Zalai Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)

1971-01-01 / 1. szám

1971. január 1. A szolgáltatók­­bizalmija Negyven esztendővel ezelőtt,­­ tizenhárom éves korában ke­rült Zalaegerszegre, s me­gyénk székhelyét azóta is sző­kébb hazájánál­ vallja. Alig lépte túl a felnőtté válás kü­szöbét, már bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A párt­nál­ 1915 óta tagja. — Cipész a szakmám — mondja Szekeres József, a Zala megyei Kézműipari Vállalat, pártcsoport bizalmija. — Sajn­­­nos, tanulni nem tanu­lhattam úgy, mint a nálam tehetőseb­bek, de a világ eseményei min­dig érdekeltek. A felszabadu­lás előtt sok mozgalmi akció­ban vettem részt, azóta pedig teszem, amit a vám­ politikája­­ előír, ami egyaránt hasznos a társaimnak, a vállalatnak. A felszabadulást követően a cipész ktsz-nél helyezkedett el, majd a SZIKRA Könyvter­jesztő Vállalat helyi kirendelt­ségének lett a vezetője, ké­sőbb idedig a zalai aszfaltgyár­nál dolgozott, mint személy­zeti előadó. — Jól érzem magam a kéz­műipari vállalatnál. Bizonyos fokig a szakmámban is va­gyok, hiszen a szóiga Itató rész­legnek vagyok a bizalmija. Tíz párttag tartozik a csoportom­ba, nagyon rendes, becsületes elvtársak, öröm dolgozni ve­lük. Bármi probléma adódik, azonnal felkeresnek, s meg­próbálunk, lágy segíteni a gon­dokon, ahogyan a lehetőségek engedik. Akik ismerik, márpedig nemcsak a vállalatánál, de a városban is nagyon sokan is­merik ,azok csak Józsi bácsi­nak szólítják. Így szólítják a bíróság dolgozói is, ugyanis immár negyedik esztendeje tölti be a népi ülnöki tisztet. —Szeretem ezt a munkát, érdekes, változatos. És az em­ber min­dig tanul valamit. Azért nézem szívesen a tele­víziót is. Mert nemcsak a könyvekből lehet tanulni. Itt vannak az újságok­, a rádió, a televízió. Ez utóbbi legalább pihentet is. Az ötvenharmadik évemet tagolom, de azért nem érzem magam öregnek. Igaz, néha betegeskedem, de azért még sokáig szeretnék dolgoz­ni, munkálkodni. Talán nem is tudnék meglenni nélküle. Egész életemben dolgoztam hát hiányozna. Nem szívlelem az egyedüllétet. Mindig sze­rettem az embereket, a társa­ságot, talán ezért is választot­tak meg bizalminak. Jó dolog tenni másokért. Cs. Z. ZALAI hÍRLAP Mától életbe lép a módosított szabályozó rendszer 1971 január elsején, a ne­gyedik ötéves terv indulásával életbe lép a továbbfejlesztett közgazdasági szabályozórend­szer, amelynek alapelvei a tervtörvénybe építve szorosan kapcsolódnak az ország gaz­daságpolitikai feladataihoz. A szabályozó rendszer alapvető elemei ezúttal első ízben a tervidőszak egészére ér­vényesek, így lehetővé te­szik, hogy a vállalatok elő­­retekintően gazdálkodja­nak, hosszabb időre is biztonsággal dolgozhassák ki fejlesztési programjukat. A gazdasági reformmal együtt 1968-ban bevezetett sza­bályozási rendszer alapelvei beváltak, alapvető változtatá­sokra nem került sor, a sza­bályozás egyes elemeit azon­ban a változó körülményekhez kellett igazítani. A módosító­ szabályozók fokozottan ösztö­nöznek a műszaki fejlesztés gyorsítására, a munka haté­konyságának növelésére, a ter­melés szerkezetének átalakítá­sára és egyéb, a népgazdaság számára kívánatos változások­ra. Az árszabályozás elvei vál­tozatlanok, az árrendszert azonban oly módon fejlesztik tovább, hogy az árak jobban tükrözzék a tényleges társadalmi rá­fordításokat és a piac ér­tékítéletét. A kívánatos ármozgások el­lenére sem a termelői, sem a fogyasztói árak szintje nem emelkedik lényegesen. A fo­gyasztói árak közötti arányok úgy változnak, hogy az árszín­vonal növekedésének évi át­laga a következő öt évben sorre haladja túl az 1—2 százalékot. A pénzügyi szabályozás leg­főbb célja az ország gazdasá­gi és pénzügyi egyensúlyának erősítése, továbbá az, hogy pénzügyi eszközökkel is a munka hat­ékonyságának növelésére ösztönözzék a vállalatokat. A részesedési és a fejlesztési nyereségrész adóterhei köze­lebb kerülnek egymáshoz, ez­zel is ösztönözve a vállalato­kat az erőteljesebb fejlesztés­­­­re. Az adómentességek meg­szüntetésével jövedelmük fo­kozására, gazdaságtalan ter­mékeik gyártásának abbaha­gyására, jobban fizető cikkek gyártásának bevezetésére sor-­­ hallják az üzemeket. Ugyan­ilyen célból szigorúbbakká válnak ez állami támogatások fel­tételei. Az ország erőforrá­sainak jobb kihasználását szolgálja, hogy mód" nyílik a különféle eszközök vállalatok közötti átcsoportosítására, idő­leges, vagy végleges átadására A hitelpolitika ugyancsak a hatékonyabb gzdálkodásra ösz­tönöz. Az állam a műszaki fej­­lesztést, a termelékenység nö­velését, az árukínálat bővíté­sét, a termékszerkezet meg­változtatását és a nemzetközi versenyképesség fokozását szolgáló törekvéseikben támo­gatja hitellel a vállalatokat. A közép- és hosszúlejáratú hitelekről általában az igénylők versenye alapján döntenek. A hitelt azok kapják, akik azt a legjövedelmezőbben hasz­nálják fel, illetve a leggyor­sabban fizetik vissza, a for­góeszköz-hitelezés szabályai a készlet- és pénzgazdálkodás javítását szolgálják. Ahol ed­dig még nem történt meg, ott sor kerül a forgóalap-rende­zésre és ezt követően a forgó­eszköz növekedését a vállala­toknak saját eszközeikből kell biztosítaniuk. A lakosság szá­mára elsősorban lakásépítésre nyújtanak hiteleket, amelyek­nek összege tovább növekszik E hitelek nagyságáról a min­denkori­­ piaci helyzetnek meg­felelően évenként döntenek. A külkereskedelmi szabá­lyozók az export dinamikus növelésére, a termelési és ex­­trtszerkezet fejlesztésére, gazdaságosságának javítására, a népgazdaság számára szük­séges importtermékek beszer­zésére serkentik a vállalatokat. Az exportszabályozásban je­lentős rendszerbeli változások történtek. Az exporttámoga­tást­ aszerint differenciálják, hogy mely vállalat mek­kora ráforítással szerzi meg az országnak a devi­zát. Az export szakágazati szintű támogatási rendszerének be­vezetésével a szakágazat át­­lagához viszonyítva gazdasá­gosan exportáló vállalatok adó vissza­térítésben részesül­nek Az import szabályozási rendszerében nincs változás, csupán a szabályozók mérté­kei módosulnak, a nem­gazda­ság számára kedvező­­import kötöttségei és terhei csökken­nek. Korszerűsítik a vám­rendszert is, a vámtarifák arányai jobban közelítenek a nemzetközi szinthez. A szabá­lyozást oly módon dolgozták ki, hogy a vámoknak a belföl­­­­di piacon ne legyen árfelhajtó­­ hatásuk. A létszám- és bérgazdálko­dás szabályozói a munka ha­tékonyságára, az emberi mun­kaerővel való fokozott takaré­kosságra ösztönöznek. A vál­­­lalatoknak anyagilag is érde­­s­kük lesz, hogy­­minél kisebb­­ létszámmal minél nagyobb jó­vedelmet érjenek el, s a létszám bővítése helyett a meglevő dolgozók bérét emeljék. Az elmúlt hetekben sorra napvilágot láttak a különféle miniszteri rendeletek, amelyek a szabályozók realizálásáról intézkednek. A vállalatok ma már ismerik az új tervidősza­kot érintő összes fontos jog­szabályt, s így — most első ízben — hozzákezdhetnek sa­ját ötéves terveik kidolgozásá­hoz is. A vállalati tervek ki­alakításakor főleg azokra a kérdésekre fordítják a figyelmet, amelyek hosszabb távon szabják meg a vállalat fejlődését. A következő hetekben-hóna­­pokban műszaki konferenciá­kon, termelési tanácskozáso­kon, munkaértekezleteken, az újító, a szocialista brigád, a törzsgárda megbeszéléseken egész vállalati kollektívák fog­lalkoznak majd a tervek ki­dolgozásával, s 1971 június vé­géig készítik el, hagyják jóvá és dokumentálják a népgazda­sági ötéves terv céljaihoz iga­zodó vállalati középtávú ter­eket (MTI) M ezen­­ együtt Kollektív vezetés a zalaegerszegi MÁV f­­tőház pártalapszervezetében Pezsgő pártélet van a zala­egerszegi MÁV fűtőházban. A jó munka a megfelelő vezetési­­ módszerek eredménye, legfő­képpen azé, hogy szigorúan ér­vényesíti a kollektivitást a hét­tagú pártvezetőség. Náluk a kollektív vezetés nem formá­­­­lis, hanem valóságos tény, amit hosszú évek során sikerült ki­­alakítaniuk. Állandó véleménycsere kezdték azzal, hogy a veze­tőség szigorúan megbírált egy vezetőségi tagot, mert a jó­szándékú segítéshez annyira hozzászokott, hogy önálló­­ munkát már alig végzett. Ké­sőbb azt is észrevették, hogy a­­ kollektív tevékenység alapja a­­ jó tájékozottság, ezen a terüle­ten javítottak. Ma már min­­­­den részért felelős önállóan­­ dolgozik, egyenrangúnak te­­­­kin­tik egymást, s a részfelada­­­­tok ellátása a kollektív hatá­rozat következetes betartásá­val érvényesül. Munkamódszereik változato­sak, erről állandó a vélemény­­csere a vezetőségi tagok kö­zött. Van rá módjuk, hiszen olyan szerencsés a pártvezető­ség összetétele, hogy legalább négy vezetőségi tag perceken belül megtalálható, tárgyalás­ra hívható, van lehetőség a ve­zetőségi tagok többségének munka közbeni közvetlen kon­zultációjára is. Tervszerű ká­dermunkával érték el azt, hogy minden üzemrész képviselteti magát a vezetőségben, még­hozzá úgy, hogy adott esetben a vezetőségi tagok több mint fele egy műszakban dolgozva, állandó érintkezést tarthat fent. Különösen jelentős mo­mentum ez olyan munkahe­lyen, ahol a dolgozók — s így a párttagok — túlnyomó több­sége állandóan „tengelyen" van, mert hiszen az utazás és az utaztatás a feladatuk. Hogyan dolgoznak kollektí­ven és mégis önállóan? Úgy, hogy a kéthetenkénti vezetősé­gi üléseken elhatározzák a fő teendőket, a részfeladatokat pedig munka közben egymás­sal konzultálva oldják meg. Saját területéért természetesen minden vezetőségi tag saját maga felel, például a párt­okta­­tást az oktatási felelős szervez­te meg, a pártmegbízatásokat a szervező titkár munkálta ki, a tagfelvételre való előkészí­téssel az alapszervi titkár fog­lalkozik — és így tovább —, de például a szervező titkár értesíti mindig a pártoktatás résztvevőit az oktatás helyéről, idejéről, anyagáról, hiszen ő egyben az egyik csoport pro­pagandistája is, s neki köny­­nyebb a menet közbeni szerve­zést elvégezni, mint az oktatási felelősnek. Ugyanígy például a szervező titkár segít abban, ha a termelési felelős a gazdasági élet adatait szedi össze és ér­tékeli, mert a szervező titkár gazdasági beosztásánál fogva pillanatokon belül tud tények­kel, grafikonokkal, mutatók­kal szolgálni. Az egymást se­gítő módszer egyik alapja a vezetés kollektivitásának. Gyors intézkedések Gyakran előfordul, hogy a vezetőség tagjai mindennapos munkahelyi körútjuk során ké­réssel, panasszal, ötlettel talál­koznak, ilyenkor nem várják meg a következő vezetőségi ülést hanem önállóan és azon nyomban intézkednek. Több­nyire összefut ilyenkor két- három vezetőségi megbe­szélik a dolgot s máris intéz­kedés történik. Szinte minden­napos, hogy valamilyen ügy­ben rányit­ja valamelyik párt­­vezetőségi tag a fűtőházfőnök­­re az ajtót: mit, hogyan csinál­junk? Példa erre sok van. A gazdasági felelős Ina 1t­ott több dolgozótól olyan bírálatot, hogy a pihenőnap nincs ará­nyosan elosztva, tenni kellene valamit. A­mire ezt azon me­legében megtárgyalt­a a fűtő­ház főnökével, és elintéződött az ügy Ugyanígy küszöbölték ki a pártoktatási hiányzásokat is, amikor egy vezetőségi tag javaslatára megfelelőbb ve­zénylést alakítottak ki a szol­gálatba lépésre. Minden ilyen ügyről tájékoz­tatják a titkárt a vezetőségi ta­­­gok, és az fordítva is így tör­ténik. Vannak esetek, amit vi­szont a vezetőség csak együtt©-e sen és alapos elemzés után dönt e. Gond volt például. Hogyan biztosítsák az akkor meginduló Göcsej-expressz za­vartalan üzemét, hiszen ez új, nagy feladat volt. A pártveze­tőség a szakmai vezetéssel tör­tént tárgyalás után pártmegbi­­zatást adott erre több párttag­nak, alaposan kiválogatva a­­ legalkalmasabb embereket, el­­­­érte, hogy az expressz-vonat­­ üzemeltetésével kapcsolatos műszaki kifogások a minimá­lra csökkentek. Ugyanigy Hektív döntés alapján vé­gztek a fű­tőházi dolgozók kö­zött olyan politikai munkát, hogy az őszi csúcsforgalom il­letve az ünnepi nagy forgalom zavaró tényezőit sikerült kikü­szöbölniük. Mindezen felada­tok megoldásához előzetesen kikérték a vasutasok vélemé­nyét, s ebben a munkában minden pártvezetőségi tag részt vett. Hasonlóan dolgoz­tak az elmúlt, hetekben, a­m­­­i­kor a KISZ taoösszeírás poli­tikai munkáját is minden párt­­vezetőségi tag segítette. További fiatal­ítás Természetesen nem zárja ki a vitát a kollektivitás — mond­ják, s nem ritka, hogy bírálják egymás munkamódszerét. Ezt mindig vezetőségi ülésen be­szélik meg. Ugyanilyen alap­elv az is hogy a pártélet jelen­tős kérdéseiben egyik reszort­felelős sem kerüli meg a tit­kárt. nem határoz a titkárral való konzultáció nélkül A re­­szortfelelősök jobb tájékozott­ságának elérése céljából beve­zették azt a módszert, hogy a párttitkárok városi értekezle­tére gyakran küldenek más­más reszortfelelőst, vagy­ pél­dául alapszervezeti taggyűlé­seik beszámolóit sem mindig a titkár, hanem egy-egy vezető­ségi tag tartja. Most az a céljuk, hogy még jobban finomítsák a kollektív vezetés módszereit. Ennek esz­közeit rövidesen vezetőségi ülésen beszélik meg. Úgy vélik, ez az egész pártés­etre pozitív hatást gyakorol majd Vékony Gyula A jászboldogházi radiátor üzemben készí’’­’­*'­­* ■'k­iminimo fűtőtestek. (MTI foto — Erezi K. Gyula terv, M KS) 3 hűtő- és fűtőgépek — egy gyárból a jászság lett — lesz a­­z ország hőtechnikai, klimati­­zációs bázisa. Úgy kezdődött, hogy Jászbe­­­­rényben, 6 kilométerre a vá­­­­rostól felépítették a Hűtőgép-­­ gyárat. Az 1950 -es évek végén megk­ezdték a Lehel nevű és­­ emblémájú hűtőgépek gyártá­sát. Betanítottak a részmun­kákra egy sereg embert, főleg nőt. Saját konstrukcióban, ma­guk tervezte, gyártotta gépso­rokat állítottak össze. Az idén ünnepélyes külsősé­gekkel köszöntötték a Jászbe­­­­rényben elkészült egymillió­­­­modik hűtőgépet.­­ — Általában három éven­ként új típusú hűtőgépe­, gyár­tunk — mondja kísérőm, a gyár főkonstruktőre. — A mos­tani típus 1908 óta „megy”, jö­vőre aktuális a váltás. A 150, 170, 200 és 250 literes hűtő­szekrények csak méretben kü­lönböznek egymástól, formá­ban alig. Fekete üzemrész: így neve­zik azokat a termeket, ahol acéllemez táblákból hajlítják, formázzák a hűtőszekrény pa­lástját A polcgyártó során a huzalokból elkészített váz po­lietilén mázba kerül. A FESTŐMŰHELYBEN zsír­­talanítás után több réteg fes­ték kerül az acéllemezre, min­den festékréteget külön bele­égetnek. Vákuumformázó­ gé­­pek préselik a hű­őszekrény belső kamráját, ajtóbélését És a másfél percenként tovább lé­pő szerelőszalagon lyukasat fúrnak, apró alkatrészeket,­­ elektromos szerelvényeket rak­nak bele. Aztán helyére kerül a hűtőszekrény lelke, az ag- I regát.- I A szalag mellett csupa fiatal lány. Megállás nélkül jár a ke­zük. Mintha valamilyen vetél­kedő­játékon lennének —, s figyelik a különböző színekkel felgyűlő lámpát. A sárga — fi­gyelmeztető. A piros — most tovább lép a szalag. A gyakor­latlanok még ilyenkor is sze­relnek, mennek a tovasuhanó géppel. A lányok mellett a dobozok­ban különböző méretű, formá­jú autó alkatrészek. Úgy, hogy­ha vár­akozva kell kisebb, vagy nagyobb hűtőszekrényt szerel­ni, ne legyen fennakadás. Most másfél percenként lép egyet a futószalag. Azt mond­ják, az ideális az 1 perces to­vábblépés. Ami­­ azt jelenti, hogy percenként elkészülne egy-egy jégszekrény. Most egy műszakban 380 hűtőszek­rényt gyártanak. A SZALAGRÓL a villamos­biztonságtechnikai ellenőrző részlegbe kerül a gép. Majd hőtechnikailag próbálják ki plusz 32 fokon. A hagyományos, kompresz­­szoros hűtőgépek mellett már­cius óta svájci licenc alapján adszorpciós rendszerű háztar­tási hűtőgépek is készülnek. Az idén 17 ezer, 60 literes gép került forgalomba, s jövőre nagyméretűt, 140 literest is gyártanak majd. Mi a különbség a kétféle hű­tőgép között? A kompresszoros mínusz 6 fokig hűt az ad­szorpciós mínusz 18 fokot biz­tosít. Ez utóbbi alkalmas mire- Ht-étel­ek, mélyhűtött áruk ny­­amos tárolására. Az óriás — kereskedelmi — hűtőgépeket 1000, 1100, 1600 li­teres befogadótérrel szól. megrendelésre gyártanak. L. készülnek hűtőpultok, árm­azi hűtővitrinek, nyitott felületű­­ mélyhűtőpultok is. Az ivóvíz­­hűtő­s a trópusi országokban és meleg üzemeinkben nép­szerű. Jászberényből a hűtőgép­­gyártás a központi téma (ké­szül itt egyebek között alumí­nium-edény, autoszifon, alu­mínium söröshordó). A fűtőberendezések, radiáto­rok gyártása a jászberényi te­lepen akkor szűnt meg, amikor alig néhány hete Jászboldog­­házán megkezdte termelését a hűtőgépgyár radiátor-üzeme. A gyáravatás ünnepélyes perceiben hírül adták — új gyár született. Negyvenöt mil­lió forint költséggel épült, s már az első év termelési érté­ke eléri a 65 milliót. A gyár termékeit, a három alaptípusú radiátort ötéves garanciával forgalmazza. Egy évben 400 ezer négyzetméter fűtőfelületű alumínium-radiátort készíte­nek, ezzel mintegy 60 ezer la­kószobát lehetne fűteni. A JÁSZSÁGI radiátor egy csomó előnnyel rendelkezik. Könnyebb, jobbak a hőleadási tényezői, mint az egyéb radiá­toroknak. Korrózióálló — ezért élettartama szinte örök. Kis felületű, jól szerelhető, tetsze­tős, exportmegrendelések és a hazai igények máris nagyob­bak, mint a gyár kapacitása. A jászsági meglevő és épülő gyárak, a hűtőgépgyár vidéki telepei­­ az országos klimati­­zációs programban is aktív ré­szesek lesznek. K. H.

Next