Zalai Hírlap, 1971. január (27. évfolyam, 1-26. szám)
1971-01-13 / 10. szám
1971. január 15. Az igényekhez igazodni Eredmények és gondok a lenti járás ipari szolgáltatásaiban A lenti járásban a szövetkezeti iparban hatvanhatan, a magánkisiparban kétszáznyolcvanan tevékenykednek a lakossági szolgáltatás érdekében. Ez azt jelenti, hogy egy községre hat-hét szolgáltatási dolgozó jut a járás területén. Jó aránynak tűnik ez, különösen, ha hozzávesszük, hogy három évvel ezelőtt még csak százhetven kisiparos működött. A növekedéssel azonban nincs arányban a magánkisipar szolgáltatásainak bővülése és differenciálódása. Cipészekből, fodrászokból, építőipari javítókból és lakatosokból annak ellenére, hogy itt sincs telítődés, aránytalanul jobb az ellátottság, mint a gépipari, finommechanikai vagy ruházati jellegű szolgáltatásoknál. Mindössze egy rádió-tv szerelő, egy műszerész, két gépjárműjavító és öt villanyszerelő kisiparos működik a járásban. Ellátatlan kézségek Mivel a szövetkezeti szolgáltatóipar az ágazatok többségében nem tudja átfogni a járás területét, különösen szükség van arra, hogy a kisipari szolgáltatás bővüljön. A járási tanács által végzett felmérés jól tükrözi az ellátottság pozitív és negatív oldalait: huszonöt községben öszszesen hetven szolgáltató iparosra lenne szükség, tizenhéten kettő-négy új szolgáltatási ág bevezetését igénylik. A szövetkezeti szolgáltatóipar kis hatósugaránál fogva a második vonalba tartozik Önmagában ez nem jelentene problémát, ha a magánkisipar szolgáltatási ágazataiban nem mutatkoznának az előbb vázolt nehézségek. A szövetkezetek alkalmazásában állók több mint egynegyede Lentiben dolgozik. Ez az apparátus nem tudja betölteni azt az űrt, amelyet a magánszolgáltatás hagy maga mögött, annál is inkább, mert a járásszékhely kivételével a községekben tevékenykedő szövetkezeti iparosok háromnegyede fodrász. Tehát a javító, a technikai jellegű szolgáltatások háttérbe szorultak itt is. Mindkét terület jellemző hiányossága ez, amely egyben a járás ipari szolgáltatásainak fő problémája is. A távolság a szolgáltatások és az igények között még nagyobbnak tűnik, ha azt nézzük, hogy napról napra nő a tv- és háztartási gép tulajdonosok száma, egyre több gépjármű, személygépkocsi közlekedik a járás területén, növekszik az ácsokat igénylő családi ház építkezés üteme és a legkisebb faluban is szükség van női-férfi szabókra. Tervszerűbb beiskolázással Milyen módon számolhatók fel ezek a gondok? Az enyhítésüket, megszüntetésüket célzó elgondolások kevés sikerrel jártak az elmúlt években. A kritikus ágazatokban korábban a Lenti Fém Fa és Szolgáltató Ktsz beadta szakmunkástanuló beiskoláztatási igényét, azt ki is elégítették, ám kiderült, hogy nem tudta biztosítani a gyakorlati képzés személyi és tárgyi feltételeit. A helyi 412-es szakmunkásképző intézet a vonatkozó MÜM-utasítás értelmében nem foglalkozik az említett szakmák oktatásával, így csak a gondot amúgy sem jelentő ágazatok jutottak új szakmunkáshoz, ott is jobbára a kisiparosok. Az igényekhez való igazodás egyik feltétele úgy lenne biztosítható, ha tanácsi, szövetkezeti ösztönzéssel a járás területéről folyamatos, az igényelt szakmák szerinti „irányított” beiskolázás valósulna meg, a zalaegerszegi 407. számú intézet közreműködésével. Nyilvánvaló, hogy ezzel párhuzamosan megfelelő munkakörülményeket is garantálni kellene a végzett szakmunkások számára. Ez szorosan kapcsolódik a fejlődés másik feltételéhez is: szükséges, hogy kiszélesedjen a szövetkezeti szolgáltatás hálózata, amelyhez nem elegendő egy-egy ktsz anyagi ereje. Hogy ne nőjön tovább a távolság A járás érintett községi közös tanácsai hajlandók is helyiséget biztosítani szolgáltatási célra, akár szövetkezeti, akár magánkisiparról van szó. (Kerkakutas, Szécsisziget, Szentpéterfölde és Gáborjánháza esete is példázza ezt.) Az is a témához tartozik, hogy a becslések szerint közel száz iparengedély nélküli „zugiparos” dolgozik a járás területén, jelentős részük jó minőségű munkát végez munkahelyi szakmájában. Miért nem végezhetnék ezt másodállásban egy szövetkezet kebelében vagy helyiséghez juttatott kisiparosként? Ezt a rendelkezések lehetővé teszik. Az ipari szolgáltatás helyzete többször is napirendre került az illetékes járási szerveknél. Most már a gyors, észszerű intézkedéseknek kell következniük, máskülönben behozhatatlan távolságba kerülnek egymástól a fejlődő járásban az igények és a szolgáltatások. Az egyéb termékek mellett fontos papíripari alapanyagot állítanak elő a Zalaegerszegi Gyantagyárban. Naponta 5 tonna gyantaenyvet szűrnek, melyet a papírgyárak részére szállítanak. (Kiss Ferenc feltételei „Akár ingben is dolgozhatnánk." Ahol jól sikerült a téliesítés Az építőipar fejlődését bizonyítja, hogy egyre kevesebb dolgozó kényszerül távolmaradni az építkezésekről a téli havazás, vagy a nagy hideg miatt. Jó munkaszervezéssel, s némi ráfordítással elérhető, hogy a termelést nem akadályozhatja az időjárás. A Zala megyei Állami Építőipari Vállalat téliesített munkahelyén, Zalaegerszegen a BM-lakások építkezésénél négy építőbrigád dolgozik kifogástalan munkakörülmények között. Minden emeleten egyegy brigád végzi a belső munkálatokat. Az anyagszállításhoz kell ajtót nyitani csupán, akkor jön be hideg, egyébként fagyveszély egyáltalán nincs. Ma még érződik, hogy hét eleje van. Hétközben kellemes meleg lesz — beszél elégedetten munkakörülményeikről Kovács Zoltán kőműves. Az épület első emeletén dolgoznak nyolcan. A kollektíva ötször nyerte el eddig a szocialista brigád címet. A külső falakban mindenütt elhelyezték az ablakokat, ajtókat. A nyílásokat átlátszó műanyaggal zárták el. A lépcsőházak bejárati helyeit nádpadló védi a hidegtől. A munkatérben kokszkályhák ontják a meleget. A sötétebb helyeken villany világít A brigádtagok vállalati munkásjárattal érkeznek naponta a megye különböző helyeiről. Augusztus 20-tól november 6-ig Szamosszegen dolgozott a brigádból nyolc kőműves, az árvízkárok helyreállításán. A belső válaszfalazás után akár vakolhatunk is — szól Fincza Ferenc kőműves. Ez egy cseppet sem túlzás, hiszen közel húsz fok meleg van a munkatérben. A 6-os válaszfal-lapok három helyre összerakva a beépítésre várnak. A két kokszkályha elég a melegítésre, a harmadik befűtetlenül áll távolabb a munkásoktól A harmadik emeleten Deutsch Jenő brigádját találjuk. Itt is kellemes, egyenletes meleg van. — Akár ingben is dolgozhatnánk — mondja Beczek József kőműves. A földszinten mintha egy más égövbe értünk volna. Itt télies és nem téliesített az építkezés. Az ötszintes épület mellett tűz ég. A felvonót kiszolgáló munkások melegednek itt időnként. A víz- és gázszerelők behúzott nyakkal sétálgatnak. — Befagyott a gázfejlesztő. Vizet kell alája melegíteni — mondja Fazekas László víz-, gázszerelő. — Melegítjük a vizet, de fél órán belül ismét befagy. Sajnos, csak így tudunk dolgozni egész nap — szól Felföldi Gábor szerelő. Fent tehát jobb. S a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy érdemes megteremteni a „nyárias” munkakörülményeket. ZALAI HÍRLAP „Mutasd a munkakönyved - megmondom ki vagy!” Tíz nap után a kötelező munkaerőirányításról Az utóbbi néhány évben megyénkben is jelentős változások történtek a munkaerő keresletben és kínálatban. Zalában is „hiánycikk” lett a jólképzett szakmunkás, s szinte minden üzemben, gyárban keresnek segédmunkásokat. Egyesek — visszaélve a kialakult helyzettel — szinte havonta változtatják munkahelyüket. Mindez jelentős gazdasági károkat okoz a népgazdaságnak, s ezt igyekszik meggátolni a megyében is életbeléptetett új rendelet. Január elsejétől kötelező a munkaerőközvetítés a csökkent munkaképességűek által betölthető munkakörökben, valamint azok számára, akik utolsó munkahelyüket „kilépett” munkakönyvi bejegyzéssel hagyták el, illetve az új munkavállalást megelőző egy éven belül kétszer vagy többször „munkaviszonya megszűnt’’ címen nyertek elbocsátást. Az új rendelet előírja, hogy minden vállalat, intézmény köteles a betöltetlen munkahelyeket bejelenteni. Mit mondanak a számok az év első tíz napjáról, amióta a rendelet életbe lépett? Erről kérdeztük AsboltTenőnét, a zalaegerszegi városi tanács munkaügyi főelőadóját. Összehasonlításul — hogy mennyire szükség volt az egészségtelen méreteket öltő munkaerővándorlás lefékezésére — álljon itt néhány adat. A Zalaegerszegi Ruhagyárba az elmúlt év utolsó negyedében belépett 64, kilépett 44 dolgozó. Ugyanakkor a Zala Bútorgyárhoz be 80, ki 82, a 16-os Volánhoz be 210, ki 168, a Szállítógépgyárba be 43, ki 34 dolgozó. A munkaerőirányítás szempontjából fontossági sorrendet állítottak fel a megyeszékhely vonatkozásában. A munkára jelentkezőket elsősorban az építőiparba, majd a Kerámia és Cserépkályhagyárhoz (új üzemrész belépése miatt), a Városgazdálkodási és Kommunális Szolgáltató Vállalathoz az Ingatlankezelőhöz, a Víz- és Csatornamű Vállalathoz, továbbá a Ganz-MÁVAG gyáregységébe, a ZKV-hoz, a 16-os Volán és a Zala Bútorgyárhoz kell irányítani. Természetesen a többi munkaerőigényt is igyekeznek kielégíteni. A csökkent munkaképességűeken kívül az első tíz napban 16 olyan személy jelentkezett a városi tanács munkaügyi főelőadójánál, akik számára a rendelet kötelezően előírja a munkaerőirányítást Rajtuk kívül 72 nő és 26 férfi munkaerő kért elhelyezkedéséhez — zömmel munkahelyváltoztatáshoz — tanácsot. Ezzel szemben a vállalatok — csak a tíz nap alatt — 88 férfi és 46 női dolgozót kérnek. A kereslet magasabb a kínálatnál. Annál is inkább, mert a „kínálat” válogat. Érettségizett lányok — még gépírni sem tudnak — íróasztal mellett tudják csak elképzelni az életüket. Az NDK ból hazatért — ott három évig fizikai munkát végző, ugyancsak érettségizett lány — csak íróasztalt kér. A keresletben első helyen áll a lakatos, de sok jó esztergályos, autószerelő — egyáltalán vasas — kellene. Üvegesnek kiemelt bért ígér az egyik vállalat, mégsem akad jelentkező. Gyakorlattal rendelkező gépésztechnikusok is kellenének. Persze nem olyan munkások, mint az, akinek immár 20 bejegyzés van a munkakönyvében, s ebből 12 az elmúlt két év alatt került bele. Új közmondás is született a munkaüggyel foglalkozók körében: „Mutasd a munkakönyved — megmondom ki vagy.” Asbolt Jenőné szerint a gondot a szakképzetlen nők elhelyezése jelenti. Közülük is elsősorban a város közelében lévő községekből jelentkezők Az egerszegi nők közül, aki igazán dolgozni akart, már mind elhelyezkedett. A kötelező munkaerőirányítástól sokat várnak a gyárak, üzemek, intézmények munkaüggyel foglalkozó vezetői, s úgyszintén azok, akikre most ez az új feladat hárul. Asbolt Jenőné szerint a számukra biztosított ellenőrzési és szabálysértési feljelentés adta lehetőség elegendő biztosíték arra, hogy a munkaadók illetékesei betartsák az új rendeletet, amely végső soron éppen úgy szolgálja az egyes vállalatok, intézmények érdekét, mint ahogy megkönnyíti a munkát keresők dolgát, s megnehezíti a vándormadarak „költözködését”. Szakszervezeti küldöttértekezlet a Zalai Kőolajipari Vállalatnál Két esztendő eseményekkel, eredményekkel teli munkájáról adott számot a hétfőn délután tartott küldöttértekezlet száznegyven résztvevőjének a Zalai Kőolajipari Vállalat szakszervezeti titkára, Tóth János. " Vállalatunknál az utóbbi két évben lényeges előrehaladás történt a munkakörülmények javításában, a dolgozók szociális és egészségügyi ellátásának fokozásában, a régi dolgozók anyagi és erkölcsi megbecsülésében. E változásokban nagy szerepet kaptak a szakszervezeti bizalmiak, akik mindig hűen tolmácsolták a szervezett dolgozók kérését — mondotta Tóth János. — Jó munkájuk egyik elismerése, hogy a már lezajlott választásokon legtöbbjüket ismét bizalminak választották. Az elkövetkező években tovább javulnak a munkakörülmények. Még az idén megkezdik a 360 fős fürdő és öltöző építését. A vállalati üdülő bővítésére, korszerűsítésére négymillió forintot fordítanak A negyedik ötéves terv utolsó előtti évében — hat és fél millió forintos költséggel — megépül a laboratórium, amely a jelenleginél lényegesen jobb feltételeket biztosít majd a dolgozóknak. — Fáradozásaink ellenére — mondotta a továbbiakban — az utóbbi években több régi dolgozó elhagyta vállalatunkat, elsősorban azért, mert nem látták biztosítottnak hoszszú távra a Zalai Kőolajipari Vállalat munkáját. Aggodalmuk felesleges volt. Ha csökkent is a zalai olajvidék hozama, a negyedik ötéves tervben 245 millió forintot fordítunk import kőolaj fogadására, feldolgozására. A beszámolóhoz nyolcan szóltak hozzá, majd a résztvevők titkos szavazással megválasztották a 27 tagú szakszervezeti tanácsot, a szakszervezeti bizottságot, a számvizsgáló bizottságot és a társadalombiztosítási tanácsot, valamint azokat a dolgozókat, akik a vállalatot képviselik a felsőbb szervek értekezletein. A Zalai Kőolajipari Vállalat szakszervezeti bizottságának titkárává ismét. Tóth Jánost választották a küldöttek. Megragadni a lehetőséget! Gazdasági vezetők, szakemberek évek óta emlegetik — és joggal —, hogy a megye mezőgazdaságának sokféle hátránya származik abból, hogy a feldolgozó bázisok mind a megyétől távol helyezkednek el. Messze vannak a konzervgyárak, s tavaly a megye déli részéből a baromfit is Kecskemétre (!) kellett szállítani. Ilyen körülmények között természetesen nagyobb a veszteség, több a zökkenő a kapcsolatokban, s ha átvételi nehézség, vagy bármely, egyéb gond adódik, az esetek túlnyomó részében a legtávolabb levő gazdaságok érzik meg ezt a legjobban. Ez azonban csak az egyik ok, amiért történetesen egy korszerű baromfifeldolgozó üzemre nagy szükség volna a megyében. Érdemes megkülönböztetett gondot fordítani a baromfira azért is, mert a megyében sok az olyan ágazat, amelyben lassan fordul a tőke, márpedig gyakran ennek az ellenkezőjére lenne szükség. A baromfitartás — a feldolgozásból származó haszonnal párosítva — különösen jó lehetőséget biztosít erre. Annál is inkább, mert a megye gazdaságaiban sok olyan épület található, amely gazdaságosan egyéb célokra — szarvasmarhatartás, sertésnevelés, raktározás stb. — nem alkalmas, baromfitartás céljaira azonban felhasználható. Ami pedig a feldolgozásból származó hasznot illeti — ez sem utópia. A negyedik ötéves terv során ugyanis lehetővé válik, hogy egy korszerű, évi 1000 vagon kapacitású baromfifeldolgozó üzem épüljön Dunántúl e térségében. Az új üzem — amelynek a tervezése ebben az évben, építése pedig 1972-ben kezdődik — 150 millió forintba kerül, amelynek ötven százalékát tudják központi keretből biztosítani. Egyéb forrásokból is adódik némi pénz, a gazdaságoknak a fennmaradó összeget, mintegy 38—40 millió forintot kell biztosítaniuk. Termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, általános fogyasztási és értékesítő szövetkezetek számára nyílik lehetőség, hogy pénzüket öszszeadva, hozzájáruljanak egy zalai élelmiszeripari üzem létrehozásához. Zalai pedig csak akkor lesz az üzem, ha a versenyeztetés során a megye gazdaságai is legalább azonos ajánlatot tesznek, mint más megyék mezőgazdasági üzemei. Meg kell ragadni a lehetőséget! K. F. 3 Több élesztő és csokoládé Élelmiszeripari rekonstrukciók fejlesztési kölcsönnel A IV. ötéves terv előirányzata szerint 1971-ben két fontaélelmiszeripari beruházáshoz biztosítanak fejlesztési kölcsönt; idén kezdik meg a Budafoki Élesztő- és Szeszgyár élesztőüzemének és a Szerencsi Csokoládégyárnak a rekonstrukcióját. Az élesztőt jelenleg két budapesti üzem gyártja, évente összesen 9500 tonnányit készítenek. Ez azonban már nem elégíti ki a szükségletet és ráadásul a minőséget is kifogásolják a kenyérgyárak. Ezért a negyedik ötéves tervben a hazai sütőélesztő-termelést 13 000 tonnára növelik és a minőséget is megjavítják. A nagyobbik, jelenleg mintegy 7000 tonna élesztőt adó budafoki gyárban új üzemrészt emelnek és ezzel csaknem 4000 tonnával több élesztő gyártását teszik lehetővé. A fejlesztéshez szükséges anyagiakat a Szeszipari Országos Vállalat részben saját erőből teremti elő — mintegy 170 millió forintot —, a beruházáshoz szükséges további 80 millió forintot pedig fejlesztési kölcsönből fedezik. A kölcsönt a vállalat fűzsív alatt fizeti vissza. Az új gyár gépeit külföldről hozzák be. A leggazdaságosabban működő és a helyi adottságoknak legmegfelelőbb gépeket versenytárgyalás alapján választják majd ki. Az új üzem átadása után már kétféle minőségű sütőélesztőt hoznak forgalomba és ezzel kielégítik a hazai sütödék és kenyérgyárak igényeit. Megszűnik majd az ország különböző vidékein időszakonként tapasztalható élesztőhiány is. A Magyar Édesipar 1969. évi 4767 vagonos termelését 1975- re 6500 vagonra fokozza, részben azzal, hogy a szerencsi gyárban rekonstrukciós bővítést hajtanak végre. A gyár rekonstrukciójára 270 millió forintot irányoztak elő. Gondos mérlegelés után jelölték ki a szerencsi üzemet a rekonstrukció színhelyéül. A számítások szerint ugyanis ebben az üzemben lehet a legkisebb költséggel megoldani a termelés hozzávetőleges 600 vagonos növelését. Mint megállapították, hasonló kapacitásbővítés másutt legalább 350—450 millió forintba kerülne. Szerencs mellett szólt az is, hogy a szomszédos cukorgyárból, kis távolságról szállíthatják az üzembe a nyersanyagot és innen kaphat gőzt is a gyár. A munkaerő szintén helyben van és az édesipari termelésnek Szerencsen közismerten nagyok a hagyományai. (MTI)