Zalai Hírlap, 1971. február (27. évfolyam, 27-50. szám)
1971-02-25 / 47. szám
2 Teljes nézetazonosság a megtárgyalt kérdésekben (Folytatás az 1. oldalról.) Pralista Köztársaság budapesti nagykövete, Karol Ujházy, az Országos Tervhivatal elnökhelyettese, Bratislav Vlk, a miniszterelnökség külügyi főosztályának és protokoll osztályának vezetője és dr. Jan Kolar, a miniszterelnöki kabinet munkatársa vett részt. A tárgyalásokon a kormányelnökök tájékoztatták egymást országaik belső helyzetéről. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság között 1968. június 14-én aláírt barátsági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés szellemében értékelték a két ország kapcsolatainak jelenlegi helyzetét és vázolták azok további elmélyítésének lehetőségeit. Megelégedéssel állapították meg, hogy a két szocialista ország széleskörű kapcsolatai szilárd bázist képeznek az együttműködés bővítésére és hatékonyabbá tételére számos területen. Magasra értékelték a népgazdasági tervek egyeztetése, a hosszúlejáratú kereskedelmi egyezmény előkészítése, valamint a magyar—csehszlovák gazdasági együttműködési vegyesbizottság tevékenysége terén elért pozitív eredményeket. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya különleges fontosságot tulajdonít a Szovjetunióval és a többi testvéri szocialista országgal való barátság elmélyítésének és az együttműködés szakadatlan fejlesztésének. Készek aktívan közreműködni a Varsói Szerződés további erősítése, a szocialista gazdasági integráció megvalósítása, a KGST munkájának fejlesztése, a szocialista országok közötti gazdasági kapcsolatok hatékonyságának állandó növelése érdekében. . A nemzetközi helyzetről folytatott véleménycserében a kormányelnökök nagy figyelmet szenteltek az európai béke és biztonság kérdéseinek. Egyetértően megállapították, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi országainak, a béke híveinek állhatatos törekvései eredményeként az európai bizonsági értekezlet öszszehívásának gondolata szilárdan teret nyert kontinensünk népeinek tudatában és egyes nyugati hatalmak kormányainak obstrukciós tevékenysége ellenére mind nagyobb támogatásra talál. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya a Varsói Szerződés országai külügyminisztereinek legutóbbi bukaresti találkozója szellemében kész szélesíteni a kontaktusokat a többi európai ország kormányaival, azzal a céllal, hogy hozzájáruljon a kedvező európai politikai atmoszféra kialakításához, valamint a biztonsági értekezlet gyakorlati előkészítéséhez. A kormányelnökök méltatták a Szovjetunió és a Német Szövetségi Köztársaság, valamint a Lengyel Népköztársaság és a Német Szövetségi Köztársaság által aláírt egyezményeket, mint olyan jelentős lépéseket, amelyek hozzájárulnak az európai feszültség enyhítéséhez, az európai országok békés együttműködésének fejlődéséhez. Sajnálatosnak tartják, hogy a Német Szövetségi Köztársaságban és azon kívül is vannak olyan erők, amelyek az európai országok érdekeivel ellentétben — a szerződések ratifikálása ellen lépnek fel. Ezek a törekvések csakis a nemzetközi feszültség fokozásához és az európai országok együttműködésének megzavarásához vezethetnek. A kormányelnökök újra megerősítették, hogy a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság azonos nézeteket vall a müncheni egyezmény érvénytelenítésének kérdésében. Reményüknek adtak kifejezést, hogy a Német Szövetségi Köztársaság is realista álláspontot fog elfoglalni és elismeri a müncheni egyezmény kezdettől fogva való érvénytelenségét. A kormányelnökök elítélték a Német Demokratikus Köztársaság ellen továbbra is folytatódó diszkriminációt az országok közötti kapcsolatok és a nemzetközi szervezetek vonalán. Meggyőződésük, hogy a Német Demokratikus Köztársasággal való normális diplomáciai kapcsolatok felvétele azon országok részéről, amelyek ezt még nem tették meg, valamint a Német Demokratikus Köztársaságnak az ENSZ- be való felvétele összhangban állna az országok egyenrangú együttműködése fejlesztésének érdekeivel. Az Egyesült Államok indokínai népek elleni agressziójának kiszélesítése tovább élezi a veszélyes délkelet-ázsiai helyzetet. A Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormánya határozottan elítéli ezt az agressziót, amely komolyan fenyegeti a világbékét, s a világ közvéleményének jogos tiltakozását váltja ki. A kormányelnökök országaik teljes támogatásáról biztosítják a vietnami nép, a kambodzsai és a laoszi haladó erők igazságos harcát az imperializmus ellen. A kormányelnökök megvitatták a Közel-Keleten kialakult komoly helyzetet. Elítélték az izraeli kormány és a nyugati imperialista körök magatartását, amely a Biztonsági Tanács 1967 november 22-i határozatának szabotálására irányul. Kifejezték eltökéltségüket, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának határozata szellemében továbbra is támogatják az arab népeknek az izraeli agresszió következményei felszámolására irányuló igazságos harcát és a Palesztinai arab nép törvényes jogainak érvényesítését. A kormányelnökök megelégedésüket fejezték ki tárgyalásaik eredményeit, a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság közötti baráti együttműködés további elmélyítésének perspektíváit illetően. A tárgyalások elvtársi légkörben, a kölcsönös megértés szellemében, az összes megtárgyalt kérdésben megnyilvánult nézetazonosság jegyében zajlottak le.. Dr. Lubomir Strougal, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság miniszterelnöke csehszlovákiai hivatalos baráti látogatásra szóló meghívást adott át Fock Jenőnek, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének. Fock Jenő a meghívást köszönettel elfogadta. (MTI) Budapest, 1971. február 24. ZALAI HÍRLAP Pánikhangulat a Ranger-egységekben A Patet Lao egységei hat helikoptert semmisítettek meg Saigon—Hanoi (MTI). A Patet Lao fegyveres erői szétverték és megfutamodásra kényszerítették a Laosz területére behatolt saigoni csapatok egy újabb rohamzászlóalját — közölték szerdán este Saigonban. A dél-vietnami területen felvonult és laoszi bevetésre kész további nyolc saigoni rohamzászlóalj a partizánok offenzívája nyomán „védelmi vonalainak megszilárdítására átcsoportosult.. — írja az AFP. A Laoszba behatolt dél-vietnami rohamalakulatok gyászos kudarcaival foglalkozott szerdai számában a Quan Dai Nhan Dan, a VDK néphadseregének lapja. A lap felteszi a kérdést: vajon mi lenne a sorsa más, kevésbé erős délvietnami csapatoknak, ha meggondoljuk, milyen sorsra jutótak az „elit”-alakulatoknak minősülő Ranger-egységek? „Nem meglepő — állapítja meg a lap —, hogy nagy pánik lett úrrá a laoszi 9. számú főútvonal mentén bevetett saigoni bábcsapatokon”. Az AP szerda délutáni jelentése szerint a népi felszabadító erők heves ostrom alatt tartják a saigoni intervenciósoknak a 9. számú főútvonaltól északra, illetve délre, Laosz területén kiépített két állását. Az amerikai hírügynökség hadijelentéseket idézve arról ad hírt, hogy az intervenciósok két ostromlott támaszpontja térségében a Pater Lao fegyveres erői szerdán további hat amerikai helikoptert lőttek le, illetve rongáltak meg. A UPI saigoni amerikai szóvivőkre hivatkozva megerősíti, hogy F—105 típusú amerikai sugárhajtású repülőgépek kedden éjjel és szerdán rakétákkal lőtték a VDK termetén, a demilitarizált övezet közelében levő észak-vietnami légvédelmi állásokat. Phnom Penh. (MTI). A népi felszabadító erők szerdán Phnom Penh kambodzsai fővárostól 19 kilométer távolságban felrobbantottak egy vonatot — közölte szerdán este a kambodzsai puccsista rezsim katonai főparancsnokságának szóvivője. Megállapodás az olajtárgyalásokon Tripoli. (MTI). Megállapodásra jutottak minimális követeléseiket illetően a Tripoliban tárgyaló arab olajállamok. Az áremelés pontos öszszegét egyelőre nem hozták nyilvánosságra. Mint már jelentettük, Algéria, Irak, Líbia és Szaúd-Arábia képviselői kedden kezdték megbeszéléseiket a líbiai fővárosban. Az egész nap és éjszaka folyó tárgyalások után közleményt adtak ki, amelyben Líbiát bízták meg azzal, hogy tárgyaljon a nyugati olajtársaságokkal az új követelések teljesítéséről. Líbia, a világ legnagyobb olajexportőrje már szerdán megkezdi tárgyalásait, amelyek eredményéről két hét múlva kell beszámolnia olajtermelő partnereinek. Amennyiben a megbeszélések nem vezetnek eredményre, a négy ország olajügyekkel megbízott miniszterei újból találkoznak Tripoliban, hogy megvitassák az olajtársaságok ellen hozandó intézkedéseket, beleértve a szállítás beszüntetését is. Aláírták a magyar—dán kulturális egyezményt (Folytatás az 1. oldalról.) Zső, a Külügyminisztérium sajtófőosztályának vezetője, dr. Kalanovics János, a skandináv referatúra vezetője, dr. Borka Zoltán, a Kulturális Kapcsolatok Intézetének főosztályvezető helyettese. Az eszmecsere folyamán a két miniszter egyetértett abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok fejlesztését semmiféle zavaró tényező nem akadályozza, s tovább kell fejleszteni az országaink közötti kulturális, gazdasági és ipari, valamint a két nép és kormányai közötti személyes kapcsolatokat egyaránt. A külpolitikai kérdések közül az eszmecsere során a legnagyobb figyelmet az európai kontinens problémáira fordították. Ezen belül első helyen szerepelt az európai biztonsági és együttműködési konferencia előkészítésének kérdéscsoportja. Péter János kifejtette a magyar fél álláspontját ebben a kérdésben. Elmondta, hogy véleménye szerint nem szabad időt veszíteni a biztonsági értekezlet előkészítő munkájában amiatt, hogy bizonyos európai kérdésekre még nem sikerült megoldást találni. Ezzel összefüggésben a magyar külügyminiszter utalt a Nyugat- Berlinről folyamatban lévő négyhatalmi tárgyalásokra. Fel kell használni minden lehetséges alkalmat az európai biztonsági konferencia kétoldalú és többoldalú eszmecserék útján történő előkészítésére, mondotta. Az eszmecserét követően Péter János udvariassági látogatást tett IX. Frigyes dán királynál, majd a koppenhágai tőzsdepalotába hajtatott, ahol D. Björner, a dán kereskedelmi kamara elnöke adott ebédet külügyminiszterünk tiszteletére. „Az egyetlen választás: a forradalmi háború!“ Genf. (MTI). „Brazíliában robbanásig feszült a helyzet és ez a feszültség hamarosan forradalmi háborúba torkollhat” — mondotta a 25 éves Jean Marco Von Der Weid, a brazil diákszövetség volt elnöke, akit 1969-ben letartóztattak, a börtönben megkínoztak és a hatóságok Bucher svájci nagykövetért cserébe bocsátottak szabadon 69 társával együtt. Elmondotta, hogy Brazíliában egyetlen demokrácia van, a kínzásé: „Ennek ugyanis válogatás nélkül mindenki egyaránt ki van téve”. A brazil fiatalember arról is beszélt, hogy a brazil kormány feláldozza a nép érdekeit a külföldi társaságok javára. „A népnek nincs más választása, mint az ellenállás, ez hamarosan forradalmi háborúba torkollhat” — mondotta. A diplomatarablásokról úgy nyilatkozott, hogy ezek korlátozott lehetőségű akciók, amelyet váltogatni kell a harc egyéb formáival. U Thant az angol fegyverszállításról Addisz Abeba. (MTI). Az Addisz Abebában akkreditált afrikai nagykövetek szerdán együttesen követelték: az Afrikai Egységszervezet miniszteri tanácsa tűzze napirendre azt a kérdést, hogy az angol kormány helikoptereket ad el a Dél-afrikai Köztársaságnak. Accra, (AFP): A ghánai kormány fenntartás nélkül elítéli Angliának azt a döntését, hogy felújítja a fegyverszállításokat a Dél-afrikai Köztársaságnak. New York. (MTI). Szerdán közzétett nyilatkozatában U Thant ENSZ-főtitkár közvetve szemére veti Nagy-Britanniának, hogy megsérti a Biztonsági Tanács határozatait, amelyek embargót rendeltek el a dél-afrikai fegyverszállításokra. Nyilatkozatában U Thant kifejezte azt a reményét, hogy az embargót az összes államok tiszteletben fogják tartani. Az ENSZ szóvivője szerint ez a felhívás Franciaországnak is szól. NAPIRENDEN: az európai biztonság Néhány nap múltán két esztendeje annak, hogy szárnyra kelt a budapesti felhívás, a szocialista országok nagyhatású kezdeményezése az európai biztonság érdekében. Azóta több tanácskozáson is szóba került, s állandóan napirenden szerepelt — a két- és többoldalú megbeszéléseken — az állam- és kormányfők, a diplomaták tárgyalásain. Legutóbb a Varsó Szerződés tagállamai külügyminisztereinek bukaresti tanácskozásán, ahol megállapították, hogy a szocialista országok erőfeszítéseinek és más államok hozzájárulásának eredményeként az európai kontinensen bizonyos előrehaladás történt a feszültség enyhítése terén. Tény, hogy Európa csendes, legalábbis a hangosabb válságfészkekhez, Dél- Ázsiához, vagy a Közel-Kelethez hasonlítva. Mindnyájan tudjuk azonban, hogy ez a nyugalom meglehetősen viszonylagos és törékeny. A két társadalmi rendszer, az alapvető két katonai szövetség fő frontvonala földrészünk szívén át húzódik, s ez a helyzet lényegében magában hordja egy atomháborús konfliktus veszélyét. Amennyiben a világon ma már minden helyi konfliktus azzal a fenyegetéssel jár, hogy egy nukleáris világégésbe torkollhat, Európában a jelenlegi stratégiai feltételek mellett, ez lenne a kiinduló pont. Ezért kívánja minden ésszerű, józan elme, hogy az úgynevezett kölcsönös atom-elrettentés sokat emlegetett egyensúlyát az értelem és a biztonság egyensúlyává alakítsuk át. Mivel pedig a béke és a biztonság korunkban egyetemes és oszthatatlan, az európai rendezés jótékony hatást gyakorolna a világ más kritikus pontjaira is. Elvben nincs is ellenzője egy össz-európai konferenciának. Nagyjából-egészében megegyezésre jutottunk a résztvevők körét, a napirendet és a helyszínt illetően. Kedvező a légkör is, hiszen kétségtelen javult a politikai klíma. Utalhatunk a moszkvai és a varsói szerződés megkötésére, a két német állam közti eszmecserére, a rendszeressé vált kétoldalú csúcsszínvonalú külügyminiszteri találkozókra, s a kelet-nyugati párbeszédre. A kétoldalú kontaktusok során tehát létrejöttek a feltételek ahhoz, hogy az összeurópai konferencia előkészítését többoldalú alapokra helyezzék. Persze fontosak maradnak továbbra is a kétoldalú megbeszélések is. A szocialista országok külügyminiszterei támogatják azt a finn kezdeményezést, hogy Helsinkiben tartsák meg valamennyi érdekelt állam előkészítő találkozóit, amelyen bármikor készek részt venni. Ennek megvalósítását indokolja, hogy lehetséges lenne az áttérés az európai konferencia gyakorlati előkészítésére, az értekezlet összehívásával kapcsolatos kérdések megvitatására, egyeztetésére. Mindezek alapján semmi sem indokolja tehát, hogy amikor ennyire divattá vált a gyorsuló időről beszélni, tovább késlekedni az európai biztonsági értekezlet összehívásával. Ehhez elsősorban megfelelő elhatározásra lenne szükség, de éppen azok a körök, amelyek nem érdekeltek az európai feszültség további enyhítésében, (az Egyesült Államok és leghívebb NATO szövetségesei) fokozzák akcióikat a konferencia összehívása ellen. Ez a konferencia összehívásával szemben támasztott különböző előzetes feltételekben nyilvánul meg, amelyeknek az a célja, hogy bonyolultabbá tegyék az előkészítő munkát és az értekezlet összehívását más problémákhoz kössék. Ilyen magatartásra és a fegyverkezési hajsza fokozására mutatnak a NATO miniszteri tanácsa legutóbbi brüsszeli ülésszakának határozatai. Az egymást követő atlanti tanácskozásokon politikai hűtőszekrénybe igyekeztek tenni az európai biztonság ügyét. Hogy miért? Az amerikaiak és leghívebb NATO szövetségesei joggal tartanak attól, hogy egy európai biztonsági rendszerben akaratuk ellenére, túl nagy lendülettel fejlődnek majd a kelet-nyugati kapcsolatok. (Washingtonnak azzal is számolnia kell, ha Európában tartós rendezésre kerül sor, növekedni fog a nyomás a vietnami kaland beszüntetése érdekében.) Az USA ezért rálépett a fékre. Láthatólag Bonnak is azt tanácsolták, hogy „lassabban a testtel” a keleti politika vonatkozásában. (Más kérdés, hogy az európai semleges országok, de több NATO- kormány is, az amerikai tanácsok ellenére pártfogolja az európai biztonság ügyét.) Elégedetlenek vagyunk az össz-európai értekezlet indokolatlan huzavonájával, de a nehézségek ellenére mégis derűlátóak lehetünk. A szocialista országok mindent elkövetnek, hogy elhárítsák az akadályokat az európai konferencia útjából. A külügyminiszterek bukaresti tanácskozásán ismételten felhívták az összes érdekelt államokat: tegyenek további erőfeszítéseket, hogy az összeurópai konferencia előkészítését célzó munka mielőbb befejezést nyerjen és sor kerülhessen az európai biztonság, a világbéke megteremtését és megszilárdítását elősegítő kontinentális jellegű értekezletre. Takács János 1971. február 35. Rugalmasság vagy manőver? Kairó (MTI): Az izraeli kormány vasárnapi közleménye nyomán mozgásba lendült az egyiptomi diplomácia gépezete. Kairó az ENSZ rendelkezésére bocsátotta annak a hivatalos nyilatkozatnak a szövegét, amelyben az EAK a Jarring-javaslatok kategorikus elutasításaként értékelte Tel Aviv állásfoglalását Riad miniszterelnök-helyettes és külügyminiszter ezzel kapcsolatban — kairói képviseleteik útján — üzenetet intézett a négy nagyhatalom külügyminisztereihez. Riad fontos utasításokat adott Zajjat ENSZ-fődelegátusnak, akit megbízott hogy folytasson tárgyalásokat U Thant főtitkárral és Jarring közel-keleti megbízottal. Zajjat — írja az Ahram a világszervezet diplomáciai köreit idézve — tájékoztatta Jarringot, hogy amennyiben javaslataira, illetve kérdéseire nem kap az egyiptomihoz hasonló pozitív választ Izraeltől, akkor az egyiptomi válasz is érvényét veszti. Tájékozott források szerint — írja a lap — a Biztonsági Tanács valószínűleg napirendre tűzi és megvitatja a közelkeleti válság kérdését, amenynyiben Izrael a Jarringnak adandó válaszában nem tanúsít rugalmas magatartást a megszállt területek kiürítését illetően”. ENSZ-diplomaták mégis remélik, hogy az izraeli válasz tartalma lehetővé teszi a közvetett dialógus folytatását, s az izraeli kormány vasárnapi közleménye nem tekinthető végleges és utolsó állásfoglalásnak. Hírek szerint Tel Aviv készülő válasza nem ismétli meg azt a vasárnapi kijelentést, amely szerint Izrael nem hajlandó visszatérni az 1967. június 4-i határokhoz, csupán „biztonságos és elismert határok” szükségességéről beszél. Izrael tehát továbbra is megtagadja az egyenes választ Jarringnak arra a kérdésére, hogy hajlandó-e kivonulni az összes megszállt területről, kész-e elfogadni a palesztínai probléma igazságos rendezését, s lemondani a területi terjeszkedéséről. Lehetséges, hogy Tel Aviv a Jarring-miszszió „megmentése” érdekében vagyis a tűzszünet esetleges meghosszabbítása reményében a vasárnapi merev, expanziós nyilatkozat ellenére „rugalmas’’ választ ad Jarring javaslataira, pontosabban az EAK memorandumára. Ismerve az izraeli taktikázás hagyományait, félő azonban — mondják Kairóban —, hogy ez a „rugalmasság’’ csupán időhúzó és félrevezető manőverek számát szaporítja.