Zalai Hírlap, 1975. június (31. évfolyam, 127-151. szám)

1975-06-01 / 127. szám

2 Arccal a gyakorlat felé Megváltozott a szakmai gyakorlatok rendszere a zalaegerszegi közgazdasági szakközépiskolában Hogy volt eddig? Korábban a zalaegerszegi közgazdasági szakközépikolában tanulók a hét öt napján elméleti okta­tást kaptak az iskolában, majd a hatodik napon ,gyakorlati ki­egészítés címén kivonultak egy-egy üzembe, intézmény­be, hogy ott az elméletben ta­nultakat „életszagúvá” te­gyék. Aztán jött egy újabb rendelet, ekkor már évente meghatározott ütemben, 8—10 alkalommal kerültek ki a diá­kok az üzemek, intézmények meghatározott osztályaira. Ezeknek a módszereknek az el­ismert előnyeik mellett fő hi­bájuk az volt, hogy a gyakor­lati, szemléltető oktatást ne­héz volt az elméletihez igazíta­ni. Egyetlen nap, nyolcórás munkaidő alatt nemigen volt lehetősége a diáknak az igaz­gatási, pénzügyi, vagy a szám­viteli rendszerek sajátosságait alaposabban tanulmányozni. — Éppen ezért örültünk a nemrégiben megjelent rende­letnek — mondja Molnár Ernő, a zalaegerszegi közgazdasági szakközépiskola gyakorlatve­zető tanára. —­ Az új rendelet szerint a harmadéveseink két, illetve a pénzügyi ágazat hall­gatói három hetet töltenek a kijelölt vállalatnál, intézmény­ben. (A módszer egyébként csak a közgazdasági szakkö­zépiskolában új, a gépipari, vagy más szakközépiskolákban már kezdettől fogva ezt a gya­korlatot követik.)­­ Az új rendeletnek megfe­lelően a­ 131 harmadikos ta­nulóból a pénzügyi ágazat ta­nulói június 9-én kezdik meg a gyakorlatukat, 16-án a szám­viteli-gazdasági, valamint az igazgatási ágazat hallgatói, s valamennyien június 28-án fe­jezik be. Az iskola már előre jelezte a különböző intézményeknek, üzemeknek, hogy az új rend­szerű gyakorlati oktatás sike­re érdekében a segítségüket kérik. Nem is volt hiány vá­laszlevelekben: például a me­gyei tanács igazgatási, illetve pénzügyi osztálya vállalta, hogy az érintett tagozatú hall­gatókat erre az időtartamra megfelelő helyre el is helyezi. — Változás még az is — em­líti Molnár Ernő —, hogy a szakmai gyakorlaton tanúsított magatartást, végzett munkát az illető községi tanácson vagy vállalatnál bírálják el, és a ta­nulók is munkanaplót készíte­nek a látottakról, tapasztala­tokról, a munkájukról. Ezek­ből, valamint az időszakos el­lenőrzésekből állapítja meg egy iskolai bizottság a gyakor­lati jegyet, s azt, hogy a ta­nuló folytathatja-e tanulmá­nyait, azaz a negyedik osztály­ba léphet-e? — Ügyelünk arra, hogy ne váljon formálissá a két-, há­romheti tapasztalatszerzésre szánt munka. Diákjaink nem­csak fizetést kapnak, hanem tényleges munkát végeznek, amiről a munkanaplókban be kell számolniuk. A harmadikosok számára már valóban közel van a gya­korlati vagy jellemző szóhasz­nálattal élve, a nagybetűs Élet. Ezért is fontos, hogy abból ala­pos kóstolót kapjanak a ta­nulók, s olyat, ami jól kiegé­szíti az iskolában tanultakat. — Jól jött a rendelet,­­ és szükség is volt rá — mondja még a gyakorlatvezető tanár. — Sőt, szeretnénk tovább is fejleszteni, azaz más osztályok­nál is bevezetni. Az elsőéve­seknek például vajmi kevés üzemi, vállalati tapasztalatuk van — de honnan is lenne? —, márpedig enélkül nehéz meg­magyarázni, hogy például mi is a termelésben a közvetett és a közvetlen költség. A zalaegerszegi közgazdasá­gi szakközépiskolában — ta­nárok és diákok egyaránt — bizakodva várják az új rend­szerű szakmai gyakorlat ered­ményét, ami bizonyára elősegí­ti, hogy jó felkészültségű szak­emberek kerülhessenek az is­kolából a kereskedelem, gazda­sági élet különböző területeire. Mert a megváltozott szakmai gyakorlati rendszerben is egy dolog stabil maradt: az életre, a szakmára, a gyakorlatra való nevelés. ZALAI HIRLAS Ideális körülmények — orvos mégsem jön Lovásziban és a községi kö­zös tanács igazgatási területé­hez tartozó községekben több mint másfél éve nincs állandó körzeti orvos. Ez a körülmény — érthető módon — nyugtala­nítja a körzet lakosságát, de gondot okoz az olajipari üzem­nek is. Mit tettek eddig, s mit szándékoznak tenni ezután a probléma megoldásáért a me­gyei tanács egészségügyi osz­tálya és a községi tanács veze­tői? — erre kértünk választ az illetékesektől. — Sajnos, a megyében nem Lovászi az egyetlen hely, ahol nincs körzeti orvos — mond­ta dr. Kelemen József, a me­gyei tanács vb egészségügyi osztályvezető-helyettese. — Tíz—tizenkét orvosnak tud­nánk azonnal állást biztosíta­ni — ha lenne jelentkező. Ami a kérdés lényegét illeti, a kör­zet nincs orvos nélkül, mert a megyei kórház eddig is biztosí­tott és ezután is biztosít — ideiglenes jelleggel ugyan — szakembert. Rendszerint a kórházban dolgozó, pályakez­dő fiatalok mennek ki vidék­re meghatározott ideig. Állan­dó ott-tartózkodásra azonban senkit nem lehet kényszeríte­ni. Bár mindenfelé érdeklőd­tünk, az eddig eltelt másfél esztendő alatt nem sikerült sen­kit találnunk. Országos gond, hogy az egyetemet végzett fia­talok nem hajlandók körzetek­be menni. Ettől függetlenül, a továbbiakban is keressük, ku­tatjuk a megoldás módját. Belső Ferenc, a lovászi köz­ségi közös tanács elnöke sze­rint a tanács minden rendel­kezésre álló eszközt felhasznált már orvosszerzésre. — Hirtelenjében össze sem tudnám számolni, hány ezer forintot költöttünk már el hir­detésekre. Igaz, érdeklődő akadt egy-kettő. Eljöttek, kö­rülnéztek, aztán bejelentették, hogy nem tetszik nekik a hely. Nem értem, nem tudom meg­érteni ezeket a fiatalokat. Leg­alább hatezer forintos jövedel­met tudunk biztosítani, van egy nagyon szép, háromszoba­­összkomfortos szolgálati laká­sunk, garázzsal, gázzal, jól felszerelt rendelővel, a terület viszonylag nem nagy, 2700— 2800 ember él az igazgatási te­rületen, igaz, a körzeti orvos­nak az üzemorvosi teendőket is el kell látnia, de az a két- három óra semmiképpen nem megerőltető. És mégsem vál­lalja senki. Nem mondom, a megyei kórház segítsége na­gyon sokat jelent, hálásak is vagyunk érte, de hosszú táv­ra ez nem lehet megoldás. Valóban nem. Aki tudja, hogy csak ideig-óráig marad egy területen, bármilyen lelki­­ismeretes is, épp az ideiglenes jelleg miatt nem tud olyan munkát végezni, mint az, aki véglegesen le akar telepedni. És nemcsak az orvosok érez­nek így. A betegek is. A gyó­gyító munka alapja, a biza­lom nem születik egyik napról a másikra. Azért sokat kell tenni. De erre csak az képes, aki ott él, aki együtt él a bete­geivel, az emberekkel. A pályakezdő orvosok a leg­több tapasztalatot, életismere­tet a körzetekben szerezhetik meg. Igaz, a nagyvárosokban több a szabad idő, nagyobbak a szórakozási, művelődési lehe­tőségek, a kórházakban kor­szerűbbek a felszerelések, ám amikor a végzős orvostanhall­gató leteszi az esküt, nem arra tesz-e fogadalmat, hogy min­den erejével, tudásával beteg, szenvedő embertársain segít? Miniszteri rendelet az autóbuszállomány rekonstrukciójáról A közlekedés- és postaügyi miniszter rendeletet adott ki, az üzemi autóbuszok selejte­zéséről és annak irányelveiről. A már hatályba lépett ren­delkezés szerint az V. ötéves terv időszakában ki kell selej­tezni a népgazdasági pontból gazdaságtalan üzemű olyan autóbusz-típusokat, amelyek gyártását 1960-ban befejezték és nincs biztosítva szervezett alka­trészelátásuk; az 1963. előtt gyártott jármű­vekből épített csuklósbuszo­kat; a húsznál több személyt befogadó buszokat, ha az üzembe helyezés óta 12 év el­telt, s az ennél kisebb, de több mint nyolc éve üzemel­tetett buszokat; az Ikarus fő­egységekből épített, típusjel nélküli autóbuszokat; a köz­lekedési vállalatoknál már kétszer felújított és újabb ge­nerálozásra szoruló autóbu­szokat, valamint a C­sepel te­herautó alvázra szerelt, köz­nyelven szólva ,,fakarusz’’ bu­szokat. A rendelet valamennyi vál­lalatra, trösztre, intézményre, költségvetési szervre, szövet­kezetre, ezek társulására és szövetségeire kiterjed. ■ BBBBBBBBSBBBSBBBBBBBBSBBBBBBBBBBBBSBBSBBBBBBBBBB S B B B B B B B B B P B B S B B B B B B­ BB Hasznot hajtó vállalkozás Eredményes munka a ságodi libafarmon Több mindenről nevezetes a zalaegerszegi termelőszövetke­zet ságodi libafarmja. Először is arról, hogy a kisállattenyész­tésnek ezt az ágazatát me­gyénkben elsőként itt honosí­tották meg. Másodszor, terme­lési eredményeik miatt. A téesz évi termelési értékének egyötödét, 18 millió forintot a kisállattenyésztő ágazat hozza. A harmadik tényezőről, ami országos hírnévre emelte a sá­godi libatenyésztőket, Sólyom László ágazatvezető tájékoz­tat: " Az ország egyetlen olyan telepe a miénk, ahol teljesen elhárult a libainfluenza-ve­­szély, a baromfiak közt az egyik legnagyobb elhullást okozó betegség, öt év mun­­ája van emö­­gött. Mindenki jól emlékszik még az indulás évére, amikor a legoptimistábbak is elcsüg­gedtek a törzsállomány 69—70 százalékának elpusztulása lát­tán. A hiány pótlására, a ke­délyek megnyugtatására aztán újult erővel láttak munkához. Ma már az állategészségügyi állomás szakembereivel kar­öltve előzik meg az influenza­­vészt. Az állategészségügyi előírásokat szigorúan betart­ják, éberen őrködnek az or­szág egyik legértékesebb liba­­törzsének egészsége, s a telep tisztasága fölött. Tavaly még a gödöllői ag­rártudományi egyetem ál­tal kikísérletezett, úgyne­vezett sötét termes keve­rés módszerével dolgoztak, az eljárást pionír vol­tukhoz híven ugyancsak első­ként vezették be. Az elmélet a gyakorlatban azonban nem vált be. Mindenki örült, s je­lentős hasznot hozott a ter­melőszövetkezetnek, hogy a sá­godi farmon a hideg novem­beri napokon is a kétciklusos technológiai folyamat eredmé­nyeképpen gyönyörű tojásokat tojtak a ludak. A tojásból ki­kelt, s a hideg ellen 6 hetes korukig védekezni képtelen naposlibák aztán, sajnos olyan Vas, Veszprém megyei társ­gazdaságokba kerültek, ahol téli nevelésükhöz nem rendel­keztek kellő feltételekkel, s máig sem rendelkeznek.­­ Így történt, hogy az év elején módosítottuk a techno­lógiát, hogy ezután nyáron fo­gadhassák a szárnyasokat. Feb­ruárban indultunk,­­ előrelát­hatólag július közepén már hizlalhatják a pecsenyének valót — mondja Sólyom László. A kényes, drága portéka hú­sa, mája zömében svájci, nyu­gatnémet, holland piacra ke­rül, aminek népgazdasági haszna magától értetődik. A libatenyésztési ágazat a nagy­üzemi mezőgazdaságban je­lenleg is állami támogatást él­vez, s távlati fejlesztési ter­veikben is fontos helyet fog­lal el. A rekonstrukciókkal, az újabb beruházásokkal párhu­zamosan egyre több szakkép­zett kisállattenyésztőre lesz szükség. — 14 ságodi asszony dolgo­zik a szárnyasok közül, ha­vonta 1700—1800 forintot visz­nek haza. Telepünkön azonban nagyobb keresetre is lehető­ség nyílik szakmunkásbizo­nyítvány birtokában! A jövő évben megkezdjük a tó fölött kijelölt térségen az új üzem­egység építését. Nagy kapaci­tású gépekkel és ventillátorok­kal szereljük fel, s hogy az új üzemegység milyen termelési mutatókkal dolgozik majd, arra csak egy adatot mondok: a—S embernek személyenként éven­te 1 millió 250 ezer forint ter­melési értéket kell produkál­nia — jelenti ki az ágazatve­zető. A jövő tehát­ még korsze­rűbb telep, szakképzett dolgo­zókkal, s remélhetőleg még több haszon mind a termelő­­szövetkezet, mind a népgazda­ság számára. K. M. 1975. jfb­hw L. Késnek a technológiai berendezések Lassan halad a nagykapornaki ipari háttér befejezése Az építkezések, elsősorban a lakásépítkezések meggyorsítá­sát és a minőség javítását szolgálja a Zala megyei Ál­lami Építőipari Vállalat Nagy­kapornak térségében felépülő ipari háttere, amely lényegé­ben két nagy gyártócsarno­kot, a betonelemgyártót és az asztalosipari csarnokot foglal­ja magába. A betonel­em­gyártóban első­sorban lakásokhoz, de egyéb épületekhez is, így óvodák­hoz, bölcsődékhez készülnek majd olyan előregyártott be­tonelemek, amelyek az épít­kezésekhez szükségesek, de egyetlen elemgyártó vállalat sem gyárt ilyeneket. Ezeket az elemeket jelenleg az épít­kezések helyszínén készítik, ami eléggé munkaigényes mű­velet. Az asztalosipari csarnokban ajtók, ablakok, az ezekhez való tokok készülnek majd nagy szériában, amelyeket itt a helyszínen teljesen készre szerelve, festve és beüvegez­ve építenek be a falpanelek­be. A két épület szerkezetileg már felépült, jelenleg mind­két csarnokban belső munká­kat végeznek, illetve a beton­elemgyártóban már csak né­hány oldalfal panel beemelé­se van hátra. Rövidesen meg­kezdődik az üzemeket kiszol­gáló kazánház és transzfor­mátorház építése is, így az ipari háttér építésével lénye­gében jól állnak, nagyobb gond viszont, hogy a techno­lógiai berendezések egy ré­szének szállítása késik; va­lamennyinek a visszaigazolása még meg sem történt. Megérkezett már az aszta­losipari csarnok legfontosabb berendezése, az olasz gyárt­mányú asztalosipari gépsor, amely nagy szériában állít majd elő ajtó, ablak és egyéb asztalosipari szerkezeti része­ket, úgynevezett idomdarabo­kat, amelyeket már csak ösz­­sze kell majd szerelni, hiány­zik viszont még az asztalos­­ipari csarnokhoz nélkülözhe­tetlen por- és forgácselszívó berendezés, s egyéb gépek, eszközök is. E gondok ellenére az épí­tők szeretnék mielőbb üzembe helyezni mind az asztalos­­ipari, mind a betonelemgyártó csarnokot, hogy munkájukat folyamatosabban, gyorsabban végezhessék. A betonelemgyártó üzem szerkezetileg elkészült, néhány ol­dalfal panel beemelése van hátra. Ezt végzik jelenleg az építők. A család védelmében Törvény az emberért — a társadalomért A családot ma a legtöbben így emlegetjük: a társadalom alapegysége. Létén, egészséges működésén több mint két év­tizeden keresztül az 1952-ben született IV. törvény őrkö­dött, ám az idők során ez a sok mindenre kiterjedő tör­vény sem tudott már minden­ben megfelelni a fejlődő tár­sadalmi viszonyoknak. Tavaly új, a szocializmust építő tár­sadalom által támasztott kö­vetelményekhez jobban iga­zodó családjogi törvény szüle­tett — nemes célokkal: „A házasságról­, a családról és a gyámságról szóló tör­vénynek az a célja, hogy az alkotmány 15., 16., és 62. §-a alapján népköztársaságunk társadalmi rendjének és a szocialista erkölcs felfogásá­nak megfelelően szabályozza és védje a házasság és a csa­lád intézményét, biztosítsa a házasságban és a családi élet­ben a házastársak egyenjogú­ságát, fokozza a gyermeke­kért való felelősséget és elő­mozdítsa az ifjúság fejlődő­­dését és nevelését” . Abban az országban, ahol a 15 éven felüli lakosság két­harmada házasságban él, ott szükség van a házasság intéz­ményének fokozott védelmé­re, a családi kapcsolatok ja­vítására, a családon belüli egyenjogúság kifejlesztésére, a gyermekek érdekének hatha­tósabb védelmére is. Mindez a törekvés nagyon jól kiol­vasható az 1974. évi I­I. tör­vény fejezeteiből, de mindez ott van már­ napjaink intéz­kedéseiben. A családot védő humánus célok immár gya­korlattá váltak mindennap­jainkban. 27 megmentett házasság Sok fiatal hangoztatja, ne­kik ugyan nincs szükségük a házasságkötés előtti 30 napos próbaidőre­, elhatározásuk szent és megmásíthatatlan, az egyhónapos „veszteglés” fe­lesleges­ időpazarlás csupán. Ez a határozottság tulajdon­képpen dicsérendő dolog. Az anyakönyvvezetőknél fellel­hető dokumentumok azonban más egyébről is tanúskodnak. A módosított családjogi tör­vény adta lehetőséggel,­­ miszerint a házasságot csupán a bejelentéstől számított 30 nap múlva tűzheti ki az anya­könyvvezető — sokan élnek... méghozzá úgy, hogy a 30 nap valamelyikén váratlanul visz­­szalépnek elhatározásuktól. A zalaegerszegi városi ta­nem ritka ma már az ilyen bemutatkozás. Persze a bemu­tatkozók inkább a fiatalabb korosztályból valók, azok kö­zül a fiatal nők közül, akik tavaly július 1-e óta mentek férjhez. Az új törvény adta névválasztási lehetőségekben a nők egyenjogúsága jut kife­jezésre. Miért is dobnák sut­ba jóhangzású, kedves régi nevüket azért, mert házas­ságra léptek? Névviselés szempontjából érdekesen ala­kult a tavalyi második félév­ben Zalaegerszegen kötött 241 náci anyakönyvi hivatalában tavaly, a törvény életbelépé­sének fél éve alatt öten, az idén május 27-ig nyolcan lép­tek vissza a már bejelentett házasságtól. A visszalépést ál­talában csak az egyik fél közli, megesett azonban, hogy az anyakönyvezető csak a ki­tűzött aktus kezdő perceiben konstatálta, hogy ügyfelei meggondolták magukat, s nem jelentek meg az esküvőn. Nagykanizsán hasonló a helyzet. A törvény életbelépé­se óta — visszalépés folytán — 14 házasságot nem kötöt­tek meg házasság. A 241 pár nő tag­jai közül — a Kissné, Tóth Ilona példánál maradva — jó­­páran az alábbi módon vá­lasztottak maguknak nevet: öten a Kiss Kálmánná, Tóth Ilonát, tizenöten a Kissné, Tóth Ilonát, ketten a Tóth Ilonát és ugyancsak ketten a Kiss Ilonát. Az időt 165 há­zasságban tizenkilencen vi­selnek majd a hagyományos­tól eltérő nevet. Nagykani­zsán mindössze egy-két férj­­hez menő lány akadt, aki a jö­­vőben csupán leánykori nő. „Kissné, Tóth Ilona vagyok”

Next