Zalai Hírlap, 1973. április (29. évfolyam, 77-100. szám)
1973-04-01 / 77. szám
1973. április 1. A kukorica adta a mintát... Szervezési „átállás” a pékaszepetki tsz-ben A pékaszepetki termelőszövetkezet számos jó, követésre méltó üzem- és munkaszervezési példával állt elő már az elmúlt évek folyamán is. A gazdaságban most úgy érzik, megteremtődtek a feltételei egy, talán minden eddiginél lényegesebb szervezési, irányítási változtatásnak, „átállásnak”. A tsz vezetői hangsúlyozzák, hogy amit elkészítettek, az csak tervezet, sok megbeszélést, vitát, véleményt, javaslatot igényel, mindenesetre az üzem- és munkaszervezésre vonatkozó párthatározatot ők — többek között — így fordították le a maguk „nyelvére”. Terület helyett ágazat Az 5665 holdon gazdálkodó, négy község határában működő egyesült termelőszövetkezet jelenleg három üzemegységre tagolódik. Az irányítás tehát területi elvre épül, ennek öszszes előnyével és hátrányával. Az utóbbiak között említik, hogy egy-egy elnöki utasítás sokszor négy közvetítőn keresztül jut el az adott munkahelyre. Kulcsszerepe van az üzemegységvezetőnek, aki viszont nagy felelősségéhez méltóan képtelen minden kérdésben a szükséges mélységig eljutni, hiszen erre egyszerűen nincs ideje. Azonkívül azt is képtelenség elvárni valakitől, hogy minden szakterülethez, annak összes részkérdéséhez azonos szinten értsen. Mint mondják, az egész változás-tervezethez tulajdonképpen a kukorica adta a mintát Ezt a fontos abraknövényt ugyanis azóta termelik tóemelkedő eredménnyel a gazdaságban, amióta zárt rendszerű, az ágazat minden részletére kiterjedő technológia alapján dolgoznak. Évek óta 38 mázsán felüli májusi morzsokat takarítanak be, s ahol nem volt jég, tavaly is 37—38 mázsás termést értek el holdanként. Felvetődött a kérdés: ha egy ekkora ágazatban — a tsz a továbbiakban nem kevesebb, mint 1100 holderi termel kukoricát és silót — meg lehet valósítani a zárt rendszert, sőt, az vezet a legjobb eredményre, miért ne lehetne ugyanezt kiterjeszteni a gazdálkodás más területeire? Ami persze a területi helyett az ágazati irányítást helyezi előtérbe. Összeállt feltételek ? Ahhoz persze, hogy ilyen átszervezésre gondolhassanak, számos feltételre volt szükség. Ezeket éppen a korábbi munka révén, az eddigi szervezeti felépítés időszerűségét jól kihasználva teremtették meg Az ágazati irányítás mindenekelőtt bizonyos szakosítást tételez fel. A növénytermesztésben ez olyan mértékben valósult meg, hogy nincs már „vegyeskereskedés”, 1200 hold gabonát, 1100 hold kukoricát és silót, 220—250 hold repcét és 400 hold pillangóst termesztenek. Az állattenyésztésen belül a telepek szerint is megtörtént a szakosítás, amennyiben például a szarvasmarha hizlalás Kemendolláron történik, a tehenészeti telep Póskaszepetken található, míg az üszőnevelés a zalaistvándi majorban folyik. A gazdaság valamennyi telephelyét jó minőségű út köti össze, s nem nagyok. 4—5 kilométeresek a távolságok. Lényegében négy fő ágazat létrehozását tervezik. Ezek: kukorica ágazat, gabonatermesztési ágazat, takarmánytermelő ágazat, állattenyésztési ágazat. Ötödik, kisebb ágazatot alkot az erdészet, s kisegítő ágazat címen szalad a gépészet, a szállítás, az építészet, a növényvédelem. Koncentrálni az órukét A gazdaságban elmondják: a leghatékonyabb munkát eddig is ott tudták végezni, ahová nagy erőket vontak össze. Így például a silózáshoz, aratáshoz, növényvédelemhez, műtrágyaazózáshoz. Üzemegységekre ezért f árgácsolódva rengeteg energiát igényelt a szervezés, s mégis lassabban, vontatottabban haladt a munka, mint koncentráltan, egy-egy feladatra, egy-egy területre összpontosítva. A továbbiakban fokozottan ezt az utat kívánják járni, s a táblák kialakításával is ezt a célt hozzák közelebb. Lehetőleg egy körzetbe összpontosítják ugyanis az egyes növényeket, s így a géppark hatékonyabb munkát tud végezni. Ha például a kukorica talajának vegyszerezésénél egy gép elromlik, akkor nem kell a határ túlsó feléből oda küldeni a másikat, hiszen az ottlevő három folytatni tudja a munkát. Arról nem is beszélve, hogy akkor már megéri oda küldeni a speciális képzettségű szerelőt, legyen készenlétben. A gabona vegyszerezését pedig repülőgéppel kívánják megoldani a továbbiakban, hiszen ily módon egyetlen nap alatt végeznek a munkával, nem tud „kinőni” a vegyszer alól a kalászos, s ugyanakkor elmarad a taposási kár is. Az átszervezést persze nem kizárólag szakmai kérdésként kezelik a gazdaságban. A tervezet számos fórum elé kerül, s végül a tagság dönt felőle. K. F. Mindszenti zöldség az egerszegi piacon Még nincs tábla a zalaegerszegi vásárcsarnokban tegnap reggel nyílt új bolt homlokán, a vásárlók nem tudják, hogy a polcokon kirakott áruló zöme messziről, az alföldi Mindszentről érkezett. Az ott működő Tiszavirág termelőszövetkezettel a közelmúltban történt megállapodás, hogy a csongrádi és a zalai MÉK-kel együttműködve boltot nyitnak Égerszegen. A pulton fejes saláta kínálja magát 2,80 forintért, a zöldpaprika darabja 3,80, az uborka kilója 44 forintba kerül, az új karalábé darabját 4 forintért adják, a retek csomója 3,60 forint. A primőrök mellett szép száraztészta, fejes káposzta, tojás és egyéb zöldségboltba illő áru kapható. — Hogy megy a bolt? — kérdem az eladókat, Kondor Istvánt és feleségét. — Ma hatkor nyitottunk, s kezdenek már észrevenni bennünket a vevők — mondja a boltvezető. — Ha javul az idő, kint az asztalokon is árusítunk majd. Kondorék zalaegerszegiek, az ő feladatuk lesz az alföldi áruk eladása. Minden nap nyitvatartanak, ahogyan általában a piaci boltok. A raktárból magas férfi lép az eladótérbe. Sváb István, a Mindszenti „Tiszavirág” Termelőszövetkezet értékesítője. — Az idénynek megfelelően adjuk a friss árut — mondja. — Tizenkétezer négyzetméter alapterületű üvégházban terem a korai zöldség, s abból jut Egerszegre is. — Mi várható a közeljövőben? — Uborkát, zöldpaprikát, retket, salátát és paradicsomot szállítunk folyamatosan. Az egerszegi vásárcsarnok gazdagodott egy üzlettel, ami önmagá han is az ellátás javulását jelenti. De nemcsak az alföldi gazdaság áruja bővíti a választékot a megyeszékhelyen, mert pénteken már megérkeztek a tótszerdahelyiek is. Salátát és zöldhagymát kínáltak, s ígéretük szerint egyelőre hetenként kétszer, kedden és pénteken hozzák a friss zöldségfélét a Muramenti szövetkezetből. PÁR PERCES pihenőre ültek le csak az emberek a DKFV gellénházi központjában a kútjavítóknál. — Most érkeztünk vissza Ortaházáról, kifújjuk magunkat — mondja Úti Vince gépkocsivezető. — A 27-es kút vezetékének nyomáspróbájához vittünk vizet. — Rendben ment minden. — Persze. Jó kocsi ez a tartályos Prága. Nem hagyott cserben soha, meg a nagy TÁTRÁ-k sem. Tudja, mi az egész mezőt járjuk, Barabásszegtől Lovásziig, öt éve vagyok kocsivezető, azelőtt meg kocsikísérő voltam. Megszoktam és szeretem az utazást. Tizenöt éve dolgozik a vállalatnál Úti Vince. Elégedett a munkakörülményeivel, a keresetével, most különösen örül, mert kölcsönt kapott a kétszobás házának építéséhez. — Lickóvadamoson építettem, ott lakom. A lickóiakat képviselem a tanácsban. Pótválasztás során lettem tanácstag, mert elköltözött, aki előttem volt ott. Hogy miért engem választottak meg akkor? Nem is tudom. Talán mert engem mindenki ismer, meg én sokat beszélgetek a szomszédokkal.. igyekezek segíteni a gondjaikban, a közös ügyekben mindig részt veszek. ELMONDJA, hogy például látta, milyen elhanyagolt állapotban vannak az útmenti árkok, hát megszervezte az ároktakarítást a tűzoltók között, Ő a községi önkéntes tűzoltók parancsnoka is. Fel is szólalt a hiányos felszerelések pótlása miatt a tanácsülésen, most a kézi kocsifecskendő helyett motorost kaptak. — Nem érezzük, hogy mi, társközségiek hátrányban lennénk, sőt sokkal többet kapunk, mint amit községfejlesztésre befizetünk. Hidat építettek, az idén folytatják a Kossuth utca építését, a Bács- Ikai utcát is megjavítják, no persze, mi is dolgozunk, társadalmi munkát végzünk. Azt mondja, jó érzés volt tavaly decemberben úgy állni a választópolgárok elé tanácstagi beszámolóra, hogy volt miről számot adnia. Sikerült például elintéznie, hogy minimális ráfordítással kibővítették a gázpalack- tárolót, ezt már régen kérték a választók. Salakot szerzett a járdához, társadalmi munkában eltérítették, most már nem kell sárban járniuk. A régi, rossz fahíd legjavítása sem várat sokára. A szakszövetkezet fát ad, a tanács pénzt juttat, társadalmi munkában vállalta a népfrontelnök, Török Mihály az anyag odaszállítását. — Szóval úgy vagyok a tanácstagi munkával, hogy nemcsak vannak tőlem a választók, hanem segítenek is. Ők maguk ajánlották, például, hogy elmennek segíteni az útépítéshez, ami nem is a mi körzetünkben volt. Örömmel szerveztem meg a dolgot. A JELÖLÜGYŰLÉSEN csak dicséret hangzott el Úti Vincéről. Elmondták róla, hogy ő az emberek magánügyeiben is eljár a tanácsnál, tudják róla, hogy ő felszólalt a lickói emberek ügyében a tanácsülésen, hogy látják mindig a helyszínen tárgyalni őt a tanácselnökkel .. . Egyhangúlag ismét őt jelölték a 21-es körzetben. Azt kérték tőle, szerezzen M-vet az útgödrök kijavításához, a munka elvégzését a lakosság vállalta. Így érdemes foglalkozni a közügyekkel, ha van segítség is. Persze gond is van, sőt elég sokféle. Gyakran kérdezik például, miért csak szakszövetkezet van nálunk, mikor lehet tsz, vagy, hogy mi lesz az idős emberekkel, akiket senki sem gondoz és így tovább. Van olyan kérés is, amit nem tudok elintézni, de engem még egy választópolgár sem szidott ezért! Sőt! Inkább segítenek nekem, mint most is, amikor Veseműtét miatt egy ideig nem tudtam dolgozni. Kis közösség vagyunk mi, családias a kapcsolat, ezért aztán vitatkozni nem igen szoktunk. Inkább dolgozunk. ELNÉZÉST KÉR, de nem ér rá tovább. Kocsira kell ünne, várják. Vgy Nemcsak várnak tőle, segítenek is neki ZALAI HÍRLAP Kisiparosok ünnepi gyűlése Hazánk felszabadulása 28. évfordulója tiszteletére tegnap ünnepi gyűlést rendezett Zalaegerszegen a KIOSZ székházban a kisiparosok megyei szervezete. A gyűlésen Sohonyai Gyula, a városi pártbizottság csoportvezetője, a népfront városi alelnöke mondott beszédet. Méltatta az évforduló jelentőségét, visszatekintett a megye és a város 28 évvel ezelőtti helyzetére, felszabadulásának körülményeire, majd hosszasan szólt építőmunkánk eredményeiről, a megye fejlődéséről, végül napjaink feladatairól beszélt. Az ünnepi beszéd után Lengyel Lajos, a KIOSZ megyei titkára méltatta a kisiparosok tevékenységét, s kitüntetéseket adott át. Az 50 éves kisiparos munkásságért kitüntetést Pauer Antal dobronhegyi kovács kapta, aki 1923 óta gyakorolja szakmáját. Kiváló kisiparos kitüntetésben részesült Gévai Ferenc zalaegerszegi látszerész és Kiss Kálmán nagylengyeli kőműves. Tizenhét „húszéves” törzsgárda-tag a zalaegerszegi ÁFÉSZ-nél Tegnap Zalaegerszegen, a Napfény étteremben tartotta az 1972. évi munkát értékelő és idei feladatait meghatározó termelési tanácskozását a Zalaegerszegi Általános Fogyasztási és Értékesítő Szövetkezet. A megye ÁFÉSZ-ei között a legtöbb községet magába foglaló szövetkezet tevékenységének nagyságrendjére jellemző, hogy a kereskedelmi forgalma 103,6 millió forintra rúgott 1972-ben, az előző évihez viszonyított 10,2 százalékos növekedés pedig — a javuló kereskedői munkán túl — a falusi lakosság vásárlóerejének alakulására is utal. A vendéglátóipari ágazat forgalma 18,4 milliót ért el, s ez 14,5 százalékkal múlja felül az 1971. évit. A termelési tanácskozáson került sor a nyereségrészesedés kifizetésére is. A szövetkezet 454 ezer forint nyereségrészesedést fizetett ki dolgozóinak, köztük kiemelt összegeket a törzsgárda tagjainak. Kollektív szerződésük szerint náluk meglehetősen magas, 20 év az arany jelvény elérésének határa, s ezt a küszöböt az elmúlt évben tizenhét ÁFÉSZ dolgozó érte es Zalaegerszegen, a Göcseji út mentén épül majd fel a Deák Ferenc Szakközépiskola. Ezt megelőzően a Kaposvári Közműépítő Vállalat dolgozói elvégezték a terület közművesítését. Az 1 300 000 forintos költséggel kiépített ivóvíz, szennyvíz és csapadékvízelvezető csatornahálózat műszaki átadására a héten került sor. Felvételünkön helyére kerül az utolsó csapadékelvezető eső is.Császár Zoltán felvételei 3 Javuló eredmények a munkaügyi gazdálkodásban írta: Buda István munkaügyi miniszterhelyettes Az 1972. évben további előrehaladást sikerültelérni a munkaügyi gazdálkodás egyensúlyi helyzetének javításában. Megerősödtek a kedvező folyamatok, mérséklődtek a népgazdaság tervszerű fejlődését zavaró munkaügyi feszültségek. A termelés növekedésének 1972-ben is a termelékenység volt a fő forrása. Az ipar a belső tartalékok feltárásával és a termelés műszaki-technikai színvonalának fejlesztése révén, a munka termelékenységének emelésével növelte termelését. A szocialista iparon belül a szövetkezeti szektorban — 1971. évhez viszonyítva — gyorsult a termelékenység növekedési üteme is. Az állami ipar ágazatai közül a termelékenység növekedése nagyobb részt azokban az iparcsoportokban (híradás- és vákuumtechnikai ipar, műszeripar, papíripar, vegyipar) volt az átlagosnál gyorsabb, ahol a belföldi és export igényeknek megfelelően a termelés is dinamikusan emelkedett. A népgazdaságban foglalkoztatottak létszáma a tervezettnek megfelelően, mérsékelten nőtt. A szocialista ipar, az állami mezőgazdaság, erdő- és vízgazdálkodás, valamint a kereskedelem dolgozóinak létszáma kismértékben csökkent. A szocialista építőiparban, valamint a szállításban és hírközlésben foglalkoztatottak száma az előző évinél kisebb ütemben gyarapodott. Javult a vállalatok és szövetkezetek munkaerőgazdálkodása, jelentősen csökkent a reális lehetőségeket meghaladó munkaerőkerestet. Erre mutat az is, hogy a vállalatok által 1972-ben bejelentett betöltetlen munkahelyek száma 20 százalékkal kevesebb volt az előző évinél, de ez még mindig meghaladja — főleg Budapesten — a reálisan számításba vehető újonnan munkába állíthatók számát. A munkahely változtatások mértéke a népgazdaság valamennyi termelő ágazatában tovább csökkent és ma már nem nagyobb az 1967. évinél. Az idényszerűséget is figyelembe véve még mindig nagy azonban a munkaerőcserélődés az építőiparban és a kereskedelemben. Lényegében megszűnt a munkaerő átáramlása az állami iparból a mezőgazdasági melléküzemekbe és az ipari szövetkezetekbe, sőt bizonyos fordított irányú mozgás is észlelhető. Számottevően enyhült egyes fontos iparágakban és vállalatoknál több év óta tartós a termelést, illetve a lakosság ellátását hátráltató munkaerőhiány. Néhány ugyancsak fontos területen (pl. a könnyűipar és a kereskedelem egyes ágaiban) az elmúlt évben sem sikerült a munkaerőhiány okozta gondokat csökkenteni. Az iparban és építőiparban egyaránt változatlanul gyors volt az alkalmazottak és ezen belül is elsősorban az adminisztratív dolgozók számának növekedése. Az 1972. évi mintegy 70 ezer szakmunkástanuló felvételét — a tervelőírásnak megfelelően — sikerült biztosítani. A központilag elrendelt ösztönzők hatására a mélyfúró, az öntő, a hegesztő, a vasbetonszerelő és más szakmák tanulására több fiatalt vettek fel, mint 1971- ben. A szakmunkástanuló beiskolázás javulása ellenére több szakmában még mindig nem kielégítő a helyzet. A munkások és alkalmazottak átlagbérének 1972. évi növekedése a terhelő ágazatokban viszonylag kiegyenlített volt, az iparban kissé gyorsult, más ágazatokban valamelyest mérséklődött. A szocialista iparban foglalkoztatottak átlagos havi munkabére 4,5 százalékkal emelkedett és emellett, az előzetes adatok szerint valamelyest nagyobb lesz a kifizethető év végi részesedés is. A bérek és a részesedés emelkedése a szövetkezti szektorban nem haladja meg az állami ipar átlagát. A nagyvállalatok a múlt évben a korábbi évekhez viszonyítva kedvezőbb lehetőségekkel rendelkeztek a bérek emeléséhez és a kereseti arányok javításához. Növekedett a kifizethető nyereségrészesedés összege például a gépiparban, a vegyiparban és a villamosenergiaiparban. Az Építésügyi és Városfejlesztési Minisztérium felügyelete alatt működő építőipari és építőanyagipari vállalatok esetében is hasonló a helyzet. Mind az ipar, mind az építőipar területén azonban előfordul, hogy néhány vállalatnál — kedvezőtlen eredmények miatt — nem tudnak nyereségrészesedést fizetni. A munkaügyi gazdálkodás azonban nem minden ágazatban és nem minden területen javult a kívánt és a lehetséges mértékben. Még csak a kezdetén tart az üzem- és munkaszervezés korszerűsítése; lassan mérséklődik az igénybevett túlórák aránya; általános jelenség a munkaidőalap egyenlőtlen kihasználása¥7zen jelenségek — és a munkaügyi gazdálkodásban elért javuló eredmények mellett is — arra mutatnak, hogy a munka hatékonysága növelésének a továbbiakban is jelentős szerepet kell biztosítani. Erre a feltételek 1973-ban még kedvezőbbé váltak. Az ipari és építőipari munkások, valamint a művezetők béremelése ugyanis nagymértékben előmozdíthatja az eredményesebb vállalati munkaerőgazdálkodást. A bérek és a keresetek ösztönző erejének hatékonyabb érvényesítésével, a munka jobb megszervezésével elérhető az újabb tartalékok feltárása, a termelékenység dinamikusabb növelése és ezek segítségével a vállalatok jövedelmezőségének további javulása.