Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)
1970-10-25 / 251. szám
1070. Október 25. Szűcs Borbála munka közben (Kiss Ferenc felvétele) Műszakonként 1042 ezer darab ellenállás Parányi ellenállásmérő előtt ül. Körülötte a munkaasztalon számozott dobozok. Bal kezében egy köteg, most gyártott, még beméretlen rétegellenállást tart. Jobb kezével kihúz egyet, a mérőhídra helyezi. A készülék mutatója kileng, mutatja az ellenállás nagyságát. A már lemért alkatrészt beledobja az értéke szerinti dobozba. Bámulatos gyorsasággal és precizitással dolgozik. — Nem túl egyhangú, fárasztó ez a munka? — Számomra nem — mondja Szűcs Borbála, a Zalalövői Zala Ktsz dolgozója. — Az igaz, hogy nehéz volt megszokni, de most már megy ... — Mióta dolgozik itt? — Ötödik hónapja. — Hány darabot kell megcsinálni naponta? — A norma nyolcezeryolcszáznyolvannyolc... — És mennyit tud lemérni? — Attól függ. Ha csak kéthárom értékből áll az aznapi gyártás, akkor tiz-, tizenkétezer darabot lemérek. Ha tíz, tizenöt felé kell osztályoznom, természetesen kevesebbet. A ktsz-nél két műszakban nyolcvanan foglalkoznak fém rétegellenállás készítésével. Műszakonként átlagosan 120— 130 ezer darab készül el. Erre az évre megközelítően kétmillió forint termelési értéket terveztek. A dolgozók többsége asszony és leány. Ez a munka nem igényel különösebb szakképzettséget, éppen ezért fogadták szívesen azok, akiknek nincs semmilyen szakmájuk, de szerettek volna elhelyezkedni. L \I, \ ! HÍRLAP Ifjúságvédelmi bizottság alakult a KISZ megyei bizottsága mellett A KISZ Központi Bizottsága ez év januárjában hozott határozatában megjelöli az ifjúságvédelmi munka továbbfejlesztésének ütemét. E határozat szellemében a KISZ megyei" végrehajtó bizottsága megtárgyalta a helyi feladatokat és ifjúságvédelmi bizottság létrehozását határozta el, amelynek feladata, hogy az állami szervekkel együttműködve segítse a KISZ ifjúságvédelmi tevékenységét, szervezze a jogi tanácsadást, jogi propagandát, foglalkozzon behatóan a fiatalok érdekvédelmi feladataival. A megyei ifjúságvédelmi bizottság elnökévé Cserjési Jenőné dr.-t, a fiatalkorúak bíróját választották, a titkári teendőket Biró László, a KISZ MB munkatársa látja el. Különleges jelentőséget nyer e nagyszabású programban a megelőzés. A KISZ alapszervezetek tevékenységében mindig ott sejtett az ifjúsávédelmi munka, a barátság, a törődés, a figyelem, a segítség fogalmak határain belül, de most kiemelt, konkrét feladatkéntjelentkezik. Fel kell mérni, hogy a fiatalok között kik élnek veszélyeztetett környezetben, és segíteni kell az esetleges, jellemtorzító körülmények felszámolását. Rendszeresen figyelemmel kell kísérni, hogyan®tartják be a fiatalokra vonatkozó törvényeket, rendelkezéseket. Tanulmányozni kell a bejáró, valamint az albérletben lakó fiatalok életkörülményeit. Növelni kell az Ifjú Gárda operatív feladatait. Ifjúságvédelmi őrjáratokat kell szervezni, amelyeknek hivatása ellenőrizni a szórakozóhelyeket, diákvárótermeket, stb., stb. S végre meg kell találni azokat a tapintatos módszereket, melyek az utógondozás türelmi munkájában a legcélravezetőbbek. A KISZ bizottságok és szervezetek segítsék a társadalmi pártfogó hálózat kiépítését. Jó lenne, ha ennek a nehéz feladatnak egy részét az ifjúsági szocialista brigádok vállalnák magukra. A büntető- vagy nevelőintézetekből szabadult fiatalok erkölcsi fejlődésének útját nagyban befolyásolhatja a baráti figyelem. A jószándékú programból felvillantott részek azt sejtetik, ha a KISZ valóban képes lesz e szerteágazó tematika összefogására, egy megfelelő hálózat kialakítására, s az ellenőrzés rendje is következetes, szigorú lesz, mérhetőek lesznek majd a humánum jegyében megszülető eredmények. 38 millió forint komplex meliorációra a Zalalövői Állami Gazdaságban Nem kell különösebben bizonyítani, hogy a Zalalövői Állami Gazdaság az ország egyik leggyengébben termő táján, — Göcsej, őrség, Hetés — helyezkedik el. A természeti viszonyok mostohasága, a gyenge talaj nem teszi lehetővé, hogy a többi állami gazdasághoz hasonlóan, önerejükből is eredményesen gazdálkodhassanak. Termőföldjeik legnagyobb hibája a vékony termőréteg és rossz vízgazdálkodás. A gazdaság képtelen sikerrel termelni egyes növényeket, hisz a hűvös, csapadékos klíma, a viszonylag kevés napfény kizárja azok gazdaságos előállítását, így nem véletlenül történt, hogy a gazdaság szinte kizárólag az állattenyésztésre rendezkedett be, s növénytermesztésüket is ennek szolgálatába állították. Ennek következtében állattenyésztési eredményeik nem lebecsülendők, amit igazol az 1968-ban elnyert tehenészeti törzstenyésztői cím, vagy akár a tejtermelésben, a marhahízlalásban elért eredményeik. Az állattenyésztés hozamai azonban önmagában kevésnek bizonyultak, hogy a gazdaság a többiek szintjére emelkedjék. Amíg más állami gazdaságok egy-egy évben több millió forintos nyereséggel zárják gazdálkodásukat, Zalalövőn most is veszteségre számítanak, s csak az állami támogatással — amely kétség kívül indokolt az ő viszonyaik között — érhetnek el mintegy 600 ezer forintos pozitív mérleget. A gazdaság vezetői az elmúlt években kétség kívül sokat tettek már termőföldjeik megjavításáért, a termelési szerkezet olyan irányú módosításáért, hogy jövedelmezőbb legyen egész termelésük. Erőfeszítéseik azonban még kevésnek bizonyultak. A fejlődést hivatott szolgálni az a törekvésük, amit a növénytermesztésnél kívánnak alkalmazni. Az állatállomány tömeg- és abraktakarmánnyal való ellátása mellett olyan növények termelését vették tervbe, amelyek művelése teljesen, vagy nagy többségben gépesíthető, s így a műszaki fejlesztéssel kevesebb élőmunkaerő igénybevételével, termelékenyebben végezhetik munkájukat. A fejlesztést két lépcsőben kívánják megvalósítani. Először a kukorica termelés komplex gépesítését hajtják végre, majd a szálastakarmányok betakarítását gépesítik. E tervek megvalósításától egyebet nem várhatnak, mint munkaerő gondjaik megoldását, s a termelékenység növelését. A növénytermesztési hozamok fokozásához másra van szükség. Művelhető területeik egy részének átalakítására, javítására. Elképzelésük erre is készen áll. Eredményes növénytermesztésre alkalmatlan területükből 270 holdat fásítanak az elkövetkezendő években, s ezt tervszerű erdőműveléssel hasznosítják. Ennél sokkal nagyobb munkát igényel az a terv, ami a IV. ötéves tervben 1949 hold komplex meliorációját irányozza elő. Ennek megvalósítása 38 milió forintot igényel, s a gazdaság vezetői bíznak abban, hogy központjuk e szükséges összeget biztosítja, annál is inkább, mivel a keretszámot megkapták. Amennyiben terveiket képesek lesznek megvalósítani, úgy van remény, hogy e rendkívül mostoha körülmények között gazdálkodó állami gazdaság előbbrelépjen, s idővel felzárkózhasson a megye többi gazdaságainak szintjére. Na. ennyit kapott közvetlen útravalóként a gyári küldöttértekezleten Demján Mária, a Zalaegerszegi Ruhagyár varrómunkása. Tarsolyába gyűjtött hát egy sereg mondandót. Csak néhány percig volt lámpalázas, amikor pedig a nők helyzetének, az anyák második műszakjának megkönnyítésére kérte a pártértekezlet férfi résztvevőit már elemében volt. — És lehetne könnyíteni a második műszakon? Nevet, vidáman, felszabadultan. Őt még nem nyomja a második műszak gondja. Leány, egyetlen, későn jött gyermek a családban. —, Lehetne. Úgy például hogy a férj is segít a bevásárlásban, elmegy a gyerekért az óvádéba, sőt el is viszi reggel És a házi munkában segíteni a feleségének sem tartja rangon alulinak. — Ilyennek neveli majd a férjét? Karikagyűrűjére tekint, aráról magabiztosság sugárzik, t élint. 77 TI tíz évvel ezelőtt, Marika tizenöt éves kis----------------lányként lépett be a gyárkapun. Ipari tanulónak jött, a szakmatanulás szándékával. Felszabadult és itt maradt varrómunkásnak. A gyári kórusban énekelt, munkát kapott a KISZ-ben. Ezidőtájt szerveződött a szocialista brigád mozgalom. Marikáék brigádja elnyerte a kitüntető címet. Először, másodszor —, eddig összesen ötször. Ezüstplakettesek. És Marika brigádvezető. — Szülési szabadságra ment brigádvezető — rám bízták a munkát. És így is maradt. Ő ugyan visszajött, de pártfunkiója, kicsi gyereke mellett nem tudta ezt is vállalni. Marika pedig lemondott az éneklésről. Mert bár vallja, dalolva szép igazán az élet, hivatásszerűen énekelni, nem maradt ideje. Három évvel ezelőtt felvették a pártba és a KISZ-be küldték dolgozni. Dolgozott, közmegelégedésre. Így lett tavaly a Vörös Csillag műszak 2-es KISZ-szervezetének titkára , gondjai. Megsűrűsedtek tenniva-----------------------------lói. Lehet bár a délelőtti műszakban, rendszerint csak este ér haza Bakra. Hol a brigád, hol a fiatalok gondja köti le az idejét. Most például a fiatalok lakásgondjainak megoldását segítő javaslaton töri a fejét. Úgy hallotta, megszűnik a KISZ lakásépítési akció, amelynek révén oly sok fiatal jutott otthonhoz. OTP-lakást nem könnyű venni. Valami a KISZ-akcióhoz hasoló, előnyös építési formát kellene kitalálni a fiatal házasok számára. Aztán itt van újra a nők gondja: jó lenne, ha itt az üzemben félkész ételeket vásárolhatnának. Fele annyi időt kellene a konyhában eltölteniök. De olcsó is legyen az a félkész étel, mert a ruházatiipar nem éppen a legjobban fizetett szakma. 1500—1600 forintért nagyon meg kell dolgozni. Ráférne a korszerűsítés a gépparkra is. Mindezek érdekében tennie kell, mert várják tőle, hogy tegyen. A fiatalok azt is, hogy ott legyen kirándulásaikon, a közösen vállalt társadalmi munkában, élenjárjon az oktatásban. És szívesen ott lenne a szórakozásban is. Szerveznének szakkört, klubdélutánt, ha lenne hol. Hatszáz KISZ-tag — egyetlenparányi helyiségre. Az alagsor átalakítását tervezik. Lehet, hogy a megvalósulásig ő már kinő a KISZ-korból? — Az önként vállalt társadalmi munkában, a pártmegbizatások teljesítésében soha egy percig sem nézheti az ember, hogy egy-egy feladat elvégzése személy szerint neki hoz-e valamit — mondja. Munkatársai szerint ő ilyenember is. Önzetlen, másokért szerényen dolgozni mindig kész. I „. . . a városi küldetés párfcértekez■ erre váratlanul érte. Megtiszteltetésként fogadta. S ahogy mondja, itt az újabb meglepetés: küldöttnek választották a megyei pártértekezletre. Neki meglepetés, a gyáriaknak természetes. Azt mondják, rászolgált a megtiszteltetésre. Marika viszont azt mondja: csak a többiekkel együtt juthattam el idáig. Szalagmunka mellett nehéz társadalmi munkát végezni. Ha nem segít a brigád, a szalagvezető és a többiek, nem is lennék képes rá. Ezért is határozta el, legjobb tudása szerint képviseli most már egész Zalaegerszeget a megyei pártértekezleten. Teleki Sári küldött a megyei pártértekezleten a Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika III. Az ésszerű — Előző két cikkünkben eljutottunk addig, hogy vázlatosan az olvasó elé tárjuk a mai helyzetet, s a szükségszerű megoldások indokait. Vázlatosan, hiszen nem volt mód arra — még egy több részből álló cikk esetén sem —, hogy minden tényezőt akár csak felsoroljunk. A jövedelemkülönbségek egyik döntő tényezőjéről, a szociálpolitikáról azonban semmiképpen nem lenne elegendő, ha csak az utalás erejéig szólnánk. Korábban említettük: napjainkban a jövedelmek 75 százaléka származik a munkából, s 25 százaléka társadalmi juttatás. 1950-ben a megoszlás még 82, illetve 18 százalék volt. Az 1950—1970 közötti két évtizedben a lakosság összes jövedelmei a kétszeresére nőttek, a társadalmi juttatások viszont megháromszorozódtak. Mindennapjainkban tehát fontos szerepet játszik az, hogy mit ad akár pénzben, akár természetben juttatásként a társadalom. Kicserélt világ A szociálpolitika eredményei a szó szoros értelmében kicserélték a dolgozó embert körülvevő világot. 1941-ben a lakosság négy százaléka volt nyugdíjas, 1968-ban ez 19 százalékra emelkedett...! 1930-ban 170 ezer házicselédet tartottak nyilván, napjainkban alig néhány százra rúg a háztartási alkalmazottak száma ... A változások legfőbb elindítója a várt 1948 júniusában elfogadott programnyilatkozata volt, amely megállapította a szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének szükségességét, s kimondta: „A szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fokozása.” Ez a megállapítás érvényes ma is. A felszabadulás után végbement gyökeres változások az elosztási rendszer szerves részévé tették a szociálpolitikát. Az ilyen természetű kiadások gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem. A népesség 97 százaléka biztosított, az állam évente 10 milliárd forintot fizet ki nyugdíjakra, s 3 milliárdot családi pótlékra. Azt azonban látni kell: a szociálpolitika nem kizárólag állami feladat. Van abban teendője a vállalatoknak, társadalmi szervezeteknek is. Változatlan elvek Szó sincs arról, hogy bármiféle változás következnék be a szociálpolitika alapelveiben, hogy a szocialista társadalom csökkenteni akarná az emberekről való gondoskodás e formáit. Arra van szükség, hogy a szociálpolitika tökéletesebben szolgálja az össztársadalmi érdeket, s egészséges munkamegosztást hozzon létre az állam, s a vállalatok között. Ami eddig történt... A harmadik ötéves tervben több mint negyven százalékkal emelkedtek a pénzbeni társadalmi juttatások. Növekedtek a nyugdíjak, a két gyerek utáni családi pótlék 75 forint helyett 300 lett, bevezetésre került a gyermekgondozási segély ... Csak óvodákra 300 millió forintot költöttek a tervidőszak alatt, a szakmunkásképző iskolákra félmilliárd forintot ... Egymillió ember veszi igénybe naponta a kedvezményes üzemi étkeztetést, évente egymilliárd forintot költenek munka- és védőruhára. S hogy a változás dinamizmusát, gyorsaságát is érzékeltessük: 1950-ben mindöszsze 303 millió forintot fizettek ki családi pótlék címén, 1969- ben 3 milliárdot; 1950-ben az állam 172 millió forinttal járult hozzá a gyógyszerfogyasztáshoz. 1969-ben 2,2 milliárd forinttal...! S végül: egy társadalombiztosítottra 1950-ben 492 forint jutott, 1969-ben pedig 2668 forint, miközben a biztosítottak száma 4,4 millióról tízmillióra nőtt... Nem furcsa, hogy valamiként mindez „kifelejtődik” abból, amit magunk között, baráti beszélgetéseken, életszínvonalnak nevezünk ? Korszerűbb formák Ahogy a bérek, bérjellegű jövedelmek esetében, úgy a szociálpolitikában is korszerűbb formákkal kell fölváltani a régieket. Az oktatás, egészségügyi ellátás, a kultúra, a sport, az élet ezernyi területe szolgál gyakorlóterepül a szociálpolitikához, tehát a formáknak is mindenütt tökéletesedniük kell. Elsősorban azzal, hogy a társadalmi juttatásokon belül az eddigieknél nagyobb szerep jut a pénzbeni támogatásoknak, például a nagycsaládosok segítésének a családi pótlékok emelésével, a nyugdíjasok helyzetének fokozatos javításával, s így tovább. Amint arra éppen az országgyűlés legutóbbi ülésén, a negyedek ötéves tervvitájában rámutattak: eljutottunk addig, hogy a társadalom egészét, s egyes csoportjait tekintve egyaránt napirendre kerülhetnek a jövedelemelosztás társadalmilag hasznosabb tehát ésszerűbb arányai. Ebben az államnak éppúgy megvannak a maga teendői, mint a vállalatoknak, s a különböző szervezeteknek. Az országgyűlés ülése — a miniszterelnök felszólalása éppúgy, mint a képviselőké — ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a reáljövedelem egy főre jutó 25—27 százalékos növekedése, a reálbérek egy keresőre jutó 16—18 százalékos emelkedése döntő mértékben csakis akkor érhető el, ha fokozódik a társadalmi munka hatékonysága, növekszik a termelékenység. A következő esztendők méhében rejlő változásokat a párt Központi Bizottságának irányelvei a X. kongresszusra tömören így fogalmazták meg, egyben a teendőket is megjelölve: „A Központi Bizottság helyesli, hogy az életszínvonal emelésében a reálbérek növelése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jövedelmének növelése az eddigieknél következetesebben kapcsolódjék a végzett munka eredményéhez, a termelékenysg és a hatékonyság növekedéséhez ... Az átlagosnál nagyobb mértékben emelkedjék a jól dolgozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalmazottak keresete, termelőszövetkezeti tagok jövedelme... A szociálpolitikai intézkedések fő célja a családi jövedelmek közötti különbségek mérséklése, a családi pótlék és a nyugdíjak emelése útján. A szociálpolitikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások. Javítani kell az alacsony jövedelmű családok helyzetét.” Mészáros Ottó