Zalai Hírlap, 1972. május (28. évfolyam, 102-126. szám)
1972-05-05 / 104. szám
1972. május 5. Az a fekete zongora! Hogy melyik? Hát az, amelyiken nem kisebb dolog múlik, mint hogy kialakul-e Zalaegerszegen rangos hangverseny-élet vagy sem? Úgy tűnik nem. Mert eddig már egy egész csokorra való színvonalas zenei rendezvény esett kútba a zalaegerszegi MMK hangverseny-zongorája miatt. S a nagy fekete Bösendorfer kárörvenden mosolyog magában, így fizetek meg a tíz évi felelőtlen bánásmódért, elriasztom innen jó időre a komoly zene apostolait — gondolja —, vagyis hát gondolná, ha a zongorák tudnának gondolkodni. 1962-ben vették a márkás hangverseny-zongorát 45 ezer forintért, s hogy respektálták finom és kényes szerkezetét, ezt csak bizonyítja, hogy lakatot szereltettek rá. No, de mit ér egy olyan lakat, amelyet mindenki kinyithat? Beat-zenekarok, és laikusok, koca-zongoristák, és unatkozó fiatalok, szóval boldog és boldogtalan verte tíz éven át a drága zongorát, eladdig, amíg a jelenlegi helyzet bekövetkezett. Rangos művész, aki igazán mély élményt tudna nyújtani a komolyzene kedvelőinek, ma már nem vállalkozik arra, hogy leüljön a megrokkant zongora elé. Sokszor fordultak már a művelődési központ dolgozói a fenntartó szervekhez, bejelentették az igényt: új hangverseny-zongora kellene. A válasz minden esetben az volt, nincs rá keret. Nem lett volna egyszerűbb annak idején venni egy olcsóbb pianinót is, s azt odaadni táncpróbákhoz, beatzenekarok próbáihoz, és egyéb célokra? A Bösendorfer pedig megőrizhette volna ifjúságai, szép zengését meg sok-sok évtizeden át. M. K. ZALAI HÍRLAP Petőfi Sándor versei és prózái „hanglemezirodalmi színpadon” A nagy költőnk születésének 150. évfordulóját ünneplő vállalkozások és események sorában előkelő hely illeti meg az Országos Hanglemezgyártó Vállalat ..Petőfi Sándor élete saját és kortársai művében" címmel most készülő nagylemezét. Neves művészek — Básti Lajos, Sinkovits Imre, Major Tamás, Bessenyei Ferenc, Szirtes Ádám, Őze Lajos, Sztankay István és Sinkó László — szereplésével készülő reprezentatív hanglemez valószínűleg még ebben az évben elkészül. A Lukácsy Sándor által összeállított, Marton Endre rendezte ..Hanglemezirodalmi színpadon” Petőfi versei többek között a ..Szülőföldem". ..A jó öreg kocsmáros”, „Egy terem Debrecenben” mellett a szabadságharc költőjének Kerényi Frigyeshez írt levelei és naplórészletei is szerepelnek. Illyés Gyula ..Petőfi Sándor” és Vajda János ..Petőfi napja" című alkotásai mellett részletek hangzanak majd el a Nemzeti Kör 1844-es jegyzőkönyvéből, ugyancsak a kor hangulatát idézi majd Egressy Gábor „Képek a pesti forradalomról” és Imreh Sándor ..Visszaemlékezés az 1848 —49 évi szabadságharcra Erdélyben” című írása. Petőfi Bem iránti rajongó tiszteletét példázó levele francia eredetiből Szász Károly fordításában kerül lemezre. A valóságos irodalmi és történelmi tablót nyújtó felvételek között érdekes színfolt Az apostol XX. része, Nemrég adtunk hírt a zalaegerszegi József Attila iskola gyermekklubjának avatásáról. Azóta az óraközi szünetekben és tanítás után népes sereg veszi birtokába a három alagsori helyiséget. Képünk egy játéktermi pillanatot örökített meg. (Kiss Ferenc felvétele) Nagypali is marad — csupán sárosán Hogy az egyik nemrég megjelent riportunk címével éljek, természetesen Nagypali is marad — csupán sárosán. A szerkesztőségünkbe küldött panaszos levél szerzője ottjártamkor nyolc év sár elleni küzdelmének a termését borította elém egy bőröndből. Az archívumra való anyag hivatalos mondatok közé szorítja a falu jelenleg is fő problémáját, amely lassan már a küzdelem és a komikum jelképévé válik. Ez pedig nem más, mint az ugyancsak küzdelmesen felépített bekötőutca torkolló Arany János, illetve Petőfi utca állapota. Az első pillantásra úgy tűnik, nincs különösebb „zűr” az említett utakkal. Amolyan átmeneti stádiumban vannak: a szél felszárította a sarat, akkora szárazság pedig még nincs, hogy mindez porrá alakuljon. De állítólag, ha a szélsőséges állapotok beállnak, akkor alig elviselhető a helyzet. A panaszos levél szerzője, Bucsics Jenőné nyolcéves tanácstagsága alatt szinte miszsziós lelkülettel vívta a sár elleni harcát. Próbálkozásai meddőnek bizonyultak. A, asszony tudja, hogy sokkal fontosabb beruházásokra kell fordítani az építéshez szükséges összegeket, ám az utak állapota mindig legyőzi a józannak látszó ellenérveket. — Valahogy úgy érzem, hogy kihullottunk az ötéves tervből. Az útépítésre egyetlen egyszer , helyeztek kilátásba 800 ezer forintot, de mielőtt megkaptuk volna kiderült, hogy mégis másnak adták — mondja. Az Arany János utca megépítése két okból lenne szükséges. Az egyik elhanyagolható, hiszen csak a megforduló busz utasai elé táruló látvány bosszantó. A krísik viszont annál számottevőbb Ebben az ideában van egy ősrégi épület, amelyre már a múzeum is felfigyelt. Ha sikerülne eladni, illetve múzeumnak berendezni, akkor az Egervárra utazó turisták ezt is beiktathatnák a programjukba. A turizmus szempontjából ez sem elhanyagolható szempont. Idézek pár sort a nyolc év levelezéseit tartalmazó bőröndből : 1964. ..A bekötőút építése miatt a dologgal foglalkozni nem tudunk. Egyébként is tapasztalataink vannak, hogy az állami hitel felajánlásakor a lakosok a társadalmi munkásnak nem mindig tesznek eleget. Az utca homokos talajú , és sokkal jobban járható, mint a járás más tanácsi kezelésű új útjai.” 1965: ..A közlekedési cso- sport dolgozói társadalmi munk Ikában vállalják a felmérést, de időpontot nem tudnak megjelölni. . 1970: ..A tervekben csak karicsos út szerepel, ám ezt úgyis felőrlik az állami gazdaság gépei. A szilárd burkolatra nincs pénz.” 1971: „Jobb lett volna tavaly jelentkezni. .. lehet, hogy lesz visszamaradó ös- s szeg .. köszönjük a fáradozásait.” Bucsics Jenőné levelébenegy kis túlzással ókori állapotokat emleget. Mikor a víztornyot felépítették, a lakosság azt mondta, hogy út kell nekünk és nem víz. Azt is beszélük, hogy a falu fejlődése az utakhoz viszonyítva ég és föld. Valahogy az utcabeliek mostoha gyermeknek érzik magukat! Zalaegerszegen néha furcsán néznek rájust, mondván, hogy hol élnek ezek a jövevények? A városban dolgozó fiatalok esős időben nem mindig mernek hazajönni a sár miatt. — Igen, van a dolognak komikus oldala is, h,ven a buszmegállónál már külön cipőcserélő házak is, vannak. A info-ö'' tudnak a cserérő’ ás ( j ”án a tárnak is emiatt. Ám jigg '.'kai szomorúbb ennél, hogy a mentők a sáros időben képtelenek felmenni a betegekért. Jómagam is az operációm után úgy vánszorogtam fel a házhoz. Ha néha kijönnek felmérni az utakat, akkor a lakosság már nevet, mert tudják, hogy úgysem lesz belőle semmi. .. — Mégis, miben bíznak még? — Abban, hogy talán nem csúszunk ki a következő ötéves tervből — mondja végül Bucsics Jenőné. A társadalmi munkával nem lenne hiba. Annak idején a kérdőíveket mindenki aláírta. Pánczél István Valaki az ajtó mögött Tegnap este mutatta be az egerszegi Ady filmszínház Nicolas Gessner rendező Valaki az ajtó mögött címei filmjét. A stokásokon az olvasható a film címe alatt, hogy bűnügyi történt ez a színes francia—olasz alkotás. Ehhez csak anynyit fűznénk hozzá, hogy krimi mellé pszichológiai hatásokat is adagol a rendező és stílszerűen Anthony Perkinst szervződtette ezért a Valaki az ajtó mögött főszerepére. A képen: I Jill Ireland a Valaki az ajtó mögött egyik jelenetében. Tegnap este hét órakor a veszprémi Petőfi Színház, Simon István A helység kalapácsa című zenés komédiájának bemutatásával megkezdődött a Dunántúli Színházak VI. Találkozójának zalaegerszegi eseménysorozata. (Kaposváron kedd óta tartanak a Találkozó eseményei, amelyeket a somo-ogyi megyeszékhelyen Malonyai Dezső, a Művelődésügyi Minisztérium színházi főosztályának vezetője nyitott meg, majd elsőként a vendéglátó színház társulata mutatta be Weöres Sándor Szent György és a sárkány című tragikomédiáját.) A tegnap kezdődött zalaegerszegi eseménysort Kovács Lajos, a Zala megyei tanács vb. művelődésügyi osztályának vezetője nyitotta meg: köszöntötte a közönséget, a művészeket, majd arról a fejlődésről szólt, amely Zalaegerszeget jellemzi, s amelynek következménye az egyre erősödő színházi igény volt, s ezt hivatott kielégíteni a körze-tesítés folytán két megye színházává vált Csiky Gergely Színház. — A körzetesítés óta először most ismét, a dunántúli színházak sora jelenik meg az egerszegi színpadon egy fesztivál keretében — mondotta töbek között, majd így folytat: — Ezt a színházi, találkozót különleges jelentőségűvé teszi, hogy a műsorban szereplő darabok ma élő magyar szerzők alkotásai. A ma problémáit fogalmazzák meg, a mai emberéhez szólnak akár napjavnkban, akár a történelmi múltban játszódik cselekményük. A zalaegerszegi közönség e néhány nap alatt a mai magyiar dráma keresztmetszetét kapja, amely a szocialista Magyarország mindennapjai elé tartja a művészet tükrét Az események különleges jelentésénél ez a dta — mondotta többek között. Befejezésül az első előadás vezetőit, szereplőit köszöntötte. Az ünnepi megnyitó után a veszprémi Petőfi Színház műsvészei nagy közönségsiker melllett mutatták be a Petőfi műve alapján készült A helység kalapácsa című zenés komédiát. A darab zenéjét Rónai Pál írta. Az előadást Pethes György rendezte. Díszlettervező: Fehér Miklós Jászai-díjas, jelmeztervező: Hruby Mária. Koreográfus: Hegedűs Györgyi A darabban Csepü Palkót Györgyfalvay Péter, Szemérmetes Erzsébet Majczen Mária Jászai-díjas, Fejenagyot Piróth Gyula (mint vendég), a kántort Dobránszky Zoltán, Ama- zon-természetű Mártát Meszléri Judit, Haranglábot Horváth László, Bagariát Kenderesi Tibor alakította, Nagy Zoltánt a kisbíró, Bálint Máriát a kisbíróné, Dévai Pétert Gombos Mihály, Bakody Józsefet Siket Dombi. Rindt Rudolfot Rezes Péntek szerepében láthatta az előadás közönsége. Az előadásokon közreműködött a Várpalotai Bányász Táncegyüttes. A találkozó további zalai egerszegi eseményei: Ma délelőtt 10 órakor a Megyei Művelődési Központban vitát rendeznek A helység kalapácsa című előadásról. A vitát Pétervári István, a veszprémi színház igazgatója vezeti. Este 7 órakor a Győri Kisfaludy Színház művészei a korábbi műsortervtől eltérően A sztár is meztelen című zenés komédiával lépnek színpadra. A művet Padisák Mihály írta. Zenéjét Darvas Ferenc szerezte, a dalszövegek Hajnal István alkotásai. Rendező: Hortobágyi Margit. A győri színház előadásáról holnap délelőtt 10 órakor ugyancsak az MMK-ban rendeznek vitát Várady György színházigazgató vezetésével, este 7 órakor pedig a Pécsi Nemzeti Színház művészei Örkény István Macskajáték című tragikomédiáját mutatják be, amelynek vitája vasárnap délelőtt 10 órakor lesz. A Találkozó színpadi programja hétfőn este a kaposvári Csiky Gergely Színház előadásával zárul. Weöres Sándor : Szent György és a sárkány című tragikomédiáját láthatja ez alkalommal a zalaegerszegi közönség. Az előadás közönségvitáját kedden délelőtt 10 órai kezdettel Klujber László, a Somogy megyei tanács vb. művelődésügyi osztályának népművelési csoportvezetője vezeti. Megkezdődött a Dunántúli Színházak II. Találkozójának zalaegerszegi eseménysorozata Jelenet a veszprémi Petőfi Színház Simon István: A helység kalapácsa című művének tegnap esti előadásából. Csepi Palkó és Szemérmetes Erzsék. (Kiss Ferenc felvétele) „...meglátok valamit...” Egy óra a zalaegerszegi Ifjúhhíjí Ház fotóztók körében A kis teremben sötétség, tizenöten lehetnek — vetítenek. A laborban ketten szorgoskodnak. — Ez csak rutinmunka — néz rám nevetve Tóth Tibor, s a zalaegerszegi Ifjúsági Ház fotószakkörének egyik tagja, miközben a szárítóról képeket szed le. „ Szombaton meg akartam nézni a mozaikosok” kiállítását, amikor lélekszakadva odarohant hozzám egy férfi. Csinálnék-e a névadóünnepségükről képeket, mert a fényképész nem érkezett meg. Elvállaltam. Mint kiderül, a szakkör vezetője. Horváth Ferenc, a megyei könyvtár munkatársa hivatalos elfoglaltsága miatt ma nincs itt és a rendszeresen járó tizenkét fiú és lány közül csak heten jöttek el. — A többiek? Filmesek — feleli Tibor, aztán társára, Einwachter Györgyre néz, aki egy sörösüveget ráz rendületlenül, hívót készít. Gyuri portrét csinál az egyik srácról, ő meg elhozta a filmes haverjait és most kihasználva az alkalmat, vetítenek. Az asztalon a Fotó című lap egyik számát az 1971 évi Niépce-díjas francia fotóművész, Jean-Luc Tartrin fiatal férfi portréjánál láttam kinyitva. A ..portréalany” is hasonlóan borzas, fekete fiú. Taán ez adta az ötletet? ! — Nem kizárólag ez — válaszolja Gyuri —. Olyan vád ért bennünket, hogy sokat foglalkozunk öregekkel, ezért elhatároztam, hogy lefényképezem „Brazilt”. A kanizsai fotós pályázatra szeretném többek között ezt is elküldeni. Feri bácsi, a szakkörvezetőnk szólt, hogy csináljak valamit... — Állandóan ő mozgat bennünket — szakítja félbe Tibor. — Nagyon szeretjük. A kisujjában van a szakma, mindig szívesen segít nekünk. — Sokszor este tízig is itt dolgozik velünk — toldja meg ismét Gyuri —. Azt mondta, hogy nyugodtan elmehetünk a lakására is. Vékony fiú nyit be. A Dózsa-iskola nyolcadikosa: Horváth István. Elújságolja: kirándulni mennek Pécsre. Sajnálja, hogy a középiskolások országos fotókiállítását nem láthatja már. Szerette volna ő is Tibor és Gyuri képeit a tablókon viszontlátni. Hiszen mindannyiuk öröme, hogy a beküldött 678 fotóból kiválasztott 97 között az ő négy alkotásuk is szerepelt. — Szeretem a fotózást. Jó hobby — meséli István —. Ezért is vagyok kezdettől fogva szakköri tag. — Engem leköt — mondja Tibor, és egy halom képet visz a szárítóhoz —, és én is nagyon szeretem. Hogy miért? Ha valamit lefényképezek, akkor abban meglátok valamit, azt tudom valamivel párosítani — és ez jó dolog. Például egy régi kocsikerék modern lakóházak tövében, nem az elmúlást fejezi ki? Elmesélik, hogy nagyon szeretnek együtt lenni. A hét egyik foglalkozásán mindig labormunkát végeznek, a másikon pedig szakkörvezetőjük előadásait hallgatják, közösen indulnak fényképezési körútra, mozilátogatásra, vagy valamelyik képzőművészeti kiállítás megtekintésére. Cs. L