Zalai Hírlap, 1972. október (28. évfolyam, 232-257. szám)
1972-10-01 / 232. szám
WB. október 1. Ülést tartott az MSZMP nagykanizsai városi bizottsága Tegnap ülést tartott az MSZMP nagykanizsai városi bizottsága. Első napirendi pontként a pártbizottság a párt végrehajtó bizottságának jelentését hallgatta meg az ifjúságpolitikai határozatok végrehajtásának tapsztalatairól, majd a MÁV kanizsai üzemi pártbizottságainak az alapszervezeteket irányító, segítő, ellenőrző tevékenységéről szóló jelentést vitatta meg. A párt végrehajtó bizottságának az idei első félévi munkájáról szóló tájékoztatása után a pártbizottság szervezeti kérdésekben döntött. A városi párt végrehajtó bizottság javaslatára a pártbizottság Matai Józsefet, a pártbizottság titkárát érdemei elismerése mellett tisztségéből felmentette, és Szőke Jánost, a gazdaságpolitikai csoport vezetőjét a pártbizottság tagjává illetve a pártbizottság titkárának megválasztotta. A továbbiakban Ágh Ferencet érdemei elismerése mellett a pártbizottság felmentette végrehajtó bizottsági tisztsége alól, Szőke Jánost pedig a végrehajtó bizottság tagjává megválasztotta. A pártbizottság Sebestyén Józsefet ugyancsak tagjai sorába választotta. Jól halad az almafelvásárlón Kezdődik a gesztenyeszüret Jól halad az almafelvásárlás, mint a Zöldség-Gyümölcs Kereskedelmi Egyesülés Központjában elmondották, országosan 400—420 vagon a napi teljesítmény. A szokásosnál hamarabb beköszöntött idény most elsősorban a Szabolcs- Szatmár megyei MÉK-ek számára jelent feszítettebb munkatempót, nagy számú tehergépkocsi igénybevételét és a napról napra fokozódó exportszállítások zökkenőmentes lebonyolításával járó feladatok megoldását. Záhony körzetében három rakodóállomásról — Tuzsér, Mondok és Komoród vasútállomásairól — naponta mintegy 100—120 vagonnyi almaszállítmányt indítanak útnak a Szovjetunióba és más baráti országokba. Jó termésre lehet számítani Bács megye almáskertjeiből is. Az idén eléggé gyenge körtetermést zömében a konzervipar használja fel befőttnek. Nagymaros, Pilismarót termőkörzetében, továbbá a zalai és Vas megyei gesztenyésekben is hozzáláttak a termés begyűjtéséhez. Közepes termésre számítanak, aminek nagy részét a cukrászati ipar hasznosítja. (MTI) Keresett a Zala megyei Kézműipari Vállalat laminált anyagú férfi divatsapkája. Naponta átlagosan 250 sapkát készítenek a zalaegerszegi üzemben, s a megyén kívül az ország sok kis- és nagykereskedelmi vállalatának szállítanak. (Bakonyi Erzsébet felvételei) — Hogyan ismerkedett meg a mozgalommal? — Úttörő koromban őrsvezető, majd rajvezető voltam. Élmény volt, amikor felvettek KISZ tagnak, a községi vezetőségben gazdasági felelős voltam két évig. Beléptem a szakszervezetbe, oktatásra jártam. Vezetőségi tagnak választottak VSZT-be, ifjúsági felelős vagyok. Hát így dolgoztam és dolgozom. Még egy közéleti munkát tegyünk Gódor Gézáéhoz: legutóbb községi tanácstagnak választották, mert „megfontolt, tevékeny, jó politikus” — mondották róla. — Mikor érett meg az elhatározása, hogy belép a pártba ? — Erre csak úgy gondoltam, hogy majd egyszer ... Aztán a főnököm. Adravecz elvtárs, aki pártvezetőségi tag is, beszélgetett velem. Köztük lenne a helyem, mondta, így jött a végleges elhatározás. Januárban vették fel. Ismertették vele a Szervezeti Szabályzatot, azóta is többször beleolvas, főként a kötelességeket tanulmányozza. — Más, mint a KJSZ-ben: több, nagyobb a felelősség. Aktívabbak a taggyűlések, őszintébbek. Egyszóval érződik, hov érett emberek mondanak véleményt. — Felszólalt már? — Még nem. Gondolkodom azon, hogy szóvá tegyek-e üzemi témát. Ugyanis sok apró gép hiányzik még, amik könnyítenének az emberek munkáján, gyorsabb lenne velük a feladatok végrehajtása. Kellene a gépesítés, de nem juthat mindenre pénze a vállalatnak, nagy összegek kellettek erre a korszerű telepre, ahová egy hónapja költöztünk. Olyat követeljek, amire nincs lehetőség'' Megbeszélem még a munkatársaimmal. Söjtörről jár be, mindennap reggel ötkor ül buszra, a műszakja hatkor kezdődik. Délután négyre ér haza. Családapa. 1 éves kislánya van, felesége Gellénházán dolgozik. — Csendesen, de szépen élünk — mondja. Tóth László vasesztergályos ugyanezen a telepen dolgozik. A legegyszerűbb csavartól a finisor bonyolult tengelyéig sokféle munkadarab készül a padján, sok mindenhez kell értenie. — Ez jó a munkámban. A gépek nem állhatnak, ki kell spekulálnom, hogy csináljam meg az alkatrészeket és ez nagyon tetszik nekem. — Huszonhat éves, nőtlen, a vállalati munkásszálláson lakik, reggel hattól, délután negyed háromig tart a műszak — Sok a szabadideje. Mivel tölti? — Tanulok. Beiratkoztam a gépipari szakközépiskolába. Tíz tantárgyunk van, nem unatkozom, elhiheti. Nekem több időt kell töltenem a könyvekkel, feladatokkal, mert azelőtt nem szerettem tanulni és hosszú kihagyás után kezdtem újra. — Kötelezték rá? — Dehogy! Nézze, esztergálni ilyen iskola nélkül is lehet, kiválóan is lehet. De én nem elégszem meg azzal, amit az esztergapad nyújt nekem. Tudni akarom, mi, miért történik a környezetünkben, a megyében, az országban, a világban. Ehhez pedig nem elég, ha csak a vidrakést, az előtolást, a fémeket ismerem. Meglepődött, amikor megválasztották műhelybizalminak. Nincs olyan szókincsem — szabadkozott, mire a munkatársai így válaszoltak: „De úgy beszélsz, ahogy a munkásember és úgy is cselekszel’. Ettől megnyugodott, mert bizalomnak és biztatásnak tartotta. Kovácsok, lakatosok, esztergályosok, hegesztők ügyes-bajos dolgait intézi, képviseli az érdeküket, vállalja a vele járó, nem mindig könnyű feladatot. — Talán ezért, talán másért javasolták, hogy kérjem a felvételemet. Fiatalnak tartottam magam a párttagságra, de aztán gondolkodtam: jó a párt politikája, ezt támogatom én a szakszervezeti tevékenységgel is. Nemcsak csendes beleegyező vagyok, hanem részese is a munkának, bíznak is bennem ... Hát akkor? Tudtam, ismertem a párttaggal szemben támasztott követelményeket és kértem a felvételemet. Élete fordulópontjának tartja, amikor megkapta a tagsági könyvet. Szeretne bizonyítani, s mindjárt arról beszél, hogyan kellene eleven brigádéletet teremteni, mit tett és teszi, hogy minél több ember érdeklődését keltse fel a politika iránt, miként szervez társadalmi munkát az új telep belső rendjének megteremtéséhez. Most a klubélet kibontakoztatásához keresi a lehetőségeket, módszereket. — Ezeket is pártfeladatnak tekintem, ha nem is adták ki pártmegbizatásként — mondja Bízik abban, hogy a kommunisták segítségével hasznos tagja lesz a pártnak. Munkásemberek. Új ,erőt, lendületet hoznak a pártmunkába. Felvételükkel erősödött a párt munkásjellege. Vékony Gyula ZALAI HÍRLAP Kevesebb a vándormadár A kötelező munkaerőközvetítés tapasztalatai megyénkben AZ UTÓBBI ÉVEKBEN lényeges változás történt a megye munkaerő-helyzetében. Amíg öt-tíz esztendővel ez-előtt a legnagyobb gondot a férfi — de főleg női — munkaerőfelesleg elhelyezése, munkába állítása jelentette, most ennek az ellenkezője következett be: a munkaerőhiány. A nagymérvű és rohamos iparosodás, az ipartelepítési konrepciók gyakorlati megvalósítása során megyénkbe került üzemek egyre több szabad munkaerőt igényeltek, s igényelnek ma is, ezeknek kielégítése pedig nem mindig történik a törvényes előírások keretei között. Amikor fluktuációról, a munkaerők mozgásáról beszélünk, általában kétféle áram-l lásra gondolunk: egy min-denképpen hasznos, egészséges mozgásról, amikor a munkavállalók megtalálják a képességeiknek a legmegfelelőbb munkakört, amiben a köz javára leghasznosabban tevékenykedhetnek. A másik: egy egészségtelen, káros mozgás, amikor valaki azért változtat munkahelyet, hogy kihasználja a nagyfokú kereslet adta lehetőségeket, s jogtalan előnyre tegyen szert. NEM SZORUL különösebb bizonyításra, hogy minden termelő egység csak abban az esetben képes maradéktalanul ellátni a feladatát, ha stabil, megbízható munkásgárda áll a rendelkezésére. A huzamosabb munkaviszonnyal rendelkezők jobban ragaszkodnak saját vállalatukhoz, üzemükhöz, ismerik annak belső törvényeit, szükségleteit, bizonyos áldozatok vállalására is képesek a majdani jobb kereset reményében. A vándormadarakat viszont csak egyetlen dolog érdekli: a pénz. Ha valahol egy forinttal magasabb órabért kínálnak nekik, gondolkozás nélkül kilépnek. A már rendkívüli mérték- í ben megnövekvő fluktuáció késztette a megyei tanács vezetőit a kötelező munkakör- s vetítés bevezetésére 1971 ja- nuár elsejével. Vajon az utób- bbi másfél év hozott-e lényeges változást, érvényesültek, érvé- l nyesülhettek-e az elképzelések? ELÖLJÁRÓBAN mindjárt le kell szögezni, hogy a kötelező munkaközvetítés — ha nem is száz százalékosan — de meghozta azokat a változásokat, amelyeket a bevezetésétől vártak. A nem kívánatos munkaerőmozgás jelentősen csökkent. Az elért eredmény azonban még pozitívebb lenne, ha... Ha a vállalatok, de kiváltképpen a kisebb ipari üzemek, tsz-társulások, termelőszövetkezeti építőipari vállalkozások, nem próbálnának kibúvókat keresni. Népgazdasági érdekre hivatkozva állományba vesznek olyan munkavállalót is, akinek „kilépett’ bejegyzés van a munkakönyvében vagy akik egy évben háromszor, négyszer változtattak munkahelyet. Holott az ilyen munkaerők csak a tanács közvetítésével helyezkedhetnek el. A megyei tanács munkaügyi osztályának dolgozói — a járási hivatalokkal karöltve — gyakran végeznek ellenőrzéseket, s ha szabálytalanságot találnak, a büntetés sem marad el. De hogy ez megfelelő-e? Az eddigi gyakorlat szerint 300— 500 forint a vállalatot sújtó pénzbírság, holott a szabálysértési rendelet ennek a többszörösére ad módot. Nemrég a Zala megyei Tanácsi Útépítő Vállalat vett fel — a munkaközvetítő megkerülésével — egy dolgozót. A vállalatot megbüntették, a dolgozót viszszairányították előző munkahelyére. A további javulást mindenképpen csak a gyakoribb ellenőrzéstől és a súlyosabb bírságolástól várhatunk. A KÁROS munkaerőmozgás megszüntetésére is nagyjából az a tétel áll, ami a betegségekre: a közvetlen gyógyítás mellett legfontosabbak a preventív, megelőző intézkedések. A kötelező munkaközvetítés megvalósításával egyidejűleg a megyei tanács kijelölte azokat a legfontosabb ipari üzemeket, amelyeknek munkaerőigényét kielégíteni népgazdasági és megyei érdek. Ilyenek többek között a Zala megyei Állami Építőipari Vállalat, a Zala megyei Tanácsi Építőipari Vállalat, a Volán 16. sz. Vállalat, a Víz- és Csatornamű Vállalatok, a Ganz- MÁVAG zalaegerszegi gyáregysége, a DKG, a Nagykanizsai Vasipari Vállalat. Az elhelyezkedni vágyók döntő többségét ezekhez a vállalatokhoz irányítják, s gondosan ügyelnek arra, hogy az elhelyezkedők a törvényben előírt időig érezzék mindazokat a kedvez-ménymegvonásokat, amelyekkel sújtják a kilépőket, a gyakori munkahely változtatókat. E szankciók betartása és betartatása minden vállalat és tisztességgel dolgozó ember ügye, mert többek között így kerülhető el a munkafegyelem lazulása, a munkamorál romlása, s így valósítható meg a kívánatos mértékben az erőteljesebb gazdasági fejlődéshez elengedhetetlenül szükséges munkaerő elosztása. Cs. Z. Vágóhíd Zalaszentbalázson Zalaszentbalázson vágóhíd épül, kis húsüzem, amely alkalmas lesz rendszeres vágásra, feldolgozásra, az áru tárolására. A közös községi tanács azzal a szándékkal látott a megvalósításához, hogy a körzet községeiben javuljon a húsellátás. A tanács 150 ezer forintot költött az új létesítmény megvalósítására, s ígértek hozzájárulást az érdekelt községek tsz-ei is. Húszezer forintot a zalaszerűbgiázsi, tizet-tizet pedig a pölöskefői és a bocskamagyarszerdahelyi közös gazdaság ajánlott fel. A vágóhíd még az ősszel megkezdi a munkát. Szentbalázson hetenként egyszer lehet húst vásárolni, ezután legalább két alkalommal lesz rá mód. 3 nemzetközi szakszervezeti tanácskozás Október 2-a és 7-e között Budapesten tanácskozik a Textil- Ruházat- és Bőripari Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének Elnöksége, Adminisztratív Bizottsága, Pénzügyi és Ellenőrző Bizottsága, valamint a Textilipari Szakmai Bizottság. A tanácskozás napirendjén a nemzetközi szövetség munkájával, tevékenységével összefüggő több téma szerepel. Egyebek között értékelik a nemzetközi szövetség titkárságának legutóbbi — 1971-ben Berlinben tartott — ülése óta kifejtett tevékenységét, megvitatják a Nemzetközi Munkaügyi Hivatal számára a textiliparról készülő memorandumot, értékelik a nemzetközi szövetség keretében működő szakmai bizottságok munkáját, s egyben meghatározzák a további feladatokat. (MTI) Tanulságos statisztika i Központi Statisztikai Hivatalban elkészült az idén tavasszal tartott Általános Mezőgazdasági Összeírás első, vázlatos feldolgozása. Az adatok még szakértők számára is meghökkentőek. Kiderült, hogy Magyarországon a nagyüzemeken kívül 1 681 076 gazdaság található. Ebben benne vannak a szövetkezeti tagok háztáji gazdaságai, a szakszövetkezeti tagok gazdaságai és a lakosság kisegítő gazdaságai Nem szerepelnek benne a víkend-telkek. De családtagokkal együtt még így is 5 173 697 személy érdekelt, tehát hazánk lakosságának több mint a fele így vagy úgy közvetlenül kötődik kisebb, vagy nagyobb darab földhöz. Érdekes ennek a több mint ötmillió embernek a foglalkozás szerinti összetétele. Közülük mindössze 13,1 százalék a termelőszövetkezeti tag, 2,6 százalék az állami gazdasági dolgozó, 0,7 százalék alkalmi munkás, 8,3 százalék mezőgazdasági nyugdíjas. Meglepően magas azoknak az aránya, akiknek szakma szerint a földhöz semmi közük; 25,2 százalék nem mezőgazdasági dolgozó és 5,9 százalék nem mezőgazdasági nyugdíjas szerepel a földhasználók között. A hiányzó részt a családtagok teszik ki, arányuk 43 százalék. Az összeírt kisüzemek kereken kétmillió hold földet használnak. Ez az ország összterületének 12 százaléka. Nem jelentéktelen arány. Ebből a kétmillió holdból egymillió hold termelőszövetkezeti háztáji gazdaság, 283 ezer hold a szakszövetkezeti tagok földje, a többi pedig statisztikai szempontból kisegítő gazdaságnak minősül. Érdekes részletezni, hogy ebből 619 ezer személy egészen kicsi, egy holdnál kisebb. 200 ezer személy 1,5 hold nagyságú területet használ. Tizenkétezren vannak azok, akiknek a területe öt holdnál nagyobb. A valóságos egyéni gazdák ennek a két kategóriának valamelyikében találhatók. Országosan 63 ezren mondták magukat egyénileg gazdálkodónak. Az adatok már eddig is figyelemre méltóak, de még inkább azok, ha az állatszámlálás eredményeit vizsgáljuk. Kiderült az összeírásból, hogy hazánkban kisgazdaságok kezén van a szarvasmarha létszám 36 százaléka, a sertés 60,2, a juh 15,6, a ló 39,8, a tyúkfélék 69,2 százaléka. Igen magas arány, noha a számok bizonyos magyarázatot azért igényelnek. Kiderült az összeírásból, hogy a sertés, a juh, és a baromfi nem kötődik közvetlenül a földterülethez. Abrakot lehet vásárolni és a juhok legeltetését is meg lehet a más földjén oldani. Szép számmal vannak még egyéni juhászok, jelentős számban olyanok, akik többezer baromfit tartanak és nem ritkán akadnak olyanok is, akiknek az udvarában 50— 100 sertés hízik. Ezek persze már inkább vállalkozások, mint kisegítő gazdaságok. A szarvasmarhánál más a helyzet. Ez igen szorosan kötődik a földterülethez. A fél hektárnál kisebb háztáji gazdaságok közül például csak minden tizedikben találtak szarvasmarhát, a fél hektárnál nagyobb háztáji gazdaságoknál már minden harmadikban. Viszont a fél hektárnál kisebb kisegítő gazdaságok tulajdonosai közül csak minden harmincadik (pontosan 3,5 százalék) tart tehenet, vagy borjút. De a három hektárnál nagyobb (gyakorlatilag egyéni) gazdaságok 60 százaléka tart szarvasmarhát és nem is keveset, mert egy gazdaságra átlagosan 3,3 szarvasmarha jut. Tanulságosak ezek a számok ha a kormány szarvasmarhatenyésztésről szóló határozatára gondolunk. Nem mehetünk el szó nélkül egy szociális tanulság mellett, ami az adatokból szinte tolakszik. Vizsgáljuk meg a termelőszövetkezeti családok fél hektárnál (kereken 1350 négyszögölnél) kisebb háztáji gazdaságait. Ebben a kategóriában a gazdaságok átlagos népessége 2,3 fő, holott országos átlagban 3,1 személy tartozik egy kisgazdasághoz. Országos átlagban a kisgazdaságokban ezer férfira 1051 nő jut, a fél hektárnál kisebb háztáji gazdaságokban azonban 1370. Ez a két adat megmutatja, hogy ebben a csoportban a magányos öregek, a nyugdíjasok, az özvegyasszonyok vannak. Mindenféle összehasonlításban ők a legszegényebbek. Közülük csak minden tizedik tart tehenet, csak 40 százalékuknak van sertése. Vagyis helyzetük a mezőgazdaságban, de talán mondhatnánk, hogy az országban a legsanyarúbb. A statisztikai adatok is mutatják, hogy emberi kötelességünk őket segíteni. Az összeírás egészéből pedig kiderül, hogy a mezőgazdasági munkában az ország lakosságának fele közvetlenül érdekelt, az ország területének 120 %-a kisemberek kezén van. Minden politikai lépésnél, minden gazdasági szabályozó megállapításánál gondolni kell tehát arra, hogy ez egy rendkívül erős, népgazdaságig is jelentős kategória, amelytől sokat lehet várni, de amelyet nem szabad kifelejteni a támogatásból sem. A kisgazdaságokban az állattartás magas aránya önmagában hordozza azt a következtetést, hogy ezt a rengeteg állatot a terület 12 százalékán nem lehet eltartani. A nagyüzemekben terem meg jórészt még a széna is, a kisüzemekben felhasznált abrak pedig túlnyomórészt. Ha tehát produkál nálunk a kisüzem , a háztáji, a szakszövetkezeti gazdaság, vagy a nem mezőgazdasági foglalkozásúak kisegítő gazdasága akkor ez agrárpolitikánknak és a nagyüzemi termelés tiszteletre méltó fellendülésének köszönhető. F. B.