Zalai Hírlap, 1970. augusztus (26. évfolyam, 179-203. szám)

1970-08-08 / 185. szám

2 Megegyezés Moszkvában (Folytatás az 1. oldalról.) működés fejlesztésének és bővítésének, a további eu­rópai enyhülés és az euró­pai biztonság érdekeinek egyaránt — jelentette ki a szovjet kül­ügyminiszter. ★ A Scheel vezette nyugatné­met küldöttség pénteken a kora délutáni órákban Moszk­vából visszaérkezett Bonnba. A nyugatnémet külügymi­niszter a repülőtéren nyilat­kozott a sajtó, képviselőinek. „ — Delegációnk moszkvai missziója véget ért — mondotta. Tizenkét napon át szakszerű, kemény és tü­relmes tárgyalásokat folytat­tunk a szovjet kormánnyal. Olyan eredménnyel jövök vissza, amely — biztosítja a német nép nemzeti érdekeinek megőrzé­sét, — elősegíti az európai béke megszilárdítását, — új alapokra helyezi a Szovjetunió és az NSZK jö­vendő kapcsolatait és — nagyobb biztonságot hoz lakosságunknak”. Scheel aláhúzta, hogy mind­két fél „igen komolyan” tár­gyalt. Reményének adott han­got, hogy a szerződés alapj­ain az NSZK közelebb jut a Ke­­let-Európával való megbéké­léshez is. Bonn (MTI): Conrad Ahlers. a nyugatnémet kormány szó­vivője pénteken délelőtt sajtó­­értekezletet tartott Bonnban. Mint mondotta, Willy Brandt kancellár „nagyon örül a Moszkvában kidolgozott szov­jet—nyugatnémet szerződés­nek és igen elégedett a tár­gyalások eredményével”. A szövetségi kormány — fűzte hozzá Ahlers — az eu­rópai béke biztosításához való hozzájárulásnak tekinti e szerződést. A kormány re­méli, hogy az ellenzéki pár­tok „helyesen értékelik majd” a moszkvai tárgyalások ered­ményeit. A bonni kormány szóvivője közölte azt is, hogy a Moszkvában pénteken parafált szovjet—nyugat­német szerződést ennek aláírásakor hozzák majd nyilvánosságra. Újságírók kérdéseire válaszol­va azt mondotta, hogy tudo­mása szerint a szerződést­ Moszkvában fogják aláírni. Erre — mint mondotta — jö­vő héten kerülhet sor.­­ Az angol kormány pénte­ken hivatalos nyilatkozatban foglalt állást a néhány órá­val korábban Moszkvában pa­rafált szovjet—nyugatnémet szerződéssel kapcsolatban. A brit nyilatkozat a kelet— nyugati kapcsolatok javításá­val összefüggésben „rendkí­vül fontos fejleménynek’’ ne­vezte a szerződést. Felbocsátották az Interkozmosz—3 műholdat Moszkva­ (MTI). A szocia­lista országok békés célú űr­kutatási és hasznosítási prog­ramjának megfelelően, a Szov­jetunióban pénteken felbocsá­tották az Interkozmosz—3 mű­holdat. A szputnyik szovjet és cseh-szlovák gyártmányú tudomá­nyos műszereket hordoz. A re­pülést szovjet és csehszlovák szakértőkből álló operatív cso­port irányítja. A műholdon el­helyezett tudományos műsze­rek normálisan működnek. Hirosima szemtanúi II. A szennyesvíz íze (Okamura Masasi beszámolója) AZON A NAPON az ég cso­dálatosan derült volt... A Hirosima Körzeti Ezred törzsénél teljesítettem szolgá­latot. Nyolc óra után, a sza­bályzatnak megfelelően, be­léptem a segédtiszt irodájá­ba, hogy jelentést tegyek az előző nap eseményeiről. Az­után visszatértem irodámba. — Szörnyű hőség van ma­ — szóltam bajtársaimhoz. Abban a pillanatban a nap­nál milliószor fényesebb vil­lám ragyogott fel. Arcomat önkéntelenül tenyerembe te­mettem, testem megingott, hatalmas dörrenés hallatszott, majd minden elsötétült. „Légitámadás’ — gondol­tam. Még nem vesztettem el eszméletemet, semmi fájdal­mat vagy ütést nem éreztem. Aztán észrevettem, hogy az épület romjai alatt fekszem eltemetve. Fájdalmas nyögéseket hal­lottam, mind többet és többet. — Jaj, fáj... segítsetek... a kezem... szabadítsátok ki a kezem... emeljétek ki a lá­bamat ... — Vak sötét, szív­­szaggató jajveszékelések. És akkor hirtelen rámtört a ha­lálfélelem: — Segítség! Segítsen vala­ki! — kezdtem el én is kiál­tozni, de senki sem felelt. A többiek ordítása elnyomta se­gélykérésemet. Nyelvemen sós ízt éreztem. Jobb kezemmel ijedten végig­simítottam arcomat, síkos volt, de érdes is, mintha olaj­ba kevert homokkal kenték volna be. Mi lehet? A gyújtó­bomba olaja? Nem, ez folyé­kony mérgesgáz! Néhány per­cig vívódtam, úgy gondoltam, hogy ez csakis mérges gáz le­het. Akkor pedig vége! Ebben a pillanatban mondtam le végleg az életemről... Hirte­len a múlt emlékei tódultak agyamba: szemem előtt meg­jelentek szülőfalum hegyei, mezői . „Istenem! Soha töb­bé nem látom viszont! Aztán apám alakja állt tisztán előt­tem, szúrósan rámszegzett te­kintettel ... Csak szellemké­pek voltak! De türelmetlen vágy fogott el utánuk és ez hirtelen visszaadta erőmet. „Nem halhatok meg! Ki kell jutnom innen!” FOGCSIKORGATVA meg­feszítettem lábamat és válláré­ról lelöktem a rámzuhant ge­rendát. Dobáltam le magam­ról a romtörmeléket, mint egy őrült, úgy küzdöttem. Tudtam, ha ott maradok, elpusztulok! Tíz—húsz percig lehettem a sötétben. Végül egy kisebb ge­renda megmozdult, kis rés nyílt, akkora, hogy a fejem már kifért rajta. Aztán már a vállam­ is. A remény rettene­tes erőt adott. Míg kimásztam a résen, egy nagy szög felha­sította bőrömet — de nem is éreztem, csak küszködtem és végül kijutottam az udvarra. Ott semmi, még egy macska sem... Fel akartam állni. Nem si­került. Mászni kezdtem a ház irányába, akkor vettem észre a földön a csíkot, amit az ar­comból csurgó vér festett. Te­hát a sós íz a nyelvemen vér volt. Az ijedtségtől és a ször­nyű fáradságtól elájultam. A menekülők jaj-zápora ébresz­tett fel és felnyitva szememet megláttam közvetlen közelem­ben egy vérben fekvő kato­nát. Kúsztam tovább, noha már alig birtam el testemet. A hő­ség, a vérzés, a verejték elvi­­seltetetlennek tűnt, torkom égett a szomjtós, vizet! vizet! Felkúsztam a víztartály falá­ra, bedugtam fejem a vízbe és vedeltem a piszkos lét­­, de milyen jó volt, ilyen édes vi­zet még sohasem ittam! Pár pillanatot pihentem, az­tán megpróbáltam feltápász­­kodni a szivattyúra ... Körül­néztem. Szörnyű látvány! A város a romhalmaz. Itt-ott fekete vagy fehér füstnyalá­bok. A felhő mélyen feküdt a város felett, ilyen lehet a vul­kánfüst a kráter torkában. A Nyugati Katonai Gyakor­lótér hemzsegett a sebesültek­től. Micsoda szörnyű bomba okozta ezt? Nincs habozás, ingadozás, erre most nincs idő, hiszen a romok alá temetett bajtár­saim segélykérő hangját hal­lom ! De mire mennék egye­dül? Miért nem jön senki? Hol vannak a segély­csapa­tok? A borzalmas zaj mind jobban felőrölte idegeimet. Közben állandóan gyülekeztek a me­nekülők a gyakorlótéren, öre­gek, asszonyok, gyermekek jajveszékelése szagatta szíve­met. ÉS ELÉM TÁRULT a földi pokol: kísérteties, vérben úszó arcok, egy meztelen leánycsoport, anya eszelősen magához szorítva gyermekét, mint szellemek futottak el mellettem. És én? Arcom, ke­zem, lábam puffadtak; úgy nézhetek ki, mint egy buddha kőszobor silány mása. Odaor­dítottam a földön fetrengők­­höz: — Baj­társak! Legyetek erő­sek! Kússzatok, másszatok, ha futni nem tudtok! — Csak fájdalmas nyögés volt a vála­szuk. Akkor észrevettem mel­lettem egy súlyosan sebesült katonát, kezét az ég felé emel­ve reszkető halk hangon nyö­­szörgött: — „Segíts”. Megis­mertem hangjáról: Hurumoto volt, régi háborús bajtársam, Hurumoto őrmester. Megragadtam derékszíjánál fogva és elindultunk, ki a gya­korlótérről LEÍRHATATLAN, amit az utcán láttam! Hakusima felé vezető villamosvonalon lángo­ló vezetékek — az úton ke­­resztül-kasul rohanó, ordíto­zó menekülők, súlyosan és enyhén sebesültek, segélyért nyögök —, de senki sem fi­gyelt rájuk, mindenki mene­kült, saját életét féltve. Én meg csak vonszoltam Harumotót, bukdácsolva, el­esve, majd ismét feltápász­­kodva, míg végre az Izumi villánál elértük a folyót. A túlpart lángolt, lángjai mind magasabbra csaptak, már idáig perzseltek. Hurumoto felnyögött: Vizet! — Légy türelmes! Ha most vizet innál, biztosan meghal­nál! — Azt akarom. Adj vizet, nem bánom, lehet a folyó­ból is. — Átmegyünk a folyón! — ■mondtam. Kihalásztam néhány úszó épületgerendát, lábszár­­tekercseinket leszedtem és egy tutajt kötöttem össze. Átcsák­­lyáztunk a túlpartra. A rak­partra érve zubbonyomat víz­zel itattam át ,hogy Harumo­­tóval át tudjunk vágni a láng­falon. — Bajtársam! Nincs semmi baj! Csak még egy kis türel­met! — bátorítottam. A To­­kinabasi híd keleti hídfőjénél vágtunk a lángoknak és sike­rült a túloldalon elérni a Hu­­tabajama hegyet. Felkúsztunk rá. Kúszás közben hányinge­rem támadt, háromszor egy­más után hánytam valamilyen sárga lét. Hányás után gyötrő éhséget éreztem, aztán szeren­csére elmúlt... HURUMOTO teljesen kime­rülten feküdt. Körülöttünk senki, a dombon csend és nyu­galom. Aztán nyugat felől dörgések hallatszottak, hirte­len vihar támadt, mint fehér csíkokból szőtt függöny — a távoli zápor. Már nem em­lékszem hány óra lehetett, amikor elaludtunk, fejünk szorosan egymás mellett... Később megtudtam, hogy a ház, amely rámszakadt, mind­össze 750 méternyire állt a robbanás gyújtópontjától. Fordította: Dr. Szerdahelyi István Következik: Az üvegszilánk emlékeztet... ZALAI HÍRLAP Halálra ítéltek egy alezredest Szórványos összecsapások Dél-Vietnamban Súlyosbodik a kambodzsai helyzet A hazafias erők egyre több területen érnek el jelentős katonai sikereket Phnom Penh (MTI): Kam­bodzsában a kormánycsapatok és a hazafias erők több helyen vívtak heves harcokat. A fő­várostól körülbelül 70 kilomé­ternyire északnyugatra fekvő Skounért már egy hete tarta­nak a harcok és a kormány­hadsereg támadásai ellenére a népi erők még mindig ellenőrzésük alatt tartják a piacteret és a város nagy részét. Több mint egy hónapja tar­tanak a csatározások az or­szág középső részében fekvő Kompong Thom körül is. A küzdelem elhúzódását egy Phnom Penh-i katonai szóvivő azzal magyarázta, hogy a népi erők megerősítéseket kaptak. Egyre közelebb kerülnek a Szihanuk párti fegyveres erők Phnom Penh-hez is, így — mint a szóvivő közölte — két nap óta folyik a harc a fő­várostól hat kilométernyire fekvő Prek Luong-nál, csütörtökön a népi erők tüzérsége meglepetéssze­rű támadást intézett egy Phnom Penh-től 13 kilo­méternyire északra fekvő katonai üzemanyagraktár ellen. A kambodzsai helyzet sú­lyosbodásáról számol be az AFP Phnom Penh-i tudósítója is idézve egy Kambodzsába kiküldött dél-vietnami zászló­alj parancsnokát, Tran Ba Dl tábornokot. A tábornok a töb­bi között közölte, hogy a Phnom Penh-től körülbelül 50 kilométernyire délnyugatra fekvő Kampat városa körül dúlnak a harcok és a várost bekerítés fenyegeti. A Phnom Penh-t a dél-vietnami határral összekötő és Takeon áthaladó 2. országos közlekedési útvo­nal használhatatlan — mon­dotta a tábornok —, mert az ellenfél több helyen elvágta és lerombolt öt fontos hidat. A 3. számú útvonal szintén el van vágva, de Tran Ba Di sze­rint ebben az övezetben a helyzet nem válságos. Kampaiban egy katonai bí­róság árulás és az ellenséggel való kapcsolat miatt ha­lálra ítélte Tom Saravan kambodzsai alezredest. Az alezredessel együtt három katonai és 15 polgári személyt is bíróság elé állítottak, de az ő ügyükben még nem hoztak ítéletet. Saigon (UPI): Dél-Vietnam­ban a szabadságharcosok grá­nátokkal lőtték az amerikaiak Kham Duc-i utánpótlási köz­pontját. A becsapódó lövedé­kek felszaggatták a kifutó­pályákat, úgy hogy több óra hosszat tartott, amíg ismét használhatóvá tudták tenni. Hírügynökségi jelentések szerint Dél-Vietnam területén el­csendesedtek az összecsa­pások. Csak dél-vietnami kormánykatonák és a ha­zafias erők harcairól ér­kezett Saigonba néhány jelentés, viszont az amerikaiak és sza­badságharcosok között az utób­bi 24 órában nem került sor összetűzésre. Saigoni szóvivő közlése szerint a kormánycsa­patok vesztesége 14 halott és 31 sebesült volt. Todor Zsívkov fogadta Jan Markót Szófia. (MTI). Todor Zsiv­­kov, a Bolgár Kommunista Párt Központi Bizottságának első titkára, az ország minisz­tertanácsának elnöke fogadta a jelenleg Bulgáriában üdülő Jan Marko csehszlovák kül­ügyminisztert, és szívélyes megbeszélést folytatott vele. Az eszmecserén részt vett Ivan Basev bolgár külügyminisz­ter is. A szovjet békebizottság nyilatkozata Moszkva­ (MTI), Hirosima és Nagaszaki amerikai atom­bombázásának 25. évfordulója alkalmából a szovjet békebi­zottság nyilatkozatot adott ki, amely hangsúlyozza, hogy a Japán elleni hadműveletek utolsó napjaiban már nem volt stratégiailag szükséges az atomfegyver alkalmazása, ezt csupán az amerikai kormány­körök világuralmi törekvése diktálta. — Ma is fennáll egy ter­monukleáris világháború kirobbantásának veszélye. Ennek forrása az imperia­lista erők, elsősorban az amerikai imperializmus politikája — állapítja meg a nyilatkozat. Ezért fokozottan harcolni kell az imperialista agresszió, a termonukleáris világháború veszélye ellen, a nukleáris fegyverek teljes eltiltásáért. A nyilatkozat rámutat arra, hogy a szovjet nép helyesli a szovjet kormánynak a fenti célokra irányuló erőfeszítéseit. Nimeri Pekingben Peking. (MTI). Nimeri, a Szudáni Forradalmi Tanács elnöke csütörtökön néhány napos hivatalos látogatásra Pekingbe érkezett. A Nimeri vezette szudáni küldöttséget Csou En-laj, a Kínai Népköz­­társaság miniszterelnöke és több más vezető személyiség fogadta. 1970. augusztus 8. Tizenkét tárgyalási nap után... A fehér terítővel borított, négyszögletes asztalon egy vö­rös szattyánbőr dosszié feküdt. Ebben helyezték el az erőszak­ról való lemondást tartalmazó szovjet—nyugatnémet szerző­dés két-két példányát, orosz és német nyelven. Ez volt az eredménye a moszkvai Szpiri­­donov palotában tizenkét na­pon át folyó szovjet—nyugat­német tárgyalásoknak. Miként a nyugatnémet delegáció veze­tője, Walter Scheel bonni al­­kancellár és külügyminiszter péntek délutáni távozásakor re­pülőtéri nyilatkozatában kife­jezte: „Tizenkét napon át szak­szerű, kemény és türelmes tár­gyalások folytak”. Augusztus 7-én, pénteken tehát parafálták a Szovjetunió és az NDK szerződését. Szöve­gét később hozzák majd nyil­vánosságra, de annyit a szöveg pontos ismerete nélkül is tud a világ, hogy a felek kölcsönös megelégedésére született meg az egyezmény, amely fontos előrelépés a nemzetközi hely­zet feszültségének feloldásá­ban, az európai béke és biz­tonság megteremtésében. Nemcsak a két ország kap­csolatainak útjából hárultak el az eddig oly nyomasztóan ható és zavaró akadályok, de egyben az igazi európai biz­tonsághoz vezető út is meg­tisztult. Willy Brandt kormánya, amidőn a múlt év őszén hiva­talba lépett, azt ígérte, hogy — ellentétben az előtte húsz éven át uralkodó bonni rezsimmel — figyelembe veszi az európai realitásokat. A most megkö­tött szerződés figyelemre mél­tó elismerése a realitásoknak. Egyúttal jelentősen megköny­­nyíti Bonn további előrehala­dását, a többi európai szocia­lista országgal való kapcsola­tainak megjavítását is. Igaz, a Brandt—Scheel-kor­­mány a parlamentben csekély többséggel rendelkezik, annál nagyobb és makacsul konzer­vatív ellenzékkel kell számol­nia. Ám ha a nyugatnémet kormány megfelelően száll szembe a történelem kerekét unos-untalan visszafelé for­gatni akaró ellenzékével, ezzel nemcsak saját helyzetét szilár­dítja, s az Európa keleti felé­hez fűződő kapcsolatait javít­ja, de hozzájárul egész Európa biztonságának további erősíté­séhez is. A békés egymás mellett élés politikája a történelmi távla­tú politika. Eseményei és ered­ményei nem egyik napról a másikra születnek. Az új szov­jet—nyugatnémet szerződés is hosszú folyamat eredménye, feltétlenül eredménye, még­hozzá jelentős eredménye. Ezért fogadja örömmel és megelégedéssel mindenki, aki szívén viseli az emberiség bé­kéjének ügyét. ÁLLAMI GAZDASÁGOK, TERMELŐSZÖVETKEZETEK! TEKINTSÉK MEG A BUDAPESTI MEZŐGAZDASÁGI KIÁLLÍTÁS TERÜLETÉN VAKUFOL BEMUTATÓNKAT! A vakufol takarmánytároló berendezés kukorica napra­forgó, pillangósok, fűfélék stb. tárolására szolgál. Mini­mális költségek mellett, minimális tápanyagveszteséggel. Szaktanácsadás! Üzembehelyezés! Szervizszolgálat! A MEGYEI AGROKEREN keresztül szállítunk: sjpf

Next