Zalai Hírlap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)

1973-04-01 / 77. szám

1973. április 1. A kukorica adta a mintát... Szervezési „átállás” a pékaszepetki tsz-ben A pékaszepetki termelőszö­vetkezet számos jó, követésre méltó üzem- és munkaszerve­zési példával állt elő már az elmúlt év­ek folyamán is. A gazdaságban most úgy érzik, megteremtődtek a feltételei egy, talán minden eddiginél lényegesebb szervezési, irá­nyítási változtatásnak, „átál­lásnak”. A tsz vezetői hangsú­lyozzák, hogy amit elkészítet­tek, az csak tervezet, sok meg­beszélést, vitát, véleményt, ja­vaslatot igényel, mindenesetre az üzem- és munkaszervezésre vonatkozó párthatározatot ők — többek között — így for­dították le a maguk „nyelvé­re”. Terület helyett ágazat Az 5665 holdon gazdálkodó, négy község határában műkö­dő egyesült termelőszövetkezet jelenleg három üzemegységre tagolódik. Az irányítás tehát területi elvre épül, ennek ösz­­szes előnyével és hátrányával. Az utóbbiak között említik, hogy egy-egy elnöki utasítás sokszor négy közvetítőn ke­resztül jut el az adott munka­helyre. Kulcsszerepe van az üzemegységvezetőnek, aki vi­szont nagy felelősségéhez mél­tóan képtelen minden kérdés­ben a szükséges mélységig el­jutni, hiszen erre egyszerűen nincs ideje. Azonkívül azt is képtelenség elvárni valakitől, hogy minden szakterülethez, annak összes részkérdéséhez azonos szinten értsen. Mint mondják, az egész vál­tozás-tervezethez tulajdonkép­pen a kukorica adta a mintát Ezt a fontos abraknövényt ugyanis azóta termelik tó­emelkedő eredménnyel a gaz­daságban, amióta zárt­ rend­szerű, az ágazat minden rész­letére kiterjedő technológia alapján dolgoznak. Évek óta 38 mázsán felüli májusi mor­zsok­at takarítanak be, s ahol nem volt jég, tavaly is 37—38 mázsás termést értek el hol­danként. Felvetődött a kérdés: ha egy ekkora ágazatban — a tsz a továbbiakban nem kevesebb, mint 1100 holderi termel ku­koricát és silót — meg lehet valósítani a zárt rendszert, sőt, az vezet a legjobb eredmény­re, miért ne lehetne ugyanezt kiterjeszteni a gazdálkodás más területeire? Ami persze a területi helyett az ágazati irá­nyítást helyezi előtérbe. Összeállt feltételek ?­­ Ahhoz persze, hogy ilyen át­szervezésre gondolhassanak, számos feltételre volt szükség. Ezeket éppen a korábbi mun­ka révén, az eddigi szervezeti felépítés időszerűségét jól ki­használva teremtették meg Az ágazati irányítás minde­nekelőtt bizonyos szakosítást tételez fel. A növénytermesz­tésben ez olyan mértékben valósult meg, hogy nincs már „vegyeskereskedés”, 1200 hold gabonát, 1100 hold kukoricát és silót, 220—250 hold repcét és 400 hold pillangóst termesz­tenek. Az állattenyésztésen be­lül a telepek szerint is meg­történt a szakosítás, amennyi­ben például a szarvasmarha hizlalás Kemendolláron tör­ténik, a tehenészeti telep Pós­kaszepetken található, míg az üszőnevelés a zalaistvándi ma­jorban folyik. A gazdaság valamennyi te­lephelyét jó minőségű út köti össze, s nem nagyok. 4—5 ki­lométeresek a távolságok. Lényegében négy fő ágazat létrehozását tervezik. Ezek: kukorica ágazat, gabonater­mesztési ágazat, takarmányter­melő ágazat, állattenyész­tési ágazat. Ötödik, kisebb ágazatot alkot az erdészet, s kisegítő ágazat címen szalad a gépészet, a szállítás, az építé­szet, a növényvédelem. Koncentrálni az órukét A gazdaságban elmondják: a leghatékonyabb munkát ed­dig is ott tudták végezni, aho­vá nagy erőket vontak össze. Így például a silózáshoz, ara­táshoz, növényvédelemhez, műtrágyaazózáshoz. Üzemegy­ségekre ezé­rt f ár­gácsolódva ren­­­­geteg energiát igényelt a szer­vezés, s mégis lassabban, von­tatottabban haladt a munka, mint koncentráltan, egy-egy feladatra, egy-egy területre összpontosítva. A továbbiakban fokozottan ezt az utat kíván­ják járni, s a táblák kialakí­tásával is ezt a célt hozzák közelebb. Lehetőleg egy kör­zetbe összpontosítják ugyanis az egyes növényeket, s így a géppark hatékonyabb munkát tud végezni. Ha például a ku­korica talajának vegyszerezé­sénél egy gép elromlik, akkor nem kell a határ túlsó feléből oda küldeni a másikat, hiszen az ottlevő három folytatni tudja a munkát. Arról nem is beszélve, hogy akkor már megéri oda küldeni a speciá­lis képzettségű szerelőt, legyen készenlétben. A gabona vegy­szerezését pedig repülőgéppel kívánják megoldani a továb­biakban, hiszen ily módon egyetlen nap alatt végeznek a munkával, nem tud „kinőni” a vegyszer alól a kalászos, s ugyanakkor elmarad a taposá­­si kár is. Az átszervezést persze nem kizárólag szakmai kérdésként kezelik a gazdaságban. A ter­vezet számos fórum elé kerül, s végül a tagság dönt felőle. K. F. Mindszenti zöldség az egerszegi piacon Még nincs tábla a zalaeger­szegi vásárcsarnokban tegnap reggel nyílt új bolt homlokán, a vásárlók nem tudják, hogy a polcokon kirakott áruló zö­me messziről, az alföldi Mind­szentről érkezett. Az ott mű­ködő Tiszavirág termelőszö­vetkezettel a közelmúltban történt megállapodás, hogy a csongrádi és a zalai MÉK-kel együttműködve boltot nyitnak Égerszegen. A pulton fejes saláta kínál­ja magát 2,80 forintért, a zöldpaprika darabja 3,80, az uborka kilója 44 forintba ke­rül, az új karalábé darabját 4 forintért adják, a retek cso­­mója 3,60 forint. A primőrök mellett szép száraztészta, fe­jes káposzta, tojás és egyéb zöldségboltba illő áru kapha­tó. — Hogy megy a bolt? — kérdem az eladókat, Kondor Istvánt és feleségét. — Ma hatkor nyitottunk, s kezdenek már észrevenni ben­nünket a vevők — mondja a boltvezető. — Ha javul az idő, kint az asztalokon is áru­sítunk majd. Kondorék zalaegerszegiek, az ő feladatuk lesz az alföldi áruk eladása. Minden nap nyitvatartanak, ahogyan álta­lában a piaci boltok. A raktárból ma­gas férfi lép az eladótérbe. Sváb István, a Mindszenti „Tiszavirág” Ter­melőszövetkezet értékesítője. — Az idénynek megfelelően adjuk a friss árut — mondja. — Tizenkétezer négyzetméter alapterületű üvégházban te­rem a korai zöldség, s abból jut Egerszegre is. — Mi várható a közeljövő­ben? — U­borkát, zöldpaprikát,­­ retket, salátát és paradicso­­­mot szállítunk folyamatosan. Az egerszegi vásárcsarnok gazdagodott egy üzlettel, ami önmagá ha­n is az ellátás javu­lását jelenti. De nemcsak az alföldi gazdaság áruja bővíti a választékot a megyeszékhe­lyen, mert pénteken már meg­érkeztek a tótszerdahelyiek is. Salátát és zöldhagymát kí­náltak, s ígéretük szerint egyelőre hetenként kétszer, kedden és pénteken hozzák a friss zöldségfélét a Mura­menti szövetkezetből. PÁR PERCES pihenőre ül­tek le csak az emberek a DKFV gellénházi központjá­ban a kútjavítóknál. — Most érkeztünk vissza Ortaházáról, kifújjuk magun­kat — mondja Úti Vince gép­kocsivezető. — A 27-es kút vezetékének nyomáspróbájá­hoz vittünk vizet. — Rendben ment minden. — Persze. Jó kocsi ez a tar­tályos Prága. Nem hagyott cserben soha, meg a nagy TÁTRÁ-k sem. Tudja, mi az egész mezőt járjuk, Barabás­­szegtől Lovásziig, öt éve va­gyok kocsivezető, azelőtt meg kocsikísérő voltam. Megszok­tam és szeretem az utazást. Tizenöt éve dolgozik a vál­lalatnál Úti Vince. Elégedett a munkakörülményeivel, a keresetével, most különösen örül, mert kölcsönt kapott a kétszobás házának építéséhez. — Lickóvadamoson építet­tem, ott lakom. A lickóiakat képviselem a tanácsban. Pót­választás során lettem tanács­tag, mert elköltözött, aki előt­tem volt ott. Hogy miért en­gem választottak meg akkor? Nem is tudom. Talán mert engem mindenki ismer, meg én sokat beszélgetek a szom­szédokkal.. igyekezek segíteni a gondjaikban, a közös ügyek­ben mindig részt veszek. ELMONDJA, hogy például látta, milyen elhanyagolt ál­lapotban vannak az útmenti árkok, hát megszervezte az ároktakarítást a tűzoltók kö­zött, Ő a községi önkéntes tűzoltók parancsnoka is. Fel is szólalt a hiányos felszere­lések pótlása miatt a tanács­ülésen, most a kézi kocsifecs­kendő helyett motorost kap­tak. — Nem érezzük, hogy mi, társközségiek hátrányban len­nénk, sőt sokkal többet ka­punk, mint amit községfej­lesztésre befizetünk. Hidat építettek, az idén folytatják a Kossuth utca építését, a Bács- I­kai utcát is megjavítják, no persze, mi is dolgozunk, tár­sadalmi munkát végzünk.­­ Azt mondja, jó érzés volt tavaly decemberben úgy állni a választópolgárok elé ta­nácstagi beszámolóra, hogy volt miről számot adnia. Si­került például elintéznie, hogy minimális ráfordítással kibő­vítették a gázpalack- tárolót, ezt már régen kérték a vá­lasztók. Salakot szerzett a járdához, társadalmi munká­ban eltérítették, most már nem kell sárban járniuk. A régi, rossz fahíd­­ legjavítása sem várat sokára. A szakszö­vetkezet fát ad, a tanács pénzt juttat, társadalmi mun­­­kában vállalta a népfrontel­nök, Török Mihály az anyag odaszállítását. — Szóval úgy vagyok a ta­nácstagi munkával, hogy nem­csak vannak tőlem a válasz­tók, hanem segítenek is. Ők maguk ajánlották, például,­­ hogy elmennek segíteni az út­építéshez, ami nem is a mi körzetünkben volt. Örömmel szerveztem meg a dolgot. A JELÖLÜGYŰLÉSEN csak dicséret hangzott el Úti Vin­céről. Elmondták róla, hogy ő az emberek magánügyeiben is eljár a tanácsnál, tudják róla, hogy ő felszólalt a lickói embe­rek ügyében a tanácsülésen, hogy látják mindig a helyszí­nen tárgyalni őt a tanácsel­nökkel .. . Egyhangúlag ismét őt jelölték a 21-es körzetben. Azt kérték tőle, szerezzen M-vet az útgödrök kijavításához, a munka elvégzését a lakos­ság vállalta.­­ Így érdemes foglalkozni a közügyekkel, ha van segít­ség is. Persze gond is van, sőt elég sokféle. Gyakran kér­dezik például, miért csak szakszövetkezet van nálunk, mikor lehet tsz, vagy, hogy mi lesz az idős emberekkel,­­ akiket senki sem gondoz és így tovább. Van olyan kérés is, amit nem tudok elintézni, de engem még egy választó­polgár sem szidott ezért! Sőt! Inkább segítenek nekem, mint most is, amikor Veseműtét miatt egy ideig nem tudtam dolgozni. Kis közösség va­gyunk mi, családias a kapcso­lat, ezért aztán vitatkozni nem igen szoktunk. Inkább dolgo­zunk. ELNÉZÉST KÉR, de nem ér rá tovább. Kocsira kell ü­­nne, várják. V­gy Nemcsak várnak tőle, segítenek is neki ZALAI HÍRLAP Kisiparosok ünnepi gyűlése Hazánk felszabadulása 28. évfordulója tiszteletére tegnap ünnepi gyűlést rendezett Za­laegerszegen a KIOSZ szék­házban a kisiparosok megyei szervezete. A gyűlésen Soho­­nyai Gyula, a városi pártbi­zottság csoportvezetője, a nép­front városi alelnöke mondott beszédet. Méltatta az évforduló jelentőségét, visszatekintett a megye és a város 28 évvel ez­előtti helyzetére, felszabadu­lásának körülményeire, majd hosszasan szólt építőmunkánk eredményeiről, a megye fejlő­déséről, végül napjaink fel­adatairól beszélt. Az ünnepi beszéd után Len­­gyel Lajos, a KIOSZ megyei titkára méltatta a kisiparosok tevékenységét, s kitüntetése­ket adott át. Az 50 éves kis­iparos munkásságért kitünte­tést Pauer Antal dobronhegyi kovács kapta, aki 1923 óta gyakorolja szakmáját. Kiváló kisiparos kitüntetésben része­sült Gévai Ferenc zalaeger­szegi látszerész és Kiss Kál­mán nagylengyeli kőműves. Tizenhét „húszéves” törzsgárda-tag a zalaegerszegi ÁFÉSZ-nél Tegnap Zalaegerszegen, a Napfény étteremben tartotta az 1972. évi munkát értékelő és idei feladatait meghatározó termelési tanácskozását a Za­laegerszegi Általános Fo­gyasztási és Értékesítő Szö­vetkezet. A megye ÁFÉSZ-ei között a legtöbb községet ma­gába foglaló szövetkezet tevé­kenységének nagyságrendjé­re jellemző, hogy a kereske­delmi forgalma 103,6 millió forintra rúgott 1972-ben, az előző évihez viszonyított 10,2 százalékos növekedés pedig — a javuló kereskedői munkán túl — a falusi lakosság vá­sárlóerejének alakulására is utal. A vendéglátóipari ága­zat forgalma 18,4 milliót ért el, s ez 14,5 százalékkal múlja felül az 1971. évit. A termelési tanácskozáson került sor a nyereségrészese­dés kifizetésére is. A szövetke­zet 454 ezer forint nyereségré­szesedést fizetett ki dolgozói­nak, köztük kiemelt összegeket a törzsgárda tagjainak. Kollek­tív szerződésük szerint náluk meglehetősen magas, 20 év az arany jelvény elérésének határa, s ezt a küszöböt az elmúlt évben tizenhét ÁFÉSZ dolgozó érte es Zalaegerszegen, a Göcseji út mentén épül majd fel a Deák Ferenc Szakközépiskola. Ezt megelőzően a Kaposvári Köz­műépítő Vállalat dolgozói elvégezték a terület közművesíté­sét. Az 1 300 000 forintos költséggel kiépített ivóvíz, szenny­víz és csapadékvízelvezető csatornahálózat műszaki átadá­sára a héten került sor. Felvételünkön­ helyére kerül az utolsó csapadékelvezető eső is.­­Császár Zoltán felvételei 3 Javuló eredmények a munkaügyi gazdálkodásban írta: Buda István munkaügyi miniszterhelyettes A­z 1972. évben további előrehaladást sikerült­elérni a munkaügyi gazdál­kodás egyensúlyi helyzetének javításában. Megerősödtek a kedvező folyamatok, mérsék­lődtek a népgazdaság terv­szerű fejlődését zavaró mun­kaügyi feszültségek. A termelés növekedésének 1972-ben is a termelékenység volt a fő forrása. Az ipar a belső tartalékok feltárásával és a termelés műszaki-tech­nikai színvonalának fejlesz­tése révén, a munka terme­lékenységének emelésével növelte termelését. A szocia­lista iparon belül a szövet­kezeti szektorban — 1971. évhez viszonyítva — gyorsult a termelékenység növekedési üteme is. Az állami ipar ágazatai közül a termelé­kenység növekedése nagyobb részt azokban az iparcsopor­tokban (híradás- és vákuum­­technikai ipar, műszeripar, papíripar, vegyipar) volt az átlagosnál gyorsabb, ahol a belföldi és export igények­nek megfelelően a termelés is dinamikusan emelkedett. A népgazdaságban foglal­koztatottak létszáma a terve­zettnek megfelelően, mérsé­kelten nőtt. A szocialista ipar, az állami mezőgazda­ság, erdő- és vízgazdálkodás, valamint a kereskedelem dolgozóinak létszáma kis­mértékben csökkent. A szo­cialista építőiparban, vala­mint a szállításban és hír­közlésben foglalkoztatottak száma az előző évinél kisebb ütemben gyarapodott. J­­avult a vállalatok és szövetkezetek munka­erőgazdálkodása, jelentősen csökkent a reális lehetősége­ket meghaladó munkaerőke­restet. Erre mutat az is, hogy a vállalatok által 1972-ben bejelentett betöltetlen mun­kahelyek száma 20 százalék­kal kevesebb volt az előző évinél, de ez még mindig meghaladja — főleg Buda­pesten — a reálisan számí­tásba vehető újonnan mun­kába állíthatók számát. A­­ munkahely változta­tások mértéke a népgazdaság vala­mennyi termelő ágazatában tovább csökkent és ma már nem nagyobb az 1967. évinél. Az idényszerűséget is figye­lembe véve még mindig nagy azonban a munkaerő­­cserélődés az építőiparban és a kereskedelemben. Lé­nyegében megszűnt a mun­kaerő átáramlása az állami iparból a mezőgazdasági melléküzemekbe és az ipari szövetkezetekbe, sőt bizo­nyos fordított irányú mozgás is észlelhető. Számottevően enyhült egyes fontos iparágakban és vállalatoknál több év óta tartó­s a termelést, illetve a lakosság ellátását hátráltató munkaerőhiány. Néhány ugyancsak fontos területen (pl. a könnyűipar és a ke­reskedelem egyes ágaiban) az elmúlt évben sem sikerült a munkaerőhiány okozta gondokat csökkenteni. Az iparban és építőipar­ban egyaránt változatlanul gyors volt az alkalmazottak és ezen belül is elsősorban az adminisztratív dolgozók számának növekedése. Az 1972. évi mintegy 70 ezer szakmunkástanuló fel­vételét — a tervelőírásnak megfelelően — sikerült biz­tosítani. A központilag el­rendelt ösztönzők hatására a mélyfúró, az öntő, a hegesz­tő, a vasbetonszerelő és más szakmák tanulására több fiatalt vettek fel, mint 1971- ben. A szakmunkástanuló beiskolázás javulása ellenére több szakmában még mindig nem kielégítő a helyzet. A munkások és alkal­­mazottak átlagbérének 1972. évi növekedése a ter­helő ágazatokban vi­szonylag kiegyenlített volt, az iparban kissé gyorsult, más ágazatokban valamelyest mérséklődött. A szocialista iparban foglalkoztatottak át­lagos havi munkabére 4,5 százalékkal emelkedett és emellett, az előzetes adatok szerint valamelyest nagyobb lesz a kifizethető év végi részesedés is. A bérek és a ré­szesedés emelkedése a szö­­vetkezti szektorban nem ha­ladja meg az állami ipar át­lagát. A nagyvállalatok a múlt évben a korábbi évek­hez viszonyítva kedvezőbb lehetőségekkel rendelkeztek a bérek emeléséhez és a ke­reseti arányok javításához. Növekedett a kifizethető nyereségrészesedés összege például a gépiparban, a vegyiparban és a villamos­­energiaiparban. Az Építés­ügyi és Városfejlesztési Mi­nisztérium felügyelete alatt működő építőipari és építő­­anyagipari vállalatok eseté­ben is hasonló a helyzet. Mind az ipar, mind az építő­ipar területén azonban elő­fordul, hogy néhány válla­latnál — kedvezőtlen ered­mények miatt — nem tud­nak nyereségrészesedést fi­zetni. A munkaügyi gazdálkodás azonban nem minden ágazat­ban és nem minden terüle­ten javult a kívánt és a le­hetséges mértékben. Még csak a kezdetén tart az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése; lassan mér­séklődik az igénybevett túl­órák aránya; általános je­lenség a munkaidőalap egyenlőtlen kihasználása­¥7­zen jelenségek — és a munkaügyi gazdál­kodásban elért javuló ered­mények mellett is — arra mutatnak, hogy a munka hatékonysága növelésének a továbbiakban is jelentős szerepet kell biztosítani. Er­re a feltételek 1973-ban még kedvezőbbé váltak. Az ipari és építőipari munkások, va­lamint a művezetők béreme­lése ugyanis nagymértékben előmozdíthatja az eredmé­nyesebb vállalati munkaerő­gazdálkodást. A bérek és a keresetek ösztönző erejének hatékonyabb érvényesítésé­vel, a munka jobb megszer­vezésével elérhető az újabb tartalékok feltárása, a ter­melékenység dinamikusabb növelése és ezek segítségével a vállalatok jövedelmezősé­gének további javulása.

Next