Zalai Hírlap, 1971. november (27. évfolyam, 258-282. szám)

1971-11-02 / 258. szám

ik­Ti.. november 7. Gyarapodó város — erősödő mozgalmi élet Jegyzetek a KISZ zalaegerszegi városi küldöttértekezletéről Zalaegerszegen a lakosság átlagéletkora 35 év körül mo­zog, az itt élő KISZ-korosz­­tályúak száma közel 15 ezer. Ha ehhez hozzátesszük, hogy az Egerszegen foglalkoztatot­tak száma 31, az ipar terme­lési értéke 43 százalékkal nőtt az elmúlt években — azonnal érződik, hogy az if­júsági szövetség elmúlt kong­resszusa óta két fő szempont határozta meg a város ifjú­kommunistáinak és hivatásos KISZ-vezetőinek feladatait: a kommunista szellemű neve­lés s a gazdasági és építő­munka hathatós segítése. E két síkon folyó tevékeny­ség eredményeinek és élő problémáinak tükre volt a város kislistáinak legmaga­sabb fóruma. Jó érzés volt hallani, ki­érezni a vitából, hogy a sa­játos alapszervezeti sikerek, gondok mellé legtöbbször oda került olyan esemény és eredmény is, amely a város kislistáinak egész közösségét, üzemeit, sőt a lakosságát is érinti. Hadd említsük itt elsősor­ban a „Város az ifjúságért — az ifjúság a városért!” az or­szágban először megvalósult mozgalmat, amelyet a tanács és a KISZ évente megújított együttműködési terve és a fia­talok két keze, szelleme táp­lál. Két és fél év alatt közel 85 ezer óra társadalmi mun­kát végeztek, ennek több mint felét a városért. Sok más mellett ott van ebben az if­júsági park építése, az Ifjú­sági Háznál, a kommunális beruházásoknál, az óvodák fejlesztésénél, a játszóterek és játékok készítésekor produ­kált sokezer munkaóra. A folytatás sem marad el. Nagy tapsot kapott Mezei Sándor építészmérnök, aki a fiatalok lakásgondja enyhíté­sében ajít­totta fel a tervező­irodaink segítségét. Nagy fi­gyelem kísérte a bútorgyári titkár, Ekler Erzsébet szavait, amikor KISZ-tagjaiknak a gyár 110 milliós rekonstruk­ciójában eddig elért sikerei­ről szólt, s ez a figyelem nem csökkent a ruha-, a szállító­gépgyári és a Ganz-beli üze­mi sdubház építése hallatán sem. A KISZ-tagoknak a gazda­sági életben való helytállá­sát jól ösztönözték a termelé­si mozgalmak, amelyekben évente átlag 3500-an vettek részt. Ma 92 ifjúsági brigád működik a városban, ebből 85 nyert szocialista címet. A kő­olajipari vállalatnál folyó vegyipari védnökség, a ruha­gyáriak öameója, a szállító­gépgyáriak vagyonbiztonsági őrjárata és a bútorgyáriak KISZ-jótállási akciója jól ér­zékelteti a munkásfiatalok külön vállalásainak hasznos­ságát, a vállalati és társadal­mi érdekkel való célszerű egybeesését.­­ A KISZ-alapszervezet szavára egyre inkább odafi­gyelnek a gazdasági vezetők — említette az egyik küldött. Állítását igazolja, hogy az ed­diginél nagyobb számban szóltak bele a kiszesek a kol­lektív szerződésekbe, és kö­zéptávú tervekbe, érvényesít­ve érdekvédelmi szerepüket is. Nem hallgatta el a fórum, hogy a gazdasági elképzelé­sekben kevés kétkezi munkás véleménye kapott helyet, s hogy tovább kell fejleszteni a szakmai önképzést, a termelé­si mozgalmakkal együtt. A több mint kétezer mun­kás KISZ-tag mellett a diák­fiatalok is jelentős tényezői a városnak. Molnár Katalin, a Ságvári Gimnázium küldötte hű ke­resztmetszetét adta nemcsak az övéi, hanem sokszáz kö­zépiskolás társa életének. Szavaiból kitűnt, hogy szá­mos új vonással gazdagodott a diákok mozgalmi élete s ennek eredőjét a sokirányú, megbízatásokkal mozgatott munkában látja. Bizonyította: ha van jó diákklub és kör, politizáló előadássorozat és iskolarádió, tudatosan szer­vezett tanulás-segítés és a vezetőség köré vont aktíva­gárda — akkor van jó KISZ- élet is. Figyelmet érdemlő ja­vaslata volt, hogy a fizikai munka rangját megteremten­dő a vállalati ifik legyenek a diák­vezetőségek, tanárok segítségére. A tapasztalt, javaslatokat adó kommunista szavai min­dig érzékeny fülre és érte­lemre találnak a fiataloknál. Ezt bizonyítja Csokona Sán­dornak, a megyei pártbizott­ság titkárának felszólalása, s az azt fogadó tetszés. Minden résztvevő megértette, hogy különös figyelem övezi ma az alkotó-terem­tő ifjúságot, melynek soraiban ott élnek a jövendő párt-, állami és társadalmi vezetők. Szavaiból kitűnt a társadalom és a fia­talság kölcsönös kapcsolatá­nak a kor diktálta szükség­szerűsége és egy józan bizta­tás. Harcolni azért, amit a törvény biztosít, tenni azért, hogy sokasodjanak a szebb élet lehetőségei. Egy gyarapodó, fiatal város erősödő ifjúságmozgalmi éle­tének alkotó fóruma volt az egerszegi küldöttgyűlés s bi­zonyára a következő évek eredményeinek alapja is. L. J. felkészültségű és emberi tulaj­donságokkal rendelkező gár­dát, pontosabban, hiába vár­ták, hogy az alacsony, 1800 forint körüli oktatói fizetésért olyan rátermett emberek ve­gyék kezükbe a jövő szak­munkásait, akik egyéb mun­kában játszva 3000 forintot ke­resnek. Azóta a változás gyö­keres. Most például 1­2 ta­nulójuk áll gyengébben, míg korábban külön tanfolyamot kellett szervezni a bukásra állók számára. És a pénzen túl... Mint a vállalatnál mondják, tévedés lenne azt hinni, hogy a pénzzel mindent meg lehet oldani, hogy a munkaerő ván­dorlásban csak az anyagiak számítanak. Sok-sok apró, em­beri, pszichológiai körülmény is közrejátszik, amit néha szinte nehezebb kideríteni mint egy fondorlatos bűn­ügyet... Az egyik nagyszerű brigád például csaknem egy új gépkocsi miatt „ugrott’ széj­jel. Az egyik brigádtag vette a régi munkatársak mind gra­tuláltak hozzá, együtt örültek társuk szerzeményének. Míg­nem a fiú azt találta mondani hogy a sáros, malteros, festé­kes munkaruhájukban ne ül­jenek be az autóba. Csak na­gyon nehezen sikerül együtt tartani a kollektívát­ Máskor 10—15 éve együtt dolgozó cso­portban alakul ki olyan hely­zet, hogy nem teljesítik az uta­sításait a régi munkatárs fe­lettesüknek. Sok-sok türelem, megértő beszélgetés, tapintat kell hozzá, hogy ezek a súrló­dások megszűnjenek. Megéri, mert lehet, hogy legalább tíz évre, vagy még több időre újra semmi baj sem lesz ezzel a brigáddal. A legkevesebb­ moz­gás egyébként a régi brigá­doknál van, a szocialista cí­met birtokló, vagy azért küzdő kollektíváknál, s a legtöbben az újonnan alakuló brigádok­ból távoznak. Különösen el­enyésző a vándorlás a törzs­gárda tagoknál, akik egyéb­ként számos többletjuttatásban részesülnek a vállalatnál Ezekre a kollektívákra lehet minden esetben leginkább szá­mítani, ők azok, akik méltó­képpen fogadják és tanítják nevelik, nem pedig fröccshor­­dónak alkalmazzák a hozzá­­juk beosztott fiatal szakmun­kásokat. ők azok, akik segíte­nek mindazon, aki megérdem­li, viszont a rendet, fegyelmet is keményen megkövetelik Akiknek el kellett hagyniuk a vállalatot, tulajdonképpen e kollektívák tagjainak ítélete alapján távoztak. Kritikus hétfő A brigádoknak ez a tevé­kenysége tulajdonképpen már a fegyelmi helyzettel függ ösz­­sze, ami egyébként — a vál­lalat vezetőinek értékelése sze­rint — általában jó, javul. Ezt bizonyítja, hogy évről évre növekszik az egy főre jutó termelési érték és a nyereség. Az elmúlt évihez képest pél­dául az idén nem kevesebb, mint 17 százalékos a növeke­dés az egy főre jutó termelési értéknél. A legtöbb baj a kis száza­lékot képviselő vándormada­rakkal van, s gyakran bizony az ő „szereplésüket” azonosít­ják az építőiparral Például az italozókét. Különösen a hétfői nap veszélyes, valamint az, ha a közelben italvásárlási lehe­tőség van, no meg, ha gyenge a művezető, vagy a brigád­vezető. Hát itt bizony — mint mondják — sok „dedós”, lát­szólag nagyon egyszerű mód­szert kellett alkalmazni, de egynéhány jelentős eredmény­nyel járt. Például az a rendel­kezés, hogy munkabért csak munkaidő után lehet fizetni. A munka elosztásánál arra is figyelemmel voltak, hogy az ivós brigádokat olyan helyre irányítsák, ahol nincs a közel­ben italmérés. Mindemellett 56 személyt fegyelmileg vontak felelősségre ittasságért, három főt pedig el is bocsájtottak. Hétfő a legveszélyesebb nap munkavédelmi szempontból is. A balesetek közel 50 százaléka erre a napra esik, részben az itallal, részben a hétvégi, ott­honi munkavégzéssel össze­függésben. A vállalatnál egyébként a baleseti helyzet is lényegesen javult, ami pedig az igazolatlan mulasztásokat illeti, amíg 1970 első fél évé­ben 218 volt az igazolatlan na­pok száma, az 1971 első fél évére 130 napra csökkent. Mint mondják, nagy ered­ménynek tartják, amit a párt­­szervezet és a szakszervezet bevonásával, aktív közremű­ködésével, következetes mun­kájával elértek, azt, hogy a munkafegyelem megsértőit maguk a dolgozók ítélik el. Mindig napirenden A munkaerő csábítással kap­csolatban Bényi Imre igazgató megjegyezte: ezt sokfélekép­pen lehet érteni, sokféle mód­szer beletartozhat, s tulajdon­képpen csábító a jobb kereset, a jobb munkakörülmény is, vagy egy olyan eset, hogy a beteg gyerekét orvoshoz szál­lítani akaró segédmunkásnak odaadja az igazgató a személy­­kocsit, s az az ember ezáltal is érzi, hogy tartozik valahová, van mire támaszkodnia a baj­ban. Összességében azonban — mint mondják a vállalatnál —, ha elvesszük a nagyítót a munkerő­helyzet és a munka­­fegyelem ügye fölül — ami az utóbbi időben különösen az építőiparban, illetve azzal kapcsolatban divat — kiderül, hogy sokat érő lehet legalább ekkora energiával más terü­leten is feltárni a meglevő fé­keket, illetve a további előre­lépés lehetőségeit... A napi­rendről persze nem kerül le e két téma továbbra sem a vál­lalatnál, sőt, a feltárt helyzet, s a folyamatos elemzés révén azt akarják elérni, hogy ne megtörtént esetek alapján hoz­zanak intézkedéseket, hanem ezeket elkerülendő, ami náluk is, másutt is tetemes energiát, tartalékokat szabadít fel a ha­­tékonyabb termelőmunka szá­­már" Kovács Ferenc zalai hírlap Túl a terven a zalalövői téglagyártók A kiskapacitású, hagyomá­nyos technológiával dolgozó zalalövői téglagyár dolgozói­nak nevéhez tekintélyes ter­melési siker fűződik az idén: október elején a nyersgyártás­ és az égetési tervet egyaránt teljesítették, s azóta jelentős túlteljesítést értek el. Nyers­gyártási tervük 3,3 millió da­rab kisméretű tégla volt, s je­lenleg már 250 000-es túltelje­sítésnél tartanak. Az égetési előirányzatot 3,25 millióban határozták meg, s ezt a mai napig 260 000-rel szárnyalták túl a gyár dolgozói. Ezek a teljesítmények nemcsak a terv maradéktalan végrehajtását jelentik, de egyben azt is, hogy az üzem két szocialista brigádja az idei évre tett ter­melési vállalását is teljesí­tette. A mennyiség tetemes túl­­szárm^^'m^nl^m­fe-1' 'm * kKHMmHHQVRégi kö­­vetelményekről sem, amit ta­núsít, hogy a nyers és az ége­tett téglánál egyaránt az enge­délyezettnek a felét sem éri el a selejt. Deres mér a határ ... Őszvégi „finis” — Mi tagadás, a vetéssel kissé megkéstünk — mondja Gergály Gyula, a közös gaz­daság elnöke. — Még szeren­cse, hogy az időjárás kedve­zett, így azért időben végez­tünk a 716 hold őszi kalászos vetésével. Kukoricát már sehol sem látni a határban. — El is felejtettük már a kukoricatörést — szól Bokor Ferenc növénytermesztő agro­­nómus. — A 180 holdról gyor­san betakarítottuk. Májusi morzsok­ban számolva 22 má­zsával fizetett. Gyengébb a tavalyinál, de a tervezett azért „bejött”. A csapadék hiányát bizony megérezte. Nem lesz hiány takarmányból — Akár ez a takarmányrépa — vág közbe az elnök a répa prizmákra mutatva. — Alig van nedvességtartalma, aztán fele nagyságra nőtt meg, mint más, csapadékos években. Nyáron a szálastakarmányok fizettek gyengén, de akkor még bíztak, hogy az őszi beta­karítás jobb eredményt hoz. Nem így lett. Kukoricából is lehetett volna több, a takar­mányrépa meg egyenesen ala­csony átlagot hozott. Még sze­rencséjük, hogy az árpa nem volt fukar hozzájuk. — Azért mégsem lesz hiány takarmányból — bizakodik az elnök. — Ha a kukoricánk nem is fizetett többet az átla­gosnál, azért mégis legalább 20 vagon májusi morzsolttal több lett mint az elmúlt év­ben. Ebben az évben 80 hold­dal toldtuk meg a vetésterüle­tünket. Aztán közel 200 va­gonra való silót is készítet­tünk. Ez bőségesen fedezi a szükségletet, hisz naponta egy vagonnal használunk fel. Csak a lucernánk lenne több. Még a borjaknak is alig futja majd a télen. Ebből igazán nagy a hiány. Sűrűn fordulnak a répaföld és a major között a vontatók. Itt a prizmáknál gyorsan meg­szabadulnak terheiktől, aztán indulnak vissza a földre.­­ Ezen a héten már ezek egyike-másika is segíthet a mélyszántásnál — mutat a traktorokra a növényvédő ag­­ronómus. — Akkor hat gép állhat át a mélyszántásra. Szükség is lesz rájuk, hisz a tervezett 700 holdból eddig 300 holdon sikerült elvégeznünk a mélyszántást. Márpedig, ha az időjárás engedi, november vé­gére szeretnénk e nagy fel­adatunkkal is végezni. Estére jár az idő, amikor befejezzük a határszemlét. Az elnök és a növénytermesztő agronómus elégedett a mun­kák jelenlegi állásával, a föl­deken dolgozók hozzáállásá­val. Az emberekre igazán nem lehet panasz, szorgalmuk ha­tártalan. Van még tennivaló — Ha így megy a munka to­vábbra is, akkor a jövő esz­tendőtől még az ideinél is többet remélhetünk — mond­ja Gergely Gyula. — Az idei év a mi gazdaságunk számára az újrakezdés esztendeje volt — teszi még hozzá —, ezért van bőven tennivalónk nem­csak kint a határban, de az egész gazdálkodásunk „helyre tevésében”. Nemecz kéressé Hiába a napnak minden erőlködése, hűvös van. Nem irigylésre méltó a mezőn dol­gozó emberek munkája. Az októberben jött decemberi hi­deg (egy múlt hét végi hajnal­ban mínusz 7 fokot mértek Egerszegen és Nagykanizsán) alaposan próbára teszi a föl­dek művelőit. De nincs mást tenni, dacolniok kell a kelle­metlen időjárással. Az utolsó fordulók azt is teszik , a zalaegersze­gi termelőszövetkezet tagjai, alkalmazottai. A betakarítók­­ra még egy kisebb mennyiségű takarmányrépa vár, ar­án a mélyszántásból 400 hold. Van tehát munka. Nem is késle­kednek. Az andráshidai város­rész közvetlen közelében öt erőgép járja a földet, készítik elő a talfát.A­ tejkándi oldal­ban az utolsó fordulókat teszi a traktor, a takarmányrépát hordja a ságodi majorba, ahol a prizmázók ügyeskednek, hogy minél előbb „tető” le­gyen a répa fölött. A közös gazdaság vezetői­nek társaságában járjuk a föl­deket, hogy szemügyre vegyük az októberi határt. Prizmákba rakják a takarmányrépát Lehetőségek a zajártalom csökkentésére Üzemi intézkedések a dolgozók egészségvédelmére­ ban a kemencéknél dolgozók hő- és bőrártalomnak vannak kitéve. A vizsgálatot köve­tően a szakemberek több megoldást is javasoltak. A legjobbnak a bedolgozó­ nyí­lások elé szerelt hő­védőrá­csok bizonyultak, folyamat­ban van a felszerelésük. A Ganz-MÁVAG zalaeger­szegi gyáregységében a nagy zaj ellen — amit megszün­tetni nem lehet — a svéd­vattás fülvédővel védekeznek. Ez a védőeszköz a nagyfrek­venciás zajokat megszűri, a beszédet átengedi. Itt főleg a dolgozón múlik, hogy az egyé­ni védőeszközt használja-e. A Zalai Kőolajipari Válla­lat dobüzemében is nagy a zajártalom. Itt a guruló tech­nológia bevezetésével értek el csökkentést. A Kőbányai Textilművek zalaegerszegi gyáregységében a megengedett 80 decibeles zaj helyett 110-et is mértek a munkahelyeken. A kínai gé­pek zajosak, bár a filc-alá­tétek megvannak. Az üzem­ben biztosított a svéd-vattás fül­védő és időszakos orvosi ellenőrzések alapján átmene­tileg más munkahelyre irá­nyítják a dolgozót. Az a tapasztalat, hogy igyekeznek a vállalatok a le­hetőséghez mért maximális munkavédelmi felszereléseket beszerezni és a dolgozók ren­delkezésére bocsátani. Néhány hónappal ezelőtt egy üzemegészségüggyel fog­lalkozó jelentés megállapítot­ta, hogy a megyében levő üzemek egészségügyi helyze­te javult, de ennek ellenére néhány helyen további intéz­kedésre van szükség. A mikoldpusztai lengyár­ban például nagynak talál­ták a levegő porszennyezett­ségét, amit azóta újabb be­rendezések (törő­gépek) vá­sárlásával enyhítettek. Telje­sen megszüntetni nem lehet ugyan a porártalmat a jelen­legi technológiai lehetőségek­kel, viszont folynak a kísér­letezések a korszerűsítésre. A nagykanizsai üveggyár- Szőlőfeldolgozó gépsor Csongrád megye legnagyobb pincészetében, Kisteleken új francia szőlőf­eldolgozó gépsort helyeztek üzembe. Ezzel a berendezéssel óránként 400 mázsa szőlőből préselnek mus­tot. Az új gépsor teljesítménye tízszerese a régi, hagyomá­nyos berendezéseknek. (MTI fotó — Tóth Béla felv. — KS) 3

Next