Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-18 / 245. szám
1970. október 18. Tanul a gyár Itt mindenki siet. Siet a szakszervezeti bizottság titkára is, akihez jöttünk. — Hova? — A faipari technikumba járok, délután foglalkozásunk van, oda sietek — válaszolja Varga Károly, a Kanizsa Bútorgyár szakszervezeti bizottságának titkára. Az szb-titkáron kívül egyébként még nagyon sokan vannak így a Kanizsa Bútorgyárban. „Nem lehet megállni a tanulásban“ Bedi János 1961-ben bétámat munkásként került a válalathoz. Több részlegben is dolgozott, mígnem az asztalosműhelyben kötött ki. Rövidesen beiratkozott a vállalat által szervezett szakmunkásképző tanfolyamra, s az idén le is tette a szakmunkásvizsgát kitűnő eredménnyel. — Mit jelentett ez nekem? Ha csak az anyagiakat nézjzük, mindenekelőtt egy forint órabéremelést. A kitűnő eredményemet az igazgatónk ezzel honorálta, mint ahogyan a jelesen vizsgázotta két 80 fillér órabéremeléssel és így tovább — mondja Bedi János. A szakmunkásbizonyítványon azonban még alig száradt meg a tinta, Bedi János máris azon törte a fejét, hol, hogyan tovább. Nem sokáig tanakodott. Beiratkozott a faipari technikumba. — Miért? Miért nem engedélyeztem magamnak a sok tanulás után legalább egy kis szünetet? Gyárunkban erőteljes ütemben indult meg a fejlesztés, méghozzá az intenzív fejlesztés. Egyre-másra, szinte naponta jönnek az új gépek, gépsorok, automata berendezések, egyre korszerűbb technológiával dolgozunk és nagy szükség van a jólképzett szakemberekre. Lépést akarok tartani a gyár fejlődésével. Igaz, hogy négy kemény esztendő vár rám, az otthoni tanuláson kívül heti háromszori elfoglaltság, dehát mit adnak ingyen? — kérdezi Bódi János. Aranyos László is szinte állandóan tanul amióta a vállalathoz került. Szakmunkás lett, majd leérettségizett, közben elvégzett két házi tanfolyamot, most pedig ugyancsak a faipari technikumban tanul Huszonnyolc éves, két gyerek apja. — Úgy érzem, hogy itt nálunk egyszerűen nem lehet megállni a tanulásban. Annyi kedvezményt, ösztönzést ad a vállalat, hogy nagyon oktalan dolog volna nem kihasználni. Arról nem is beszélve, hogy a fejlesztéssel kapcsolatban szép lehetőségek vannak az előbbrejutásra , is. Ahhoz viszont tudni, tehát tanulni kell — mondja Aranyos László. Elsősorban a szakma nélküli, tehát betanított- és segédmunkások részére házon belül szervezett szakmunkásvizsgára előkészítő tanfolyamokat kell megemlíteni. Ezek hat hónapig tartanak, heti háromszori elfoglaltságot jelentenek, majd elvégzése után a tanulók szakmunkásvizsgát tesznek az iparitanuló-iskolában. E tanfolyam elvégzéséhez milyen kedvezményt nyújt a vállalat? — A tanfolyamokat itt, házon belül tartjuk, méghozzá a műszakokhoz igazodva, tehát mindenkinek megvan az elvégzésére a lehetősége. A képzést saját mérnökeink, technikusaink tartják, az oktatók fizetését a vállalat és szakszervezeti bizottság fedezi, tehát a dolgozóknak a tanfolyam elvégzése, illetve a szakmunkásbizonyítvány megszerzése csak energiájukba kerül — mondja Varga Károly, a szakszervezeti bizottság titkára. Az idén tizennyolcan szereztek így szakmát, s hamarosan újabb csoport indítását tervezik. Sokan, több mint ötvenen járnak jelenleg a Landler Jenő gimnáziumban szervezett, úgynevezett kihelyezett esti technikumba. A szaktárgyak oktatását ugyancsak a vállalatmérnökei biztosítják, míg az egyéb tárgyakat a gimnázium tanárai oktatják. Végső soron ez is ingyenes. A hallgatóknak csupán a könyveket kell megvásárolniuk, illetve a vizsgadíjakat megfizetniük. Heten, mint a vállalat ösztöndíjasai a Budapesti Könynyűipari Technikumot végzik levelezőként. Közülük való Antal Péter is, a kárpitos részleg csoportvezetője. — Milyen megterhelést jelent ennek a technikumnak az elvégzése és miben nyilvánul meg a vállalat segítsége? — Mondhatom azt, hogy a vállalat a legmesszebbmenőkig támogatja tanulásunkat. Többek között megtéríti a budapesti tartózkodásunkkal kapcsolatos szállás- és utazási költségeinket, a vizsgaidőszak alkalmából kieső munkanapokat megfizeti a vállalat, s amiben csak lehet támogat. Én miért tanulok? Egyszerűen azért, mert szükségem van, azért, hogy képes legyek megállni a helyemet az új követelmények között is — mondja Antal Péter. összhangban a gyár és a dolgozók egyéni érdeke Az említetteken túl még számos szakmai továbbképzés, oktatás folyik a vállalatnál. Megkülönböztetett figyelmet fordítanak például az úgynevezett középkáderek képzésére, oktatására is. Tizennyolcan járnak különféle szintű munkaügyi tanfolyamokra, ketten kalkulátori, mások árszakértői, statisztikus tanfolyamokra. Közgazdasági egyetemre, a számviteli főiskolára, a gépipari technikumba ugyancsak többen járnak, arról nem is beszélve, hogy néhányan gimnáziumokban tanulnak, hogy megszerezzék az érettségit Mindent összevetve körülbelül százhúsz—százharmincan tanulnak jelenleg is, hozzávetőleg tehát a vállalat minden tizedik dolgozója. A miértre egyértelmű a választ Azért tanulnak, mert érzik, hogy szükségük van rá, többet akarnak tudni, előbbre akarnak jutni, a korszerű technológiával dolgozó nagyüzemi körülmények között is meg akarják állni a helyüket. Ez pedig csak tanulás árán lehetséges. S hogy a vállalatnak megéri-e? Nyilvánvaló, hogy igen. Az évente oktatásra fordított több százezer forint bőven megtérül. Hiszen nem kis részben azon áll, vagy bukik a fejlesztési elképzelések maradéktalan megvalósítása, hogy rendelkeznek-e megfelelő felkészültségű, tudású szakember gárdával, így a vállalat és a dolgozók egyéni érdeke szerencsésen találkozik. Szalai Zoltán „Minden támogatást megkapunk“ A szakszervezeti bizottság titkárával és Kúti Erzsébettel, a személyzeti osztály dolgozójával próbáljuk számba venni, hogy tulajdonképpen hányan és hol tanulnak a Kanizsa Bútorgyárban. Úttörők az árvízkárosult iskolákért Szép eredménnyel kezdődött a hulladékgyűjtési akció Sikeresen kezdődött meg megyénkben az Úttörők az árvízkárosult iskolákért elnevezésű akció, az első eredmények kiváló teljesítményt mutatnak. A MÉH zalaegerszegi telepe most kezdte a hulladékanyagok elszállítását, már az első napokban jelentős értéket szállítottak be azokból az anyagokból, amelyeket az úttörők gyűjtöttek és tároltak az iskolák udvarában. Legszorgalmasabbak a bezerédi iskolások voltak 4350 kiló vasat, 80 kiló papírt, 50 kiló rongyot adtak át a MÉH-nek 1750 forint értékben, az egy tanulóra eső gyűjtési átlagérték 43 forint 13 fillér. Ez az átlagot messze meghaladó eredmény A tófeji iskolához háromszor kellett kimenni a szállítóautónak, annyi anyag gyűlt össze, 3858 kiló vasat, 426 kiló papírt, 355 kiló rongyot szedtek össze a pajtások, csaknem 1700 forint értékben. Egy tanulóra 10,92 forint esik a gyűjtési átlagból. Hasonlóan szorgoskodtak a sárhidai, a pagodvitenyedi, a pacsai és a babosdöbrétei gyerekek, akik szintén nagymennyiségű hulladékanyag értékével segítik ár■zkárosult társaikat. Több iskolából jelezték, "így a jövő hétre összegyűlik rakományra való hulladék, s lehet szállítani. A MÉH úgy szervezi munkáját, hogy a kiebb mennyiségű hulladékanyagért is a helyszínre megy, körjárattal gyűjti be azt. ZALAI HÍRLAP Gazdag kukoricatermés a Zalaegerszegi Állami Gazdaságban A Zalaegerszegi Állami Gazdaságban 34 erőgép dolgozik nyújtott műszakban az őszi mezőgazdasági munkákban. A tennivalókkal időarányosan haladnak, az 1200 hold búzából 1000 holdon földben a mag, s megkezdődött az őszi mélyszántás, amiből 500 holdat végeztek el és még 1200 hold van hátra. A napokban teljes erővel hozzáfognak ehhez a munkához. Megkezdődtek az előkészületek a kukoricabetakarításhoz. A hét első napjaiban három kombájnnal és két csőtörővel látnak a „kukoricaszürethez”. Ez lesz a második év, hogy a teljes termést gépek takarítják be. A hozam jónak ígérkezik, a tervezett 29 mázsával szemben 32 mázsát várnak átlagosan holdanként májusi morzsokban számítva. Olaj a földeken Tegnap hajnalban vették észre, hogy az NL 430-as kútnál Bocfölde határában műszaki baleset következtében az olaj nem a vezetékbe, hanem a szabadba áramlik. Először a 430-as kút környékét árasztotta el a fekete olaj, majd a domboldalon a 75-ös út felé folyt. Az útmenti, magános ház kertjét és a földeket elárasztó olaj szerencsére nem jutott vízvezető árokba, mert a hibát idejében észlelték, s rögtönzött gáttal ennek elejét vették. Érdeklődésünkre — hogy mi okozta a történteket és menynyi olaj jutott a földekre — nem kaptunk felvilágosítást az olaj összegyűjtését irányító Hencz László termelési, főosztályvezetőtől. Ottjártunkkor szippantó tartálykocsik segítségével igyekeztek az olajbányászok a dermedt anyagot összegyűjteni, s elszállítani. Olaj „tó” a kút körül. (Mészáros Ferenc felvétele) A TEREMBEN sokan vannak. Amikor az országgyűlés, képviselő megérkezik, szinte mindenki külön-külön köszönti. Gazsó Sándor pedig személy szerint viszonozza a köszönéseket. Otthonosan mozog a kiskanizsai Móricz Zsigmond művelődési házban. Gyakran megfordul itt. Eleven a kapcsolata választóival. — Régen Kállay Tibor volt a kanizsai képviselő. Ide csak a választások előtt jött, s olyankor ígérgetett fűt-fát. Már pénzügyminiszter volt amikor egyszer a gazdasági válság idején megkérdeztük tőle: Mi lesz a sok munkanélkülivel? A méltóságos úr erre igy válaszolt: Hát a munkanélküliség ellen nincs mit tenni! Aztán a városi urakkal gyorsan elsietett díszebédre nehogy még továbbkérdezősködjünk — emlékszik a múltra mellettem Horváth István bácsi, aztán hozzáfűzi —: Látja, ez a jó, hogy a mostan képviselők az emberek között járnak. A KÉPVISELŐ az országülés legutóbbi üléséről számol be kisskanizsai választóink. Mind a negyedik ötéves tervtörvényről, mind a választási törvény módosításáról, sőt még az intertúgációkról is eleven képet ad. Kiskanizsai este A képviselő a választói között Az emberek figyelmesen hallgatják, s egyetértő zsongás szalad végig a termen, amikor Gazsó Sándor hangsúlyozza : " Amit eddig tettünk, arra jogosan vagyunk büszkék, ám nem lehetünk elégedettek a munka termelékenységének, emelkedésével, munkaerőgazdálkodásunk még nem elég korszerűen szervezett, sok helyen a munkafegyelem is kifogásolható, általában lassú a beruházásaink megvalósításának üteme, s azok rendszerin többe kerülnek a tervezettné A képvielői beszámoló tórs világos. Nem csak a negyedik ötéves terv imponáló számadatait, célkitűzéseit húzza alá, hanem arról is szól, mindezt hogyan, milyen módon lehet elérni. Korszerűsíteni kell termelésünk szerkezetét, támogatni a tudományos és műszaki fejlesztési törekvéseket, tovább kell fejleszteni a nemzetközi gazdasági együttműködést, s természetesen kinekkinek a lehető legjobban helyt kell állnia munkakörében. SZÓ ESIK persze arról is, ami a kiskanizsaiak nagy részét közvetlenül érinti. A mezőgazdaságban a fő célunk a hústermelés fellendítése oly módon, hogy a takarmányok fehasználásának hatékonysága növekedjék, ugyanakkor a termelési idő ezzel arányosan csökkenjen. A beszámoló második felében az országgyűlési képviselő részletesen elmagyarázza aválasztási törvény módosítását, ennek jelentőségét. Aztán a párt X. kongresszusának az előkészületeiről beszél. — Életünk eseményei, táradalmi, gazdasági előfeltalálásunk bizonyítja, hogy a IX kongresszus óta erősödött a párt vezető szerepe. A párt időben feltárta társadalmi fejlődésünk legfontosabb kérdéseit, s kidolgozta célszerű megoldásuk módjait — mondja egyebek között. Amikor vége a beszámolónak, a képviselői jelentést a kiskanizsai választópolgárok hosszantartó tapssal honorálják, s hagyják jóvá. — Jó dolog, hogy a képviselőnk részletesen beavat bennünket az országos politikába — mondja dr. Kovács Géza körzeti orvos. Az országos ügyek mellett persze nem kerülhetők el a helyi problémák, gondok sem. A veterán Gozdán Józsi bácsi például olyasmit kérdez, ami mostanában sok kiskanizsai embert foglalkoztat. — Mi lesz a boradóval? — Az idén még a jelenlegi szabályok érvényesek — feleli a képviselő —. Úgy tudom, jövőre aztán az öt hektoliteren aluli termelőknek másként, átalányban ■ vetik ki a borfogyasztási illetéket. KÉSŐBB JÁR, amikor Gazsó Sándor elbúcsúzik a választóitól. Többen megkérdezik: — Mikor jön legközelebb Kanizsára? — Már holnap reggel — hangzik a válasz —. A Fegyveres Erők Klubjában tartok a rendőröknek, katonáknak tájékoztatót az országgyűlés munkájáról. T. R. 3 Tovább egy lépéssel az ifjúság körében ** végzett agitációs és nevelő munkáról, a fiatalok érdekvédelméről az utóbbi években egyre több szó esik az üzemeknél, vállalatainknál. A közelmúltban a Zala megyei Állami Építőipari Vállalatijai is napirendre tűzték ez témát. A fiatalok helyzete elemzésének a vállalatnál különösen nagy jelentősége van, hiszen nem kevesebb mint 1200 fiatal dolgozik a különböző munkahelyeken. S egyáltalán nem mindegy, hogy ezt a jelentős erőt miként tudják mozgósítani a gazdasági munkára, s hogyan használják ki a fiatalok a politikai, szakmai képzés lehetőségeit, s hogyan készülnek fel a holnapi feladatok megoldására Számos tény bizonyítja, hogy a Zala megyei Állami Építőipari Vállalatnál — mozgalmi és gazdasági vonatkozásban egyaránt — nagy aktivitásról tesznek tanúbizonyságot a fiatalok. Különösen a termelés eredményesebbé tétele érdekében folyó munkából veszik ki aktívan a részüket A többi között a szocialista címet nyert brigádok negyven százaléka fiatal. Népszerűek, hatékonyak a KISZ egyes termelési és társadalmi munkaakciói. Rendszeressé tették a fiatalok az ifjúsági őrjáratokat, a brigádokban tett vállalások teljesítésével nagy gondot fordítanak a munka minőségének javítására. Ami pedig a társadalmi munkát illeti, főként nekik köszönhetik a vállalat dolgozói, hogy több millió forint értékű sportpálya áll rendelkezésükre, tekintve, hogy azt nagyrészt a fiatalok társadalmi munkájával hozták létre. Jónak lehet értékelni azt is, hogy évenként több mint 200 fiatal vesz részt rendszeresen politikai oktatásban, s élnek azzal a lehetőséggel is, hogy közép- és felsőfokú iskolákban tanuljanak. Évente mintegy 25—30 fiatal fejezi be tanulmányait az említett iskolákban, közülük 8—10 a vállalat ösztöndíjasaként. A fiatalok aktivizálásával tehát nincs különösebb baj a vállalatnál. Ez egyben arra is utal, hogy érdekvédelmi oldalról sem hagy különösebb kifogásolni valót a vállalati vezetők tevékenysége. Megbecsülik a fiatalok munkáját, képviselik érdekeiket Ezek alátámasztására is számos példát lehetne felsorolni. A fiatalok bére a felnőttek kereseti színvonalán mozog. A kezdő szakmunkások 1400—1600, a gyakorlattal rendelkezők 2000—2500 forintot keresnek. Ugyancsak a fiatalokkal történő törődést jelzi, hogy a vállalat segítséget nyújt lakásgondjaik megoldásában. Két év alatt 44 lakás épült vállalati támogatással, melyből 34-et a fiatalok kaptak. Az említett, s korántsem a teljesség igényével vázolt eredmények számbavétele mellett az üzemen belüli értékelés során azonban fény derül néhány olyan tényezőre is, ami az ifjúság körében végzett munka további javítását sürgeti, a KISZ-alapszervezetek lényegében betöltik hivatásukat a vállalatnál. A párt vezetésével segítenek marxista-leninista szellemben nevelni az ifjúságot; ismertetik, terjesztik a párt politikáját, közvetítik a fiatalok véleményét a párthoz, a vállalat vezetőségéhez, képviselik az ifjúságot, érvényesíteni igyekeznek a fiatalok törvényekben, rendeletekben biztosított jogait. Aligha lehet azonban kielégítőnek tartani, hogy az 1200 KISZ-korosztályú fiatalból mindössze 223 tagja a KISZ-nek. Húsz éven felüli tag egyre ritkább az alapszervezetekben, noha az idősebbek tapasztalatára a KISZ-munkában is szükség lenne. Aligha vitás, színesebb, vonzóbb programokkal, több fiatalt vonzana a KISZ a vállalatnál. A fiatalok többsége ma már az általános iskola befejezése után vállal munkát. Általában. A statisztikai adatokból azonban kitűnik, hogy a vállalatnál dolgozó 20 éven aluliak 10 százaléka mégsem fejezte be az általános iskola 8. osztályát. Igaz, hogy az idősebb korosztályban ez az arány lényegesen rosszabb — egy vállalati szakszervezeti felmérés szerint a dolgozók 41,5 százaléka nem végezte el az általános iskola 8 osztályát —, de ha azt tekintjük, hogy az építőipari munka ellátása, s egyáltalán a társadalmi életbe történő beilleszkedés mindinkább igényli az általános iskola által nyújtott alapműveltséget, feltétlenül indokoltnak látszik, hogy a mozgalmi és gazdasági vezetők jobban figyeljenek erre a bizonyos 10 százalékra is. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalatnál kiemelt feladatnak tekintik a fiatalokkal történő foglalkozást Ennek kétségtelenül sok eredménye született már. Aligha vitás azonban, hogy kívánnivaló is akad. Ez utóbbira éppen maguk a vállalat vezetői mutattak rá, amikor összegezték az ifjúság körében végzett munka tapasztalatait. Alighanem mindez jó alapot teremt ahhoz is, hogy tovább menjenek egy lépéssel, éljenek a tapasztalatokkal, biztosítsák, hogy a munkahelyeken is több törődést tanúsítsanak a fiatalokkal szemben, s még gyorsabban reagáljanak a fiatalok által tett kezdeményezésekre, felvetésekre.