Zalai Hírlap, 1972. augusztus (28. évfolyam, 179-205. szám)
1972-08-01 / 179. szám
012. augusztus 1. A szakmunkástanuló olcsóbb? Közel harminc autó-motor szerelő végzett az idén a Volán 16. zalaegerszegi telepén, de alig több, mint egyharmadát tudták ott tartani foglalkoztatási nehézségek miatt. (Jelentősen visszaesett az építőanyagszállítási igény, áll a teherkocsi park egy része, így kevesebb a munkaalkalom, de nincs létszámkeretük se.) A vállalat utánjárása révén további 9 kezdő szakmunkás elhelyezkedését biztosítani tudták egy másik egerszegi ennél, hét-nyolcnak a dol- Tonban így is függőben :1. beiskolázási időszakban i ,y valósággal „verekedett” néhány cég a szakmunkástanulókért. A tanácsi útépítők, a zalaegerszegi ÁG és a bútorgyár például összesen 10 fiatalt kért — de nem kapott. A városi tanács munkaügyi főelőadója feltárcsázta e három egységet, gondolván: ahol tanulóra szükség van, ott végzett szakemberre még inkább. — Nekünk csak ipari tanuló kell — hallhatta csalódottan a szinte egyöntetű válaszokat, nem tudván segíteni így a 7—8 fiatal emberen. Ez az eset — mint más tapasztalatok is mutatják — egy egyre gyakrabban felbukkanó és nagyon elítélendő szemlélet bizonyítéka, amely emígy szól: „Csak nem veszünk fel drága pénzért szakmunkást, amikor az ő munkáját szinte potom költségért egy tanuló is jól megcsinálja?!” És ez kezdődhet elölről — háromévenként. Az új szakmunkástörvény nem írja elő, hogy az adott helyen végzett tanulókat kötelesek megtartani, állományba venni. A hasonló esetek azt mutatják, hogy nemcsak, hogy a tanuló nem választhatja meg mindig munkahelyét, hanem szélnek is ereszthetik a szakvizsga után, ha nem fér ilyen vagy olyan okból a létszámkeretbe. (Kérdés: vajon milyen tervszerű jónéhány vállalatnál akár a középtávú munkaerő gazdálkodás is?) Tehát a frissen végzett szakmunkás jogi és érdekvédelme nem túlságosan biztosított — amit alkalmasint ki is használ néhány munkahely. Szükséges mihamarabb megoldást keresni, hogy az ilyen és hasonló esetek ne ismétlődhessenek meg. L. J. ZALAI HÍRLAP Kombájnnal, fűkaszával, kézi szerszámokkal Aratás Bocskait — Kínlódás ez, nem aratás — mondja a traktorról lelépve Papp Antal. — Ezzel a kilenc hold rozzsal már lassan egy hete győzködök a fűkaszával. Még így is nehéz, nem ám kombájnnal. De hányszor kergetett le innen az eső... Amit rendre vágót a múlt napokban a fűkasza — ha egyáltalán nevezhető rendnek a kasza növény — vasvillával forgatják, hogy gyorsabban száradjon, könnyebb legyen a kombájnok dolga. Ez a tábla alaposan próbára teszi a bocskai termelőszövetkezet aratóit, pedig itt homokos a talaj, itt kevésbé süllyednek a gépek. Vagy mégis? Odább az egyik SZK—4-es, miközben felszedi a levágott gabonát, mélyre ássa magát a földbe. Hiába a vezető próbálkozása, nem tudja „kiemelni” gépét. A férfiak igyekeznek segítségére. Vállaikat a gépnek feszítve nyomják a masinát, miközben erőlködve bőg a kombájn motorja. Többszöri „hórukk” után sikerül, a gép megszabadul a talaj fogságából. A másik SZK—4-es annál simábban halad előre. — Ezt dupla kerékkel üzemeltetjük — mutat Sejber János, a tsz elnöke a folyamatosan dolgozó kombájnra. — Csak ez jelenthet megoldást. Nálunk sok a lapos terület, ahol alaposan beázott a talaj, így négy kerékkel valahogy csak megbirkózik. Még van két tartalék kerék, azt a másikra szereljük fel. — Könnyebb így nekem is, meg talán a motornak is — mondja Marics Ferenc, a duplakerekű kombájn vezetője. — Reggel, mielőtt elkezdtem itt a munkát, kipróbáltam a kerekben. A hátsó kerekek nem látszottak ki a sárból, de azért ment a gép. A fűkaszával dolgozó traktoros közben folytatja a munkát. Néhány méternyit vág az összekuszált, gyomos gabonából, aztán hátra tolat. Elakadt a gazban a kasza. A traktort követő fiú vasvillával megszabadítja a vágószerkezetet a gyomtól, s csak ezután folytathatja a gépész a munkát. Nem sokáig. Újra ismétlődik az előbbi, s így megy ez amíg csak le nem fogy a gabona. — Azért is hoztam magammal a fiamat, hogy segítsen — mondja Papp Antal. — Különben, nekem kellene állandóan le- és felugrálni a traktorról. — Nem sok van ebből már hátra, csak folytassa türelmesen — szól a traktoroshoz az elnök. — Valamit azért sikerül belőle megmentenünk. — Ennek már mindegy mint lemondóan Nith Ferenc főagronómus. — Annyi biztos, hogy ebből nem lesz kenyér. Takarmánynak még levehetünk holdjáról nyolc mázsát. Igaz,ezt inkább a tagoknak szántuk tetőfedő zsúpnak. Most itt maradt a nyakunkon. Nagyobb baj az, hogy a búzáink se néznek ki jobban. — Ha nem javul az időjárás, magunk se tudjuk mi lesz a gabonáinkkal. Már így is nagy a veszteségünk — mondja az elnök. — Legalább 150 hold búzánkon áll a víz. Hogy mikor lehet ott aratni, azt jó lenne tudni. — Ilyen aratásra nem emlékszem, pedig közel járok az ötvenhez — mondja a traktoros. — Volt ugyan olyan esztendő, amikor a kepekben levő gabona kicsírázott, de ilyen... Már kezdem unni a kaszálást. Két hónapja mást se csinálok. Amint végeztem a réttel és a pillangósokkal, következett a repce. Azzal sem bírt a kombájn. Most meg itt a gabona, aztán a sarjú fű következik. Érthető a traktoros, de minden arató panasza. Nehéz aratás az idei. Kitartó munkára van most szükség, az ő helytállásuk még valamit segíthet a károk enyhítésén. N. F. Fűkaszával vágják az összekuszált gabonát, s a kombájn csak ezután jöhet felszedni a rendről a növényt A betongallérok következnek Fontos szakaszhoz érkezteti a bazitai tv-torony építői Gyakran elhangzik a kérdés a zalaegerszegi emberek egymás közötti beszélgetéseiben: „Mit tudsz a bazitai tv-toronyról?” Hozzáteszik, hogy felnézve a dombtetőre nem látnak mozgást a torony körül, talán leállt a munka? Egyáltalán nem — erről a helyszínen győződtünk meg, ahova együtt mentünk el Bauer József főépítésvezetővel és Gyöngy Zoltán építésvezetővel. Elmondták, hogy most a legkényesebb feladat következik: a magasban kell ráépíteni a toronytestre azt a három betonkörgallért, amelyek közül kettő az adótermet tartja, a harmadik pedig a jégvédő tető lesz. Ehhez a magasba kívülről kell felhúzniuk egy hatalmas platót, amelyről a toronytörzsbe ágyazzák a vasgerendákat, majd az egészet bebetonozva kialakul a körgallér. Láttuk, hogy a 210 mázsás hatalmas plató emelésre kész állapotban nyugszik a toronytest körül a „földszinten”. A felhúzást akadályozó külső feljárót csaknem teljes egészében elbontották, két nap múlva a még hátralevő 4—5 méteres csőváz is eltűnik. A toronytest belsejét kitisztították a baleset során összezúzózort, vas- és faanyagoktól, megépítették a liftet tartó vasszerkezetet, erre építették rá azt a belső feljárót, amin feljutnak a torony tetejére. A most következő kétháport" hét fő feladata az, hogy a szerelőplatót tartó három nagy csörlőszerkezetet felszállítsák, rögzítsék, s befűzzék az emelőköteleket. Közben kell felülvizsgálni a szerelőplatót és a használatával kapcsolatos technológiai javaslatot, amely az emelésre, a rögzítésre, a további mozgatására, illetve a közgallérok építésének mikéntjére vonatkozik. Az Állami Építőipari Vállalat eljuttatta a ZALATERV-hez az egész dokumentációt, erről néhány napon belül döntés születik. Valószínűleg a műegyetemet kéri fel a ZALATERV a függőállvány felülvizsgálatára és a technológia alkalmazásának jóváhagyására. Gyors döntést remél az ÁÉV, hiszen a munka folyamatossága ettől függ. Az építkezés további üteméről elmondták, hogy ez évben két erkélyt tudnak elkészíteni: a jégvédő tetőt és az alatta levőt. Felülről lefelé kell haladni a munkával, amelyet erősen befolyásolhat az időjárás. Viharos, szeles időben, esőzéskor nem lehet fent dolgozni. A vállalat mindent megtett a munka biztonságos végzéséhez, a szükséges berendezéseket beszerezte, az építő- és szerelőmunkásokat felkészítette, a technológiát kidolgozta. Az építkezési anyagok hiány nélkül a helyszínen vannak. Mint megtudtuk, az alvállalkozók pontosan teljesítik kötelezett ségiket, csak a nyílászáró szarkertek gyártása nem kezdődött még el. Az épületgépészeti munkákkal az ÁÉV időben elkészült hal- előttük a két építésvezetőtől. Véleményük szerint ez évben mintegy másfélmillió forint értékű munkát tudnak elvégezni a torony építésénél. A ZALATERV-től azt is megtudtuk, hogy az építkezés további üteméről, a jelenlegi helyzetről, a kivitelezés további részleteiről minden érdekelt fél bevonásával rövidesen kooperációs megbeszélésen egyeztetik a véleményeket és a lehetőségeket. A hároméves terv első napja 1947. augusztus 1-én a Ganz Hajógyárban gyűlést tartottak, melynek végén jelképes kapavágással indították meg a leégett hajóüzem újjáépítését. Ezzel az aktussal, 25 évvel ezelőtt, megkezdődött hazánkban a hároméves terv végrehajtása. A hároméves terv pontosan egy évvel a forint születése után kezdődött. A tervkészítést a Magyar Kommunista Párt III. kongresszusa kezdeményezte: „Iparunk, közlekedésünk és mezőgazdaságunk újjáépítésére és fejlesztésére hároméves állami tervet kell kidolgozni...” A terv nehéz politikai harcokban született, hiszen egyeztetni kellett a kommunista párt elképzeléseit, céljait a kormányban résztvevő koalíciós partnerekkel, s ne feledjük, akkor még aszélesebb körű államosítások, a „fordulat éve” előtt voltunk. Idézzük e harc részleteit: Az MKP tervjavaslata készült el elsőnek, a Szociáldemokrata Párttal 1947 februárjában egyeztették a tervet. A Nemzeti Parasztpárt csak agrártervet készített, hamarosan ezt is egyeztették a két munkáspárt javaslatával. Annál hosszabb volt a huzavona a Kisgazda Párt terve körül, végül is 1947. május 11-én a koalíció pártjai megállapodtak a részletekben, majd ezt követőleg az országgyűlés törvénybe iktatta a hároméves tervet. Mit is irányzott elő az első népgazdasági tervünk? Azt, amit a dolgozók vártak: a háborúban elpusztult gazdaság teljes helyreállítását, a háború előtti termelési színvonal elérését, a munkanélküliség felszámolását, az ország gyors gazdasági és kulturális felemelkedését. A törvény kimondta, hogy minden magyar állampolgár köteles „a tervet végrehajtani és a rendelkezésre álló anyagi és szellemi erőket a terv szolgálatába állítani”. A célok nagyok voltak. Csak mutatóba: Az 1946— 47-es költségvetési évben 14,7 milliárd forint volt a nemzeti jövedelem, az előirányzat pedig az 1949—50-es esztendőre 27,5 milliárd forintra nőtt. Ennek érdekében az 1947—48-as 1796 millió forinttal szemben 1949—50-re 6585 millió forintot irányoztak elő a beruházásokra. S ami a leglényegesebb, — ismét idézzük —: „A hároméves terv megvalósításának utolsó évében a dolgozók keresete a mainál 80 százalékkal magasabb szintet fog elérni.” A munkásosztály, a dolgozók a tervet nagy lelkesedéssel fogadták, és áldozatkészen dolgoztak megvalósításáért. Ezért, hogy 1949 végén — három esztendő helyett két év és öt hónap telt csak el —, az illetékes kormányszervek azt jelentették, hogy a terv minden fontos előírása valóra vált. Nemcsak újjáépítettük az országot, hanem a háború előtti utolsó békeév színvonalánál magasabbra is emelkedett a magyar népgazdaság teljesítőképessége. és ősi idők voltak. A tervezőknek és a tervek végrehajtóinak egyaránt. Az azóta eltelt évtizedekben, népgazdasági terveink teljesítése nyomán, ha nem is zökkenők nélkül, lelkesítő győzelmek és tanulságos kudarcok közepette, leraktuk a szocializmus gazdasági alapjait, megváltozott a társadalom és az ország arculata, szorgalmas népünk a szocializmus teljes felépítésén munkálkodik. B. .T. Teljes kapacitással... Főszezonban a kanizsai ostyaüzemben Kint az utcán kellemesen langyos az idő, a kanizsai ostyaüzemben viszont most is kánikulai hőmérséklet fogad. Az ostyasütő gépek ontják a meleget. Napi egymillió tölcsér A folyosókon dobozhegyek, a termelőrészben a sütőgépek során kéken sziszeg a gázláng. A kosarakba hulló tölcséreket fürge kezek rögtön egymásba rakják, dobozolják. — Minden talpalatnyi helyet ki kell használnunk — mutat körbe Ács József üzemvezető —, hogy eleget tehessünk a megrendeléseknek. A termelés napi egymillió tölcsér, s természetesen ezen kívül más termékeket is gyártunk. Megtudom, hogy az ország 80 százalékát a kanizsai üzem látja el fagylaltkosárral. Így érthető, hogy most a főszezonban szinte minden percet kihasználnak, s ez szó szerint értendő. A munka ugyanis ismét három műszakban folyik. Vajon mit szólnak az „ismét”-hez a dolgozók? — Tavaly ősszel úgy határozott a vállalat vezetősége, hogy megszüntetjük a három műszakot — tájékoztat Ács József. — Hogy mégis visszaállítottuk, ez nem vállalati, hanem elsősorban országos érdekből történt. A vállalat úgy segített, hogy Az osztrák gyártmányú sütüautomata már külsejében sem hasonlít a többi sütőgéphez. Vajszínű burkolata nemcsak a szemnek kellemes, de felfogja a hőt is, ami a sütőnek legnagyobb ellensége. Kezelése könnyű. A massza betöltése, a sütés, a kiszedés emberi kéz érintése nélkül történik, csupán a meghatározott számú tölcséroszlopokat kell leszedni, dobozba rakni. Ez a gép más masszát kíván, tömörebb, tartósabb kosarat süt, s ez nem ázik át könnyen. Emellett a tölcsérek szociális intézkedésekkel, bőséges tea és hűsítőital ellátással, többszöri zuhanyozási lehetőséggel könnyít a nők munkakörülményein. A műszak, a zsúfoltság miatt felborult rend mellett a fokozott termelés jót is hozott. A vállalat vehetett egy új automata gépet, amely viszont könnyebb munkát, jobb munkakörülményeket teremtett. aohatók. 800 darab helyett 1500 fér egy dobozba, s így jelentős a dobozmegtakarítás. Higiénikusan felfogható az úgynevezett ,,nokedli”, a lehullott fölösleg, ezt újra fel lehet dolgozni — ecseteli az automata előnyeit az üzemvezető. Az ,,okos”gép 10 hagyományossütőgép munkáját végzi el, naponta 200 ezer tölcsért süt. Hamarosan az egész ország megismeri e terméket. Amikor a Budapesti Nemzetközi Vásáron kiállított automatát megvásárolta a vállalat, úgy tervezték, hogy a régi gépeket fokozatosan kiselejtezik. A megrendelések tömege miatt azonban egyelőre ezek is dolgoznak még. Az üzem korszerűsítése egyre gyorsabb ütemű. Folyamatosan érkeznek a modern, nagyteljesítményű berendezések, masszakeverő, krémkeverő gépek és nemrég vásároltak egy csomagológépet is, amely hamarosan szintén üzemel. Az új gépek hozzáértő szakmunkásokat kívánnak. A vállalat jóelőre gondoskodik a szakmunkásképzésről, s egyre többen sajátítják el a korszerű gépek kezelését, amelyek mind több itt dolgozó nőt kímélnek meg a fizikai munkától, s talán a három műszaktól is... — Persze ehhez a megrendelők is hozzásegíthetnének — jegyzi meg búcsúzóul az üzemvezető —, ha ütemesebben szállítanák a rendelt árut, így nem kellene most, a fő szezonban ennyire „hajtani”. Túri Mária Korszerű gép — jobb minőség A KÉV megkezdte a zalaegerszegi Erkel Ferenc utca hosszabbításaként megnyitásra kerülő új útszakasz alapozását megelőző földkiemelési munkálatokat. Az új útszakasz megértésével korszerű utat van a nemrég végleges átadásra került 156 lakásos OTP lakótelep. T.,a SzI a véte!a)