az exportreklamációk? — Ilyen tavaly egy esetben volt csupán. Egy osztrák cég jelentett be kártérítési igényt, mert a fejtés közben anyagkeveredés történt. Az üzemrészvezető szobájának falát borító oklevelek ékes bizonyítékai az elmondottaknak. Varga Ferencné brigádja 10 éve szocialista brigád, s a labor dolgozóinak 60 százaléka törzsgárdatagnak számít. — Harminchéten — zömmel lányok és asszonyok — dolgoznak itt. Jó a munkaszellem, összetartó a kollektíva. A laborban Balaskó Istvánt a gázolaj fajsúly vizsgálata közben zavarjuk. Asztalán lombikok, fajsúlymérők. —• 1952 óta dolgozom itt, s úgy érzem, innen, megyek nyugdíjba is. Pedig nehéz megszokni a három műszakot. Toplak Gyuláné a hűtőtermosztátot ellenőrzi éppen: — Egyetlen problémánk a helyszűke. Nyáron, amikor 10 tanuló is itt van gyakorlaton, különösen kicsi a labor. Ha például a szennyvíz olajtartalmát vizsgáljuk, a helyiség azon részében — biztonságtechnikai okokból — más munkát nem csinálhatunk. Kele István biztató elképzelésekről szól: — Már elkészültek a tervek egy új, tágas laboratórium építésére. 1973-ban talán felépül, R. A. Mozgalom Nagykanizsa szépítésére Együttes ülést tartott a nagykanizsai városi tanács vb és a Hazafias Népfront helyi elnöksége Együttes ülést tartott a nagykanizsai városi tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront városi elnöksége. Az ülés legfontosabb napirendje a két szerv együttműködési tervének megvitatása és elfogadása volt, de alkalom nyílt arra is, hogy áttekintsék az eddigi együttműködést, illetve számba vegyék az eredményeket. A beszámoló, de a szóban elmondottak is azt bizonyították, hogy a városi tanács végrehajtó bizottsága és a Hazafias Népfront között eddig is eredményes volt a kapcsolat. A népfrontbizottságok és körzeti szervei minden alkalommal nagy segítséget adtak a tanácstagi beszámolók megtartásához, de különösen értékes támogatást nyújtott a népfront az egész város jövőjét meghatározó városrendezési és egyéb tervek elkészítéséhez. A tanács nem csak meghallgatja a népfront-bizottságoknál felhalmozódott észrevételeket, javaslatokat, hanem messzemenően hasznosítja is azt. A lakosság nagyfokú érdeklődését jellemzi többek között, hogy az 1969. évi tanácstagi beszámolókon 4 ezer 222-en vettek részt, s ebben a jó eredményben fellelhető a népfront-aktívák eredményes munkája is. Az együttműködési terv mindemellett feltételezi, hogy a kapcsolat még szorosabbá váljon a két szerv között. Illetve, mint a hozzászólásokban is elhangzott, nemcsak a két szerv együttműködésére van szükség, hanem az egyéb szervekére is, mint a körzeti pártszervezetek, nőtanács, lakóbizottságok, körzeti KISZ- alapszervezetek, Vöröskereszt. Feladat az idén lesz bőven, nemcsak hazánk felszabadulásának 25. évfordulójával és a Lenin-centenárummal kapcsolatban, hanem hosszabb távon is. Az elfogadott határozatban olyan tennivalók szerrepelnek, mint a „Tegyük széppé Nagykanizsát” mozgalom beindítása, ami már a közeli napok feladata, s amelynek során a legeredményesebben dolgozó, legtöbb társadalmi munkát végző körzet százezer forint jutalmat kap, a második helyezett ötvenezer forintot. A jubileumi eseménysorozattal ugyancsak számos feladat vár megoldásra, élménybeszámolók, beszélgetések, kiállítások szervezése, felszabadulási emlékpark létesítése stb. Elfogadták azt a javaslatot is, hogy alakítsák meg a tanácstagok klubját, ahol a népfront-aktívak, de más társadalmi szervek tagjai is rendszeresen találkozhatnának, sőt bizonyos, fontosabb témákból előadások is elhangzanának a jobb tájékozottság érdekében. ŐSZINTE SZAVAK Jegyzetek a MEZŐBER termelési tanácskozásáról A kezdet megszokott. A hosszú asztaloknál úgy helyezkednek el az emberek, hogy az elnökség felé eső helyek üresek, azután az igazgató részletesen elmondja, miként sikerült teljesíteni a terveket. A MEZŐBER zalaegerszegi kirendeltségének termelési tanácskozásán Németh János igazgató számol be arról, hogy nyolcvan mezőgazdasági üzemtől, köztük 62 termelőszövetkezettől kapak megbízást 1969-ben. Szerződést kötöttek 230 terv elkészítésére, amelynek értéke 415 millió forint volt. Ebből 196-ot éves befejezésre rendeltek meg az ügyfelek, s közülük ötöt nem tudtak elkészíteni. Az igazgató elmondta, hogy az elmúlt évben sok volt a határidőcsúszás, nem úgy mentek a dolgok, ahogyan kellett volna. A hibák nagy részét beszámolójában felsorolja, de javasolja, inkább mondják el a dolgozók. S ők elmondják. — Én kezdettől fogva a kollektívában dolgozom, törzsgárdatagnak érzem maga — áll fel Váczi Győző tervező. — Mindegyikünknek érdeke, hogy jól menjenek a dolgok a vállalatunknál. Nem lehet azt csinálni, amit a múlt évben és előtte, hogy esetenként hibás, hiányos tervdokumentációk menjenek ki a gazdaságokhoz. Nem értek egyet azzal, hogy a határidőket egymásra halmozzuk, aztán valósággal kilapátoljuk a tervdokumentációkat. A minőségre így nem lehet eléggé ügyelni. — Túlzott hajrá volt a prémiumért, és előfordultak esetek, amikor kimaradtak alapvető dolgok a tervrajzokból — mondja Jakab István tervező. Elmondják, hogy az egyik négy tsz számára készített irodaház tervezet pedig mire befejeződött, több millióval nagyobb költséget mutatott a megbeszéltnél. Gyakran nem számoltak a gazdaságok véges anyagi lehetőségeivel. —Be kell ismernünk, hogy a tervezéseknél nem volt valami nagy rend — állapítja meg Farkas Ferenc főmérnök. — Került az asztalomra olyan istálló tervdokumenáció, amibe három helyen vezették a vizet. Kooperálni kell az azonos munkát tervezőknek, és az osztályvezetőktől ezután szigorúan megköveteljük az ellenőrzést. Az új szervezeti rend ezt biztosítja. Az előkészítő osztály életrehívása is ezt a célt szolgálja. Vállalatunk az új gazdasági mechanizmusban alakult, három éve dolgozunk és egyre növekszik a létszám, növekszik a feladatkör. Igazság szerint azért vállaltunk annyi munkát, hogy a gazdaságok minél több beruházást, minél gyorsabban megvalósíthassanak. Megyénk gazdagodik ezzel. És úgy láttuk, a hetven százalékos dotáció kihasználását segíteni kell az épületekben szegény szövetkezetekben. A sok munka megerőltető volt ez igaz, és egy kezdő vállalat számára különösen sok nehézséget jelentett. Én úgy látom, az 1970-es esztendő a rendeződés éve lesz. — Az is hiba volt — emelkedik szólásra Kiss Béláné beruházási előadó —, hogy a tervezők és a bonyolítók között rossz volt a kapcsolat. Ha egy tervezési szerződés elkészítéséhez adatokat adtunk be, két—három hónap múlva lett csak belőle szerződés. Nyilvánvalóan a gazdaságok boszszankodtak a várakozás miatt. És ha azt mondtuk, hogy a tsz-nek ennyi meg ennyi pénze van, ebből kell kihozni az építési költséget, a tervezők válasza ez volt: nem,érünk rá spekulálgatni rajta. — A dolgozók észrevételeivel egyetértek — mondja Németh János igazgató. — Nagyon örülök a kritikának, mert csak így lehet előbbre jutni, ha a dolgozók maguk is érzik, hol mit kell tenni. Inkább mondjuk meg egymásnak a hibákat és dolgozzunk jól, mintsem fordítva, hiszen mindannyiunk érdeke a jó eredmény. Az arcokon látszik, hogy az őszinte vita feloldotta a légkört. Tisztázódtak a legkényesebb kérdések is, és ez feltétlenül az egyik legfontosabb alap a jó munkához. A jó munka pedig nemcsak a MEZŐBER vállalat dolgozóinak és vezetőinek érdeke, hanem megyénk mezőgazdasági üzemeinek, szövetkezeteinek ** a a i