Zalai Hírlap, 1970. október (26. évfolyam, 230-256. szám)

1970-10-25 / 251. szám

1070. Október 25. Szűcs Borbála munka közben (Kiss Ferenc felvétele) Műszakonként 1042 ezer darab ellenállás Parányi ellenállásmérő előtt ül. Körülötte a munkaasztalon számozott dobozok. Bal kezében egy köteg, most gyártott, még beméretlen rétegellenállást tart. Jobb kezével kihúz egyet, a mérőhídra helyezi. A készü­lék mutatója kileng, mutatja az ellenállás nagyságát. A már lemért alkatrészt beledob­ja az értéke szerinti dobozba. Bámulatos gyorsasággal és precizitással dolgozik. — Nem túl egyhangú, fá­rasztó ez a munka? — Számomra nem — mond­ja Szűcs Borbála, a Zalalövői Zala Ktsz dolgozója. — Az igaz, hogy nehéz volt megszok­ni, de most már megy ... — Mióta dolgozik itt? — Ötödik hónapja. — Hány darabot kell meg­csinálni naponta? — A norma nyolcezer­yolcszáznyolvannyolc... — És mennyit tud lemérni? — Attól függ. Ha csak két­­három értékből áll az aznapi gyártás, akkor tiz-, tiz­enkét­­ezer darabot lemérek. Ha tíz, tizenöt felé kell osztályoznom, természetesen kevesebbet. A ktsz-nél két műszakban nyolcvanan foglalkoznak fém rétegellenállás készítésével. Műszakonként átlagosan 120— 130 ezer darab készül el. Erre az évre megközelítően kétmil­lió forint termelési értéket terveztek. A dolgozók többsége asszony és leány. Ez a munka nem igényel különösebb szak­­képzettséget, éppen ezért fo­gadták szívesen azok, akiknek nincs semmilyen szakmájuk, de szerettek volna elhelyez­kedni. L \­I, \ ! HÍRLAP Ifjúságvédelmi bizottság alakult a KISZ megyei bizottsága mellett A KISZ Központi Bizottsá­ga ez év januárjában hozott határozatában megjelöli az if­júságvédelmi munka tovább­fejlesztésének ütemét. E ha­tározat szellemében a KISZ megyei" végrehajtó bizottsága megtárgyalta a helyi felada­tokat és ifjúságvédelmi bizott­ság létrehozását határozta el, amelynek feladata, hogy az ál­lami szervekkel együttműköd­ve segítse a KISZ ifjúságvé­delmi tevékenységét, szervez­ze a jogi tanácsadást, jogi pro­­pagandát, foglalkozzon beha­tóan a fiatalok érdekvédelmi feladataival. A megyei ifjúságvédelmi bi­zottság elnökévé Cserjési Je­­­nőné dr.-t, a fiatalkorúak bí­róját választották, a titkári teendőket Biró László, a KISZ MB munkatársa látja el. Különleges jelentőséget nyer e nagyszabású programban a megelőzés. A KISZ alapszer­vezetek tevékenységében min­dig ott sejtett az ifjúsávédel­­mi munka, a barátság, a tö­rődés, a figyelem, a segítség fogalmak határain belül, de m­ost kiemelt, konkrét feladat­ként­­jelentkezik. Fel kell mér­ni, hogy a fiatalok között kik élnek veszélyeztetett környe­zetben, és segíteni kell az esetleges, jellemtorzító körül­mények felszámolását. Rend­szeresen figyelemmel kell kí­sérni, hogyan®tartják be a fia­talokra vonatkozó törvénye­ket, rendelkezéseket. Tanul­mányozni kell a bejáró, vala­mint az albérletben lakó fia­talok életkörülményeit. Növel­ni kell az Ifjú Gárda operatív feladatait. Ifjúságvédelmi őr­járatokat kell szervezni, ame­lyeknek hivatása ellenőrizni a szórakozóhelyeket, diákváró­termeket, stb., stb. S végre meg kell találni azokat a ta­pintatos módszereket, melyek az utógondozás türelmi mun­kájában a legcélravezetőbbek. A KISZ bizottságok és szer­vezetek segítsék a társadalmi pártfogó hálózat kiépítését. Jó lenne, ha ennek a nehéz fel­adatnak egy részét az ifjúsági szocialista brigádok vállalnák magukra. A büntető- vagy ne­velőintézetekből szabadult fia­talok erkölcsi fejlődésének út­ját nagyban befolyásolhatja a baráti figyelem. A jószándékú programból felvillantott részek azt sejte­tik, ha a KISZ valóban képes lesz e szerteágazó tematika összefogására, egy megfelelő hálózat kialakítására, s az el­lenőrzés rendje is következe­tes, szigorú lesz, mérhetőek lesznek majd a humánum je­gyében megszülető eredmé­nyek. 38 millió forint komplex meliorációra a Zalalövői Állami Gazdaságban Nem kell különösebben bi­zonyítani, hogy a Zalalövői Ál­lami Gazdaság az ország egyik leggyengébben termő táján, — Göcsej, őrség, Hetés — he­lyezkedik el. A természeti vi­szonyok mostohasága, a gyen­ge talaj nem teszi lehetővé, hogy a többi állami gazdaság­hoz hasonlóan, önerejükből is eredményesen gazdálkodhas­sanak. Termőföldjeik legnagyobb hibája a vékony termőréteg és rossz vízgazdálkodás. A gaz­daság képtelen sikerrel ter­melni egyes növényeket, hisz a hűvös, csapadékos klíma, a viszonylag kevés napfény ki­zárja azok gazdaságos előállí­tását, így nem véletlenül tör­tént, hogy a gazdaság szinte kizárólag az állattenyésztésre rendezkedett be, s növényter­mesztésüket is ennek szolgá­latába állították. Ennek kö­vetkeztében állattenyésztési eredményeik nem lebecsülen­dők, amit igazol az 1968-ban elnyert tehenészeti törzste­nyésztői cím, vagy akár a tej­termelésben, a marhahízlalás­­ban elért eredményeik. Az ál­lattenyésztés hozamai azonban önmagában kevésnek bizo­nyultak, hogy a gazdaság a többiek szintjére emelkedjék. Amíg más állami gazdasá­gok egy-egy évben több mil­lió forintos nyereséggel zár­ják gazdálkodásukat, Zalalö­­vőn most is veszteségre szá­mítanak, s csak az állami tá­mogatással — amely kétség kívül indokolt az ő viszonyaik között — érhetnek el mintegy 600 ezer forintos pozitív mér­leget. A gazdaság vezetői az el­múlt években kétség kívül so­kat tettek már termőföldjeik megjavításáért, a termelési szerkezet olyan irányú módo­sításáért, hogy jövedelmezőbb legyen egész termelésük. Erő­feszítéseik azonban még ke­vésnek bizonyultak. A fejlődést hivatott szol­gálni az a törekvésük, amit a növénytermesztésnél kívánnak alkalmazni. Az állatállomány tömeg- és abraktakarmánnyal való ellátása mellett olyan növények termelését vették tervbe, amelyek művelése tel­jesen, vagy nagy többségben gépesíthető, s így a műszaki fejlesztéssel kevesebb élő­­munkaerő igénybevételével, termelékenyebben végezhetik munkájukat. A fejlesztést két lépcsőben kívánják megvaló­sítani. Először a kukorica ter­melés komplex gépesítését hajtják végre, majd a szálas­takarmányok betakarítását gé­pesítik. E tervek megvalósításától egyebet nem várhatnak, mint munkaerő gondjaik megoldá­sát, s a termelékenység növe­lését. A növénytermesztési ho­zamok fokozásához másra van szükség. Művelhető területeik egy részének átalakítására, ja­vítására. Elképzelésük erre is készen áll. Eredményes nö­vénytermesztésre alkalmatlan területükből 270 holdat fásí­tanak az elkövetkezendő évek­ben, s ezt tervszerű erdőmű­veléssel hasznosítják. Ennél sokkal nagyobb munkát igé­nyel az a terv, ami a IV. öt­éves tervben 1949 hold komp­lex meliorációját irányozza elő. Ennek megvalósítása 38 milió forintot igényel, s a gaz­daság vezetői bíznak abban, hogy központjuk e szükséges összeget biztosítja, annál is inkább, mivel a keretszámot megkapták. Amennyiben terveiket képe­sek lesznek megvalósítani, úgy van remény, hogy e rendkívül mostoha körülmények között gazdálkodó állami gazdaság előbbrelépjen, s idővel felzár­kózhasson a megye többi gaz­daságainak szintjére. N­a. ennyit kapott közvetlen útra­­valóként a gyári küldöttérte­kezleten Demján Mária, a Za­laegerszegi Ruhagyár varró­munkása. Tarsolyába gyűjtött hát egy sereg mondandót. Csak néhány percig volt lám­palázas, amikor pedig a nők helyzetének, az anyák máso­dik műszakjának megkönnyí­tésére kérte a pártértekezlet férfi résztvevőit már elemé­ben volt. — És lehetne könnyíteni a második műszakon? Nevet, vidáman, felszaba­dultan. Őt még nem nyomja a második műszak gondja. Leány, egyetlen, későn jött gyermek a családban. —, Lehetne. Úgy például hogy a férj is segít a bevásár­lásban, elmegy a gyerekért az óvádéba, sőt el is viszi reggel És a házi munkában segíteni a feleségének sem tartja ran­gon alulinak. — Ilyennek neveli majd a férjét? Karikagyűrűjére tekint, ar­áról magabiztosság sugárzik, t élint. 77 TI tíz évvel ezelőtt, Marika tizenöt éves kis­----------------lányként lépett be a gyárkapun. Ipari tanulónak jött, a szakmatanulás szándé­kával. Felszabadult és itt ma­radt varrómunkásnak. A gyá­ri kórusban énekelt, munkát kapott a KISZ-ben. Ezidőtájt szerveződött a szocialista bri­gád mozgalom. Marikáék bri­gádja elnyerte a kitüntető cí­met. Először, másodszor —, eddig összesen ötször. Ezüst­­plakettesek. És Marika bri­­gádvezető. — Szülési szabadságra ment­­ brigádvezető — rám bízták a munkát. És így is maradt. Ő u­gyan visszajött, de pártfunk­­iója, kicsi gyereke mellett nem tudta ezt is vállalni. Marika pedig lemondott az éneklésről. Mert bár vallja, dalolva szép igazán az élet, hivatásszerűen énekelni, nem maradt ideje. Három évvel ez­előtt felvették a pártba és a KISZ-be küldték dolgozni. Dolgozott, közmegelégedésre. Így lett tavaly a Vörös Csil­lag műszak 2-es KISZ-szer­­vezetének titkára­ , gondjai. Megsűrűsedtek tenniva­-----------------------------lói. Le­het bár a délelőtti műszakban, rendszerint csak este ér haza Bakra. Hol a brigád, hol a fiatalok gondja köti le az ide­jét. Most például a fiatalok lakásgondjainak megoldását segítő javaslaton töri a fejét. Úgy hallotta, megszűnik a KISZ lakásépítési akció, amelynek révén oly sok fiatal jutott otthonhoz. OTP-lakást nem könnyű venni. Valami a KISZ-akcióhoz hasoló, elő­nyös építési formát kellene ki­találni a fiatal házasok szá­mára. Aztán itt van újra a nők gondja: jó lenne, ha itt az üzemben félkész ételeket vá­sárolhatnának. Fele annyi időt kellene a konyhában eltölte­­niök. De olcsó is legyen az a félkész étel, mert a ruházati­ipar nem éppen a legjobban fizetett szakma. 1500—1600 fo­rintért nagyon meg kell dol­gozni. Ráférne a korszerűsítés a gépparkra is. Mindezek ér­dekében tennie kell, mert vár­ják tőle, hogy tegyen. A fiata­lok azt is, hogy ott legyen ki­rándulásaikon, a közösen vál­lalt társadalmi munkában, élenjárjon az oktatásban. És szívesen ott lenne a szórako­zásban is. Szerveznének szak­kört, klubdélutánt, ha lenne hol. Hatszáz KISZ-tag — egyetlen­­parányi helyiségre. Az alagsor átalakítását terve­zik. Lehet, hogy a megvalósu­lásig ő már kinő a KISZ-kor­­ból? — Az önként vállalt társa­dalmi munkában, a pártmeg­bizatások teljesítésében soha egy percig sem nézheti az em­ber, hogy egy-egy feladat el­végzése személy szerint neki hoz-e valamit — mondja. Munkatársai szerint ő ilyen­­ember is. Önzetlen, másokért szerényen dolgozni mindig kész. I „. . . a városi küldetés párfcértekez­■­­ erre várat­lanul érte. Megtiszteltetésként fogadta. S ahogy mondja, itt az újabb meglepetés: küldött­nek választották a megyei pártértekezletre. Neki megle­petés, a gyáriaknak természe­tes. Azt mondják, rászolgált a megtiszteltetésre. Marika vi­szont azt m­ondja: c­sak a többiekkel együtt juthattam el idáig. Szalag­munka mellett nehéz társa­dalmi munkát végezni. Ha nem segít a brigád, a szalag­­vezető és a többiek, nem is lennék képes rá. Ezért is határozta el, leg­jobb tudása szerint képviseli most már egész Zalaegersze­get a megyei pártértekezle­ten. Teleki Sári küldött a megyei pártértekezleten a Jövedelemkülönbségek és szociálpolitika III. Az ésszerű — Előző két cikkünkben elju­tottunk addig, hogy vázlatosan az olvasó elé tárjuk a mai helyzetet, s a szükségszerű megoldások indokait. Vázlato­san, hiszen nem volt mód arra — még egy több részből álló cikk esetén sem —, hogy min­den tényezőt akár csak felso­roljunk. A jövedelemkülönbsé­gek egyik döntő tényezőjéről, a szociálpolitikáról azonban sem­miképpen nem lenne elegendő, ha csak az utalás erejéig szól­nánk. Korábban említettük: napjainkban a jövedelmek 75 százaléka származik a munká­ból, s 25 százaléka társadalmi juttatás. 1950-ben a megoszlás még 82, illetve 18 százalék volt. Az 1950—1970 közötti két év­tizedben a lakosság összes jö­vedelmei a kétszeresére nőttek, a társadalmi juttatások viszont megháromszorozódtak. Min­dennapjainkb­an tehát fontos szerepet játszik az, hogy mit ad akár pénzben, akár termé­szetben juttatásként a társa­dalom. Kicserélt világ A szociálpolitika eredményei a szó szoros értelmében kicse­rélték a dolgozó embert körül­vevő világot. 1941-ben a lakos­ság négy százaléka volt nyug­díjas, 1968-ban ez 19 százalék­ra emelkedett...! 1930-ban 170 ezer házicselédet tartottak nyilván, napjainkban alig né­hány százra rúg a háztartási alkalmazottak száma ... A vál­tozások legfőbb elindítója a várt 1948 júniusában elfoga­dott programnyilatkozata volt, amely megállapította a szociál­politika nagyarányú fejleszté­sének szükségességét, s ki­mondta: „A szociálpolitika nagyarányú fejlesztésének alapja a termelés, a nemzeti jövedelem fokozása.” Ez a megállapítás érvényes ma is. A felszabadulás után végbe­ment gyökeres változások az elosztási rendszer szerves ré­szévé tették a szociálpolitikát. Az ilyen természetű kiadások gyorsabban nőttek, mint a nemzeti jövedelem. A népes­ség 97 százaléka biztosított, az állam évente 10 milliárd forin­tot fizet ki nyugdíjakra, s 3 milliárdot családi pótlékra. Azt azonban látni kell: a szociál­politika nem kizárólag állami feladat. Van abban teendője a vállalatoknak, társadalmi szer­vezeteknek is. Változatlan elvek Szó sincs arról, hogy bármi­féle változás következnék be a szociálpolitika alapelveiben, hogy a szocialista társadalom csökkenteni akarná az embe­rekről való gondoskodás e for­máit. Arra van szükség, hogy a szociálpolitika tökéleteseb­ben szolgálja az össztársadal­mi érdeket, s egészséges mun­kamegosztást hozzon létre az állam, s a vállalatok között. Ami eddig történt... A har­madik ötéves tervben több mint negyven százalékkal emelkedtek a pénzbeni társa­dalmi juttatások. Növekedtek a nyugdíjak, a két gyerek utá­ni családi pótlék 75 forint he­lyett 300 lett, bevezetésre ke­rült a gyermekgondozási se­gély ... Csak óvodákra 300 millió forintot költöttek a terv­időszak alatt, a szakmunkás­­képző iskolákra félmilliárd fo­rintot ... Egymillió ember ve­szi igénybe naponta a kedvez­ményes üzemi étkeztetést, évente egymilliárd forintot költenek munka- és védőru­hára. S hogy a változás dina­mizmusát, gyorsaságát is érzé­keltessük: 1950-ben mindösz­­sze 303 millió forintot fizettek ki családi pótlék címén, 1969- ben 3 milliárdot; 1950-ben az állam 172 millió forinttal já­rult hozzá a gyógyszerfogyasz­táshoz. 1969-ben 2,2 milliárd forinttal...! S végül: egy tár­sadalombiztosítottra 1950-ben 492 forint jutott, 1969-ben pe­dig 2668 forint, miközben a biztosítottak száma 4,4 millió­ról tízmillióra nőtt... Nem furcsa, hogy valamiként mind­ez „kifelejtődik” abból, amit magunk között, baráti beszél­getéseken, életszínvonalnak nevezünk ? Korszerűbb formák Ahogy a bérek, bérjellegű jövedelmek esetében, úgy a szociálpolitikában is korsze­rűbb formákkal kell fölváltani a régieket. Az oktatás, egész­ségügyi ellátás, a kultúra, a sport, az élet ezernyi területe szolgál gyakorlóterepül a szo­ciálpolitikához, tehát a for­máknak is mindenütt tökéle­tesedniük kell. Elsősorban az­zal, hogy a társadalmi jutta­tásokon belül az eddigieknél nagyobb szerep jut a pénzbeni támogatásoknak, például a nagycsaládosok segítésének a családi pótlékok emelésével, a nyugdíjasok helyzetének foko­zatos javításával, s így tovább. Amint arra éppen az ország­­gyűlés legutóbbi ülésén, a ne­gyedek ötéves terv­vitájában rámutattak: eljutottunk ad­dig, hogy a társadalom egészét, s egyes csoportjait tekintve egyaránt napirendre kerülhet­nek a jövedelemelosztás társa­dalmilag hasznosabb tehát ésszerűbb arányai. Ebben az államnak éppúgy megvannak a maga teendői, mint a válla­latoknak, s a különböző szer­vezeteknek. Az országgyűlés ülése — a miniszterelnök fel­szólalása éppúgy, mint a kép­viselőké — ugyanakkor arra is rámutatott, hogy a reáljövede­lem egy főre jutó 25—27 szá­zalékos növekedése, a reálbé­rek egy keresőre jutó 16—18 százalékos emelkedése döntő mértékben csakis akkor érhető el, ha fokozódik a társadalmi munka hatékonysága, növek­szik a termelékenység. A következő esztendők mé­­hében rejlő változásokat a párt Központi Bizottságának irány­elvei a X. kongresszusra tömö­ren így fogalmazták meg, egy­ben a teendőket is megjelölve: „A Központi Bizottság he­lyesli, hogy az életszínvonal emelésében a reálbérek növe­lése kapjon meghatározóbb szerepet, s a dolgozók jövedel­mének növelése az eddigieknél következetesebben kapcsolód­jék a végzett munka eredmé­nyéhez, a termelékenysg és a hatékonyság növekedéséhez ... Az átlagosnál nagyobb mér­tékben emelkedjék a jól dol­gozó, a társadalomnak többet nyújtó munkások és alkalma­zottak keresete, termelőszövet­kezeti tagok jövedelme... A szociálpolitikai intézkedések fő célja a családi jövedelmek közötti különbségek mérséklé­se, a családi pótlék és a nyug­díjak emelése útján. A szociál­politikában kapjanak nagyobb szerepet a közvetlen pénzbeli juttatások. Javítani kell az alacsony jövedelmű családok helyzetét.” Mészáros Ottó

Next